Mindig vissza

A fiatal srác rövid gondolkozás után bepötyögte a számkombinációt, majd a füléhez emelte a kagylót, és alkarjával a falnak támaszkodott. Kicsengett. A homlokát nekitámasztotta a hűvös felületnek, és lehunyta a szemét. Nem lehetett idősebb húsznál. A bő, festékfoltos póló és a szakadt farmer kiemelte a véznaságát, lángvörös haja pedig éles kontraszttal vált ki a szürkés-kék háttérből. A szeme alatti karikák és halott sápadt bőre ellenére a maga módján gyönyörű volt.

- Adam Blake irodája.
- Adammel akarok beszélni.
- Várjon egy percet.
- Várok.
Csend állt be a vonalon. A fiú sóhajtott, és körmeivel ritmustalanul kopogni kezdett a falon. Mikor az ismerős, örökké ideges hang feltette a kérdést, tenyere ellazult, és rásimult a csempére.
- Hol vagy?
- Sitten.
Nem kapott választ, de nem is várta.
- Vigyél ki.
A telefon pittyegni kezdett, a vonal megszakadt. A fiú letette a kagylót, egy rendőrtiszt pedig visszakísérte a cellába.

***

A fiú az őrs várójában ült. A lábait kinyújtotta és keresztezte, karjait összefonta a mellkasán, a fejét pedig hátradöntötte és élénkzöld szemeivel a plafonra meredt. Arcán ábrándozó kifejezés ült, mint aki képzeletben valahol nagyon messze jár. A kiégés határán lévő neonlámpa kattogásán és a bőr cipőtalpak ritmusos kopogásán kívül minden néma volt. A harmincas éveit taposó férfi lassan sétálgatott, négy-öt lépésenként irányt váltva. Egyik kezével átkarolta magát, a másikkal az állát simogatta, és elgondolkozva nézett maga elé. Sötét öltönye tökéletesen passzolt az alakjára, karóráján és az övcsatján néha megcsillant a neonfény.
Megállt fiúval szemben. Hátát nekitámasztotta a falnak, a lábait keresztbe rakta, és tekintetét mereven a padlóra szegezte. Groteszk szimmetriát alkottak.

- Miért engem hívtál?
- A tiéd az egyetlen szám, amit fejből tudok.
- Keith.
Száraz nevetés a válasz, aztán mindketten elnémultak.
- Miért. Engem. Hívtál.
A fiú finoman előrebillentette a fejét, a férfi pedig ezzel egyidejűleg kissé megemelte az állát. A zöld és a sápadt kék tekintet összetalálkozott.
- Tudtam, hogy kiviszel.
A kijelentést kísérő halvány mosoly frusztrálta a férfit.
- Miután hülyét csináltál belőlem, megaláztál és otthagytál?
Rövid, feszült csend állt be, de válasz nem érkezett.
- Miért voltál olyan kibaszott biztos benne, hogy pont én foglak kivinni?
A fiú maga alá húzta a lábait, könyökét a térdére támasztotta, állát pedig a kézfejére. Nem szakította meg a szemkontaktust.
- Nem tudtál volna itt hagyni.
- Majdnem megtettem.
- Nem lettél volna rá képes. Sosem voltál. Ennyire közel, kiszolgáltatottan... Nem tudtad volna kihagyni.
Már leplezetlenül mosolygott, és félrebillentette a fejét.

- Tartozol nekem.
- Tudod, hogy nincs pénzem. Mit akarsz? Tényleg semmim sincs, csak pár festmény, meg anyag.
- Nem kellenek a festményeid. A drogod sem.
A fiú egy pillanatra oldala pillantott és halkan felnevetett, aztán megrázta a fejét. A két tekintet ismét összefonódott.
- Nem, neked nem kell drog. Neked én vagyok a drog. Nem tudsz leszokni. Nem tudsz nélkülözni. Mindig visszatalálsz, így vagy úgy. Próbálod megállni, próbálsz úgy tenni, mintha ez a szabad döntésed lenne.
A fiú féloldalas mosolyra húzta száját. Adam mozdulatlanul, válasz nélkül nézett rá.
- Szeretsz - játékosan ejtette ki a szót, komolytalan felhanggal, de egy pillanatig sem kérdőn. - Azt akarod, hogy menjek vissza.

***

Az ablaktörlő egyre gyorsabban kattogott, de a megtisztított üvegfelületre minduntalan újabb és újabb vízcseppek záporoztak. Amikor a kocsi lefékezett egy lámpánál, a beszűrődő vörös fény kísérteties színt festett a bent ülők arcára. Adam fél kezével a kormányt tartotta, másikat a sebváltón nyugtatta. Mióta beültek az autóba mereven nézett előre, és kínosan figyelt a közlekedés minden mozzanatára. Most lopott pillantást vetett az anyósülés felé.

Keith kifejezéstelen arccal bámulta az üveget, tekintetével a lecsordogáló esőcseppeket követte. Átkarolta felhúzott térdeit, és szoborszerű mozdulatlanságba dermedt. A férfi nem tudta eldönteni, hogy végtelen nyugalom, vagy inkább teljes érzéketlenség sugárzik róla. Sosem értette igazán. Ahogyan saját magát sem, de nem mert ezen gondolkozni.

Az arcára vetülő foltos-vörös fény zöldre váltott. Valaki dudált. Adam még egy pillanatig habozott, aztán előrekapta a fejét, és gázt adott.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2014-03-09 18:29 Sren

Sren képe

Üdv itt, ha még nem találkoztunk volna.:)

Jó lesz ez! Érzem a csontjaimban. Jók az alapok, jó köveken lépkedsz az ingoványban. Jó a címválasztás, ösztönösen érzed, nem hajánál fogva előrántott, közhelyes vagy semmitmondó címmel jössz. Jó az íráska – óvatos, de okos egyensúlyozó ujjgyakorlatnak tűnik.
Adok még lépőköveket.
Alanyegyeztetés.
„…majd a füléhez emelte a kagylót, és alkarjával a falnak támaszkodott. Kicsengett.” – Az istenért, MI csengett ki, a srác?
„Kicsengett. A homlokát nekitámasztotta a hűvös felületnek, és lehunyta a szemét. Nem lehetett idősebb húsznál.” – MI volt sacc húsz, a készülék? Igen-igen, piszok rossz helyre tetted a „kicsengett”-et, látod, mindent összezavar az olvasóban, és már a legelején! Nem szabad. Ajánlom inkább a karakter nézőpontját – hallotta, hogy kicseng, ilyesmik. Akkor ő marad az elsőrendű alany, és nem kavar be egy tárgy (ami jelen esetben nem másodlagos, hanem egyenrangú (!) alanynak minősül) asszociációja.

Vannak még sablonos képeid is, leírások, melyeket látom, hogy igyekszel visszafogni, és nem sikerül – túlságosan szereted őket, szép a kép, nem akarod elveszíteni. Irtsd könyörtelenül, bármilyen szép, csak szirénhang. Külsőségekre, jelzőkre gondolok, erős kontrasztokra. Ezeket csak módjával. A stílusra támaszkodj, ne a szóképekre. Azok csak eszközök.
Ügyes legyél. Várom a következő írásodat.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2014-03-11 17:45 Draviena

Még nem találkoztunk :) Már egy ideje itt vagyok, de eddig inkább olvasgattam. Az igazat megvallva elég bizonytalan vagyok a saját munkáimmal kapcsolatban.

Köszönöm a tanácsokat és a biztatást!

v, 2014-03-09 18:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Bret Easton Ellisre emlékeztet, a Nullánál is kevesebbre. Jóféle.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2014-03-11 18:00 Draviena

Köszönöm, BEE-t nem igazán ismerem, az Amerikai psychot elkezdtem egy-két éve, durván a feléig jutottam, de soknak éreztem, úgyhogy félretettem. Most viszont szerintem nekifutok újból, ha már ketten is említettétek.

v, 2014-03-09 21:12 Roah

Roah képe

"- Nem, neked nem kell drog. Neked én vagyok a drog. Nem tudsz leszokni. Nem tudsz nélkülözni. Mindig visszatalálsz, így vagy úgy. Próbálod megállni, próbálsz úgy tenni, mintha ez a szabad döntésed lenne.
A fiú féloldalas mosolyra húzta száját. Adam mozdulatlanul, válasz nélkül nézett rá.
- Szeretsz - játékosan ejtette ki a szót, komolytalan felhanggal, de egy pillanatig sem kérdőn."

Ezért a mondatért adnék egy ötöst. :))) Szeretem. :))) Ellist is. ;)

Legközelebb hazai nevek?

http://www.youtube.com/watch?v=e5dWnsTTyII

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-03-11 17:56 Draviena

Köszönöm :) Egyébként ezzel a mondattal kezdtem az egészet, minden más utána jött.

Hazai nevekkel hadilábon állok, külföldiekkel sokkal kényelmesebb dolgozni, de lehet, hogy ez később még változik.

k, 2014-03-11 22:02 Roah

Roah képe

Volt egy ilyen sejtésem. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-03-12 05:46 Para Celsus

Para Celsus képe

Hehe... Ellis-rajongók, ha egy novella alatt összefutnak...
Jó az ízlésed ;)


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-03-12 08:02 Roah

Roah képe

Draviena, a Less Than Zero-t olvasd el. Nem tudom, hányadjára adják/adták ki.
A nyolcvanas években film készült belőle - csak felületesen adja vissza a regény hullámait, de azért van néhány brutális képkocka benne! -, Robert Downey Jr -ral. Julien szerepében habarodtam bele a színészbe; tökéletesen, tényleg hibátlanul belebújt egy burzsuj - tényleg az? -, kokainista-crack függő bőrébe...és annak összes démonába.
Bár az alkotás forgatókönyve kissé eltér Ellis eredeti történetétől, a kettő együtt már tényleg olyan társadalmi problémát ordít bele az ember fülébe, közvetlen közelről, amitől vérezni kezdhet a dobhártyád - vagy a szíved.

http://www.youtube.com/watch?v=TxrwImCJCqk

Furcsa, de amit Ellis akkoriban megírt, hozzánk a kétezres évek derekára ért: késett.
De itt van...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-04-17 20:21 Draviena

Köszönöm az ajánlást, egy antikváriumban a kezembe került a Vonzás szabályai, eszembe jutottatok, úgyhogy meg is vettem, azóta túl vagyok a Nullánál is kevesebben, Az informátorokon és ismételten az Amerikai psycho felén. BEE függővé tesz.
A filmeket is elkezdem keresni :)

cs, 2014-04-17 20:55 Para Celsus

Para Celsus képe

Örülök, ha bejött Ellis, meg Roah & Para ajánlása :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-04-17 21:02 Roah

Roah képe

Azóta már idéztem is valahol, valakinek az ötös mondatodat. ;)

Ellis életveszélyes -ugye Para?
Nem lehet csak úgy lejönni róla. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-04-17 21:07 Para Celsus

Para Celsus képe

"neked nem kell drog. Neked én vagyok a drog." - igen, ez nekem is tetszett már anno is. :) Ellis, Burroughs, Palahniuk - de nem csak ők életveszélyesek.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-03-12 08:07 Frostler (nem ellenőrzött)

4

Nem volt ez rossz, nagyon elkapott a hangulata, még azzal együtt is, hogy nem teljesen értettem a mű mondanivalóját. Nagyon tetszetősek voltak a párbeszédek, gördülékeny a cselekmény, szóval teljesen rendben van, nekem tetszett! :)

cs, 2014-04-17 20:25 Draviena

Kicsit megkésve, de köszönöm a véleményt :)