Teremtéstörténet nyolcadik napján

Lucifer és Éva együtt nőttek fel. Ősi törzs tagjai voltak, gyerekek, akik együtt játszottak. A bölcs öregek egy párnak képzelték el őket felnőtt korukra, hiszen sose váltak volna el a másiktól. Túlságosan egyformák voltak, ők ketten különböztek a többiektől.

A törzs alapelve a közös jövő megteremtése, a többség érdekeinek előbbre vétele. Az egyetlen, aki megmondhatja, mi a jó mindenkinek, az a törzsfőnök, Ádám apja. Ő hagyta a két gyermeknek, hogy naphosszakat sétáljanak a közelben, mindenféle falevelet és gazt gyűjtögetve. Hagyta, hogy a fák között ücsörögjenek. Hagyta, hogy elkülönüljenek a többiektől.

Lucifer nem volt erős testalkatú, de remek eszű fiú volt. Éva pompás anyának való volt, és fogékony volt Lucifer elképzeléseire. Felmérték a csillagok mennyiségét, megnevezték őket, jelenségeket kötöttek hozzájuk. Nevet adtak a növényeknek és állatoknak, megfigyelték természetüket, felmérték felépítésüket. Okosak voltak és tovább okosodtak.

Ádám, mint leendő törzsfő érdeklődött a két különc iránt, így ő is csatlakozott hozzájuk. Nem értette, miről van szó, nem látta a dolgokat, amit annyira kacifántos szavakkal magyaráztak neki. De velük maradt, mert ez volt a dolga, összetartani a törzs tagjait.

A gyermekek nőttek, megérettek. Lucifer és Éva továbbra is elválaszthatatlanok voltak egymástól. Egy alkalommal Éva változást vett észre magán, és már tudta, mi fog következni. Egy almafa alatt tanulmányozták közösen a gyümölcsöt. Éva mutatta Lucifernek: „Ez az alma, amely piros, friss, édes és titkot rejt magában. Magot, az élet magját. Olyan, mint én. Alma vagyok.” Lucifer értette a szavakat, tudta, mit mond a másik fele, de nem örült neki. Nem volt szomorú, se bosszús, egyszerűen csak túl nagy változás volt még az ő számára. Nem volt még ideje figyelemmel kísérni egy új élet megjelenését.

Továbbra is együtt maradtak, de Lucifer félt. Eddig nem volt olyan, amit ne értelmezett volna Éva nélkül, most azonban látta, hogy Éva mindent ért, amit ő nem fog. Így többet figyelt, kevesebbet magyarázott. Távolság nőtt közéjük. Éva érezte, de most ő volt, aki nem értette a változást. Nem tudta, hogyan szüntethetné meg. Ráadásul az ő figyelmét a törzs asszonyainak megfigyelésére kellett szentelnie. Mindent jól akart csinálni a gyermek kedvéért. Ehhez pedig támogatásra volt szüksége.

Az eltávolodott Lucifer nem állt kész a segítésre. Ádám az volt. Ádám a törzs érdekeit nézve támogatta Évát, hogy egy egészséges és erős gyermek születhessen a világra. Ádám segítette Évát, míg el nem jött az idő, aztán tovább segítette őt a nevelésben. Ádám saját fiaként gondolt a gyermekre, át akarta adni neki tudását, erejét, tapasztalatait.

Lucifer figyelt. Az almafa tövében ült, onnan mindent jól látott. Figyelte Évát, aki hiányzott neki. Figyelte Ádámot, aki azt tette, amit neki kellett volna. Figyelte a kisfiút, aki az övé. De még mindig nem értette, hogy lehetséges egy olyanból, mint ő, és egy olyanból, mint a lány, akit szeret, egy olyan harmadik, aki ismeretlen, mégis teljes és tökéletes. Lucifer messziről figyelte őket.

A kis Káin pedig nőtt. Ő is látott és értelmezett. Látta anyját és látta nevelőapját is, de nem értette, ők miért nem olyanok, mint a többi szülő. Éva tanítgatta mindarra, amit tudott. Így Káin is okosodott. Káinnak az anyja volt a minden, mert nevelőapja nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. Nehéz volt vele. Egy pillanatban az anyjának szegezte kérdését: „Anyám! Látom mások apját és anyját, akik között kapcsolat van. Az én anyám és apám közt nem látok kapcsolatot.” Káin nem tudott Luciferről. Tudott a csendes férfiról a fa tövében, de nem tudta, ki ő. Kedvelte, de nem ismerte.

Éva nem tudott mit mondani. A szíve azt súgta, hogy tudassa a gyermekkel az igazságot, ami olyan nehéz, de félt tőle, hogy őt is elveszíti. Esze azt mondta, Káinnak erősnek kell lennie, a többiekkel kell mennie, így kell maradnia. Tudta, hogy Lucifer nem taníthatja meg neki a túlélést, Káinnak viszont túl kell élnie. Ezért nem mondott semmit.

Viszont tudta, hogy Káin okos, később pedig még okosabb lesz. Meg kellett kötnie a kapcsolatot Ádámmal. Újabb gyermeket hozott a világra. Káin szerette az öccsét. Túl kicsi volt, de Káin elmondott neki mindent. Tanította, okosította, játszotta vele a világ megértését. Éva örült, de nem volt boldog.

Lucifer csak figyelt. Látta Éva változását, hogyan lett anyává. Látta Káin változását, hogyan emberesedett. Aztán látta, hogy Éva már Ádámé. Szerette Évát, Éva azonban teljesen eltűnt mellőle. Lucifer szíve megkövült, nem volt maradása. Lucifer elhagyta a törzset.

Éva szerette Lucifert, de fájt a távolság, amit Lucifer teremtett. Várta, hogy egyszer megszakad a hallgatása, helyette viszont még több hallgatást kapott. Végül végleg elhagyta. Eltűnt az életükből. Így Káint szerette szerelme sarját. Szerette ő Ábelt is, ő is fia volt, egy anya pedig szereti gyermekét.

Ádám fiának tartotta Káint és fia volt Ábel. Mindkettőt tanította az erőre, a vadászatra, a vezetésre. Ábel kedvelte apját, könnyen megtanult erősnek, vadásznak, vezetőnek lenni. Ábel ereiben a törzsfő vére folyt. Megtett mindent, amit a törzsfő mondott. Megtett mindent, amit a törzs.

Káin más volt. Káin okos volt. Káin az eszét használta. Nehéz volt neki egy olyan öccssel, mint Ábel. Nehéz volt neki egy olyan apával, mint Ádám. És nehéz volt neki egy olyan anyával, aki szenvedett. Káin szenvedett.

Ábel nem szenvedett. Ábelt zavarta a bátyja viselkedése. Segíteni akart rajta, így megmondta, mit kéne Káinnak csinálnia. Káin nem szerette, ha megmondták neki, mit csináljon.

Éva látta, mennyire más a két fiú. Látta, mennyire szenved Káin. Úgy döntött, mesél nekik egy közös ellenségről.
„Volt egy almafa, ott pedig élt egy alak. Azt mondta, sok mindent tud. Elcsábított, hogy én is tudjak. Tudtam az alma titkát. De az alak becsapott, mert egyedül hagyott a tudással. Előtte boldog voltam. Most Ádámmal vagyok.”

Káin és Ábel együtt gondolkozott a mesén. Ábel úgy gondolta, a fa lakója csakis egy kígyó lehetett. Káin tudott a fánál ülő emberről. Nem ismerte, de kedvelte. Nem lehetett kígyó. Hogy eldöntsék, kinek van igaza, megkérdezték a törzs tagjait. Azok úgy gondolták, Lucifer aljas, lusta és kibírhatatlan alak volt. Veszélyes volt, féltek tőle, de csak mert nem ismerték fel értékeit. Ezért úgy döntöttek, Lucifer a kígyó. A fánál élő alak a Kígyó.

Káin és Ábel Ádám fiai. Káin és Ábel a törzsfő fiai. Káin tudta, mi az igaz. Ábel tudta, minek kell lenni. Sose értettek egyet. Egy vita során Káin botlott. Káin szenvedett és engedett szenvedésének. Ábel nem élte túl. Káin bűnt követett el.

A törzsnek mindig kell egy törzsfő. A törzsfő Ádám fiának kell lennie. Ádám fiaként tekintett Káinra. Éva szerette Káint, szerette Ábelt. De Ábel nem volt többé, így Éva szíve megkövült.

Káin szerette öccsét, csak szenvedett. Káin szinte megtört a szenvedése súlyától. Ádám, hogy túlélje a fájdalmat, Éva, hogy megóvja szerelmes gyermekét, és mindenki más, hogy megakadályozzák leendő törzsfőjük őrületét, elhitették az elkeseredett Káinnal, van megbocsátás tettére. Istent emlegették, aki mindent megbocsát. „Tégy jót, ő pedig a halál után befogad házába.” „Ábel Isten oldalán él tovább, ott, ahol örök a boldogság.” „Isten mindenkit szeret.”

Hogy Káin törzsfő lett-e, nem tudhatom. Hogy belehalt-e szenvedésébe, nem tudhatom. Hogy Ádám mennyi ideig maradt törzsfő, hogy Éva vele maradt-e, hogy túlélték-e a sok fájdalmat, nem tudhatom.

Hogy Isten valóban létezik, nem tudhatom. Hogy Káin hitt a létezésében, hogy Éva hitte, hogy Ábel Isten oldalán boldog, hogy Lucifer megismerte Istent, miután elhagyta a törzset, nem tudhatom.

Nem tudhatom, nem akarom tudni, sosem akartam tudni. Így is sokat tudok, amit nem akartam. Nem akarom egyedül tudni. Azt akarom, hogy mindenki tudja, amit én tudok. Amit láttam, amit hiszek. Lucifer nem gonosz. Éva nem önző. Káin pedig csak egy szerencsétlen áldozat.

Hogy ebből mit hisztek ti, nem akarom tudni. Azt tudom, hogy nem láttátok, amit én. Nem azt hiszitek, amit én. Mert mindenki bölcs, de mindenki máshogyan az. Van, aki nem tudja, hogy bölcs. Van, aki azt hiszi, hogy az, pedig még nem egészen. Csak az teheti bölccsé az embert, amit a saját szemével lát, saját bőrén érez, saját maga tapasztal.

Az én bölcsességem, hogy sosem akarok az lenni. Csak figyelni akarok, látni és megérteni. Nem csak a csillagokat, nem csak a természetet, nem csak a növényeket és állatokat, de az embereket is. Mert az emberek elképesztőek. Mint minden, ami van. És minden, ami nincs.

Figyelem az embereket, és tudom, hogy sosem elég nekik az, ami van. Pedig ami van, az sok és csodálatos. Ami nincs, az pedig nagy és elképzelhetetlen.

Ismerem az embereket és ismerem a szokásaikat. Mindig van, amit tudni akarnak. És most tudom, hogy tudni akarjátok, honnan tudom mindezt. A válaszról pedig tudom, hogy még több kérdést vet fel. És ha mindre válaszolnék, akkor is több kérdésetek lenne. Hogy megelőzzem, felteszek egy kérdést.

Gondoltátok volna, hogy Lucifernek volt egy húga?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-06-16 00:33 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A pályázatnál még nem értem a te művedhez, igaz? Akkor ez így fájni fog elsőre, főleg, hogy addig vártunk a mű elolvasásával, hogy kibökted, hogy nem is mai csirke, így még jobban. De legalább nem takarózhatsz azzal, hogy azóta máshogy írnád, mert ha másképp írnád, másképp is megírtad volna, és azt küldted volna be. Ez el nem tudod képzelni, mennyire jó érzés nekem.

Na, lássuk... valahol azt írtad, élvezed a negatív kritikákat. Ez baj, ne élvezd. Azért vagyok, hogy ezt elérjem. Ha megutálod a negatív kritikát, majd nem szeretnél belőle többet, és ez ad egyfajta plusz dühöt az íráshoz, hogy csakazértismegmutatomannakarohadtnőszemélynek. (Stílustól és vérmérséklettől függően az utolsó tag helyettesíthető mással. Vagy gendersemlegessé tehető.)
Hogy nyomatékosítsam ezt, szoktam használni egy röhejesen hangzó kis bevezetőt, miszerint én hibázhatok, mert csak, te meg nem, ugyanezen okokból. Nem pont így hangzik, általában megideologizálom, hogy 1. Notepaddel írok, amin nincs helyesírás-ellenőrzés, mert hülyét kapok tőle, de neked ott volt a Word, és az hasznos, 2. nekem "nem volt időm" kidolgozni a kritikát, míg neked igen stb. Blama az egész, ne dőlj be neki, semmi nem tiltja, hogy én is fektessek energiát a kritikába. Az viszont tény, hogy rendre elkövetem az általam is kifogásolt hibát többségét. Ez inkább csak vicces kis nüansz, hogy tessék, ez sem tud írni. Illetve ez biztosan nem. Nem is írok, szóval le vagyok védve minden oldalról. De vissza az írásodhoz, bevezető vége.

"Teremtéstörténet nyolcadik napján" - Ez a cím. (Jé, mit nem mond?) Sokat elárul a műről, ha ezt kiemelem. Illetve a kritika motivációjáról: már a cím megakasztott. Na, ez az, amit általában érdemes elkerülni, mert a negatív reklám is reklám (lám, itt vagyok én is), de ha nincs pozitív és nincsenek vásárolók sem, akkor talán inkább mégse.
Szóval a cím... Kenta jobb teológiában, mint én, de a teremtéstörténet az a teremtés leírása, nem? Annak nincsenek napja, az a teremtésnek magának van (hat plusz egy, ha a Bibliának maradunk). Lapjai lehetnek. Nem állítom ugyan szent bizonyossággal, de azért nekem ez gyanús.

"Ősi törzs tagjai voltak, gyerekek, akik együtt játszottak." - Ebben a mondatban legalább annyi mindenbe bele lehetne kötni, mint ahány mindenbe a belekötésben bele lehetne, így nem megyek bele (mert kifordul a bele... Jézus, ez de rossz poén volt). Azért kiemelném, hogy a két félnek logikailag nem sok kapcsolata van egymással. Modern törzsek gyermekei is szoktak együtt játszani. Törzsi kultúrában sem kell hozzá lenni. Egy pontosvesszőt megreszkíroznék az első vessző helyére, talán akkor az én kritikusi lelkem is megnyugszik, és azok is, akik most fenik a fogukat, hogy belekössenek az ellipszis helyes alkalmazása miatti kötekedésembe.
"A bölcs öregek egy párnak képzelték el őket felnőtt korukra, hiszen sose váltak volna el a másiktól." - Az a volna ott olyan... feltételes. (Ha nincs, akkor sziámi ikrek. Oké, velem lehet vitatkozni.)
"Túlságosan egyformák voltak, ők ketten különböztek a többiektől. " - Háh. Látom az irányvonalat, tetszik is, amit látok, de itt nagyon nem volt ez kiforrva. Az ellentét piszkosul hatásos alakzat, óvatosabban vele. Hagyd, hogy kifejtse az erejét!
"A törzs alapelve a közös jövő megteremtése, a többség érdekeinek előbbre vétele." - Itt rádöbbentél, hogy ha múlt időbe helyezed, sok lenne a "volt", ami nem elegáns. Ezért kiszedted, és a névszói állítmányra bíztad, amitől jelenbe került. Nem nyert. Amúgy ritka fejlett ősi törzsnek tűnik ez, általában a puszta túlélés, majd ezen felül a biztos túlélés (akár mások kárára vagy másokkal együtt, vérmérséklettől és ama "másoktól" való függvényben) volt a törzsek alapelve, és általában ma is ez. Ez valamiféle kommunista álom, Marx épp boogie-zik a sírjában.
"Az egyetlen, aki megmondhatja, mi a jó mindenkinek, az a törzsfőnök, Ádám apja." - Ádám a törzsfőnök, de az apja parancsol? Mit tud az öreg, hogy akkor nem ő a törzsfőnök? Ez a törzs egy totális politológiai banzáj, kommunista parlamentáris monarchia.
(Látod, hová vezet, ha nem jó szavakat használsz. Például hogy jön ide Ádám? Sehogy, de gyorsan be akartad hozni, hogy ne két mondat múlva kelljen. Hiba.)
"Ő hagyta a két gyermeknek, hogy naphosszakat sétáljanak a közelben" - Itt nem sétálgat senki a közelben. Talán a törzs területén, vagy a területen túl, vagy valami.
"mindenféle falevelet és gazt gyűjtögetve" - Alapvető túlélés a világ megismerése. A vadászó-gyűjtegető törzsek napjában mást sem csináltak, csak ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkoztak. Azért a teljes fauna némi falevéllé és gazzá minősítése kissé fájt, vagy ez a két kölök olyan hülye, hogy csak faleveleket és gazokat gyűjtögettek.
"Hagyta, hogy a fák között ücsörögjenek." - Durva világ, ha ezt is megtiltják. Erősen egy bukonikus idillt írtál le, társadalom előtti kultúrát, nem túl intenzív fakitermeléssel. Hol a frászban üldögélhetnek szegény emberek, ha nem a fák között? Mindenhol fák vannak! (Vagy ezek ketten a levegőben ücsörögtek a fák lombjai között, hogy azt direkt tiltani kellett, mint azt tudjuk, hiszen mielőtt Newton felfedezte volna a gravitációt, az emberek tudtak lebegni.)
"Hagyta, hogy elkülönüljenek a többiektől." - És közben erősen reménykedett, hogy a két elfajzott izét megeszi egy arra járó, a hippi kultúráért nem lelkesedő, közel sem vegán életmódot folytató oroszlán.
"Lucifer nem volt erős testalkatú, de remek eszű fiú volt." - Egészségedre. Nyugtass meg, hogy utólagos szerkesztés áldozata, nem egyből így írtad, mert akkor valahol nagyon máshol lehettél közben.
"Éva pompás anyának való volt, és fogékony volt Lucifer elképzeléseire." - Gondolom másra is, de nem ez a lényeg. Nő a feszültség, de ezt csak annyiban érezni, hogy sok a Volt. Nem tudom, mikor írtad a művet, elmondták-e neked, hogy ez nem egészen az, amit el szerettél volna érni.
"Felmérték a csillagok mennyiségét, megnevezték őket, jelenségeket kötöttek hozzájuk." - Léteznek több emberöltőt felölelő együttállások, meddig éltek ezek?! Plusz ha meg tudták számolni nagyságrendileg a csillagokat, az sem kis munka. És mindnek nevet adni... egyenként...
"Nevet adtak a növényeknek és állatoknak" - És faleveleknek és gazoknak...
"Ádám, mint leendő törzsfő érdeklődött a két különc iránt, így ő is csatlakozott hozzájuk." - Más dolga is lett volna, de hát ez már csak így ment akkoriban. A törzset közben legyalulta két másik, felprédálták a raktáraikat, felperzselték a területüket, közben az égő hajú nőket erőszakolták a hátuk mögött, ezek hárman meg egy proto-nagyítóval nézegették, milyen ügyesen rakja a hangya egymás után a kicsi lábait.
Egyébként van egy vesszőhibád is.
"Nem értette, miről van szó, nem látta a dolgokat, amit annyira kacifántos szavakkal magyaráztak neki." - A másik kettő szociálisan annyia alulfejlett volna, hogy meg sem próbálták egyszerűbben? Vagy egyáltalán bármi módszert kidolgozni a tudás effektív továbbítására? Akkor az nem tudás. Holnaotól elkezdem a használati tárgyakat más néven nevezni. Mindennek legalább nyolcszótagos neve lesz, lehetőleg kimondhatatlan, és csak egy speciális ábécével lehet majd leírni. Ha befejeztem az új nyelvemet, fogom az egyik műved, és kapsz egy kritikát.
"De velük maradt, mert ez volt a dolga, összetartani a törzs tagjait." - A többi meg le van ejtve, igaz?
"A gyermekek nőttek, megérettek. " - Mint a meggy.
"Lucifer és Éva továbbra is elválaszthatatlanok voltak egymástól." - Lett volna, mint az elején mondod. Így tuti sziámi ikrek.
"Egy alkalommal Éva változást vett észre magán, és már tudta, mi fog következni." - A jó vadember elmélete egy rakás pozitív (és csak pozitív) tulajdonságot feltételez a primitív törzsek lakóiról, de szerintem még a legelvetemültebb pozitivista sem feltételezte, hogy a terhességet a nők maguktól fedezik fel, sima ösztönből, és nincs mögötte sem megfigyelés, sem tanult viselkedési minta. Éva mindent tud, azt is mind magától. Rendben, okosabb, mint a fél CERN, szabad szemmel figyeli meg az elemi részecskéket, tanulmányt ír negyven nyelven a kozmológiáról, és soha senki nem mesélt neki a szabad szerelem következményeiről meg a menarche idejéről, de ő tudja. Madách legalább megtette az Örök Nőnek, ott természetes, hogy anyának érzi magát, és tudja, mit jelent ez, de itt te le akarod tolni az olvasó torkán, hogy ez a csaj mindent tud. Kivétel nélkül. És nincsenek rossz tulajdonságai, itt semminek nincsenek rossz tulajdonságai. (Majd csak most lesznek, de óvatosan. Előzmények nélkül.)
"Egy almafa alatt tanulmányozták közösen a gyümölcsöt." - Éva és... a felismerése?
"Éva mutatta Lucifernek:" - Csak szeretném kiemelni, hogy sok a szóismétlés. Mondjuk kivédhetetlen volt.
"Lucifer értette a szavakat, tudta, mit mond a másik fele, de nem örült neki." - Luci is mindent tud, elsőre. Szerintem azért behozhattál volna valami másféle tanítást, mint a világ egyszerű megfigyelését, mert így tényleg olyan, mintha ez a két antiszoc. kölyök a semmiből tudná, hogy működik az emberi szaporodás. Ha ez így lenne, az emberbe lenne kódolva, nem hiszem, hogy akkora probléma lenne a mai világban az abortusz-kérdés.
"Nem volt még ideje figyelemmel kísérni egy új élet megjelenését." - Mé', akkor honnét tudja, hogy Éva miről beszél? Amúgy miért bosszús emiatt, tessék, itt a lehetőség. Megfigyelheti, ott volt a kezdetektől. Nem értem, eddig kíváncsi volt a világra, most, továbbra is az lehet. Mi itt a bonyodalom?

Szeretném megjegyezni, hogy itt próbáltál behozni valami érzelmi differenciát. Ez jó, hajrá, csak így tovább, megérezted, hol kell, mi lesz a fordulópont. De a magyarázat értelmetlen.

Itt elkezdtem nagyobb léptekben haladni, mert ha így folytatom, holnap sem érek a végére. (Hajnali fél egy van.)
"Ráadásul az ő figyelmét a törzs asszonyainak megfigyelésére kellett szentelnie." - Ez a mondat valahogy csálé.
"Mindent jól akart csinálni a gyermek kedvéért. Ehhez pedig támogatásra volt szüksége." - Miért töröd meg. Élesen. A modnataidat. Olyan, mintha sétálnál. De minden második lépésnél elgáncsolnak. Egyszer elgurul a gyógyszered. És pofán vered az illetőt.
"Az eltávolodott Lucifer nem állt kész a segítésre." - A mi és hogy és parancsolsz?
"Ádám az volt." - Bár ez a mondat nyelvtanilag jó, de azért az előzővel együtt át kéne írni.
"Ádám a törzs érdekeit nézve támogatta Évát, hogy egy egészséges és erős gyermek születhessen a világra. Ádám segítette Évát, míg el nem jött az idő, aztán tovább segítette őt a nevelésben." - Ádám segítette Évát, aztán Ádám segítette Évát. Utána Ádám segítette Évát, majd szerintem utána is segítette Évát. Ádám. (Nem ártott volna ezt a bekezdést jó alaposan átgondolni, miután leírtad.)
"Lucifer messziről figyelte őket." - Még pár figyelést, kérlek, nem értettük jól.
"Káinnak az anyja volt a minden" - Mindene?
"Káinnak az anyja volt a minden, mert nevelőapja nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. Nehéz volt vele." - Miért? Nem szeretsz magyarázatokat adni, csak úgy kijelented. A voltok továbbra is szaporodnak.
"Káin nem tudott Luciferről. Tudott a csendes férfiról a fa tövében, de nem tudta, ki ő. Kedvelte, de nem ismerte." - Tehát Káin tudott Luciferről, a szerepéről nem tudott. Nem mindegy, figyelj a szavaidra. Nem uralod őket.

A nevek is elkezdtek tobzódni. Vagy a voltok, vagy a nevek. Valami fixa ideáid mindig van.

"Így Káint szerette szerelme sarját." - Remélem, csak egy vessző hiányzik innen, különben még én sem tudom értelmezni a mondatot, pedig azért ennél cifrábbakat is szoktam tudni.
"Szerette ő Ábelt is, ő is fia volt, egy anya pedig szereti gyermekét. " - Itt feladtad a magyar nyelvet, vagy valaki, aki javította, feladta a hibék kiszedését. Szerintem szúrd le, utólag is.
Várj, ne szó szerint... oh, mindegy. Nézd, nem annyira véres, töröld meg, a türcsit ki lehet mosni... a testet hagyd, majd elvisszük... Honnét van neked bajonetted?!

"Megtett mindent, amit a törzs." - Ábel a törzs. Ábel sokan van?
"Káin más volt. Káin okos volt. Káin az eszét használta." - Káin intelligenciája meghaladta az átlagot. Káin kis szürke fogaskerekei jól forogtak. Káin elmés volt. (Kedves azt mondani, hogy a törzs vezetéséhez nem kell agy, de, sajnos kell. Ahhoz kell a legtöbb.)
"Úgy döntött, mesél nekik egy közös ellenségről." - Éva felismerte a közös ellenségkép szükségességét. Éva simán lehetett volna náci pártideológus, de szerencsére Éva a náci eszmék születése előtt élt.
"Előtte boldog voltam. Most Ádámmal vagyok." - Ez ritka undorító egy megfogalmazás, hogy őszinte legyek. Hogy a fiúk nem akadtak ki, azt mutatja, hogy mégsem kedvelik az apjukat, akármennyire is ezt írtad korábban.

Amúgy Éva pszichopata?

"Veszélyes volt, féltek tőle, de csak mert nem ismerték fel értékeit." - Állj! Itt ne a mesélő szólaljon meg, ez a törzs lakóinak a véleménye, ne adj mást a szájukba!

"Egy vita során Káin botlott. Káin szenvedett és engedett szenvedésének. Ábel nem élte túl. Káin bűnt követett el." - A sok. Megtört. Mondat. Itt. Már. Az. Értelem. Rovására. Ment.
"A törzsfő Ádám fiának kell lennie." - A törzsfőnek.
"Ádám, hogy túlélje a fájdalmat, Éva, hogy megóvja szerelmes gyermekét, és mindenki más, hogy megakadályozzák leendő törzsfőjük őrületét, elhitették az elkeseredett Káinnal, van megbocsátás tettére." - Te, egyezzünk meg, hogy messziről figyeled a teológiát addig, amíg úgy nem érzed, hogy nem tudhatsz már többet róla. Utána méf figyeled egy darabig. És csak utána jut eszedbe írni is róla.

"Hogy Káin törzsfő lett-e, nem tudhatom." - E/1. a semmiből. Köszönjük, Emese.
"Hogy Ádám mennyi ideig maradt törzsfő, hogy Éva vele maradt-e, hogy túlélték-e a sok fájdalmat, nem tudhatom. " - Ezt leírja a Biblia, ha már ragaszkodtál hozzá, itt is szabad.
"Azt akarom, hogy mindenki tudja, amit én tudok." - Azt tudjuk, de nem akarjuk mi sem tudni.

Voltok, nevek, tudnik... megint kezded.

"Amit láttam, amit hiszek. Lucifer nem gonosz. Éva nem önző." - Várj, a mesédből ezt hol szűrted le? Mármint hogy Éva nem önző. Mert az, plusz mesteri manipulátor.

"Mert mindenki bölcs, de mindenki máshogyan az. Van, aki nem tudja, hogy bölcs. Van, aki azt hiszi, hogy az, pedig még nem egészen. Csak az teheti bölccsé az embert, amit a saját szemével lát, saját bőrén érez, saját maga tapasztal. " - Némi álbölcselkedés a végére.
"Az én bölcsességem, hogy sosem akarok az lenni." - Szókratész nem ezt tanította, én inkább az ő útját követem. Akarj bölcs lenni, csak sosem érheted el. Így mindig lesz előtted út.

Itt már felhagytam azzal, hogy kiemeljem a bakikat... nézd, filozófiát nem építünk a levegőre. És miért hiszi a mesélő azt, ha feltesz egy kérdést, azzal megelőz temérdek másikat? A válasz kapásból jön (igen vagy nem, kreativitástól függ), és jöhetnek a saját kérdések. Nem hinném, hogy aki ezt mondta, ismeri az embereket, állítsom bármit is.

[Zárójeles megjegyzés: lehet, hogy én értek félre valamit, de akkor most azt szeretnéd mondani, hogy Lucifer húga Éva? És a bölcsek egy párnak képzelték el őket. Ez marhaság, ilyet nem tesz senki, ellentmond a józan észnek, ösztönöknek, mindennek, mert genetikailag pocsék ötlet.]

Összességében... a végén behozol a semmiből egy E/1. mesélőt. Ez nagyon rossz, kevés dologgal tudtad volna még elrontani a művet, de ezzel sikerült. A szóismétlések zavaróak. A vesszőhibák nem számosak, de fájóak. A magyar néha nem az erősséged. Sok mondat maradt szerkesztetlen. És még több rövid. Pont rossz helyen. Megtörve.
A legnagyobb bajom a stílussal van, a felénél feladtam volna az olvasást, annyira idegesítőek ezek a mondatok. A történet átlagos, mindenkinek van egy teremtéstörténet-feldolgozása. Mondjuk ez miért pont a nyolcadik nap (mert a Biblia hat plusz egyet említ, legyen valami speciális benne?), nem tudjuk, ez konkértan a második teremtéstörténet (a Magyar Katolikus Lexikon szerint, én nem sokszor hallottam a bűnbeesés történetét így nevezni, de azért a Lexikont nálam nagyobb tudásúak írták), de jó, ebbe nem kötöt bele.
Viszont ennyi pofázás után le merem írni, amit már az első művednél is szerettem volna: neked van egy "kezdő írók téma-listája" című kis listád, és sorra pipálod a kötelező köröket? Romantice, SF elemekkel? Check! Állatos-megszemélyesítős? Check! Bibliafeldolgozás? Check! Mi lesz a következő, az átverős írás? (Ne, kérlek. Köszönöm.)

A legrosszabb a műben az, hogy te nem vagy rossz vagy totál tehetségtelen, még csak nem is az elején tartasz, csak valami totál rossz úton indultál el, és nem tudod, merre vagy arccal előre. Ez fájóbb, mert jó szerzőtől rossz írást olvasni nehezebben megbocsátható, mint kevésbé jótól rosszat. De benned látni, hogy van potenciál, tudod, hol kell behozni a bonyodalmat, hol kéne elrejteni a motivációkat, hol kéne az emberi kapcsolatokat magyarázni, mire kéne építeni. Aztán ezt az egészet felrúgod, mert nem tudom, írás, vagy mi, itt írni kell, mesélni, és az nem úgy működik, hogy csak úgy rá lehet érzeni.
Látszik az írásod, hogy ez régebbi műved, régebbi, mint a másik kettő. Rosszabb is. De... de. De. De nem lehet mit kezdeni vele. Vagy úgy értelmezem, mint egy hitvallást tőled, hogy ezt azért tölötted fel, mert mai szemmel is vállalod, és vállalod azt is, amit kapsz rá, vagy úgy értelmezem, mint ahogy valahol írtad ezt a Gondolatok közé kellett volna, mert csak szeretted volna látni a neten is. Utóbbi esetben szólj, lekapom a kritikát mindenestül és átrakom a Gondolatok közé. Szerintem te sem gondolod ezt túl jónak így.
Kár, szívesen olvastam volna tőled valamit, amit "első kritikában" istenesen és eredményesen szét lehet cincálni, de így ennek nem sok értelme volt, úgy érzem. Egyikünk sem jutott általa előrébb.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2018-06-30 22:10 Gitáros

Gitáros képe

Dóri alaposan szétkapta ezt az írást, én csak annyit tennék hozzá - mint különösebb elemzői tudás nélküli olvasó -, hogy gyakorlatilag kínszenvedés volt végigolvasni.
Fogalmazhatnék finomabban is, de felesleges lenne.
Nagyon nagy erőfeszítésembe került, hogy ne hagyjam abba az olvasást az első néhány mondat után. Csikorog az egész, hosszú, túlírt, ráadásul igazából nem értem, mit akartál mondani azzal, hogy megírtad ezt a novellát - ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni.

Szerintem mindnyájunknak vannak olyan régebbi írásai, amiket még tapasztalatlanul, kezdő, gyakorlatlan korunkban írtunk, csak éppen ezeket nem kell beküldeni sehová, hanem meg kell őrizni őket a fiók legmélyén, egyfajta kedves emlékként.
Pláne akkor, ha időközben már túlléptünk ezeknek az írásoknak a szintjén.

Üdv!

Miki

v, 2018-07-01 07:11 Roah

Roah képe

"Mit is tehetnék? Mi a helyes? Ha egyszer Isten a legjobb barátom. Az ördög meg az unokatestvérem."

(Graffiti felirat)

Érdekes egy családfa...

Hát igen - a nyolcas egy jó szám. (Nekem a favoritom - a végtelen jele) Ez tényleg lehet, hogy Gondolatokban jobban elfért volna, de ha már Dóri ennyi időt és energiát fektetett a kritikai munkálatokba, akkor hagyd itt. Most már nem mindegy, hogy a hóember bevégezte a kályhán? ;)
Én azt mondom, vond le a pozitív konzekvenciát: ha legközelebb bármit is írsz, akármit, lapozd fel ezt az írást, és nézd meg újra és újra, mit javasolt neked hozzá Dóri, mit ne írj, vagy mit írj, mit kerülj, ilyesmik.

Tényleg a huszonkettes csapdája az írás, egyébként, ugyanis sosem értettem, miért küldenek be publikálásra régen elkövetett írást (ha már elhaladt ezen a nívón, akkor mi az oka az ilyen tettnek...ki érti az írókat...?) mert ha már elvileg túljutott ezeken a hibákon, akkor legalább a jelenlegi tudás alapján javítani is szokták az otthoni, wördös példányokat, hogyúgymondjam, már-már reflexből, ösztönösen nyúl bele a szerző a régiekbe és stupekol, bütyköl, töröl, átír, szóval érted.

Távozz tőlem ezotéria! :D
Jó-jó, elkomolyodom. :)))
Amúgy ilyesféle írásokat láttam már ezoterikus oldalakon. A jó hírem az, hogy a te írásod talán nem veszi annyira komolyan magát, a rossz az, hogy egyes szélsőséges ezoterikus megnyilvánulások viszont igen. És ez utóbbiban az a poén, szerintem, hogy akinek nincsen némi teológiai, vagy akármilyen elemi ismerete a témából, az bizony komolyan is veszi. (Jó, talán a lapos föld társaság nem ilyen írásból nőtte ki magát...de lehet, hogy mégis? A franc se tudja - az biztos, hogy úgy kellett róla írni, hogy a nép kajálja is.)

Az írás tematikájáról...
Nem minden az, mint aminek látszik? ;)

És ha azt mondom, Lu, Lucifer egy nőnemű féllény? Ezt add össze! :D
Jó-jó elkomolyodom. ;) Szóval az emberiség nem ismerte fel azt, milyen jó dolga van, nemszerettek, nem tudtak szeretni, nem becsülték a létet, nem értékelték a világot, nem is ismerték fel a jót a szépet, tudásra volt szükség. Értelemre. Az angyalok, Isten féllény teremtményei zokogtak, egyikük sem akart ugyanis az emberiséggel lenni, távolra kerülni Tőle, Istentől.
Lu annyira szerette Őt, hogy feláldozta magát, hogy Isten ne legyen bánatos, szomorú, és a Testvérei sem - Lu volt a legfényesebb féllény. A neve is azt jelenti: Fény-hozó. A Fény, mint a tudás jelképe. A Fényhozó annyit kért búcsúzóul Istentől, hogy néha-néha hadd legyen Testvérei világának közelében, hadd hallgassa az éneküket, a hangjukat.
S lőn.
Lu 'lebukott' abból a világból, és vakító fényt hozott magával az emberiség sötétjébe.
Önfeláldozás, szeretet, tudás - Lu dolga az volt, hogy ezt a Szentháromságot ébressze fel az emberiségben.

Mit szólsz ehhez az elgondoláshoz?
Magyarázat lehetne arra, hogy a Nő a bűn, az Örök Bűn (sok vallásban 'másodrangú' teremtmény) a Nő a csábítás, 'rosszra' (tudásra?) csábítás, a Tudást Lunak tulajdonítják a kígyóval (kígyó...csóri kígyók, az orvoslás, gyógyítás szimbóluma máig, a patikák, gyógyszertárak lógójában is benne van a kígyó, 2018-ban is) és az almával (a Tudás Fájának Gyümölcse?), a neve, a Fény Hozó, Lu a legfényesebb féllény - későbbi ábrázolásai...? Fejdíszek, 'koronák', vagy csak a Szépség, a küllem, lett ám neki szarva, jókora szarva, a Nőiesség, Isten Erejének vonzereje, a tudás, mint 'eretnekség' miatt torzított formában jelent meg, szarvakkal, meg ilyenekkel, 'Ijesztő jelkép', tartsanak csak tőle. A száma - ez a kedvencem! -, a száma, a három hatos. Várjá! 'Fenevad száma' (Vicc! :D Hogy is van? A vízből emelkedik ki a fenevad?! A vízből. Hm. A vízből emelkedett ki a legfényesebb féllény - bocsánat, hogy elkalandoztam egy pillanatra.) És ha egy tükörkép? A 666? Mi van, ha ez három kilencesnek a tükörképe?
999?

Szóval jó kis témád lett volna, ha azzal az írás-tudással követed el, ami jelenleg már rendelkezésedre áll - ha érdeklődésed megmarad ez iránt a teológiai, filozófiai világ iránt, és lesz hozzá kedved, írd meg újra. (És ha kész vagy vele, hasonlítsd majd össze a két verzsönt. ;)

Itt hagyok egy ilyet. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=p9i93pRmuCk

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2018-07-01 09:41 Kentaur

Kentaur képe

Fuh, ha a hibákat nem nézem (és abba tudom hagyni a röhögést Dóri kritikája miatt), akkor is szép kis teológiai katyvasz.
A Bibliában (és az Apokrifekben) sehol sem áll, hogy a kígyó egyenlő lenne a sátánnal, és sehol sem áll, hogy a sátán egyenlő lenne Luciferrel.
- Teológiai gyorstalpaló: Lucifer egyetlen egyszer szerepel az egész Bibliában, és egy királyra utal, annak bukására, aki despotaként lépett fel, és a kor szokásai szerint istennek akarta magát kikiáltani (egészen pontosan Sacharról, a Hajnal istenéről van szó). Ha megnézzük a teljes részletet, nyilvánvaló is: Ézsaiás (14, 12-15)
"Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?
Levágattál a földre, ki népeken tapostál!
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel,
az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet,
és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
Felibök hágok a magas felhőknek,
és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!"

"helel ben-shachar" -szerepel a héber ószövetségben, szó szerint "hajnalhozó", Szent Jeromos, amikor a Septuaginta alapján elkészítette a latin nyelvű Vulgatát, a "lucifer" szót használta a görög fordítás "phosphoros" (hajnalhozó) fordításaként, még később ezt tulajdonnévként olvasták ki, és hibásan az egyik arkangyallal azonosították.)
- Teológiai gyorstalpaló off.

Szóval, odáig rendben van, hogy hozzányúlsz egy legendához, és be akarod mutatni egy alternatív szemszögből. De annak valahogyan hihetőnek kéne lennie. Nyilvánvaló, hogy neked Lucifer egyenlő a kígyóval (aki csak a kísértést szimbolizálja amúgy, nem pedig a sátánt - avagy Sátánt, ha megszemélyesítjük.) Ez is oké, mert hát nem kötelező teológiai mélyismeretekkel rendelkezni (mondjuk ilyen témánál nem árt legalább egy gyorskeresés, Lucifer nevére már Google barátunk is hasznos információkat tud adni). Szóval ez is rendben van, hogy te megmaradtál az általános, felületes elképzelés mellett, ami összemossa Lucifert a sátánnal, a sátánt meg a kígyóval. Csakhogy akkor miért csak a kígyóra van magyarázat?
A mesédben Lucifer nem más, csak egy halandó ember, és nem adsz rá magyarázatot, hogyan lett ebből az egyszerű törzstagból a sátán legendája. Odáig jutunk, hogy kígyónak gondolják (Mi a bánat! Egy beszélő kígyó! - kiáltott fel Ádám.) - de nem tudjuk, hogy mi a bánatért gondolták kígyónak. Csak mert egy fáról van szó? A madár ebben az esetben logikusabb választás lenne. Egyszóval felhasználod a legendát, ami rendben is lenne, de a végén nem adsz magyarázatot a legenda kialakulására, amiből te magad kiindultál (ti.: hogy Lucifer a sátán), ami meg nagyon nincs rendben.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2018-07-04 22:48 E.A.Szandra

E.A.Szandra képe

Nahát, mennyi minden. Ööö, izé. Akkor kezdem az elején.

Nem azért örülök a negatív kritikának, mert az negatív, hanem mert kritika. És már csak azért is örülni fogok neki (hiába csikorognak a fogaim és folyik a könnyem), mert ha dühös leszek, akkor csapkodok, illetve hagyom az egészet a francba. Sose fogom másokon levezetni, ne is kérjétek tőlem, magammal meg nem akarok kicseszni, mert szeretek a hobbimnak élni. Úgyhogy inkább úgy gondolok az írásra, mint játék. Végtére is az, nem? Amiből ráadásul még tanulni is lehet. Amúgy kit szórakoztat, ha szétveti az ideg? Esetleg az őrülteket.

Vissza az alaphoz. :D
Azért töltöttem fel úgy, ahogy elsőre megírtam, javítgatások nélkül, mert igazából arra voltam kíváncsi, hogy merre érdemes haladnom. ((A kutyás történetnél leragadtunk az állatok viselkedésénél.)) Most jócskán megkaptam. :D

A következő történetemnél igyekszem megfogadni az eddig kapott tanácsokat, no meg odafigyelek a vesszőkre (azok a fránya vesszők :@). Nincs listám, szóval nem tudom, hogy mit fogok még kipipálni, de nagy valószínűséggel lesz olyan. XD Lényegében szívesen próbálkozok mindenfélével, bele-belenyúlok, hogy több tapasztalatot szerezzek, ergó lehet számítani a lista következő pontjaira. :D
De tényleg nem szándékos, eskü! Az állatos például nem tudom hogy jött, egyszerűen csak megszületett.

Rövid mondatok. Igen. Több oka van. Volt. Bocs, befejeztem. Csak még egy kicsit. Ha már úgy tetszik nektek. :P
Komolyra fordítva, az első érdemleges kritika, amit valaha kaptam, a hosszú, barokkos mondataimra vonatkozott, amikre csak annyi pozitívumot lehetett felhozni, hogy szépnek szépek, de sehol a végük, sőt lényegében értelmetlenek, úgyhogy valahogy el kellett őket hagynom. Nem sokra írtam meg ezt.

Sosem szándékoztam csiri-csáré leírásokkal tarkítani, mert úgy vélem, így hiteles, ha már ősi törzsről van szó. Ugyanezen okból kifolyólag sok a szóismétlés és a voltozás. Nem is akartam nagyon átírni, kidolgozni, de talán egyszer mégis. Majd ha eljutok addig a szintig mind írástechnikailag, mind felzárkózva a pontos ismeretekkel. Visszatérve a listához, ezt sem tudatosan írtam meg, egyszerűen csak unatkoztam, és... hogy is mondjam szépen... fityiszt akartam mutatni az Ádám-Éva mítosznak.

Ha viszont jobban belemennénk, tekinthetnénk rá üzenetként (már ha novella forma kerekedne/kerekedett volna belőle), amit XY században valamilyen hiper-szuper ásatáson találtak, aztán nagy munkálatok folyamán sikerült lefordítani. Kiderül belőle, hogy az Ószövetség kamu, a Biblia meg minden idők legnagyobb bestsellere. Ha innen nézzük, az se lehetne meglepő, hogy Lucifernek lehetett húga. (Aki amúgy nem Éva. Nem is tudom, honnan jött ez az elképzelés. Csak azért, mert mindig együtt játszottak? Ez az irányvonal nekem érthetetlen. Na mindegy.) Arról sehol nem írtam, hogy Lucifer lenne a sátán, vagy Sátán. Ez nem arról szólt. És megint előjöhet, hogy a teológia nem erősségem, de nem is ez volt a cél.

Mindenesetre lementettem a kritikákat, soha el nem vész, sőt még az elfogyott adatforgalom sem állhatja az utamat, ha újra kézhez fognám. :D Ha lehet, akkor kérném, kerüljön át a Gondolatok menüpont alá, itt szegény annyira magányosnak tűnik. :)

A pályázati munkámhoz tényleg nem kaptam még Dóritól kiritikát. Előre félek, de túlteszem magam rajta, és kíváncsian várom, azt mennyire szeded szét. (Tudom, hogy nagyon. Arra aztán tényleg nem vagyok büszke. Nagyon nem. :S)

Huh. Azt hiszem, ennyi. Egyelőre. ;)

cs, 2018-07-05 15:11 Kentaur

Kentaur képe

Ha a te mesédben Lucifer nem a sátán, akkor hogy kerül oda a kígyó motívum? Miért Lucifernek hívják, ami egy latin név, a többieknek meg héber nevük van? Valahogy sehogy se jön ki nekem, hogy akkor most ki ez a Lucifer és miért fontos (és főleg miért hiszik kígyónak).

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2018-07-05 22:55 E.A.Szandra

E.A.Szandra képe

Jajj, én ennyire tényleg nem akartam belemerülni. Mondom, csak unatkoztam. A lényeg annyi lett volna, hogy szakadjanak már le az emberek a begyöpösödött másokra mutogatásról, és felejtsék el, hogy "minden szenvedés forrása a nő". Személy szerint úgy vélem, hogy a boldogtalanság önnön magunkból fakad, és csakis mi tehetünk ellene. Erre hoztam fel példának okáért éppen Ádámot és Évát.

Ha meg a neveket nézzük, a "történet" első mondata megadja a választ, hogy itt nem lényeg, ki honnan, latin vagy héber. Ezek mind együtt, azt csókolom. Hiszen fikció, nem? Már nem csak ez, hanem maga az egész teremtés. Legalábbis amíg bizonyítékkal nem támasztják alá.

Azért lett kígyó, mert éppen így adta a sztori. Komolyan, nem szeretném jobban belerágni magam, nincs értelme. Sajnálom, ha ennyire zavar, amiért éppen Lucifert választottam, nem akartam senki lelki világába beletaposni. (Gondolkoztam is rajta, hogy a végére beillesztem a sablont: "Ebben a műben a vallási közösségeket esetlegesen sértő jelenetek kizárólag a szórakoztatás célját szolgálják, gyűlöletkeltő, uszító jellegű értelmezésétől elhatárolódnak".)

A sátán históriára meg akkor legyen úgy, hogy Lucifer húga szintén otthagyja a törzset, mielőtt Lucifer visszatérne. Addigra Káin totál beleéli magát Isten létezésébe, Lucifer meg kiakad, hogy az ő fiát ne etessék mindenfélével, aminek semmi alapja. Káin viszont nem fogadja el se Lucifert, se a blabláját, amíg Lucifer be nem meséli, hogy márpedig ő az aki, és azért van itt, mert fellázadt, azért mert. Így már szimpatizál vele Káin, a törzs többi lakója kevésbé (az öregek azért, mert ismerik, a fiatalok azért, mert nem), úgyhogy rábökik a Sátán nevet, megkapja a képzeletbeli szarvakat, stb stb. Na, így?

Volt még egy ilyesfajta kérdés, amire elfelejtettem válaszolni. Ha már fa, miért kígyó, miért nem madár? Nem vagyok benne biztos, nem éltem ősemberek között, de feltételezem, hogy akkor sem támadtak a madarak az emberre. Nem úgy, mint a kígyó, amelyik még a mai napig. Összességében, általánosságban elmondható, hogy az emberek jobban rühellik a kígyókat, mint a madarakat. Nem ezért van az alapsztoriban is éppen kígyó? Máskülönben feltehetnénk a kérdést, ha már alma, miért nem hernyó?

p, 2018-07-06 09:23 Kentaur

Kentaur képe

Oké, értem, hogy nem akartál vele semmit. Semmiféle lelkivilágba nem tapostál bele, nem vagyok még csak keresztény sem. Egyszerűen csak hallgattam bibliaismeretet és teológiát, valástörténetet, és ezért jobban szemet szúrt.
Ha írtál volna egy mesét, amiben Hófehérke szurokfekete bőrű, minden magyarázat és ok nélkül, mert így esett, akkor ugyanilyen értetlenül állnék. És akkor is megpróbálnék szólni neked, hogy ez nem lesz így jó. Az írás dolgaiban szeretnék segíteni, hogy megértsd, hogy íróként felelősséged és hiteled van az olvasó felé.
Most már olvasóid vannak, publikáltál (jó, csak online, de valahol el kell kezdeni).
És ha az olvasód nem érti, miért írtál valamit, nem rázhatod le azzal, hogy "csak". Illetve persze megteheted, de ebben az esetben nem sokáig lesznek olvasóid.

Nem azt akarom, hogy írd át, vagy hogy úgy írj, ahogy nekem tetszik. Csak abban segítenék, hogy a "fikció" nem azt jelenti, hogy minden mindegy, szezont a fazonnal, hanem hogy kitalálsz valamit, ami addig nem volt, nem úgy volt, és tényleg kitalálod: van rá magyarázatod, van oka, értelme, története. Bármilyen is, egyedi akár, de van. Ha szurokfekete bőrű Hófehérkéd azért fekete, mert gonosszá vált a királynővel való harcban, és ettől szíve feketesége kiütött a bőrére, és ő lett a gonosz királynő - akkor a meséd máris egyedi szimbólumokkal dolgozó dolog. Amíg azonban nincs oka, és Hófehérke nem is királylány és mondjuk nem is lány, mert csak, addig meg értetlenség lesz belőle.

Nem olyan nagyon rég a Kalamonáról szóló írásomnál volt egyvalakinek a gondja, hogy a Kalamona nem hajszálra olyan volt benne, mint a népmesékben. De a lényegét tekintve a karakterem Kalamona volt, meglévő szimbolumokkal dolgoztam, nem tettem őt mondjuk átlagemberré csak úgy. Mert ezzel elveszett volna az alap, amire dolgoztam. Ezt próbálom elmondani: elveszítetted az alapot. Azzal, hogy Lucifer vagy a kígyó senki, azzal Ádám és Éva is senki lett. Nem esett meg velük a bűnbeesés, nincs történet, amit elmondj, nincs mit megváltoztatnod.
Például azt írod, "ősi törzs voltak", akkor feltételezzük, hogy ez azt jelenti, amit leírtál, hogy egy darab nemzetségbe tartoztak, konkrétan a bibliai elsőbe, akik az Ószövetség szerint ugye zsidók voltak, olyan szép, héber nevekkel, mint Adam, Chavvá (Éva), Khain, Hável (Ábel), és máris vakarjuk a fejünket, hogy akkor miért van az egyiknek latin neve. Ha ezt így akarod, megteheted, de akkor magyarázatot kéne adnod, méghozzá hihetőt. Ha ennyire régi hihehedelemvilágra épülő dolgokkal dolgozol, egyszerűen nem működik, hogy "nem mész bele mélyen".

A továbbiakban békén hagyom ezt az írásodat. Hidd el, nem szőrözni akarok, hanem hogy amikor legközelebb feltöltesz ide valamit, akkor érvényesülhessen az írás, és ne csak fejvakarást kapj.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."