Nap és Homok

Sárga homok égette a talpunkat, amikor elbújtunk a napágyak mögött. ’89 nyarán forróság tombolt a mallorcai tengerparton, ránehezedett az ember tüdejére, akár a mélyre szívott spangli füstje. Először jártunk a szigeten, és egy magas, fekete napágy-őr végigkergetett minket a fél strandon, mert azt mondtad neki, a jegyeket elnyelték a hullámok. Üvöltött a dühtől, alig értett angolul, de a kamuzást elég könnyen levágta – még én is elnevettem magam.
Emlékszel az ír kocsmára, ahol elittuk az összes pénzünket, aztán két spanyol csajtól kértünk kölcsön, hogy eljussunk a szállásra? Később rájöttünk, prostik voltak, te meg annyira röhögtél, azóta is visszhangzik a fülemben. Hajnalban hazafelé caplattunk az omladozó épületek meg a szűk utcák rengetegében, és itt ismerted el először, hogy beleszerettél Vikibe – meg azt, hogy fogalmad sincs, hol a francban járunk. Ez megmaradt. Egy ősrégi, reneszánsz templomnál két rendőr igazított útba végül, miközben te a háttérben oldalba vizeltél egy fehér kocsit.
A szállásunkon tengeri só és naptej szaga ivódott a falakba, a függönyök kopottan lengedeztek, a szomszédban pedig két olasz egyetemista csaj bömböltette a zenét. Esküdöztél, a hét végére ágyba viszed a barnát. Még fogadni is akartál, nem mintha egy petákunk is maradt volna vasárnapra. Az utolsó fillérünket paradicsomos-sajtos pizzára költöttük, aminek az íze jobban hasonlított egy műanyag játék katonához, mint bármilyen ételhez. „Igazi utolsó vacsora!” – mondtad teli szájjal, mindketten nevettünk.
Tudod, néha hiányzik Mallorca. Négy éve nem jártam Spanyolországban.
Mindig elmosolyodom, ha eszembe jut, itt vallottad be, mennyire belezúgtál Vikibe, majd néhány évre rá elvetted. Abban a mallorcai bárban tartottuk a lagzit, ahol romos hajótestek emelkedtek ki a falakból, törött vitorlákkal meg kalózcsontvázakkal. Máig nem hiszem el, hogy becsődölt a hely, a helyén pedig horgászboltot nyitottak.

’99-ben szürke homokon sétáltunk a sziget másik oldalán, mert erősködtél, ezúttal nézzük meg a nyugati részét. Harmadszor repültünk Spanyolba, és utólag már rájöttem, Viki azért nem jött velünk, mert terhes volt. Sokáig esküdöztél nekem, sikerült meggyőznöd, kell egy haveri kiruccanás, szabadság meg kikapcsolódás, de sosem hittem el igazán. Át kellett gondolnod, hogy harminc évesen apa leszel. Sejtettem, mert nem mondtad el rögtön, de amikor megtetted, láttam a mosolyodban azt a kételkedő villanást, amely elárulta, nem felhőtlen az örömöd. Sosem hibáztattalak, hiszen a helyedben köpni-nyelni nem bírtam volna egy ilyen hír hallatán. Persze, szeretted azt a lányt, tudom. Szépen megértetek egymás mellett, azon ritka párok közé tartoztatok, akik segítették a másikat fejlődni. Ezt mindig irigyeltem.
Harmincévesen egy gyerek úgy bebetonozza a sorsodat, hogy azt még egy nyolcas fokú földrengés sem lenne képes kimozdítani. Ismertem a terveidet, mind karrier- mind bakancslista szempontból, de ma azt gondolom, jól döntöttél. Sokkal jobb apjává váltál a kis Daninak, mint ahogyan az öreged valaha is bánt veled. A legbelső félelem feszélyezett az elején, amikor kibökted, Viki terhes. Soha nem beszéltél róla, de láttam az arcodon a kétségeket és a bizonytalanságot.

2014-ben jártunk utoljára Mallorcán. Huszonöt év alatt a sárga homokból fehér lett. Vikinek nem győztük mesélni a történeteket, amelyekhez végre helyszín is társult. Kívülről fújta az első mallorcai nyarunk sztorijait, de úgy kuncogott, mint aki először hallja őket. Esténként hármasban kiültünk a partra, néztük, ahogy a tábortűz szikráit felkapja a szél és az öbölbe dobja, hallgattuk a sötétből kiszűrődő gitárszólót, arról fantáziáltunk, minden jóra fordul. Emlékszel, amikor az egyik este megittunk vagy hat üveg sört? Úgy fejberúgott mindkettőnket, alig bírtunk feltápászkodni a puha homokból, és akkor megkérdeztem, félsz-e, te pedig azt felelted, már nem. Vikire néztél, és újra megláttam az ismerős villanást az arcodon. Hülyén éreztem magam, hogy egyáltalán rákérdeztem, de azt hiszem ő hitt neked, csak ez számított.

Négy éve nem jártam Mallorcán, és azt hiszem, idén sem megyek. Talán egyszer ráveszem magamat, megnézem, a fehér homok színe megváltozott-e.
Nem akarom egyedül, csendben bámulni a tengert, hallgatni a morajlását, amely visszahozza a dűnék közt leülepedett emlékeket. Olykor álmomban érzem a lábujjaim közé ragadt szürke homokszemeket, hallom, amint a fekete fickó spanyolul káromkodva rohan utánunk.
A múlt olyan, akár egy régi szerelem: jobb nem piszkálni, mert a végén még elhiteti magáról, hogy visszaszerezhető.
De talán egyszer elviszem Danit, elmesélem neki, milyen baromságokat csináltam az apjával, megmutatom neki a kocsmákat, ahol berúgtunk, a tengert, amibe beleszerettünk, a hőségtől izzó macskaköves utcát, ahol megtudtam, az anyja terhes, és azt az azúrkéken ragyogó kis öblöt, ahová elszórtuk a hamvaidat Vikivel.
Mit gondolsz, barátom?

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2017-09-25 20:46 craz

craz képe

Bekezdésenként egy-két-több hiba - néhol zavaró.
A hamarabb kihúzottakon kívül maradt még egy hogy rossz helyen.
Az utolsó mondat pedig felesleges, csak gyengíti a végét.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2017-09-25 21:25 Gitáros

Gitáros képe
5

Nagyon tetszett!

Az elemzéseket ráhagyom másokra, engem megfogott az egésznek a hangulata, néha úgy éreztem, mintha én magam is ott járnék a fehér homokkal borított tengerparton, meg az ódon hangulatú, zegzugos utcákon.
A végén - pedig nagyjából sejtettem, hogy ez lesz - még a torkom is elszorult egy pillanatra.

Az utolsó mondat talán valóban elhagyható, ettől függetlenül, nálam ez 5 csillag.
Üdv!

Miki

h, 2017-09-25 21:43 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Craz: Köszi a kikerülést! Kérhetnék egy listát a hibákról? Illetve a túl "hamar" kihúzott "hogy"-okról is jó lenne, mert azokat még nem mindig érzem, sajna.

Gitáros: Nagyon köszönöm! :) Igen, másokban is hasonló érzéseket váltott ki, mint amit írtál, és ennek rettentően örülök.

Sajnos az utóbbi időben kevés időm jutott a Karcot böngészni és olvasgatni (mert többek között egy év után hazalátogattam, illetve előtti volt egy valenciai nyaralás is ;) )

Időközben pedig a nem régen indult blogomon dolgoztam, ez itt pedig a reklám helye:

http://akospeterbencze.blog.hu/

Nézzen rá, aki kíváncsi még írásokra tőlem (az itt megjelenteket is el lehet érni természetesen).

Igyekszem majd aktívabban jelen lenni itt is, mert rengeteg hasznos tanácsot kaptam errefelé.

Písz!

h, 2017-09-25 22:01 Suana

Jó. Van egy stílus, hangulat, ami sodorja az olvasót, és végig kell olvasni.
Nekem tetszik. :)

Üdv: Sz

k, 2017-09-26 10:26 polgarveronika

polgarveronika képe
5

Vedd le az utolsó mondatot!

Jó sodrású írás.Végig ott bújkál a sorok között valami szomorú és tragikus vég..Hozta a szöveg a hangulatot. Tetszett nekem.
Apró hibák biztos vannak, érdemes még átfésülni, gondozni, símogatni. Megéri.

Üdv: V.

Ja, és a cím nem igazán szerencsés. Sablonos. De azt csak most olvastam el.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2017-09-26 12:20 Ferkó

5

Jól írsz, jó a hangulata, szikár, összeszedett írás.

De a cím...? Kalkbrenner rajongó vagy?

k, 2017-09-26 12:34 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Koszi Feri!

Az Sky and Sand, nem? :)

Amugy nem vagyok, de az egy jo szam es a Berlin Calling is elvezheto.

Cimadasban sajna sosem voltam asz.

k, 2017-09-26 13:35 bupber 81-Szomb...

Csak egy tipp: az összeszedett íráshoz hozzátartozik a cím. Ajánlatos előre megválasztani, olyanformán, mint egy kitűzött céltábla, ami mindvégig vezet és nem enged letérni az útról. (mármint az alkotót)

k, 2017-09-26 20:24 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Ez így történt.

Nekem igazából nincs bajom a címmel, de látod, a többiek szerint kissé sablonos és rossz választás.

k, 2017-09-26 18:45 Roah

Roah képe

Nahát! :)))

Tök jól elkerülte a sztori a giccset, és nem érintette a szentimentalizmust se, a helyszín eszköz, célja van, és jól használtad szerintem ki a lehetőségeit is, mert mind-mind a cselekményt, a hangulatot töltötte be, olyan az egész, nekem, mint valami képeslap - képeslap egy szigetről, képeslap a múltból. Az írástechnika egész ügyes, a karakterek szerintem pont akkorák, amekkorák a képeslapon elfértek.
Szóval az van, hogy nekem eddig ez a történeted tetszett a legjobban. Talán mert a képeslap már kiment a divatból? Nem tudom; de nálam nagyobb eszmei értékkel bír, mint egy szelfi a biccsen, vagy egy videó, a víber, vagy bármi más, szóval a képeslapoknak, amiken ilyen szép üdvözlet van, sajátos varázsa lehet - ha nem bánod, jól ellógom a javítást.

Szép munkának látom. :)))

Ez itt a javítás helye. (Egy kis érdekesség a fehér-homokról. ;)

http://index.hu/tudomany/til/2015/06/26/van_egy_zavarbaejto_hirunk_a_tro...

...ráadás? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=0AIlz08fZos

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-09-26 20:30 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi Roah! :)

Tetszik a képeslapos hasonlat. Megkapó és hangulatos elképzelés, az utána következő dolgokkal meg abszolút egyetértek. Egy másik illető szintén az "nyilatkozta", hogy az eddig olvasott írásaim közül ugyancsak ez a kedvence.

A fehér homokos cikk jópofa, de a Queen számért nagyon nagy köszönet, mert ezer éve hallottam utoljára. Jól esett. Most szól harmadszor asszem.

Egyébként, trivia: a novella pályázaton járt, onnan érkezett ide, sajnos nem győztesen, bár én magam is úgy érzem, hogy remekül sikerült (nyílván nem hibátlan), és azt hiszem ez most elég.

Üdv.

sze, 2017-09-27 19:47 Kentaur

Kentaur képe

Nem annyira szeretem amúgy az ilyen "életképek" írásokat, de neked jól sikerült. Nem mond túl sokat, ami előnyére válik, általános hiba, amiért én nem szeretem őket, hogy sokszor nem tudják eltalálni, mennyi a pont elég a "banális" kis epizódokból, és elkezdünk unatkozni. A giccset is tényleg sikerült elkerülni, hiteles lett, senki nem akar a kardjába dőlni vagy Nagy Életigazságokat megfogalmazni. Hacsak azt nem, hogy a világ halad akkor is, ha te nem.
Nekem a címmel sincs bajom, ha nekem kéne elnevezni, én "A homok színe"- vagy még inkább a "Színeváltozás" címet adnám neki, de az eredeti is rendben van. Én sem szoktam a címeken görcsölni, sokszor csak odaírok valamit, ha már muszáj, de addig olyan címeim vannak, mint : "ezazamitmostírokvégső.javított". :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-09-28 11:14 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi Kentaur!

Same here! Én is teljesen banális címekkel dobálózok amíg dolgozom rajta, az elején pláne. Nem tudom, én is úgy vagyok vele, hogy totál felesleges nagyon rágörcsölni egy-egy címre.

szo, 2017-09-30 14:35 Dom Wolf

Dom Wolf képe
5

A végkimenetel végig ott bújkál az írásban de annyira jól lappang benne, hogy végén hideg futott végig a gerincemen - ez nem egy gyakori jelenség, így nem kell sokat gondolkodnom a csillagok számán.
Az előttem szólók már minden jót elmondtak, amit én is leírnék, így inkább azokat a mondatokat emelem ki, amik szerintem rosszak, vagy éppen baromi jók, mint ez is:

"itt ismerted el először, hogy beleszerettél Vikibe – meg azt, hogy fogalmad sincs, hol a francban járunk" – kedvenc mondatom, talán az egész írást jellemzi: szépen felépített szentimentalizmus, aminek egy poén elüti a végét, elkerülve a már emlegetett giccsességet.
két rendőr igazított útba végül – két rendőr igazított végül útba
te meg annyira röhögtél, azóta is visszhangzik a fülemben – a vessző után kéne egy hogy, de ha jól sejtem, ez direkt hiányzik.
Némi logikai hiba: az elbeszélt szereplő először bele van zúgva a Vikibe, majd barnahajú olasz lányokat akar döngetni, aztán ismét Vikibe van belezúgva – oké, tudom, hogy a 21. században vagyunk, de talán szerencsésebb lenne ezt átgondolni.
"Abban a mallorcai bárban tartottuk a lagzit, ahol romos hajótestek emelkedtek ki a falakból, törött vitorlákkal meg kalózcsontvázakkal. Máig nem hiszem el, hogy becsődölt a hely, a helyén pedig horgászboltot nyitottak." – csak én vontam párhuzamot, vagy szándékosan vetítetted előre a főszereplő halálát a hely becsődölésével? Utóbbi esetben grat :)
Harmadszor repültünk Spanyolba, és utólag már rájöttem, Viki azért nem jött velünk, mert terhes volt – baromira tagolt a mondat, az utolsó vesszőt ki lehetne valahogy kapni. Pl.: Viki a terhessége miatt nem jött velünk.
Sokáig esküdöztél nekem, sikerült meggyőznöd, kell egy haveri kiruccanás, szabadság meg kikapcsolódás, de sosem hittem el igazán. – a "sikerült meggyőznöd" ellentétben áll a mondat végével, és tuladonképpen kihúzható tagmondat.
hogy azt még egy nyolcas fokú – fokozatú
mind karrier- mind – fura az a kötőjel, megtenné helyette a vessző is
Esténként hármasban kiültünk – ültünk ki

szo, 2017-09-30 16:00 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszönöm a csillagokat, Bálint!

"Némi logikai hiba: az elbeszélt szereplő először bele van zúgva a Vikibe, majd barnahajú olasz lányokat akar döngetni, aztán ismét Vikibe van belezúgva – oké, tudom, hogy a 21. században vagyunk, de talán szerencsésebb lenne ezt átgondolni."

Ezt észre sem vettem, hogy időrendben ez elég szerencsétlenül jön ki, valóban nem a legjobb módon. Jogos.

"a "sikerült meggyőznöd" ellentétben áll a mondat végével, és tuladonképpen kihúzható tagmondat." - Valóban felesleges, simán ki lehet húzni.

"csak én vontam párhuzamot, vagy szándékosan vetítetted előre a főszereplő halálát a hely becsődölésével? Utóbbi esetben grat :)" - A párhuzam szándékos, örülök, hogy működött :).