Tükröződés

Amikor először belenéztem a tükörbe, nem láttam semmi különöset. A szélei bepárásodtak a reggeli zuhanytól, az alja bemaszatolódott Liza tapicskolásától. A fakeret kopott felszínén pergett le néhány vízcsepp, amely nem bírt megmaradni a sima felületen.
Feltűnt, hogy már nem magamon látom a hibákat, hanem a tükrön. Isten tudja, hány éve nem néztem bele úgy, igazán mélyen.
A pattanás a homlokomon szarvra hasonlít. Nézem néhány percig, aztán legyintek egyet, és elkezdem mosni a fogamat. Öblítek, majd köpök egyet a mosdókagylóba, és észreveszem, hogy a fogkrémet vér színezi. Csak az ínyem, nem újdonság. Két éve fogorvosnál jártam, és a Doktornő megmondta, hogy használjak fogselymet. Kinek van arra ideje az egyéves gyereke mellett? Örültem akkoriban, ha le tudtam zuhanyozni és közben megsikálni a fogamat, anélkül, hogy elaludjak a fejemre csobogó víz alatt.
Visszateszem a rózsaszín fogkefémet a kék, és egy kisebb narancssárga mellé, amire méhecskét rajzoltak. Hideg vizet lögybölök az arcomra, aztán leakasztom a törülközőt, és szárazra törlöm a szemhéjamat.
A fehér mosdókagylóra támaszkodom. Meglátom, hogy maradt egy kevés véres köpet a lefolyó szájánál, ezért kinyitom a csapott, és a vízsugár gyorsan elmossa. Felemelem a fejem, és szembenézek a másik oldallal.
A lábaim nem mozdulnak.
Mögülem türelmetlen kiabálás hallatszik.
- Nem jössz már, vagy mi van? Mindjárt kezdődik.
- De, mindjárt - ordítom vissza ingerülten.
Legalább a fürdőben hagyna békén, de károg, mint a varjú.
A gyűrött pólómra pillantok, ami kihangsúlyozza megereszkedett melleim. Még mindig terebélyesen pöffeszkednek, de elvesztették a formájukat. Régen szerettem, ha a mellbimbóimmal játszanak, de mostanra a szoptatás gondolatatol is érzem a csípős fájdalmat.
Megragadom mindkét mellem és feljebb tolom őket. Így van, ez lesz az.
- Milyen szépen álltatok, ugye? - motyogom magam elé.
Elengedem őket, és hagyom, hogy visszahuppanjanak a köldököm fölé. A tévé zaja szűrődik befelé az ajtón. Megint felhangosította, mert azt hiszi, ettől előbb bemegyek. A hülyéje. Csak azért is ácsorgok még egy picit. Kiélvezem azt a néhány percet, amint nélkülük tölthetek. Szomorúan hangzik, de leszarom. Ha már a cigit abbahagytam miattuk, annyi örömöm had legyen, hogy egyedül pisálok, és egyedül mosom a fogam.
Picit fúr a lelkiismeret, de kihúzom magam.
Előremeredek, és olyat teszek, amit tizenéves korom óta nem. Belenézek mélyen a tükörből felém meredő szempárba, és próbálok találni benne valakit. Vagy valamit - már azzal is megelégednék.
Kutatom egy darabig, de nem járok sikerrel.
- Harminchat éves vagy, az istenit! Egy gyönyörű kislány anyja. Örülj már egy kicsit! - győzködöm magamat erőtlenül, miközben vizslatom a szarkalábak fölött meredő szemgolyómat.
Leveszem a tekintetem a tükörről, és a lefolyóba nézek. Látom, ahogy cseppenként nyelik el az apró lyukak a vizet. Fájdalmasan felnevetek, miközben oldalra rántom a fejemet. A wc mellett rózsaszín bili, amelyen virágmintás matrica díszeleg. Mennyire naiv! - gondolom.
Visszanézek a tükörre, bele a két fáradtan ácsingózó zöld golyóbisba, amely kietlenül kutatja önmagát. Kétségbeesett faggatózás.
Eszembe jut egy film, amiben a tükör előtt álló nő azt mondogatja magának, hogy „szeretlek”, majd sírásban tör ki. Egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy kipróbálom, de túl röhejesnek érzem. Mi van, ha bejön Liza? Biztos jót nevetne rajtam, én pedig aztán rajta.
Miközben mereven bámulom az arcomat már vagy öt perce, most először fedezek fel rajta egy félmosolyt. A mellkasomban lévő húscafat még dobog és érez.
Keserű a szám a fogkrém ízétől.
El akarom mondani a velem szemben álló nőnek, hogy szeretem a lányomat, és igenis boldog vagyok, de kizárólag rossz dolgok jutnak az eszembe. Mintha mindig új mondatba kezdenék, de egy szó után állandóan elakadok. Végül is, miért ne kezdhetném a rosszal? Apróságokkal.
- Igen, néha rágyújtottam, amíg terhes voltam, és akkor mi van? Most már mindegy, nem?! Egészséges lett. - Megrebben a bal szemem. - Igen, egyszer benyakaltam egy üveg bort, és elájulva vágódtam hanyatt a kanapén. Három hónapja nőtt a hasam, és úgy felidegesített ez az idióta, aki a másik szobában röhögve bámulja a tévét, hogy muszáj volt. Sírtam apám szeretőjének a temetésén, miközben anyám egymagában üldögélt a panellakásban, és a harmincadik cigit szívta. Meg is érdemelte a hülye kurva. Sosem értett engem.
A gondolatok háborogva ütköznek egymásnak a fejemben.
- A képébe röhögtem a harmincéves kolléganőmnek, amikor bevallotta nekem, hogy még szűz. Amikor alig volt pénzünk a rezsire, vettem egy méregdrága táskát, és azt hazudtam, hogy találtam. Belerúgtam egy csövesbe, akinek hiányzott az egyik lába, mert idegesített, ahogy kuncsorog. Elloptam a főnököm áfonyás muffinját, és nem szóltam semmit, amikor kirúgta érte a munkatársamat. Szeretem nézni, ahogy más anyukák nem bírják felrakni a babakocsit a buszra.
Nem vagyok rossz ember.
Ismét a mosdókagylóra támaszkodom, és lenézek a csupasz lábfejemre. Göcsörtös, kéklő erek kacskaringóznak rajta.
- Gyere már, anya! - szól Liza lágy hangon a nappaliból.
Egy percre összeszorul a szívem, és azt kívánom, bár ne éreznék így. Szeretnék hazudni magamnak, és elhinni.
Az arcomat bámulom, amikor megnyikordul a fürdőajtó. A tükörben látom, amint kinyílik, és Liza totyog be rajta. Vajszínű hálóingjén kacsák ugrálnak fel-alá. Amikor megfordulok, vádlón, mégis szeretetteljesen néz rám, hogy hol maradtam idáig. Elmosolyodom, és hirtelen elpárolognak a negatív gondolatok a fejemből. Ha létezik még szerelem a világon, amiben hiszek, azt kizárólag iránta táplálom. És erről tudom, hogy ez az a fajta, ami soha nem múlik el ¬– a másikkal ellentétben.
- Anya, gyere már, rád várunk - mondja Liza az ajtóban állva.
Odamegyek hozzá, leguggolok, és felveszem a karomba. Finoman hozzám bújik, a szőke fürtjeiből puha virágillat árad.
Besétálok vele a nappaliba.
A tévében állatfigurák kergetik egymást. Egy mókus fut a mogyorója után a képernyőn.
A kanapéra pillantok, és végigmérem a rajta fekvő alakot.
Vékony, tükörsima combok hevernek egymáson, felettük gömbölyödő mellek feszülnek fekete topban. Az arca Salma Hayek-re emlékeztetett, amikor először megpillantottam egy bárban. Sötét bőr, sötét haj, ellenállhatatlan gesztusok. Ez mostanra sem változott meg.
Liza izgágán mocorog a kezemben, és azt akarja, hogy tegyem le.
Lerakom, aztán a kanapéhoz siet, de egy pillanatra megtorpan, és azt mondja:
- Te is feküdj ide mellénk. - A hangja tiszta és ártatlan.
- Gyere, bújj ide anyához - mondja Anna a kanapéról, és közben széttárja a karját.
Arra gondolok, hogy miért én hordtam ki a gyereket. Miért nekem jár az elhízott segg, a löttyedt mell, és a narancsbőr? Mikor döntöttük ezt el? - kérdezem magamtól.
- Na, nem jössz? - kérdezi Anna flegmán, miközben a tévét bámulja.
Rápillantok, majd a tévére, aztán felsóhajtok, és elindulok.
Leülök a kanapéra, és a kis Lizám azonnal odakucorodik mellém. A fejét a mellkasomra hajtja, és halkan szuszog. Anna rám mosolyog, majd a szemével a kislányunkra mutat. Erről minden ok nélkül az apám jut eszembe lánykoromban. Mindig is vele osztottam meg az életem történéseit. Elmeséltem neki, amikor először csókolóztam egy fiúval, aztán azt amikor rájöttem, hogy leszbikus vagyok, majd pedig mikor elhatároztam, hogy feleségül veszem Annát. Mindig csak annyit mondott: „Rendben van”. De a mosoly, amely ezt kísérte, olyan mélyen megnyugtató érzéssel töltött el, amitől úgy éreztem, hogy helyes, amit teszek.
Liza sikongatva nevet fel mellettem, miközben a mesét nézi.
A motkány megint pórul járt.
Végigsimítom a homlokát és az arcát.
Amikor felpillant rám, és ártatlanul az arcomba néz, akkor hirtelen jött nyugalom fog el. A fejem kitisztul, a sok bűnös gondolat semmissé válik, és egy pillanatra úgy érzem, hogy minden megérte. A házasság menthető, majd valahogy kihúzzuk a számlákkal a hónap végéig.
Anna ijedten megrándul, amikor megérintem a kezét, Liza feje fölött átnyúlva.
- Jaj, ne ijesztgess! - szisszen fel, miközben vigyorog.
Viszonzom a mosolyt, és ebben a pillanatban tudom, hogy helyes, amit teszek.
És ez így lesz egészen másnap reggelig, amíg újra tükörbe nem nézek.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2017-03-12 18:53 Sren

Sren képe

Üdv a Karcon, üdv itthon!:)

Na, EZ aztán egy olyan novella, amilyenre már rég vártam!

Pokolian életszagú, és annyira benne van a Nő, ezen belül pedig a kezdő anya minden gondja, fájdalma, titkos „bűne”, hogy el sem akarom hinni, hogy férfi írta. Ez a jelenség engem alapból is lenyűgöz – rengeteg férfi író képes írásában „nővé válni”, ám ők rendszerint vérprofik (King Papa, Szilvási Lajos, Robert Merle, Darvasi László, hogy csak párat említsek) – amatőr szinten találkozhatni ilyennel, ez viszont kuriózum.
Olyan szinten adagolod a tipikusan elsőanyás tüneteket, hogy abban minden sebesre harapott mellét fájlaló, éjjelente alig alvó, örökké holtfáradt, vécére is félve rohanó, csak kettő nyugodt percet akaró nőnek okvetlen magára kell ismerni. Gratula!

Azonban. (Igen, most jön a feketeleves. Ősi Karcos beavatási rítus.)
A novellád dugig van gyerekcipő-hibákkal, ezen belül fogalmazási gyengeségekkel, alanyegyeztetés, miegymás. Segáz, ezeket a kollegák valszeg szívesen kilistázzák Neked, csak nem szabad azzal mentegetőzni, hogy „bocs, de iksz ideje külföldön élek”. Értjük mi ezt, nem kevés idegen nyelvterületen élő tagunk van/volt; ez azonban írói szinten a magyartalanságra nem válasz, és a Karcolat farkasainak nem érv.

Fel véltem fedezni egy igen ronda logikai hibát is. Azt írod, a nőnek egyéves gyereke van. Az olvasó ehhez igazodik, és később döbbenten látja, hogy Liza jár és beszél. Ilyent egyéves gyermek nem tesz. Ha mégis, akkor íróként a történetvezetés szempontjából
- Tudatnod kell az okát (született zseni, csodagyerek, akármi)
- Ha nem az, utalást kell tenned az eltelt időre (hogy a pillanat, amiről írsz, múltban játszódik; azóta a gyermek minimum hároméves, jár, beszél, sőt értelmes mondatot rak össze).

A helyedben a leszbi-vonalat simán kihagytam volna. Anélkül is (illetőleg Salma Hayek helyett egy sör- és izzadságszagú, vadkanmód horkoló, tubamód fingó primitív „családapával”) simán megállt volna a sztori. Életszagúbb lenne. A leszbi-házasság egy hótt felesleges fricskát ad egy olyan történetnek, aminek erre semmi, de semmi szüksége nincs. Nem ignoráljuk a nemi másságot; egyszerűen felesleges - illetve, lehet, hogy maga a történet és az írástech "kevés" ahhoz, hogy egy ilyen irányú fordulatot becsületesen visszaadjon.

Karcosok: hajrá, kapjátok szét, az írástechen bőven van mit kalapálni. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2017-03-12 20:31 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Hello!

Jónéhány emberrel elolvastattam már és te vagy a második, aki félreérti a gyermek korát. Nem egy éves, hanem 4-5 a jeleben, de valóban ez nincs egyértelműen hangoztatva a szövegben. Ha jobban belegondolok, akkor pedig lehetne, és nem állna fent ennek a félreértelmezésnek a lehetősége.

A dicsérő szavakért köszönet!

Nincs kifogás, várom az írástechnikai korrigálásokat és javaslatokat.

h, 2017-03-13 19:42 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Nem néztem meg a neved olvasás előtt, így csavarként ért a végén, hogy neked is csak egy x kromoszómád van, nagyon élethű lett. Ez a fordulat jól is jött, lévén, hogy a törénet végén nem volt meglepetés.
A leszbikus vonal viszont tetszett. Üdítően dörgölted az ember orra alá a saját szereotípiáját, a nagy és pátoszos gondolatok között nekem olvasmányosabbá tette.
Kicsit furcsa volt, hogy az első bekezdés után váltottál múlt időről jelenre, ennek ellére pozitívumok közé sorolom, mert ezt csak a harmadik bekezdésnél vettem észre.

Kigyűjtöttem azokat a hibákat, amik szemet szúrtak, viszont cirka öt éve nem csináltam ilyesmit, úgyhogy nem lesz sem teljes, sem pontos. Még Dóra "gyík"-ját újraolvastam hozzá, úgyhogy remélem, más karcos is erre fog tévedni, és korrigál, ha marhaságot mondok:
"Örültem akkoriban" - akkoriban örültem
"közben megsikálni a fogamat, anélkül" - és közben anélkül megsikálni a fogamat
"kék, és egy kisebb narancssárga mellé" - felsorolás, nem kell vessző
"A lábaim nem mozdulnak" - páros szerveket egyes számban írjuk
"megereszkedett melleim" - páros szerv, a következő két mondatban is egyes számban szerepelhetnek.
"Megragadom mindkét mellem és feljebb tolom őket." - jók a páros szervek! Mármint nyelvtanilag. Itt azonban két tagmondatunk van, a mellem után kell vessző.
"egyedül pisálok, és egyedül mosom a fogam" - egyedül pisálok és mosom a fogam
"Belenézek mélyen a tükörből" - Mélyen belenézek a tükörből
"az istenit" - egy nagy kezdőbetűt megérdemel az öreg...
"én pedig aztán rajta" - nyelvtanilag ugyan pongyola, ennek elléne pont ezért segít abban, hogy valóban a nő gondolatai között érezzük magunkat. Én így hagynám. A kötvekezőt viszont nem:
"Miközben mereven bámulom az arcomat már vagy öt perce" - Miközben már vagy öt perce bámulom mereven az arcomat
"Szeretnék hazudni magamnak, és elhinni." - vagy a hinni mögé kéne egy tárgy, vagy: Szeretnék hazudni és hinni magamnak
"ami soha nem múlik el ¬–" - ez gondolom félreütés
"aztán azt amikor rájöttem, hogy leszbikus vagyok" - aztán azt, amikor rájöttem, leszbikus vagyok
"A motkány megint pórul járt.
Végigsimítom a homlokát és az arcát." - itt találtam alanyprobémát, ezerint a motkányt simogatta a nő

h, 2017-03-13 21:02 Gitáros

Gitáros képe

"annyi örömöm had legyen, hogy egyedül pisálok, és egyedül mosom a fogam." - hadd legyen

Viszont ebben a mondatban szerepel valami, amit egy nő soha nem mond.
"egyedül pisálok" - ez az egy szó elárulja, hogy ezt a novellát férfi írta. Egy nő MINDIG azt mondja, hogy: "pisilek"
A "pisálok" borzasztóan bunkó, közönséges, kültelki, "macsós" kifejezés, nők soha nem mondják - kérdezd meg bármelyik nőismerősödet, vagy rokonodat!

"A gyűrött pólómra pillantok, ami kihangsúlyozza megereszkedett melleim. Még mindig terebélyesen pöffeszkednek, de elvesztették a formájukat."
"melleim" helyett talán szerencsésebb, gördülékenyebb, ha "melleimet" írsz.
"gondolatatol" - gondolatától

Azért idéztem be két, egymás utáni mondatot az írásodból, mert előjött benne egy régi, nagy vita lehetősége.
"Páros szervek egyes számban" - az esetek legnagyobb részében igaz.
Itt azonban kifejezetten sután hangzana, ha a melleket egyes számban írnád. így:
"Még mindig terebélyesen pöffeszkedik, de elvesztette a formáját."
KÉT mellről egyszerűen nem lehet - most, itt, ebben az esetben - egyes számban írni!

Természetesen ez csak a saját véleményem.

Az írásod hangulatos, valóban nagyon tehetségesen jelenítetted meg benne egy nő gondolatait, életérzését, ez mindenképpen pozitívum.
Írj még, többet, hosszabbat, esetleg más témájú novellákat is, kíváncsiak vagyunk rád.
Üdv! M

Miki

k, 2017-03-14 18:53 Sednol

Sednol képe

Ellent mondanék neked a pisálok szóval.
Régen, amikor még a digitális játszótéren tengettem mindennapjaimat, volt egy ismerősünk, aki nő létére mindig pisálni ment. :D
Amikor először hallottam, szóhoz sem jutottam a döbbenettől, aztán megszoktam, és ha hallottam recsegni a mikrofont, már mondtam az asszonykámnak: megy pisálni. :D
Ha nem is sűrűn, de azért hallani. Fura a pesti fülnek, de bizonyos tájékokon szerintem megszokott.
Abban viszont határozottan egyet értünk, hogy nem szép.

sze, 2017-03-15 01:35 Gitáros

Gitáros képe

Természetesen mindenre lehet példát találni, meg annak az ellenkezőjére is.
Én csak annyit mondtam, hogy az esetek döntő többségében - szerintem gyakorlatilag soha - egy nő nem mond olyat, hogy "megyek pisálni".
A te példád a kivételt erősítő szabály.

Miki

sze, 2017-03-15 04:43 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Itt a pont. De ez nagyon messzire vezet, nem érdemes erre elindulni. Nekem a tapintatos őrmester esete ugrik itt be. Lassan valamennyien azzá válunk.

h, 2017-03-13 20:45 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszönöm a tanácsokat és korrigálásokat! Mindenképpen átnézem őket, és megpróbálom hasznosítani, amiket írtatok.

Azonban lenne egy kérésem: Tudnátok esetleg adni egy linket, vagy bármiféle segédanyagot, ami kifejezetten a szórendre és az alanyi esetekre tér ki? Mert az angol és a magyar nyelv folyamatos használata és az évek alatti összemixelődése valóban felborította az agyamban kissé a magyar szórendet.

Illetve még egy kérdés: Esetleg tudnátok mondani néhány gyakorlatot, ami kifejezetten az írástechnika javítására megy rá és hatékonyan lehet vele fejlődni?

Egyébként egy regényen dolgozom már régóta, ez és még két másik novella közben íródott, afféle elterelésként, mert besokalltam a regényírásból.

Köszi előre is!

h, 2017-03-13 21:15 hamarjában

hamarjában képe

Kötetlen a szórendünk, csak az èsszerűsèg szabhat határt.

na ja (Obb)

v, 2017-04-02 17:29 Styra

Styra képe

Magyarul tanulók fórumán olvastam nemrég, hogy a magyar szórend olyan, mint ahogy Yoda beszél, és ez elég találónak hangzik :). Általában az van elől, amit hangsúlyozni akar a közlés.
Jó írás volt, engem is meglepett, hogy nem nő írta, viszont nekem hozzátett a SPOILER lezbi kapcsolat. Megdorgálhattam magam, amiért elképzeltem a heverőn a sztereotíp, nemtörődöm férjet, aztán nem azt kaptam.

__________________________________________________

Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra

Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

k, 2017-03-14 07:20 Roah

Roah képe

Talán ez segít, irányt mutathat:

http://magyarelme.blogspot.hu/2013/04/szorend-es-hangsulyok.html

Amikor matematikából valaki elakadt az eltérő előjelű számok műveleténél a suliban, mindig azt mondtam, hogy 'nagyobbikból a kisebbiket, nagyobbik előjele marad', szóval egyszerűsítettem.

A hazai szórend ismétlésénél is ezt teszem, eleinte egyszerűsítést javasolnék, hátha úgy hatékonyan visszarázódsz; tehát azt a szót, amit ki szeretnél emelni, azt tedd a mondat elejére, tudod, amit ki szeretnél hangsúlyozni. Írás közben biztosan elragad a hév, úgy sokkal nehezebb, viszont javításnál, visszaolvasáskor hideg fejjel le tudod ezeket ellenőrizni, figyelni rájuk. Biztosan marad így is benne - ne is törődj vele, még azoknál is, akik egy percre sem hagyták el a hazát ;) -, de gyakorláshoz szerintem jó. Illetve amit még tanácsolnék: mesék. :))) Olvass meséket. :)))
Ha Sednol erre jár, reményeim szerint szolgál némi címmel, hogy melyek azok a könyvek, regények, novellák a mesék világából, amelyek ilyenkor jól jöhetnek.

Remélem, tudtam valamit segíteni. :)))

Isten hozott a Karcolaton! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-03-14 18:46 Sednol

Sednol képe

Tetszett. Egészen élő lett.
Van egy fiam. Nem én szültem, csak a kellemes részénél voltam ott, a többit átdolgoztam vagy aludtam.:D
Ha már Roah megemlített, gondoltam írok pár szót.

„Amikor először néztem a tükörbe…” Egész jó kezdés lenne, de! Azt ne mond nekem, hogy még soha életedben előtte nem néztél tükörbe. Mennyivel jobban hangzana, ha azt mondanád:
„Amikor a reggeli zuhanyzást követően belenéztem a tükörbe …” Hát nem tetszetősebb, és a félreértéseket is elkerülöd. A te kezdésed alapján arra gondoltam, ni-ni itt egy ember, aki eddig barlangban vagy ősközösségben élt.

A tükör párássága, maszatossága még elmegy, bár azt is érdemes volna hangosan felolvasnod, hogy minden a helyére kerüljön, de a rá következő mondat teljesen félrement. Nagyon le akarod írni azt a öregasszonyok lábára jellemző erezetességet, amit az alágördülő vízcseppek rajzoltak, de annyira megakartad mutatni, hogy végül rossz lett. Ezt is olvasd fel, és próbáld meg átfogalmazni. Tetszik, amit szeretnél, de így nem jó.

Roah azt mondta, hogy talán segíthetek neked. Ez érdekes, mert nekem is ő segített. :D Annyit elmondanék, hogy teljes tanrendben tanultam oroszul (harmadiktól egészen kilencedikig, Moszkvában), amíg mások itthon magyarul tanultak. Óriási hátrányt kellett leküzdeni. Még most is van mivel foglalkozni, és amíg élek lesz is, a lényeg:

Szeretek filmszerűen írni. Nálam a látvány a minden. Meg kell, hogy mutassam. Ebben segítségemre volt Patrick Süskind összes írása, de leginkább a Parfüm. Aztán ott volt még Alan Dean Foster összes megjelent könyve, ami egy nagy adag látvány és fogalmazás. Ha most kéne ajánlanom valamit, akkor azt mondanám: George R.R. Martin. Benne találtam meg a legnagyobb mesélőt. Mikszáth és Móricz is igaz barátaim. Ők is nagy mesélők voltak. Bármikor szívesen elolvasok egy novellát, elbeszélést tőlük. Utoljára hagytam, pedig első helyre kívánkozik Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese című gyűjteménye. Mondjuk, én a vesszők miatt olvastam, de másban is sokat segített. Mégis úgy gondolom, hogy a legtöbbet a fiam segített, pedig még nincs nyolc éves. Én vagyok a mesélője. Eleinte a Hetvenhét magyar népmeséből, mostanság a Harry Potterből olvasok fel neki. Napi kettő-négy oldalt. Rendbe rakja a beszélőkét rendesen. Olvasni kell. Sokat. Nincs más megoldás. A többi csak duma. De azért ajánlom a Parfümöt. :D

Ezen még megakadtam:
„Arra gondolok, hogy miért én hordtam ki a gyereket.”
Miért? Mert a társad játssza a férfi szerepét. Minden erre utal. A beszélgetésük, a kék fogkefe. Annyira férfiasnak írod le Annát, hogy más eszembe sem jutott. Ahogy Sren is említette, simán átírhatod Anna nevét Péterre. Nincs jelentősége. Ő mélyen legbelül egy férfi.

A lényegét azonban tényleg elkaptad.