A PM története 1.rész A kezdet

7.-esek voltunk és volt egy nagy bajunk. Utáltuk a nagyszünetet. Általában 15-20 percesek voltak. Mindig kizavartak a tanárok a tönni hülye gyerek közé.
Egy napon észrevettük a lépcsöt. Már rég tudtuk, hogy ott van, de sohasem mertünk lemenni rajta. A sötétségbe... ahol csak Laci bácsi a karbantartó dolgozik.
De az egyik alkalommal muszáj volt megtenni. Egy tanár sarokbaszorított bennünket, úgyhogy döntenünk kellett, vagy ki, vagy le.
Tapogatózva elindultunk le. A lépcsö végén égett a villany. 3 ajtó volt. az egyik zárva, a másik Laci bácsi kuckója, és a harmadik... a menedékhelyünk. Gyorsan bebújtunk az ajtó mögé és hallgatóztunk. Semmi. A tanárok ide nem jönnek le.
Másnap is ide jöttünk le. Megtaláltuk a villanykapcsolót. A szoba szürke, poros, mégis barátságos volt. 2 szekrény, 6 nagy fekete kuka, rozoga tönkrement székek és asztalok voltak lent, meg a Kerámia szakkör szobájába nyíló ajtó. Azonnal beleszerettünk a helységbe.
Mindennapossá vált a leföl rohangálás, de egy nap férfihang hallatszott a lépcsö tetejétöl.
- Hé! Kik vannak odalent? - kérdezte a hang.
- Ez Pista bácsi! - suttogtuk kétségbeesetten. Pista bácsi az iskola gondnoka elindult lefelé. Mi sietve beszaladtunk az ajtó mögé. Lélegzetünket visszafojtva figyeltünk. Pista bácsi belépett és egyenesen ránk nézett!
- Na, megvagytok! - szólt dörmögve.
- Csókolom Pista bácsi! - köszöntünk félénken
- Hát ti mit csináltok itt lent? - kérdezte. Összenéztünk a csajokkal. Voltaképpen mit is csinálunk? Áthágjuk a házirendet. Igen ezt csináljuk.
- Beszélgetünk. - mondtuk. - Csak úgy beszélgetünk.
- Itt lent? Na ezt nem gondoltam volna. A fiúkból még csak kinézem, de ti lányok vagytok. Jó itt nektek? - szétnézett. - Minden csupa kosz meg mocsok. - dörmögte, mi meg csak bólogattunk, hogy jó. - Hát akkor csak beszélgessetek tovább. - mondta és mosolygott.
- Jó köszönjük. - hebegtük. Pista bácsi bement a mühelybe Laci bácsihoz. Bezártuk az ajtót mögötte és kifújtuk magunkat.
- Tök jó fej nem?
- De.
- Én nem is hittem volna, hogy ilyen rendes.
- Ja, én se.
Másnap már felbátorodva mentünk le a pincébe, csak Laci bácsiról feledkeztünk meg. Pont nagy beszélgetésben voltunk amikor kicsapódott a szomszéd ajtó és Laci bácsi lépett ki rajta. Mi szokásunkhoz híven, usgyi be az ajtó mögé. Megvártuk míg elmegy majd folytattuk a beszélgetést. Rémtörténeteket meséltünk egymásnak a vak sötétben. Senki sem látott senkit. Nagyon izgi volt. Az egyik rémmesénél hirtelen kivágódott az ajtó és valaki ordított egyet, mi meg torkunk szakadtából válaszoltunk neki.
- Áááá!!! Pince lakók! - kiáltotta Pista bácsi és felkapcsolta a villanyt.
- Pista bácsi! - fulladoztunk a röhögéstöl. Ö is nevetett. Ki gondolta volna? A gondnok akitöl minden gyerek tart hirtelen a barátunká vált.
- Beszélgessetek csak én nem zavarok. Pince lakók. - nevetve kiment. Egy darabig meg se tudtunk szólalni, aztán amikor lejebb hagyott a röhögögörcs felsóhajtottunk.
- Én úgy megijedtem!
- Én is!
- Nekem pisilni kell.
- Nekem csak kellett.
Becsöngettek. Kézenfogva, a röhögétöl ingadozva cammogtunk fel a lépcsön. A folyosón körbe álltunk.
- Éljen a PM!
- Éljen!
- Éljen!
- Éljen!
Kezetfogtunk egymással. Így alakult meg az újdonsült klub a PM, másnéven a PINCE MANÓK.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2005-07-24 21:49 Rem

Rem képe

Ez jobban tetszett, mint a Hét nap egy szörnyű helyen. Szerintem lehet folytatni, ebből még bármi ksülhet. Én biztos elfogom olvasni. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-07-25 04:19 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Aranyos kis történet,de azért a 7 nap az magvas.Annak van lélektani alapgondolata.