Brúnó

Ha valaki Brúnót meglátja, azt gondolja magában, hogy egy földre szállt angyal vagy éppen egy boxer alakjában rejtőző emberi lény. Fennkölt arckifejezésével, nemes pofájával mintha csak azt mondaná - milyen gonosz világ ez - bár tehetnék valamit - hogy - jobb és nemesebb legyen - ezzel csal könnyeket jámbor urak és hölgyek szemébe.
Amikor Brúnót magamhoz vettem, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig lesz nálam. Csak ültem, néztem, ahogy a szőnyegen kuporog, engem bámul, és közben arra gondoltam: " Jaj, hát ez a kutya nem lesz hosszú életű, angyalok hintón ragadják a mennyekbe, ez lesz a sorsa. "
Amikor azonban már kifizettem legalább egytucatnyi legyilkolt csirkét, őt magát pedig a grabancánál fogva húztam, vonszoltam el onnan, miközben morgott és rúgkapált, sőt az életét is megmentettem legalább száztizennégy utcai harcban, ráadásul egy haragos nőszemély még egy döglött macskát is felmutatott, engem pedig gyilkosnak titulált, és amikor a második szomszéd azért hívott, mert olyan vérebet tartok szabadlábon, aki miatt egy fagyos éjszakán kénytelen volt a saját szerszámoskamrájában bezárkózni, és két órán keresztül nem merészelte kidugni az orrát, és amikor kiderült, hogy egy számomra ismeretlen kertész három ezer forintot keresett azzal, hogy megakadályozta a kutyát a patkányok idő előtti legyilkolásában - nos, akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy mégiscsak hagyom, hogy egy kicsit még élvezze ezt a földi életet.
Egyetlen komoly nézeteltérés van csupán köztünk - Brúnó és én egészen más véleménnyel viseltetünk a macskákat illetőleg. Én szeretem a macskákat, Brúnó pedig utálja őket.
Ha én meglátok egy macskát, azt mondom: " Szegény cicus! " Megállok, megcsiklandozom a nyakát, a macska pedig mereven feltartja a farkát, mint egy vonalzót, és felgörbíti a hátát, orrát a nadrágomhoz dörgöli; minden csupa nyugalom és béke. Amikor Brúnó találkozik egy macskával, arról az egész utca tudomást szerez, és tíz másodpercen belül annyi káromkodást hallani, amennyi egy normális, tisztességes embernek egy életre elegendő lenne.
Én nem vádolom a kutyát, hiszen értem én hogy mindez a kutya természetéhez tartozik. A boxerek legalább négyszer olyan értelmesek, mint más fajta kutyák, és hosszú türelmes erőfeszítésbe kerül nekünk, embereknek, hogy bármilyen jelentős változást idézzünk elő a boxer természetében.
Emlékszem, egy napon a Supermarket áruház előcsarnokában álldogáltam, körülöttem mindenféle kutyák, vásárolgató gazdájuk visszatértét várták. Volt ott egy masztiff, néhány skót juhász, retrieverek, vizslák és újfundlandi kutyák, egy fején csupa szőr, hátán rühes francia pudli, egy bulldog, néhány lowther arcade, különféle patkánynagyságú állatka és néhány yorshire terrier.
Ott ültek mind csendben, nyugodtan mélázva. Látszólag csend és béke uralta az előcsarnokot. A nyugalom és a beletörődés légköre - lágy szomorúság haotta át a helységet.
Ekkor lépett be egy kedves, fiatal hölgy, szelídnek tűnő boxert vezetett pórázon, majd odakötözte a bulldog és a pudli közé. A kutya leült, nézelődött egy kicsit, majd tekintetét az égnek emelte, úgy tűnt mintha véleményét fejezné ki azzal, hogy a szentekre gondol. Ásított egyet, és megnézte magának a többi kutyát, akik mind csendben, komolyan, méltóságteljesen üldögéltek.
A boxer megbámulta a jobb oldalán mélyen alvó bulldogot, nézegette a bal oldalon gőgösen ágaskodó pudlit. Azután minden figyelmeztetés nélkül, némi provokációs éllel beleharapott a pudli hozzá közelebb eső mellső lábába. Fájdalmas ugatás törte meg az előcsarnok csendes homályát.
A boxer elég eredményesnek érezte az első kisérletet, úgy döntött, folytatja, és mindent elevenné varázsol maga körül. Átugrott a pudlin, és harciasan megtámadott egy skót juhászt, amaz felébredt, és azonnal vad, hangos ugatóversenybe kezdett a pudlival. Ekkor Boxer úr visszatért a helyére, a fülénél kapta el a bulldogot, úgy próbálta kiütni, a bulldog azonban érdekes módon pártatlan állat, így aztán mindenkinek nekiment, akit csak elért, beleértve a portást is, aki megadta a boxernek a lehetőséget, hogy élvezze a zavartalan harc lehetőségét.
Aki csak egy kicsit is ismeri a kutyák lelkületét, annak nem kell magyaráznom, hogy ez idő tájt már a helyiségben tartózkodó összes kutya úgy harcolt, mintha élete és hazája függne a küzdelemtől. A nagyobb kutyák válogatás nélkül ölték egymást, a kisebbek egymás között harcoltak, a fennmaradó időben pedig a nagyobb kutyák lábát harapdálták.
Pokoli lárma, rettenetes zaj volt az előcsarnokban. Tömeg csődült össze a Szupermarket áruház előtt, és azt találgatták, vajon zsinatolás folyik odabenn, vagy ha nem , akkor ugyan kit gyilkolnak meg és miért? Emberek jöttek rudakkal és kötelekkel, megpróbálták szétválasztani a kutyákat, és már a rendőrséget is értesítették.
A fiatal hölgy a felfordulás kellős közepén tért vissza, megkereste azt az édes kis kutyuskát, megpuszilta, és megkérdezte tőle, vajon bántották-e, és hogy mit csinált vele az a sok vad, erőszakos kutya; a boxer hozzábújt, és olyanfajta kifejezéssel bámult rá mintha csak azt mondaná: " Jaj, úgy örülök. hogy végre megjöttél, és elviszel erről a rettenetes helyről! "
A hölgy csak annyit mondott, hogy a vásárlóknak nem volna szabad megengedni, hogy ilyen hatalmas vadállatokat összeengedjenek más tisztességes emberek kutyájával, valamint hogy neki most nagy kedve lenne valakit feljelenteni!
Szóval ilyen a boxer természete, ezért nem vádolom én Brúnót, sem azért a tulajdonságáért, hogy hajlamos a macskákkal összeveszni, habár úgy vélem, azon a bizonyos reggelen ezt nem hangoztatta volna.
Fürdőzésből jöttünk haza, úgy nagyjából félúton ugrott elénk a Macska a házak közül, az úttest irányába baktatott. Brúnó boldogan mormogott, valami olyasféle hangot hallatott, mint egy bátor katona, amikor az ellenség éppen megadja magát, s ebben a pillanatban Brúnó a kutya szinte már repült is a zsákmánya után.
Hatalmas fekete kandúr lett volna az áldozat. Soha életemben nem láttam még ilyen óriási, egyszersmind ilyen ronda macskát. Hiányzott a farka fele, csak egy füle volt, és az orrából is kiharaptak egy jó nagy darabot. Hosszú testű, izmos, erős állat volt. Nyugalom és elégedettség áradt belőle.
Brúnó mintegy húsz mérföldes sebességgel eredt a szerencsétlen macska nyomába, a macska azonban nem gyorsította lépteit. valószínűleg nem fogta fel, hogy csak az élete forog veszélyben. Csendesen ballagott tovább, miközben leendő orgyilkosa úgy egy mérföldnyi közelségbe került hozzá, ekkor a macska leült az út közepén, lágy kérdő tekintettel bámult Brúnó kutyára, mintha csak azt mondaná: " Lehet hogy megkívántál? "
Brúnó nem úgy nézet ki mintha nagyon elszomorodott volna, de volt valami a macska tekintetében, ami még a legvadabb kutyák szívét is meglágyította volna, mert Brúnó egyszerre csak megállt és visszanézett a kandúrra.
A hirtelen beálló csendben csak elképzelni tudtam a következő párbeszédet, mert egy hang sem hallatszott.
A Macska: " Tehetek érted valamit? "
Brúnó: " Nem, köszönöm nem. "
A Macska: Nem bánom, beszélgethetünk, de ha tényleg akarnál valamit, hát tudod... "
Brúnó: " Jaj nem - egyáltalán nem - nem hiszem - ne zavartasd magad. Azt hiszem összetévesztettelek valakivel. Ne haragudj, hogy zavartalak. "
A Macska: " Egyáltalán nem zavarsz - nagyon örültem. Még most sem akarsz semmit tőlem? Biztos hogy nem segíthetek? "
Brúnó: " Nem, köszönöm, egyáltalán nem - igazán kedves tőled. Jó napot! "
A Macska: " Jó napot! "
Mindezek után a macska felállt, és folytatta az útját. Brúnó pedig a szó szoros értelmében farkát lehorgasztva tért vissza hozzám, amolyan " nem is vagyok én igazán fontos " állapotban kullogott utánam.
Mind a mai napig, ha csak kiejtem a Macska szót Brúnó előtt, összerezen és kérlelve néz rám: " Jaj, csak Macskát ne! "

2.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-01-31 15:54 Rem

Rem képe

20 mérföldet futott a kutya? Ez tuti egy futóbajnok volt. ;)
Ez egy amolyan keverék novella ez számomra. Van benne önvallomás és fiktív meseszerű történet is. Kellemes kis olvasmány, semmi több. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-01-31 16:58 Elena (nem ellenőrzött)

Köszi! Annak is szántam. Kellemes kis olvasmánynak, semmi többnek.
8)

h, 2005-01-31 17:11 Elena (nem ellenőrzött)

A kutya 20 mérföldes SEBESSÉGGEL futott, nem 20 mérföldet. :)

h, 2005-01-31 17:35 Rem

Rem képe

Egy agár fut körübelül ennyivel, ha jol tudom. ;) Nem egy boxer. :lol:
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-01-31 19:00 Misaerius

Misaerius képe

Tudtommal az agár akár 90 km/h sebességet is el tud érni. A "20 mérföldes sebesség" pedig 32 km/h. Szóval szerintem ez reális.
"Lebbentsd félre a függönyt és lépj mögé! Ennyi az egész. Minek habozol, mitől félsz? Attól, hogy nem tudod, mi van a függöny mögött, és hogy onnan nem térünk vissza?" /Goethe: Az ifjú Werther szenvedései/

h, 2005-01-31 21:23 Rem

Rem képe

Annyival egy Lada tud menni jó esetbe, ha segítenek neki hátulról. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-01-31 21:50 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én szeretem a kutyákat, de nincs egy se. Két öcsi bőven elég házikedvenc. Pont a múltkor olvastam egy könyvet (kár, hogy nem emlékszem se a címre, se az íróra, de egy híres osztrák biólogus), abban két fejezetet is szentel a kutyusoknak.
Egyébként szép kis novella, inkább mese, nincs benne mély filozófiai fejtegetés, és ezért nekem tetszik. Kis életrajz a kutyádon át bemutatva. Csak az elején voltak problémáim, az első mondatot kicsit máshogy kellett volna tördelned. Meg pár nyelvtani hiba, szóismétlés... ez csak természetes, én még nem láttam tökéltetes magyarsággal írt művet.
Összefoglalva: a stílus aranyos, a helyesírás nem rossz, a történet kedves. Sok mosolygós arcocska, nem öt csillag a díjazása.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2005-03-11 00:57 Netelka

Ó, ez szuper volt :) Élveztem az első mondattól az utolsóig :) Most így éjjel egykor nem fogok neki a többi művednek, de visszatéek - ezt veheted fenyegetésnek :)
Netelka