Egy kutya élete...vagy halála

Miután befejeztem az állatorvosi iskolát, önkéntesként dolgoztam egy menhelyen.
Lenéztem a lábamnál békésen szunyókáló korcs kutyára, és arra gondoltam, azért kell felébresztenem, hogy elaltassam? Micsoda kegyetlenség.
A kutya rettenetesen alultáplált, szőrzete egy halom szalma és bogáncs volt csupán. A szerencsének köszönhetően került ide. Az út mentén találták - mint egy élő szemétkupacot -, valaki otthagyjta meghalni, a kerület egy távoli részén.
Egy jóindulatú farmer hozta be a menhelyre, ahol csatlakozott a tucatnyi többi állathoz, melyek ketrecük elejének nyomódva remélték, hogy elkapják valakinek a tekintetét, akinek elég nagy szíve és háza van ahhoz, hogy adjon nekik még egy esélyt.
A probléma csak az volt, hogy túl sok hontalan kis állat volt és kevés otthon. A kutya napról napra csak várt, várt, örökké mozgó farka mintha az idő múlását jelezte volna.
Ám ezen a napon az ő ideje lejárt. Senki nem vette magához, mint sokat közülük a menhelyen, ahol az állatok túl nagyok, túl kicsik, túl szőrösek, túl fiatalok, túl öregek voltak. Nem volt elegendő ketrec ahhoz, hogy mindegyiküket, aki hozzánk került elhelyezzük. Így hát felkészültünk rá, hogy életének gyorsan és fájdalommentesen véget vessünk.
- Jobb, mint éhen halni az árokparton. - mondtam, valami kis vigasz keresve.
Az állatok szeretete ösztönzött, hogy erre a pályára lépjek. Magas szintű képzésben részesültem; az életmentés, valamint a fájdalom és szenvedés megelőzése volt legfőbb feladatom. Ugyanakkor éppen azon voltam, hogy véget vessek egy ártatlan teremtmény életének. Gyűlöltem a munkámnak ezt a részét, de meg kellet tennem. Érzelmeimet elfojtva felkészültem, hogy elvégezzem a műveletet.
Feltettem az asztalra. A kutyus élvezettel mozgatta ide-oda sovány testét, ahogy nyugtató szavakat mondtam neki és simogattam a fejét. A farkcsóválás tempója gyorsult, ahogy felnézett az arcomra. A szemében teljes bizalmat, feltétlen szeretetet és valódi hűséget láttam. Éreztem magamban az előtörő kegyetlen iróniát és keserűséget. Isten értékes teremtményei, akik kedvesebb tulajdonságokkal rendelkeztek, megöletnek azért a bűnért, hogy nem kellenek senkinek. Odatartotta lábát a befecskendezéshez, és megnyalta a kezem. Ő felkészült. Én nem.
Ráborultam a kutyára, szorosan tartottam, miközben a könnyeimmel áztattam. Soha többet nem alkalmazok eutanáziát kényelmi okokból. Csak akkor altatok el kisállatot, ha borzasztóan szenved, vagy gyógyíthatatlan fertőzése van, de soha többet egy nemtörődöm gazda puszta kérésére.
Visszavittem a kutyát, állatorvosi állományomba helyeztem, és elneveztem Jojonak. Jojot rövidesen egy kedves ügyfére bíztam, akinek elég nagy szíve és háza volt, hogy befogadjon egy újabb négylábú családtagot.
Jojo megmentése új útra terelt mint állatorvost. Habár még mindig kezemben volt a halál ereje, a szívemben már nem volt létjogosultsága. Azóta ha egy kis állat szeretettel teli, kedves szemébe nézek, tudom hogy ez a tekintet képes a csodára. Velem megtette.

" Nem tudom félretenni a részvétet, melyet minden egyes lény iránt érzek, és amit életnek hívunk. Ez az erkölcs kezdete és alapja. "
( Albert Schweitzer )

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2005-02-03 00:01 Stonehenge

Stonehenge képe

Aranyos történet. A stílusod nagyon tetszik, viszont nem igazán értettem, hogy a nyilvánvaló mondanivalón kívül mit szeretnél még mondani. A végére értem, jól esett elolvasni, de valahogy hiányérzetem volt. Szerintem 4-500%-al jobbakat is írsz majd, abba ne hagyd!

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

cs, 2005-02-03 14:01 Elena (nem ellenőrzött)

Köszönöm! Néha az emberek csak azt értik meg ami nyilvánvaló...

cs, 2005-02-03 15:05 Pigeon

Pigeon képe

szép volt. nekem csak az a bajom, (?) lehet meg kellett volna ölnöd a kisállatot, hogy elérd a kívánt hatást. (hogy ne hagyják magukra a kedvenceket? hogy átgondolják mekkora felelősséget vesznek a nyakukba egy állattal?)
lehet kegyetlenül hangzik és tudom, még az írásodban is sajnáltad megölni szegényt, de kellett volna még egy lökés. A szívbemarkoló hatás sokkal nagyobb nyomot hagyott volna másokban, ha meghal a "kezeid" között, ahogy velemaradsz míg egy utolsót lélegzik, szíve egy utolsót dobban és tekintetébe homály költözik és nem marad más csak egy ernyedt, még meleg szörcsomó, mely arra született, hogy valakinek örömöt és boldogságot okozzon, ne pedig egy fémasztalon érje a vég, majdnem egyedül....

francba. rohanok haza a kutyáimat megdögönyözni...

p, 2005-02-04 21:21 Elena (nem ellenőrzött)

Ezzel a hozzászólással könnyeket csaltál a szemembe... Talán igazad van, és meg kellett volna ölnöm, de ez igaz történet és nem igen akartam rajta változtatni. Fájt leírni ezt a történetet hiába happy end a vége, ha megöltem volna a kutyust mégjobban fájt volna...
" Qui me amat, amat et canem meum " - " Aki engem szeret a kutyámat is szereti "
Elena

h, 2005-07-18 19:05 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Milyen igazad van! Bogi

cs, 2005-02-03 17:25 Stonehenge

Stonehenge képe

Persze van 4-5 elképzelésem, hogy mit szerettél volna mondani, de tényleg nem nyilvánvaló... Privátban megírhatnád!

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

p, 2005-02-04 22:38 Misaerius

Misaerius képe

Szerintem nincs mélyebb mondanivalója. A kutyák is élőlények, nem szabad megölni őket. A lényege szerintem mindössze ennyi.
"Lebbentsd félre a függönyt és lépj mögé! Ennyi az egész. Minek habozol, mitől félsz? Attól, hogy nem tudod, mi van a függöny mögött, és hogy onnan nem térünk vissza?" /Goethe: Az ifjú Werther szenvedései/

cs, 2005-02-03 17:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ez is egy szép kutyás történet, újabb erkölcsi mondanivalóval. Ez most sokkal jobban tetszett, mint az előző meséid, talán azért, mert ez egy "komoly" novella. Vagy, mert a stílusod itt, ebben a műben, sokkal jobb, mint eddig. Én is szeretnélek bíztatni, de adnék egy tippet is, rejtad áll, hogy elfogadod, vagy sem.
Szerinte szakadj el a kutyáktól. Nem azt mondom, hogy nem írj többet ezekről a kedves állatokról de ne a kutya bemutatása, és ezáltal egy kis tanulság levonása legyen a fő célod, hanem azzal, hogy elomdod a történetet emelkedj egy magasabb szinre - valami erkölcsi, vagy filiózfiai mondanivalót tartogass a végére, nem nyilkvánvaló igazságokat. Tudom, azokat néha nem látjuk, de egy "csavar" sosem árt, ettől talán megértjük a nyuilvánvalót is, nemgondolod? Ugye érted, mit akarok monani? Azt, hogy igeni, mint Stone is mondta, több van benned, és ezt mutasd is meg!
Egyébként nagyon tetszik a novellád, és nem kioktatni akarlak, nem is segíteni, nem a helyes irányba terelgetni - egyszerűen csal elmondtam a véleményem, és ezt nem rosszindulatból tettem.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2005-07-18 18:45 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Igen,Elena,etikai kérdéseket feszegetsz,csak egyet tudnod kell,minden állatnak nem akad gazdája..Az emberi kegyetlenség végtelen.
Bogumil

h, 2005-07-18 18:52 Elena (nem ellenőrzött)

Igen a kegyetlenség végtelen és nem csak az állatokkal. Az emberek más emberekkel is úgy bánnak mintha állatok lennének.
Ha felnövök állatorvos leszek és nyitok egy menhelyet!!!!!!!!!!!!! Minden kivert kidobot állatnak. Még a macskáknak is pedig öket nem szeretem.
Persze addig még sok van. Jövöre megyek a gimibe és csak aztán az állatorvosira.
Elena Rockman

h, 2005-07-18 18:55 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Drága,kicsi Elena,őrizzed meg lelked tisztaságát! Én drukkolok neked,hogy sikerüljön álmod végrehajtása.Hajrá! Szeretettel:Bogi