A Démonpap

Viharos éjszaka volt. A teliholdat sűrű börtönbe zárták a felhők, a csendes utcákra csak a benti gyertyák halvány fénye vetült. Az öreg templomharang döngve-csikorogva adta tudtul, hogy későre jár − már éjfél is elmúlt.

A közeli fákon gubbasztó árnyak szeme vörösen villant az égre: vérszagot éreztek. Azt mondják, semmi sem jobb előjele a közelgő halálnak, mint a hollók és varjak károgása, a dögmadarak recsegése. De ezek némák voltak. Csőrcsattintás és tollsuhogás nélkül üldögéltek az ágakon, és csak vártak...

Ahogy a harang elhallgatott, odabentről csörömpölés szűrődött ki. A templom megtelt a gyertyák fekete fényével, a füstölők szúrós bűzével és a vér semmivel sem összetéveszthető illatával. Az oltár előtt szürke csuhába öltözött férfi pakolászott kényelmesen.

Néha összekoccantak a mindenfélével töltött fiolák, régi könyvek lapjai zizegtek bele a csendbe. A pap − mert hát ki más tartózkodna még éjfél után is a templomban? − igen bőszen keresett valamit. Feneketlennek tűnő zsák állt a lába mellett, míg előtte, az oltárhoz kötözve egy fiatal lány vergődött némán. Száját vastag, puha rongy fedte, hogy még véletlenül se tudjon kiáltozni, kezét-lábát durva kötelek tartották a helyén.

A démonpap elégedetten emelte magasba szerzeményét: a görbe pengéjű, szemmel láthatóan mágikus tőr felizzott a kezében, de a padsorok között vidáman ropogó tűzhöz képest ez csak apró szikra volt. A lángnyelvek súlyos vasüst fenekét nyaldosták, a  sátáni kondérban éppen valami ocsmányság fődögélt.

− Ne félj, kislány, nem fog fájni! − röhécselte szokatlanul kegyetlen hangon a lelki atya. A leendő áldozat már félájult volt a sokktól, ugyanis a mindenki szerint feddhetetlen pádre épp egy késő éjjeli randevú kellős közepén csípte nyakon. (Természetesen a kiszemelt ifjú úszó hullaként végezte a folyóban.)

A kés lecsapott, a fehér bőrbe belemart a hideg penge, a lány pedig némán rázkódva próbált szabadulni. Az atya csak nézte, bűvös tőre élvetegen ontotta áldozata vérét. Megtehette volna, hogy lenyugtatja, ha másképp nem, hát egy kiadós kupáncsapással, de abban mi volna az élvezet?

A rituáléhoz alapos előkészületek kellenek, nem véletlen, hogy Ősátánságának, másként a Pokol Urának fő ügyintézője, vagyis Lucifer csak kevés kiválasztott szolgának engedte meg, hogy ily módon kedveskedjenek kegyetlen gazdájuknak.

A főzet, amelyhez elengedhetetlen egy szűzi kisasszony vére, kétfejű gyík mája, vért könnyező fűz ága, meg hasonló, mindenhol beszerezhető dolgok (a kedves olvasók ugyebár megértik, hogy nem tehetjük közszemlére az egész receptet...), csakis teliholdkor volt elkészíthető. És mivel a holdtölte az az idő, mikor a legtöbb démon békésen csicsikál, mert a vérfarkasok úgyis odakint mászkálnak... Őpokoli Kegyetlensége jobbkezének bizony nagy fejtörést okozott a megfelelő szolgák kiválasztása.

Az éppen ezt a főzetet kutyuló démon pont megfelelt e célra. Örömét leli a vérontásban, nem kuncsorog nagyobb fizetésért − egyszóval maga a tökély.

Azonban a Mélységes Lucifer sem számolt azzal, hogy a Kopó már hűséges pádréja nyomában van. És lám: a templom ajtaja döngve csapódott neki a szemközti falnak, ugyanis az érkező kicsit elszámította a rúgás kellő mértékét. A betoppanó birtokháborító hosszú bőrkabátot, széles karimájú kalapot és majd' a teljes arcát elfedő kendőt viselt, így a képéből csak villogó szemét lehetett látni.

A pap felvinnyogott, pokoli szolgához méltatlan fejhangon.

− Neee báááánts, kéééérlek! Neeeem ártottaaaam senkineeek seeeem! − visította sűrűn hajlongva, a kellő hangsúlyozás érdekében megnyújtva a szavakat.

Az idegen bosszúsan felsóhajtott. Ugyanaz a szöveg minden egyes alkalommal... A hírneve messze megelőzte őt az alvilágiak körében, féltek tőle, mint a pestis elleni gyógyszertől, de ez jelentősen hátráltatta abban, hogy elegánsan, Vadászhoz méltóan tegye el őket láb alól.

A démonatya menekült. Csuhája lobogott utána, a gyertyák lángja is meghajolt, annyira sietett eltűnni még a környékről is. Eszeveszett vágtájából végül csak fejvesztett megfutamodás lett, köszönhetően a Vadász edzett célzóképességének és éles fegyvereinek.

− Ezért meglakolsz majd! − fenyegetőzött az elgurult fej a sarokból. − A gazdám úgyis megtalál majd!

− Papolj, amennyi csak jólesik − legyintette le a Kopó. Karjába kapta az eszméletlen, a vérveszteségtől még a szokásosnál is sápadtabb hölgyeményt, majd ahogy jött, úgy távozott. Magában pedig megjegyezte, hogy új rekordot döntött a heti áldozatokat illetően...

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2012-07-02 16:38 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A kezdés után az ember abbahagyná. Jó, próbál újat mutatni, nem sötét az a viharos éjszaka... (Ugye tudod, hogy a világ legelcsépeltebb kezdése a "Sötét, viharos éjszaka volt." - ezt mindenhol hibaként róják fel, és ezek után nem is igazán olvassák tovább a művet?)

"Az öreg templomharang döngve-csikorogva adta tudtul, hogy későre jár − már éjfél is elmúlt." - Redundáns. Elég annyi, hogy "adta tudtul, hogy éjfél is elmúlt".
"A közeli fákon gubbasztó árnyak szeme vörösen villant az égre: vérszagot éreztek." - Érdekes árnyak. Feltehetően rosszul látnak a sötétben, kivétel, ha infrakamera van építve a szemük helyére, akkor ugyanis villoghat vörösen, mert nem csak távoli vörösben pásztáz. De ha ezek földi élőlények, a szemük zölden villan, netán sárgán (egyéni preferencia, ki minek látja). Nézz egyszer macskát sötétben. (És az égen vérszagot érezni biblikus csapást jelez.)
"Azt mondják, semmi sem jobb előjele a közelgő halálnak, mint a hollók és varjak károgása, a dögmadarak recsegése." - Ez is redundáns. Itt elég lenne az utolsó tagmondat, mivel a hollókon és a varjakon kívül egész sor dögöt is evő madárka van. Éjszaka ugyan a baglyok az aktívak (finnyás állatok, nem esznek dögöt), szóval naná, hogy a hollók és a varjak (meg a szarkák) épp hallgatnak, hiszen alszanak, de te is ezt mondtad.
"Csőrcsattintás és tollsuhogás nélkül üldögéltek az ágakon, és csak vártak..." - Igazából aludtak. De a hollók nem. Azok a fészkükben ültek a közeli erdőkben, és ott aludak. Nem szeretik az emberi közelséget, ha tehetik, kerülik.
Egyébként tudtad, hogy  kuvikot hívják halálmadárnak? Azt mondják, ha hallod a hangját, biztos a halott a házban. Ez egy szerencsétlen félreértés, de annak idején a kuviknak nem volt jó PR-menedzsere, ezért ragadt rajta. Ő csak az egerekre vadászik, bírja az embert, ezért a házak környékén (jóféle kamrákra rájár az egér) is. Mivel este csinálja, ritkán látni-hallani, hiszen akkor alszik az ember. De mikor nem teszi ez? Ha virraszt. Nagybeteg ágyánál volt ez szokás, vagy a halott mellett. Tehát ilyenkor gyakrabban tűnik fel a kuvik ööö... kuvikolása, és szegényen raja maradt a név, mint szamáron a fül, hogy ő hozza a holtat.

"Ahogy a harang elhallgatott, odabentről csörömpölés szűrődött ki." - Honnan? A harangból?
"A templom megtelt a gyertyák fekete fényével" - Erről az örökbecsű Heri Kókler sorozat első része jut eszembe a fekete öngyújtó fekete fénye a koromsötét éjszakában. A fekete fény milyen? Negatív luxszal jellemezhető?
"Az oltár előtt szürke csuhába öltözött férfi pakolászott kényelmesen." - Ez szleng. Pakolt, ügyködött, tevékenykedett, akármi, de nem pakolászik. (Amúgy a vérszag honnét? Fellocsolta a padlót?) A csörömpölést ugyan adhatja ez, de azért elég hangosan kell ahhoz pakolászni, hogy a harangzúgással összehasonlítható csörömpölést kapjunk. Mondjuk leszedhette az oltár fölötti keresztet, nagy kényelmesen, annak van hangja.
"Néha összekoccantak a mindenfélével töltött fiolák, régi könyvek lapjai zizegtek bele a csendbe." - Ezt azért gondolt végig, akarod-e. (Tipp: nem. Ezt te nem akarod.)
"A pap − mert hát ki más tartózkodna még éjfél után is a templomban? − igen bőszen keresett valamit." - Egy arra kóricáló szürke csuhás alak? Nem tudom, a papokat én mindig reverendában képzeltem el. Talán az én képzeletem szegényes, de az az ő hivatalos öltözékük. A csuha a barátoké. Jó, ők is papok (szerzetesek), de azért egy apátsági templomban olyat szólni, hogy "a pap", nagyjából annyit tesz, mint egy városban keresni "valakit". Tehát bárki más is lehetett volna. Épp a pap nem. Normális atyák ilyen időben alszanak, és nem rejtélyes dolgok között kutatnak még rejtélyesebb dolgok után. (De nyugi, tudom, van sátánista apácarend, akkor van sátánista templom és annak a papja. Logikus. Az apokalipszis meg érdeklődés hiányában elmarad.)
"A démonpap elégedetten emelte magasba szerzeményét: a görbe pengéjű, szemmel láthatóan mágikus tőr felizzott a kezében, de a padsorok között vidáman ropogó tűzhöz képest ez csak apró szikra volt." - Ja, hogy démonpap! Há' m'ér' nem ezzel kezdte, naccsád?! Ha démonpap, akkor a cím is kisbetűs A démonpap. Javítás vissza fel. Amúgy nem tűnt fel, hogy ép a templom? Úgy értem... a csörömpölés, hogy a zsákben kutat, az hallatszik. A tűz pattogása, ropogása, recsegése nem. Persze lehet, ezek ilyen kis pici tüzek. Gyertyák meg a fekete fényük. De a leírás alapján simán ég a templom.
Továbbá a tőr, ha már felizzik, akkor sanszos, hogy mágikus. Azt hiszem, nem kell kiemelni, hogy szemmel láthatóan mágikus. Ritka a fénykard.
"A lángnyelvek súlyos vasüst fenekét nyaldosták, a  sátáni kondérban éppen valami ocsmányság fődögélt." - Fődögél, pakolászik... itt senki sem csinál semmit gyakorító képző nélkül? Főtt. Ponty. gyébként milyen lángnyelvek? (Tudom, az égő templom. De te tudod, hogy a leírás olyan, mint a kamerarángatós filmek? Hol ide, hol oda. Kezdek szédülni.)
"− Ne félj, kislány, nem fog fájni! − röhécselte szokatlanul kegyetlen hangon a lelki atya." - Az ilyen mondatok visszafejleszik a homloklebenyt, ne használd ezeket. Kérlek. Nem csak a tiedet, az enyémet is. Egy: röhécselte - nem! Röhögte. Maximum. Kettő: szokatlanul kegyetlen hangon - nem! Milyen a szokásos kegyetlen hangja? Röhögte, kész. A többi marhaság. Három: lelki atya - nem! Ez egy démonpap, használd azt a cuki kifejezést, ha már ezzel illetted. Miért nem mindjár "a sötétség lelkipásztora"?
"A leendő áldozat már félájult volt a sokktól, ugyanis a mindenki szerint feddhetetlen pádre épp egy késő éjjeli randevú kellős közepén csípte nyakon." - Szerintem simán ájult, nem igazán reagált eddig sem semmire. (Pádre. Érdekes... nem éppen szleng, hanem tájnyelvi, de ma átment a szlengbe.)
"(Természetesen a kiszemelt ifjú úszó hullaként végezte a folyóban.)" - (Természetesen a kiszemelt az a pádre által kiszemelt ifjú hölgy által kiszemelt ifjú úr. A kiszemelt ifjú hölgy épp nem úszó hulla, hanem jó irányban halad egy klasszikus, unalomig rágott feketemise főáldozata cím felé. Előtte fekete kakast kell áldozni, a vérét a mellére csorgatni. A meztelen mellére. A hasára is folyhat, a kakasok agresszívek fejlevágás után is. Ja, igen, azt akartam mondani, a zárójelek a novellában nem túl kelendőek. Mondhatni hibaszámba mennek.)
"A kés lecsapott, a fehér bőrbe belemart a hideg penge, a lány pedig némán rázkódva próbált szabadulni." - Szórendi hibás. Sebaj, javítható. Én néha megszúrom magamat, olyankor sziszegek, de ha valaki épp spékel, szerintem visítanék. A számba gyömöszölt rongy nem gond, tompít, de egy fojtott sikolyra jutja. Kivétel, ha a hangszálakig lenyomják, de az beindítja a "folyamatot". (Öklendezést.) Úgy kevésbé guszta.
"Az atya csak nézte, bűvös tőre élvetegen ontotta áldozata vérét." - Mágikus tőr, miért ne lehetnének érzelmei? Van pl. beszélő fegyver.
"Megtehette volna, hogy lenyugtatja, ha másképp nem, hát egy kiadós kupáncsapással, de abban mi volna az élvezet?" - A tőr? Tud valamit. (Amúgy mi a mondat szerepe? Már úgy értem... nem ad a műhöz... Ha nyugtatni akarta volna, már rég megtehette volna. Itt kell eszébe jutnia?)
"A rituáléhoz alapos előkészületek kellenek, nem véletlen, hogy Ősátánságának, másként a Pokol Urának fő ügyintézője, vagyis Lucifer csak kevés kiválasztott szolgának engedte meg, hogy ily módon kedveskedjenek kegyetlen gazdájuknak." - A kersztény mitológia visít, de nyugi, betömtem a száját (egy puha ronggyal). A többiek némi vállrángatással napirendre térek a dolog fölött, noha Baal nagyon élénk, érdeklődik, mégis ki a Pokol Ura? Azt mondtam, ne is reménykedjen.
"A főzet, amelyhez elengedhetetlen egy szűzi kisasszony vére" - Szűzlánynak hívják az olyasmit. (Nem tudom, az milyen, még nem láttam olyat.)
"meg hasonló, mindenhol beszerezhető dolgok (a kedves olvasók ugyebár megértik, hogy nem tehetjük közszemlére az egész receptet...)" -A Kedves Szerző ugyebár megérti, ha kínomban nevetek a teljesen stílusidegen kiszólásán...
"És mivel a holdtölte az az idő, mikor a legtöbb démon békésen csicsikál, mert a vérfarkasok úgyis odakint mászkálnak... Őpokoli Kegyetlensége jobbkezének bizony nagy fejtörést okozott a megfelelő szolgák kiválasztása." - Ezek után nem csodálom, ha a hollók az emberlakta vidék kellős közepén egy fán éjszaka éppen aktívak, az ég felé nézve várják a vért, pici piros szemük villog, és a novella nem tudja eldönteni, humoros vagy komoly akar lenni. Inkább humoros. Hát... nem jött be.
"Az éppen ezt a főzetet kutyuló démon pont megfelelt e célra. Örömét leli a vérontásban, nem kuncsorog nagyobb fizetésért − egyszóval maga a tökély." - Én a szereplőimet ingyen szerződtetem és a gázsi utalása előtt véletlen baleset éri őket. Lucifernek azért csak lenne ennyi esze, ha már a Pokol Urának nincs... (elvégre egy gazdasági ügyintéző ott csal, ahol lehet - az ő oldalakun áll az összes könyvelő és jogász).
"És lám: a templom ajtaja döngve csapódott neki a szemközti falnak, ugyanis az érkező kicsit elszámította a rúgás kellő mértékét." - Chuck Norris személyesen? Ugye?
"A betoppanó birtokháborító hosszú bőrkabátot, széles karimájú kalapot és majd' a teljes arcát elfedő kendőt viselt, így a képéből csak villogó szemét lehetett látni." - Cowboy-kalapot, természetesen, továbbá a szakállt nem takarta a kendő. De a kedves olvasók megértik, minden részletre nem lehet kitérni.
"visította sűrűn hajlongva, a kellő hangsúlyozás érdekében megnyújtva a szavakat." - Jó, ilyeneket azért használnak "nagy írók" is, de Kinget én helyből kiröhögtem, gondolod, téged nem foglak? (Tudom, minek olvasom azt a borzalmat. Néha fizikailag fáj.)
"A hírneve messze megelőzte őt az alvilágiak körében, féltek tőle, mint a pestis elleni gyógyszertől, de ez jelentősen hátráltatta abban, hogy elegánsan, Vadászhoz méltóan tegye el őket láb alól." - Ugyan, Chuck, egy prögőrúgás kell úgyis. Lécci, a rajongóid kedvéért... kérlek!
"Eszeveszett vágtájából végül csak fejvesztett megfutamodás lett, köszönhetően a Vadász edzett célzóképességének és éles fegyvereinek." - Ez csak humbug. Pörgőrúgás volt az, én láttam. Nem is... az elméjével ölte meg. Most pedig megy, és elveszi a lány szüzességét - kétszer.
"Magában pedig megjegyezte, hogy új rekordot döntött a heti áldozatokat illetően..." - Áhá, szóval vasárnap van. ("Maga ezen a héten negyedszerre késik el, pedig még csak kedd van.")

Hát, ha a novella tudná, humoros akar-é lenni, vagy komoly akar-é lenni, netán a kettő keveréke akar-é lenni (az lett), akkor jobb lenne. Mondjuk az elejébe pár hasonló humoros kiszólás, ha már később úúúúgy megszaporodtak. A robomadarak teszem azt nyikoroghatnak is, biztosan régen olajozták őket. A pap elcsúszhat a véren. (Ami valahol biztos ott van.) A magától zúgó harang számítógépe halkan pittyenhet, a Windows frissítéseinek telepítéséhez, kérem, indítsa újra a gépet. Meg ilyenek. És Chuck Norris szakállát ne csald le, ez halálos bűn. Szerintem ő már akkor olvasta a novellát, amikor te még meg sem írtad, tehát tudja, mit tettél. Még nincs úton hozzád - ő hamarabb érkezik, mintsem elindulna. De ha egyszer előre kerülsz a listán (egyelőre a 213. fontossági ügy vagy), készülj fel.
Nyugodj békében!

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2012-07-03 06:45 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Bár erre biztosan csak Chuck Norris képes, de erre a kritikára tíz csillagot érdemelsz - az ötből. Ugye nem haragszol, ha kidőltem a fotelből, úgy röhögtem?

Az elkövetett bűn írásmű valóban nem tudta eldönteni, most komoly, netán humoros akar-é lenni, úgyhogy jó szokásomhoz híven kicsit kevertem a kettőt. Ezért a szlenges kiszólások. Viszont szégyenkezve bevallom, hogy a vörös szemvillanás, meg a "most komolyak vagyunk" hangulat az elején tényleg komoly volt... Nem leszek természetbúvár...

"Ja, hogy démonpap! Há' m'ér' nem ezzel kezdte, naccsád?!" - Dóri, Dóri... a címet már el sem olvastad? :)

"A kersztény mitológia visít, de nyugi, betömtem a száját (egy puha ronggyal). A többiek némi vállrángatással napirendre térek a dolog fölött, noha Baal nagyon élénk, érdeklődik, mégis ki a Pokol Ura? Azt mondtam, ne is reménykedjen." - Miért is? A Pokol Ura a Sátán. Van nekije rendes neve is, de gondolom, még Lucifer sem biztos benne.

 

Több kérdésem nincs, ugyanis a hozzászólásod vagy kétszer akkora volt, mint az írás maga. Köszönöm :) Ha netán elhaláloznék egy cowboy-kalapos, szakállas illető által, ezt a hozzászólást még olvassátok el.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2012-07-03 12:58 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hát, te azt írtad, hogy a Pokol Urának az ügyintézője Lucifer. Lucifer nem maga a sátán, azaz a pokol ura? Mikor váltották le, és lett belőle másodhegedűs? Mert a te leírásod szerint nem ő a főnök, hanem csak a főnök ügyintézője.

Egyébként, ne hagyd, hogy Chuck Norissal ijesztgessenek! Hívd segítségül Bear Gryllst! Tudod, ő az egyetlen aki még Chuckot is túléli. :D Sőt, szerintem meg is enné! Persze, csak ha már a szakállas két napja dög, és akkor is lehetőleg nyersen. :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2012-07-03 16:10 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Tudtommal Lucifer nem a Sátán, csak az egyik lehetséges neve. A Sátán most perpillanat (nálam) Mephisto névre hallgat. Lucifer a főördög, egy bukott angyal. De a keresztény "mitológiában" sem lehet biztosan tudni, ki is a Sátán.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2012-07-03 17:08 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A keresztény mitológia szerint Lucifer a Sátán, ti. bukott angyal. A többi neve a kereszténységbe beolvadt egyéb mitológiákból ered. (Az igaz, hogy a zsidó-keresztény mitológiában nem egyértelmű, mi a Sátán neve. Vagy ki ő. De a politeista-monoteista váltásoknál ez gyakori hiba, amennyi nyugit szereznek az egyistenhittel, annyi terminológiai probléma merül fel mellette.)

De ha nálad Mephi', akkor írhattad volna, hogy ő éppen nálad Mephi'. Mert mondjuk nálam nem. (Elvégre Mephi' későbbi, germán átvételű, és echte szellem - Goethe után a tagadásé. Ilyenténformán Luci' biztos zabos, hogy lecserélték egy fiatalabbra.)

A démonpap: há' jóvanna, de a cím nem jelenti azt, hogy az első papszerű lény azonmód a címszereplő démonpap lesz. Simán lehet, hogy előtte itt van még pár másik.

Bear Grylls meg a másik Chuck mellett. Úgy értem, egyelőre nem fgotak össze leigázni a világot (remélem, nem is tervezik), de tőle is kell félni. http://weknowmemes.com/wp-content/uploads/2012/05/your-father-is-full-of...

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2012-07-03 18:58 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Én kérek elnézést, vonulok a sarokba egy kis önostorozásra. Pedig tanultam hittant... Na mindegy. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem rá. Nem magyarázkodásképp, de eredetileg én is Luci't írtam Sátánnak. Csak kijavítottak.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2012-07-03 12:13 Sren

Sren képe

 Ugyan, Dóra, hisz Chuck Norris a napokban elhunyt...

De azt mondják, már jobban van.

(Bocs, Elizabeth, Dóri mindent elmondott, én már csak offolni tudok.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2012-07-03 08:56 Obb

5

 Én mindenképpen egy ötöst szeretnék adni, mert komoly élményekből maradtam volna ki, ha ez az írás nem születik meg :)