Gusztustalan gesztusok

(18+)

 

A könnyű reggeli könnyen is távozik, csendes agonizálással tartom a szám elé a korábban felajánlott kukát, a heves öklendezés ellenére le sem veszem a szemem a tévé képernyőjéről, és roppant hálás vagyok, hogy nem hallok más undorító zajt a hányásom csöpögésén kívül.

Mazochista énem a videó minden egyes részletét tanulmányozni akarja, újra és újra végignézni a felvételt, míg a borzalmak végérvényesen a retinámba nem égnek. Egy időre így is, úgy is búcsút mondhatok a békés álmoknak.

Shawn nyugtatónak szánt ütemben lapogatja a hátamat, de ő sincs sokkal jobb bőrben. Tizenkét év munkatársi kapcsolat és szoros barátság után pontosan tudom, hogy csak azért nem ordított még fel, mert ha ideges, összepréseli az állkapcsát, az izmok jól kivehetően ugrálnak a pofacsontján. Mindig az erős és rettenthetetlen férfi látszatát akarja kelteni, nem mutatja gyengeség jelét − most először látok sebezhetőséget a szemében, a tömény, palackozható iszonyatról nem beszélve.

Az egyik kihallgató szobához tartozó kisebb helyiségben ülünk, süketen és vakon a külvilágra, csak remélni merjük, hogy már nincs sok hátra, hosszú idő óta először komolyan megkérdezzük magunktól, vajon a sors tényleg ezt a foglalkozást szánta-e nekünk.

A felvételt tökéletesen hidegen hagyják az aggályaink, megy tovább, tartalmától megszabadult gyomrom megint görcsbe rándul, mikor egy ismerős arc bukkan fel a képernyőn, a némaságot újra hangok töltik meg.

Derek Rhett magatehetetlenül, lekötözve fekszik egy asztalon, szemét mosolygó fejekkel díszített kendő fedi, több sebből vérzik, szája kipeckelve. A kamera megmozdul, elénk tár egy karmolásoktól vöröslő felsőtestet, elidőzik a fognyomokkal ékes mellbimbókon, majd lejjebb kúszik egészen a fiú ágyékáig.

Kétségbeesetten dédelgetem az egyre telő szemetest, már csak epe és gyomorsav jön föl, de nem bírom abbahagyni az öklendezést. Támasztékot keresve végül Shawn lapáttenyerét találom meg, gazdája akkor sem tiltakozik, mikor körmeimet a bőrébe vájom, másik keze emberfeletti erővel szorítja a vállamat.

Az agyongyötört pénisz tövén vaskos fémgyűrű ül, a karikába egy chipet ültettek, ami stimulálja a vértesteket, hogy fennmaradjon az erekció. A nagy dózisú nyugtató szintúgy megtette a maga hatását, Derek aligha van tisztában a helyzetével, de megrándul, amikor egy kellemes tónusú, ám őrültséggel és vegytiszta kegyetlenséggel teli hang a nevén szólítja.

Nicole Harvey a rajzfilmbeli gonosz királynék megtestesült, élő mása: a társadalom szemében egy gyönyörű, fiatal, gazdag nő, zárt ajtók mögött egy erkölcstelen, emberi normákat nem ismerő, brutális fúria, aki nem riad vissza semmitől és senkitől.

A megszerzett lemezen összesen huszonhét név és felvétel szerepel, azonban minden beavatott tudja, hogy ez a szám meg sem közelíti a valóságot. Az áldozatok között akadnak tizenévesek és harmincasok is, férfiak, nők vegyesen, mind jó hírű, befolyásos családból származnak.

A fiúval ellentétben Nicole nem meztelen, bár a csipkés alsónemű nem sokat takar, a sötét anyagon át is tisztán kivehető a bal mellére tetovált pillangó. Egy orvosi szikével játszadozik, miközben a kamera felé nézve elsorolja a „biztosítékokat”.

A nő kegyetlen, de nem hülye, nem hagyhatja, hogy tisztelt vendégeinek eljárjon a szája, így mindig olyanokat választ, akik megzsarolhatóak. Valamiképpen tudomást szerzett néhány eltussolt balhéról, innentől kezdve adta magát a dolog. A kellemeset a hasznossal mottó nála rögtön a második helyen szerepel a cél szentesíti az eszközt után.

− Hárman voltak − fordul Derek felé, mire az megfeszül. − Három lány a Diora bárból. Az elbeszélésük alapján a durva szexet szereted, nem igaz? Nos, tudom, ez nem egészen ugyanaz a helyzet, de kérlek, nézd el nekem, imádok irányítani...

Leteszi a szikét az asztalra, felszabaduló kezével hátranyúl a melltartója kapcsához, arcán sokat sejtető, elmeháborodott vigyor ül. Lassan közelebb sétál a fiúhoz, megáll a feje mellett, majd lehajol, csupasz keblei súrolják Derek arcát, az egyik sötét, izgalomtól kemény mellbimbó épp a kipeckelt, cserepes száj fölött suhan el.

A jelenetben van valami bizarr, kifacsart erotika. Egy pillanatra behunyom a szemem, visszajátszom magamban a korábbi videókat. Elönt a félelem, mert jól tudom, mi következik.

Nicole újra a kezébe veszi a szikét, az elfojtott nyöszörgéseket figyelmen kívül hagyva végighúzza a pengét a fiú bőrén, de még csak kóstolgatja, nem vágja meg. Bal kezével a vöröslő mellbimbókat simogatja, odahajol az egyikhez, hogy megízlelje. Az automatára állított kamera tudja a dolgát, tökéletes pontossággal közelít rá a nő szájára, amint az kidugja a nyelvét, majd megpöcköli a megkeményedett, érzékeny gombócot.

Ekkor az éles fém utat talál magának Derek bőre alá, a félkómás fiú megpróbál eloldalazni a szike elől, de kötelékei a helyén tartják. A szemét fedő kendőn világosan kirajzolódik két nedves foltocska: nem bírja visszatartani a könnyeit.

− Ne mocorogj! − csap a hasára Nicole, a kidolgozatlan izmok összerándulnak az ütésre. − Ha jó leszel, talán nem veszted el a fejed. És mindketten tudjuk, hogy nem a nyakadon lévőre gondolok... − A kés megtalálja végcélját, a lilás színben fürdő, merev férfiasságot, kihívó keringőt jár a makk felett.

Görcsösen ölelem magamhoz a szemetest, ismét megajándékozom némi gyomornedvvel, mert tudom, hogy ez az ígéret nem több néhány üres szónál. Shawn megfeszül mellettem, állatias morgás szökik fel a torkából, amint ő is megérti.

A munkám során sok embertelen dologgal találkoztam, sok mindent láttam. Ahogy telt-múlt az idő, szinte rezignálttá váltam a logikátlan, céltalan könyörtelenséggel szemben, már nem forgatja fel olyan könnyen a gyomromat, nem riaszt el. De most ki akarom kapcsolni a tévét, leszedni a készüléket a polcról, a falhoz vágni, majd addig ugrálni a roncsain, amíg icipici szilánkhalom nem lesz belőle.

Ezek a nyamvadt felvételek féltve őrzött emlékek, megörökítik a felejthetetlen pillanatokat. Mintha egy naplót lapozgatnék.

Nicole kibújik a fekete csipkebugyiból, egy ügyes macskaugrással Derek csípőjén terem; nem kerüli el a figyelmemet a tekintetében égő mohó láng. Lassan magába vezeti a türelmetlenül ágaskodó hímvesszőt, fejét hátraveti a hirtelen kéjtől, miközben mozogni kezd, őrült tempóban lovagolja meg a fiút, aki a szájpecektől még mindig csak nyöszörögni tud.

A hang elhalkul, ismét némafilmként pörögnek tovább az események. A tébolyodott szuka a fiú mellkasát karcolgatja a kés hegyével, a vágások egyre mélyebbek és sűrűbbek lesznek, ahogy közeledik a mámor felé.

Shawn egy régebbi beszélgetésünk alkalmával elkotyogta, hogy nem lenne ellenére néhány szado-mazo éjszaka a feleségével, a lehető legtöbb módon meg akarja neki mutatni, mennyire bízik benne és szereti. De ami most zajlik a szemünk előtt, színtiszta kínzás − és gyilkosság, ha hihetünk az aktáknak , nincs benne semmi érzelmi kötődés, semmi szépség.

Nicole szeme lecsukódik, vadul Derek húsába vájja a szikét, mikor elönti a rég áhított kielégülés. Egy percig nem mozdul, megvárja, míg csillapodik a légzése, majd lekászálódik a vérző, alig-alig élő fiúról.

Nem hallom a hangját, de biztosra veszem, hogy nevet. Borzalmas, gusztustalan vigyorra nyílik a szája, csillogó szemmel ráhajol a még mindig merev férfiasságra, lehunyt szemmel élvezi a saját nedveinek ízét. Egy könnyed mozdulattal lecsúsztatja a kis fémgyűrűt, lecseréli a szike vértől langyos pengéjére.

Úgy forgatja a testnedvekben fürdő hímtagot, mintha kincset talált volna. Kezét Derek mellkasára csúsztatva konstatálja, hogy a fiú halott.

A felvétel véget ér, mindkettőnk hatalmas megkönnyebbülésére nem kezdődik újabb videó. A kihallgató szoba csendjét csak Shawn gyors, felületes légzése és a tőlem származó öklendező hangok törik meg.

Sosem hittem volna, hogy ennyire örülni fogok egy ügy lezárásának suttogom a sok hányástól fájó torokkal, szememet szúrják az odagyűlő könnyek. Mit fogunk mondani Rhett polgármesternek?

Amit mindig: tapintatosan közöljük vele, hogy a fia halott, a gyilkosa úgyszintén. Tudom, ez nem mindennapi eset volt, de nem kivételezhetünk. Leadom a lemezt a bizonyítékraktárba, visszafelé hozok kávét. Rendben leszel addig?

Nem érzek magamban elég erőt a beszédre, így inkább csak bólintok. Shawn még utoljára megszorítja a vállamat, hangos székzörgés közepette feláll az asztaltól, kiveszi a lemezt a lejátszóból, majd a papírokat felnyalábolva kimegy a helyiségből. Az ajtó tompán csukódik mögötte.

Mondhatjuk, hogy rendben leszünk, attól még nem válik igazzá. Mindkettőnkben mély nyomokat hagyott az elmúlt huszonnégy óra.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2013-08-06 17:38 Sren

Sren képe

Nem szálazom újra végig soronkint (egyszer megtettem, aztán időm fogytán kénytelen voltam leszállni a szerről), megpróbálom emlékezetből felidézni, ami akkor felmerült bennem.
1: Ezt tuti Te írtad? :D (Barátságos kérdés volt, és persze költői, kellemesen meglepett a változatos szóhasználat.)
2: Feltételezem, a narrátor és tsa rendőrök, vagy ha nem is azok, hát a bűnben és/vagy annak üldözésében nap mint nap szájig járó illetők. Rossz hírem van, Elisabeth: az ilyenek nem fognak okizni egy kis vagdosástól, bárminő átélten próbálod is írni, úgyhogy ezen a fokon máris bukik a hitel, kapásból elejétől.
3: Annak, ami lenni akar, éppcsak megteszi (szerintem többen el fogják ragozni, miért) - ám a próbálkozás, az odafigyelés, a nyelv, a szavak, a fogalmazás kiaknázni akarása mindenképp óriási pirospont.
4: (Ez csak zárójeles gondolat: a jelleg folytán volt egy olyan suta érzésem, hogy ez nem önálló történet, hanem részlet valamiből. Ugye, nem az? Nem publikálunk részleteket. Ha nem az, akkor viszont tessék odafigyelni az önálló történet jellegzetességeire: határozott utalások, és csak azon részek homályban hagyása, melyeké olvetlen muszájos.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2013-08-06 19:40 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Bár az első kérdésed költői volt, azért annak rendje-módja szerint válaszolok rá: nem ékeskedem mások tollával. Beismerem, egy nemrég (angol nyelven) olvasott történet inspirált, de ezt a novellát az első szótól az utolsóig én magam írtam. :)

Tizenkét év bűnüldözés után az embert kevés dolog lepheti meg. A leírt felvétel az utolsó a huszonhét közül, és naivan úgy gondoltam, az előző huszonhat elég mély nyomot hagyott főszereplőinkben ahhoz, hogy "lazábbra vegyem a figurát". Az olvasó képzeletére és gyomrára bízom, mit tart elég durvának egy ilyen mértékű sokkhoz − azt helyettesítse be a korábbi videókba, így máris érthető a hányinger.
Emellett jön a bónusz: az áldozatot többsége ismert személy, némelyikük közel állt a rendőrpárhoz. Elég kemény fából faragták a bélésemet, de ha egy barátommal (vagy családtagommal) történne hasonló szörnyűség, ugyanígy reagálnék.

Korom okán (bár a kormokról és kifogásaikról a kéményseprők többet tudnak) kicsit féltem belevágni egy ilyen jellegű írásba, de ezek szerint nem sült el teljesen rosszul. Igyekeztem megtenni, ami tőlem telt, masszív könyvmolyként a szókincs és a változatos leírás sem elérhetetlen számomra.
A novella semmi esetre sem részlet, bár gondolkodom egy gyengén idekapcsolódó "folytatáson", amiben tényleg okot akarok adni a rosszullétre.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-08-06 18:00 Kelvin

Kelvin képe

A csaj reakciója mindenképpen túlzás, de egyébként nekem is tetszett, nem gabalyodtam bele mindenféle hülye mondatba.
Ha érdekel a torture porn, javaslom ezt: http://www.avistaz.me/wp-content/uploads/2009/08/grotesque.jpg
Oltári nagy baromság, mert ázsiában nem tudnak filmet készíteni, de legalább témájában hasonló.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2013-08-07 07:38 Roah

Roah képe

"A könnyű reggeli könnyen is távozik, csendes agonizálással tartom a szám elé a korábban felajánlott kukát,.."
Könnyű-könnyen? :) Az agonizálás nekem itt túlzás. A felvételen szereplő formára már inkább illik.

"undorító zajt a hányásom csöpögésén kívül."

Undorító zaj? Inkább undorító szag. (Abszolute személyes élményekre alapuló megállapítás. A hányásnak bűze van! :D És ha valaki csak úgy rázendít mellettem egy ilyen csandrára, hajlamos vagyok utánozni. Olyasmi ez nálam, mint másoknál az ásítás. Húú, ha nem lenne off, és nem lenne "szigorúan jutubról is eltávolított, betiltott video", bővebben is írnék a témáról. :D) A sokat tapasztalt és megélt nyomozók - gondolom azok -, hányása nálam rendben van; ismerek olyan vasúti "kegyeletist" - ők azok az emberek, akik a gázoló mozdonyokat tisztítják meg tizennégy napos vizsgálódás után a szervektől - aki lazán kipiszkált egy állkapcsot a vonat alsó vas-szerkezete közül, de öklendezett a nyári hőségben dögszaggal, télen a spirálosan rácsavarodott, kővé fagyott belektől. Vagy épp egy ütközőbe szorult koponyaszilánktól, amit csavarhúzóval véstek ki. Kinek mit vesz be a gyomra.

Elolvastam többször is, majdnem oda-vissza, esküszöm, és mivel elszoktam a monitoros olvasástól (jobban, mint hittem), nem értem, mi történt a nővel? A srácét leírtad, tök jól elmesélted, egész életszerű lett, de mitől halt meg a "gyilkosa".(?)

Egyébként tetszett. :))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2013-08-07 09:57 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Az undorító zaj egy előre-hátra utaló megszólalás volt. Elmondom, miért emellett döntöttem (és feltárom a le nem írt részleteket): épp egy nagyon fröcsögős jelenet zajlott a huszonhatodik (vagyis az előző) felvételen, rendőrnőnk pedig örült, hogy nem hall semmit, hiszen annak a videónak a végét is lenémították.
Hányással hál'istennek elég rég találkoztam testközelből, de arra tisztán emlékszem, hogy magának a toccsanásnak is gyomorforgató hangja van. Mivel a film egyelőre csak képből és hangból áll (bár néhány hónappal ezelőtt rebesgették az illatos mozit), a szaganyag megemlítése nekem nem tűnt relevánsnak; más helyzetben megemlítettem volna, így viszont a mellőzése mellett voksoltam.

Vasúti kegyeletisekről még nem hallottam (dög egy meló lehet), tévé és különösebb világismeret nélkül a csigaházamban kuksolva inkább a sorozatokban tapasztalt momentumokra építettem: vannak esetek, ahol a vasgyomor sem elég. A fikció (horrorfilm és társai) nem egyenlő a valósággal, erre próbáltam alapozni.

A nő sorsa nyitott kérdés, nem szándékoztam semmi konkrétat leírni, sőt bevallom, bennem sem fogalmazódtak meg konkrét ötletek, mindenesetre úgy gondoltam, a holtteste megtalálása után leltek rá a felvételeket tartalmazó lemezre.
Mint olvasó, szeretem, ha mindent a számba rágnak, a történet másik oldalán ülve viszont kedvemre való a ködösítés. Nagyon zavaró, hogy ennyi részlet kimaradt?

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

cs, 2013-08-08 07:48 Roah

Roah képe

"Nagyon zavaró, hogy ennyi részlet kimaradt?" - Aha, igen, számomra igen. Ennyi? Mennyi? A sztorit, szó szerint mozgásban tartó karakterről beszélünk, nem? Olyan levegőben logós, vagy várjá', ahogyan Zsuzsi írta: részletszerű, vagy annak tűnik. Hiányérzet maradt bennem, mert a történet jó, mit csináljak, ha ilyen kíváncsi természet vagyok? :D A szájbarágás - hogy ez milyen tré kifejezés?! -, kissé szélsőséges megoldás, a finoman adagolt utalás viszont príma. Amiként a két nyomozót is ábrázoltad; nem írtad le, nem nyomtad a szemembe, fülembe, mégis értettem, mivel keresik a kenyerüket, néhány jól megírt mondattal skiccelted a barátságukat. Hm? ;) Ügyesen. :)

A hányás valóban taccsan! (Is.) A betonra, vagy vonatpadlóra, parkettára. Ha jól emlékszem, csepegést írtál egy kuksziba. Az is taccsan? Undorítóan? A csipp-csöppről kapásból egy csepegő csapra asszociálok; ha az éjjeli alvásomat is zavarja, kiborulok tőle! :D Harangszóval is felér.
Taccs ide, csepp oda, bejön amit írtál, hányásostul, mindenestül. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2013-08-07 12:41 Indi

Indi képe

Tetszett, ugyan a hányás túl van értékelve, hacsak nem a Fald fel Amerikát egyik versenyzője a csaj, akkor a szemetes a telítődés közelében sem járhatott, de amúgy pörgős, élvezetes írás!

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2013-08-07 12:57 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Édes logikai bakik és túlzások, mi lenne velem nélkületek...?
Ha ennek ellenére is olvasható és élvezetes írás volt, annak csak örülök, legközelebb igyekszem kiküszöbölni a hibákat! :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.