Kék illat

Keze időnként megremeg, ilyenkor erősen az ajkába harap, más jelét nem mutatja fáradtságnak. Úgy szorítja a kicsiny ceruzacsonkot, mintha az élete múlna rajta, és csak rajzol, rajzol tovább. Kíváncsian figyelem minden mozdulatát.

Tulajdonképpen ezért járok hozzá – egy csepp művészet reményében. Az őrület olyan dolgokat hozott benne felszínre, amiknek a jelenlétére korábban nem figyeltem föl.

A vonalak durvák, a színek darabosak és meghatározhatatlanok, mégis olyan érzésem támad, mintha a kép bármikor fellélegezhetne. Az elnagyolt formák között felismerni vélek egy vízzel teli kelyhet, melynek tartalmát sötét erek hálózzák be. A serleg mögött lógó drapéria váratlanul hullámokká válik, de nem látni, hol ér véget az egyik, hol kezdődik a másik.

– Milyen címet adsz neki? – kérdezem halkan, nehogy megzavarjam. Szeme egy pillanatra felém rándul.

Ihlethiány.

– Mit jelent a serleg? – faggatózom tovább.

– A serleg a kút, melyből a tudás szomjazói isznak – válaszolja, és ezzel egy időben írni kezd a lap hátoldalára. – A könyvek suttognak, hangjukat az Élet Forrásából merítik. Az emberek nevetnek, tudatukban ott zeng az öreg, könnyen formálható hegy illata. De a sugallat elszáll, mint a nyári szellő. Egy tintapötty hullik alá a költő pennájának hegyéről, egyenesen a gondolatok folyójának vizébe. Rövidesen szétterjed, lüktető érhálózatot alkot, és megmérgezi a világot, megfojtja az ötletek után tapogatózó elmét. A poéták halála. Az összegyűrt papír orrfacsaró bűze mindig ott kísért a tudatuk mélyén, akár egy áthúzott sorokból álló szellem.

Szavait követően csend telepszik a szobára, csupán a ceruza sercegését hallani. Elmerengve szemlélem a képet. Kezdem érteni, miről mesélnek a színek, mit szimbolizálnak az egyes jelenetek; magam előtt látom az összetett, metaforikus tájat.

Eszembe jut az a hónapokkal ezelőtti találkozó, amikor megmutatta a rajzait és a hátoldalukra körmölt gondolatokat. Abban a pillanatban végtelenül bölcsnek tűnt a szememben. Úgy csüggtem a szavain, mintha egy ókori filozófus tanait hallgattam volna.

A ceruza halk koppanással landol az asztalon.

– Ezt is el akarod vinni?

– Szabad?

– Majd rajzolok másikat. Tessék!

Nem néz rám. Sosem néz rám. Kitartóan méregeti a falban meghúzódó repedéseket, a függönyrojtokat, az asztal mintázatát.

Elveszem tőle a képet; ujjaim leheletfinoman becézgetik a határozott körvonalakat. A lap másik oldalán sorakozó mondatok a szívemet ostromolják, hálót vonnak körém, és nem eresztenek. Talán azért hatnak ilyen elemi erővel, mert én magam sosem bántam jól a szavakkal.

– Jövő héten is jössz?

– Ha szeretnéd – felelem óvatosan.

– Szeretném. Te képes vagy úgy látni a világot, mint én. – Szomorú mosoly ül a szája sarkában.

Magányos. Emberek hada veszi körül, mégis úgy érzi, egyedül van, mert senki sem érti, mi zajlik a lelkében. Kétlem, hogy én érteném, de neki szemmel láthatóan az is elég, ha próbálkozom.

***Emlékek***

Szótlanul kortyolgatta a teáját, ujjai egy ismerős dal ütemére doboltak a bögre oldalán.

– Mostanában sokat rajzolok – jegyezte meg hirtelen.

Ezzel a három szóval sikeresen felkeltette a kíváncsiságomat.

– Miket rajzolsz?

– Mindenfélét. Főleg érzéseket.

– Verset is írsz? – kérdeztem nem titkolt reménykedéssel.

Megrázta a fejét. – Csak gondolatokat. Azt hiszem, elfelejtettem, hogyan kell rímekbe szedni a sorokat. – Egy kis idő múlva hozzátette: – Haragszol?

– Nem, nem haragszom. Esetleg… Láthatnám a képeidet?

Legnagyobb megdöbbenésemre igent mondott.

***

Az első rajznak a Magány címet adta.

„A magány egy sivatag. Emlékszem, a szél forró, a levegő csontszáraz, cserepes ajkamat sebesre marja a sós verejték. A társak csak délibábok. Mindvégig egyedül vagyok, csupán a lázálmaim beszélnek hozzám. Félelmeim keselyűmód köröznek fölöttem, várják a pillanatot, amikor rám vethetik magukat. A homok vándorol, illata fojtogató, a nap arany ragyogása minden más színt háttérbe szorít. Utam során letisztított csontokra bukkanok – a sivatag meggyilkolja és bekebelezi azokat, akik túl sokáig járnak benne.”

***

Másodiknak a Haragot és a Gyűlöletet festette meg.

„Bárka vagyok, körülöttem bősz vihar tombol. Vitorláimat vad szél szaggatja, köteleimet sós víz ostromolja; félő, hogy elszakadnak, kibújnak az irányításom alól. A tenger mélye lesz végső nyughelyem, ha nem fékezem meg a lelkem keltette hullámokat. A világ elnehezül, minden szürkévé fakul. A kötelekről folydogáló kátrány bűzétől képtelenség megszabadulni.”

„A gyűlölet az otthon illatát sodorja felém. Hazaérkezvén átölel, ismerős melege végigbizsergeti tagjaimat. Möbius-szalagként fonódik össze a haraggal – egyedül mi láthatjuk a két oldal különbségét, a ceruza hegye észrevétlenül siklik át a másik szín felségterületére. A képek együtt alkotnak egy egészet, egymásba fordulva válnak teljessé. Szét akarom választani őket, de nem megy, nem tudom megoldani az ördöglakatot. A szürkéből zöld lesz, a virágzó, gonosz kert közepén viharos tó tátong.”

***

Néhány nappal később a Bosszúval is elkészült.

„Szivárványszínű csendet könnyezik a világ. A jövő hideg hollófeketéje alól olykor előbukkan a végtelen ég misztikus kéksége, a park zöldjét sárga virágok pettyezik. Egy elhagyatott sikátorban ott lüktet a forrongó vörös is. A falakon körös-körül gyerekrajzok virítanak, pálcikaemberek és hurkatestű kutyák, mind szélesen mosolyognak. A halott arcon torz vigyor feszül; az elmúlás kilopta belőle az örömöt, a szájzugok csupán megszokásból görbülnek felfelé. Az ellőtt töltények fémes bűze megül a macskakövek repedéseiben. Őszinte nevetésemet fuldokló köhögésnek álcázom – hosszú idő óta először szabadon lélegzem.”

***

– Tényleg így érzel? – néztem fel az ölemben tartott albumból.

– Álmomban gyakran élek át hasonlót – bólintott.

– Kinek az arcát látod ilyenkor?

– A tiédet soha – tért ki az egyenes válasz elől. Én beértem ennyivel is.

***

A komor szóképeket egy halvány színeket viselő szépség követte – a Békesség.

„Fegyverek ropogásához szokott fülem a zenedobozok melódiájával vigasztalódik. Éjjelente műhelyszagú, diószín álmok lepnek meg, a lakk és a forgács illata feledést hoz. Kecses üveghattyú ring a polc évgyűrűinek hátán; az ábrándkép éppilyen törékeny. Párjából csak egy halom szilánk maradt, a szeméttelep mocskában hever, akár egy meggyalázott, halott királynő.”

***

– Emlékszem arra a szobrocskára.

– A születésnapomra vetted, ugye?

– Karácsonyi ajándék volt – Anyától.

– Hm.

***

A Tudást ezekkel a szavakkal jellemezte:

„Az erdő mélyén menedékre találok. A lapok szálegyenesen állnak, kérgükön nyomot hagyott az idő, ők mégis rendíthetetlenek. Az avar, a lomb és az állatok bundájának jellegzetes esszenciája ott ül a sorok mögött. A papír emlékezik a fára; hálával gondol vissza szülőanyjára. A bölcs vadon az életét adta a gyönyörű történetekért és a csillagtérképekért, de egyetlen könnyet sem ejtett.”

***

A következő oldalon a Bűntudat és a Megbocsátás fogadott. Ezekhez jóval kevesebbet írt.

„Bíborszín mosolyt villantasz felém. Ajkad csokoládé és frissen metszett virágok aromáját árasztja magából. Bűntudat gyötör; engesztelésül masnival átkötött, fényes mondatokat hordasz elém. Hamis kincsekkel próbálsz elkápráztatni, de én meglátom a sok kacat közt megbújó gyémántot. Az érzéseid olyanok, akár a gőzölgő víz – forró őszinteségük ellazít.”

***

A Hűség mellett mindössze három mondat állt.

„A nyirkos föld hervadt virágokat dajkál a tenyerén. A mécsesek narancsos lángja tűzvésznek tűnik. Egy régi barátom sírja mellett térdepelek, zokogva.”

Összeszorult a szívem.

***

Az utolsó kép hátoldalán csupán egy címet találtam: Kék illat.

Úgy éreztem, bármelyik pillanatban belebucskázhatok a papír kétdimenziós világába, az árnyalatok szédítő örvényként kavarogtak a szemem előtt.

– Ez mit ábrázol?

– A világomat. A lehetetlen, színekkel és benyomásokkal teli világot. Az egészet.

– A világod kék illatú?

– Igen.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2014-08-30 18:47 Para Celsus

Para Celsus képe

"A vonalak durvák, a színek darabosak és meghatározhatatlanok, mégis olyan érzésem támad, mintha a kép bármikor fellélegezhetne. " - visszaolvastad ezt a mondatot? Túl azon, hogy a színek nem darabosak, és ha cerkával tolja, aligha kever ki meghatározhatatlan színeket a májsztró, ez itt azt jelenti, hogy a kép annak ellenére fellélegezhetne, hogy a vonalak durvák... (et cetera). Amiből az következne, hogy normál esetben akkor lélegezhet fel a kép, ha a vonalak finomak (és így tovább).
"Szeme egy pillanatra felém rándul." - Aucs. Nem fájt neki?
"– Mit jelent a serleg? – faggatózom tovább." - bocs, itt felnevettem, a szitu annyira beleáll a "művész(kedő) fazon megideologizálja a mű-vészetét a mű-vészetkedvelő, ifjú rajongónak"-toposzba, de annyira...
"A serleg a kút, melyből a tudás szomjazói isznak " - nem lehetne a serleg a serleg, amelyből a tudás szomjazói isznak? De ha felülfogalmazol, lehetne bonyolultabb is: a serleg a kút, ami a kupa, ami a korsó, ami a szökőkút, amiből a tudás szomjazói...
"A könyvek suttognak, hangjukat az Élet Forrásából merítik. " - és ez releváns infó? És mit suttognak az élet (bocs: Élet) Forrásából merített hangjukon a könyvek? És ezt miért írtad le?
"Az emberek nevetnek, tudatukban ott zeng az öreg, könnyen formálható hegy illata." - aha. Ha a tudatomban ott zeng az öreg (...) hegy illata, nevetnem kell. Ezek a szinesztéziák olyan erőltetettek, mint pornóban a nagymonológ.
"a költő pennájának hegyéről," - írhatnál poétát, igricet is a nagyobb hatás(vadászat) kedvéért, ha már pennázol.
"Abban a pillanatban végtelenül bölcsnek tűnt a szememben. Úgy csüggtem a szavain, mintha egy ókori filozófus tanait hallgattam volna." - így szedik fel a művészek a kislányokat...
"A lap másik oldalán sorakozó mondatok a szívemet ostromolják, hálót vonnak körém," - hej, halászok, halászok... ostromgyűrű és háló, varsa?
"– Verset is írsz? – kérdeztem nem titkolt reménykedéssel.
Megrázta a fejét. – Csak gondolatokat. Azt hiszem, elfelejtettem, hogyan kell rímekbe szedni a sorokat." - a művész nem tudja, hogy rím nélküli versek is léteznek? Nem csak a Boci-boci tarka?
"A magány egy sivatag." - a szerelem sötét verem, továbbá szeretjük a metaforákat, hasonlatokat, mint galamb a tiszta búzát. Főleg ha nem ilyen elcsépeltek :)
"A homok vándorol, illata fojtogató" - a homok asszonyáról már hallottam (Abe Kobó), de hogy illata is lenne? Szilícium-dioxid, kvarc, oszt csókolom.
"köteleimet sós víz ostromolja;" - a sós víz (hullámzás) legfeljebb a hajótestet ostromolja.
"Szivárványszínű csendet könnyezik a világ. " - eh... nézd, ha én leírom, hogy "Üvöltő függönyök disztingválnak jólfésült érzéseket", esetleg "piros hangokat erektálok bőrömmel", kinevetsz.
"Az ellőtt töltények fémes bűze" - puskaporszaga? Fémbűz nincsen.
"Hamis kincsekkel próbálsz elkápráztatni, de én meglátom a sok kacat közt megbújó gyémántot. Az érzéseid olyanok, akár a gőzölgő víz – forró őszinteségük ellazít." - itt nem a szimbolika adta fel a leckét, hanem a szemiotika. Aki hamis kincsekkel kápráztat el másokat, hol őszinte?
"– A világod kék illatú?
– Igen." - ámen.

Az a gáz, hogy ez nem művészet, ez művészkedés. A képeid légből kapottak, erőltetettek, nem látni mögöttük jelentés- vagy szimbólumrendszert, egységes (világ)(nézeti)képet. Manír itt, manír ott - nem, ne is mondd, a művészed "őrült", "őrült világban alkot", vagy a "saját őrületét veti papírra" - hát épp ez az! Az őrültek, ha kifacsartan is, de vaslogika szerint cselekednek, és ez a logika hiányzik az egymásra dobált szinesztézia-képekből.

Biztos lesz, akinek tetszik - nekem nem jött be, szorri.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-08-30 19:26 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Naaa, finomabban nem lehetett volna tudatni, hogy szarnak találod? :D

"visszaolvastad ezt a mondatot?"
Minimum hatvanszor, az alkotás különböző fázisaiban. :) Ceruzával is lehet "varázsolni", akik értenek hozzá, azok képesek lehetetlen színeket a papírra vinni, mindegy, mit adsz a kezükbe.

"Szeme egy pillanatra felém rándul." - Aucs. Nem fájt neki?"
Képzelj magad elé egy olyasféle figurát, akit leírtam - milyen szemmozgást adnál neki? Én "rángatózó", gyorsan ide-oda forduló íriszeket látok magam előtt.

nem lehetne a serleg a serleg, amelyből a tudás szomjazói isznak?
Túl egyszerű, és kevesebb benne a szimbolika.

"A könyvek suttognak, hangjukat az Élet Forrásából merítik. " - és ez releváns infó? És mit suttognak az élet (bocs: Élet) Forrásából merített hangjukon a könyvek? És ezt miért írtad le?
A könyv az írás, a forrás az ihlet. A történet megőrzi a "Sugallat" hangját... Ehhez kell némi elvont gondolkodásmód. És mivel a "nagy egész" részét képezi, ezért nagyon is releváns.

Ezek a szinesztéziák olyan erőltetettek, mint pornóban a nagymonológ.
Miért lenne erőltetett bármiféle költői kép? Alapvető kelléke mindenkinek, aki ír, fest, rajzol, stb. Lehet, hogy te az egyenes, szókimondó szövegeket szereted, de néha szebb egy olyan mondat, ami nem annyiból áll, "A függöny zöld."

a művész nem tudja, hogy rím nélküli versek is léteznek? Nem csak a Boci-boci tarka?
A művész dalszövegeket szokott írni, bár ez nincs benne a történetben. Olyan dalszövegeket, amikben erősek a rímek. Nem híve az ókori költészetnek.

Fémbűz nincsen.
Emelj az orrod elé valami fémtárgyat, és megérzed, hogy van. Még annak a fémnek is van szaga, ami nem rozsdásodik. Nem olyan erős, mint egy frissen sült torta illata, de érezhető.

Aki hamis kincsekkel kápráztat el másokat, hol őszinte?
A teljes képet nézve egyértelműbb, miért van ott az a jelző. Az ajándék adója szerint kincs, a megajándékozott szerint nem az. "Nem minden arany, ami fénylik."

A képeid légből kapottak, erőltetettek, nem látni mögöttük jelentés- vagy szimbólumrendszert, egységes (világ)(nézeti)képet
Nem gondolkodunk egyformán. Ez más esetben áldásos, ilyenkor viszont nagy teher. Szerinted nem egységes, nincs benne logika, szerintem meg összeáll. Magam előtt a láttam a képeket, és jól megrágtam a szimbólumokat, mielőtt bármit is leírtam volna.

Mondanám, hogy vedd a fejem, tedd el egy tál borban, aztán fogyaszd egészséggel, és láss a szememmel; de még pár évig élni akarok. :D

Azért köszönöm a kritikát!

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

szo, 2014-08-30 19:49 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Kiegészítés:
A vaslogika nem inkább a szociopaták sajátja? Elvégre egy olyan szereplőről beszélünk, akit a víziói miatt csuktak diliházba. (Tudom, ezt sem írtam le; kíváncsi voltam, arc nélkül mennyire megy a karakterjellemzés; még gyakorolnom kell.)

A két karakter között van valamiféle múltbeli reláció, remélem, ezt sikerült átadnom. Abban az esetben, ha a képek és a gondolatok valóban csak művészkedők, mint azt te mondtad, az empátia felnagyíthatja az értéküket.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

szo, 2014-08-30 20:33 Para Celsus

Para Celsus képe

Finoman: szar volt. :) a bűz kellemetlen szag, a fémszag ergo nem bűz, miért ne lehetne erőltetett egy költői kép? ha szerinted összeáll, és neked ez elég, akkor miért teszed közzé az írásod? vers és dalszöveg kurtára nem ugyanaz (popzene vagy irodalom?), és megnézném, hogy pl. egy darab rajzszénnel hogy viszel papírra lehetetlen színeket. Egy szuszra ennyi.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-08-30 21:10 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Pályázatra írtam. Gondoltam, esetleg érdekelheti a karcos olvasókat is. Miért ne tenném közzé? Nem az asztalfióknak írok.

Az illatok relatívak. Én például a falnak megyek a virágillattól, pedig a többség szerint nagyon finom. Van, akinek kellemetlen a fém szaga.

Vers és dalszöveg lehet ugyanaz a kategória. Nem szükségszerűen, de lehet. Főleg, ha szintúgy "vizionárius", "irodalmi" metálról vagy hasonló stílusú rockról beszélünk.
Nem tudom, mond-e neked valamit az a név, hogy Ludo. A banda alternatív zenét játszik. Nem ástam bele magam a discográfiába, de ismerem pár számukat, és meg kell mondjam, az ő dalszövegeik a furcsa szóképek felső határát súrolják. Közel állnak a karakterem látásmódjához, ezért hoztam szóba. Olykor érthetetlenek, de épp ettől jók.

A költői képek eltúlzása/nem eltúlzása megint csak relatív. Az emberünk gyakorlatilag kétszer annyi dimenzióban látja a világot, mint mi, szerintem megengedhet magának némi szimbólumhasználatot és szinesztéziát. Mert ami nekünk csak hang, ahhoz ő színt, hőmérsékletet, stb. is tud társítani, ezt pedig nehéz szavakba önteni, ebből következik, hogy a kifejezések összekeverednek, és így jönnek felszínre.
Egyszer tényleg megkérdezek egy drogost, ő milyen szavakkal írná le a "repülést".

Sejthettem volna, kákán is csomót - nyilván olyan rajzeszközre gondoltam, ami lehetővé teszi a színek használatát, lásd színes ceruza, zsírkréta, festék, filctoll, kréta, stb. :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

szo, 2014-08-30 21:47 Kaiser

Kaiser képe

Ahhoz valamilyen szinten csatlakozni tudok, hogy van, amikor nem egyértelmű, hogy valami egyszerűen csak dalszöveg, vagy már költemény. Jó példa mondjuk Douglas Pearce, aki nagyon vitatott előadó, de a szövegeinek nagyon egyedi világa, sajátos szimbólumrendszere van, amit ezerféleképpen lehet félreértelmezni, de érezni bennük egyfajta többletet, amitől többek lesznek, mint egyszerű dalszövegek.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

v, 2014-08-31 03:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Értő olvasás: nem az a baj, hogy szimbólumot-színészteziát használ, hanem hogy szarul teszi.
A "vízió" meg nem betegség, hanem szimptóma, pl. a skizofréniáé.
De ha szerinted jó, meg neked összeáll, akkor okés. Ez olyan, mint mikor valaki lepedőakrobatának kiáltja ki magát, mert egy jót maszturbált.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 06:18 Roah

Roah képe

"Szeme egy pillanatra felém rándul." - Aucs. Nem fájt neki?"
Képzelj magad elé egy olyasféle figurát, akit leírtam - milyen szemmozgást adnál neki? Én "rángatózó", gyorsan ide-oda forduló íriszeket látok magam előtt."

Tréfálsz, ugye?
Hogy képzeljek el egy felém ránduló szemet?!

A boka pislog, a térd forog, a bicepsz hunyorog, a vállam pedig pillant?
Tessék ezeket is elképzelni, jó?

Adnék tanácsot, ötletet, de minek?
Hibás sok helyen, és a tömérdek giccs bóvlivá teszi az írást.

De megmagyaráznád azt is, hogy a te világodban a négyzet kör alakú, és a geometria tehet neked egy szívességet.
Vagyis minek ide javítás?

Hagyd így, a lényeg az, hogy szerinted ez príma, ha már pályázatra írtad, ugye, és különben is, képzeljen el a segítséget nyújtó olvasó azt, amit akar, mert te - szigorúan dőlten szedve! de dőlten ám! feküdjenek azok a betűk! -, nagyon jó munkát végeztél.
Érdekességképp - ezt hívják asztalfiók írásnak.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-08-31 06:45 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Én kérek elnézést, hogy néhanapján erre járok. Tényleg.

Melyik irodalmi egyezmény tiltja a dőlt betű használatát? Tudtommal elfogadott formázás idézetek, emlékek, címek és hangsúlyozások alkalmával.

Vicces. Ha mondjuk valamelyik régi írónk vetett volna papírra hasonló (ismétlem, legalább hasonló) gondolatokat, tuti, hogy mindenki leborulna elé, "hát ez mekkora filozófus, mi vagyunk a hülyék, hogy nem látjuk át!" Én csupán egy csóri amatőr vagyok, ennek következtében csak én lehetek hülye.
Megdobálhattok egy kis paradicsommal meg káposztával, mostanában úgyis rákaptam a salátára.

Már fogalmazgatom a leveleket, amiben bocsánatot kérek mindenkitől, akinek ilyen szeméttel rongáltam a lelkét.
Azért remélem, a pályázatokat elbíráló zsűri harminc százalékkal kevésbé lesz kritikus, mint ti. Pixelenként nézitek a filmet, és jót röhögtök, ha a vágók nem vettek észre egy aprócska bakit, amit a nézők úgysem fognak látni, mert nem ez érdekli őket.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 07:06 Roah

Roah képe

Már bánom, hogy az előbb nem írtam ezt le, tudtam, hogy ez a rész következik. Legalább a legörbülő száj ikonja elmaradt.

Erről beszélek!

Minek?!

Nem ezért küldöd be? Javításért?
Segítségért?

Ha a történet tökéletes mivoltát szeretné valaki hirdetni, és kikéri magának, hogy egy írisz - Jesszus! ehhez aztán nagyító kell, tényleg! -, írisz (?:D!) ( ez itt egy írisz; nézd: http://www.recoware.hu/biometria/biometriai_azonositas/kepek/irisz_retin... (hol rándul ez?! és hova?) képzeljünk el rándulni, akkor az nem akar fejlődni, tanulni.
Egy cseppet sem.

Elhiszed, hogy egy íróműhely közösségének felhasználói azért olvasnak itt, hogy az amatőr írók írásaira hatással legyenek?

Nem?

Kár - de nem számomra!

Ui.: ha legalább annyi figyelmet fordítanál a szövegértelemre, képzavarra, túlírtságra, egyszerű szóval: csicsa elkerülésére, mint a dőlt betűkre, nem toporognál egyhelyben, ha legalább belegondolnál abba, hogy egy szem nem rándul, és ezt a zagyvaságot nem magyarázni kellene, hanem javítani a mondatot egy értelmesre, meg is nőhetnél. De ha örökké csak kardoskodsz a hibáid említésénél, és magadat is meggyőződ, hogy az úgy jó, sosem jutsz tovább ezeken a hibákon.
Ja, és még valami: nem vagy új itt!
Pont ez a leghumorosabb; talán azért is kaptál ekkora listát.

Hagyd így! Ha neked tetszik, lelked rajta.
Legfeljebb ki kell egészíteni néhány biosz könyvet...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-08-31 07:08 Para Celsus

Para Celsus képe

Régi íróink nem írnak serlegről, ami kút... Á, hagyjuk. Ha neked nagyvonalú olvasó kell, akit nem érdekelnek az "aprócska bakik", hát biztos találsz olyat. Meg is simogatja a fejed, és azt mondja, "nahát, milyen eredeti és letisztult képek, gratula!" Te meg örülhetsz, minden hibát megideologizálhatsz, hogy az de, az épp azért és úgy jó... Csak épp fejlődni nem fogsz sehova.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 07:12 Roah

Roah képe

Hát ez az!

Ha nagy író akar valaki lenni, és elismerésről áhítozik, azért tenni kell.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-08-31 09:30 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Na álljunk meg egy asszóra, emberek!

Ha valaki a képembe mondja, hogy egy bányarém a gyerekem, akkor nem fogok bólogatni meg tapsolni, mint a cirkuszi fóka. Vannak dolgok, amiben igazat adok, de ha az élő fába is beleköttök, akkor számítsatok a védőbeszédekre is. Nem csak tőlem, bárkitől, aki rendelkezik egy kis gerinccel.
Két-három éve tényleg éreztem, hogy segíteni akartok mindenkinek, aki erre téved, de úgy látom, sikerült lejjebb vinni a szintet, és már csak a kőkemény pocskondiázás megy. "Haha, milyen szánalmas ez a kis senki, máshogy ír, mint én!" Roah, tőled többet vártam volna. Ha visszaolvasod a régi kommentjeidet, szerintem rájössz, mire gondolok.

Csak hogy tisztázzuk: ha elismerésre vágynék, nem ide jönnék, mert tudom, hogy itt aztán hiába pofázik az ember, úgyis mindig az a szent, amit a kritikaíró mond. Pont. Ez az itteni tízparancsolat első szabálya, aki ezen nem tudja magát túltenni, az két mű után feladja.

"Rángatózik a szeme." - Ismerős ez a mondat? Remélem. Mindenki használja? Igen. Akkor? Amit én leírtam, az csupán egy iránnyal több, valaki "felé" rángatózik/rándul. Mi a probléma? A reggelire elfogyasztott pokróc mennyisége?

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 10:13 Para Celsus

Para Celsus képe

"de úgy látom, sikerült lejjebb vinni a szintet, és már csak a kőkemény pocskondiázás megy." - fel sem merül, hogy benned a hiba? Mindenki hülye, gonosz, genyó, meg úgy általában értetlen barom, aki nem érti a műveid mélyebb szimbolikáját?

Bármilyen furcsa - olvasgass csak! - ha egy novella tetszik, azt elismeri szerkesztő, olvasó egyaránt. Ott a Tuol Sleng, a Down II., decran legutóbbi műve, Hi-Tech Angel Adathalászokja, Kenta 3047-es járata, Draviena Mindig visszája, neduddgi írása, vagy a Recsegj, Sokol, recsegj! Borikától - találomra az elmúlt fél évből.

"Roah, tőled többet vártam volna." - mit? Dicshimnuszt? Roah segíteni szokott, de ahol nem lehet, ott ő sem tehet csodát...

Ne félj, pakold ki valami csilli-villi gportálos giccsparade oldalra a novellád, úgyis akad egy-két megtelt zacsijú hímnemű egyed, aki majd jól megdicsérgeti - aztán helyre áll a lelki békéd.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 12:07 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

A pornós hasonlataid kiábrándítóak.
Egyébként pontosan erről a hozzáállásról beszéltem.

Roah-val kapcsolatban annyit: régen viccelődött, képet/videót/zenét osztott meg, ami épp eszébe jutott, anekdotázott egy kicsit, és könnyed hangvételben megmondta, mi a bibi. A mostani kommentek kedvességi rátája a Banyapókéval vetekszik. Csupán erre utaltam.
Nem a kritikával van bajom, hanem a tálalással.

G-portálra nem rakok ki semmit, mert a hosszabb írásokat darabokra szedi, más webszerkesztőkre esküszöm.
Pasik ritkán olvassák az oldalamat, de megnyugtató, hogy megint sikerült egy szex-mondattal zárnod a mondanivalódat.
Nagy lelki traumát okoz, ha elárulom, hogy a te írásaidból csak szemelvényeket szoktam olvasni, mert nagyon nem egyezik az ízlésünk? Szerintem nem rokkansz bele a tudatba. Na, ugyanez a helyzet velem is. Sőt tudat alatt még élvezem is ezeket a boncolásokat, mert úgy fel tudjátok támasztani a harci kedvem, mint senki más.

Most valami ilyesmit játszhatunk:
http://media-cache-ak0.pinimg.com/236x/c7/b3/68/c7b368d63715a075b202bd52...

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 13:23 Para Celsus

Para Celsus képe

A rángatózik és a rándul közt akkora a különbség, mint a pocskondiázás és i kritika közt. Se egyik, se másik nem világos számodra, így nem sokat ér a harci kedv. Roah meg lehet, beleunt abba, hogy minden hibád ki- és megmagyarázod.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 13:42 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Száz százalékig biztosak vagytok benne, mi a hiba, és mi nem az?

Az én életfelfogásom szerint az eltérő gondolkodásmód nem számít hibának. Ha deviantARTon találok egy verset, és vért izzadok a lefordításával, mert tele van kacifántos képekkel, amiknek a felét nem értem, vagy nem értek velük egyet, attól még nem szoktam nekiesni a szerzőnek, hogy márpedig ez csakis úgy jó, ahogy én mondom, és ássa el magát, mert soha meg sem közelítheti az én szintemet.
Egyenlő feleknek kellene lennünk, nem? Ez nem matek, itt (a látásmódra vonatkozóan) nincs rossz válasz. Igaz, a helyesírás és a fogalmazás "matek", az ötlet és az üzenet viszont tényleg nem.
Ha pedig magyarázok, azt nem azért teszem, mert "juj, de égő, hogy hibáztam", hanem azért, mert olyan dolgokat akartok kijavíttatni, amik nélkül elveszik a mű azon része, ami engem képvisel.

Korábbi kommentedre visszatérve: épp emiatt vagyok fejlődőképes. Ha mindent megfogadok, amit írtok, egy éven belül átkeresztelkedhetek Para (és bárki más) Kettőre. Ez az én írásom, itt nem a te logikád vagy a te látásmódod szerint mennek a dolgok. Jó lenne, ha ez mindenkinek eljutna a tudatáig: a külsőségeken lehet változtatni, de az üzenet a szerző sajátja, és nem hajlandó akárki kedvéért megnyírni. Márpedig az üzenethez most hozzátartoznak a kicsavart képek és a túlírt, első ránézésre érthetetlen metaforák.

Talán itt be is fejezhetnénk. Tudomásul vettem, mi bajotok a novellával, és hajlandó vagyok megérteni az álláspontotokat, de nem kötelességem elfogadni, mivel alapjaiban érinti a művet.
A kritika olyan, mint a kalóztörvény: csak útmutatóként szolgál. Meghallgatom, olykor hallgatok rá, de nem szándékozom kölcsönvitorlával hajózni.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 16:35 Glenn Griffin

Nekem is leírták, hogy mit javítsak ki a műveimben - egy mondatot, esetleg egy nagyobb részt -,
de csak azt pofoztam ki, amiről én magam is úgy éreztem, hogy az jelenlegi formájában egy vacak.
A többit, amit jónak, megfelelőnek tartottam, más viszont nem, korrigálás nélkül hagytam, és ez így lesz ezután is.

v, 2014-08-31 20:00 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

""Rángatózik a szeme." - Ismerős ez a mondat? Remélem. Mindenki használja? Igen. Akkor? "
A szemhéj rángatózik (tikkelés), nem a szemgolyó.

"Ha valaki a képembe mondja, hogy egy bányarém a gyerekem, akkor nem fogok bólogatni meg tapsolni, mint a cirkuszi fóka. "
De ha egyszer a gyermeked tényleg bányarém?!

"Mi a probléma? "
Ha elég sokat olvasol, egyszer majd megérted...

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

v, 2014-08-31 20:26 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Tisztában vagyok mind az alsó, mind a fölső korlátaimmal. Bányarém nem lehet, azon egyszerű oknál fogva, hogy ennyire nem írok szarul. Nem "kishercegnő" vagy manöken, de nincs két feje, sem három karja, és szép a szeme.

Holnaputánig se végeznék, ha fel kellene sorolnom, mennyi mindent olvastam már. Olyat, amit imádtam, olyat is, aminek minden sorát gyűlöltem. Jó pap holtig tanul, de ez nem azt jelenti, hogy a halála pillanatáig hülye lenne.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 17:01 Kentaur

Kentaur képe

Én sem értettem, hogy mi a baj a "felém rándult a szeme"-vel. Aztán felfogtam, hogy a "rándul", mint kificamodik-ra asszociált Para. Amivel az a baj, hogy nem csak ebben az értelmében használjuk, hanem a "gyors, apró mozgást tesz", is rándul, mondjuk az ijedségtől összerándul valaki. Egyszóval ezt így nem lehet kijelenteni, hogy ez a kifejezés rossz lenne, legfeljebb sokan a másik jelentésére asszociálnának, és ezért lehet, hogy valami más szerencsésebb lenne.
De ennek ellenére értelmes és odaillő volt, annyira, hogy jó darabig nem vágtam, mi vele a baj. Abban is egyetértek, hogy nem kell automatikusan bevédeni az esetlegesen nem teljesen jó szerkesztői kritikát. Para még sokat téved. Most nem mennék ebbe bele (esetleg privátban az érintettel, ha igényli), de volt már rá példa korábban is. Csak egyszer fordult még elő, de most itt is kétséges a dolog, egy kicsit tényleg kötekedés volt az a rész érzésem szerint. A hibalehetőség jelzése nem, de volt annyira kérdéses, hogy a szerző bevédése is jogos legyen.
A szerkesztők sem tökéletesek...szúrtam már le közülük is valakit, amikor olyat csinált, ami nem volt ide való. És még nem ütött agyon szerencsére, de még előfordulhat. :-)
Ennyit arról, hogy valakiknek mindent szabad lenne.

Viszont abban, hogy a mű hangulata sajnos tényleg átfordult az olvasók számára a kissé értékelhetetlen giccs felé, igazat kell adnom. És abban is, hogy hiába egyértelmű és jó minden a szerzőnek, az bizony semmi, az olvasónak kell annak lennie. Ha több olvasó hibát jelez, ott bizony valami nem okés, és ezt nem lehet kimagyarázni. Illetve szíve joga mindenkinek, csak nem érdemes. Attól nem lesz jobb az írás, míg az átgondolástól az lehet.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2014-08-31 18:20 Para Celsus

Para Celsus képe

Kosztolányi mondta anno, hogy az ír jól, aki nem fogalmaz félreérthetően. Benne megbízom, az ő buráját bírom.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 17:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mert mindent tolerálni kell, mert senkinek nem lehet rossz napja, mert te tökéleteset alkottál (vagy ha nem, hát nem áll messze tőle), és kezeljük is úgy, vagy ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, kezeljük megértően. Nem első próbálkozás, több, mint két éve vagy itt, már második oldalt kellett kezdened az írásaid felsorolásánál. Ne mondd, hogy nem tudod kezelni a negatív kritikát, még ha direkt nettó szemétkedés is. Az elején Para konstruktívan állt hozzá, még te is viccelődtél, de nálad már érződött a sértettség. Ebből meg gyorsan eszkalálódott a jelenlegi helyzet. Miért kötelessége másoknak másképp reagálnia?
De tegyük fel, hogy tiszta lap. Nem olvastam sem a művet, sem a véleményeket, csak átfutottam itt-ott. Ez az én verzióm a kritikára. Ha mégis megegyezik az előttem szóltakkal, mi lesz?

"Keze időnként megremeg, ilyenkor erősen az ajkába harap, más jelét nem mutatja fáradtságnak." - Rühellem a jelen idejű elbeszélést. Gondoltam, szólok, hogy tudd. A mondat zavaros, mintha az ajakharapdálás lenne a fáradtság jele, pedig a kézremegés. "Keze időnként megremeg, ilyenkor erősen az ajkába harap, hogy jelét nem mutassa fáradtságnak." Így jobb az időbeliség, de ez meg tudatos folyamatot jelez.
"Úgy szorítja a kicsiny ceruzacsonkot, mintha az élete múlna rajta, és csak rajzol, rajzol tovább." - A csonk eleve kicsiny. "azt a kicsiny ceruzacsonkot" - a kiemelés megadná a jelző létjogosultságát. Nagyítás, kedvelt költői kép. De így redundancia.
"Kíváncsian figyelem minden mozdulatát." - Váltás, rossz. Egy bekezdés maradjon egy fókuszban, de itt elveszed a fókuszt, más szereplőre váltasz, sőt, még a nézőpontkaraktert is megváltoztatod (személytelen E/3. PoV-ból E/1.-be), ami nem szerencsés. Szegény rajzolódtól elloptad a show-t (mint nézőpontkaraktert értem az E/2.-t). Ha kihúzod a mondatot, megmarad a főszereplőd annak, ami.
"Tulajdonképpen ezért járok hozzá – egy csepp művészet reményében." - Itt már maradhat az E/1., mivel új bekezdés. Bár a dafke ceruzacsonkkal rajzoló, fáradt ember hol művészet? Egyelőre csak elhivatott. Érdemes lett volna ezt a mondatot későbbre tenni.
"Az őrület olyan dolgokat hozott benne felszínre, amiknek a jelenlétére korábban nem figyeltem föl." - Dafaq? Szép magyarosan. A nézőpontkarakter sem normális, de az információadagolás szépségeit biztosan nem kedveli. Oké, oké, hülye a rajzoló, de ez még nem jelenti, hogy őrült is. Ezt itt egyszerűen kijelenti a karakter minden előzmány, bevezetés nélkül. És hogy jön mindez a művészethez? Minden művész őrült? Csak őrült ember lehet művész? Nono, ilyen képzettársításokkal csak nagyon bátor ember dolgozik! És ő sem csap bele a lecsóba és mondja ki kb. a negyedik mondatban, hanem előzetesen felvezeti. Ha ez volt a cél, nem jött össze. Ezt a végén kell kimondani, vagy az olvasónak kell levonni a tanulságot. Sőt, megkockáztatom, azt is az olvasónak kéne kiegészítenie, hogy a fickó őrült. Ha ki akarod mondani, nem ennyire az elején és nem ennyire direktben. Minden más már csak belemagyarázás lenne, mivel ez a két mondat pontosan azt mondja, amit én. Se többet, se kevesebbet. Művészet - olyan tulajdonság, amire korábban a nézőpontkarakter nem figyelt fel, de az őrület a felszínre hozta. Pont. Viszont a művészet nem tulajdonság, az legfeljebb a tehetség vagy a művészi véna (látásmód).
"A vonalak durvák, a színek darabosak és meghatározhatatlanok, mégis olyan érzésem támad, mintha a kép bármikor fellélegezhetne." - Mutass nekem meghatározhatatlan színt! Mutass egyet. Nő ilyet nem mond, mindennek még neve is van (vagy hexadecimális kódja). Van mellettem egy fonal, az a szín neve, hogy "taupe", ez állítólag francia és vakondszürkéne lehet fordítani. (Az enyém mauve taupe, vagyis mályva vakondszürke. Ez nem meghatározhatatlan, hanem nagyon nehezen, színkatalógus alapján meghatározható. Meghatárzohatatlan szín nincs.) A fellélegezhet kissé mást jelent, mint amire te gondoltál.
"Az elnagyolt formák között felismerni vélek egy vízzel teli kelyhet, melynek tartalmát sötét erek hálózzák be." - Kellemetlen, de a saját szóismétlés-kerülésed csapdájába estél. A vízben vannak erek? Színes vonalak, oké, meg lehet a felület erezett, márványozott, de a vízben nincsenek erek. Egyébként ne finomkodj, mint egy századeleji társalkodónő, "felismerni vélek"... Ott van, azt kész. Esetleg bizonytalan, akkor arra hasonlít.
"A serleg mögött lógó drapéria váratlanul hullámokká válik, de nem látni, hol ér véget az egyik, hol kezdődik a másik." - Váratlan? Valóban, de mik azok a váratlan hullámok? Váratlanul hullámokká válik, vagy, ha a rajzoló tud egy kicsit rajzolni, akkor hullámokká olvad. Mert nem éles az átmenet. Plusz érdemes lenne kijelenteni előbb, hogy a kelyhed mögött van valami posztó, mint így bevezetni. Egyébként érdekes egy kehely, ami hullámzik, én még ilyet nem láttam. A víz benne eres, a kehely a drapériával szép egyetértésben hullámzik, érdekes. A kép, amire te gondoltál: vízzel teli serleg, valamiért márványos felülettel (sehol nem kap szerepet a kompozícióban), és a vízbe olvad bele a serleg mögött lógó szövet. Király kép, hetedikben ötöst kaptam rá. Durva vonalak, fura színek, igen, igen. Ceruzacsonk nem volt, én normális ecsettel és temperával próbáltam, de nem tudok rajzolni vagy festeni. Egyébként A/3-as, famentes rajzlapra készült (de félbehajtva, szóval A/4-es a méret) és tiszta büszke voltam rá, egészen addig amíg a tanár meg nem jegyezte, hogy ritka rondán sikerült, de a koncepciót díjazza. Nálam voltak még betűk és számok is, amik átolvadtak a vízbe, mert a feladat az volt, hogy tervezzünk tankönyvnek borítót. Azt hiszem, történelemkönyv volt az elképzelés (szép római betűstílussal fölé is írtam, hogy Történelem, 7. osztály, hogy ne legyen félreértés). Így utólag büszke vagyok arra, hogy más is kitalálta ugyanazt. :)
"– Milyen címet adsz neki? – kérdezem halkan, nehogy megzavarjam." - Nem jött be, már sikerült. Őszintén, mikor ezt leírtad, nem gondoltad végig? Akármilyen halkan kérdezi, ha választ vár, már megzavarta. (Ti. kiszakad a lázas alkotásból.) Egyébként nem mindegy, mi a címe? Erről újfent fentebb emlíett fantasztikus rajztanárom jut eszembe, hatalmas arc volt az öreg, aki mint valami alkotói csoportosulás tagja szenvedő alanya volt az évenkénti kötelező pályázatoknak (különben nem kap támogatást, meg kirakják, meg minden). Egyszer elege lett, fogott egy trágyás vasvillát, ráhúzott három CD-t, majd beküldte a pályázatra a hangzatos "Urbanizáció" címmel. Nyert. A cím fontos, de utólag valami fantasztikus dolgokat lehet a segítségével alkotni. (Ez leginkább a nem verbális művészeti ágakra jellemző. Ezt tanultam meg hat év alatt. Utólag adj címet, annak függvényében úgyis mindegy, mit alkottál. Kegyelemkettes voltam rajzból, de ezzel a módszerrel csillogó ötösre varászoltam.)
"Szeme egy pillanatra felém rándul." - Áh, ezt tudom, hogy kifogásolták! A szem megrándul. Az üregében. Nincs irányítottsága. Valaki felé lehet pillantást vetni, annak van.
"– Mit jelent a serleg? – faggatózom tovább." - De nem akarja megzavarni. A rajzolónak az összes hócipője tele lehet a nézőpontkarakterrel. Valahol megértem, ritka irritáló személyiség. Biztos, hogy a rajzoló őrült, és nem ez a karakter? Érdekes vetületet adna az írásnak...
"A serleg a kút, melyből a tudás szomjazói isznak – válaszolja, és ezzel egy időben írni kezd a lap hátoldalára." - Ennél szebb lózungokat csak hivatalos műkritikus tud alkotni. Kút nagybetűs, vagy a Tudás nagybetűs (vagy mindkettő), mert szimbólumként használod. (Ne kérdzed, honnan érzek rá, mit kell nagybetűzni, mert szimbólum. Mondom, jó rajztanárom volt, kiváló gimnáziumba jártam, tudom, mi a lózung művészete. Olyan verselemzéseim voltak, hogy ihaj. Ady 12 soráról négy tömör oldal. Négy magyartanár ette meg csont nélkül, egy sem mondta rá, hogy semmi értelme.) Érdekes amúgy, befejezte a rajzolást?
"A könyvek suttognak, hangjukat az Élet Forrásából merítik." - Necces. Az Élet forrása jobban néz ki.
"Az emberek nevetnek, tudatukban ott zeng az öreg, könnyen formálható hegy illata." - Nagybetűs Hegy? Egy szimbólum dukál ide, vagy semmi értelme a mondatnak. Egyszer biztosan összejön, de még nem vagy eléggé profi benne. Olvass, hallgass bölcsészeti előadást. (Ez nem arra vonatkozik, hogy a rajzolódnak tudnia kell ezt, mert valóban semmi teteje annak, amit mond, de neked tudnod kéne, mit használsz szimbólumként.)
"De a sugallat elszáll, mint a nyári szellő." - Maradjon a rajzoknál, ez ócska panel. Plusz váltogatja a stíluselemeket. Lehet, hogy művész, de közel sem elég jó. Aki egyféle módon ki tudja fejezni magát, általában rájön, hogy más művészeti ágak nem mennek neki, és megpróbálja azokkal nem elrontani a másik alkotását. Vagyis festő egyszerű szavakkal beszél a képeiről, ha nem tud jól beszélni. Ugyanígy író nem illusztrálja a művét, ha fakeze van hozzá. A karaktered nem feltétlenül őrült, csak manírós és amatőr.
"A poéták halála" - A poézis halála. ;) (Mondom, hogy amatőr.)
"Az összegyűrt papír orrfacsaró bűze mindig ott kísért a tudatuk mélyén, akár egy áthúzott sorokból álló szellem." - Nem rossz mondat, végre egy. Erre gondolom rendkívül büszke vagy, mert érzed, hogy jól sikerült. (És igazad is van. De ott van előtte sok más, ami elrontja. Ja, hogy idegesítselek: van egy művem, ami áthúzott sorokból áll. :) Egyelőre a rajzolód kapkod az ötleteim után, ami engem tölt el mélységes büszkeséggel. Fertőzzük dadaizmussal a világot!)
"Elmerengve szemlélem a képet." - Superman. Aki őrült. Meglepő párosítás, ügyes ötlet. A hős halála helyett egy megbomlott elméjű, lecsúszott, művészetért epekedő kisembert varászoltál belőle, aki nem érti a művészi látásmódot, de talán ezért keresi, mert ez által próbálja a saját korabeli nagyságát átélni, amikor ő is alkotott, tett valamit az emberiségért. Furcsa, ezek szerint félreértettük az egészet. Akkor az elején a nézőpontváltás is más szerepet kap, viszont akkor is másképp kellett volna megoldani.
(Szóval a rajzolód megfordította a lapot, hogy a hátuljára írjon. Egyelőre ír, mert nem jelezted, hogy visszafordította volna és rajzolna. Tehát nem láthatja a karakter rajzot, hacsak nincs Röntgen-szeme. Jut eszembe, egy ceruzával hogyan lehet több színt képezni? Oké, lehet mellette több ceruza is, de akkor nem tudsz mit tenni az én kiváló Superman-értelmezésemmel. Mert ez még benne is van a szövegben, nem kell hozzá semmmi komolyat belelátni.)
"Kezdem érteni, miről mesélnek a színek, mit szimbolizálnak az egyes jelenetek; magam előtt látom az összetett, metaforikus tájat." - Egy kép volt, nem? Egy jelenet. Még mindig furcsa a több színű ceruza, de igazad van, nekem is van ilyenem. Csak ott nem lehet meghatározni, milyen színnel írjon, váltogatja kékből sárgába, pirosból kékbe. Ja, vagy EZT jelentik a meghatározhatatlan színek? A francba, mea culpa. Akkor hülye vagyok, sztornó.
"Abban a pillanatban végtelenül bölcsnek tűnt a szememben." - Akkor. De azóta...
"Úgy csüggtem a szavain, mintha egy ókori filozófus tanait hallgattam volna." - Nem tudom, én nem hidaltam le az ókori bölcsektől (jók az eszmék, de nem hallgattam tátott szájjal). Szerintem ez a modern kor sajátja, valahogy túl sok inger ér minket, kapkodó, gyors iramú az élet, semmire nincs idő, hogy alaposan elmélyedjünk benne. Az ókori filozófusok kortársai, akik élőben hallgatták a filozófiát, bizonyára csüngtek a bölcs szavain, de hogy ma valaki így rácuppanjon Platónra... De már megbeszéltük, mentálisan zavart.
"A ceruza halk koppanással landol az asztalon." - Kerozint vételez, ellenőrzik a motorokat, majd újra szállhat a papír fölött. (Ne használj szlenget. Nehéz kikerülni, valószínűleg a környezeted és a saját beszédstílusod befolyásol ennyire, hogy az írásban is előjön. A leggyakoribb hiba. Figyelj a szavaidra!)
"Nem néz rám. Sosem néz rám. Kitartóan méregeti a falban meghúzódó repedéseket, a függönyrojtokat, az asztal mintázatát." - Én az első két mondatot egybeírnám. (Nem tudom, a harmadikat miért emeltem ki ezek után. Egyszerűbb volt kijelölni.)
"Elveszem tőle a képet; ujjaim leheletfinoman becézgetik a határozott körvonalakat." - Rajzolni puha ceruzával szoktak (ezt meg én is tudom), vagyis most fantasztikusan elmaszatolja a képet. Érdekes, a rajzolód miért nem szól rá. Valószínűleg tudja, hogy nem normális, nem mer. (Supermannel te sem kekeckednél, nem?)
"Talán azért hatnak ilyen elemi erővel, mert én magam sosem bántam jól a szavakkal." - A rajzoló sem. A középszerű a középszerűt... khm. Messzire vinni ez a gondolatmenet.
"Kétlem, hogy én érteném," - Nem kell a kiemelés.
"***Emlékek***" - Dafaq2? Eszembe jut egynehány régi vágy, hogy ritka hülye formális paródiát írjak. Ez tetszik, megvettem.
***Leírás***
***Párbeszéd***
***Cselekmény***
(Magyarán ez röhejesen jött ki. De kösz, a kakutsz után ez a legjobb ötlet az elmúlt időszakból a Karcon.)
"Ezzel a három szóval sikeresen felkeltette a kíváncsiságomat." - Megint a szleng. A sikeresen nem kell. Minek használsz felesleges határozókat? (Költői kérdés, tudom. Beszédstílus sajátsága. Átszűrődik az írásba is.)
"– Verset is írsz? – kérdeztem nem titkolt reménykedéssel." - Mondom, hogy a karakter őrült. A kettő hogy jön egymáshoz? " - Te, képzeld, mostanában regényt írok. - És illusztrálod is? - Ja, vazze, meg cirkuszi produkció keretében készítem hozzá a díszkötést." Kéne egy magyarázat, miért szeretne minél több művészi ágat látni egy emberben.
"Megrázta a fejét. – Csak gondolatokat. Azt hiszem, elfelejtettem, hogyan kell rímekbe szedni a sorokat. – Egy kis idő múlva hozzátette: – Haragszol?" - Áhám. Ez magyarázat, de akkor előre is kell. Pl. újra ír verseket, vagy "A verseidhez?" (mármint a rajzokat), stb.
"Emlékszem, a szél forró, a levegő csontszáraz, cserepes ajkamat sebesre marja a sós verejték." - Az "emlékszemmel" nem értek egyet.
"A homok vándorol, illata fojtogató" - A homoknak nincs illata. Az a forró levegő.
"a nap arany ragyogása minden más színt háttérbe szorít" - Fehér. A nap fénye fehér. Még a homok is fehér.
Vagyis egy ember rajzol, de le kell írnia, mit rajzolt. Ha a másik kérdezi, akkor rögeszmésen leírja, mert csak, oké, de ez így nekem nem jön össze. Ennyire én sem rajzolok rosszul. Vagy beszél a kép, vagy nincs értelme. Ez nem művészet. Egy csepp sem. (Maga a kép... erre visszatérünk.)
A Harag olvastán mondtam volna, hogy ne erőltesd a francia szimbolizmust, de náluk ez a kép a költővel és a költészettel függ össze, nem a haraggal. De ettől még ne erőltesd.
Érdekes a Bosszú. A fémnek bűze van, a homoknak illata... igazából ha van is, mindkettő szag. Kezd elmenni a gondolati leírás felé, ezt már nem lehet teljességében képen ábrázolni. Maga a folyamat reális, de a forma, amit használsz, rossz. Nem baj, úgysem lehet kijavítani.
A Tudást meg lehet oldani (rajzban) jól is, de a leírás azt sugallja, borzalmas lett. Ilyenkor jó, hogy nincs hozzá kép, elképzelhetem úgy, hogy jól néz ki.
"A világod kék illatú?" - Valaki, aki nem költő, messze van a művészettől, csak pártfogó, ilyet kérdez önmagától? Nem. Itt fogtad és erőszakkal beleírtad magad és a te látásmódodat hogy frappáns befejező mondatot találj. Ilyet ember nem kérdez.

Eddig a mondatszintű elemzés. Néhány védhető, sokkal több támadható, maga a forma is elég felemásra sikerült, az eleje feleseges, ha úgyis az emlékek lényegesek, ennélfogva túlírt, náhol redundáns. Ha pályázat és kötött karakterszám, az elejét elhagyod, több helyed van. A dramaturgia nem sikerült. Az írjunk festészetet ötlet jó, bár, mint mondtam, zavaros, nem tartható. A rajzolód nem művész, inkább csak művészieskedő. Erre nem tudok mást mondani, kénytelen vagyok Parát idézni. Vinné el a fene, nem akartam, de nem mondhatom, hogy őrült, mert egyáltalán nem az, nem művész, semmi mentális betegség (bár az, hogy sok a negatív kép, utalhat depresszióra, feledékeny, a jó emlékeket a számára még jónak tituált emberekhez próbálja kötni). A nézőpontkarakter érdekesebb személyiség, őt jobban ábrázoltad.
A képek... ez nem művészet, ez DeviantArt. Lehet, hogy ezért utálni fogsz, meg ott is micsoda kiváló képek vannak (nem tagadom, némelyik piszok jó, és soha nem fogok tudni annyira rajzolni, hogy megközelíthessem bármelyiket), de ez az igazság. Ha művészet kell, nézd meg a Tate Modern kiállítási anyagát (neten ingyen elérhető). Nem Piacossra gondolok, hanem az összkép, a benyomás. Nonfiguratív dolgot (érzelmek) nonfiguratív ábzásolással. Nem tetszik? Nem érted? Ronda? Ilyet egy ötéves gyerek is tud? Én jobbakat rajzoltam az oviban? És mit mond az a kép? Ez a nem mindegy. Ha szürrealizmus, akkor hiperrealista ábrázolást kívánna meg. Nem lehet, hoszen mondtad, durva vonalakkal rajzol. Talán neoprimitív, de az nem használna ilyen képeket. Ez sehogy sem lesz jó.
A másik a stílus, amivel beszél a rajzokról. Ez maníros, jelen van benne az amatőrök minden igyekezete, hogy nagyot mondjanak, és némi szürreál meg szimbolizmus. Némi. Inkább hangzatos próbál lenni, csakhogy ez még nem irodalom, de nem is műkritika. A bölcsészeti képzés hiányzik mögüle, ezért lesz zavaros. Irodalomban meg formát kéne váltani (versben tűrhető lenne), mert ez így megint felemás. DeviantArt, megint. A csepp hiányzik.

Nem próbálsz meg letisztult, egyszerű képekkel dolgozni? És letisztult, egyszerű nyelvezettel, stílussal. Szerintem az neked sokkal jobban menne, mint ez. Nagyon egyszerű, primitív, gyermeki - de lehet álomszerű. Ha tetszik ez a "képírás" módszer, ésszerűbb lenne így. Mert nem rossz, mármint nézd, írni jobban tudsz, mint sokan, de ez így rossz lett.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2014-08-31 20:10 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

A negatív kritikával semmi bajom, engem a "nettó szemétkedés" zavar. :) Kulturáltan, durvaság nélkül is rá lehet világítani a hibákra, úgy nagyobb az esélye, hogy a szerző nem vált anyatigris-módba. Nem tudom, a legelső hozzászólásom hol árasztott sértettségszagot, azt teljesen jó hangulatban fogalmaztam meg.

A jelen idővel úgy negyven százalékig egyetértek: olykor zavaró, de úgy éreztem, hogy itt valamivel olvasóközelibbé teszi a helyzetet.

"Egy bekezdés maradjon egy fókuszban, de itt elveszed a fókuszt, más szereplőre váltasz, sőt, még a nézőpontkaraktert is megváltoztatod"
Más szereplőre váltottam, való igaz, de már az első két mondatot is ez a karakter meséli. Hm, ezt majd még megrágom.

"Oké, oké, hülye a rajzoló, de ez még nem jelenti, hogy őrült is. Ezt itt egyszerűen kijelenti a karakter minden előzmány, bevezetés nélkül. És hogy jön mindez a művészethez? Minden művész őrült? Csak őrült ember lehet művész?"
Azt reméltem, az információmorzsákból össze lehet rakni, hogy korábban is művész volt, csak a mások által "őrületnek" definiált megvilágosodás új távlatokat nyitott előtte, új eszközöket adott a kezébe. Nem tettem egyenlővé a kettőt, csupán azt mondtam, hogy az egyik nem zárja ki a másikat. Mint a szifilisz. Jó esetben fél évig felfokozottan működik az agy, eleink azért próbálták olyan kétségbeesetten elkapni, hogy még utoljára valami nagyot alkossanak...

"Nő ilyet nem mond"
És ha az a női egyed ilyen szempontból inkább férfias, mint nőies? Az angoltanáromat nagyon érdeklik a pontos árnyalatok, nekem elég az is, ha a zafírkéket és az ultramarint meg tudom különböztetni. Írói nemtörődömség, ezt aláírom, a jellememből fakad, egy hülye estélyi szabásmintáját sem ecsetelném fél oldalon keresztül. Szép ruha, oszt csókolom. :D

"A kép, amire te gondoltál: vízzel teli serleg, valamiért márványos felülettel (sehol nem kap szerepet a kompozícióban), és a vízbe olvad bele a serleg mögött lógó szövet."
Nem, nem erre gondoltam. A hullámok a háttérben vannak, a kehely vize elkülönül.

"Egyébként nem mindegy, mi a címe?"
A korábbiak (nekünk későbbiek) fényében: nem. Mert azzal, hogy elárulja a címet, a látogatóban feléled a gondolkodómanó, és megpróbál magától rájönni a kép üzenetére. Mikor nem sikerül neki, rákérdez.

"De nem akarja megzavarni. A rajzolónak az összes hócipője tele lehet a nézőpontkarakterrel."
Ha halkan beszélnek hozzád, tudsz dolgozni. Ha a füledbe ordítanak, az már kellemetlen. Megtehette volna, hogy nem válaszol, de előbb-utóbb leírta volna a képhez tartozó gondolatot, tehát nem neheztelt azért, mert megkérdezték.

"Nagybetűs Hegy? Egy szimbólum dukál ide, vagy semmi értelme a mondatnak."
Nem feltétlenül. Neki ez a kép olyan, mintha te azt mondanád, a citromos torta illata az orrodba kúszik. Semmi "nagy" szimbólum.

"A poézis halála."
Writer's block, nem writing's block. Egyes költő belehalhat/-őrülhet, ha nem jön az ihlet. Persze előbb maga a költészete hal meg, de a végeredmény a szerzőre hat ki.

"Superman. Aki őrült. Meglepő párosítás, ügyes ötlet. A hős halála helyett egy megbomlott elméjű, lecsúszott, művészetért epekedő kisembert varászoltál belőle, aki nem érti a művészi látásmódot, de talán ezért keresi, mert ez által próbálja a saját korabeli nagyságát átélni, amikor ő is alkotott, tett valamit az emberiségért."
Megint félrecsúszott (Superman alsója). :) A karakter egy barát/hozzátartozó, aki két kézzel kap a lehetőség után, hogy a művészünk újra önmaga legyen, ha pedig ez nem lehetséges, akkor élvezi, amit kap, mert nem fordít hátat egy képnek vagy pár gondolatnak, még akkor sem, ha sokszor nem tudja követni.

"Egy kép volt, nem? Egy jelenet."
Az ember hamar átveszi a másik akcentusát. A jelent a szövegben van (kútból ivó emberek, író, vízbe csöppenő tinta), amit pedig érteni kezd, azok a kép egyes elemei.

"A ceruza halk koppanással landol az asztalon." - Kerozint vételez, ellenőrzik a motorokat, majd újra szállhat a papír fölött.
Ez jogos volt. :) Sokáig gondolkoztam rajta, hogyan fogalmazzam meg, de végül ez maradt, a többi olyan érzetet keltett, mintha a ceruza kiesett volna a rajzoló kezéből.

Rajzolni puha ceruzával szoktak (ezt meg én is tudom), vagyis most fantasztikusan elmaszatolja a képet.
Én is szoktam rajzolni, de vagy a hagyományos A4-es Superpaper, vagy a ceruzám kenődésmentes, ugyanis nekem nem szokott maszatolódni. A grafit néha, a színes soha. Mondjuk én a hagyományos "gyerekceruzára" esküszöm, amit minden papírboltban be lehet szerezni, profi rajzeszközeim sosem voltak, mert kár rám pazarolni a grafitot. :D

"Talán azért hatnak ilyen elemi erővel, mert én magam sosem bántam jól a szavakkal." - A rajzoló sem.
A látogatóban megkondul egy-két harang, és a régi "művész" visszhangját látja a gondolatok mögött. Elfogult? Könnyen lehet. De ő narrál, tehát megteheti. :) Őt megérinti, más röhög rajta.

"Eszembe jut egynehány régi vágy, hogy ritka hülye formális paródiát írjak. Ez tetszik, megvettem."
Tíz forint per használat. :D

"Megint a szleng. A sikeresen nem kell."
A sikeresen (vagy a mondat bármely más része) miért szleng? Azt még értem, hogy úgy gondolod, felesleges, de miért szleng?

"– Verset is írsz? – kérdeztem nem titkolt reménykedéssel." - Mondom, hogy a karakter őrült. A kettő hogy jön egymáshoz?"
A művészünk régen verseket írt. Tudom, ez általában az olvasó és a kritikus halála, de én szeretek kétértelműen megfogalmazni vagy elhallgatni bizonyos információkat. Legközelebb előre gondolkodom, és összeállítok egy háttérinfó-listát. Nem ez lenne az első, csak az eddigieket nem tettem közzé.

Vagyis egy ember rajzol, de le kell írnia, mit rajzolt. Ha a másik kérdezi, akkor rögeszmésen leírja, mert csak, oké, de ez így nekem nem jön össze. Ennyire én sem rajzolok rosszul. Vagy beszél a kép, vagy nincs értelme. Ez nem művészet. Egy csepp sem.
Nem a látogatója miatt írta le. Az érzelemhez, ami a fejében, a lelkében lejátszódott, hozzátársított egy képet, de le is írta. Anno az irodalommal ápolt szoros barátságot, nem várhatod el tőle, hogy ne próbálja szavakba önteni. Rímelni már nem tud, de fogalmazni még (hacsak ködösen is) igen.

"A fémnek bűze van, a homoknak illata..."
Ő mindent így érzékel. Nekünk nem reális, de mivel víziókról és plusz világokról beszélünk, így szerintem nem is lehet hibás. Ez olyan, mint amikor Vernét megszólták, mert olyan "izékről" írt, amik a tenger alatt járnak. Hát ki hallott már ilyet...? Na és ha a kutyák orra mondjuk érzékeli a homok vagy a fém illatát?

"Ilyet ember nem kérdez."
Én megkérdezném. Nem tudom, milyen hangsúllyal, milyen érzelmekkel, de megkérdezném. A karakter itt kicsit kétkedő, legalábbis én kétkedést hallottam ki a hangjából. (Igen, én is azok közé a zizzentek közé tartozom, akik filmként látják/hallják a művüket.)

"nem mondhatom, hogy őrült, mert egyáltalán nem az, nem művész, semmi mentális betegség"
Arra nem sütik rá, hogy őrült, aki hirtelen új érzékekről kezd beszélni? Nem csukják diliházba? "Flepnis", és "valótlan" dolgokat állít.
A művészi részéről... ezek az ő csendéletei. Mindenki másnak agyonterhelt, érthetetlen zagyvaság, neki olyanok, mint egy szépen beállított gyümölcstál vagy tájkép. És bármibe lefogadom, hogy ha ez a karakter valódi lenne, akadna olyan, aki valódi művészetet látna benne - merthogy az is relatív, én például nem vagyok oda Picassóért, pedig ő is egy nagy név a nagykönyv lapjain. Én inkább az olyanokért rajongok, mint Luis Royo.

Már próbáltam az egyszerű képeket, nem ment. Ez most durván fog hangzani, de nekem a túlírás olyan, mint Jókainak a hatvan oldalra rúgó tájleírás. Lehet utálni, attól még ez lesz az én stílusom. Nem mondom, hogy ez az ideális, de nem lehet egy lapon említeni a helyesírási hibákkal és magyartalan mondatokkal. Ez inkább... esztétika?

Köszönöm a kimerítő kritikát. :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 22:25 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én is kényszeresen válaszolok mindenre, ez el fog tartani egy darabig. Nem baj, Ítéletnapkor már biztos van programunk, nemde? (Úgyis azt mondják, hogy mindenki felett ítél Jézus, gondolom piszok durva sorok lesznek. Én már előre elkészítem a kártya-csomagjaimat meg egy rakás könyvet. Tudsz snapszerezni?)

"A jelen idővel úgy negyven százalékig egyetértek: olykor zavaró, de úgy éreztem, hogy itt valamivel olvasóközelibbé teszi a helyzetet." - Nem tudom, szerintem nem az időtől függ, bár E/1. múlt valóban eltávolíthat. De E/3. múlt viszont nem. Viszont az egész mű ismeretében már mondhatom, hogy az eleje eleve baklövés, így a jelen idejű elbeszélés csak erősíti az ellentétet az emlékező résszel szemben, ami rossz, hiszen a folyamatot kéne láttatnod. (Aminek a vége a mű eleje.) Ez a folyamat a képleírásokban megvan, ott jó, aztán hirtelen elveszti a terepet és lényegtelen momentummá válik.

"Azt reméltem, az információmorzsákból össze lehet rakni" - Nem. Főleg nem ennyire az elején.

"Nem, nem erre gondoltam. A hullámok a háttérben vannak, a kehely vize elkülönül." - Akkor mégis a kehely hullámzik. Hmm... az anyag kettős természete?

"Mert azzal, hogy elárulja a címet, a látogatóban feléled a gondolkodómanó, és megpróbál magától rájönni a kép üzenetére. Mikor nem sikerül neki, rákérdez." - Látod, ezért nem jó a minimalizmus. Mert az ilyen nincs benne. Most képzeld el, hogy ez egy újségban jelenik meg, szerintem pályázatot lehetne kiírni rá, hány értelmezés lehetésges.

"Ha halkan beszélnek hozzád, tudsz dolgozni. Ha a füledbe ordítanak, az már kellemetlen." - A zavarni és a megzavarni közti különbségen gondolkozz el. Nem ugyanaz. Már megzavarta. De még nem zavarja.

""Nagybetűs Hegy? Egy szimbólum dukál ide, vagy semmi értelme a mondatnak."
Nem feltétlenül. Neki ez a kép olyan, mintha te azt mondanád, a citromos torta illata az orrodba kúszik. Semmi "nagy" szimbólum." - Ez esetben változatlanul nincs értelme a mondatnak.

"Megint félrecsúszott (Superman alsója). :) A karakter egy barát/hozzátartozó, aki két kézzel kap a lehetőség után, hogy a művészünk újra önmaga legyen, ha pedig ez nem lehetséges, akkor élvezi, amit kap, mert nem fordít hátat egy képnek vagy pár gondolatnak, még akkor sem, ha sokszor nem tudja követni." - Elolvastad, miért írtam ezt? :) (Nem, nem vagyok hülye, hidd el.) Ne keverd a viccet a komoly tanáccsal.

"Sokáig gondolkoztam rajta, hogyan fogalmazzam meg, de végül ez maradt, a többi olyan érzetet keltett, mintha a ceruza kiesett volna a rajzoló kezéből." - És ez a baj, hogy nem engedtél a kísértésnek. Alkot: lázasan. Ez az élete, ebben éli ki magát. A ceruza letétele kényszer, mert befejezte a művet, de azonnal kezdi (kezdené?) újra. A ceruza valóban "kiesik" a kezéből. És mivel az írásban dolgozik a dramaturgia, akár ki is eshet, erősebb tőle a kép.

"profi rajzeszközeim sosem voltak, mert kár rám pazarolni a grafitot" - Azért annak, aki valóban alkotni akar, lehet ilyenje, nem? Nekem még az iskolából megmaradtak a 2B-s ceruzáim, de nagymamámnak van 4B-s is. (Nem örököltem tőle ezt a képességet, kiváló pálcikaembereim vannak, de ennyi. Viszont azokból kiállítást kéne rendeznem.)

"De ő narrál, tehát megteheti." - Tulajdonképpen ez a végső érv, bármire rá lehet húzni. :) De oké, fogadjuk el. Ettől még röhejes lesz kívülről szemlélve.

"Tíz forint per használat. :D" - A fenébe, anyagias szerző. Nem vagy Igazi Művész, ők nem kérnek pénzt! :P (Majd létrehozok ennek egy pénzügyi alapot, valami befőttesüveget, aztán dobálom bele a tízeseket. Ha összegyűlik belőle mondjuk egy csokiravaló, elsikkasztom.)

"A sikeresen (vagy a mondat bármely más része) miért szleng? Azt még értem, hogy úgy gondolod, felesleges, de miért szleng?" - Nem csak gondolom. ;)
"Ezzel a három szóval sikeresen felkeltette a kíváncsiságomat." - Felesleges határozó, ez tény. Az ilyen felesleges határozók több helyről jöhetnek, ez itt a beszélt nyelvi pongyolaságok számlájára írható. Szóban használunk ilyet, hogy "sikeresen felkeltette az érdeklődésemet/kíváncsiságomat". Rétegnyelvi elem, nem köznyelvi, még ha gyakran használt is, tehát szleng. A szleng jóval tágabb témakör, mint a fiatalok jellegzetes szókapcsolatai vagy újszerű szóalkotásai, és jóval árnyaltabb, mint a ValóVilág meg a Máunika Show stílusvilága.
Egyébként hasonlítsd össze ezzel: "Ezzel a három szóval felkeltette a kíváncsiságomat." Nem egyszerűbb? A sikeresen csak megismétli a nyilvánvalót. Ha felkeltette a kíváncsiságát, akkor sikerült felkeltenie a kíváncsiságát. A negálása nem nyilvánvaló, ezért használható (vö. "sikertelenül próbálta felkelteni a kíváncsiságomat", de még itt is húzható a határozó, bár ez nem feltétlenül szleng, inkább köznyelvi - a szelngbe innen jött át az ellentéte).

"Nem a látogatója miatt írta le. Az érzelemhez, ami a fejében, a lelkében lejátszódott, hozzátársított egy képet, de le is írta. Anno az irodalommal ápolt szoros barátságot, nem várhatod el tőle, hogy ne próbálja szavakba önteni. Rímelni már nem tud, de fogalmazni még (hacsak ködösen is) igen." - Én ezt értem, de azt mondom, akkor minek készít hozzá képet? Akkor annak veszik el a lényege. Oké, Puskin is készített pici rajzokat a verseihez, de azért mégsem illusztrálta az Anyegint és adta ki manga formátumban. Itt inkább az jön át, hogy a rajzoló nem tudja eldönteni, mit akar. Ezért akar mindent. Ez meg butaság és nem művészet, abban mindig van egy kis egészséges egó.

" Na és ha a kutyák orra mondjuk érzékeli a homok vagy a fém illatát?" - Tehát a szereplőd kutya. A PoV mindenre megoldás, itt is, ezt mind értjük, csak próbálunk a legközelebbi használatáról lebeszélni.

"Én megkérdezném." - Ezért mondtam, hogy nagyon beleírtad magad. Az a karakter nem te vagy. Ez hiba.

"Arra nem sütik rá, hogy őrült, aki hirtelen új érzékekről kezd beszélni?" - Hm? Nem, a karakter nem őrült. Te sosem jártál a Lipótban, ugye? És sosem láttál Gulácsy képet? Dalí sem volt őrült. Picasso sem. A kubisták sem. A modern művészet sem őrültek tárháza (na jó, van az is). Mind új érzékekről beszélnek, a szinesztézia meg az impresszionizmus kedvelt toposza volt. Ők is őrültek? Nézd meg, mennyire durván valóságtól elrugaszkodott a modern művészet. Ehhez kéepst a te rajzolód sehol nincs. És nem, ez nem művészet. Ha kiváló technikával készül, ott a szürrealizmus, az lenne. Ha valósabbat ábrázolna, csendéletet kis virágokkal, ilyen technikával, naiv festészet, művészet megint. Ez így a kettő között pont a semmi. Egyébként ha ennyire ragaszkodsz a karaktered állítólagos őrületéhez, nézz Gulácsy albumokat. Ő sem volt őrült, idegösszeroppanással (depresszió és talán skizoférnia?) került a Lipótba. Az ópiumszívó álma pl. még a "normális" korszakában készült. Ez már megelőlegezi a szürrealizmust és nem hiperrealista. De ott a technika! Ha erős kontúr, erős színkezelés kell és idegszanatórium, Maurice Utrillo (alkoholproblémák, mentális betegség), de nála a színek határozottak és a kompozíció letisztult.
Egyébként az mindegy, ki miben lát művészetet. A magas művészet egy kicsit más. Azért ne akard a kettőt erőszakkal összemosni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2014-09-01 12:48 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

"Azt reméltem, az információmorzsákból össze lehet rakni" - Nem. Főleg nem ennyire az elején.
Nem az elejére gondoltam, inkább az a kép(zet) élt bennem, ahogy én szoktam olvasni (megint én, tudom, az írásba vetítem a darabkáimat :)), a novellák végén visszagondolok a kapott infókra, esetleg még egyszer átfutom a szöveget, ilyenkor általában további összefüggéseket is észreveszek.
Regényeknél és filmeknél sokszor találkoztam már "előrevetítésekkel", amik csak második, harmadik, sokadik olvasatra nyernek értelmet. Valami ilyesmi volt a szándékom, bár az infócsöpögtetést még gyakorolnom kell, túlságosan bennem él a sztori ahhoz, hogy elszakítsam magam a szerzői "mindentudástól".

"Most képzeld el, hogy ez egy újségban jelenik meg, szerintem pályázatot lehetne kiírni rá, hány értelmezés lehetésges."
Úgy tűnik, itt nem találok ebben "társra", de én szeretem az olyan műveket, amiket az olvasó szabadon kiegészíthet. Gondolatban mindenki levonhatja a saját tanulságait, és ahány ember, annyiféleképpen születik újjá a történet.

"Azért annak, aki valóban alkotni akar, lehet ilyenje, nem?"
Én magam csóró voltam bármiféle profi eszközt beszerezni, a novellát írva pedig nem tartottam fontosnak, hogy pontosan milyen ceruzával dolgozik az illető. Minden más túldíszített, a valós képeket azonban igyekeztem elnagyolni, elhomályosítani, így csak egy halvány benyomás él az olvasóban, amit ő kedvére megváltoztathat.

A "sikeresen" ügyében meggyőztél. :)

"Tehát a szereplőd kutya."
Nem szó szerint. Azért használtam ezt a példát, mert a természetben előforduló illatokat nem lehet úgy feltalálni, mint a vernés hasonlatomban a tengeralattjárót. Azonban nem is vethetjük el az ötletet, csak egy faj vagyunk az x milliárdból, és meglehet, hogy a kutyák (vagy a kétpúpú tevék) érzik a homok vagy a fém illatát, száz évvel később pedig kitalálnak valamilyen szert, amitől nekünk is olyan érzékeny lesz a szaglásunk, mint a kutyáké. Tudom, a példa sántít, de ez volt a legjobb, ami eszembe jutott.

"Az a karakter nem te vagy. Ez hiba."
Miért ne lehetnék részben én? Különbözik az élettörténetünk, a hátterünk, de a gondolkodásmódunk több helyen hasonlít. Általában van bennünk valami közös a karaktereimmel, leszámítva azokat, akiket utálnom kell, hogy hitelesen írjak róluk.
Van egy-két novellám, ahol a főszereplő kísértetiesen hasonlít rám, de mégsem magamat látom benne, mert bizonyos helyzetekben másképp reagál. Szerintem ez fordítva sem gond , ha egy tőlem különböző karakter úgy reagál, ahogy én tenném.

Nem a művészeten keresztül beszélt az új érzékekről, a rajzolós-írós rész jóval (évekkel?) később jött. Nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy intézetbe került, de ez volt a leglényegesebb. Ha a szomszéd bácsi hirtelen arról kezdene beszélni, hogy milyen finom illata van a lámpafénynek (mindezt minden művészi manír mellőzésével), elgondolkodnék a mentális épségén.
Nem dugnak mindenkit kényszerzubbonyba, aki egy kicsit szabadabban gondolkodik, mint a társadalom többi része, de ha az illető családja olyan beállítottságú (már-már Dursley-szint, ki tudja), elképzelhető, hogy beadják egy intézetbe. Legalábbis én így gondolom, ha ezzel is félrelőttem volna, szólj! :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2014-09-01 18:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Megvan a hiba gyökere, mégis jó valamire a beszélgetés. :)
"Regényeknél és filmeknél sokszor találkoztam már "előrevetítésekkel", amik csak második, harmadik, sokadik olvasatra nyernek értelmet. Valami ilyesmi volt a szándékom..."

"Nem a művészeten keresztül beszélt az új érzékekről, a rajzolós-írós rész jóval (évekkel?) később jött. Nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy intézetbe került, de ez volt a leglényegesebb. [...] Nem dugnak mindenkit kényszerzubbonyba, aki egy kicsit szabadabban gondolkodik, mint a társadalom többi része, de ha az illető családja olyan beállítottságú (már-már Dursley-szint, ki tudja), elképzelhető, hogy beadják egy intézetbe."

Egyszer olvasd el a sztorit. Sehol egy szó nincs intézetről. Egy szubjektív, jóakaratú (bár elég furán gondolkodó) feltehetően testvéröcs mondja azt, hogy a rajzoló őrült. Ennyi. Tudjuk, hogy nem kedveli az otthonát, de erre bármi más adhat magyarázatot. Tehát te tudtad, hogy a rajzolód őrült, ezért meg sem próbáltad átadni ezt, hiszen intézetben van, mit kell még bizonygatni? Csak ez egy az egyben hiányzik a műből. Az én olvasatomban, ami a novella szövegére épült, ez egy Vincent-Theo viszony, a művészi kvalitásokat leszámítva. (Meg persze megfordítva az életkorokat.) Sehol nincs szó intézetről, maximum a társadalom esetleg őrültnek kiáltja ki, na bumm. Lényegében mindaz hiányzik a szövegből, amit bele akartál volna írni. Ne csodálkozz, ha nem értjük. Lehet, hogy a cél a közlés minimuma az olvasó képzeletének maximumával párosítva (egyperces definíciója), de a közlés minimuma kell. Nem lehet kevesebb.
(Mellesleg egy jó pszichiáter a rajzok vagy a régi versek láttán nem egyezne bele az intézetbe, bár a depresszió miatt gyanús. Ha volt esetleg öngyilkossági kísérlet, akkor persze vita nincs.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2014-08-31 19:13 Kentaur

Kentaur képe

Számtalan rossz példája volt annak, hogy egy kezdő írónak azt mondtuk pl. hogy ne írja már többes számban a testrészeket, vagy hogy felejtse már el a "s"-zést és "oly"-ozást, mire ő felhozta ezt vagy azt a rég halott írót példának, és hogy ő inkább neki hisz. A rég halott írók olyanok, mint a Biblia, mindenki azt a mondásukat (rosszabb esetben idézetüket) veszi elő, ami éppen igazolja őket.

Esetleg ha valaki meglehetősen jól csinálja, akkor talán nem kell előbb feltétlenül megdöglenie hozzá, hogy megfontolják, hogy talán mondott valami hasznosat ezzel kapcsolatban. Talán még a helyzetet is átlátja, talán ott volt az elejénél is, észrevett valamit, amit mások nem, vagy ilyen ostobaságok...
Bár Kosztolányi szerint a jó írónak "nemzet nagyjának", szóval annak, akinek már hisznek, két ismérve van: szegény, és lehetőleg halott is.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2014-08-31 20:07 Para Celsus

Para Celsus képe

Kosztolányi csóró és halott, szóval hihetünk neki, amúgy meg a helyesírás-stilisztika (s vagy és pl.) képlékeny, idővel változik, az igényességre való törekvés (nem rándul a szemgolyó, egyértelműen fogalmazunk) örök (kéne, hogy legyen).


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 20:19 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Az egyértelmű fogalmazás nem igényesség vagy igénytelenség kérdése.
Hogy neked tetsző képpel szemléltessem: a szexuális ugratás talán nem kétértelmű? Épp az benne a nevetséges, hogy egy kevésbé "perverz" figurának teljességgel ártatlanul hangzik.

Ha egy szónak több jelentése van, az nem az én saram. Ennyi erővel a szótárunk háromnegyedét kukázhatnánk, ha írásról van szó. Én például egyenesen röhögni szoktam, ha valamiről kiderül, hogy félreértelmeztem, és a szó másik jelentése a nyerő. Nem a szerzőn, magamon.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 20:26 Roah

Roah képe

Felesleges.

Nincs értelme.

Ha valaki nem (akarja?) megérteni, hogy a krumpli nem passio gyümölcs, és legalább annyira nem érti a különbséget a szemétkedés (:DDDD) és a ránduló szem között, valamint azt szeretné elképzeltetni, hogy miként rándul az írisz, ahhoz nincs mit hozzáfűznöm.

Van itt bőséggel kezdő író, volt is, és lesz is, szerintem ezt meg is beszéltük.

Sok szerencsét!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-08-31 20:37 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Tudod, az írisz "mozog". Attól függően, merre bámulsz. Ha a pillanat törtrészéig nézel valamerre, aztán visszakapod a tekinteted, egy külső szemlélő úgy látja, mintha a szemed/íriszed/tekinteted-fókusza/nevezd-ahogy-akarod oldalra rándult volna.

Nem vagyok kezdő. Amatőr? Minden bizonnyal. De a kezdő szintet már hosszú évekkel ezelőtt kinőttem.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 20:50 Para Celsus

Para Celsus képe

A szexuális ugratás nem egy irodalmi(nak szánt) mű. Érezd a különbséget! Móricka-vicc vagy novella? És csak a ránduló szemgolyó érdekel? A többi hiba? Ja, az nem is hiba, mert te másképp látod. Oké. Szíved joga. Megrekedni a fejlődésben szintén. Legyél axolotl! Mi több jódot nem viszünk a patakodba.
Amúgy jó dolog vitázni, kezdővel, haladóval, amatőrrel, jetivel, gyilkos paradicsommal, lányokra ácsingózó szuperleszbivel, bárkivel - ha a szerző nem is, más elgondolkodhat az írásról, egyebekről.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 13:49 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Lassan behorpad a fal, annyit ütöm kínomban.
Hogy ne lenne irodalmi? Netalántán részét képezheti egy regénynek, egy novellának, egy elefánt hátsó részének. Akkor is összeráncolod a szemöldököd, ha ilyenbe botlasz, és szigorú én-vagyok-a-szerkesztő pillantással kijelented, hogy ez egy szar novella, mert van benne egy mondat, ami kétértelmű?

Ti szálltatok rá a ránduló szem témára, nem én. Ami a többit illeti: fordított helyzetben te hátat fordítanál minden ötletednek és szándékodnak, mert valaki nem ért veled egyet, vagy másképp látja a dolgokat? Szerintem nem. Akinek van egy kis esze, az a saját inspirációjára hallgat, és nem mások gondolataira, világképére építi fel az életét. Ha magyarázkodni kell, akkor füstöljön a billentyű, kopjanak az ujjak, mit bánom én! Még jót is tesz, ha az ember megismeri mások álláspontját, és milliomodjára is megállapítja, hogy több ezer év elteltével sem sikerült egységesíteni a gondolkodásmódunkat.
Komolyan ezért kell megszólni?

Az csak a te képzeletedben létezik, hogy én bárhol megrekedtem volna. De higgy, amit akarsz, én nem foglak győzködni, ez a véleményed, áldásom rá. Akinek a polcán ott csücsül az ajándékom, az tudja az igazat, a többiek nem érdekelnek.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2014-08-31 20:50 Para Celsus

Para Celsus képe

A szexuális ugratás nem egy irodalmi(nak szánt) mű. Érezd a különbséget! Móricka-vicc vagy novella? És csak a ránduló szemgolyó érdekel? A többi hiba? Ja, az nem is hiba, mert te másképp látod. Oké. Szíved joga. Megrekedni a fejlődésben szintén. Legyél axolotl! Mi több jódot nem viszünk a patakodba.
Amúgy jó dolog vitázni, kezdővel, haladóval, amatőrrel, jetivel, gyilkos paradicsommal, lányokra ácsingózó szuperleszbivel, bárkivel - ha a szerző nem is, más elgondolkodhat az írásról, egyebekről.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 22:10 Kentaur

Kentaur képe

Nem kell egyetérteni. Csak jeleztem, hogy a rándul is egyértelmű, ha nem is a legszerencsésebb. És hogy tévedtél már. Nagyot is. Szerkesztőként. Mostanában. Mondjam, hogy az igényességre törekvés megsokszorozódik, ha az ember szerkesztő? Vagy hogy kérdezd meg Roahot, kinek beszélsz az igényességről?
Nem akarok kioktatni, csak kedvesen jeleztem valamit.
Az igényességre való törekvés tapasztalatom szerint nem az esetlegesen, kis rosszindulattal kétértelmű kifejezéseknél kezdődik, az adott műben sem. Ezt jeleztem, hogy éppen ezért nem ezen kellett volna lovagolni.

Sajnálnám, de továbbra is szólni fogok, ha úgy látom, hogy tévedsz vagy rossz irányba tartasz. Reméljük, erről nincs szó.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2014-08-31 22:40 Roah

Roah képe

Kenta, nekem ez a mű, ezzel a hozzáállású, ilyen egojú (képességű? saját búra saját világ? nem érdekel) kezdővel nem ér meg egy olyan vitát, ahol már a főszerepet átadták Para Celsusnak és munkájának.

Nem ér ennyit!

Nem (!) Ér (!) Ennyit (!). :))))))

Para Celsus tényleg sokat dolgozik itt, és még fog is, imádja ezt a részleget, tudod, hogy miről beszélek. Hm? :)))
Ha téved, vagy benéz valamit, elismeri! Még örömködni is szokott, ha megváltozik az álláspontja valamiről.
Sosem csinált ügyet az ilyesmiből, sőt, ha javítják, kékül-zöldül-vörösödik, általában túléli, tényleg nem csinál ügyet ebből; sem akkor, ha az ő művét darabolják éppen, sem akkor, amikor irodalmi vitás kérdésekről van szó.

Most sincs másként.

Nálam jobban, nagyobbakat, nem szokott vitázni vele senki, meg sem állunk a torokig, volt úgy, hogy hat nulla elkentem egy-egy vita során, néha nyerni is szokott :D, tehát nincs szó makacsságról, áh, ennél ő perverzebb, saját magával szemben a legdurvább.
Minden téren.
Ezt azért írtam le, hogy ne kapjak elfogultságért, mert ha nem értek egyet vele, én vagyok az első, aki meccsre hívja.

Egyébként ránduló szemeken nagyobbakat szoktál nevetni, mint én.
Joggal.
Ezekéért a hibákért muszáj szólni, de ha rándul, hát ránduljon, tényleg nem az én dolgom.
Megtettem a magamét. Pont. Hogy mihez kezdenek vele? Felőlem az ablakát is lesuvickolhatja vele, nem az én tanulásom bánja. Konzekvenciát leszűröm/tem, és cső, lépek tovább.

De hogy ti ezen morogjatok egymásra...?

Hiszel nekem, ha azt mondom: nem éri meg?

Komolyan.

Nekem a jövőre nézve sok vizet nem fog zavarni szerző, van itt és lesz is olyan tanulni vágyó amatőr, aki kedveli - ennyi perverz, írás-fetisisztát egy rakáson :D- , ha szemétkedek vele. :))))

Hm? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 07:03 Para Celsus

Para Celsus képe

Néha? Na jó, néha... :) :*


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 13:16 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Érdekes, apa rögtön tudta, mire gondoltam, pedig neki sem kell a szomszédba mennie kritikusi érzékért, és a fejemre szokta olvasni az összes hibámat. Egyszerűen csípi a csőrödet, mert nem hétköznapi kifejezés. A műt szón is jót röhögött a világ, aztán nézd meg, mi lett belőle!

Ha nem ezen a nyamvadt szón lovagolnál/lovagolnátok, esetleg számításba vehetnétek, hogy egy körülményeskedő, két bekezdésre ugró leírás sokkal hülyébben venné ki magát.
"És akkor egy ici-pici pillanatra a testem által képzett vektorral párhuzamos irányba fordította a tekintetét, de rögtön visszakapta a rajzra, így azt sem tudom, valójában felém nézett-e, elvégre egy rohadt kicsi időintervallumról beszélünk, és nem is rám nézett, sosem szokott, és..." Látod? Ez a marhaság.
Mi kell ide? Egy olyan kifejezés vagy szó, ami helyettesít és kiküszöböl féloldalnyi mellébeszélést és hülyeséget. A "fordul" lassú, a "rándul" viszont egy oda-vissza működő, rövid "mozdulat", ami tökéletesen megfelel a célnak - mindaddig, amíg valaki veszi a fáradságot, és értelmezi.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2014-09-01 17:03 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem egy szón lovagolunk (az te vagy), hanem egy rossz novellán. Örülj inkább a publicitynek, eddig a kutya se volt rád kíváncsi. Apa, eh? Az elfogulatlanság és a kompetencia.
Várjá'... Apa szerint van hibád? És nem magyarázod meg neki, hogy de az úgy azért jó... És nem hívod Banyapóknak? És nem kezdesz a kritikája helyett a személyével foglalkozni? Hát hol marad a következetesség?


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 14:41 Giskard

Giskard képe

Szóval, akkor te szoktál vitázni vele, de más nem teheti meg? Egyikőtöket sem ismerem, de szerintem Kenta el tudja dönteni, van-e oka morogni, vagy nincs.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

h, 2014-09-01 15:01 Roah

Roah képe

Giskard, ezt benézted!

Nem azon van a hangsúly, hogy ki vitázik, kivel, és mikor, Kenta is, és Para is nyakig benne van ebben, sőt, még élvezni is szokták, tanulnak belőle, a nyomaték azon van, hogyha téved Para, vagy ilyesmi, akkor ő azt be vagy elismeri. Számára ez nem nagy ügy. Para egyébként is hatalmas rajongója a szellemi csörtéknek - ahogyan ő hívja ezeket, bár a mi csörtéink inkább meccsek, sakkozunk.
Ezt írtam le Kentának, aki a jelek szerint nagyon is képbe került; ha Para úgy érezné, hogy ezúttal tévedett volna, nem restellné ezt bevállalni, mert ilyen a habitusa, nem köti az ebet a karóhoz, főleg nem potyán.

Nem, nem mindegy, hogy két nagyon remek író, ember, irodalmár, akik (személyesen is) ismerik, javítják, olvassák egymást, minek, vagy inkább kinek a kapcsán vitázik.

Ja, és még valami!

Jogom van jelezni nekik, vagy bárkinek az álláspontomat, véleményemet egy helyzetről, főleg, ha mindkét ember a barátom!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 16:23 Giskard

Giskard képe

"hogyha téved Para, vagy ilyesmi, akkor ő azt be vagy elismeri."
Oké, de ki mondta, hogy nem ismeri be?
Most nem olvasom el újra a hozzászólásokat, de valami ilyesmi rémlik:
Para Celsus: A szem nem rándul.
Kenta: Éppenséggel rándulhat, egyébként nem vagy tévedhetetlen.
Roah: Ez a mű nem ér annyit, hogy vitázzatok.
Én: Döntse el ő, mi mennyit ér neki.
Talán fölösleges volt ezt írnom, az első mondatom meg pláne annak tűnik, de a véleményem nem változott.

" ha Para úgy érezné, hogy ezúttal tévedett volna, nem restellné ezt bevállalni"
Szóval, ha nem érzi úgy, hogy tévedett, akkor nem is tévedett? Most akkor a két remek irodalmár közül melyiknek van igaza?

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

h, 2014-09-01 16:32 Roah

Roah képe

Kinek van igaza?

Ennél jobb ötletem van.

Ismerem a Kenta-összest.
Minden művét - van, amit fejből, lájvban tolok, idézem, mert kell (!), ha az élethelyzet azt hozza ki belőlem.

Soha...

Soha a büdös életben...

Soha a büdös életben egy karakterének sem rándult még meg a szeme.
Sem ki, sem be, sem sehova.

Nem az igazságot vagyok hivatott keresni, hanem megindokoltam, kivel értek egyet, és azt is, miért.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 16:41 Giskard

Giskard képe

És? Szerintem van még egy pár dolog, amiről nem írt, de ha úgy tartaná jónak, érvelne mellette.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

h, 2014-09-01 16:42 Roah

Roah képe

Nos, erre hadd válaszoljon Kenta.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 16:49 Giskard

Giskard képe

Itt most nem Kenta a lényeg. Egy csomó ember itt non-stop érvel, és nem hiszem, hogy előtte minden érvét alátámasztja egy saját novellával.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

h, 2014-09-01 17:19 Roah

Roah képe

Márpedig én Kentára vagyok kíváncsi - a jelek szerint te is, hiszen a morgás indoklására, annak eldöntésével kapcsolatban írtál egy kommentet.
Az előbb még Kenta volt a lényeg, most már nem?

Nem érvelni jöttem. Azon már túl vagyok.

Aki ezt olvassa, azoknak egy felhívás:

Azok a kezdők, akik ránduló szemekről szeretnének írni, tegyék nyugodtan.
Legfeljebb lesznek kuncogó olvasók.
Nem szeretnék győzködni senkit, noha a kezdő nem a kritikámmal, hanem velem és a személyemmel volt elsősorban elfoglalva, személyeskedett, jelzőzött, engem kritizált.
Na, eddig olvastam a hozzászólásait, és nem tovább. Egy betűt sem, azt sem tudom, mit írogatott azóta. Ez már nem az én asztalom.
Más ezen, se pillanat alatt felkapta volna a vizet, nem mellesleg, joggal, de én tényleg úgy vagyok vele, hogy jó, ha ideje korán fény derül arra, az ember kinek is akart segíteni, sokáig, sok sztorin át, hogy az ember kivel foglalkozott.
Tényleg nem érdekel, ha banyáznak, meg szemétkedőnek, meg mitudomén minek hordanak le, higgyétek el, ez semmiség, van, létezik ennél sokkal rosszabb is, nem nagy vásziszdász. Úgy ítél meg engem, ahogyan csak akar, az én hátamon fát is hasogathat.
Megyek tovább, teszem a felhasználó dolgát, ha valaki kíváncsi a véleményemre, leírom neki, segítek, ha nem tudok, szólók valakinek, akiről biztosan tudom, hogy az illető szakterülete, műfaja, megoldjuk, ez a lényeg.

Mindenesetre Kentának is megvoltak sajátos ránduló szemei - mindenkinek vannak ilyenjei.

Csak épp nem mindenki hárítja el így, nem mindenki kezdi úgy a monológját, ahogyan a kezdő tette.

Meg sem fordult a fejében, hogy hibázott, ennek semmi jelét nem adta.
Pontosan úgy kezelte Para Celsus számomra nagyon is konstruktív kritikáját, ahogyan Dóri leírta: sértetten.
Ez sem lett volna gond; meg lehet nézni az előző műveit, szükség esetén linkelek egyet, ahol ez a jelenség már megvolt nála, akkor néhány felhasználó írta neki kommentben, mit javasolnak, mit ne (!) tegyen.

Ez az, amit itt a legfájóbb: ebből nem fogadott el vagy meg semmit.

Giskard, neked külön:

Ha gondolod, segíts a kezdőnek, javítsd, tanítsd, hátha rád hallgatni fog.

Van itt elég felhasználó, olvasó, a segítség sok felől érkezhet, hát rajta.

Én kiszálltam.

De azt ne várja el tőlem senki, hogy ölbetett kézzel nézzem, amint egy kezdő miatt Kenta és Para balhézzon össze.

Remélem, megdumázzák, ahogyan szokták, csak ennyit akartam mondani. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 16:41 Giskard

Giskard képe

És? Szerintem van még egy pár dolog, amiről nem írt, de ha úgy tartaná jónak, érvelne mellette.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

h, 2014-09-01 07:12 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem kellett megkérdeznem Roah-t (a h néma), mesélt ő magától... :) ;) te is voltál szerki, te is hibáztál ám... ámen. Ránduljon az a szemgolyó, felőlem... Csak jusson rá hidegvizes borogatás.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-08-31 22:46 Howel

Howel képe

Szia!

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, előre figyelmeztetlek, őszinteségi rohamom van.
Egy külön(leges) univerzumban éreztem magam olvasás közben: minden új, elképesztő, érthetetlen és megfoghatatlan volt.
Mintha egy másik elmében lettem volna.
A baj az ilyenekkel, hogy leírhatatlanok. Egy elme magját, lényegét átadni lehetetlen, és hiába minden kép, a befogadó nem fogja megérteni, mert képtelen rá. Na jó, ne általánosítsunk, én képtelen vagyok rá, és én úgy gondolom, hogy nem lehet leírni.
És éppen emiatt egy idő után nagyon idegen lett ez a világ.
Nem értettem, talán mert nem vagyok elég... nyitott.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-09-01 12:10 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Megfogalmaztál egy kimaradt jelenetet. :D
A régebbi verzióm a közelében sem járt a "novella" műfajnak, egy elmélkedős-filozofálgatós katyvasz volt az egész. Kitértem a fantáziára is, úgymond "kétségbe vontam" a képzelet határait, elvégre az ismeretlent is az ismerős segítségével fogalmazzuk meg; teszem azt egy szörny oroszlánfejű, kígyófarkú, stb. Az ismerős képek kicsit közelebb hozzák őket, de az ilyen... víziók, látomások, fantazmagóriák leírhatatlanok.
Valóban, egy új látásmódot ismertetni mindenképp kockázatos. Kérdés, hogy értetlen, ámde hallgató fülekre talál, vagy a korlátolt elmék martalékává lesz.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2014-09-01 08:27 Kentaur

Kentaur képe

Itt sohasem voltam szerkesztő. Felkértek többször is, de nemet mondtam. Először azért, mert úgy gondoltam, hogy csak nemrég kezdtem el azon a szinten írni, ehhez képest pedig úgy éreztem, hogy nem leszek elég türelmes a kezdőkkel. Holott mire fel, nemrég még az én központozási hibáimat javítgatták... Hiteltelen olyankor mások szálkáiért kötekedni, (szólni nem, de akkor még kötekedős is voltam) amikor nemrég még az én szememben volt a deszka.
Nagy felelősség egy szerkesztői poszt, nem árt, ha biztos alapokról indul neki a jelölt.

Másodszor Craz előtt volt, akkor pedig úgy érzetem, össze fogok veszni a többi szerkesztővel a felengedés színvonalát illetően. Valamint nincs nekem erőm és időm azon a bizonyos színvonalon alul. Egyszóval magamba néztem, és úgy találtam, nem lennék jó szerkesztő itt.

A Lectornál még mindig az vagyok. Nem emlékszem, hogy ott mi volt az a nagy, amit hibáztam, de bizonyára megtettem, én is emberből vagyok. Egyébként ott is én szoktam lenni a gonosz, aki nemet mond. Minden elismerésem azért, ha valaki bevállalja itt a szerkesztőséget, nem semmi idegi megterhelés lehet. Pont ezért mindig az elsők között vagyok, aki megvédi az itteni szerkesztőket. Legalábbis amíg szimpla tévedéseiket kérik rajtuk számon, vagy igazuk van.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2014-09-01 09:42 Grom1488

Üdv!

Csak írj nyugodtan, ahogy jónak látod. Parával meg ne törődj!

h, 2014-09-01 16:53 Para Celsus

Para Celsus képe
1

Bár kezdem magam Josef K.-nak érezni (valahol, valaki, valamivel megvádolt, hűű, de nagy hibát vétettem), tényleg egy Kanta műben sem rándult a gyerekek szeme (jók amúgy a gyerekkarakterei, tény).
Amúgy engem is felkértek szerkinek, már kettő-tízben is. Most elvállaltam, el mertem vállalni, és amúgy is az enyém a nagyobb.
A műről: aki vette a fáradtságot, végigolvasta a novit, és részletes kritikát írt, az lepedőnyi hibalista alatt nem adta - a mű erényeivel adósak az olvasók.
A szerző meg örülhet - személyeskedéssel, akkorisjó-attitűddel elérte, hogy egyáltalán észrevegyék a művét (ellentétben a korábbiakkal), de nem hiszem, hogy ez volna a követendő példa.
Részemről ennyi, megyek rozézni, ha valaki eszmét szeretne cserélni ekézés helyett, annak jut egy pohárral.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 17:35 Kentaur

Kentaur képe

A novella rossz, ez nem is kérdéses, az egy kifejezésen kívül egyetértettem a kritika minden szavával.
Ami érvem volt a mellett, hogy a kifejezés önmagában még nem rossz, csak legfeljebb nem szerencsés, azt már elmondtam. Nem szeretem ismételni magam, meg fölösleges is, meg az egész nem ér annyit.
Kifejezések létjogosultságán vitázni lehet, hogy felesleges, bár én meg szoktam tenni, és ha nem ellenkezik valami alapvető nyelvtani vagy logikai szabállyal, akkor amellett érvelek, hogy ez csak színesíti a nyelvet.

Nálam a dolgok sokkal durvább dolgokat csinálnak. Más kérdés, hogy ezek tudatosan vannak alkalmazva, és a legtöbbször jól jönnek ki. Volt, hogy megkaptam, hogy egy kifejezésem nem a legjobb oda. Ami nem jelenti, hogy maga a kifejezés rossz. Ha jól rémlik, akkor egyszer én is összekevertem a tekintetet a szemmel, ami meg valóban rossz úgy. A szem nem szegeződik sehová, mert az mocskosul fájna, helyette ott a tekintet, ez tény. Hogy nem rándul-e a szem a gyors, ideges mozgást értve ez alatt, azt meg mindenki döntse el maga ezek után.

Én nem veszek össze senkivel, főleg nem ilyesmi miatt. A mű maga nem ér annyit számomra, hogy kritikát írjak hozzá, és Para különben is rendesen megtette ezt, nem is beszélve Dóriról, aki megint mekkorát melózott. Egy kifejezésről vitázni íróéknál mindennapos. Akár még ordítozunk is, aztán két perc múlva meg együtt írunk valamit vagy hasonlóak. Az írásról vitázunk, és nem egymással, nagy különbség! Ez az egyik dolgunk.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2014-09-01 17:33 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Visszagondolva, hogy mikért lettem már ki/letiltva, egészen mókás ez a cicaharc! :-)))

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-09-01 17:37 Kentaur

Kentaur képe

Az oroszlán is cicuska, de a cicaharc még mindig jobb, mint az irigy kutya.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2014-09-01 18:01 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Az oroszlán nem cicuska, mint ahogy az írisz sem rángatózik. :-)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-09-01 17:45 Roah

Roah képe

: DDD Venyi...! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 18:02 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Örülök, hogy van akinek nem csak humorérzéke, hanem önkritikája is van!
Respect!
:-)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-09-01 18:06 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha a csajok cicák, én mi vagyok??? :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 18:12 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

A "cicák" nem nőnemű főnév ( bár a mi gyönyörű nyelvünkben ilyen nincs is!).
Te is cica vagy.
:-)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-09-01 18:18 Roah

Roah képe

Kandúr? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-09-01 18:24 Para Celsus

Para Celsus képe

! :) :) :)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 18:45 Kelvin

Kelvin képe

Miután ilyen csúnyán elmérgesedett itt a helyzet, jó látni, ha férfiak cicázzák egymást. :)
Para jó srác, az az egyetlen hibája, hogy látens hetero, és ez a frusztrációja megjelenik a szerkesztői munkájában is. Nem szabad haragudni rá.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-09-01 19:15 Para Celsus

Para Celsus képe

Baszki, most lebuktattál. Hogy őrizzem így az imidzsemet?


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 19:20 Kelvin

Kelvin képe

Annak már mindegy. Jössz itt a butácska zenéddel, meg a ködös elképzeléseiddel az irodalomról. Sebaj, még az idén rászokunk valami komolyabb ópiátra, hátha.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-09-01 19:25 Para Celsus

Para Celsus képe

Böe, irodalom, iroda-lom. Az ópium nem trendi. A Gina az én drogom.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-01 19:45 Kelvin

Kelvin képe

:)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-09-04 10:56 ehbisz

ehbisz képe

Szia!
Ezt már máshová is leírtam, de én még igazán amatőr vagyok, így az én kritikámat nem kell komolyan venni.
Véleményem szerint túlzásba vitted az elvont jelzők használatát. A végén a "kék illat" már erőltetettnek tűnt. Mintha addig keverted volna az érzékek, és az érzékszervek eredeti funkcióját, míg ide jutottál ki. De ezt nem hibaként tartom számon, mert ahogy te is írtad: ez a dolog személyenként változik. Én az embereket például színekkel szoktam leírni, lehet, hogy valaki azt nem tolerálná. Vagyis nem lehet, hanem biztos.
Az nem tetszett még, hogy a művész albumából csak a gondolatokat emeled ki. Ha az a művész képeket fest, akkor írd le néhány mondattal, hogy milyen képek tartoztak a gondolatokhoz (így írom, hogy a képek tartoztak a gondolatokhoz, de a novella szerint eredetileg fordítva kellene, hogy legyen, tehát ez is egy hiba). Én leírnám, csak néhány szóban, hogy mit festett a muksó, ha már fest.
És most kövezzetek meg (bár ugye Jézus bácsi is azt mondta, hogy az dobja az első követ, aki.... ), de nekem tetszettek a dőlt betűs írásaid.Bár tény, hogy sok "érzést" amiket a művész leírt, csak átfutottam. Igen, kicsit túlcsordultak, de az elvont képeket hogy írd meg túlcsordulás nélkül?
Mondjuk a serleget én sem írnám "kútnak", azt, ha írói önérzeted nem bánja, átírhatnád, de csak ha Te is egyetértesz vele.
A képek tényleg megjelentek a szemem előtt. Oké, hogy magány-sivatag páros elég közhelyes, de szerintem nem volt rossz.
Szerintem ez a novella nem elveszett, egy kicsit csökkented a "művészkedést", és a festmények (kicsit szárazabb, mint giccses) leírásával
művészibbé varázsolhatod. :)
Van még néhány dolog, amit már említettek előttem, azokat nem írom le még egyszer.
A lényeg: van tehetséget a képek leírásához! Egy kicsit még gyakorolnod kell és nagyon jól fog menni. Az a baj, hogy amikor az ember értékel egy novellát leginkább szubjektív véleményt alkot. "Nekem nem tetszett, mert..." vagy "nekem tetszett, mert..." Ez mind csak egyéni vélemény. A jó tanácsokat meg kell fogadni, a rosszakat (úgy értem, ami nyilvánvalóan csak egy egyéni vélemény) jobb nem figyelembe venni. Egy sci-fi írónak nyilván nem fog tetszeni a Te novellád, így még a legkisebb hibát is kiemeli. Ahogy Neked sem fog tetszeni mondjuk egy sci-fi stílusú regény. (Bocs, ha tetszik, csak most írtam valamit)
Szerintem nem lett dermesztően rossz a novella, sőt, megállás nélkül végigolvastam, ami nálam nagy szó! :D Tehát fel a fejjel! :)

cs, 2014-09-04 11:22 ehbisz

ehbisz képe

Most olvastam el a teljes vitát (eddig nem igazán érdekelt, de volt egy pont, ahol igazán különlegesnek tűnt fel számomra, és kívülállóként nagyokat nevettem a "harcon")
Tény, hogy "kissé" erősen fogalmazták meg a véleményüket néhányan. De úgy gondolom, hogy ehhez hozzá kell szoknod! Ha egyszer kiadják egy regényedet, hidd el, hogy ennél sokkal durvább kritikák is fognak érni!
Persze, hogy idegeskedsz, én is idegeskednék, mond meg a véleményed. Viszont megérné el is gondolkodni azokon a hibákon, amiket (valóban kicsit nyersen) eléd vetettek.
Én is szeretem megvédeni magam, és nem kell egyből minden rád vetett hibára igent mondani, hogy nekik van igazuk. Viszont jobb, ha pihenteted kicsit a művedet, majd később kívülálló szemmel elolvasni az egészet. Nehezen megy, de néhány hibát kijavíthatsz.
És valaki írta, hogy nehezen megemészthetőek a dőlt betűs részek - igen, én is mondtam, hogy csak átfutottam néhányat, pedig nem egy filozófiai művet elolvastam már, egyetemi szakom jóvoltából.
Bár egy kicsit megijedtem, mert én is elküldtem egy művemet, és ha kikerül, kíváncsi vagyok, hogy a sok kritika után (nem is kritika, hanem a kritika adagolása miatt, ugyanis a kritikához hozzászoktam, de ilyesféle hangnemhez nem igazán) lesz-e kedvem egyáltalán írni... Nyilván igen, mert szeretek írni, de azért reménykedtem, hogyha már ennyire biztatnak minket, amatőröket, hogy írjunk az oldalra, akkor nem elrettentést, hanem biztatást fogunk kapni. Én is a naivitás. :D