Kivégzések modern meséje

Hullafáradt voltam, de mélységes megelégedettségemre szolgált, hogy a mellettem lihegő, megkéselt férfi sem festett túl fényesen. A sor elején frissen és fitten vánszorgó zombi − a kivégzőtisztünk − ilyen módon ordított fel két artikulálatlan hörgés között:

− Mi ez a nagy lógás? Direkt kértem, hogy akasztottakat ne akasszanak a nyakamba, mert azokkal csak a baj van. Akkor kérdem én: mi a probléma, hogy nem képesek tartani a tempót? Az egyik gerinctelen féreg beköpött a fejteleneknek, mondván, hogy túlhajtom itt a tisztelt, ám nem kissé tiszteletlen társaságot. Hát elárulom, hogy mennek a dolgok: az a feladatom, hogy kipurcantsam magukat, nem mintha az elmúlt két-három évtizedben nem ezt csináltam volna. Esküszöm, kibelezem azt, aki még egyszer panaszkodni mer a módszereimre, ne hozzák fel kifogásnak, ha egyszer már megtörtént, amit kiszedtek, azt vissza is lehet rakni, szóval ügyeljenek a zsigereikre. Na, gyerünk, kapkodják a csontos, oszlófélben lévő seggüket, mielőtt bele találok rúgni!

Edgár nyöszörögve kaparta össze magát a földről, bár biztos voltam benne, hogy néhány testrészét sikeresen elhagyta. Mindig bajt kever, néhány nappal ezelőtt például a mutatóujja eldugaszolta a zuhany lefolyóját. Azóta nem is fürödhetett, irigyeltem is érte rendesen, megmaradt az a friss hullaszaga is, üdítő illatfelhő az agyonbalzsamozott testek között.

Vért és egyéb testnedveket izzadva folytattuk a körbe-körbe vánszorgást, a tüdőm néha zavaróan hangosan zörgött, máskor a normálisnál kicsit halkabban zakatolt vagy sípolt. Philip rá is világított, hogy milyen csendes a kicsike. A táborlakók többségét igen kegyetlen és gyönyörű módon végezték ki, én kaptam egy laza szívlövést, és ennyi. Igen átlátszó kifogás lenne különlegességként felhozni azt az alig másfél centi átmérőjű kis lyukat a mellkasomon. Másoknak öt-hat is akad, nagyobb és szebb az enyémnél.

Diszkréten hörögve dőltem be az ágyba, de előtte szépen elrendezgettem a lepedőt, hogy a következő vérfolt szimmetrikusan helyezkedjen el a többihez képest. Egészségtelenül sokat adtam a megjelenésre, ha az ember hullájának már muszáj szakadt ruhákban járnia, akkor tegye azt stílusosan, nem igaz? Az igénytelenségnek is vannak határai.

− Azt hallottam, hogy holnap új fiút hoznak − mesélte szempucolás közben Sam. Nyomatékosításként rá is köpött a kis gombócra, majd tisztára törölgette, és mivel a fénybe tartva elég tisztának ítélte, nagy cuppanással vissza is tette a helyére.

− Ehh, a mostaniak nem elég bátrak ahhoz, hogy beálljanak közénk. Nézz körül. Huszonhét éve vagyok itt, azóta hány újoncunk is volt? Dumpit is beleszámolva kilenc. Bezzeg ezernyolcszáz előtt még mindenki rendesen végigcsinálta a kötelező harminc évet, ha túlhalták, akkor mehettek a Másik Végre lazsálni az örökkévalóságig. Egy mai hulla első dolga a bulizás, szájhúzogatva átvészelik azt a potom öt-hat hónapot a szállóban, aztán csodálkozunk, hogy olyan rossz a hírünk odaát. Mennek riogatni a jónépet.

− Frank, ne legyél ennyire elítélő velük. Fiatalok, megtehetik. Ha visszagondolok a kezdetekre, én sem igazán akartam egész álló éjjel gyakorlatozni, ők meg ebben nőnek föl.

− Haláli a humorod, Jid. Nem nőnek fel, ahogy senki más sem. Inkább foglalkozz a szemgolyóddal, másfél órája semmit nem haladtál vele, pedig szükséged lesz rá, ha nem akarsz megint pofára esni a saját lábcsontodban.

− Tehetek én róla? Te raktad az utamba!

− Pont arra van időm...

− Vitát befejezni! Mindenki a helyére! Díszsapkákat, kitűzőket feltenni, fogadják normális külsővel az újoncunkat! − ordított be zombi őkiképzősége.

− A francba. Azt hittem, végre lazíthatunk egy kicsit, erre fölrúgják a menetrendet. Már totál beállt a hátizmom, ki kéne venni megmasszírozni egy kicsit, de ebben az állandó rohanásban lehetetlen karbantartani bármit is...

− Ne nyavalyogj már, Ab!

− Azt mondtam, kuss legyen!

Felsorakoztunk odakint, Frank elég kritikusan szemlélte a tábor kapujában álldogáló félénk, ám barátságos, szó szerint fültől-fülig vigyorú srácot. Egyik kezében a bőröndjét szorongatta, a másikban pedig akkor sem foghatott volna semmit, ha nagyon akarja, ugyanis a jobb karját kis híján tőből levágták, a nyakán is kedves késnyomok díszelegtek. Irigykedve néztem a sebhelyeit. Sokkal menőbbek, mint az én kis lyukacskám. Ez nem igazság! Ha legalább középen lőttek volna meg, vagy mind a két oldalon ugyanott...

− Hello − köszönt nekünk lazán a fiú. Nem lehetett több egyhetes hullánál, még mindene ép volt (már amit nem csonkítottak meg előtte), kissé érdekesen festett a nagyrészt már félig elporladt öregek között. − Hívjatok nyugodtan Gibónak, az elkövetkező harminc évben én is itt fogok lakni, remélem, jól kijövünk majd egymással.

Nem tudtam megmagyarázni a miértjét, de rossz érzésem volt a sráccal kapcsolatban. Túl természetesen, túl élően viselkedett. Közöttünk is akadnak hiperaktívak, de meg kell tanulni alkalmazkodni a tényhez: mindenre van idő, nem kell sietni.

Biztos szokatlan neki ez a forma, de majd belerázódik. Őszétesősége gondoskodni fog róla, ahogy mindenki másról itt a táborban. Még mindig elszomorodom, ha a kiráncigált veséimre gondolok, kívánom a kölyöknek, hogy valami nagyobb dolog legyen a tét. Előtte áll a vérrel teli jövő, hiszen olyan fiatalka, sokra viheti egyszer, csak komolyan kell vennie a feladatát.

Én már beletörődtem: még a hullák között is hulladék vagyok. Ehhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy egy diktátor elkényeztetett fiaként láttam meg a napvilágot...

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2013-05-02 02:14 craz

craz képe

Jé, zombis! :D

Játsszunk olyat, hogy ki találja meg benne a hibákat! :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2013-05-02 07:40 sneaker

Az alapötlet tetszik. Azt hiszem eddig csak szellem-témában találkoztam hasonlóval, és ott is csak mellékszálként.

Viszont szerintem pár helyen kicsit eltúloztad. Például: "Mi ez a nagy lógás? Direkt kértem, hogy akasztottakat ne akasszanak a nyakamba..." - a két szójáték külön-külön jó, de együtt nekem már túlzónak tűnnek. Nem lehet mindig minden labdát lecsapni.

"Esküszöm, kibelezem azt, aki még egyszer panaszkodni mer a módszereimre, ne hozzák fel kifogásnak, ha egyszer már megtörtént, amit kiszedtek, azt vissza is lehet rakni, szóval ügyeljenek a zsigereikre." - ennek a mondatnak kétszer kellett nekimennem. Vagy két mondatba szedném, vagy "és ne hozzák fel kifogásnak". Persze lehet, hogy csak nekem volt sok első olvasásra.

A "halálkép" nem rossz. Végső soron a zombi is csak ember, még ha halott is.

cs, 2013-05-02 14:04 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

A történet egy régi vázlat alapján született, beledobtam minden hullás "poént", ami csak eszembe jutott, így utólag viszont valóban soknak tűnik, főleg egy bekezdésen belül, egymás után. Azt hiszem, ezt is hozzáírhatom a legközelebb figyelendők listájához: a kevesebb mindig több.

Gondoltam rá, hogy azt a mondatot át kellene fogalmazni, vagy külön is szedhetném, de így együtt jobbnak, ütősebbnek tűnt. Rossz szokásom, hogy a (szerintem) jó mondanivalóból egy nyakatekert valamit kreálok, amit nehézkes kibogozni.

Azért remélem, egyszer olvasható volt. Köszönöm a véleményt. :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

cs, 2013-05-02 19:24 Okami

Okami képe

Talán én vagyok hülye, de nem igazán értettem a történet lényegét. Nekem úgy tűnt, csak összeszedtél egy csomó zombis klisé-poént és adtál neki valamilyen keretet. A jópofának szánt poénok nem vettek le a lábamról minden esetben, bár elismerem, volt egy-kettő, amin jót derültem.
Könyörgöm, miért nem lehet a zombikat kicsit komolyan venni? Mindenki zombikkal vámpírokkal meg farkasemberekkel dobálózik anélkül, hogy bármit is tudna azok eredetéről, mibenlétéről.
Egyébiránt jómagam nem óczkodom valamiféle zombi-értelem gondolatától, de azért egy rothadó hullából ne csináljunk már piperkőc úriholtat...

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”

cs, 2013-05-02 21:00 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Azért csinálunk viccet a túlvilágiakból, mert az embereket már évezredekkel ezelőtt egy merő poénná tette az Úr, ami az idő elteltével kissé unalmassá vált, valami új után kellett nézni.

Mellesleg honnan tudod, hogy az agyat reggeliző, agyat ebédelő, sőt vacsorára is agyat és emberi szerveket fogyasztó, hörgő és dülöngélő hullák között nincs egy-két különcködő figura?
Imádom a mítoszokat és a hasonló történeteket, de az egy kaptafára megírt sztorik egy idő után akkor is ellaposodnak, ha tehetségesek és sokszínűek az írók. Megoldás: adjunk szívet, gondolatokat a (sokak szerint) nem is létező szörnyeinknek, és így tovább. Elismerem, ez nem válik mindig az olvasóközönség javára, a dietetikus salátavámpírok születésével hatalmas átok sújtott le a világra, de szerencsére vannak még épelméjű, igazi vérszívók is az irodalmi berkekben.

Egy emberi karakter is akkor jó, ha nem sablonos, ha furcsa és néhány esetben vicces szokásai, megnyilvánulásai vannak, valamiképpen kirí a tömegből. Ugyanez igaz a nem-emberekre is. Nekem például van egy angyalom, aki tollallergiában szenved. Épp ettől kap egy kis színt az egész.

Ugyanakkor megértem a véleményed, és el kell ismernem: ez a kis szösszenet nem életem fő műve, és bizony hemzseg a hibáktól.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-05-05 16:30 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Nekem tetszett, bár tény, hogy igazán célt én sem találtam benne. De haladjunk sorban.

A felütés tök jó, egészen addig, amíg meg nem szólal a zombitiszt. Egyrészt, milyen okkal hördül fel? Csak annyit tudunk, hogy a főszereplő hullafáradt, és a mellette lévő se fest túl jól. A felkiáltás nem nekik szól, hiszen haladnak, viszont nem látok mást, ami megakasztja a menetet. Ki panaszkodik a módszereire? Kicsit hiányolom.
A monológ borzalmas. Tényleg nagyon túlzó, szinte minden egyes mondata. Az első után én meguntam a benne felhalmozott szóvicceket. Ha mindegyik más környezetben fordulna elő, akkor lenne jó.

"Edgár nyöszörögve kaparta össze magát a földről, bár biztos voltam benne, hogy néhány testrészét sikeresen elhagyta" - áhá, megvan. Edgár elesett, gondolom, ezért volt ez a kis szónoklat. Egyrészt erről eddig semmit nem tudtunk, másrészt az az érzésünk támad, hogy itt Edgárra áttérsz, és leírod, pontosan mit csinált, de mégsem. Valahogy... nem az igazi. Mintha sietve akartad volna leírni ezt a jelenetet, szerintem több időt is szánhattál volna rá.

"Vért és egyéb testnedveket izzadva folytattuk a körbe-körbe vánszorgást" - körbe-körbe vánszorgást? Mi? :) Így akarják kinyírni őket? Nem hiszem, leírod, hogy mindenkinek szép, kreatív halált találnak ki.
"a tüdőm néha zavaróan hangosan zörgött, máskor a normálisnál kicsit halkabban zakatolt vagy sípolt" - lehet halkan zakatolni? Mármint, értem, halkabban a normálisnál, de előtte azt írod, hangosan zörög, aztán zakatol. Ez a kettő elég közel áll egymáshoz. Olyan, mintha ugyanarról beszélnél. Ezután jön egy rész, ami több sebből is vérzik.

"A táborlakók többségét igen kegyetlen és gyönyörű módon végezték ki," - lehet kötekedésnek mondani, de a gyönyörű kivégzésre én kérnék egy példát :)

"Philip rá is világított, hogy milyen csendes a kicsike. A táborlakók többségét igen kegyetlen és gyönyörű módon végezték ki," - előbb leírod, hogy halk a tüdeje, aztán minden különösebb ok nélkül áttérsz a kivégzésekre. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Ezt nem tudjuk meg, így logikai bukfenc.

"Igen átlátszó kifogás lenne különlegességként felhozni" - miért akarja különleges kifogásként felhozni? Jobb lenne neki? Rosszabb? Miért lenne kifogás? Egy csomó megválaszolatlan kérdés.

"Másoknak öt-hat is akad, nagyobb és szebb az enyémnél.

Diszkréten hörögve dőltem be az ágyba" - huh, várjunk... Egyik pillanatban még a lövésén gondolkozik, körbe-körbe sétál a többiekkel együtt, a következőben meg már az ágyban van. Nagyon gyors váltás. Mi történik a nap többi részében? Csak így megszakad a gondolatmenete? Vagy tán a körbe-körbeszaladgálásban dől az ágyba? Nem jó így.

"Diszkréten hörögve dőltem be az ágyba, de előtte szépen elrendezgettem a lepedőt, hogy a következő vérfolt szimmetrikusan helyezkedjen el a többihez képest. Egészségtelenül sokat adtam a megjelenésre, ha az ember hullájának már muszáj szakadt ruhákban járnia, akkor tegye azt stílusosan, nem igaz?" - a lepedőt igazgatja, hogy szimmetrikus legyen a vérfolt. Leírod, hogy ad magára, és ez rendbe is van, amíg ki nem derül, hogy te nem az ágyra, vagy a lepedőre, hanem a viselt ruháira gondolsz. Mondjuk mintha ezt írnám: "perceken át kevergettem a kakaót. Szerettem az édeset, azért is ettem csokit."

"− Azt hallottam, hogy holnap új fiút hoznak"
"− Ehh, a mostaniak nem elég bátrak ahhoz, hogy beálljanak közénk." - miről beszélnek? Az új fiúról? Dehát az kénytelen lesz beállni közéjük, ha viszik, nem? :) Meg amúgy is, nem az jön le, hogy a zombimunkatáborba/ zombikat kipurcantó helyre beállni döntés kérdése. Vagy esetleg új alatt azt érted, fiatalabb zombi a többinél? Ne kelljen találgatnunk, kérlek.
"− Ehh, a mostaniak nem elég bátrak ahhoz, hogy beálljanak közénk. Nézz körül. Huszonhét éve vagyok itt, azóta hány újoncunk is volt? - nem értem. Most jön egy új, nem? Mire a felháborodása?
.."Dumpit is beleszámolva kilenc. Bezzeg ezernyolcszáz előtt még mindenki rendesen végigcsinálta a kötelező harminc évet, ha túlhalták, akkor mehettek a Másik Végre lazsálni az örökkévalóságig." - itt ki nem csinálja végig? Kezdek belezavarodni. Ha ez egy zombikat (újra)kivégző hely, akkor meg miért akarna bárki is beállni önként?
"Egy mai hulla első dolga a bulizás, szájhúzogatva átvészelik azt a potom öt-hat hónapot a szállóban, aztán csodálkozunk, hogy olyan rossz a hírünk odaát. Mennek riogatni a jónépet." - kik riogatnak a kit?

Ja, és itt eszembe jutott, hogy az elején a tisztzombi kipurcantás alatt lehet, csak annyit ért, hogy kifárassza őket. Ez a sok-sok szóvicc hátulütője. A végén már nem tudjuk, mire gondoljunk. Na szóval, akkor ez egy amolyan zombi-katonatábor? Így már jobb, de még mindig: egy ilyen egyszerű történetnél ne kelljen ennyit gondolkodni azon, valójában mi hogy van. A helyzet nem elég egyértelmű az írás elején, márpedig ott kéne, hogy el tudjunk indulni egy fonalon, ami végig vezet. Vagy akkor adj sokkal egyértelműbb jeleket a cselekmény során. Engem sajnos félrevezettél. Ez a fajta bizonytalanság elveszi az olvasó kedvét. (Jöhet az, hogy megint én vagyok a szar olvasó(ezt sikerült nem olyan rég megkapnom), aki nem bír gondolkodni, de egy ilyen íráson szerintem nem is nagyon kellene elgondolkodni, csak nevetni, szórakozni). Az író, ha olvastatni akarja magát, akkor azt a közönségnek/ért írja, ne a maga szórakoztatására. Ergo ne csak ő értse egyből, mire gondolt (halkan megjegyzem, ezt a hibát nekem is sikerült már párszor elkövetnem :)).

"− Frank, ne legyél ennyire elítélő velük. Fiatalok, megtehetik. Ha visszagondolok a kezdetekre, én sem igazán akartam egész álló éjjel gyakorlatozni, ők meg ebben nőnek föl.

− Haláli a humorod, Jid. Nem nőnek fel, ahogy senki más sem. Inkább foglalkozz a szemgolyóddal, másfél órája semmit nem haladtál vele, pedig szükséged lesz rá, ha nem akarsz megint pofára esni a saját lábcsontodban." - itt kik beszélnek? Hiányzik a narráció.

"− Vitát befejezni! Mindenki a helyére! Díszsapkákat, kitűzőket feltenni, fogadják normális külsővel az újoncunkat! − ordított be zombi őkiképzősége" - mint ahogy itt már nem.

"− A francba. Azt hittem, végre lazíthatunk egy kicsit, erre fölrúgják a menetrendet. Már totál beállt a hátizmom..." - de ahogy itt igen

"− Ne nyavalyogj már, Ab!

− Azt mondtam, kuss legyen!" - és itt is. Ha többen vannak egy párbeszédben, ne hagyd, hogy eltévedjünk.

Aztán kimennek, hogy megnézzék az új fiút, akit egyébként ezek szerint egy nappal korábban hoztak, vagy közben eltelt az éjszaka, vagy időgépbe rakták,aminek megint sehol semmi nyoma. Szerintem sima figyelmetlenség.

"félénk, ám barátságos" - aki félénk, az nem lehet barátságos. Ez két ellentétes tulajdonság. Félénk a lány, amelyik egész nap a szobájában gubbaszt, barátságos az, amelyik keresi a társaságot és közvetlen. Azt, hogy barátságos, ránézésre egyébként is nehéz megmondani egy emberről (zombiról), akivel azelőtt még soha nem találkoztak. Ahhoz váltani is kell vele néhány szót.

"a jobb karját kis híján tőből levágták, a nyakán is kedves késnyomok díszelegtek" - a nyakán kívül hol vannak még késnyomok? A jobb karját levágták, azon már nincsenek, csak egy csonk. Sokat használod az "is" szót. Wordben írd be a keresőbe, emeld ki, látni fogod. Tekints el ettől. Másrészt pedig egyszer már leírod, hogy fültől fülig ér a mosolya (azaz elvágták a torkát), itt felesleges még egyszer. A kedves jelzővel ugyanez a helyzet. Na jó, iróniának belefér.

"Biztos szokatlan neki ez a forma, de majd belerázódik." - ezt meg honnan a manóból tudja? Abból, hogy kicsit élénkebb náluk? Lehet, a munkát még jobban kerüli, mint ők. Ezt nem lehet elsőre eldönteni se élőről, se halottról.

"Őszétesősége gondoskodni fog róla, ahogy mindenki másról itt a táborban. Még mindig elszomorodom, ha a kiráncigált veséimre gondolok, kívánom a kölyöknek, hogy valami nagyobb dolog legyen a tét." - a két mondat között megint elvágó váltás, hiányzik két veséje, és miről is beszél? Tét, miféle tét? Fogadott valakivel, és veszített, vagy mi? Írd le, ne kapkodj!

"sokra viheti egyszer, csak komolyan kell vennie a feladatát." ... ami pedig... mi is?

"Én már beletörődtem: még a hullák között is hulladék vagyok. Ehhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy egy diktátor elkényeztetett fiaként láttam meg a napvilágot..." - juj, na ez, kérlek, ez ütött! :D Bár lehet, félreértettem, de én egyből a jelenleg atomháborúval fenyegetőző koreai emberkére gondolok, belefér a humorodba, és ez nekem nagyon tetszik.

Szóval a humorodat érdemes csiszolni, mert elég jó, de az írástechnika hagy némi kívánnivalót maga után (ahogy az enyém is, meg mindenkié, aki komolyan veszi magát.) Amiket leírtam, azokon túl a szórend is hibádzik helyenként, a stílus rendben van, végül is E/1 közeli írás, de azért narrátorként ne feltétlenül tartasd meg.
Laikus szemmel nézve ez az írás vicces, humoros, szórakoztató, jó a világmeglátása, írói szemszögből még bőven van rajta mit javítani. De azért ne értsd úgy, hogy le akarlak húzni, mert eszem ágában sincs (mint ahogy általában nem ez a célom).

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

h, 2013-05-06 07:22 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Némelyik váltás azért tűnik gyorsnak, mert a két bekezdés egymás után van. Tudom, hogy kellenek átkötések, de a nagykönyv szerint a bekezdés új gondolatot nyit, tehát egy új bekezdésben nem feltétlenül ott folytatjuk, ahol az előző véget ért, akárcsak a fejezeteknél. Értem, mi a hiba, figyelek majd, hogy folyékonyabb és gördülékenyebb legyen a sztori, lépésre lépés.

Célt nem érdemes benne keresni, hacsak nem a szórakoztatást. Én nem azért írok, hogy megváltsam a világot, bár a két regényemet majd szándékomban áll kiadatni. Próbálok túlélni a saját kis sötétségemben.

A tüdős rész egy nem annyira ügyes Vavyan Fable-utánzat. Az Álomhajszában fordul elő egy ilyen mondat: "Így hát halkan, tapintatosan ordít." Reménykedem benne, hogy a magyar szórakoztató irodalom császárnőjét legalább hallomásból mindenki ismeri, én pedig nem szégyellem, hogy egy kis olvasás után átragad rám a stílusa, tehát hasonló módon írok én is, a poénjaim egy részét az ő ihletésének köszönhetem.
Az úrizombi meg azért panaszkodik, mert ő csak lazán feldobta a talpát egy golyótól, míg a többiek szép kis "trófeákkal" büszkélkedhetnek. Az ágyas résznél a ruhán ÉS a lepedőn van a hangsúly, amit meg is indokol: attól még, hogy halottak vagyunk, ne legyünk igénytelenek.

A másik hulluci felháborodása jogos: attól még, hogy MOST jön egy új, az elmúlt huszonhét évben alig néhányan tolták oda az oszló hátsójukat. Mintha azt mondanád, fölösleges azon panaszkodni, hogy öt évig nem láttam a férjemet, holnap úgyis hazajön.

Nem újrakivégzőhelyről van szó, a cím megtévesztő lehet. Ez egy katonai kiképzőtábor, mint később te is rájöttél. A számos absztrakt csavar közül az egyik.
Az új zombik mennek riogatni a jó népet, ez elég érthetően le van írva: nem tisztelik a régi szokásokat, csak a bulin jár az eszük, nincs felelősségtudatuk.
A narrációnak nem kell minden egyes párbeszédsorban felbukkannia, mert megakasztja az egésznek a folyékonyságát. Itt elég annyi, hogy a zombik beszélgetnek egymással. Hogy szám (szem) és személy szerint kik, az nem érdekes.
Nem figyelmetlenség, nem is időugrás: valóban egy nappal korábban jön az új srác, borult a menetrend, a többiek morcosak, mert azt hitték, lesz idejük pihenni.
A félénk és barátságos első ránézésre ellentétes, de talán így könnyebb: nem jött oda rögtön lepacsizni és haverkodni mindenkivel, de nem olyan magának való, sőt mogorva ifjoncnak tűnik, még integet is.
A "tét" szó arra vonatkozik, hogy ha már valami szervecskét kirángatnak a kölyökből, az legyen mondjuk a szíve, valami értékes.

Néhány helyen tényleg "te voltál a rossz olvasó", ha nem haragszol a szóért. De elismerem, bár az előre-hátrautalások megtalálhatóak, a novellákban nem írok le mindent (nem úgy egy hosszú történetben, abba néha bele lehet aludni, annyira részletes), így érthető, ha elsőre nem esik le minden.
Az írástechnikám miatt ne aggódj, határozottan fejlődött azalatt a majdnem hét év alatt, amióta ilyen céllal ragadok tollat, bár néhány hiba terén visszaeső bűnöző vagyok. A humorom meg... családi ökörség, izé: örökség, sokszor furcsa és érthetetlen, némi sötét felütéssel rázva, nem keverve. :D
Köszönöm a hosszú és tartalmas véleményt! :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2013-05-06 09:04 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

"a nagykönyv szerint a bekezdés új gondolatot nyit, tehát egy új bekezdésben nem feltétlenül ott folytatjuk, ahol az előző véget ért, akárcsak a fejezeteknél" - ahogy te csinálod, azt nem új bekezdésbe, hanem új fejezetbe kéne tenni, vagy több helyet kihagyni előtte, hogy lássuk, sok idő telik el (amit így is felfogunk, persze, csak írástechnikailag helytelen). Ha kihagysz mondjuk 2-3 sort, akkor nem is kötök bele.

"A tüdős rész egy nem annyira ügyes Vavyan Fable-utánzat" - ismerem, bár még nem olvastam tőle semmit, de azt tudom, hogy sokan szeretik. Ezek után lehet, hogy rákeresek. Arról, hogy mit gondolok az utánzásról, nem írok inkább semmit részletesen, csak tanácsolni tudom, hogy ne utánozzunk senkit, legyen (már amennyire, ugye, a környezet befolyásolása miatt) saját stílusunk.

"Az úrizombi meg azért panaszkodik, mert ő csak lazán feldobta a talpát egy golyótól" - ezt én is értettem, szerintem valahol valamit félreértettél. Nem az a baj, hogy panaszkodik, hanem hogy a te leírásod alapján kifogásként akarja valamihez felhozni, amiről nem beszélsz.

"Az ágyas résznél a ruhán ÉS a lepedőn van a hangsúly, amit meg is indokol: attól még, hogy halottak vagyunk, ne legyünk igénytelenek." - értem, komolyan értem, de megint az a probléma, hogy írástechnikai szempontból nem jó a megfogalmazás. Kérlek, hidd el nekem, nem alaptalanul írom.

"Mintha azt mondanád, fölösleges azon panaszkodni, hogy öt évig nem láttam a férjemet, holnap úgyis hazajön." - megint félreértettél. A baj nem abban van, hogy panaszkodik, hanem hogy a panaszkodása első olvasásra nem függ össze azzal, hogy új fiút hoznak. Az új fút a te fogalmazásod szerint hozzák, ő meg elkezd arról beszélni, miért nem jön önként senki. Érted? De ha ettől eltekintek is: jön holnap egy új fiú, és ő erre nem azt mondja, de jó, végre valaki, hanem nincs senki, aki beálljon közéjük, holott van, hiszen holnap jön is egy. Utána jöhetne a panaszkodás, vagy alaposabban leírva.

"Az új zombik mennek riogatni a jó népet, ez elég érthetően le van írva" - leírom, ez pontosan miért nem jó. Ezért: "aztán csodálkozunk, hogy olyan rossz a hírünk odaát." - rossz a hírük odaát, ebből én speciel arra asszociáltam, hogy a hírüket viszik valakik, és azzal riogatják a jó népet. Röviden, alanyzavar van. Ezért tettem fel a kérdést.

"A narrációnak nem kell minden egyes párbeszédsorban felbukkannia, mert megakasztja az egésznek a folyékonyságát. Itt elég annyi, hogy a zombik beszélgetnek egymással. Hogy szám (szem) és személy szerint kik, az nem érdekes." - ezért te ne haragudj, de bődületes nagy hülyeséget írtál. Az oké, ha ketten vannak, nem kell mindenüvé narráció. Itt viszont legalább hárman, sőt ha jól számoltam, négyen beszélgetnek, és ilyenkor könnyű elveszteni a fonalat. Én kibogoztam, nem azért írtam, mert nekem nem tiszta, hanem mert ha feszülten kell azon töprengeni, ki a jó isten beszél, akkor az ott már nem élvezetes, nem folyamatos. És egy ilyen történetben nincs olyan, hogy nem fontos, kik beszélgetnek. Ha csak két ember párbeszéde lenne az egész, narráció nélkül, akkor elfogadnám. Mindig tudni kell, ki beszél, akkor is, ha csak mellékszereplő, hiszen ez alapján képzeljük el az egész jelenetet. Ez sem az én heppem, bármelyik író megmondhassa.

"valóban egy nappal korábban jön az új srác, borult a menetrend, a többiek morcosak, mert azt hitték, lesz idejük pihenni." - akkor világosan fogalmazd meg, hogy ez várható, különben mi bizony holnapra várjuk, és amikor megérkezik, csak pislogunk. Ezt nem azért írom, mert így nehéz olvasni, én végigolvastam így is. Írói szempontból hiba, ha ilyen infókat kihagysz, és csak úgy bedobod a változást.

"A félénk és barátságos első ránézésre ellentétes, de talán így könnyebb: nem jött oda rögtön lepacsizni és haverkodni mindenkivel, de nem olyan magának való, sőt mogorva ifjoncnak tűnik, még integet is." - felfogtam, mire utaltál. De a félénk és barátságos attól még két tök ellentétes jellemző. Ahogy megmagyarázod nekem, azt kéne a novelládba is beleírni.

Elhiszem, hogy fejlődtél, mint ahogy mindenki, aki foglalkozik az írással. Attól, hogy hét éve írsz, még nem leszel profi. Ugyanennyi ideje írok én is, sőt vannak, akik régebb óta, mégis követnek el farkashibákat. Írásban folyamatosan fejlődünk, nem állunk meg azért, mert x éve csináljuk. Ez nem ezen múlik, hanem a gyakorláson, és a tanácsok megfogadásán, amik nem feltétlenül a legnagyobbaktól érkeznek.

És nee, kérlek ne mondd azt, hogy "rossz olvasó" vagyok, még idézőjelben se, mert belefojtom magamat egy kanál vízbe. :) Végigolvastam az írásodat, és érted, nem magamért kiemeltem olyan hibáit, amit én is íróktól tanultam. A cím és a tartalom félreértelmezhető, amit neked kell kijavítanod, nem nekem, mert - ahogy említettem - ne magadnak írj, ha meg akarsz jelenni. Légy mindig egyenes, pláne egy ilyen egyszerű történetnél. Nem azért írom mindezt, mert én úgy gondolom, hanem mert megtanultam, kitapasztaltam, hogy nem jó. Amiben nem vagyok biztos, az senkinek nem fogom leírni épp azért, mert én sem vagyok biztos benne.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

h, 2013-05-06 16:22 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Nem is mondtam soha, hogy profi vagyok, csak azt, hogy lesz ennél jobb. ;)
A címnek külön "története" van: egy régebbi füzetkémben találtam, aztán elkezdtem rajta gondolkodni, ebből mit lehetne kanyarítani. Elvégre a jelenlévőket egyszer mind kivégezték, de ez a környezet, a zombitábor új (amennyire én tudom); hirtelen ötlet volt, mielőbb meg akartam írni. A novellákon nem kotlok annyit, mint a regényeken.
Ó, és Fable nénit nem direkt utánzom. Csak többen is mondták már az állandó olvasókörömből, hogy olykor rá emlékeztet a stílusom. De nyugodt szívvel ajánlom az összes könyvét, mert nem véletlenül szeretik. :)
A narrációval kapcsolatban: engem igazából zavar, ha minden megszólalás után odaszúrnak valamit, hogy x és y éppen mit zagyvál össze, még akkor is, ha nem csak ketten eszmecserélnek. Ha nagyon fontos, akkor lehet, de itt nem tartottam lényegesnek az összes táborlakót név szerint megemlíteni, azt sem, hogy épp melyik roncs nyög hozzá valamit a beszélgetéshez.

Kölcsönösen félreértjük egymást, nincs is ennél szebb. :D
Jobban szeretek hosszú történetet vagy "gondolatokat" írni, mert ott 1) van elég időm kibontani mindent, vagy 2) különösebb megakadás nélkül térhetek át a következő mondanivalómra, simábban össze tudom kapcsolni a részleteket.
A probléma nem az írással van, hanem a fejemmel: túl sok minden kattog bennem, egyetlen mondatról vagy szóról sok minden más jut eszembe, ide-oda csapongok. Ez történetben zavaró lehet, tudom.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2013-05-06 16:39 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Megértelek. :)
Rövidet írni nekem is nehezebb. Igaz, ha túl sokat olvas az ember egy írótól, ragad rá a stílusból, nem vitatom. Az én stílusomnak a szépirodalom pl. mindig jót tesz.
Nem lesz ebből baj, na. Egyébként az ötlet maga tetszett, és az írás is, minden hibájával együtt. Nem is firtatom tovább.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.