Tanulékony szörnyeteg

(Stílusgyakorlat)

Az idegen erőkben hívő emberek többsége váltig állítja, hogy valamiféle túlvilági entitás zaklatja őket. De valljuk be, az efféle élmények nagy része csak kutyaugatás. Aki máshogy nem tud kitűnni a tömegből, remek mesemondóvá válik, látónak mutatja magát, úgy gondolja, ezzel megbecsülést, tiszteletet vívhat ki magának. A keresztények között is előbbre valónak látszik az, aki közvetlenül az Úrral diskurál.

Akit valóban üldöz a másik világ szülöttje, csöndben marad, jelét sem adja annak, hogy hazaérve esetleg szellemeknek és démonoknak szervez teapartit. Én jól ismerem azt az érzést, ami ilyenkor felbugyog a szívben, az ember óráról órára megkérdőjelezi a saját józanságát.

Rendszeresen találkozgatok egy bizonyos lénnyel, aki... Azt sem tudom, tulajdonképpen miféle szerzet, egyszerű démonhoz képest túl nagy a hatalma, ördögnek, sátánnak túl gyengéd; az őrület tünete sem lehet, hiszen minden más nagyszerűen működik, nem változtak meg a szokásaim, és teljesen logikusan válaszolok a kérdésekre.

Egyáltalán nem hasonlít a hírneves történetek sötét alakjaira, egyelőre nem mutat érdeklődést a lelkem iránt, nem akar elcsábítani − semmilyen formában −, nem parancsolgat, nem kínoz meg. Bár ez utóbbiról vitatkozhatnánk, a puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy züllött éjszakákról súgjanak össze a hátam mögött.

Ennek fényében erősen kétségbe vonható, miféle kapcsolatban állok vele, barátnak nevezni túlzás lenne, a másvilágról szalajtott rokonság gondolata pedig egyenesen abszurdum, maradjunk hát a nem annyira kedves ismerősnél, aki unalmas pillanataiban az én tönkretételemmel foglalatoskodik. Más helyzetben ezt hízelgőnek találnám.

Kíváncsi vagyok, miért engem gyötör, de bármilyen alantasan kérdezem tőle, mindig rájön a cselre, és nem felel, támpontokat sem ad. Talán úgy véli, társra lelt bennem, akivel vállvetve szánakozhat az emberiség fölött. Valahogy így csinálják a barátok: közös érdeklődés, közös eszmék, közös célok.

Nos, igen, jobb szó híján barátságot kötöttem egy túlvilági teremtménnyel. Bár mondhatnám, hogy az iszonyat futkos tőle a hátamon! Sajnos nem ez a helyzet, a viszolygásom abban a pillanatban köddé vált, amint megtudtam, milyen sokszínű művészlélek a kedves szörnyetegem.

Tudniillik, ő a szerelmese a zenének, amikor épp nem engem akar megnyomorítani, operákat ír; betéve tudja a nagy írók-költők műveit, illik is hozzá az a régi, helyenként cicomás, kifinomult stílus − ebben a pontban nem tévedtek a szerzők, odaát műveltebb teremtések élnek, mint az emberek közt.

Félreértés ne essék, a roppant értelmen kívül nem nagyon akad jó tulajdonsága. A türelem főképp nem erénye, a nap bármely szakaszában képes kapcsolatba lépni a lelkemnek azon kis darabjával, amelyhez hozzákapcsolódott, mint egy meglehetősen kellemetlen hajóhorgony. Mit érdekli őt a tárgyalás, amin az állásom múlhat? Ilyen apróságokkal nem törődik.

Az az én átkozott nagy szerencsém, hogy nem bővelkedem közeli barátokban, senki sem faggatózik, miért járok nyári hőségben is zárt ruhákban, miért tűnök inkább halottnak, mint élőnek. Ha megteszik, nem tudnék hazudni, képtelen vagyok kitérni az egyenes kérdések elől.

Undorodom a testemtől, a rajta éktelenkedő zúzódásoktól és foltoktól, a boszorkányos pecsétektől, amik egytől egyig kényes területen fekszenek. Reggelenként már nem fárasztom magam a tükörbe nézéssel, csak elriasztana a visszabámuló arc: véreres, karikás szem, cserepes száj, szinte hamuszürke bőr, folyton verejték gyöngyözik rajta. Nem, ebből nem kérek.

És a rémség nevet − rajtam. Kacagva nézi, ahogy szenvedek, de mostani nyomorúságom nem elég neki, az ajkába harap, mire az én vérem serdül ki. Ez az ő módszere, anélkül ejt komoly sebeket, hogy hozzám érne. El kell ismernem, bámulatos egy teremtmény, ha a tudomány reprodukálni tudná ezt a képességet, az emberi faj hamar eltűnne a térképről.

Egyszer-kétszer előfordult, hogy a semmiből vérző sebek vagy elszíneződött foltok tűntek fel a bőrömön, de ez a ritkább eset, a szörny jobban élvezi, ha mellettem lehet, csodálhatja a kínjaimat. Most is kivárta, míg hazaérek, a szobámban üldögél, türelmetlenül dobol a fotel karfáján. Mikor meglát, gusztustalan vigyorra húzódik a szája, vidám köszöntése azonban ugyanolyan, mint máskor, csevegő hangnemben kérdezgeti, mi történt ma velem.

Amíg mesélek, ő könnyed léptekkel odasétál az ablakhoz, behúzza a függönyöket, hogy senki se lássa, mit fogunk csinálni, elrejti ezt a taszító, a maga nemében mégis csodálatos és szép rituálét, a mi kis kézfogásunkat. Okos dög, meg kell hagyni, én pedig félek egy szót is szólni, a titkunk hétlakatos biztonságban van.

Lemezt csúsztat a tű alá, felcsendül az egyik klasszikus dallamsor. Izmaim lassan ellazulnak, béke költözik a szívembe; pont ezt akarja. Néhány percig mozdulatlanul élvezzük a zene varázsát, majd a rém egy kimondatlan jelre közelebb sétál hozzám, le sem veszi rólam a szemét, persze nem a szokásosnál is sápadtabb arcomat fürkészi, a lelkemben vájkál, azt puhatolja, mire állok készen.

Egykedvűen nézem, ahogy megkapirgálja a csuklóját, göcsörtös körme alatt halk sercegéssel válnak le a hámsejtek, a hihetetlen mennyiségű kosz, ami az amúgy egészen emberi színű porhüvelyt borítja, fekete szemcsékben pereg a padlóra. Megkockáztatom, talán három éve mosdhatott utoljára, de furcsa módon az ezzel járó szag elkerüli őt. Nem rózsabimbó illatú, de nem kell az orrom elé kapnom a kezemet, még fintorognom sem.

Míg az újabb szertartást készíti elő, elgondolkodom egyen s máson. Úgy lenne helyénvaló, ha tömény gyűlöletet éreznék a lény iránt, aki inkább árt nekem, mint használ, bár kétségkívül élvezem a művészetet szerető és tisztelő ember hangsúlyával elbeszélt értekezéseit, igazán tanulságosak. Mégsem fűt utálat; tűröm a sebeket és zúzódásokat, elengedem a fülem mellett a találgatásokat − nem hiszem, hogy meglennék ezek nélkül.

Azzal áltatom magam, csak magányos vagyok, de némi társaság fejében valószínűleg nem merészkednék idáig. Egyre azt kérdezem, mi hajt tovább, mi a célom ezzel az értelmetlennek tűnő szimbiózissal, és hiába töröm a fejem, nem lelem a választ.

A szörnyem kiválóan ért a kétségek elhintéséhez, a pontok fölé minduntalan kérdőjeleket kanyarítok, s csupán néha-néha merül fel bennem a gyanú, hogy mindez nem véletlenül történik. Mint mondtam, roppantul okos rémséggel van dolgom.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2013-11-23 19:03 Sren

Sren képe

Ha már stílusgyakorlat, bele kéne férjen holmi fogalmazási készség.* A szókincsed okés, de a fogalmazás gyenge.
Tudnék még mondani ezt-azt, nem biztos, hogy lesz időm.
Tömören: ügyes, lelkes, fantáziadús lény vagy; de amikor át akarod hozni a vászonra a sokmindent, amit nekünk, íróknak el kell mondani, megakad a tű a lemezen. Felhígul, erőtlenné válik.
Ahhoz, ami benned munkál, profi fogalmazás kell. Gyakorolj.

* Az említett készségen túl a mások által életre hívott szintagmák legelőzékenyebb elismerése, azonnal és hirtelen, rögtön a mű elején, vagy idézet, vagy jegyzet formájában! Utalni Kovács Ákosra, mert a tanulékony szörnyeteg az övé! (Még akkor is, ha elvileg tíz szóig terjed a szerzői jog (Dóri, jól tudom???), ha elmulasztod a nyilvánvalót, az pofátlan visszaélés, lévén, hogy annyira jellegzetes a szókapcsolat.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2013-11-23 21:21 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

És paff.
"Ahhoz, ami benned munkál, profi fogalmazás kell. Gyakorolj." Ez a mű pont az. Kőkemény gyakorlás. Ugyanis nem szokásom így írni, de néha-néha ki kell lépni a jól bevált keretek közül, vándorolni, mint a roxforti festmények, hadakozni, kiröhögtetni magunkat, mint az a lovag a kövér pónijával, akinek nem jut eszembe a neve.
Lehet, hogy híg, talán erőtlen is, de ha elolvasom néhány örökbecsű, nagynevű író-költő művét, nem látok különbséget. Mindenki tiszteli őket, mert egyszer azt mondták, tudnak valamit, engem viszont untatnak. De kipróbálhatom, milyen az, ha többé-kevésbé hasonló módon csűröm-csavarom a szavakat.

Minden tiszteletem Ákosnak, de nem hiszem, hogy kiérdemeltem ezt a ledorongolást a szerzői jogokkal kapcsolatban. Eredetileg a "Talented Monster" címet adtam a novellának, ám úgy gondoltam, ha már felküldöm a Karcolatra, egy magyar írói portálra, adok neki egy magyar címet, és ez a választás tűnt a legkézenfekvőbbnek. Az írásnak semmi köze a dalhoz.
Sőt. Igaz, most nem ez a helyzet, de mi lenne, ha nem ismerném a számot? Két szó, csak úgy fejből, kreativitással. Ez még senkinek nem jutott eszébe? Elnézést a "kirohanásért", de nem kellene mindenben a szerzői jogok megsértését és az ócska utánzatokat keresni.
Persze ez egy szerény, jóindulatú vélemény, ami nem sokat számít, csupán próbálom megvédeni magam. Ostobán érvelek? Könnyen meglehet. Ez esetben vedd légyzümmögésnek. De adj egy esélyt, mielőtt lecsapsz.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

szo, 2013-11-23 23:11 Lao-ce

Lao-ce képe
1

„(Stílusgyakorlat)”
Már előre szabadkozol, vagyis Te is tisztában vagy vele, hogy ez a „műved” mennyit ér.

„De valljuk be, az efféle élmények nagy része csak kutyaugatás.” - De valljuk be, ennek a mondatodnak a végére felkiáltójel kellett volna! ( És akkor most arról nem is beszélek, hogy ez milyen idióta mondat. Egy „élmény” hogy lehet „kutyaugatás”?!)

„Aki máshogy nem tud kitűnni a tömegből, remek mesemondóvá válik…” – Ezzel önmagadat minősíted.

„egyszerű démonhoz képest túl nagy a hatalma, ördögnek, sátánnak túl gyengéd…” A „túl nagy a hatalma” ellentétpárja nem a „túl gyengéd”.

„…nem kínoz meg.” „…Kíváncsi vagyok, miért engem gyötör...” – Akkor ez most hogy is van?

„de bármilyen alantasan kérdezem tőle” – Te tisztában vagy az „alantas” szó jelentésével?

„Ennek fényében erősen kétségbe vonható, miféle kapcsolatban állok vele, barátnak nevezni túlzás lenne, a másvilágról szalajtott rokonság gondolata pedig egyenesen abszurdum, maradjunk hát a nem annyira kedves ismerősnél, aki unalmas pillanataiban az én tönkretételemmel foglalatoskodik.” – Olvasd fel magadnak ezt a mondatot hangosan! ( „Abszurdum” helyett pedig talán inkább „abszurd”.)

Nem is folytatom.
A gond az, hogy nem tudsz érthetően fogalmazni.
Olvass!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

v, 2013-11-24 07:35 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Hátulról kezdem.
"Olvass!" Amikor ezt írtam, pont azt tettem, de ne zavarjon. Hogy miért stílusgyakorlat? Mert olvasgatom a jó öreg Poe mester novelláskötetét, és beugrik, hogy jé, a történetek nekem valóak, kicsit olyanok, mint az enyémek, egyedül a stílus az, ami bennem nincs meg. És nem szándékozom örökre a saját dobozomban maradni. Nem, nem tudom, mennyit ér az írás, mert szerintem remekül megoldottam a saját feladatomat. Hogy személy szerint Te mit gondolsz róla, az engem nem izgat.

"Te tisztában vagy az „alantas” szó jelentésével?" Nem szokásom olyan szavakat használni, amiket nem értek. Könnyedén rá lehet jönni a mondat kulcsára: "Akárhogy próbálom kicsalni belőle a választ, akármilyen ravaszkodva csűröm a szavakat, mindig tudja, mit akarok."

"A „túl nagy a hatalma” ellentétpárja nem a „túl gyengéd”." Nem ellentétpárt kerestem, egyszerűen tényeket. Például: "Az a víz folyónak túl keskeny, pataknak túlságosan gyors sodrású és mély." Nem kell ellentét.

"Ezzel önmagadat minősíted." Legalázatosabb bocsánatodat kérem újfent, de elmondanád, én mikor próbáltam kitűnni a tömegből?! Ja, hogy nem is ismersz. Ajánlom figyelmedbe a "Kutyafuttában" és a "Függőség" című műveimet. Azok a főszereplők (egy-egy elfantáziásított változatom, alteregóm, ha úgy tetszik) mikor akarnak villogni, mint egy rohadt fényjelző?! Jobb nekem szürkén és ismeretlenül. Nem azért írok, mert az hű, de menő. Ennyit a nagy szádról és a fellengzésedről.

"Egy „élmény” hogy lehet „kutyaugatás”?!" Tudod, van az a mondás, hogy "Amelyik kutya ugat, az nem harap." Romeo és Júlia musicalben: "Gyáva kutya ez, nem harap, ugat, de csak a szája nagy." A kutyaugatás itt azt jelenti, lódítás, hazugság. A nagynevűek mindig, minden körülmények között érthetően fogalmaznak talán? Bizonyára ezért van annyi lábjegyzet.

Azért kösz', hogy időt szántál a hozzászólás megírására.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-11-24 11:32 Lao-ce

Lao-ce képe

""Olvass!" Amikor ezt írtam, pont azt tettem, de ne zavarjon. " - Nem zavar. Még akkor sem,ha láthatóan nem vagy hajlandó megbarátkozni a mondatvégi írásjelek használatának szabályaival.

"mert szerintem remekül megoldottam a saját feladatomat. " - Na, akkor legalább egy elégedett olvasód már van.

" Nem szokásom olyan szavakat használni, amiket nem értek." - A jelek mást mutatnak. Az, hogy megpróbálod kicsalni a választ, nem "alantas". Valamit alantassá a cél tesz.

""A „túl nagy a hatalma” ellentétpárja nem a „túl gyengéd”." Nem ellentétpárt kerestem, egyszerűen tényeket. Például: "Az a víz folyónak túl keskeny, pataknak túlságosan gyors sodrású és mély." Nem kell ellentét." - Áááááá...

A többi szót sem érdemel.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

v, 2013-11-24 13:17 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Nem fogok újfent teljesen és totálisan értelmetlen kommentháborút kezdeni veled, mert nem érsz annyit. Ha nem tetszik, nem kell az írásaimat olvasnod, nem személyesen neked teszem fel őket.
További szép napot! Engem vár a törikönyv. -.-

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-11-24 13:27 Lao-ce

Lao-ce képe

Valamit félreértettél, ha azt hiszed, hogy az én célom a "kommentháború" ( pláne veled). De igazad van, a tanulás fontos dolog. Sok sikert hozzá!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

h, 2013-11-25 14:48 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Kezdelek egészen más színben látni: a jókívánság megtette a hatását, ha esetleg mégis lecsúszom az ötösről, a négyesem sziklaszilárd. Szóval... Köszönöm! :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-11-26 11:34 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

"Az idegen erőkben hívő emberek többsége váltig állítja, hogy valamiféle túlvilági entitás zaklatja őket. De valljuk be, az efféle élmények nagy része csak kutyaugatás."

A mondat tartalma nem igazán jön át. Ami nem feltétlen baj. Első olvasatra így ártelmeztem.

"Az idegen erőkben hívő emberek többsége váltig állítja, hogy valamiféle túlvilági entitás zaklatja őket. Viszont az efféle élmények nagy része mögött nem áll más, csak kutyaugatás."

Azaz valamiféle közönséges, ám félreértett jelenség miatt hiszik azt, hogy valami zaklatja őket. Később rájöttem, hogy nem így érted, sokkal inkább így:

"Az idegen erőkben hívő emberek többsége váltig állítja, hogy valamiféle túlvilági entitás zaklatja őket, de valljuk be, az efféle elbeszélések/élménybeszámolók/beszélyek/stb. nagy része csak kutyaugatás."

A kutyaugatás azért zavaró, mert nem szoktuk alkalmazni a szófiabeszélyre. Ha nem közkeletű kifejezéseket használunk, nagyon oda kell figyelni arra, hogy a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderüljön a mondanivaló. Itt nem derült ki. Ha egyszerűen azt írod, az efféle élmények nagy része tódítás, lódítás vagy hasonló, akkor jobban átjön, bár ez esetben is helyesebb ha élmény helyett beszámolót használunk, mert arról van szó, és nem magáról az éléményről.

k, 2013-11-26 14:42 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Igen, úgy veszem észre, ez a "kutyaugatás" mindenkit kizökkentett az amúgy nyugodt olvasásból. Egy fentebbi (lentebbi?) hozzászólásban megindokoltam, miért ezt a szót használtam, nekem logikus az ottléte. Továbbra sem tudok jobb érvet felhozni magam mellett, minthogy irodalmunk nagy művei is tele vannak az efféle kifejezések szómagyarázataival, fél oldal történet, fél oldal lábjegyzet. :) Legközelebbre kitalálok egy módszert, amivel megmentem azt a szerencsétlen káposztát a vérkecskétől. :D Szerintem lesz még ehhez hasonló a továbbiakban.
"helyesebb ha élmény helyett beszámolót használunk" Megfontolandó tanács, köszönöm! :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-11-24 08:32 Roah

Roah képe

Megpróbálok segíteni - oké? :)
De előtte ezt kell mesélnem! :D
Elkezdtem neked írni egy hozzászólást, aztán abbahagytam. Úgy gondoltam, inkább kihagyom. Édesség után kutakodtam a vitrinben. Szaloncukor! Mindenféle ízesítésűt összevásároltunk legutóbb; rumosdiósat, gesztenyéset, banánosat. Nagyba' veszem ki a csörgős zacskót, és mit látok benne?
Egy katica-bogarat. Ici-picit, pirosat, pettyeset.
Nem tudom megindokolni, miért, de téged juttatott eszembe. Kitettem a katica szűrét az ablakpárkányra, és nem ettem szaloncukrot sem.

Visszaültem a géphez, hátha szolgálhatok némi apró tanáccsal.

Stílust gyakorolsz? Remek! Kísérletezni pompás élmény!
A fogalmazásodra, és a szavak pontos jelentésére is szánj időt. Mindjárt megmutatom, mire célzok, de igyekszem sorba állítani a véleményemet.

A történet elején megemlíted, hogy a lény nem kínoz, aztán elkövettél vagy húsz mondatod arra nézvén, mennyire gyötör. Joggal bámulok bambán: most akko' mi van? Ellentmondásos. Piszkosul.

"A türelem főképp nem erénye, a nap bármely szakaszában képes kapcsolatba lépni a lelkemnek azon kis darabjával, amelyhez hozzákapcsolódott, mint egy meglehetősen kellemetlen hajóhorgony. Mit érdekli őt a tárgyalás, amin az állásom múlhat? Ilyen apróságokkal nem törődik."

Ez, amit kiemeltem, gyakorlatilag az egész sztorira jellemző, legalábbis számomra.
A lélekbe kapcsolódott hajóhorgony nem épp lepkekergető, virágos réten futkározó tapasztalattal bírhat. Mi ez, ha nem kínzás?
Aztán itt a türelem szó kényszerházassága az idővel. Nem tudom, mit akarsz ezzel mondani, egyszerűen nem értem.
A helyedbe tisztába tenném. :) Ezt elvonatkoztathatom az időhöz, hogy a lény ráér engem szekálni, bárhol, bármikor, nem törődik semmivel. Sok mindenhez köze van ennek a mondatnak - a türelmet kivéve. Ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá, fogalmazd át.

A legbonyolultabb matematikai számításokat is leegyszerűsítjük. A legkomplikáltabb törtes egyenletek megfejtéséhez is egy egyszerű szabályt alkalmazunk. A hangsúly az egyszerűségen van. Az egyszerűsítés jó dolog!
Gondold át, mit szeretnél mondani. Talán szavanként.

"Olvasson Marcus Aureliust! Aki mit mondott? Mi a legfontosabb? Mi a legfőbb alapelv? Mi ez a dolog önmagában? Az egyszerűség." (Bárányok Hallgatnak - Hannibal Lecter/ Anthony Hopkins)

Csapj a lapok közé! :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2013-11-24 10:53 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Amikor felolvastam otthon, anyum is belezavarodott, hogy most tulajdonképpen mi a helyzet, de megvan rá az okom, mit miért írtam. A kínzást én jól érzékelhető, fizikai és lelki terrorra értettem, egyszóval a lényecske nem láncolja a főszereplőt a falhoz, hogy túlvilági BDSM-et játsszon vele. Ami közöttük történik, egy finomhangolt játék, ami bizony fáj, de a férfi/nő (ahogy tetszik) nem úgy fogja fel, mintha konkrétan kínozná.
Gyakran megesik velem, hogy hasonló ellentmondásokat fogalmazok meg, engem nem zavar, ez vagyok én, a lélek, akit egyszerre csábít és taszít a sötétség, minden mondatát az előzővel állítja ellentétbe, maga sem tudja, mit akar. Ilyenek a karaktereim is, belezavarodnak a saját érzéseik hálójába, kvázi csókot nyomnak a Banyapók csáprágóira.
Külső szemmel baromira idegesítő lehet, de a témaválasztásom megköveteli az ilyen "bakikat", a démoni Stockholm-szindróma elég sok történetemben felbukkan, harcol a józan ésszel. Szeretném azt hinni, hogy főként emiatt nem tetszik sokaknak, az eltérő látásmód veszi el az ízét. "Not everyone's cup of tea", teljességgel megértem. Írhatok én tökéletes verseléssel, ha a téma nem ragadja meg az embert, nem fog hanyatt esni tőle, bármilyen szép és jó is.
Az idő... Nos, azzal is hasonló a helyzet.

Egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy újra teapartit csapok Hannibál bácsival, rég láttam a filmet. :3 Hopkins egy zseni, ehhez nem fér kétség. :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-11-24 14:41 polgarveronika

polgarveronika képe

"Nem, nem tudom, mennyit ér az írás, mert szerintem remekül megoldottam a saját feladatomat. Hogy személy szerint Te mit gondolsz róla, az engem nem izgat."(E. Lilia)

Baráti tanács:
1.sose mondd (meg ha úgy is gondolod), hogy tökéletesen megoldottál egy feladatot, mert:
a.)nem biztos, hogy úgy van
b.)nem biztos, hogy egy idő múlva nem tudnád jobban megcsinálni
c.)lehet, hogy tényleg nem tudod jobban megcsinálni, pedig szeretnéd, és ez bosszantó

2. ha nem érzed, nem tudod, hogy mennyit ér az írásod, az bizony baj. De ha tényleg bizonytalan vagy benne, tedd ki, és nézd meg, mi a reakció. Hátha érdemes tanulni belőlük.
3. Az író elsősorban az olvasóknak ír (persze egy kicsit magának is, de erről most ne beszéljünk:)),ergo igenis kell, hogy izgassa a vélemény.

(minthogy a töri könyvedbe bújtál vissza- nagyon helyesen-, gondolom igen fiatal vagy még, ez persze nagyon jó, de múlékony állapot, és idővel rá kell jöjj, hogy minden dolog, amihez hozzáfog az ember -légyen az egy jó rántotta elkészítése akár- kellő alázat szükségeltetik.)

 

_______Tertium non datur ______

v, 2013-11-24 15:01 Aardvark

Aardvark képe

Megspóroltál nekem egy hozzászólást. Ha lenne itt "like", akkor csak kattintottam vón.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

v, 2013-11-24 19:54 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Látom, mindenkinek hosszú a nevem. :D A negyedik eset után már csak leírom: nem Lilia, Lilian, aztán még Blake is. :D De egyszerűen Elisabeth vagy Lisa. :)

Nem, nem, a tökéletes szót nem használtam, azt írtam, remekül; a saját mércéim szerint, valamint ahhoz képest, hogy először csináltam ilyet. Ha egy gyerek beszabadul a konyhába, és nekiáll kotyvasztani, az már elég szép eredmény, ha ehetőre sikerül a műve. Ahhoz, hogy a nagyi nyomába érjen, még sokat kell gyakorolnia, de elsőre határozottan jó.
Az idő mindig érdekes változó az egyenletben. Ennyi erővel semmi sem tökéletes, ez csak egy szótári alak. Azért bátorkodtam odazárójelezni azt a stílusgyakorlatot, mert először vetemedtem ilyesmire. A saját berkeimen belül sikerült már olyan írást lepötyögnöm, amire többen áldásukat adták itt a Karcon, azt mondták, egészen jó. De ez egy új terület, akár visszaesésként is fémjelezhetnénk.

Szerintem helyénvaló azt mondani, hogy nem tudom, mennyit ér. Egy kicsit minden író elfogult a munkájával. Idővel megtanulom objektíven nézni, addig csak a saját mércémmel mérhetem. Volt már rosszabb is.
És ami az alázatot illeti... ennél mélyebbre csak nem süllyedhetek! :D Eszközként jellemzem magam, egy függőként, akinek szüksége van az írásra, még akkor is, ha a szavaival nem nyeri el mindenki szívét. Nem az olvasóknak írok. Önző, ugye?
Ha már a konyhás hasonlatoknál voltam: az írás konyhaművészet. Én nem tartom magam szigorúan a receptekhez, és mindegyik ételben megtalálható egy apró, alig észrevehető íz, ami jelzi, hogy én készítettem. Talán nem mindenki ízlésének felel meg, de csak ezért nem fogok változtatni.

Törit éppenséggel tanulhatnék az egyetemen is, de való igaz, egy félévig még kiskorúnak számítok, a gimi kellős közepén. :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2013-11-25 11:24 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

"Látom, mindenkinek hosszú a nevem. :D A negyedik eset után már csak leírom: nem Lilia, Lilian, aztán még Blake is. :D De egyszerűen Elisabeth vagy Lisa. :)"
Bocsánat, hogy csak úgy vakon hozzászólok, csak ez szemet szúrt.
Ez valószínűleg a rendszer hibája (valóban hosszú neki a neved), ugyanis én csak annyit látok a kommentek fejlécénél a nevednél, hogy: "Elisabeth Lilia..." Valószínűleg a három pont jelentené azt, hogy a névnek még van folytatása, de erre az ember hirtelen nem gondolna, amikor ránéz.
A tévesztés tehát valószínűleg nem tiszteletlenségből, hanem félreértésből adódik. Elnézést kérek a többiek nevében is emiatt.

_____________________________________________________________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2013-11-25 14:46 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Nyilván nem a hozzászólók hibája, tudom jól, eszemben sem volt tiszteletlenségnek vagy hasonlónak venni. :) Igazából még vicces is a helyzet, valaki elkeresztelt Lillának, és nem Csokonai volt! :D Sajnos nem gondoltam a rendszerre, amikor "spanyol mintára" kezdtem nevet alkotni. El nem tudom képzelni, a Julio Antonio Carlos Miguel Gonzaga Maria Banderas Muchas Gratias Senor mekkora kavarodást okozna. :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-11-26 09:01 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Mindenki Anto-nak vagy Car-nak szólítaná. :P

_____________________________________________________________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2013-11-25 15:06 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Kellő fricska magamnak és a hasonló helyzetben lévőknek, csak mert tökéletesen illik a témánkhoz:
http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=21077&chapter=1
(Remélem, nem számít reklámnak!)

Az univerzum pont ma sodorta az utamba ezt az igen tanulságos művet, amiben végtére is magamon és úgy alapvetően az összes írón tudok egy jóízűt kacagni. Van erre valami tudományos szabály? Murphy? :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

v, 2013-11-24 14:58 Lara White

Lara White képe

Én se értem a szerzői jogos dolgot. Számos előadónak és egyuttesnek vannak ugysn olyan címmel ellátott dalai vagy regényei. Pl a Guns N Roses es az Asia "Don't Cry című dala. Ugyan az mégis más. De szerintem senki se gyanusítgatja hogy vissza éltek a szerzői joggal.
Na igen nem hagyhattam szó nélkül a többi kommentet el se olvastam.
Lis te irj úgy ahogy szeretsz es tök jó leszel :D hajra sis' :D

v, 2013-11-24 15:42 Sren

Sren képe

Elég szomorú, hogy ilyen alapvető dolgokat külön el kell mondani. Más, ha egy hétköznapi szókapcsolatról beszélünk, és teljesen más, ha egy olyanról, ami már stílusjegyet visel magán. Ilyesmivel szemben egyszerűen nem érv az, hogy "de hát csak két szó, más is használja, miért ne találhattam volna ki én magam?".
Volt már hasonló vita itt, tessék, tanulságos lehet.
http://karcolat.hu/irasok/horror/elizabethlynn/reszlet_egy_remalomnovell...

Elisabeth, sosem voltam rosszindulatú, ledorongoló, és nem is leszek. Hogy vannak, akiknek "így jön le" egy-egy kommentem, azt csak sajnálni tudom. Ha eltöltesz pár évet az amatőr irodalom berkeiben (és azt nem öncélúan töltöd), rá fogsz jönni, hogy nem érdemes finomkodni, mert azzal semmire sem megy sem az író, sem a kritikus. Nem fogom azt mondani valamire, hogy jó, ha egyszer nem jó. Akkor lesz jó, ha rárepülsz a fogalmazásra. Ez nem jelenti azt, hogy a válaszod légyzümmögés nekem. Írjál, gyakorolj sokat. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2013-11-24 19:39 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Azt hiszem, ezt a beszélgetést olvastam már valamikor, mintha le lenne mentve a sztori, de nem biztos. Azért elolvastam újra. :)
Sren, a Te stílusoddal sosem volt bajom. Sosem kértem finomkodást, rózsaillatú, tömjénfüstös kommenteket. Sem itt, sem másutt. Ha kicsit nyers, de száz százalékosan "hasznosítható" (szégyen, erre most nem tudok jobb szót) hozzászólásokat kapok, annak csak örülök, bár egy idő után idegesít a folyamatos kudarc, mégsem lesz tőle rossz érzésem. Ha mások szerint nem jó, szerintem igen, legfeljebb udvariasan végighallgatom mindenki véleményét, aztán érdemben válaszolok.

Lao-ce már annál inkább csípi a csőröm, a negatív kritika nem egyenlő a bunkósággal. Én a sötét középkorból jöttem, ahol normális hangnemben is lehet közölni a véleményünket.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-11-26 09:13 Hedge Hog (nem ellenőrzött)

Szia!
Én nem szoktam kommentálni a Karcolaton megjelent írásokat, legyen ez a nálam tapasztaltabbak dolga, de figyelembe véve a fent található vitaáradatot – engedd meg, hogy kivételet tegyek.
Elolvastam az írásodat, aztán a kommenteket, és megint az írásodat, többször is. A stílusod felkeltette az érdeklődésemet, ezért a többi művedet is átböngésztem. Az adatlapodból arra következtetek, hogy nagyon fiatal vagy, ennek ellenére bőséges a szókincsed és nagyon jól írsz. Gördülékeny a szöveg, és mindegyik művednek megvan a sajátos hangulata. Látszik, hogy sokat olvasol, művelet inteligens ember vagy, és ez messze felülemel kortársaidon, sőt sok idősebb kollégádnak is van mit merítenie „belőled”.
Szerintem igazad van abban, hogy az író magának (is) ír, de az olvasókat sem kell figyelmen kívűl hagyni. Az írásaid tele vannak a gondolataiddal, amit szeretnél megosztani másokkal is. Nekem legalábbis így jött le. Ellentétben a „kommersz” írókkal, te megmaradtál önmagad személyiségének, és ezt jól teszed! Igaz, a kommersz irodalomból talán jobban meg lehet élni, ha a mélyen tisztelt Olvasónak azt nyújtjuk, amit éppen szeretne, a kor divatjának megfelelően – csámcsogjon, nyálazzon rajta igénye szerint.
Én sem szeretem a kákán is csomót kereső – és találó egyének okostojás beszólásait. Azon a bizonyos kákán csomónak lehet titulálni a katicabogarat, aminek éppen arra akadt dolga.
Ha így állnánk hozzá az irodalomhoz, akkor nem lennének meséink, hisz mesealakok nem léteznek, nem lenne sci-fi irodalom, hasonló okok miatt, és sorolhatnám még tovább. Jól néznénk ki, ha Asimov Alapítvány sorozatát azért selejteznénk ki, mert a hipertéri ugrás képtelenség. (ma)
Végül, ha megengedsz egy jó tanácsot: figyelj oda az igazi „öreg” rókák megjegyzéseire! Nekem sokat segítettek, amióta itt vagyok a Karcolaton. Hogy ennek megvan-e a gyümölcse, azt döntsétek el ti, elolvasva az írásaimat.
Sok sikert kívánok Neked!

k, 2013-11-26 14:53 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Ó, köszönöm, hogy jónak találod őket!
Tény ami tény, csak addig vagyok rugalmas, amíg az nekem is kényelmes, épp ezért nem szeretek a "na, ma mit kér az Olvasó?" elven alkotni. Hogy őszinte legyek, nekem igenis számít, mit gondol egy kívülálló, de nem feltétlenül írom fölül a saját véleményemet, elképzeléseimet, végül ezért fogalmaztam úgy, hogy nem kavar meg, ki mit mond. Persze vannak, akiknek adok a véleményére, nem kell félteni a mindenkori fejlődésemet, ami hasznos, az megmarad a kerek kis fejemben! :D
És ami a szókincset illeti... Két könyvmoly (apa és anya) egyenlő még egy könyvmoly (én), a környezetemben ritkán marad egy történet "befalatlanul". :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.