Szerelmünk lapjai; az első oldalak, avagy az első csók története.

Csengettek. A tanár belépett a terembe. Az osztály felállt, jelentettek, majd leültek, majd a tanár elkezdte az órát.
- Nos akkor, ahogy a múlt héten megbeszéltük, - mondta mély rekedtes hangon, hallatszott rajta, hogy már nagyon fáradt volt, de folytatta - vegyenek elő egy lapot, és máris kezdjük. A feladat, a Neumann-elvű számítógépek kiépítésének leírása, a Harvard struktúrájú gépekkel összehasonlítva. Mindeközben a tanulók csendben ültek a teremben a papír már előttük volt, és a feladatot jegyezték le. Egy egész óra a rendelkezésükre áll, lehet kezdeni. Jó munkát.
A tanulók nagyon buzgón, szorgalmasan dolgoztak, látszott rajtuk, sokat készültek a nagy megmérettetésre. Az idő pedig gyorsan telt. Szinte repült. Még el sem kezdték jóformán a dolgozatírást, máris tovaszállt az óra. Ők maguk sem hiték volna, hogy olyan gyorsan elszáll az idő. Újra csengettek, a papírokat pedig beszedték.
- Az eredmények jövő hétre vérhatóan megszületnek, viszont látásra - mondta végül a tanár, majd kiment.
- Az ördögbe! - csattant fel valaki az első sorban.
- Mi a gond? - kérdezte az osztálytársa.
- Á hagyjuk, nem fontos csak…
- Csak…? Erősködött tovább a másik srác.
- Csak nem volt elég időm
- Neked?! Hisz így is négy oldalt írtál - Csodálkozva mondta a fiú.
- Igen, de, de tudtam volna még mit írni.
Egy nagy szünetet tartott a fiú, meg is fordult, hátra nézett.
- Na! Most meg mi van? Nem jössz? Kérdezte újra a srác.
- Nem, menj csak - vetettre oda válaszképp hanyagul a másik. - Én megvárom Angelt.
- Angel?
A fiú csak elmosolyodott, majd felvillantotta szemeit, a hátsó sorban ülő csinos lányra.
- Á így már értem. - hallatszott a válasz - Sok sikert, halnap találkozunk.
- Ja neked is.
A diákok örömtől sugárzó arccal hagyták el az iskolát. Miden okuk meg volt rá. Tavasz volt, jó idő. A nap sütött, melegen, sárgán ragyogott az égbolton.
Ahogy jöttek ki az udvaron át vidáman, beszélgettek egymással, nevetgéltek, a tavaszi szél pedig kellemesen hűsítette a gyermeki arcokat. A fiú, épp hogy megpillantotta a lányt, már tudta mit fog tenni. Elindult hozzá, az udvaron át lassan, határozottan, nyugodtan. Mikor odaért szél felerősödött, s két oldalt szétfújta hosszú haját.

- Na, hogy sikerült? - kérdezte a srác lesütött szemmel.
- Nem is tudom. Majd kiderül. - Mondta a lány. - És neked?
- Szerintem egész jó lett, ki hitte volna, hogy ennyit tudok írni. Majd a lány szemébe nézett. Elkísérhetlek? Kérdezte végül.
- Persze.
Kezdetben, míg együtt mentek, mindketten szótlanok voltak, csak némán meredtek, maguk elé, a fiú azonban néha ránézett a lányra, de továbbra sem mondott semmit. Aztán lassan megérkeztek a lány házához. Akkor a fiú megszólalt volna, de a lány belefojtotta a szót.
- Nos úgy tűnik, itt elválnak útjaink. - Mondta, a fiú pedig csak bólintott, majd hozzá tette, igen úgy tűnik.
Majd elköszöntek egymástól, és a lány bement.
A fiú pedig, tovább ment a hosszú úton egyedül, szomorúan, és végtelenül magányosan. Közben sok mindenen gondolkodott. Tudta jól mit vesztett. Egy újabb lehetőséget. Pedig annyi mindent el akart mondania lánynak. Azt, hogy jó vele, hogy tetszik neki, hogy szeretne vele lenni, és maradni.
Szomorúan, bánatos arccal nyitotta ki a harmadik emeleti lakásuk ajtaját. Ő volt csak otthon egyedül. Kipakolta könyveit, tanulni akart. Bele-beleolvasgatott egybe-egybe, de aztán gyorsan letette mindet. Nem igazán tudott odafigyelni egyikre sem. Csak az járt a fejében, hogy ott volt a lánnyal, akire évek óta várt, és mégsem történt semmi. Pedig végre elmondhatott volna neki mindent, amit érzett iránta. De mégsem tette. Titokban magát okolta, és várt egy picit, majd újra és újra átgondolta az egészet, de jobb nem lett. Lassacskán önvádaskodássá vált. Odalépett az ablakhoz, körülnézett a szikrázó napfényben fürdő város látványában. Majd készített magának egy csésze teát. Az rendszerint mindig megnyugtatta. Miközben elfogyasztotta csendben újra, és újra átgondolt mindent. Majd letette a csészét, felkapta a telefonját, bezárta maga mögött az ajtót, és rohant a lány házához.
A lány telefonja csak csengett, és csengett, de ő nem hallotta. A fiú visszahívta őt újra meg újra, nagyon szeretett volna beszélni vele. Már nem is számolta, hányadszor hívta vissza a lányt, mikor hirtelen meglátta, hogy az épület mögül érkezett. A lány is meglátta a srácot. És előbb ő köszönt.
- Hello.
- Szia. - válaszolt a fiú.
- Hát te? - Kérdezte a lány nagyon meglepődve.
- Én…, ö, én.. a fiú hirtelen zavarba jött, csak össze-vissza beszélt, majd végül összeszedte magát. Én, csak azt hittem itthon vagy, és épp téged hívtalak, de nem vetted fel a telefont
Ekkor arca nagyon elpirult, de nem vette észre, hogy elárulta érzéseit a lány előtt. És tudod, nagyon aggódtam.
- Ó, ez igazán kedves, és miért hívtál?
- Csak, mert olyan szép az idő, meg minden. Tudod, kedvellek, és csak veled akartam lenni, úgyhogy én csak azt akartam kérdezni, hogy nincs - e kedved eljönni velem sétálni a parkban?
- Kedvem lenne, - válaszolta a lány - de még sok dolgom van és kémiára is fel kell készülnöm.

- Szóval megint hoppon maradtam? Mikor ezt mondta, úgy tűnt a lánynak, hogy nagyon el van keseredve a srác.
- Hé boy! Fel a fejjel, azt hittem ezt már megbeszéltük.
- Nem. - Válaszolt a fiú határozottan. - Te csak azt mondtad, hogy nem szerethetsz engem, de ez nekem nem jelenti azt, hogy én nem futhatok még egy kört. Eközben szeme könnybe lábadt, és tekintetében tengermély bánat látszott.
A lány is észre vette ezt, és abban a pillanatban tán egy picit bánta, hogy azt a helyes srácot kéthete kikosarazta.
A fiú épp elköszönt, majd megfordult hisz indulni készült.
- Várj! - Kiáltott utána a lány. - Várj egy picit, amint ezt kimondta iszonyatos erővel ragadta meg a fiú vállát, és húzta magához
A fiú kénytelen volt visszafordulni, és válaszolni készült, de a lány egy szót sem szólt csak megcsókolta őt a lépcsőház előtt az utcán. Közben pedig Paul van Dyk zenéje szűrődött ki valamelyik földszinti lakás nyitott ablakán keresztül, Nothink but you…

1.75
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.8 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2006-09-19 14:57 Ritus

Ritus képe

Több apró betű és vesszőhibácska csúfítja a novellád, légyszi olvasd át újra és javítsd ki, könnyen rátalálsz! Még volt egy zavaró dolog a történetben, vagyis nem a sztoriban, hanem "papírra" vetésében: nem tetszett, h. mindenhol csak a "fiú", "srác", "lány" szerepel, nevet adhattál volna nekik, sokkal emberközelibb lett volna és nem keveredtél volna feleslegesen ilyen szóismétlésekbe sem.
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

k, 2006-09-19 16:38 Anumerol

Teljesen igaza van Ritusnak (fiu,srac...). Igazság szerint nem fogott meg a történet. Nem rossz, de nekem nem tetszik. Túlságosan kiszámítható, túl egyértelmű. Fel a fejjel, lesz ez még így se! Valami hiányzik. Viszont a cím jó. ;) Abban csak annyi a hiba, hogy cím végére nem szoktak pontot tenni, ha jól tudom...
________________________________________
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est

k, 2006-09-19 16:54 Blade

Blade képe

Nothing but you, pontosan...az jó zene ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2006-09-21 16:35 Monélia

Monélia képe

Olvasás közben:
Először azt olvastam, hogy Kundera a neved.
Mi tagadás, kell az a szemüveg, csak otthonfelejtettem. Lábjegyzet: kollégiumban vagyok.
No, a hangnem tipikus kezdő író.
Igen, az eredmények jövő hétre VÉRHATÓAN biztos meg fognak születni. Nem, nehogy azt hidd, hogy kötekszem az ilyesmiben, de ez vicces volt.
ITT VÉR FOG FOLYNI! (ha kikapjuk az eredmény.) Hangulat kép, ujjbotlás. Bájos.
Hááháá, úristen! Ez az anyaszomorító VÉRszegény káromkodás is aranyos.
-
ÉNDZSÖL?! Ez az írás teli van ambivalenciával.
-
Kínszenvedés.
HA van egy kis intuíciód, akkor erősen kiérezhető a kommentből, hogy a hangulata lefelé ívelő.
*fejét fogja*
Tényleg tragikus.
---
Playing angel.

szo, 2006-09-23 11:03 Pash Cutter

Pash Cutter képe

Egy magát műveltnek képzelő, verseket irógató góth a maga elvont nyelvén kioktat egy amatőr, kezdő írót, bár semmi oka nincs rá, csak szereti hallatni a hangját (amolyan goth-Anettka). Emil Kuchera nem tehet róla, hogy nem halt meg a csaj vagy a fiú, esetleg mindkettő a történet végén - neked így biztosan tetszett volna,jobban bele tudtad volna magad élni az intuicióddal. Hiszen ti gothok oda vagytok a tragikus történetekért, viszont a HAPPY END-től felfordul a gyomrotok. Viszont nekem az olyan kritikusoktól fordul fel, akik szeretnek mások lelkébe tiporni. (Bár ahogy ismerem Kucherát, ettől nem fogja felvágni az ereit).
Jobb lenne végre tudomásul venni, hogy ide kezdő irók járnak a kezdetleges műveikkel, semmi értelme őket bunkósággal elüldözni. Ja, jó bunkónak lenni! Akkor ez az oldal nem neked való! Eve Rigel se véletlenül tette ki azt a felhívást. Erről ennyit!

Ui.: http://hermits.freeblog.hu/archives/2005_Jul_hermits.htm - Nézd meg!

"Ez lehet a bunkók városa, de nem a barbároké"
(Stephen King: Hasznos holmik)

v, 2006-09-24 19:03 Monélia

Monélia képe

Borrrzasztó rossz jellemismerő vagy. ^^ Ne menj el piciológusnak.
Vagy csak durván skatulyázgatsz. Nem gond, szokása az embernek.
Egyszerű, a magam nyelvén megfogalmazott vélemény vallottam.
Szerintem befogadható, ilyen is kell. ^^
Különben is, ha nem vág eret, akkor meg fölösleges a védelmére kelni. (meg gondolom van ujja, vissza tud reagálni) ((különben nem is tudtam volna EZT felrakni)) (((mindegy)))
-
Emil Kuchera igenis TEHET róla, hogy a történetben szereplő lányka meg a srác nem halt meg és hogy nem lett NEM HEPIEND a vége, ugyanis ő volt AZ ALKOTÓ.
-
No, ha bunkó voltam (/me pukedlizik), akkor szííííves elnézését kérem az előbb említett személytől, ugyanis nekem van egy ilyen orcám is.
Bár.
Ha gond van, miért nem ő mondá volt?
-
Eve Rigel TUDOM miért tette ki azt az írást. ^^
"EEErről ennyit."
-
Nem kell mindig a magas, szép és agyongiccselt stílusirányzatra gondolni, ha már valaki bunkó, és fekete az avarat képe.
---
Playing angel.

cs, 2006-09-21 18:12 Nigel E. Newman

Nigel E. Newman képe

valahol elkell kezdeni :)
írjal sokkal többet, amig elnem ered az orrod vere :>

___ Nigel E. Newman ___

v, 2006-09-24 19:06 Monélia

Monélia képe

Pozitív.
Igen, én is írtam ehhez hasonlótö.
Nekem is eredt rendesen.
Nem volt kellemes, de MONDJUK, hogy megérte. ^^
---
Playing angel.

h, 2007-06-11 14:26 cornflake girl

Aranyos, könnyen olvasható, korosztályos probléma. Nekem egy furcsaság szúrt szemet, ugye azt írod, hogy a fiú erre várt már mióta, és most itt volt az alkalom, de elmulasztotta. Akkor az írásod végén miért mondod azt, hogy a lányka sajnálja, hogy két hete kikosarazta ezt a helyes fiúcskát? Szóval ez nem annyira tiszta. Most akkor először vagy már sokadjára próbálkozik?? hm hm...

k, 2008-10-21 16:39 kmax

kmax képe

"majd leültek, majd a tanár elkezdte az órát" - szóismétlés.

"...gépekkel összehasonlítva. (ide gondolatjel kell) Mindeközben (...) jegyezték le. (innen is hiányzik) Egy egész óra..."

"A tanulók nagyon buzgón, szorgalmasan dolgoztak, látszott rajtuk, sokat készültek a nagy megmérettetésre." - én átírnám, hogy ne legyen olyan tömör, erre:
A tanulók nagyon buzgón, szorgalmasan dolgoztak. Látszott rajtuk, hogy sokat készültek a nagy megmérettetésre.

"Még el sem kezdték jóformán a dolgozatírást..." - a mondat elejére írjuk:
Jóformán még el sem kezdték a dolgozatírást...

"máris tovaszállt az óra. Ők maguk sem hiték volna, hogy olyan gyorsan elszáll az idő." - szóismétlés: tovaszáll-elszáll, valamint a "hiték" két 't', úgymint hitték.

"hétre vérhatóan meg" - elírás.

"- Csak…? (ide kell egy gondolatjel) Erősködött tovább a másik srác."

"oldalt írtál - Csodálkozva mondta a fiú." - "csodálkozva mondta" helyett "csodálkozott a fiú" is elég lenne.

"tudok írni.(gondolatjel) Majd (nem kell a majd) a lány szemébe nézett.(esetleg egy kettőspont. enter gondolatjel) Elkísérhetlek? (gondolatjel) Kérdezte végül."

"- Nos úgy tűnik, itt elválnak útjaink. - Mondta, a fiú pedig csak bólintott, majd hozzá tette, igen úgy tűnik." - ehelyett én ezt írnám:
- Nos úgy tűnik, itt elválnak útjaink - mondta. A fiú csak bólintott, majd hozzá tette:
- Igen úgy tűnik.

"A fiú pedig, tovább ment" - szóismétlés: pedig.

"el akart mondania lánynak." - elgépelés.

Csak az járt a fejében, hogy (járni észben szokás, fejben lenni (volt) kell)

"amit érzett iránta." - cseréld fel: iránta érzett.

"Lassacskán önvádaskodássá vált." - önvádaskodóvá vált.

"körülnézett a szikrázó napfényben fürdő város látványában." - a látványban gyönyörködni lehet, nézni maximum -csak- a várost, annak látványa nélkül.

"rendszerint mindig" - szinonimák, tehát szót ismételsz. Ez nem is formailag hiba inkább logikailag.

"Miközben elfogyasztotta csendben újra, és újra átgondolt mindent." - csendben gondolkozott, vagy elfogyasztotta? Szerintem felesleges.

"ő nem hallotta. A fiú visszahívta őt újra meg újra," - Ne mondj olyant amit nem tudhat a fiú: pl biztos, hogy nem hallotta? Lehet csak nem akarta felvenni, vagy akármi. Tehát nem vette fel és annyi.

"Már nem is számolta, hányadszor hívta vissza a lányt, mikor hirtelen meglátta, hogy az épület mögül érkezett." - meglátta az épület mellett/mögött.

"- Én…, ö, én.. a fiú hirtelen zavarba jött, csak össze-vissza beszélt, majd végül összeszedte magát. Én, csak azt hittem itthon vagy, és épp téged hívtalak, de nem vetted fel a telefont
Ekkor arca nagyon elpirult, de nem vette észre, hogy elárulta érzéseit a lány előtt. És tudod, nagyon aggódtam." - a narráció és a karakter mondanivalóját el kell választani. Általában gondolatjellel ami a wordben pl. ctrl + numpad minusz jel.

"velem sétálni a parkban?" - na ez elgondolkodtató. A parkBA menni sétálni, vagy abban sétálni és oda menni? Többiek, hogy van ez?

"- Kedvem lenne, - válaszolta a lány - de még sok dolgom van és kémiára is fel kell készülnöm.

- Szóval megint hoppon maradtam? Mikor ezt mondta, úgy tűnt a lánynak, hogy nagyon el van keseredve a srác." - az ilyen nagy időbeli ugrásokat én valamivel jelölni, elválasztani szoktam pl. egy középre igazított ***, vagy akármi.

"A lány is észre vette ezt..." - észre is vette. Hiszen: a lány IS? Miért ki még?

"még egy kört. (gondolatjelt ide)Eközben szeme"

"hogy azt a helyes" - ezt. Hiszen itt vagyunk és itt van ez a helyes srác is: azaz közelre mutató névmás kell.

"a lány. - Várj egy picit, (vessző helyett felkiáltójel, gondolatjel) amint ezt kimondta"

"nyitott ablakán keresztül,(vessző helyett kettőspont, enter) Nothink but you..." - magyarázat: az ilyeneket (ha idézet lenne a számból, de nem az) pl. dőlt betűvel, gondolatjellel külön sorba, vagy idézőjellel szintén külön sorba érdemes írni. Mert úgy kiemeljük azt, egyfajta lezárásként, végső üzenetként. Elírás: nothinG, nem K.

Az egészről lerí, hogy a klip alapján írtad. :)
Egyébként, mint mondtam, figyelj a hozzászólásokra (kommentár).
A Tib... a Kommentár jó, a Kommentár hasznos, a Kommentár kül... kritika. :D Tehát, amit már leírtak ide, hibáidat, rég javíthattad volna. Kritikák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük, és ne csak tudomásul vegyük azokat.
Kettes, leülhet...
Ami még eszembe jutott; központozás:
http://karcolat.hu/node/4475
és
http://karcolat.hu/node/4730

========================================
Jót nehéz alkotni, rosszat még nehezebb?