A madár és a madárijesztő

A téren ülők látták, amint a galamb körbe-körbe lépked elhullott párja körül. Többen is megsajnálták, kenyérmorzsát dobtak neki, de ő rá sem nézett a nagylelkű adományokra, egyre csak a tetemet bámulta. A világosszürke tojó mozdulatlanul hevert a tér egyik repedezett márványnégyzetén, fekete kis botlábai égnek álltak. A hím várakozón nyújtogatta zöldes fényű tollakkal borított nyakát, és hol egyik, hol másik szemével pislogott galambhölgyére, mintha ezzel életre kelthetné. Nemsokára utcaseprő érkezett a térre, kesztyűs kezével felemelte a döglött madarat és a legközelebbi szemetesbe dobta. A párja felröppent a kuka szélére, oldalra billent fejjel tűnődött egy darabig, majd, mint aki hirtelen megértette a helyzet visszavonhatatlanságát, megrázta a tollazatát, és felszállt. Most már egyedül kellett repülnie.

Úgy érezte, azelőtt sohasem szárnyalt ennyire gyorsan és ilyen messzire. Alkonyat előtt még látta, hogy a város lassan elmaradozik alatta; helyébe erdők, rétek és termőföldek kerültek. Egész éjjel repült, és mire az ég alja fényesedni kezdett, nagyon kimerült. Úgy döntött, leszáll pihenni. Ahogy egy falu határában nyújtózó búzaföld fölé ereszkedett, észrevett valamit a vetés közepén. Olyan volt, mint egy ember, de mozdulatlan – és a galamb már tudta jól, hogy ami nem mozog, az halott. Kitárt szárnnyal körözni kezdett, és meglátta, hogy a dolog odalent nem ember, csupán annak látszik: feje helyén horpadt műanyag tök és lyukas szalmakalap, törzse korhadt karó, két karja elhasznált cirokseprű, összetákolt testén kifakult kockás ing lóg, melynek redője sem lebben a szélcsendben. A galamb azonnal rájött, hogy ez a micsoda a többi madár elijesztésére szolgál, és minden félelem nélkül rászállt a vállára. Azt gondolta, ez a legmegfelelőbb hely egy kis zavartalan alváshoz; az esetleg erre tévedő, kíváncsiskodó falusi galambok úgysem mernek ennek az izének a közelébe jönni. Egészen felderült az édes, feledést hozó álom gondolatára, azonban alighogy elhelyezkedett, megszólalt a madárijesztő:

 – Hé, te! Mit képzelsz? Szállj le rólam, de rögtön!

­­A galamb kinyitotta fél szemét. Ugyan nem számított rá, hogy az embernek látszó tárgy egyszer csak beszélni kezd, de túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy igazán meglepődjön.

 – Miért? – bosszankodott. – Olyan kényelmes itt!

A tákolmány szóhoz sem jutott döbbenetében.

 – Valami nem stimmel – nyögte ki végül. – Neked félned kéne tőlem!

 – Valóban? – ásított a galamb.

 – Én a madarak szemében nagyon félelmetes vagyok!

 – Hát, szerintem téged eléggé félretájékoztattak – jegyezte meg a galamb, de mivel érezte, hogy a madárijesztő önérzetébe gázolt, hozzátette: – Csak tréfálok ám, pont azért szálltam ide, hogy a többi galamb békén hagyjon.

 – Nézd meg, ott állnak a templomtorony ereszén, és téged bámulnak! El sem hiszik, hogy idemerészkedtél.

A madár elnézett a falu irányába. A legmagasabb épület megzöldült réztetején kicsiny, kétlábú, szürke foltok rajzolódtak ki.

 – Nahát, én lettem a nap hőse, pedig csak pihenni akartam valahol! – kuncogott a galamb.

 – Hős a fészkes fenét! Ilyet errefelé az tesz, akinek már nincs vesztenivalója – mondta a madárijesztő komoran.

 – Ez nálam nagyjából fedi a valóságot – hagyta rá a galamb, aztán mindketten hosszan hallgattak.

 – Akkor is el kell tűnnöd innen! – törte meg a párás hajnali csendet a tákolmány. – Ha az emberek meglátnak, idejönnek, aztán jaj neked!

A szürke madár lenézően sandított rá.

 – Emberek? Ugyan már! Azoktól annyira sem félek, mint tőled. Engem ők etetni szoktak.

 – Etetni? – képedt el a madárijesztő. – Akkor te bizonyára városi galamb vagy. Hogy kerültél ilyen messzire? Úgy tudtam, a te fajtád nem szívesen repül hosszú távot.

 – Vannak postagalamb őseim – húzta ki magát a madár.

 – Abban biztos lehetsz, hogy az itteni emberek nem fognak megetetni. Elszántan védik azt, amijük van, és senkinek sem adnak belőle – szögezte le a madárijesztő.

Látta, hogy a galamb a figyelmezetéssel mit sem törődve megrázza magát, és behunyja a szemét.

 – Kérdezhetek valamit? – A madár nem felelt, a madárijesztő mégis folytatta: – Azt hallottam, létezik teljesen fehér galamb. Nem tudom, igaz-e, mert még nem láttam olyat.

A szürke madár felemelte a fejét, és csodálkozón pislogott néhányat.

 – Évekkel ezelőtt ismertem egy hófehér házigalamb lányt.

 – Mesélj róla! – kérte a madárijesztő.

A galamb behunyta a szemét, úgy tűnt, inkább elszenderül, de aztán mégis belekezdett:

 – Csodaszép volt. A tolla vakítóan ragyogott, mint a frissen hullott hó, a szeme meg úgy sötétlett, akár az éjszaka. A hideg csillogás és az a fekete tekintet megbabonázott. Mindennap órákig turbékoltam neki az ablakpárkányon, pedig tudtam, hogy semmi értelme. Egy vénasszony tartotta aranyszínű kalitkában. Könyörögtem, hogy jöjjön velem, a reteszt könnyedén kinyithattam volna, de ő nem akart kiszökni onnan. Még sohasem járt a kalitkán kívül, repülni is alig tudott, így a szabadság, ami számomra nélkülözhetetlen, neki csak bizonytalanságot és félelmet jelentett. Persze megértettem őt, valóban nem könnyű az élet a háztetőkön.

A madárijesztő elgondolkozott a hallottakon.

 – Gondoltál már arra, hogy újra meglátogasd? Talán azóta megunta a kalitkát, és szívesen veled menne.

A galamb tágra nyílt szemmel bámult rá. Nem hitte, hogy egyszer majd egy madárijesztőtől kap ilyen jó tanácsot, és nagyon elcsodálkozott, hogy ez neki nem jutott eszébe. Fellelkesült a gondolatra, hogy három év után újra elrepül az ő fehér hercegnőjéhez, megkérdi, hogy van, aztán feltesz neki egy mindent eldöntő kérdést.

 – Miért is ne? – nézett félrebillent fejjel az égre. Odafent sebesen suhantak a felhők vissza, a város felé; hátszéllel feleannyi idő alatt hazaérne, mint ahogy idejött. – Ha nem bánod, viszek neki búzát. Úgyse látott még ilyet, a vénasszony csak táppal eteti.

 – Érdekel is engem! – nevetett a madárijesztő. – Ugyan mit számít néhány eltűnt mag két hektáron?

A galamb leszökkent a földre, nyújtózkodva lecsípett egy lehajló búzakalászt, aztán visszaröppent a madárijesztőre. Búcsúzóul rákacsintott, majd büszkén kitárta a szárnyát, mielőtt hosszú útját megkezdve elrugaszkodott volna. Ebben a pillanatban  hatalmas csattanás rázta meg a tájat, és szürke tollak repültek szerteszét a levegőbe.

 

 – Szép volt, kölyök! – mondta a termőföld gazdája, amikor fiával megtalálták a lelőtt galambot.

A tetem a madárijesztő mellett hevert, szeme és kicsiny csőre nyitva maradt, tollait vérpettyek tarkították.

A fiúcska elgondolkozva vetette át a vállán a légpuskát.

 – Hallja, édesapám, én még olyan galambot nem láttam, amelyik rászáll a madárijesztőre! Vajon mi ütött ebbe?

 – Bizony, furcsa dolog ez – vakarta a fejét a földműves. – Annál inkább örüljünk, hogy eltaláltad! Ha a többi vadgerle is eltanulta volna tőle a turpisságot, az átkozott madarak maholnap az egész termést megennék!

A gazda szembefordult a madárijesztővel, és fenyegetően felemelte a mutatóujját.

 – Legközelebb aztán jobban tegyed a dolgodat! – dorgálta, aztán hirtelen elhallgatott, és leengedte a kezét. A fia ugyanolyan döbbenten állt mellette.

Észrevették ugyanis, hogy pár csepp reggeli harmat, amely összegyűlt teremtményük gombszeme alatt, most vékony patakban lecsordult a sárga tökarcon; egészen úgy, mintha a madárijesztő könnyezne.

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-08-26 17:29 Blade

Blade képe

Mesekedvelőknek. A közhelyeket kiszedném, pl "embernek látszó tárgy". Nagyon lehúzzák.

p, 2011-08-26 20:37 Esvy

Esvy képe

Az "embernek látszó tárgy" kifejezés közhely? Ó, én műveletlen azt hittem, én találtam ki. :(

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 08:34 Blade

Blade képe

A "látszó tárgy"-ra gondoltam, de sztem érted te...;)

p, 2011-08-26 22:30 Phoenix0911 (nem ellenőrzött)

Ez a történet lenyűgöző volt! Mikor a címét olvastam el csak, nem gondoltam volna, hogy ennyit fog adni. A szomorú kezdet ellenére aranyosan indult, hangulatos volt, meseszerű lett, kis humorral töltve, jött egy kis elgondolkodtató rész, aztán a döbbenet, egy megható jelenet, még egy kis elgondolkodás, és egy kis misztikum. És mégis egységes volt az egész, jól keverted a dolgokat, megvolt a harmóniája.

A meséket nagyon szeretem, tényleg kicsit meseszerű volt, nem csak a történet, de kicsit a hangulata is.

A szóképek, jelzők, hasonlatok nagyon találóak voltak, mégsem feltűnőek, teljesen belesimultak a jelenetekbe, s éppen annyi volt belőlük amennyi kellett.  Például itt; "...feje helyén horpadt műanyag tök és lyukas szalmakalap, törzse korhadt karó, két karja elhasznált cirokseprű, összetákolt testén kifakult kockás ing lóg, melynek redője sem lebben a szélcsendben." Annyira találó volt minden, s elképzelhető, de nem volt túlfogalmazva, ezért nem volt zavaró. Ez a kis groteszkség kellett bele.

"Vannak postagalamb őseim – húzta ki magát a madár." Ez nagyon aranyos volt, kissé vicces, de valahol érezni lehetett a dolog nagyságát mégis. Ezek a madarak tényleg sokra képesek, s az emberek képességeit meghaladó képességekkel rendelkeznek, például kitartásilag, vagy a tájékozódásuk. Ezt most csúnyán fogalmaztam meg, de hirtelen így volt érthető.

"Ugyan mit számít néhány eltűnt mag két hektáron?" Nem tudom miért, de ez volt a másik kedvenc szólásom benne.

Elgondolkodtató volt, hogy a morzsák a galamboknak adományok. A szabadság bizonytalansága. Az emberek gyarló, valahol mégis érthető viselkedése. Ezeken ugyan már gondolkodtam életem során, mégis megfogott a szemléltetés.

Amikor el akart szállni a főszereplő akkor tényleg megdöbbentem! Durva volt!

Azután ahogy leírtad, megható volt, ahogy belemerevedett a halálba.

A zárás nem csattant amúgy, de ez a misztikus megközelítés nagyon tetszett, s szép a jelenet.

Ami nem tetszett az az elején a tojó meg a hím kifejezések. Megtörik a hangulatot, még ha az emberek szemével is írtad le őket. Meg nem értettem, hogy honnan tudta mire jó a madárijesztő, azt értettem, hogy miért nem félt tőle, de szerintem egy galamb nem így látja a dolgokat e tekintetben.

Összességében eltaláltad!

p, 2011-08-26 23:00 Esvy

Esvy képe

Köszönöm a szép elemzést, örülök, hogy ennyire megfogott. A galamb talán azért jöhetett rá, mire való a madárijesztő, mert emberre emlékeztető formája volt, és tudhatta, hogy a természetes(ebb) környezetben élő galambok félnek az emberektől. Ebből következik, hogy ember alakú dolgokkal átverhetők. Persze nem tudhatom, valójában mit gondolna ilyen helyzetben, nem voltam még galamb. Meg ennyi elrugaszkodás a valóságtól elfér itt szerintem. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

p, 2011-08-26 23:57 Phoenix0911 (nem ellenőrzött)

Hát őt - és a társait -, etették az emberek, városban nőtt fel, így szerintem nem tudhatta, hogy máshol hogy is van ez, meg hogy más galambokat mennyire lehet átverni. Ez nekem túl bonyolult észjárás lenne egy galambnak, s nem azért mert nem lehet okos, hanem mert egy idegen dologról - amiről még nem hallottak és ennyire idegen tőlük -, még az emberek is ritkán tesznek ilyen messzemenő következtetést. Mondjuk - ne menjünk messzire -, aki még nem látott busóálarcot az (akár egy szellem is), hogy logikázza ki, hogy az a rossz szellemek elűzésére való. Ha jól tudom.

Ha megfigyelte volna a helyi szokásokat - ha csak rövid időre is -, és észrevette volna, hogy félnek tőle, az érthetőbb lenne, és tetszetősebb.

Persze akár össze lehet rakni így is, de szerintem nem ez a jellemző.

Ettől függetlenül tényleg jó volt.

szo, 2011-08-27 10:47 Sütiszörny

Sütiszörny képe
5

Nagyon megfogó volt a történet, és végtelenül sajnáltam a galambot. A vége nagyon tettszett, földhöz vágott. Kegyetlen és szívbemarkoló volt. Adtam is rá egy ötöst. Nagyon szépen átjött a hangulat és az érzelmek. De nem csak a végén, hanem a mű teljes terjedelmében.

Pár megjegyzésem lenne csak:
Először is, a légpuska lövéskor nem ad ki fülsiketítő dörrenést. Még egy galamb számára sem. Nem voltál még céllövöldében? Csak egy kisebb csattanás, tényleg egész halk. Nincs puskapor, nincs robbanás, a lövedék sem lépi át a hangsebességet, szóval nincs mi dörrenjen. Más elven működik, ezért csak "lég"puska. Szóval a dörrenés és ez a fajta eszköz kizárják egymást. Vagy ne dörrenjen a lövés, vagy legyen hagyományos puska. A dörrenés hatásos a történetben, viszont rendes puska nem való egy gyerek kezébe. Szerintem fülsiketítő dörrenés helyett írj éles csattanást. Ezzel megoldódott a dolog. Megmarad az erőteljes hanghatás, viszont nem adunk lőfegyvert a gyerkőcnek. :)

A másik dolog, hogy az utolsó szakaszban én nem beszéltetném a madárijesztőt. Ott az emberek párbeszéde zajlik, ahol nincs keresnivalója az ő megjegyzésének. Zavaró, olyan, mintha tényleg elhangzana. Az ő szakasza korábban van, itt ne beszéljen. Mellesleg szükségtelen is, mert a könnycseppként viselkedő harmat mindennél többet mond. Feleslegesek a szavak, rontják az összhatást. A becsmérlő, éles megjegyzése egyébként sem illik az érzéseihez. Ez inkább mérgelődéshez való, holott a madárijesztő szomorú és sír, nem pedig morcog.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-08-27 19:21 Esvy

Esvy képe

Köszönöm szépen az öt csillagot, örülök, hogy tetszett!

Lőttem már légpuskával (nem céllövöldében, nem is galambra), és lehet, hogy túl érzékeny a fülem, de nekem nagyon hangos volt. Később alkalmam nyílt kipróbálni egy revolvert is, és nem tűnt sokkal hangosabbnak, csak más hangfekvésűnek, való igaz, hogy az dörrent, a légpuska meg "csak" csattant. Ezt javítani fogom.

A végén a madárijesztő beszólását utólag írtam be a már nagyjából kész sztoriba, és igazad lehet abban, hogy kilóg. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, megfontolom a kiszedését.

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 19:27 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Örülök, ha segíthettem. De hidd el, én már lőttem többször. Pisztollyal, sőt gépkarabéllyal is. Ja, és persze légpuskával is. Össze sem lehet hasonlítani. Sőt, a lövészeteken még fülvédőt is viselnünk kell kötelezően, mert annyira hangos. Légpuskához kinevetnének vele. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-08-27 19:35 Esvy

Esvy képe

Pisztolynál nagy mértékben függ a dörrenés hangereje a kalibertől? Lehet, hogy a 4mm-es csendes és visszafogott, ezért nem éreztem szükségét fülvédőnek. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 20:06 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Én 9 mm-es lőttem, de kisebb kalibernél persze kisebb a hanghatás is. Gondolj csak bele nagyobb távlatokban: marokpisztoly - ágyú.

 

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-08-27 20:20 Esvy

Esvy képe

Köszi, azt hiszem, kapiskálom. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

h, 2011-08-29 06:18 Grimolf

Megint osztom Süti véleményét, nem elfogultságból, hanem valószínűleg véletlenül!

Most, amikor olvasom, az utolsó szakaszban már nem beszél a madárijesztő, gondolom, mostanra már ki lett véve ez a rész, így ehhez nem tudok hozzászólni.

 

Én még annyit fűznék hozzá, hogy bővebben kifejtenék egy olyan szakaszt, amiben valami érzelmi viszony alakul ki a galamb és a madárijesztő között, mert ez így egy kicsit suta: az előbb még el akarta hajtani, aztán egy jó ötletet adott neki, majd jött a végkifejlet.

Én inkább ott hagynám a galambot egy-két napig - ez még csak nem is irreális, igazán fáradt postagalambok is gyakran napokig pihennek egy alkalmas helyen - , eleinte ellenséges a madárijesztő, aztán feloldódik az ellentét, elbeszélgetnek, mindegyik kiönti a lelkét, szimpátia alakul ki... Aztán a madárijesztő sem biztos, hogy egy önfeledten boldog entitás, neki is lehetnek lelkii problémái, amit szívesen megoszt a galambbal :) Aztán jöhet a könnycseppes zárás.

De szép mese!

 

Grimolf

h, 2011-08-29 15:38 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Grimi, biztos, hogy nem szereted a sütit? Esetleg nem kóstoltad azóta? :D 

Esvy! Meg vagyok hatva. Nem kajlizok, most komolyan. Jó érzés, amikor segíteni akarsz, felhozol valamit, amit hibának érzel, aztán a szerző megköszöni, megfogadja, és még ki is javítja. Ez tényleg tetszik, ilyenkor öröm segíteni, mert látom, hogy van értelme. :) Köszönet érte! :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

h, 2011-08-29 16:21 Esvy

Esvy képe

Hát, szívesen, de az is közrejátszott ám, hogy én is valahogy sántának éreztem azt a részt. Még egyszer köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet!

 

A korlátok is korlátoltak.

k, 2011-08-30 05:39 Grimolf

MOndjuk adott esetben majd' megdöglöm egy sütiért, de ez ritkán van, az a helyzet hogy engem a csülök az, ami igazán felvillanyoz...meg sok más kaja is....minden, csak éhes legyek!:)

Grimolf

k, 2011-08-30 15:50 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igazság szerint én sem adnék oda egy jó füstölt sonkát, vagy egy nagydarab csülköt pirított hagymakarikákkal egy tortaszeletért, de azért a süti mégis süti! :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

h, 2011-08-29 16:16 Esvy

Esvy képe

Köszönöm, hogy olvastad! Igaz, hogy a madárijesztő először el akarta kergetni, de főleg a galamb érdekében, mert tudta, hogy a földművesek elbánnak vele, ha észreveszik. A madárijesztő valószínűleg jobban kedvelte a madarakat, mint az embereket. Másrészt bizonyára megilletődött, hogy rászállt egy madár, ilyen feltehetőleg még sosem történt vele, ezért volt az elején morcos.

A galamb nem lehetett volna ott napokig, hiszen a szemfüles földművesek kb. egy órával az érkezése után lelőtték. De azért köszönöm a javaslatot!

 

A korlátok is korlátoltak.

k, 2011-08-30 05:46 Grimolf

Ez így is nagyon jó, a magyarázatok elfogadhatóak, de amire gondoltam, az annyi, hogy ez a közjáték így mondjuk lezajlott egy óra alatt, több hosszabb-rövidebb hallgatással megszakítva. Úgy meg lett volna ideje felépülni a szimpátiának, továbbá Neked is lett volna lehetőséged belevinni még valamennyi érzelmi töltést. A szemfüles földműves meg csak e szerint a verzió szerint lőtte le nagy hirtelen.:)))

 

De végülis ez egy mese, a lényeg a töltet, esetleg egy tanulság, a mesénél nyilván nem a reális megközelítés a hangsúlyos! (Ezért pl a fegyvertéma sem annyira fontos, bár egy szókapcsolat csere nem rossz ötlet.)

Grimolf

szo, 2011-08-27 15:33 Maggoth

Maggoth képe

Tutkó, örülök, hogy végül mégis kiszedted belőle a szlenget, sokkal jobb :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2011-08-27 19:32 Esvy

Esvy képe

Igen, muszáj volt, mások is kifogásolták.

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 19:06 Ndy

Ndy képe
5

Nem vagyok mesekedvelő, de ez ötös.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2011-08-27 19:27 Esvy

Esvy képe

Köszönöm! Mivel hendikeppel indult nálad a mű, annál többet ér az elismerés! :)

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 19:58 Tolerancia

Tolerancia képe
5

Tetszett!

Nem kerestem ugyan hibát, de két alkalommal mégis megakadtam az olvasásban:

"Ha nem bánod, viszek neki búzát, úgyse látott még ilyet, a vénasszony csak tápot ad neki." - Könnyebben olvashatóvá, értelmezhetővé lálna, ha nem egyetlen hosszú mondat lenne. :-)

"Nem hitte, hogy egyszer majd egy madárijesztőtől kap ilyen jó tanácsot, és nagyon elcsodálkozott, hogy ez neki nem jutott eszébe." - Az elcsodálkozott szó valahogy nem illik ide. Szerintem.

Egy madárijesztő, aki megsirat egy lelőtt galambot?!  Jóóó!  :-)))

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-08-27 20:15 Esvy

Esvy képe

Örülök, hogy tetszett, köszönöm a csillagokat és az észrevételeket! :)

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 21:21 Borika

Borika képe
5

 Csodaszép lett, Esvy. Oscar Wilde történetét juttatta az eszembe, A boldog herceget. Megkönnyeztem a végén. Köszönöm! 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

v, 2011-08-28 05:22 Esvy

Esvy képe

Szívesen! Örülök, hogy tetszett, köszönöm a csillagokat :)

 

A korlátok is korlátoltak.

h, 2011-08-29 06:20 Grimolf

No igen, nekem is a Boldog herceg jutott eszembe! :)

Grimolf

v, 2011-08-28 21:34 Obb_régi

5

Mesekedvelőknek volt az ajánlás, én pedig az vagyok, azt hiszem ezt most túlragozni sem érdemes, csak annyira, hogy nagyon nagyon jó volt, nálam ez kiváló.

v, 2011-08-28 21:57 Esvy

Esvy képe

Nagyon köszönöm az elismerést és a csillagokat! :)

 

A korlátok is korlátoltak.

h, 2011-08-29 17:05 Aardvark

Aardvark képe
5

 Szeretem a szomorú, de jól megírt történeteket. Ez ilyen volt. Köszönöm, hogy elolvashattam.

Én kihúznám ebből a mondatból a "madarak szemében"-t: " – Én a madarak szemében nagyon félelmetes vagyok!" Sokkal őszintébbnek hatna. Így most kicsit tudálékos.

"– Nézd meg, ott állnak a templomtorony ereszén" - Ez vicces, és talán nem direkt. A madarak ülnek, gunnyadnak, gubbasztanak, de állni csak a gólya, az is fél lábon.

"– Kérdezhetek valamit? – a madár nem felelt," - A madár nagy a-val.

"házigalamb-lányt." - Ilyen szabály nincs. Írd külön, ne kötőjelezd. Például: vizimadár toll.

 

 


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

h, 2011-08-29 21:27 Esvy

Esvy képe

Köszönöm a csillagokat, örülök, hogy tetszett! A "madarak szemében" szerintem kell, mert ettől olyan a mondata, mintha valaki más hozzáértő szavait ismételné. Tényleg tudálékos, ezért viccelődik a galamb azzal, hogy félretájékoztatták. Sokszor látok galambokat állni, persze lehet, hogy ornitológiailag ez a kifejezés helytelen, de mégiscsak áll a galamb, ha leszáll a földre, vagy egy háztetőre. Lépkednek, megállnak, tovább lépkednek, aztán van, hogy fél percig állnak és nézelődnek. Ez olyasmi lehet, mint amikor futó emberekre azt írják, ügetnek, holott ezt a jármódot csak négylábon lehet megvalósítani. A másik kettőt javítottam, köszönöm. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

k, 2011-08-30 04:29 Obb_régi

Állás terén Aardvark mellett állok :) gubbasztanak.

k, 2011-08-30 05:33 Indi

Indi képe

Bocsánat, hogy beleszólok...

Általában tényleg "csak" gubbasztanak,  és ez egyáltalán nem hasonlít a gólya "állásához", de vannak esetek, amikor a galambok is állnak, és a helyzetre nem lehet alkalmazni a gubbasztást. Ilyen eset az, amikor izgatottan figyelnek valamit, akár a tető pereméről. A viselkedésük felülírja a helyet (ahol általában csak gubbasztanak). Esvy azt írja, hogy a másik galambot figyelik, ahogy az valami szokatlant művel, izgatottak ettől, nem hiszem, hogy ide illik a gubbasztás. Az nyugis dolog.

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

k, 2011-08-30 13:39 Esvy

Esvy képe

Köszönöm, Indi! Pontosan erre gondoltam én is, csak nem tudtam ilyen szépen kifejteni. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

k, 2011-08-30 15:53 Sütiszörny

Sütiszörny képe

A galambokra tényleg inkább jellemző a gubbasztás, de Cicufer (Indi, ha valaki nem ismeri a valós nevét :D ) levezetésében, és a történetben leírtak alapján tényleg jobb, ha állnak, mivel figyelnek. Ilyenkor márpedig felállnak, a nyakukat is igyekszenek minél magasabbra nyújtogatni, a fejüket kicsit oldalra billentik. Pipiskednek. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-09-02 16:55 Obb_régi

Akkor pipiskednek D, de nem állnak, de ne képezze vita tárgyát. Ő írta, ahogy neki jól esik vagy áll a galamb :)