Ki vagyok? 16. írás - Esvytől

 A kritikus

 

Samantha ”Sunny” Curtis a vörös bársonnyal borított falnak támaszkodott a dynetowni Sedroo klub különtermében. Flitteres miniruhája ezüstös fénypettyeket szórt a füstös helyiségbe. Arra gondolt, ma dől el, maradhat-e a bordélyban, vagy visszakerül az utcára. Aggodalmát leplezve, kihívó mosollyal figyelte az asztaloknál ülőket. Egy jóképű férfi néhány percig legeltette rajta a szemét, majd magához intette.

 – Ő az? – súgta Sunny a mellette álló Fancy-nek. – Mondd, hogy ő!

 – Ne kérdezz! – sziszegte a madame. – Annakidején én se tudhattam előre, melyikük lesz az. Menj, és tedd a dolgod!

Sunny hátravetette hosszú, szőke haját, aztán odalejtett a férfihoz rózsaszín tűsarkain, és az ölébe ült. Sugdolóztak egy ideig, majd elmentek szobára.

Egy órával később, amikor a lány visszajött, Fancy még mindig ott állt a falnál, arcán sejtelmes mosollyal.

 – Nem ő volt. De minek is mondom, úgyis tudod! – vetette oda Sunny.

A madame nem törődött a megjegyzésével, látszott, hogy valami szokatlan dologra lett figyelmes a bejárat irányában. Nemsokára a lány is észrevette: egy kopott öltönyös öregember araszolt feléjük bottal. Bozontos haja szinte teljesen eltakarta az arcát, hosszú szakálla vége be volt tűrve a nadrágjába.

 – Neked való úriember – szemtelenkedett Sunny.

 – Kösz, apám lehetne – mondta Fancy, aztán elkomorodott az arca. – Egyébként vigyázni kell az ilyenekkel. Egyszer úgy jártam, hogy meghalt nálam egy bácsika aktus közben.

 – Komolyan? – kerekedett el a lány szeme.

 – Igen. Elég kellemetlen volt, valami borzasztó kifejezésbe ugrott az arca, meg hirtelen sokkal merevebb lett, mint előtte… – A madame olyan mozdulatot tett, mintha a rossz emléket akarná elkergetni, aztán ellökte magát a faltól, és odament a feléjük botorkáló öregemberhez.

Sunny elvigyorodott, annyira komikusnak találta a jelenetet, ahogy Fancy tűzpiros bőrruhájában, csípőre tett kézzel megáll a jövevény előtt, a vén fickó meg nagy szemeket mereszt a dekoltázsára. A bácsi halkan motyogott valamit, de a lány csak a madame döbbent válaszát hallotta:

 – Sunnyt? Nem engedem! Figyeljen öregem, ne legyen már pedofil! Hagyja ezt a kislányt, válasszon inkább engem!

 – Ne szóljá’ bele, vén kurva! Én ezt a ringyót fizettem ki!

Fancy idegesen végigsimított rövid, fekete haján.

 – Már megbocsásson, de a megszólításom madame, nem pedig vén kurva.

 – Miért, az talán nem ugyanaz? – firtatta a bácsika.

A nő vállat vont, és ugyanolyan méltósággal, ahogy odament, visszasétált a falhoz. Közben Sunny is elindult kevésbé vonzó kuncsaftja felé, és amikor a madame-mal elhaladtak egymás mellett, Fancy odasúgta neki:

 – Nem tudok mit csinálni, téged akar. Óvatos legyél!

Sunny hosszan lehunyta a szemét, aztán felöltötte hamis munkamosolyát. Tudta ő jól, hogy a vendég kívánsága mindennél előbbre való.

Egy órával később összezavarodva jött ki a szobából. Nem erre számított, és mély értetlenség gyötörte. Az öregember a nyomában lépkedett, és megkérte, üljön le vele kicsit az egyik asztalhoz. Sunny félénken ereszkedett le a plüssfotelbe. Szörnyű sejtés lett úrrá rajta a férfi kilétével kapcsolatban. Ez beigazolódni látszott, amikor a vénség fiatalos lendülettel a sarokban álló esernyőtartóba dobta a botját, majd levette a parókáját, az álszakállát, és leráncigálta az arcát borító ráncos maszkot. A lány döbbenten figyelte az átalakulást. Nemsokára egy harmincas évei végén járó, lenyalt hajú, szigorú arcú férfival nézett farkasszemet.

 – Kicsoda maga? – kérdezte.

 – Walter Jensen vagyok, a Sedroo lánc megbízott kritikusa.

Sunny úgy érezte, menten összedől a világ. Reszketni kezdett, és szó nélkül várta az ítéletet.

 – Nos, Curtis kisasszony, örömmel tudatom, hogy remek teljesítményt nyújtott, a klub mindenképpen igényt tart a szolgálataira. A szerződést két hét múlva hozom, ha jól tudom, akkor tölti be a tizennyolcat.

 – Igen… Köszönöm – hebegte a lány álomittasan. Nehezen követte az eseményeket.

 – Annyit még hozzátennék, hogy a színészi készségeit fejlesztenie kell. Szándékosan hoztam nehéz helyzetbe: azért vettem fel álruhát, hogy lássam, a magáé leesik-e. Alapvetően ügyes volt, de mutatott némi megingást. Igaz, hogy ez egy luxusbordély, de akár hajléktalanok is bejöhetnek, ha kifizetik a tarifát. Fontos, hogy ők is ugyanolyan szolgáltatásban részesüljenek, mint az ide járó milliomos kölykök, mert ilyen erős konkurenciában minden kuncsaftot meg kell becsülni. Tehát semmiképp sem szabad éreztetnie a vendéggel, hogy undorodik tőle. Megértette, Miss Curtis?

 – Igen, igyekezni fogok.

Sunny továbbra is nyugtalan volt. Mr. Jensen udvarias szavai újabb álarc hatását keltették. Nem szabadult az érzéstől, hogy ez az egész csak színjáték, a kritikus nem is figyel rá igazán, valami másért van itt.

 – Fancy! – kiáltott hátra a férfi. – Hol ez a Némber One?

 – Ne ordíts, Walter, itt állok melletted!

Valóban ott támaszkodott a falnál egész idő alatt, Sunnyra mosolygott, de a lány mérges volt rá, és úgy tett, mintha nem venné észre.

 – Foglalj helyet a köreinkben! – fordult felé a férfi.

Fancy lehuppant mellé, aztán odaszólt a pultos nőnek:

 – Marlene, gyere, szolgáld ki a kritikus urat!

A fehér blúzt és fekete miniszoknyát viselő molett nő odalejtett hozzájuk.

 – Mit kérsz inni, Walter? Meg mered kóstolni az új Blackout-koktélomat? Nagyon ütős.

 – Majd máskor, drágám, ma még vezetek.

 – Az szívás, mert minden alkoholmentes piánk elfogyott.

 – Ha már a szívásnál tartunk – kezdte a kritikus a sliccét igazgatva –, adhatsz egy cigit.

A pultos nő savanyú arccal az asztalra támaszkodott, és olyan közel hajolt a gúnyosan vigyorgó Walterhez, hogy göndör hajtincsei a férfi orrát csiklandozták.

 – Szolgáld ki magad!

A kritikus benyúlt a nő blúzába, és két tekintélyes melle közt talált egy doboz Marlborót. Kivett egy szálat, a többit meg visszaügyeskedte a helyére.

 – Köszönöm – mondta Marlene melleinek.

 – Szívesen – nevetett a pultos nő. – Az öngyújtó a bugyimban van.

 – Az enyém meg a zsebemben. Azt könnyebben elérem – kacsintott a férfi, és rágyújtott.

Marlene az asztalra csapott, aztán sértődötten elvonult.

 – Walter, egyre jobban játszol – szólalt meg Fancy. – Bár az még ennél is jobb volt, mikor Bob, az elődöd papnak öltözött. Emlékszem, egy hétig dőltünk a röhögéstől.

A kritikus közelebb csúszott Fancyhez, és átkarolta a vállát. Sunny csak most vette észre, milyen furcsa gyűrűt visel: mintha miniatűr szarvasagancsot ábrázolna oldalnézetben.

 – Sonja már mesélte nekem, hogy Bob az ágyban meggyóntatta vele a paráználkodás bűnét.

Mindhárman felnevettek, aztán Walter egyszer csak a homlokára csapott.

 – Jut eszembe, Fancy, van ám számodra egy jó hírem.

 – Nocsak.

 – A főnök látni akar.

 – A báró úr? – csodálkozott a madame. – Hát tudja, hogy létezem?

 – Megkérdezte tőlem, aztán milyen az a Fancy Ackroyd Dynetownban? Azt feleltem neki, te Charlie, ezt nem lehet elmondani, mert ilyet még nem baszott Amerika!

 – Hát, egész Amerika valóban nem, de azért elég sokan – jegyezte meg Fancy.

Sunny az asztalra dőlt, és csak úgy rázkódott a nevetéstől.

 – A lényeg, hogy Charlie báró megkért, vigyelek el hozzá – emelte fel a hangját a kritikus.

 – Mikor? – kérdezte a madame.

 – Most – mondta Walter, és elnyomta a cigarettát. – Öltözz, megyünk Vegasba!

Fancy előkerítette a kabátját, aztán a kritikussal színpadiasan egymásba karoltak.

 – Ha menni kell, hát menni kell – mondta a madame. – Sunny, tartsd a frontot!

Walter Dodge Avengerével alig két óra alatt Las Vegasba értek, és egy rövid szerpentinen felhajtottak a báró úr villájához. A kritikus a bejárathoz kísérte Fancyt. A dombtetőn álló palota láttán nő arca felragyogott, mintha azt hinné, a mennyország kapuja előtt áll. Nem is sejtette, mennyire igaza van. A férfi kioldott egy pöcköt agancsforma gyűrűjén, melynek nyomán apró tűhegy siklott elő a fémfelszínből. Átölelte Fancy-t, gyengéd mozdulattal a nyakához ért, és hirtelen belemélyesztette a tűt. A báró úrtól kapott idegméreg valóban gyorsan hatott; a nő szinte azonnal ernyedten hanyatlott a vállára. Walter kinyújtotta a kezét, kétszer megnyomta a csengőt, mire a díszes kapu kinyílt. Karjaiba vette Fancy-t, és elindult a ház felé vezető ösvényen. A palotától nem messze, egy frissen ásott gödör mellett hórihorgas alak állt: a báró úr lakája. Walter arrafelé kanyarodott. Amikor odaért, némán biccentettek egymásnak, majd közös erővel leengedték Fancy-t a sírjába. A lakáj előhúzott elegáns mellénye alól egy hangtompítós Berettát, és a holttestre célzott.

 – Mi szükség erre? – csodálkozott Walter.

 – Ez az anyag nem megbízható. Akit legutóbb hoztál, kimászott. A főnök azt mondta, ezentúl menjek biztosra. – Háromszor elsütötte a fegyvert. – Így ni. Ez már tuti nem ássa ki magát.

A lakáj elégedett képpel elkezdte visszalapátolni a földet, Walter pedig fejcsóválva otthagyta a palota kertjét. Azonnal visszahajtott Dynetownba. A Sedroo-ba érve szólt Marlene-nek, hogy hívjon össze mindenkit. Sunny rögtön ott termett, őt követte Édes Claire és Forró Gina. Még Kék Dana, a talpig égszínbe öltözött táncos lány is otthagyta a rudat, hogy kék parókáját igazgatva csatlakozzon hozzájuk.

 – Már csak Sonja hiányzik – állapította meg a kritikus.

 – Szobán van – mondta Marlene.

 – Nem érdekel, hívd ide! Nem hiányozhat pont ő.

Nemsokára felbukkant Sonja Smith csapzott vörös hajjal, tigrismintás bőrruhában, ostorral a kezében.

 – Walter, ajánlom, hogy fontos legyen! Összetereltél ide minket, mikor sorban állnak a kuncsaftok, ráadásul otthagytam miattad a polgármestert álló farokkal!

A kritikus felnevetett, aztán széles vigyorral előadta a begyakorolt szöveget arról, hogy Fancy mostantól a báró úr személyes szolgálatában áll, és mindenkit üdvözöl egy rózsaszirmokkal borított ágyból, jégbehűtött pezsgő mellől.

 – Akkor ki lesz az új madame? – tette fel az aktuális kérdést Claire.

 – Te biztos nem – jegyezte meg Gina.

Claire erre a hajába köpte a rágógumiját. Walter gyorsan közéjük lépett, mielőtt verekedni kezdtek volna.

 – Elég legyen! Ti nők csak összevesztek ezen, úgyhogy a főnök engedélyével én fogom eldönteni.

Egyszerre mind elhallgattak, és feszülten figyeltek a férfira.

 – Sonja, mostantól te vagy itt a Némber One. Siess vissza a polgármester úrhoz!

Az új madame hálásan a kritikus nyakába ugrott, aztán elviharzott. A többiek váltottak néhány csalódott pillantást, majd elmentek a dolgukra. Egyedül Sunny maradt ott feszengve, reményteli kíváncsisággal az arcán.

 – Walter, egyszer engem is elvisz majd a báró úrhoz?

A kritikus nem válaszolt, csak biztató mosollyal rákacsintott, majd búcsút intett.

Amint Walter kiszökkent a hajnali derengésbe, ólomsúlyként szakadt rá Fancy hiánya. Akaratlanul is eszébe jutott, milyen jókat nevettek együtt az évek során. Zavartan visszanézett a Sedroo felé. Sunny épp ekkor lépett az ablak négyszögébe. Megjátszás nélkül, őszinte mosollyal tekintett fel a rózsaszín égre, hátravetett szőke haja csak úgy ragyogott a lámpafényben. A férfi megszokta már, hogy beletörődjön mások és a saját sorsába, de most felkavarta a lány szemében égő alapjaiban téves és elmondhatatlanul felesleges bizakodás. Walter tisztában volt vele, hogy egy történet sem végződik jól a Sedroo-ban, amióta a báró úr zseniális egyszerűséggel oldja meg a kiöregedett alkalmazottak problémáját. Azt motyogta maga elé: – Nem, kicsi Sunny, a te hóhérod már nem én leszek, addigra engem is kivonnak a forgalomból.

Épphogy sikerült beszállnia a sportkocsija a sötétített ablaka mögé, mielőtt lecsúszott az álarca. Mégiscsak szégyen lett volna, ha bárki meglátja, hogy gyermekkora óta először legyőzték a könnyei.

 

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-12-09 19:19 Blade

Blade képe

Utoljára jó régen, 4 hónapja volt "Ki vagyok?" írás! Szóval ki is?

p, 2011-12-09 21:29 Zora

Zora képe

Lil? :)

------------------------------------------

szo, 2011-12-10 13:55 Blade

Blade képe

Mellé...

szo, 2011-12-10 15:02 Liliana

Liliana képe

 Hmmm... Azért te mindig gondolsz rám. :) De nem én vagyok!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2011-12-10 15:19 Liliana

Liliana képe

Sejtésem szerint férfi az elkövető. :)

Hirtelen többen is eszembe jutottak, de más-más okból ki is zártam.

Rákérdezek: Randolph? 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2011-12-10 15:32 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Erre hadd válaszoljak én: nope :( Esetleg majd a legközelebbi ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2011-12-10 16:54 Liliana

Liliana képe

Akkor maradt két másik sejtésem, ha holnapig nem lesz meg az elkövető :) tippelek tovább. 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2011-12-10 17:42 Sren

Sren képe

 Az elkövető nem tegnap kezdett írni, ügyel az alap részletekre, nincsenek ügyetlenségi hibák vagy típushibák - viszont "éretlenségi hibák" vannak.

Tolerancia nem lehet, Andi többet mond, érzékenyebb.

Esvy? Ezer éve nem láttam, és őszintén szólva írásaira sem emlékszem olyan szinten, hogy tippeljek rá.

A Madame?! Ő ötletesebb, határozottabb, rövidebb. Azt hiszem. 

Nosss, kíváncsian várom, ki lehet. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2011-12-10 18:13 Tolerancia

Tolerancia képe

Egyetértek, szerintem is egy leányzó volt az elkövető, és abban is, hogy a gyakorlottabb íróink közül való. Én megkockáztatnám Zorát, de igazából az lenne meglepő mindannyiunk számára, ha Borika tollából csúszott volna elő ez a sztori. Nekem valahogy ők ketten ugrottak be.

Ezen a mondaton segíteni kéne egy cseppet:

"Épphogy sikerült beszállnia a sportkocsija a sötétített ablaka mögé, mielőtt lecsúszott az álarca."

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-12-10 18:50 Sren

Sren képe

 Zora keményebb, ötletesebb. Meglepődnék, ha ő lenne.

Borika talán mesélősebb hajlamokkal bír, és fura is lenne tőle egy prostis sztori. :O Akkor inkább a Madame.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2011-12-10 19:54 Zora

Zora képe

Sren: :D Á, dehogy!

Lil: Csak azért gyanúsítalak mindig, mert el vagy tűnve, és hiányzik a búrád. :P

 

------------------------------------------

v, 2011-12-11 16:33 Liliana

Liliana képe

Időutaztam, rosszul sült el az egyik bájitalom, és annak hatását próbáltam kiheverni (egy nap már csak 24 óra lett), azért nem jártam errefelé, de igyekszem kicsit gyakrabban erre jönni.

Most új a búrám is. :) 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2011-12-10 22:30 Borika

Borika képe

Nem én vagyok, eskü! Polgárverára tippelek, ha meg újak közül kell valaki, akkor Nimretil vagy LicajVuv. :) De persze, csak összevissza tippelgetek, ne vegyetek komolyan! :D

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

szo, 2011-12-10 22:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Licaj Vuv... nem hiszem, ő azért mélyebbre tekint. Vagy ez négy évtizeddel ezelőtti írása lenne? :) Verát mondanám én is, ő lett volna az, akitől nevetőgörcsöt kapnék, ha bejönne a tipp, mivel a romantikus novellája, amit beküldött, szintén "nem az ő stílusa" volt, régi mű, és így küldte be. Ha előrángat a kalapból egy még régebbi művet, és így küldi be, az már vicces. De jó lenne tudni, hogy nem ő (persze valahol el kell kezdeni, annyira nem rossz, csak... csak rossz novella). Nem hiszem, hogy olyan írói közösségből jött, ahol az ilyen gyerekes fogásokat elleshette volna.

Borika és Tolerancia már két Ki vagyok? írással rendelkezik, most láttam csak. Egy harmadik már sok lenne, csajok? :) (Fogadok, csak tagadjátok, hogy ti írtátok. Együtt.)

Amúgy ez vicces játék, és ragadós. Már másodjára gondolok arra, hogy írni kéne valamit, és így beküldeni, vagy előszedni egy régit. Jó érzés nevetni a többieken, ahogy megpróbálják kitalálni?

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-12-11 18:04 Tolerancia

Tolerancia képe

Én szívesen írnék Borikával, szó mi szó, de ez nem az a novella. :-P

Az pedig, hogy te is bedobsz valamit, egészen jó ötlet. Rajta hát! Mulassunk jól! :-)

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

v, 2011-12-11 10:34 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Én még csak most lettem tagja az oldalnak, szóval még új vagyok itt. Viszont szerintem is leányzó az elkövető. Megnevezni még nem tudom, mivel nem olvastam sok írást.

szo, 2011-12-10 22:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Értelmetlenségi hibák"? Ha ide sorold az alapvető dinamikai problémákat, akkor ja. Mert a történet dinamikája rossz, hol leül, hol rohan, mintha meglenne az alapötlet, a bordély kis vicces jelenete, Sunny alakja, Walter archetípusa, és még néhány név, majd ebből egy novellát kellett kerekíteni, de azonnal. Az átvezető részeket egyszerűen átugrotta, elintézte egy mondattal, a jellemek csak Sunnynál és a csattanóban vannak kidolgozva. Van egy olyan érzésem, hogy ez sem mai csirke, illetve mű, szóval a szerző máshol tart már, de ezt egyszerűen nem bírta a fiókjában tartani. Megírta, kijavította, de túl sokat melózott vele, hogy kidobja.

Ha van, aki azt hiszi, hogy nő a szerző, más meg azt mondja, férfi, akkor Chimnek kéne a szerzőnek lennie, és úgy kompromisszum, de ő nem ír így... nincsenek ilyen lapos átvezetések. Szerintem ő mélyen érzelmes, ezért lelki, jellemeket kidogozó ember. Sosem hagyná figyelmen kívül Fancy idegességének leírását, Sonja nem ugrálna örömében (az egy nagyon gyerekes jelenet lett), hiába Sunny utolsó jelenetén volt a hangsúly az egész mű alatt. Mintha minden más csak mellékesen lenne ott, de hát az a veszett jelenet a mű végén van, na, nem lehet mit tenni, írni kell elé egy novellát.

Esvy? Hmm... érdekes gondolat, de tőle is legfeljebb régi mű. Én azért őt is jellemcentrikusabb szerzőnek ismerem. A legbántóbb Sonja jelenete volt... nem, ilyet egy Karcot járt ember nem ír, mert az az egyik első, amiért harapunk. (Remélem, még harapunk érte.) Vagy nagyon "fiatal" lány a szerző - aki más oldalról jött, ahol az ilyen stílus mindenkinek bejön -, vagy férfi. De annak sem egy régi motoros. Kissé édeskés sztori... van egy tippem, de azt nem akarom, hogy igaz legyen. Meg van egy másik, de ha az bejönne, szerintem nevetőgörcsöt kapnék.

Ezek után persze kiderül, hogy a szerző nem túl régi tag, alig ismerjük, és akkor állunk itt tátott szájjal. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-12-11 09:31 Sren

Sren képe

 Nem értelmetlenségi, hanem éretlenségi hibákat írtam. :D Azt értem alatta, amikor a gyakorlottsággal és a viszonylag helyesen használt nyelvtannal, helyesírással nem párosul mindaz a formáló- és kifejezőerő, ami egy profinál (vagy nevezzük akár gyakorlott amatőrnek) ott van. Tehát az írás tele van éretlen zöldséggel, hiába a helyesírás, átlagos marad, nem mond semmi különöset. Épp ezért nehéz elképzelnem bármely gyakorlottabb írónkról. A Madame lehetne fiatalsága okán, tőle nem lepne meg ez a stílus, vagy tényleg Vera. 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2011-12-11 13:40 Blade

Blade képe

Ma este 8 körül kiderül az igazság. Mindenesetre valaki nem járt messze az igazságtól...;)

v, 2011-12-11 17:53 Tolerancia

Tolerancia képe

Ez aztán szép, Papi! Valaki nem messze... Hm. :-)

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

v, 2011-12-11 19:45 Kelvin

Kelvin képe

Ennek nem lehet köze Verához. Inkább férfi írta, mint nő, de azért az olyasmi, mint "aktus", meg "dekoltázs" egy ilyen novellában inkább valami frusztrált szűzlány írására enged következtetni. Biztos, hogy kezdő, vagy korai írás, a karakterek animések, a bordélyház steril, az egész olyan, mint egy sikamlós témát feldolgozó, kora esti krimisorozat német barátainktól. Nem tetszett, de az ötlet jó.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2011-12-11 19:54 Blade

Blade képe

 Ott a megoldás!

v, 2011-12-11 20:14 Esvy

Esvy képe

Igen, én vagyok az elkövető. Mindenkinek köszönöm a tippeket és az észrevételeket! :)

 

A korlátok is korlátoltak.