Az árnyék

Már kora hajnalban felkeltem, mikor még szinte teljes a sötétség. Akira – a feleségem – ötven együtt leélt év alatt kialakult megszokással ébredt velem együtt. Az asztalon fekvő levélre esett a pillantásom, megbénított a fájdalom és a szomorúság. Tegnap érkezett a levél, Isato halálhíre volt benne. Isato a második fiam volt, akit elvett a háború, az első Kanji még az elején elesett, négy éve annak már. Akira a hátamra tette a kezét, megrázott a néma zokogás. Halkan kimentünk a hálószobából, vigyázva ne ébredjenek fel az unokák és az anyjuk Hoshi. Hoshi kapott egy nap szabadságot a gyászra, különben már a gyárban lenne, pár órája sírta álomba magát. Akira reggelit készít és útravalót. A városba kell mennem a fiam áráért, amit adnak érte. A haláláért. Nem valami sok, de kell, hogy ne éhezzünk.

Rádió 1: – Felszállási engedélyt megadom.
Rádió 2: – Vettem. Felszállást megkezdem.

Akira visz ki az állomásra kordén, az én lábamnak már hosszú út lenne, még a meggyfa botomra támaszkodva is. A vonat zsúfolásig van újoncokkal, alig 18 évesek, de egy ilyen öregapónak, mint én helyet szorítanak. 3 óra az út a városba, sok helyen megállunk, mindenhol katonákat búcsúztatnak. Az újoncok lelkesek, a győzelemről beszélnek. Én is hiszek a győzelmünkben, ha máshol nem, a partjainkon megállítjuk az ellenséget, biztos vagyok benne. Biztosnak kell legyek benne, abban, hogy nem hiába haltak meg a fiaim.

Fedélzeti rádió 1: – irány 176, sebesség 560, várható érkezés 4 óra.
Fedélzeti rádió 2: – Vettem. Igyanak egy kávét.

A pályaudvar zsúfolt, lassan haladunk a kijárat felé, mindenki papírjait ellenőrizik. Az ellenőrzést végző katona az utazásom okáról kérdez. Megmondom neki. Elismerően néz rám, két halott katonafiú, a családunk tiszteletet érdemel, mondja. Megköszönöm. Furcsa érzés, a fájdalom, a szomorúság és a büszkeség keveredik bennem. Villamosra szállok, már csak fél óra és nyit a prefektúra. Korán érkezem még van negyed órám a nyitásig, kellemes augusztusi reggel van, még nincs nagy meleg pedig napsütéses az idő. A prefektúra lépcsőjén állva élvezem, a lágy szellőt. Repülőgép zúgás hallatszik, de nem bombatámadás, csak két gép, felderítők, vagy hazugságszórók. Figyelem, ahogy az egyik gépnek kinyílik a bombakamrája, ezek szerint propagandaanyagot fognak szórni, csupa hazugság mind. Nézem, ahogy kidob valamit a gép, furcsa formája van és ejtőernyő nyílik fölötte. Hirtelen elvakít valami és hatalmas hőt érzek, és óriási hangorkánt, majd semmit.

Fedélzeti rádió 1: – „Úristen, mit tettünk!”

Én itt maradtam és mégsem. Emlékeztetek, de nem tudják ki voltam. Látható vagyok, de mégsem. Csak egy árnyék maradtam a prefektúra lépcsőjén.

https://imgur.com/a/hw3kFRp

1.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-08-26 08:37 Dana

Dana képe

Üdv!

Hangulatos írás lenne, csak sajnos akadnak benne hibák, amik rontják az olvasás élvezetét.

Először is... nekem még mindig furcsa, ha egy halott mesél. Tény, itt maradt egy lenyomat, ettől valahogy hihető mégis, csak inog a jó-nem jó határán.

Nagyon eltolod azzal, hogy összezagyválod az igeidőket, múltat és jelent, ráadásul nem következetesen.

Ráadásul a rádióbeszélgetésen kívül nagyon rossz számokat olvasni a szövegben. Három óra az út és tizennyolc évesek.

Ja, és összecsaptad. Egy tényleg rohadt jó képhez társított marha jó ötlethez (jók az utolsó szavak) összecsaptál egy sztorit, amit tele lehetett volna tenni képekkel, illatokkal és hangokkal, a fájdalom mellett is megnyugtató képekkel, megszaggatva a rádióbeszélgetésekkel, amik előrevetítik a katasztrófát -- de Te összecsaptad.

Lehetett volna jobb is.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-08-27 11:59 Fofoe

Szia!

Az összecsapás: teljesen igazad van, annyira megörültem ennek az oldalnak, hogy mint egy kisgyerek azonnal ki akartam próbálni, hogyan is működik ez, ezért az éppen aktuálisan fejembe formálódó történetet leírtam és beküldtem és nem adtam neki időt kiforrni. Ezt a továbbiakban kerülni fogom.

A számok: Igen, ez rutintalanság volt a sok dokumentációírás okozza, figyelek majd rá.

A halott mesél: Ez megint a sietség miatt volt. Nekem, könnyebbnek tűnt így írni meg, de most már jobbnak érezném, ha én mesélnék.

Igeidők: Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz, de írnál nekem 1-2 példát, ezen a téren sajnos elég bizonytalan vagyok.

Fofoe

v, 2018-08-26 14:28 Kick Azyro

2

Néhány mondat megfogalmazása nagyon nehézkes. Egy-két példa:

"Akira – a feleségem – ötven együtt leélt év alatt kialakult megszokással ébredt velem együtt." - Akira, a feleségem ötven év alatt kialakult megszokással ébredt velem (együtt).

"Én is hiszek a győzelmünkben, ha máshol nem, a partjainkon megállítjuk az ellenséget, biztos vagyok benne. Biztosnak kell legyek benne, abban, hogy nem hiába haltak meg a fiaim." - Biztosnak kell lennem abban...

"Hirtelen elvakít valami és hatalmas hőt érzek, és óriási hangorkánt, majd semmit." - Nyilván ezt érzékelte, de nem igazán hatásos ez a mondat.

Izgalmas dolog képről írni, jó is az ötlet, de ebben a formában nem nyerő.

h, 2018-08-27 12:03 Fofoe

Szia!

Igen, ki is kaptad azt a három mondatot, amin a legtöbbet rágódtam :) ezek szerint nem eleget. Sajnos elég sokszor követem el azt a hibát, hogy túl sok mindent próbálok egy mondatba sűríteni és annak lesz ilyen kimenetele.

Fofoe

v, 2018-08-26 16:15 Bjursta

Bjursta képe

Oly kevés szó esik manapság Hirosimáról és Nagaszakiról, minden megemlékzés fontos. Ha pár sor akkor is. Nem mehet feledésbe ez sem, csakúgy mint sok más mérhetetlen gonoszság. Az irás - vagy meginkabb az ótlet - nekem tetszett, elég szikár, kedvelem ezt a stilust. De nem vagyok igazi elemző.
Többször irtátok, hogy a halott ne meséljen törtenetet, én kevesbé látom ezt problémának. Van ebben spiritualitas, ha úgy akarom, mondjuk a kollektiv tudat szólal meg igy, ha úgy gondolom, én mesélem az ő nézőpontjaból, mintegy belehelyezkedve életébe es halálába. Én elmesélhetem. Itt, szerintem, bar a téma miatt nem annyira jó a kifejezés, de elég hatásos, nem? Hogyan lehettt volna masként, úgy hogy mégis személyes maradjon? Talán a család másik tagja mondta volna el? Lehet.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-08-27 12:12 Fofoe

Szia!

Sajnos az emberek sosem tanulnak a múlt hibáiból, szörnyűségeiből. Lehet, hogy a személytelenség az oka ennek. Egy ma született embernek az, hogy egy történelemkönyveben azt írják, hogy "1945.08.06 -án amerikai bombázók atombombát dobtak Hiroshimára" csak egy dátum és egy esemény, amit be kell magolni. Kellenek, olyan történetek, elbeszélések, képek, amik közel hozzák az emberekhez az akkori emberek szenvedését, amivel kicsit átérezhetik ők is ezeket a borzalmakat mert csak így lesznek képesek zsigerileg elutasítani annak lehetőségét, hogy ez újra megtörténjen.

A mesélő, azért nem én lettem, mert akkor így könnyebnek tűnt megírni, de most én is úgy érzem, hogy nekem kellett volna inkább mesélni.

Fofoe

v, 2018-08-26 21:45 Roah

Roah képe

Hm.

Vannak az emberiség múltjának olyan történései, amit soha sem szabad feledni, örökké emlékezni kell mindre.
A múlt adja a jelent és előrevetítheti a jövőt.

Az augusztus, szeptember általában nagy horderejű esemény ideje - politikai, történelmi. Háború vagy merénylet, atom, vagy szeptember 11, sőt, általában katasztrófák ideje is ez, van, hogy nemzeteket súlyt ez idő tájt csapás, a budapesti panelrobbanás is szeptemberi, civilek életében is gyakrabb ilyenkor a nagy volumenű negatív esemény, mint általában a többi időszakban.
Bolygó-együttállás a közös bennük, megfigyelések szerint, egy bizonyos bolygó-együttállás.

A kép beszédesebb, mint az írásod - ne haragudj.

Nincs ebbe rutinod, igaz? Az írásban, magában. Csak azért kérdem, mert az okozza a keveredést, és az olyan mondatokat, ahol egy gondolatba, amit az olvasónak szánsz, túl sok infot szorítasz bele, ami az értelem rovására ment, szerintem.
És ez megy mondatonként, ez a jelenség: mondat per túltolt információ, aminek a végeredménye nem értelmezhető, legalábbis nem úgy, ahogyan az adott mondat szeretné.

Nézd csak:

"Akira – a feleségem – ötven együtt leélt év alatt kialakult megszokással ébredt velem együtt."

Ebben a mondatban hány információ van?

1. Akira, a feleség neve
2. Az elbeszélő bemutatja az olvasónak a feleségét
3. Ötven évig/éve élnek/te együtt
4. Megszokásaik vannak
5. Az egyik az, hogy együtt ébredtek.

Az hagyján, hogy két darab 'együtt' is van ebben a gondolatban, de a sok infoval nem bántak túl jól, sokat akart egyszerre mondani, ehhez az időt is hozzáalakítva - hát ez így szerintem nem fog menni.
Rutin kell még ahhoz, hogy a mondat tartalmát kezelhetővé tedd, gyakorlatok, tanulás, a másik az, szerintem, hogy akkor sem tanácsos egy mondatba ennyi infót préselni, ha már van rutin.
Fogalmazás, egyébként, ez a fogalmazáson múlik, hogy miként is van ez az infos-mondat megfogalmazva.

A képről írás klassz dolog, ha tetszik a munka vele, akkor gyakorolj még - a Karcolat kitűnő hely ahhoz, hogy fejlődj abban, miként adod át egy kép-világát, hangulatát az olvasónak.
Fordított ugyan, de jó buli ez is - fordított, mert általánosságban a szavak tevődnek össze képpé, itt meg egy kép hangulatát, világát fordítanak át szavakká.
A látszat ellenére ez nem könnyű metódus, kiváltképp, ha élvezhető eredmény a cél.

Úgy tartják, a halott karakter nem karakter, legalábbis nem így - talán e háromban, úgy még működhet, de nagyon jól kell tudni hozzá a mesterség címerét. ;)
Folytathatom még az e hárommal kapcsolatos észrevételeimet, de csak akkor megyek bele, ha érdekel.

Isten hozott a Karcolaton!

"- Fekete lett az eső. Maguk feketére festették az esőt."

(Sugai)

https://www.youtube.com/watch?v=zKvjBhPAcuc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-08-27 12:54 Fofoe

Szia

Igen, jó megérzés, teljesen rutintalan vagyok:)

Nagyon rágódtam az Akirás mondaton, semmiképpen nem akartam, hogy a bevezető rész, hosszabb legyen mint maga az egész, ezért próbáltam egy mondatba sűríteni, és valahogy nem bírtam elengedni egyik információt se, pedig az egész szempontjából nem annyira lényegesek. Egyébként is egy nagyon rossz szokásom, hogy körmondatokat írok és az ötödik vessző után érzem, hogy sok.

Szívesen veszem, ha folytatod az észrevételeket, hiszen abból tanulok:)

Fofoe

h, 2018-08-27 11:44 Fofoe

Sziasztok!

Köszönöm, hogy megjelent, hogy elolvastátok és köszönöm a kritikákat is. A kritikákra válaszolok a kritikák alatt, itt mint karcolat újonc szeretnék pár szót írni magamról.

A reál tárgyak érdekeltek az iskolában, a szakmám is informatikus. Nagyon szeretek olvasni és a történelem is nagy kedvencem. A történelem nem egyszerű, ha csak egy szemszögből látjuk, akkor nagyon torzan látjuk, ezért szeretem több forrásból megismerni egy adott kor vagy esemény leírását. Ezért szeretek fényképeket nézni a régi korokról, segítségükkel jobban érzem, milyen lehetett az akkor éltek mindennapjai, vágyai, céljai. Persze ez már a fantázia világa, lehet, hogy a képen szereplők teljesen mások voltak mint, ahogy én elképzelem, de nem is történelemkönyveket szeretnék írni :)

A nyelvtan már nem szerettem kategória és bár a helyesírás ellenőrzők sokat segítettek a helyesírásomon azért egy nyelvtanvizsgán simán buknék.

Nem vagyok író még csak amatőr szinten sem, asztalfióknak se írtam még semmit, pár személyes levél egy-két történet, szerepjáték leírások kb. ennyi az írói pályafutásom. Azért csak ennyi, mert bár nagyon szeretek történeteket kitalálni, formálni a fejemben, de sose írtam le ezeket, mert nem tudtam kinek lehetne megmutatni, aki nem elfogult velem szemben, és írói kritikát tudna megfogalmazni. Pont ezért nagyon örültem, amikor véletlenül rátaláltam a karcolat.hu -ra, el se tudtam képzelni, hogy létezik ilyen oldal a magyar neten. Az oldalon lévő írások témái is tetszenek, mert a sci-fi, fantasy a történelem mellett a két kedvenc témám.
A fentiek miatt döntöttem úgy, hogy beküldök egy történetet és, ha csak nem az lesz a reakció, hogy ezt sürgősen hagyjam abba, akkor a kritikák mentén remélhetőleg javulva majd továbbiakat is.

Fofoe

Fofoe

h, 2018-08-27 18:21 hamarjában

hamarjában képe
1

Szia!

Én lennék a feketeleves, bár nem mondom, hogy hagyd a francba az egészet, de azt minden képen, hogy kicsit több belefektetett energiával írj, különben tényleg hagyd a fenébe.

Mivel időm kevés, nem keresek rá semmire, csak kútfőből írom le, számomra mi nem klappol, szóval, ha hülyeségeket írok, engedd el a füled mellett, vagy írd le, hogy okoska, ezek tények.

" Isato a második fiam volt, akit elvett a háború, az első Kanji még az elején elesett, négy éve annak már." - Szó mi szó, ha konkrét dologról írsz, akkor nagyon oda kell figyelned, különben hiteltelenné válik az írás, Japán ekkor már vagy kétszer ennyi ideje háborúzott, ha jól emlékszem, már 37-től.

"A városba kell mennem a fiam áráért, amit adnak érte. A haláláért. Nem valami sok, de kell, hogy ne éhezzünk." - Japán fizetett az elesettek után a családnak?

"Fedélzeti rádió 1: – irány 176, sebesség 560, várható érkezés 4 óra" - az 560 valahol a végsebesség körül volt, nem teljes terheléssel utazósebességnél.

" Figyelem, ahogy az egyik gépnek kinyílik a bombakamrája, ezek szerint propagandaanyagot fognak szórni, csupa hazugság mind. Nézem, ahogy kidob valamit a gép, furcsa formája van és ejtőernyő nyílik fölötte. Hirtelen elvakít valami és hatalmas hőt érzek, és óriási hangorkánt, majd semmit." - a kis sasszem :), tudod milyen magasságból dobták ki?

"„Úristen, mit tettünk!”" - dokumentálták már ezt rendesen, én nem emlékszem ilyen mondatra.

na ja (Obb)

k, 2018-08-28 09:50 Fofoe

Szia!

A hóhért most feltrancsírozták, olvasóként én is morcos vagyok az, ilyen hibákért. Erre ezentúl sokkal jobban fogok figyelni.

Kanji: Igen, ezen gondolkodtam is, amikor írtam, hogy lesz-e, aki 37-től veszi a háborút, vagy mindenki 41-hez köti mint a világháborúba való "belépés" idejéhez. Egy japán, akiről szól, viszont mindenképpen a 37-hez kötné, szóval nem jó, hogy az "elején" szót használtam. Jobb lett volna, ha az "elején" helyett, mondjuk a Fülöp-szigeteki csatához kötöm a halálát.

Japán fizetett-e a halottakért: Ez csak feltételezés a részemről ennek utána kellett volna nézzek.

Sebesség: itt is kapkodtam és a végsebesség volt a fejemben. 350 körül volt az utazó. Ráadásul az irány is inkább 310, ha csak nem Ausztráliába indultak.

Magasság: itt konkrétan csaltam. 10 km -ről dobták. Különben mentek volna a robbanással együtt.

Úristen, mit tettünk: Amennyit én tudok erről a későbbi nyilatkozatokat olvastam: A radarkezelő azt állítja hallotta, hogy a másodpilóta mondta ezt. A másodpilóta szerint a naplójába írta ezt nem sokkal a robbanás után.

Egyszóval, köszönöm, hogy figyelmeztettél ezekre. Ezentúl jobban figyelek majd.

Fofoe

k, 2018-08-28 13:09 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Hangulatos, szép írás lehetne, ha tényleg több időt szántál volna rá.
Nagyon jó tanácsokat és észrevételeket kaptál.
Én az időre szeretném felhívni a figyelmedet: a bácsika nyolcvan éves, ötven éve él a feleségével, akkor az idősebb fiúk maximum ötven éves kell, hogy legyen, a fiatalabb mondjuk negyvennyolc - nem adsz támpontot, ezért csak találgatni tudok. Akkor az unokák kb. 25-20 évesek, akik pedig bőven benne vannak az időben, hogy ők is hadikötelesek legyenek, mégis óvatosan kell kimenniük mamiéknak, nehogy felébresszék őket, tehát az írásból nekem úgy jött le, hogy az unokák még kicsikék, ez pedi egy kicsit zavaró a számomra, túl nagy a hézag. Aztán írod is, hogy "A vonat zsúfolásig van újoncokkal, alig 18 évesek,"

A halott beszél probléma feloldása: én az egyik unokát vontam volna bele a történetbe, aki elkiséri nagyapót a városba. Az unoka lehetett volna a hibakusa, a túlélő, aki elmesélhette volna a történetet.

Várom a következő írásodat, legyen szép napunk!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2018-08-28 15:44 hamarjában

hamarjában képe
1

Ha az igeidőkre vagy kíváncsi:

"Akira reggelit készít és útravalót." - itt váltasz múltból jelenbe. Ez kizökkenti az olvasót. Legalább vártad volna meg a rádióbeszélgetést, mert akkor még talán nem ennyire zavaró.

"Én itt maradtam és mégsem. Emlékeztetek, de nem tudják ki voltam. Látható vagyok, de mégsem. Csak egy árnyék maradtam a prefektúra lépcsőjén." - és itt váltasz vissza. Itt legalább közbeékelődik a rádióbeszélgetés.

Lehet ilyenekkel játszani, de azért többségében szerencsés egy igeidőben mesélni, Mesélni könnyebb múltban, mert egy jelenidejűben mindig előjön a múlt, és jobban kell koncentrálni, hogy ne véts.

na ja (Obb)

cs, 2018-08-30 14:34 mandarin

mandarin képe

Szia!
Épp csak beleolvastam a hozzászólásokba (amik alapján fogalmazási hibákat én most nem emelnék ki), szóval, remélem, nem ismétlem majd a többieket.
Amit én nagyon hiányoltam, azok a leírások, ami miatt nem elevenedett meg a régi Japán, illetve nem is volt annyira átélhető a katasztrófa, ami amúgy sokkal átélhetőbb lett volna.
Pedig ez egy nagyon jó téma, és el tudom képzelni, ahogy előtted ott volt a lassú, öreges, háborús vidéki Japán, és persze a téma miatt előttem is ott volt, de azt hiszem, kicsit részletesebb leírásokkal ezerszer mellbevágóbb lenne.
Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

p, 2018-08-31 08:51 Kentaur

Kentaur képe

Üdv a Karcon!

A többiekéhez azt tenném még hozzá, hogy nézz utána a vesszőhasználatnak, mert nem egyszerűen rossz, hanem borzalmas. Konkrétan vagy egy tucat hiányzik.
Maga a történet nagyon száraz, olyan tipikus "reált tárgyas", a karakterek üresek, semmit nem tudunk róluk, az érzéseikről, a gondolataikról, a világukról. Nem mesélsz, hanem tényeket közölsz. A szereplők a semmiben lebegnek, nem jelenítődik meg a helyszín, az életük. Két dologtól lehet egy írás olyan, hogy fölkeltse az olvasó érdeklődését: 1. rejtély van benne, ami a végén kiderül (ezt hívják csattanóra épülő történetnek, maga a szereplő is lehet a rejtély, ez a karakterközpontú) 2. a szereplők érdekesek, szimpatikusak, a világ pedig hangulatos (ezt hívják hangulatnovellának). A profik ezt a kettőt egyszerre alkalmazzák, vagy az egyikre nagyon odafigyelnek. Mivel te egyikre sem figyeltél oda, így a történeted nem "üt", nem érdekes, nem érint meg. Ilyenkor azt szokták tanácsolni a kezdőknek, hogy írjanak öt érzékre. Azaz mutassák be a szereplő érzéseit, a világot és a hangulatot azzal, hogy milyen szagok, ízek, színek, hangok, tapintás van ott. Az illat emlékeket hordoz: a fürdőben még mindig a kisebb fiú arcszeszét érzi, a tapintás és a szín hangulatot hordoz, a szürke, kifakult, durva dolgok megjeleníthetik a háborús szegénységet. Az ízek emléke a jobb időkről mesél, amikor még volt finomság, egy étel ízének emléke, amit már jó ideje nem is látott, többet mond az éhezésről, mint bármi más. Mit hall az utcákon? Az emberek csak a háborúról tudnak beszélni, vagy már mindenki fásultan hallgat? Hogyan néz ki az utca? - Mondd el úgy a történetet, mintha csillogó szemű kisgyerekeknek mesélnél arról, amit te magad éltél meg!
Remélem, segítettem átlátni, hogy hogyan tehetnéd jobbá a történeteidet. A másik megfogadandó dolog, amit kezdőknek szoktak tanácsolni, hogy első körben arról írjon, amit ismer. Ha ezzel már kigyakorolta, hogyan kell jól mesélni, akkor már menni fog a kitalált világ, meg a történelmi is. A háttérkutatás sohasem árt, de tudományosnál és történelminél egyenesen kötelező!

Várjuk a következőt.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."