Apokalipszis

Október 11.
Hétfő

A nevem William Kheller. Negyvenkilenc éves vagyok, nyugalmazott katonaként élek a Santiago kanyonban egy kétszintes faházban. A feleségemet régen elvesztettem, a fiamat három éve érte egy tragikus autóbaleset. A házamtól nem messze van egy kis temető, ott helyezték örök nyugalomra. Hetente egyszer lemegyek hozzá és friss virágot viszek a sírjára. Van egy kis kinyitható székem, azt mindig elviszem magammal. Ha üldögélek ott egy kicsit, mindig nyugodtabbnak érzem magam.
Sohasem írtam naplót ezelőtt, és tulajdonképpen azzal sem vagyok tisztában, hogy ezeket a sorokat most miért írom le. Talán felesleges, nem tudom.
Több napja esik az eső. Kezdetben nem aggódtam miatta, elvégre előfordult már hasonló, de kezdem úgy érezni, hogy ez a mostani valahogy más. Nem pusztán esik, hanem valósággal ömlik, és tudom, hogy közhelyes kifejezés, de valóban olyan érzést kelt, mintha dézsából öntenék. Azóta áramszünet van, habár ezt nem furcsállom. Mivel a legközelebbi város is több kilométer távolságra van tőlem, elég gyatra az áramszolgáltatás a házamban, voltaképpen annak is örülnöm kellett, hogy van egyáltalán.
Reggel mennydörgésre ébredtem, mikor kinéztem az ablakon, villámokat láttam. Nem volt ebben semmi furcsa, de mégis... lehet, hogy nincs semmi lényege, de mintha azok a villámok kékek lettek volna. Fáradt voltam, az ablak is vizes volt, nem láttam jól, de határozottan így tűnt.
Talán nem is számít. Lehet, hogy néhány nap, és kiradírozom mindazt, amit eddig leírtam.

Október 13.
Szerda

Az eső egy pillanatra sem hagyott alább, de nem ez a legfőbb gondom. Mindig is szerettem a rádiót hallgatni és tévét nézni, de mivel az áram azóta sem jött vissza, az elmúlt napokat teljes csendben töltöttem. Van egy skót juhászom, Marla. Hűséges kutya, és kiváló társaság, de a pokoli eső miatt nem tudtam kimenni hozzá sem, be pedig nem akartam hozni, mert valamiért minden alkalommal ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy darabokra szaggassa a kanapémat. Csak addig találkoztam vele az elmúlt napokban, míg kivittem neki a kajáját, de az eső miatt ez sem ment olyan könnyen. A föld borzasztóan saras volt, többször is majdnem elvágódtam.
Ezekkel még talán nem is lett volna bajom, de történt még valami. Délelőtt le akartam menni a városba. Ideje lett már egy bevásárlásnak, azon kívül jó lett volna emberekkel találkozni.
A terepjáróm nem indult. Mióta legutóbb tankoltam, csak addig használtam, míg hazavezettem, így azzal nem lehetett baj, Ellenőriztem a motort, az ékszíj, a kondenzátort, de sehol semmi baj, mégse reagált. Majdnem másfél órán keresztül próbálkoztam vele, de semmi.
Most este van, és az imént mintha ismét a kék villámokat láttam volna. Sőt, egészen biztos voltam benne, hogy azok voltak. Ha újra lesz telefonvonal, felhívom Damient, ő a bevásárlóközpont egyik eladója, mondhatni a barátom. Ha nem lesz telefon, akkor majd személyesen beszélek vele. Hétvégente el szokott jönni hozzám, megnézni, mi van velem, élek-e még egyáltalán.
Bízom benne, hogy nem kell addig várnom. Jó lenne végre szólni valakihez, aki nem csak egy vakkantással válaszol.

Október 14.
Csütörtök

Elkezdett beázni a házam. Egyelőre nem vészes, csak néhány helyen láttam a falon és a plafonon a nyomait. Áldom magamat, amiért annak idején olyan házat vásároltam, aminek nincs pincéje, habár úgy hiszem, akkor legalább nem gyötörne ennyire az unalom.
Talán kár is leírnom, a helyzet semmit sem változott. Továbbra sincs áram, a terepjárómba kicseréltem az olajat, de nem használt. Igaz, meglepődtem volna, ha ez a baja, hiszen semmi probléma nem volt a benne lévővel.
Voltam kint a fiam sírjánál. Sajnos az eső kezdett túlságosan erőssé válni, így sok virágot nemes egyszerűséggel szétvert, de így is sikerült találnom néhány szál sárga rózsát a kertemben. Vittem a kis székemet is, habár ezúttal jóval kevesebb ideig maradtam ott, mint máskor.
Délután négy óra tizenhat perc van. Már több, mint két órája bámulok ki az emeleti hálószobámban lévő ablakomon, azóta egyre inkább a hatalmába kerít a nyugtalanság. Az ablakból rálátni egy autóútra, ami felvezet a kanyonba. Tény, hogy nem ez a világ legforgalmasabb útszakasza, de azért bőven szoktak rajta közlekedni.
Egyetlen autót, vagy motorost sem láttam rajta. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy egész egyszerűen kevesebben indulnak útnak az eső miatt, de akármennyire igyekszem, nem tudok visszaemlékezni arra, hogy az elmúlt napokban láttam-e rajta bármiféle mozgást.

Október 16.
Szombat

Az egyre növekvő víz, és a szinte folyamatossá váló mennydörgések miatt tegnap behoztam Marlát a házba. Kifejezetten jól viselkedik, csupán egyszer kellett rászólnom, hogy ne harapdálja a kanapét.
Várom, hogy Damien ideérjen, habár egyre inkább úgy érzem, nem fog eljönni. Most már biztos vagyok benne, hogy teljesen kihalttá vált a környék. Se egy autó, vagy kamion, pedig utóbbiak napi rendszerességgel felbukkantak errefelé korábban. A terepjáróm azóta sem indul, és az áram se jött vissza. Tegnap és a mai nap nagy részében csak ültem egy helyben, Marla fejével az ölemben, és magam elé bámultam.
Éjjel tizenegy óra múlt, néhány perce ébredtem arra, hogy Marla az ágyam alatt nyüszít. Ami odakint zajlik, az maga a téboly. Az égbolt mintha meghasadt volna. Egy hatalmas fekete folt keletkezett rajta, benne a már korábban is látott kék villámok cikáztak. A földbe is belecsaptak, az egyik nem volt messze a házamtól. Iszonyatosan erős a szél, attól félek, letépi a tetőt.

Október 17.
Vasárnap

Néhány perce múlt éjfél, és még mindig egy helyben ülök, és meredtem bámulok kifelé. A rés az égbolton nem tűnt el, habár mintha kissé összeszűkült volna. A szél több fát is kicsavart, és még mindig egy orkán erejével tombol.
Reggel mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig enyhült a sötétség, az eső még mindig zuhog, már jég is vegyült bele. Ez már sok volt a tetőnek. Beszakadt, a víz elárasztotta az emeleti hálószobát. Marla ettől annyira megijedt, hogy kirohant a házból. Azóta nem láttam.
Esélyem sincs arra, hogy megjavítsam a tetőt, ilyen időben lehetetlen. Tisztában vagyok vele, hogy a ház nem fogja bírni. Muszáj volt elővennem az egyik téli kabátomat, rendkívüli módon lehűlt a levegő.
Délután kimentem, hogy megkeressem Marlát. Igyekeztem minél messzebbre jutni, de alig haladtam néhány métert, a szél ledöntött a lábamról, a jég pedig kegyetlenül verte a testemet, kénytelen voltam visszamenni a házba, onnan hívtam Marlát, de nem jött vissza.

Október 18.
Hétfő

Egy szemhunyást sem aludtam egész éjjel. Borzalmasan hideg van, és mintha már nem is esne más, csak tömör jég. A tető szinte teljesen beszakadt, a víz lassan elönti az egész házat.Ki nem mehetek, így itt várom meg a végét.
A konyhában ülök, a föd már itt is vizes. Remegő kézzel írom ezeket a sorokat a nedves papírra. Nem tudom, mi történik a világban, és valószínűleg már soha nem is fogom megtudni. Remélem, mások szerencsésebben jártak, mint én, ha másban nem is, legalább annyiban, hogy ezen a sötét órán is van velük valaki, aki megszorítja a kezüket.
A kabátom belső zsebébe rakom a jegyzeteimet, ha valaki megtalálja, én már halott leszek. Nem tudom, milyen állapotban lesz addigra a ház, de a konyhában a mosogató felett lévő faliszekrényben maradt néhány konzerv. Aki megtalálja a testemet, nyugodtan elviheti őket. Cserébe nem kérek semmi mást, csak annyit, hogy temessen el, és, ha módja van rá, tegyen egy szál virágot a síromra.

2.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2014-09-24 09:41 Para Celsus

Para Celsus képe

"Sohasem írtam naplót ezelőtt, és tulajdonképpen azzal sem vagyok tisztában, hogy ezeket a sorokat most miért írom le. Talán felesleges, nem tudom." - motiváció hiánya? Mentegetőzés? Pont az apokalipszis előtt egy héttel, csak úgy elkezd naplót írni a volt katona? Miért most? A fia három éve halt meg, a neje még régebben. Te is érzed, hogy ez lélektanilag megindokolatlan, azért is szúrtad be ezt a másfél sort :)

"égszíjat" - jaj... ékszíj, mert a keresztmetszete ék alakú :D

"Aki megtalálja a testemet" - nem világos, egy negyvenkilenc éves, tehát még csak nem is öreg fazon, volt katona, vagyis keménykötésű fickó, belehal az esőzésekbe? A kisember szemén át próbálsz bemutatni egy kataklizmát, ez okés, "senki-nem-tud-semmit"-érzés... de hogy mi sem tudjuk meg, miért is halna meg a férfi... Egy dolog nem-megmagyarázni-mindent, és más dolog megalapozatlan világot félig felépíteni.

És a régi nóta - miért amerikai? Jelent bármit, ad a történethez valami pluszt a helyszín?

Lóg a levegőben, na.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-09-24 11:15 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm, hogy kikerült az írás, ám ezúttal valamit szeretnék közölni. Nem mentegetőzés, de mikor beküldtem, minden hibát kijavítottam, ám éppen az elküldés pillanatában szakadt meg az internet kapcsolatom, így a javított példány is elveszett - igen, a hülye fejemmel nem mentettem el külön. Szóval mikor újra beküldtem, ismét át kellett néznem a hibákat, ekkor azonban már sietnem kellett vele - nehogy újra elmenjen a net - ezért figyelmetlenebb voltam. Így maradt benne az égszíj is. :)

A halála oka nem csak az eső, sokkal inkább a hideg, és, hogy nincs hely, ahol biztonságban lehetne. Azért amerikai, mert ez a helyiség, mármint a Santiago kanyon, amit jól ismerek, és tudtam róla írni.

Köszönöm, hogy olvastad!

sze, 2014-09-24 10:51 menma

menma képe

Na most számomra ott kezdődik a baj, hogy egy napló nem így fest. Ez inkább beszámoló egy másik, ismeretlen fél számára, mivel még az elején be is mutatkozik. A végén már jegyzetnek titulálja az irományt, ami kezdetben még napló volt. De ha azért kezdte feljegyezni a napjait, hogy az utókornak hagyjon néhány sort magáról, miért nem ezt írja az elején? Talán úgy érted, hogy naplónak indult, de végrendelet lett belőle? Nem igazán tudom elfogadni ezt, mivel egy napló, a személyes emlékek és érzések tárolója nem így fest. A főhősödé túlságosan száraz, következetes, lineáris. Egyébként nem halt meg túl gyorsan?
Viszont szeretem a leírásaid stílusát. :)

sze, 2014-09-24 11:02 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm! Az lett volna a cél, hogy eleinte, mikor még maga sem tudta, mi vár rá, naplónak indult, utána viszont ez maradt az egyetlen lehetősége, hogy a gondolatait valamilyen formában hátrahagyja, így az írás hangulata is megváltozik.

Nem biztos, hogy meghalt, csak az írást hagyta abba! :) Na jó, tudom, ez nyakatekert magyarázat.

sze, 2014-09-24 11:28 menma

menma képe

Ez tényleg egy szubjektív vélemény, de szerintem sokkal jobb lenne, ha vagy napló lenne, vagy üzenet. És még egy apróság, de ez talán már kötözködésnek tűnhet, pedig nem az: a férfi magányos, annyira nincs kihez szólnia, hogy már naplót is ír, ráadásul úgy érzi, közel a halál. Miért nem viszi be magához a kutyát? Tudod, hogy legyen egy társa, akivel eltöltheti az utolsó napjait. A kutyának csak annyi szerepe van a történetben, hogy megtudjuk, egy katona számára többet ér a kanapéja, mint egy élőlény. Láttad a Legenda vagyok c. filmet? Miként képes összehozni a magány két egyedet, még ha két külön fajból is származnak?

sze, 2014-09-24 11:49 Frostler (nem ellenőrzött)

Az elején még nem érzi, hogy közeleg a halál, pusztán van benne valamiféle rossz érzés. Az le van írva, hogy szereti a kutyáját, csak nem tartja bent. Én is ismerek olyan embereket, akik egyedül élnek, és kint tartják a kutyájukat. Attól, hogy nincs közvetlen mellettük, még lehetnek jóban egymással. :)

sze, 2014-09-24 12:02 menma

menma képe

Elnézéssel tartozom, elsiklottam afelett, hogy később beviszi a kutyát. így már nem fáj semmim. :) Bocsi!

sze, 2014-09-24 12:05 Frostler (nem ellenőrzött)

Semmi gond. :)

cs, 2014-10-02 09:15 Roah

Roah képe

Menma, mámmá-mijá, én is bemutatkoztam a naplóimnak, az összesnek, Anyukámnál van...több bőröndnyi, mindenfélék. :D Rózsaszín-szíves, lakattal, ahogy azt kell :D, barna, pévécé borítású, bársonyos, amit csak el lehet képzelni, és betűk férnek el benne. Kézzel írt betűk, rajzok, matricák, és minden egyes újba beleírtam a teljes nevem, így megszólítva a nagy semmit :D "Kedves Naplóm!" .D
Hogy miket összehord az ember, amikor gyerek?!
Évekig toltam - ha épp nem történeteket írtam, akkor Naplót, Naplóra, Naplóval. :D Többször is mondtam már a Karcon: nyolcasokká írtam kettes és a hármas ujjamat a jobb kezemen. :D
Nem tudom, kinek milyen lehet a naplója, de az enyém is úgy festett, mint Frostler karakteréjé. :)))) Dátumokkal, ilyesmikkel.
Csak a téma! :D Ki kibe szerelmes a suliba, ki-kinek a hogyanja, csak akkor merek egyikbe-másikba beleolvasni, ha épp nagyon bátor vagyok. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 10:09 menma

menma képe

A dátumozással nincs bajom, még a bemutatkozást is elfogadom, de nem olyan, mint egy személyes iromány. Túl átgondolt, érződik, hogy egy harmadik személynek szól. Egy napló ennél kevésbé következetes, Ez egy író írása egy naplót író emberről.

cs, 2014-10-02 10:20 Roah

Roah képe

Menma, pusztán csak arra reagáltam, amit írtál:

"Na most számomra ott kezdődik a baj, hogy egy napló nem így fest. Ez inkább beszámoló egy másik, ismeretlen fél számára, mivel még az elején be is mutatkozik."

A naplók szerintem így festenek, beszámolnak valakiről-valamiről, anno én simán csak Naplónak hívtam, bemutatkoztam - a barátnőim is hasonlóképpen tettek :D.

Ennyi. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 11:17 menma

menma képe

Jelen esetben a bemutatkozást nem csak a név megemlítésére értettem. A magáról adott jellemrajzra reagáltam így. Az más, amikor egy kislány szép kacskaringós betűkkel a lap tetejére odakanyarintja a nevét, meg esetleg a korát, és az megint más, amikor úgy mutatkozik be, mint egy műsorban. "A nevem Tóth Béla, hét éve vagyok közgazdász, van két fiam és egy kutyám, hobbim a tánc és a puzzle."
Én is írtam naplót vagy egy hétig, el tudom képzelni, hogy milyen. De olvastam másokét (nem loptam el, megengedték), és néhány önéletrajzi regényt, és azoknak másmilyen a hangulata. Mondtam a szerzőnek, hogy szeretem a stílusát, ahogyan ír, azzal nincs is baj (leírom, mielőtt azt hinné, hogy csúnyán a háta mögött akarom szidni), de továbbra is tartom a szavam, hogy egy naplóbejegyzés nincs ennyire átgondoltan megírva. Spontánabb.

cs, 2014-10-02 11:30 Roah

Roah képe

Tudom.
Nekem csak mesélték a lányok, miket írnak, hogyan. Ilyesmik. Sosem olvastam bele, titok volt, na. :D

Igen, a hangulat. A tematika.
Az mosta össze. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 11:33 menma

menma képe

Örülök, hogy a végén közös nevezőre tudtunk jutni. :)

cs, 2014-10-02 11:35 Roah

Roah képe

Persze. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-09-24 12:21 Kelvin

Kelvin képe

Mérges lettem, mert feleslegesen olvastam el. Nem tudunk meg semmit a viharról, nem éljük át a félelmet, nem tanultam semmit az ő esetéből. Lehet, hogy ismered a helyet, de arról sem tudtam meg semmit, ennyi erővel Mátészalkán is lakhatna. Papírkarakter, nincs célja, csak ül, és megvárja, hogy meghaljon. Még ez sem baj, de miért? Ok, meghalt mindenkije, nem akar élni, de ez sem jött át. Esik az eső, elment az áram, nem látja az X-fakort. Milyen katona az, akiben semmi túlélési ösztön nincs? Erre elég rákiabálni, már le is rakta a fegyvert.
Bármi is volt a fejedben ezzel kapcsolatban, semmit sem írtál le belőle.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2014-09-29 10:12 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm az olvasást és a hozzászólást!

sze, 2014-09-24 22:53 Brittalina

Elolvastam magamban. Aztán felolvastam hangosan. Elkezdtem naponként újra.
Október 11.
Az elején éreztem még valamit, de aztán elmúlt. Nem érzem a fájdalmat, inkább lelkiismeret furdalást. Napok óta esik az eső. Valami történik, de nem lényeg. Biztos elmúlik. És ha nem? Természetességet áraszt, pedig ott vannak azok a kék villámok, ami nem megszokott.
Október 13.
Pech sorozatok. Egyre rosszabb a helyzet, lehet hogyha a kocsi beindulna, akkor sem lenne jobb, valószínű beleragadna a sártengerbe. Ha ő sem tud elmenni onnan (gyalog sem), akkor miért várja Damient? Vagy talán csak reménykedik? Ha gondol rájuk, akkor biztosan gondolnak rá is, hiszen ő el van zárva a külvilágtól!
Október 14.
Ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Ítéletidő van, mégis kimegy a fia sírjához. Muszáj valamit csinálnia, bütyköli a kocsit holott tudja, hogy nem fog beindulni. Nyugtalanság kezd eluralkodni rajta, rádöbben, hogy "egyedül" maradt.
Október 16.
Még mindig reménykedik, hogy Damien eljön hozzá. Változás nincs. Az áram nem jött vissza, autó nem indul, az utak üresek.
Október 17.
Olyan tehetetlenséget érzek, hogy idegesítő! Miért nem csinál semmit! Annyi mindent lehetne. De legalább felvesz egy kabátot. Jó lett volna kicsit többet tudni a ház állapotáról. Szegény kutyus.
Október 18.
Az egész írás hiába, kabátja belső zsebében teljesen elázik, semmi nem lesz olvasható rajta. Miért nem rakta bele egy palackba?
Ez jutott hirtelen eszembe, laikus szemmel.

h, 2014-09-29 10:11 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a véleményt!

szo, 2014-09-27 14:11 hajnalköd

"Muszáj volt elővennem az egyik téli kabátomat, rendkívüli módon lehűlt a levegő.":innen nekem hiányzik egy szó, például a "mert".
"A konyhában ülök, a föd már itt is vizes.": hiányzik egy "l",szerintem.

Talán ha akkor a kutya után ered, amikor az elmenekült, talán még megtalálta volna.
Damien látogatása: én már tudtam,hogy ki fogja hagyni. Ugyanis a többség (szerintem) inkább otthon marad,ha teheti ítéletidőben.
Valóban,talán jobb lett volna egy palackba, kis üvegbe rakni a papírjait, de ez már más kérdés.

Lehetett volna más ország is akár, talán a katona helyett is lehetett volna más. Azonban így is jó.:)
(és amúgy is, a katasztrófák Amerikából indulnak ki,mint tudjuk :D )
Szerintem a katona az utolsó bejegyzés után nemsokkal halálra fagyott.

Nekem tetszik ez a napló-jegyzet-végrendelet ötlet. :)

h, 2014-09-29 10:11 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm a hozzászólást! :)

v, 2014-09-28 11:53 Howel

Howel képe

Hali!

"Reggel mennydörgésre ébredtem, mikor kinéztem az ablakon, villámokat láttam." - Érdekes mondat. Nem tetszik az a mikor. Reggel mennydörgésre ébredtem. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogy a villámok (egy-egy pillanatra) megvilágítják az eget.
"skót juhászom" - nem tudom, hogyan helyes: nem lehetne egybe ezta skótjuhászt?
"Hűséges kutya, és kiváló társaság," - nkv
"ékszíj" - ékszíjat
"több, mint" - nkv
"autót, vagy motorost" - nkv
"autó, vagy kamion" - nkv
"Nap" - nap
" jég pedig kegyetlenül verte a testemet," - ennek a végére egy pont, a következő szakasz új mondat

Nekem bejött. Főleg az utolsó mondatok. ;) Igaz, amit Kelvin mondott, én mégis elhittem. :)

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-09-29 10:11 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm! :) Örülök, hogy tetszett!

cs, 2014-10-02 09:26 Roah

Roah képe

Kelvinnel értek egyet - bosszantó, hogy űrt hagy a sztori maga után.
Nem történik semmi.
Katonához kevés, karakternek meg olyan, mintha a formának nem lenne valójában semmi gondja a világgal, csak úgy van, konfrontáció, és minden zűr-zavar nélkül. Szépen elmondja, hogy egyedül van, és kész, semmi gyász, vagy fájdalom, nem tudom, csak írhatnékja van.

Györeizének van fent asszem egy Naplós írása, jaj, mi is a címe, ha gondolod, utánanézek, hátha érdekel az írástechnikai része.

*Utólagos engedelmeddel megkerestem neked Zoli Zongora című alkotását. Hátha. ;)

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/gyoreize/a_zongora

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 09:31 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a véleményt! :)

cs, 2014-10-02 09:33 Kelvin

Kelvin képe

Minden rosszindulat nélkül kérdezem: mit akartál ezzel? Akkor legalább tudnánk, mi nem sikerült, és lehetne rajta segíteni.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-02 09:51 Frostler (nem ellenőrzött)

Hát, az a helyzet, hogy a Vezetőség rám csörgött azzal, hogy írjak már nekik valami vackot másnapra valami hülyéről, aki egyedül él, és megtámadja egy csomó vámpír. Azt sikerült kiharcolnom, hogy utóbbit ne kelljen beleírnom, elvégre nekem is van önbecsülésem, annak helyére írtam a kék villámokat. Igaz, ez sem jobb, sőt, borzalmas, de így legalább bele tudok nézni a tükörbe. :)

Amúgy afféle misztikus írást szerettem volna, ahol előny, hogy sokminden nem derül ki. Igazság szerint egyszer olvastam egy ilyen történetet, és az nagyon megfogott. Szerettem volna valami hasonlót alkotni, de nekem sem tetszik annyira a végeredmény. Túl nagy fába vágtam a fejszémet szerintem, de igyekszem javítani.

cs, 2014-10-02 09:56 Kelvin

Kelvin képe

Mi a különbség aközött és a te novellád között?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-02 09:58 Frostler (nem ellenőrzött)

Ott ütöttek akkorát a leírtak, hogy mellékes volt a magyarázat. :)

cs, 2014-10-02 10:01 Kelvin

Kelvin képe

Jhaj. :D És mitől ütött?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-02 10:04 Frostler (nem ellenőrzött)

Egy Stephen King könyvről van szó. Nyilván több tehetsége van a hangulatteremtéshez, és a feszültségkeltéshez, mint jómagamnak. :)

cs, 2014-10-02 10:06 Kelvin

Kelvin képe

Elképzelésed sincs, hogy mit kellett volna beleírni ebbe, hogy olyan legyen, mint az a novella?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-02 10:14 Frostler (nem ellenőrzött)

Ahhoz, hogy olyan legyen, még nagyon, nagyon, naaaaaaaaagyon sokat kell fejlődnöm. :)
Egyébként talán ott volt a baj, hogy a leírtak néha átcsaptak önismétlőbe, nem volt elég erős a dinamika, de lehet, hogy maga az alaphelyzet sem lett eléggé érdekes.
Ha ennél pontosabb választ tudnék adni erre a kérdésre, akkor maga az írás is jobban sikerült volna.

cs, 2014-10-02 10:33 Kelvin

Kelvin képe

Tehát nem tudod.
"Sokat kell fejlődnöm." - Kinek nem?
"Nem volt elég erős a dinamika." - http://www.vancso.hu/bullshit/
"Maga az alaphelyzet sem lett eléggé érdekes." - Szerintem az alaphelyzet már az írás előtt is megvolt, szóval nem lett, hanem volt. Magyarul szar ötlettel dolgoztál. Minek? Azt nem várhattad, hogy bár az alapötlet nulla, az emberek majd szeretik, nem? Gondoltad, majd lesz valahogy. Megírtad, feldobtad, senki sem szereti. De jó.
Tettél érte, hogy valami kudarc érjen, a kritikákkal nem tudsz mit kezdeni, mert nem tudod, hol rontottad el, és simán lehet, hogy legközelebb is ezt fogod tenni. Mint sokan mások.
Aztán majd valamelyik köcsög szerkesztő szokás szerint kiborul, hogy felesleges javítást írnia, mert bár udvariasan megköszönik, szarnak rá. Ebből lesz egy kis vita, sértődés, önként távozás örökre (két napra), Obbal blogban anyázzuk egymást, aztán minden megy tovább ugyanúgy.
Mi lenne, ha legközelebb csak akkor írnál, ha mondani is akarsz valamit? Nem vagyunk profi írók, hogy akármiről jól tudjunk írni, miközben az nem is érint minket. A novelládból te hiányzol, mert semmi közöd hozzá, még annyi se, mint annak, aki hibalistát írt hozzá.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-02 10:45 Roah

Roah képe

Hm.

Nem szívesen mászok bele, mert egy szusznyi jogom sincs hozzá, de lassan elkerülhetetlenné válik a kérdésem.
Frostler, nem lehet, hogy neked nincs csontvázad? Semennyi sem? Nokedli? Nudli?
Jó szándékod viszont annyi, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, tettvágy ég benned, de nem tudod, hol fogd meg a bajt, hogyan, írni pedig majdnem mindenki szeret?
Tudom, hogy ez személyes, ha elhajtasz fülledtebb éghajlatra, Kopakábánára, cápákkal fürdőzni, ahhoz is minden jogod meglenne.

A hozzáállásod jó, egyszerűen tudom, hogy fejlődnél, néha úgy érzem, jobban akarod ezt a Karcon, mint bárki más, csak egyszerűen nincs semmi szörnyű benned, nincs meg az a mondanivalód - így ennek eszköze sem -, ami gyakran nélkülözhetetlen az íráshoz?

(Nem láttam még ilyet, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez a probléma.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 11:18 Frostler (nem ellenőrzött)

Roah

Lehetséges, ezt sajnos nem tudom megmondani.

cs, 2014-10-02 11:18 Frostler (nem ellenőrzött)

Kelvin

Már ne is haragudj, de eléggé radikális következtetéseket vonsz le.

"Maga az alaphelyzet sem lett eléggé érdekes." - Szerintem az alaphelyzet már az írás előtt is megvolt, szóval nem lett, hanem volt. Magyarul szar ötlettel dolgoztál. Minek? Azt nem várhattad, hogy bár az alapötlet nulla, az emberek majd szeretik, nem? Gondoltad, majd lesz valahogy. Megírtad, feldobtad, senki sem szereti. De jó."

Nem. Ugyanis ennek még nem voltam tuadatában akkor, amikor feltöltöttem az írást. Akkor jónak éreztem, azt hittem, teljesne rendben van, később, mikor az első visszajelzéseket kaptam, akkor jöttem rá, hogy nem az igazi.

"Mi lenne, ha legközelebb csak akkor írnál, ha mondani is akarsz valamit?

Most is úgy éreztem, hogy szeretnék, csak nem jött össze. Az ember mások visszajelzéséből ismeri meg legkönnyebben önmagát, így am unkásságát is.

"Aztán majd valamelyik köcsög szerkesztő szokás szerint kiborul, hogy felesleges javítást írnia, mert bár udvariasan megköszönik, szarnak rá. Ebből lesz egy kis vita, sértődés, önként távozás örökre (két napra), Obbal blogban anyázzuk egymást, aztán minden megy tovább ugyanúgy."

Nem szarok rá, minden tanácsot igyekszem megfogadni - lehet, hogy ezt most speciel nem rám értetted, de az én írásom alá írtad. A többi pedig, amit leírtál, eszembe se jutott, és szerintem cseppet sem tartozik a tárgyhoz.

Leegyszerűsítem, miről is van szó:
Votl egy ötletem, amiről azt hittem, jó, leírtam úgy, hogy azt hittem, jó, beküldtem, és kiderült, hogy nem jó. Ebből igyekszem tanulni.

cs, 2014-10-02 11:26 Roah

Roah képe

Nem látok Kelvin fejébe, és tényleg csak te tudod, milyen sorát miként éled meg, dolgozol fel, de ismerem.
Nagy játékos!

Kicsit dühösnek tűnsz, mérgesnek, és el is magyaráztál valamit!

Na, így kell ezt a novellában is!

Érzed? ;)

Egy kicsikét? :))))

Ez a düh! Istenem, Frostler, ha az ösztönöm nem csal, akkor te valami csoda-jó ember lehetsz, csodaszép múlttal, erőteljes, nyugodt hanggal, telis-tele jó indulattal - boldog ember lehetsz. :)))

Úgy nagyon nehéz jót írni olyan dolgokról, amikről szeretnél.

Lehet, hogy ostobaságot tanácsolok, de egy próbát megér: mondd, áruld el, hogy csinálod? :)))) Egy sztoriban. Mitől lesz kék az ég és zöld a fű?
Próbáltad már fonákul? Hogy azt a részedet viszed egy írásba, amilyen a hozzáállásod, az udvariasságod? Türelmed és humorod? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 11:32 Frostler (nem ellenőrzött)

Nem vagyok dühös, dühös akkor szoktam lenni, mikor lekésem reggel a buszt, vagy, ha lóg a cipőfűzőm. Nem tudom, miért, de az agyamra megy. :) Értékelem Kelvin segítő szándékát, pusztán sok dologban nem értek vele egyet, ezt szerettem volna elmagyarázni, illetve tisztázni néhány dolgot, amikről úgy gondoltam, rosszul látja.

Köszönöm, amiket írtál, de nem vagyok annyira jó emberke, mint tűnik, a boldogság pedig... hát nem tudom, nem mindig érzem úgy, de ezzel biztos Te is így vagy.

Ne haragudj, de nem igazán értem, hogy mit szeretnél, mit magyarázzak el? Bocsi, ha hülye vagyok, csak nem egyértelmű nekem. :)

cs, 2014-10-02 11:45 Roah

Roah képe

Ennyi? És mit csinálsz, ha lekésed a buszt? Hogy nyilvánul meg a dühöd? Ne-ne, ne ide írd, hanem valamelyik művedbe.
Agyadra megy a cipőfűző kikötődése?
Hihetetlen vagy! :))) Mit csinálsz olyankor? Szitkozódsz, lehajolsz és bekötöd? Ezt se itt, hanem írd meg, írd bele egy sztoriba.
Az érzéseket, a cselekményt.

Arra utaltam, hogy Kelvinnek elmagyaráztad, mit miért írtál.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 11:53 Frostler (nem ellenőrzött)

Okés, igyekezni fogok! :) Még keményebben, még körültekintőbben, ahogy azt kell! :)

cs, 2014-10-02 13:53 Roah

Roah képe

Az életben nem láttam még ennyire jó indulatú, és legalább ennyire zárkózottnak tűnő embert, mint te, Frostler. :)))

Te, azt tudtad, hogy amikor érzésekről írsz, gondolatokról, jóról, rosszról, azt simán ráfoghatod a karakteredre? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 13:57 Frostler (nem ellenőrzött)

A regényem írása közben tapasztaltam ezt. :)

cs, 2014-10-02 11:35 Kelvin

Kelvin képe

Persze, nem rád értettem, tök általános jelenség.
Azért kell rájönni, hogy miért nem sikerült, mert addig jöhet neked akárki írástechnikával, dinamikával, karakterekkel, ettől még rohadtul nem fogod jól megírni. Most is csak annyit értettél meg, hogy nem sikerült. De hogy miért, azt el sem tudod képzelni. "Nem vagyok elég jó, majd fejlődöm." Nem fogsz, így nem lehet.
Ha hétvégén ráérsz, szerintem szedd elő a legfélelmetesebb gyerekkori emlékedet, vagy merülj el egy mostani fájdalmadban, gondold végig, aztán írj róla egy novellát. Azt írd, ami piszkál, ami nem hagy esténként aludni. Akár ezt is újraírhatod, tök mindegy, csak legyél benne te, és azért szedj elő valami rosszat, mert arról könnyebb írni. Legalábbis nekem. De ha nem megy, akkor írj boldogat, vagy a tököm tudja, csak legyen benne gondolat, mert az nem novella, ha valaki A-ból elmegy B-be, de nem a valakin van a hangsúly, hanem a menésen. Megtanulhatsz piszok jól tájleírni, de attól ugyanúgy nem lesz benne semmi.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-02 11:40 Frostler (nem ellenőrzött)

Aha, értem. Szóval a fő gond az üresség, a motivációhiány! :)

Oké, rajta leszek a témán! :) Köszi a tanácsokat! Jelenleg is van bent egy írásom - remélem, megkapták a szerkesztők -, bízom benne, hogy az jobban sikerült! :)

cs, 2014-10-02 11:52 Roah

Roah képe

Nagyjából. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 10:56 Para Celsus

Para Celsus képe

Összetéveszted a misztikust a megalapozatlannal, a levegőben lógóval. Nem jön sehonnan, nem tart sehova, nem érezni a karakter mögött motivációt. Miért végrendelkezik?


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-10-02 10:58 Roah

Roah képe

Melyik volt ez a S. King mű? Ami inspirált? Mi a címe?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-02 11:11 Frostler (nem ellenőrzött)

Langolierek

cs, 2014-10-02 12:35 Ovidius

Ovidius képe

"Amúgy afféle misztikus írást szerettem volna, ahol előny, hogy sokminden nem derül ki."

Súlyos fogalomzavar...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2014-10-02 14:46 Forsaken

Forsaken képe
3

Szépen, kecses tartásban meneteltél, olyan katonásan, hogy öröm volt nézni. Magabiztos léptekkel tartottál a... hova is? Na igen, itt a probléma.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

sze, 2014-10-08 08:57 Frostler (nem ellenőrzött)

Igen, ez valóban probléma volt. Köszi a véleményt és a csillagot!