Ez csak munka

– Úristen! Mi történt veled?
– Nincs semmi bajom.
– Megsérültél?
– Nem súlyos.
A férfi felkapcsolta a villanyt a konyhában, majd odament a mosogatókagylóhoz, és megnyitotta a csapot.
– Valami baj történt? – kérdezte a nő, miközben odalépett mellé, és gyengéden a vállára tette a kezét.
– Semmi, amit ne tudtam volna megoldani – felelte a férfi, a véres kezét a víz alá tartva.
– Hadd nézzem!
– Nincs semmi bajom!
– Mutasd már!
Az asszony óvatosan felhúzta a férje ingujját, így láthatóvá vált a férfi karján éktelenkedő, legalább tíz centiméter hosszú seb, amiből még mindig szivárgott a vér.
– Fertőtlenítem.
– Hagyd csak, majd én…
A nő nem várta meg, míg a férje befejezi, már hozta is az elsősegély dobozt. Kötszert, és jódot vett ki belőle, majd nekiállt, hogy megtisztítsa a sebet. Gyakorlott mozdulatokkal dolgozott, arcán nyoma sem volt bizonytalanságnak.
– A gyerek alszik? – kérdezte kis idő múlva a férfi.
– Mint a bunda.
– Nem faggatózott, hogy miért kellett elmennem?
– Nem. Tudod, hogy nem szokott.
– Helyes.
– Hogy történt?
– Micsoda?
– Szerinted mégis mi? Hogy sérültél meg?
A férfi kelletlenül felsóhajtott.
– Csak az egyikük aludt, mikor odaértem. Vele gond nélkül tudtam végezni, de a másik ébren volt, és valahogy sikerült kijutnia a konyhába. Szerintem bepánikolhatott, mert felkapott egy kést, és nekem rontott.
– Jézusom!
– De utána nem volt vele több gond. Tudod, hogy volt már ennél rosszabb is.
– Ne is említsd!
Az asszony végzett a seb bekötözésével.
– Köszönöm – suttogta a férfi, és gyengéden megcsókolta. Ezután kivette a pisztolyt derékszíjára erősített tokból, és lassú mozdulatokkal leszerelte a csövéről a hangtompítót.
Sokáig álltak a konyhában teljes csendben. A férfi levette a zakóját, nagyokat sóhajtott, közben a feleségét nézte. Tekintete megpihent az asszony hosszú, szőke haján, teltkarcsú alakján, és azon az aprócska lila gyémánton, ami a nyakában lógott. Tavaly kapta ajándékba a születésnapjára. Még a konyhai lámpa tompa fényében is bámulatosan csillogott.
– Abba kéne hagynod – mondta aztán a nő.
– Tudod, hogy nem lehet.
– Miért ne lehetne? Találnál másik munkát.
– Nem értek semmi máshoz.
– Ez hülyeség.
– Ha nem így lenne, nem ezt csinálnám.
– Gondolj a gyerekünkre. Nem ér meg neked ennyit?
– Az előbb mondtad, hogy sosem kérdezi, hova megyek ilyenkor. Akkor meg miért aggódsz miatta?
– Most még nem érdekli, de ez nem lesz örökké így. Már nem csecsemő. Hat éves, és minél idősebb lesz, annál jobban fogja érdekelni, hogy mit csinál az apja.
A férfi fáradtan hátravetette a fejét, lehunyta a szemét, és ismét felsóhajtott.
– Ez csak munka – mondta halkan. – Stabil helyem van, a megbízóim jól fizetnek. Soha életünkben nem éltünk olyan jól, mint most.
– De nem is rettegtünk annyit, mint most.
– Viszont biztosítva van a fiunk jövője. Az egyik legjobb iskolába jár, semmiben sem szenved hiányt, és majd, ha eljön az ideje, arra az egyetemre mehet, amelyikre csak akar.
– De milyen áron?
Hosszú ideig néztek egymásra, mígnem a férfi megcsóválta a fejét, és megpróbálkozott egy halvány mosollyal.
– Ez csak munka.
Az asszony elfordult tőle, és meg sem próbálta leplezni a csalódottságát.
– Inkább ne most beszéljük meg ezt.
– Szerintem se.
– Megyek, lefekszem. Zuhanyozz le, és gyere te is.
A férfi bólintott, majd, miután az asszony felgyalogolt a lépcsőn a hálószobába, lekapcsolta a villanyt, és a fürdőszoba felé indult.

Alig múlt húsz éves, és ez volt az első komolyabb munkája. Eddig csupán apróbb dolgokat kértek tőle, például, hogy menjen el a megadott személyhez, és hajtsa be rajta az adósságát, vagy szedjen ki belőle egy olyan információt, ami az aktuális megbízót érdekelte. A legtöbbször elég volt a szóbeli fenyítés, néha azonban kínzást kellett alkalmaznia. Sosem riadt vissza ettől, és legbelül mindig is tudta, hogy egyszer eljön majd a nap, mikor gyilkolnia kell. Nem hitte, hogy ilyen nehezen fogja bírni.
Már nem öklendezett, de továbbra is émelygett. A hálószobában állt, és az ágyban fekvő holttesteket figyelte. A férfi középkorú, majdnem teljesen kopasz, arcán sűrű borosta. Az asszony kifejezetten szép arcú, haja hosszú, és aranyló szőke. A nyakában lógó lila gyémánt még a sűrű félhomályban is halványan csillogott.
Az első golyót a nő kapta. A szeme fölé célzott, azonnal meghalt, arra is alig maradt ereje, hogy összeránduljon. Rögtön utána kétszer lőtt a férfi arcába. Halk hörgés szakadt fel a torkából, majd kilehelte a lelkét. A szemközti szobában alvó kisfiúval még ezelőtt végzett.
Sarkon fordult, és miközben leszerelte a hangtompítót a pisztolyáról, érezte, hogy kibillen az egyensúlyából. Megtámasztotta magát a falnál, és mély levegőt vett. Alig egy perc kellett csak neki, és máris jobban lett. Ahogy kilépett a házból, és elindult a kocsija felé, folyamatosan azt hajtogatta magában:
„Semmi gond, szedd össze magad! Elvégre, ez csak munka. Ez csak munka”

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2014-01-03 19:32 Sren

Sren képe

Hmm, aham, pedzed, pedzed. :)
Sok a fölös apróság, vesszőhibák, fura fogalmazás, általánosítások, kiszámíthatóság, miegyébség. De nem rossz.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2014-01-03 20:09 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm a véleményt, és, hogy kitetted az írást az oldalra! :)

p, 2014-01-03 21:08 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Én nem számítottam a végére, nekem tetszett a csavar. :)
Laza kis írás, egész a csattanóig nem vettem komolyan, nekem az adott egy ívet hozzá. Kicsit zavarta sok "hogy"-ozás, lehet csak magam miatt, én is így írok és most kezdem észrevenni. :D
Még két apróság:

felelte a férfi, a véres kezét a víz alá tartva. - itt szerintem a vessző és a névelő is fölösleges, a stílus nem az igazi, de a többibe nem szólhatok bele, mert az ugye párbeszéd.
Alig múlsz húsz éves - ezt meg szerintem elírtad. :)

Összességében nem volt rossz, de én hiányolok egy krimis hatást, az valahogy nem lett meg. (Szépen fogalmazok, ugye?)

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

p, 2014-01-03 21:18 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett az írás. Köszi, hogy szóltál, javítottam az elírást. :)

Fogalmazásod szépsége vetekszik a felkelő Nap aranyló fényével, mely a legfakóbb tájakat is képes élettel megtölteni, amint rájuk szórja szikrázó sugarát! :D :)

p, 2014-01-03 21:28 Sren

Sren képe

Reájuk, Frostler, Reájuk, ha már vetekszik! (Éde Sistenem, a legfakóbb tájat, egyesben, könyörgök, ésígytovább - fel se vedd, marhulok, aranyosak vagytok. :D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2014-01-03 21:35 Frostler (nem ellenőrzött)

Segítő szándékod oly nemes, akár a hosszan érlelt, mézédes bor, melynek csodás zamata teljessé teszi életünket! :D

p, 2014-01-03 21:32 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Szeretnék szent eszközök használatával szellemeskedni, de helyette csak annyit szólok: Szavaid szívmelengetőek! *.*

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

p, 2014-01-03 21:34 Lao-ce

Lao-ce képe

"... Öt éves...Az egyik legjobb iskolába jár..."

"múlsz" - Gondolom ez "múlt" akart lenni.
Alig 20 évesen 5 éves gyermeke van?

Egyébként mi ennek az írásnak a lényege? Mármint az ezerszer megírt sablonos alapszituáción kívül?
Se az alapötlet nem eredeti, se a kidolgozás.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

p, 2014-01-03 21:38 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

"... Öt éves...Az egyik legjobb iskolába jár..." - igen, általános iskolák között is vannak kiemelkedően jók.

"múlsz" - Gondolom ez "múlt" akart lenni." - igen, javítottam is.

"Alig 20 évesen 5 éves gyermeke van?" - azt hiszem, tényleg nem láttad át az írás lényegét - ez persze lehet az én hibám is -, hiszen itt már nem a családapáról van szó, hanem egy másik bérgyilkosról, aki azt a feladatot kapta, hogy ölje meg az írás elején bemutatott család tagjait.

p, 2014-01-03 21:46 Lao-ce

Lao-ce képe

- Szerintem egy ötéves gyerek még nem jár iskolába. Bár igaz, hogy azt nem jelezted, hogy hol is játszódik a történet, de most hirtelen talán nem is tudnék olyan országot megnevezni, ahol öt évesen már iskolába járnak a gyerekek.
-Valóban nem láttam át a lényeget. Ez nyilván az én hibám, mert most visszaolvasva tényleg átsiklottam a gyémánttal kapcsolatos információn.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

p, 2014-01-03 21:47 Frostler (nem ellenőrzött)

Én úgy tudom, hogy az Egyesült Államokban már járhat iskolába egy gyermek öt évesen, de üsse kő, átírom hat évre, az a biztos :)

p, 2014-01-03 21:56 Dokesz

Dokesz képe

Szia

Nem rajongok a hangtompítós kiírtósdiért, de ez tetszett. Azért egy tízcentis vágott sebnél már felmerülhetne egy javaslat az orvosi ellátásra az aggódó családtagtól, életszerűbb lenne. Persze bérgyilkosoknál lehet ez csak apró karcolásnak számít. : )

A ying-yang lány meg csak unatkozik, ne is törődj vele, egyértelmű és teljesen érthető a cselekmény.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

p, 2014-01-03 22:00 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszönöm szépen a véleményt! :) Igen, én is arra gondoltam, hogy náluk már nem okoz riadalmat egy ilyen seb, hiszen sokszor volt már dolguk hasonlóval. Örülök, hogy tetszett! :)

szo, 2014-01-04 18:47 Lao-ce

Lao-ce képe

Miért nem bírod ki beszólás nélkül?
Nem kell nekünk barátkozni, de amíg én nem foglalkozom veled, talán Te is megpróbálhatnál uralkodni magadon. ( Arról nem is beszélve, milyen végtelenül pitiáner dolog ez a másik feje feletti beszólogatás...)
Én sem veled foglalkoztam - ás nem is a szerzővel - , hanem a művel.
És igen: elnéztem, mert egy részlet felett átsiklottam, azért nem értettem elsőre. Aztán elismertem hogy hibáztam.
( Ja, és még csak nem is lány vagyok.)

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

szo, 2014-01-04 19:46 Roah

Roah képe

"Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka."

Találós kérdés: ki mondta?

Frostler, elnézést a közjátékomért.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 20:00 Frostler (nem ellenőrzött)

Én hasonlót ismerek, így szól: "Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem esel el, amíg nyomod a pedált." :)

szo, 2014-01-04 20:03 Roah

Roah képe

És tényleg! :))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 19:58 craz

craz képe

Név
Lao Ce
Nem

Lakhely
otthon

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2014-01-04 20:08 Roah

Roah képe

Nem láttam még olyan nőt, aki kikéri magának azt, ha lelányozzák. Férfiak? Na, olyat már igen.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 20:38 Tim

Ilyen gyönyörű öntökönrúgást nők nem is tudnak elkövetni. :D

szo, 2014-01-04 21:01 Lao-ce

Lao-ce képe

Ha én foglalkoznék ennyit egy másik felhasználóval, mennyi időt kellene várnom a szankcióra?
Igen, nő vagyok, a nevem valóban Lao-ce, közel 2500 éves vagyok, és az avatárom az igazolványképem is egyben.
A tisztelt "farkasfalka" lekattanna rólam? Mert az már hányingerkeltő, ahogy falkában lehet engem alázni, míg ha én megszólalok, akkor jönnek az oldal fura urai, és szankcionálnak - persze csak engem.
Annyit foglalkozzatok velem, amennyit én veletek!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

szo, 2014-01-04 21:15 Frostler (nem ellenőrzött)

Nem akartam ebbe beleszólni, de szeretnélek megkérni Titeket, hogy fejezzétek be egymás támadását. Lao-ce tényleg nem sértegetett, egyáltalán nem éreztem bántónak az írásomhoz írt kommentjét, sőt, olyan hibákra is felhívta a figyelmemet, amik nekem nem tűntek fel. Amiben pedig nem volt igaza, azt rögtön be is látta.
Ahogy Ő is írta, kicsit tényleg kezd olyan lenni a helyzet, mintha csoportosan kötekednétek Vele. Nem kell, higgyétek el, semmi szükség erre, hiszen annyi hasznos dologra is fordíthatnátok az erre fecsérelt időt.

szo, 2014-01-04 21:17 Roah

Roah képe

Frostler, akkor csak figyelj. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 21:25 Lao-ce

Lao-ce képe

Köszi!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

szo, 2014-01-04 21:30 Sren

Sren képe

Felesleges, személyeskedő kommented töröltem. Legközelebb Téged foglak, nem először...
Azért a helyedben elgondolkodnék, hogy te, aki a Doki írása alatt két féltéglával verted a melled, hogy milyen korrekt kommentelő vagy, mennyire ellentmondasz a szimpla viselkedéseddel önmagadnak.
Nem mintha érdekelne, csak tükröt tartok, hogy lásd, hogy' is nézel ki mások szemében.

Minden további offot törölni fogok. Csak szóltam.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2014-01-04 21:16 Roah

Roah képe

Végre! Lao!
Kimondtad a varázsszót!

De ne itt, ne Frostler műve alatt, mert ez ennél sokkal, de sokkal többet ér!

Szivi, tárt karokkal várlak egy blogban, ahol lejátszhatjuk - engem nem kell félteni, mert megtanítottak kötélen táncolni úgy, hogy hálóra sincs szükségem.

Beszélnünk kell. Mint nőnek a nővel.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-01-03 23:13 Kaiser

Kaiser képe

Tetszett! Azt hiszem, kezd körvonalazódni, hogy én szeretem az írásaidat. Általában lekötnek annyira, hogy elolvassam őket, és legtöbbjük még tetszik is, ez pedig, azt hiszem, egy határozottan jó dolog, mindkettőnk lelki egészségének. Egy rajongód már van! (Bár óvatosan ezzel a kifejezéssel, inkább fogalmazzunk úgy: átlagosnál lelkesebb olvasód :))

Tényleg, ennek a kis szösszenetnek sikerült megfognia. Ehhez hozzájárult az én lelkiállapotom és képzettársításaim is (Pár napja fejeztem be a Breaking Bad című, zseniális sorozatot, azóta is a hatása alatt vagyok, és itt is egy ahhoz hasonló alapproblémát véltem felfedezni), de nélküled, azaz az író nélkül mégsem lenne novella, így az érdem nyilvánvalóan a tiéd. Valószínűleg ugyanúgy átéreztem volna ennek a néhány online felületre vetett karakternek a súlyát és jelentőségét, ha nincs Breaking Bad, csak talán nem ennyire mélyen.

Kérlek nézd el, hogy nem tudok hasznos technikai tanácsokkal szolgálni. Cserébe elmerültem a közzétett novella által felkínált gondolatokban és érzésekben.

Ez csak munka. Csak munka, semmi más. Munka, ami ahhoz kell, hogy eltartsam magam, és a családom. Mindent amit teszek, értük teszem. És különben is, ettől még nem leszek gyilkológép... ez is csak egy szakma, ugyanúgy, mint a többi. Közben pedig észre sem veszem, hogy hogyan válok egyre inkább családapából bűnözővé, mezei munkavállalóból keresett bérgyilkossá, aki egy nap talán ugyanarra a sorsra jut, amire emberek tucatjait szánta...

Én legalábbis valami ilyesmit szűrtem le belőle. Persze lehet, hogy az alapgondolat teljesen más volt, de nekem ezt (is) átadta. :)

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

szo, 2014-01-04 08:21 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a hozzászólást. A Breaking Bad-et már a testvérem is sokat emlegette, szóval lehet, hogy tenni kéne vele egy próbát. :)

szo, 2014-01-04 01:01 Szombatfalvi László

1.az első narrátori mondat (a férfi felkapcsolta a …) nem tette a számomra egyértelművé, hogy mikor ki a párbeszéd tulajdonosa. A második mondat (az asszony óvatosan…) elolvasása után elölről kezdtem az egészet. Lehet, én nem vagyok elég pörgős, és nem is az én generációm a célközönség, de szerintem nem ilyesmivel kell meglepni az olvasót. Amit mesélünk, az jó, ha minél jobban nyomon követhető.
2.Úristen! Mi történt veled? – ez a mondat elég hatásosan hozza a karakter meglepetését, és azt, hogy amit lát az megdöbbenti vagy megriasztja. Tovább a férfi felkapcsolja a villanyt. Gondolom eddig nem a konyhában voltak (erről hallgatsz, én pedig a történetet csakis a te szavaid után tudom elképzelni) – Valami baj történt?… – és gyengéden a vállára tette a kezét. – ennek a sornak a hangulata már teljesen elüt a döbbenettől.
3.óvatosan felhúzta a férje ingujját, így láthatóvá vált… – vagy eddig sem látott semmit, vagy a lefolyt alvadt vér riasztotta meg, de akkor a párbeszéd valahol nem stimmel nekem.
4.A nő nem várta meg, míg a férje befejezi, már hozta is az elsősegély dobozt. – ez előtt az van, hogy: …amiből még mindig szivárgott a vér.
-Fertőtlenítem!
-Hagyd csak, majd én. – már majdnem rávezettél, hogy ott a kagylónál neki is fogtak a fertőtlenítésnek, de a feleség csak most indul a dobozért. Ez lehet nem is baj, csak maradt egy kérdés a számomra: mit kell befejezzen a férje? Mit nem vár meg a nő, mikor a doboz után indul?
5.a párbeszéd, ami következik, nekem valahogy sántít a hitelességben. Nem vagyok se szaki, se bérgyilkos, de: – Jézusom; – Ne is említsd; Marika néni szokott így hüledezni, mikor azt mondom, hogy ellopták a kerékpárom.
6.Szerintem jobban szemelőt kéne tartanod az olvasó szemszögét. Az író nem lesz attól „vagányabb”, ha becsapja az olvasót. A gyémánt említése kevés az olvasói agynak, ez nem detektíves-logikai játék. Az ilyesminek a kiválasztásánál, a két férfiről, már a színre lépéskor el kellene ejteni két-három szót mindegyikről, ami felébreszti az olvasót: hé pajtás, ez nem az a karakter.

szo, 2014-01-04 08:22 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a véleményt, és az észrevételeket!

szo, 2014-01-04 02:02 Okami

Okami képe

Meg kell mondjam, eddig igencsak nehezen emésztettem meg az írásaidat, de ez most nekem is kifejezetten tetszett. Szerinten ez az eddigi legjobb, amit olvashattunk tőled.
Csupán két észrevételem volna:
1. Az elején a feleség feltűri a férfi ingujját, feltárva a sebet. Ám nem sokkal később a férfi leveszi a zakóját. Már nem azért, de szerintem egy zakó ujját annyira nem egyszerű feltűrni, mint az ingujjat. Valamint én a magam részéről - sietség ide vagy oda - fix, hogy levenném a zakót, mielőtt nekilátok a sebemet tisztogatni a csapnál. Egyrészt egy zakó - legyen bármily testreszabott is -, mindenképpen csak hátráltatna egy ilyen műveletnél; az meg más kérdés, hogy nehogy már összevérezzem (vagy ha már véres) még el is áztassam az öltönyöm.
Ez egy apró logikai baki szerintem, és noha a történet szempontjából elhanyagolható, arra elég volt, hogy engem kizökkentsen.
2. Nem vagyok vele egyedül, így biztos nem bennem van a hiba - bár az is lehet, hogy sokan vagyunk hülyék -, de bizony a vége engem is összezavart. Vagy kétszer kellett visszamennem a nézőpontváltáshoz, mire leesett a tantusz.
Kérlek, igyezz egy kissé erényesebben jelölni a cselekmény ezen "szakadását", mert mint láthattad, egy új bekezdés aligha egyértelmű ilyen esetben.
Nem tudom, tipográfiailag mennyire helyes - ebben most szeretném a kedves szerkesztők segítségét kérni - de én a magam részéről a két bekezdések között három csillaggal szoktam az ilyen ugrásokat jelölni.

Dióhéjban azért minden elismerésem; a csattanó is tetszett, tényleg élvezet volt olvasni :)

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”

szo, 2014-01-04 08:22 Frostler (nem ellenőrzött)

Az ingujjas dolog igaz, köszönöm szépen az észrevételt, és a hozzászólást. :)

szo, 2014-01-04 06:36 Roah

Roah képe

Hány éves a kapitány? ;)

Egyetértek Dokesszel - számomra is kerek a történet. Szombatfalvi László gondolatát is osztom a hirtelen hangulatváltásról, elsőre, de aztán betudtam a női szeszélynek. Gyakran vagyunk ilyenek. Az egyik pillanatban sírunk, elérzékenyülünk, a másikban aggódunk, de ha a kettő között csörög a mobil, amit fel is veszünk, simán, póker arccal küldjük a tolakodó, lerázhatatlan, hévízi gyógyfürdőt ajánlgató ügynököt a Saharába úgy, hogy a büdös életbe ne merje tárcsázni a számunkat.
És Okaminak is van igazsága, nekem is ez a novellád tetszett eddig a legjobban. Zsuzsi jól mondja, elkezdődött. :))))
A sebet firtatom; a szerző nem írta a vágás mélységét, csak a hosszát.

A csattanódban néhány, számomra zavaró dolgot jeleznék; sötétben miként képes a karakter alaposan személyt-leírni? Ha két golyót kap valaki az arcába, annak hogyan látható a borostája? A sűrű borostája?
Infoadagolás. :)))

És üdv! Mostantól kezdve mindig többet és többet, és még többet várnak majd tőled. :)))

"Az erő legyen veled!" ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 08:23 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a hozzászólást, örülök, hogy tetszett! A férfi arcát azelőtt is láthatta, mielőtt két golyót eresztett volna bele. :)

szo, 2014-01-04 08:37 Roah

Roah képe

"A férfi bólintott, majd, miután az asszony felgyalogolt a lépcsőn a hálószobába, lekapcsolta a villanyt, és a fürdőszoba felé indult. "

Kérem, itt sötétben vagyunk. Még nem tudhatom, hogy merre lesz a furfang, a kör még nem zárult be, furcsa, miként osont oda a félhomály. A mondatok sorrendjét - ezért céloztam az infoadagolásra -, vélem az elcsúszás okának, de felőlem ráfoghatjuk, hogy bármikor láthatta a borostát. Tényleg véres, nagyon véres - a fejsebek pokoli vérzékenyek! -, arcot képzeltem ide olvasáskor. Abban gyakran még a sérülés forrása is tisztogatás után ábrázolódik, nemhogy a borosta. A sötétség leírása szétlőtte az illúziót, de rendben, legyen így. :))))
Valóban jó alkotás. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 09:04 Frostler (nem ellenőrzött)

Értem, mi volt a probléma, könnyen lehet, hogy igazad van. Én abból indultam ki, hogy a családtagok meggyilkolása nem feltétlenül azon az éjszakén történt, amit a novella elején látunk. Eltelhetett több nap, sőt, akár több hét is, akkor pedig a férj és a feleség meggyilkolása lehetett mondjuk hajnalban is, akkor már érthetőbb a félhomály. Igaz, egy ilyen tettet általában éjszaka visznek véghez...
Mindegy, nagyon szépen köszönöm az észrevételt, és az elismerést! :)