Kávé helyett

Vannak reggelek, amelyek rosszabbak a többinél.
Nem mintha nem lenne minden egyes reggel egy-egy külön kis borzalom, a világ által szervezett, gigantikus összeesküvés az emberiség minden egyes képviselője ellen, de tényleg, akadnak csúcsdöntő momentumok.
Ilyen lehet az is, amikor az ébredés első pillanatában (vagy talán még az azt megelőzőben) kést szorítanak az ember torkához, s fröcsögős, nyálköpködős módon üvöltenek bele álomtól gyűrött arcába.
- … ezt pedig jól jegyezd meg!
- Emil, hagyd már! Hiszen nem is volt olyan jó vele, abszolút semmi szükség sincs arra, hogy…
És ha nem említettük volna "a legrosszabb dolgok, amire kelhetünk" második legtöbb szavazatot elért variációját – igen, ez pont az, amikor egy nyekergős, szakadt szalaggal szenvedő videomagnót idéző női hang kifejti, mennyire alulteljesítettünk az éjszaka folyamán.
Ez azért talán már elég indok ahhoz, hogy kinyissam a szemem, bár legszívesebben azon nyomban vissza is csuknám, hiszen láttam eleget egy tizedmásodperc alatt: repedésekkel futtatott, ultradizájnos fal, penészfoltos plafon, mintha egy csótány is motált volna a molyrágta függöny egyik rojtján. Arcom előtt egy ritkásan nőtt szakállú, úriembernek éppen nem nevezhető tag, akinek szabályos korpamorzsák vegyülnek egyébként zsírosan fekete hajába, s nem éppen olyan arckifejezést vág, ami a modern világban az elavult „Isten hozott” jelleggel lehetne felruházható.
Hogy aztán miért döntök inkább a vizuális talajra való visszaszökkenés mellett?
A közvetlenül az orrom előtt csattanó pofon szele meglendíti a motivációmat, nem nagyon, persze, csak úgy a kellő mértékben: s ha már egy pillanatra érzem is a pengét távolodni a nyakamtól, előre is lendülök, csak úgy izomból, hiszen fekvő pózból máshogy nem nagyon lehet. Mielőtt kinyitnám a szemem, már gurulok is a padlón nagy lelkesedéssel, melyet csak a falon történő becsapódás tud megfékezni.
Tehát pislog-pislog, fókuszál: s voilá, már végre szembesülök is a jelenettel. Elsősorban azzal, hogy van rajtam nadrág, amit azért helyzeti előnynek még talán nem neveznék, de még ha állapota ugyan félig kigombolt is, legalább elmondhatom, hogy a meztelen kiszolgáltatottság nem nyomja rá bélyegét a hangulatomra. Az már annál inkább, ahogy az ágyon pózoló, göndör szöszi szájából hogy csordogál a vér, szemeiben hogy égnek a nem is tudom ki ellen irányuló lángocskák; meg hogy a fickója nem csak rosszarcú, de kellően nagydarab is, a kezében pedig igen szépen áll a kés. Belém meg felettébb csúnyán fog, ha nem mozdulok időben, hát rá sem kérdezve arra, hogy mit kellett volna megjegyeznem, vetődöm az ablak felé, üveg törik, mögülem sikoly hallik meg valami ideges horkanás – és repülök.
Hogy mennyit, azt megítélni éppen nem tudom, fülembe fütyöl a szél, és mielőtt végiggondolhatnám, hogy mekkora barom is vagyok, meg hogy hiába vidéken nőttem fel, nem kellene mucsai parasztként azt hinnem, hogy bizony, minden háznak egy szintje van, már földet is érek – vagy inkább valami bézs színű kárpitot. Gerincem ugyan roppan egyet, csigolyáim elégedetlenül nyüsszennek fel a drasztikus érkezés hatására; lendületből pillantanék is fel talán kiindulási pontom felé, helyette azonban csak a kék eget, meg aztán újabb tűzlépcsőket látok, amint hihetetlen sorrendben váltják egymást; aztán csak követik a példát a gondolatmeneteim is – hoppá, élek, remek, hol vagyok?
- Ki a bánat vagy, te ganajoslábú kis görény?
És akkor én most pislogok, már megint, pedig az audió jellegű hallucinációkat szemem szaruhártyájának intenzív dörzsölgetésével valószínűleg nem fogom elűzni: ellenben fel tudom mérni a környezetemet. Szmokingos fickó balra, szmokingos fickó jobbra, szmokingos fickók velem szemben, legalább három egymás mellett, de nekik már fegyverük is van, feltételezem, nem most vették a sarki játékkereskedésben.
- Rodriguez, te alattomos, utolsó… - mordul fel a mellettem üldögélő személy, s már át is hajol előttem, két kézzel esik neki Jobb Oldal úrnak -, te patkány, hát azt hiszed, hogy ilyen sunyi módon rám hozhatod a frászt? Azt hiszed, ha elvisz a szívem, máris tiéd a piac nyolcvan százaléka?
- Miről beszélsz, te alvilág mocska, Salvatore!? A te kémed ez a görény, ismerd be! – replikázik rögvest a másik, nekem lassacskán csak leesik, hogy rólam van szó, mely felismerésben jócskán megerősít az is, hogy az összes fegyver csöve rám szegeződik, meg hogy vehemens küzdelem bontakozik ki az ölemben, márkás öltönyök dörzsölődnek a farmeromhoz.
Sajnos, nem igazán tudom értékelni a gesztust, sőt, még zavar is, hiszen a begombolásig továbbra sem jutottam el: gyors vigyort villantok a pisztollyal felszerelt tagok felé, már szinte nyitnám is a szám valami ostoba szövegre, hátha van olyan poén, vagy találós kérdés, amiért cserébe nem lövik el a bal felső sor fogamat (pont a múlt héten csináltattam meg kettőt!). Ám szerencsére a világ megmenekül egy újabb favicctől, ahogy a limuzinnak tűnő járgány sötét plexi mögött rejtőző sofőrje beletapos a fékbe, az ölemben játszadozó, kisgyereknek éppen nem nevezhető öregurak pedig átzuhannak a velem szemközti ülésre. A pisztolyos urak ezzel a momentummal már el is vetik az erőszak gondolatának akár csíráját is, valami ízületi panaszokról meg becsípődött derékról üvöltözve igyekeznek egymást túllicitálva felsegíteni a vádaskodó papákat; ám legyen, az autó még áll, a napfénytető még nyitva, hát el is rugaszkodom ültő helyemből, és megcélzom a holdat.
A „célozd meg a holdat, mert ha még el is véted, a csillagok között landolsz” közhely esetemben ott dől meg, hogy fényes nappal, vagy legalábbis kora délelőtt van: s bár lyuk becélzása megvolt (na igen, abban van tehetségem), méretéről nem informálódtam eléggé, így vissza is huppanok az ülésre. Hogy az a… az előbb még nem befértem? Vagy a zuhanás olyan sebességű lett volna, hogy testem is megnyúlt?
Egy pillanatnyi fagyás, a srácokkal meg bácsikkal egymásra meredünk, aztán csak felvillantom a szükséges bárgyú vigyort, megragadom a kilincset, már ki is csapom az ajtót, ám vetődni természetesen csak akkor tudok, amikor már elindult a limuzin. És milyen jó, hogy épp kanyarodunk!
A kanyar csúcspontjáról tudvalevően jól lehet repülni, hát repülök is, már másodszor, pedig alig öt perce vagyok ébren; dudaszó és füttykoncert – következne, ha nem csak egyetlen egy kamion száguldana felém. Legalábbis a betonon való roppant talányos gurulás során csak ennyit tudok felfogni: hogy a vezető mennyit, nos, erről nem konzultálunk, képe mindenesetre elnyúlik, s amint követem a példáját, imitálom én is a gesztust az úttest közepén, ő inkább úgy dönt, üsse kő, éppenséggel félreránthatja a kormányt. Ha pedig már megteszi, a kamion hosszú, légellenállást tekintve nem utolsó teste is próbálja lekopírozni a mozdulatot, dől-dől, aztán inkább már csak zuhan, nyekeregnek a fékek, sikoltoznak az abroncsok az aszfalton, ahogy kialakul egy hétvégénkénti New York-i káosz. Aztán csak felborul az a kamion, én még mindig csak heverek és tátom a számat, hiszen az felettébb jól megy nekem: körülbelül hat méterrel az orrom előtt meg is torpan a fémmonstrum.
Persze, nem azért, hogy ennyiben maradjunk: várom is a káromkodó, minden felmenőmet szidó kamionsofőrt, helyette azonban csak egy szétnyíló konténert kapok, melyből kiözönlik a marhatenger. Boci itt, bika ott, egy-kettő megtapos, de sebaj, volt már rosszabb is – például torkomnak kést szorító, féltékeny szerető, meg a kokainmaffia. Vagy mindez csak vad spekuláció? És pont arról tudok biztosat, amiről a legkevésbé szeretnék? Hiszen mi az, hogy nem is volt olyan jó velem!?
Azért a harmadik bocitaposást követően már csak kénytelen vagyok feltápászkodni, persze, csak addig, amíg fel nem öklel egy bika: kolompja büszkén lengedez a nyakában, akárcsak én, ahogy félig a fején, félig a hátán fekve próbálok valahogy lekászálódni róla. Természetesen sikertelenül: farmerom akasztója frankó módon döntött úgy, hogy ha öv nincs, jó a bika szarva is. Egy gyerek az utcáról mutogat rám és röhög, egy nő mutogat rám és sikongat (nagyon remélem, hogy a fantasztikus felsőtestem miatt, és nem azért, mert a bika lejjebb rángatta a nadrágot a kelleténél), a kamionsofőr mutogat rám és hevesen gesztikulálva magyaráz a mellette álldogáló rendőrnek, aki a változatosság kedvéért már nem mutogat, hanem olykor-olykor szúrósan néz rám, s valamit jegyzetel.
Hoppá, akkor inkább maradnék is a bikán, köszöntem szépen! Azért eleresztek egy-egy visszafogott nyögést, amikor úgy dönt, szökken is néha – nagyon, nagyon rossz helyen van a homloka. Aztán talán úgy gondolja, hogy nekem is nagyon-nagyon rossz helyen van valami a lábaim között (bár meglátásom szerint az nem nyom annyira, mint engem az ő homloka), hát hirtelen be is fékez, mintha csak az iménti limuzin sofőrjétől tanulta volna a biztonságos, indokolt lassítás technikáját: reccsenés hallik, én repülök (kezdem megszokni), hogy aztán meg is érkezzem a betonra – ezúttal már kevésbé finoman, fene-tudja-mitől nedves felsőtestem most aztán kap rendesen az áldásból; hol itt, hol ott érzek égető fájdalmat, horzsolás itt, horzsolás ott, de legalább zúzódni nem zúzódom meg sehol.
Aztán ezt a röpke hálát vissza is vonom abban a pillanatban, amikor felkenődöm egy betonoszlopra, a bordáim pedig roppannak egy egészségtelent: dühösen ráznám az öklöm az oszlop felé, amikor felpillantva látom, hogy nem, ez nem az.
- Edward.
Ezzel egyszerűen nem tudok nem egyetérteni, mégis, a szám csukva marad, inkább csak a homlokom ráncolom, ahogy valami régi-régi kép idéződik az elmémbe. Valami éjszakai kép. Valami nőnek álcázott kolosszusról. Igen, vészjóslóan hasonlatosnak tűnik az emlékkép az aktuálisan felém magasodó emberi heggyel, akinek szilárd, végtelenül izmos lábai úgy tűnik, bordarepesztő szupererővel is bírnak; nem beszélve a karjairól, melyeknél fogva megragadja az enyéimet, s úgy emel fel, mint valami kisgyereket. Én pedig engedelmesen fel is üvöltök, akár egy kisgyerek, bár határozottan nem azért, hogy beleilleszkedjek a szerepembe, inkább csak azért, mert a bordatörés felettébb fájdalmas dolog, főleg, ha utána ilyen durva terhelés éri az ember mellkasát.
Nem mintha a város legtermetesebb és legférfiasabb luxuskurtizánját ez zavarná: úgy szorít magához, akár érvagdosós kislány a plüssmackóját, amikor a meggondolatlan öngyilkossági kísérlet után a ház gézkészlete már nem fogja fel a kiáramló vértömeget; én meg beharapom az ajkam, mert olyan szintű sikoltozást, amit legszívesebben eleresztenék, méltóságom már nem enged kifejezésre juttatni.
De ha én nem, hát majd más: a sikoly maga talán még nem is, ám az azt követő hangeffekt már felettébb ismerős – mintha szakadt szalagot próbáltam volna beletuszkolni egy öreg videomagnóba…
- Edward!
Hm, ez még mindig az én nevem. De ő miért tudja az enyémet, amikor…
- Cecilia!
Nem, még mindig nem engem ért az isteni sugallat, a szikra a nevet illetően; persze, ezen túl sok időm nincs merengeni, hiszen az eddigi intenzív ölelés egy pillanat alatt felhevült rázásba megy át a női nevet ordibáló luxuskurtizán részéről, meg még némi felháborodott számonkérés is párosul hozzá.
- Edward, te utolsó szemétláda, hogy mertél pénzt adni ennek az olcsó szajhának?
Igazából én nem, de hát miért is lenne időm ezt kifejteni?
- Ennek az olcsó szajhának? Lucrecia, drágám, nem méretarányosan fizetnek a fiúk… a nagyobb buksza nem feltétlenül jelent egyet a nagyobb élménnyel.
Azért az felettébb érdekelne, hogy a kislány (aki félreérthetetlenül az a kislány, aki mellett ébredtem) miért akkor idegesíti a harcos amazont, New York óriás ladyjét, amikor ő éppen az én karomat szorongatja, lassan már roppanásig feszítve szerencsétlen csontjaimat. Meg, ha már itt tartunk, akkor az sem egy utolsó kérdés, hogy ha a kislány itt feszít, akkor hol van a tag, aki valószínűleg akkor a stricije és nem a szeretője a…
- Ereszd el azt a disznót, Lucrecia, pénzügyi elszámolnivalónk van vele!
Hogy ez ilyen egyszerűen megy? Akkor igazán befuthatna már egy lottóötös is!
… naná, hogy ez nem jön be, még mindig csak a kurtizán veszett kutyákra emlékeztető arcát látom magam előtt premier plánban, amiről lerí, hogy gazdája azon mereng, veszett sértettségében odavessen-e a strici meg a ribanca elé vagy inkább ő maga nyeljen le egészben; miért nincs ilyenkor itt egy rendőr, hogy megpróbálja megmenteni az ártatlan, szétgombolt nadrágú, ezer helyen sebesült, bikaöklelt, végtelenül gyámoltalan civilt?
- Látja, biztos úr, ez volt az a férfi, aki elém ugrott…
- Ühüm, és akkor a marhák befogásának költségeit is az ő biztosítása állja, gondolom.
Bassza meg. Bassza meg, bassza meg, bassza meg – tényleg van ilyen? Kétségbeesetten bámulok Lucrecia arcába, talán már könyörgően is, bár nem elsősorban őt kérném fel, hogy legyen dicső lovagom, inkább az élethez rimánkodom, hogy legyen már valahogy vége ennek az egész hercehurcának és szabadítson meg – ha nem is bűneimtől, de – ettől a helyzettől!
És ekkor robban mellettünk a kirakat, Lucrecia elvetődik oldalra, engem a gravitáció gondjaira bíz, rövid zuhanást követően pottyanok a járdára, de már egyből húzom is össze magam, ahogy szilánkok záporoznak a nyakamba.
- A rohadt életbe, lőnek ránk!
De hogy ezt ki üvölti és miért, és hogy most hogy is keveredett be a marhák közé a fekete limuzin, ahonnan torkolattűz alá vették a kis csapatot, vagy valószínűleg inkább csak engem… hát, marhára nem érdekel.
Reggelizni szeretnék. De azt már nagyon.
Talán kivárom, amíg ellövik az egyik marhát.

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-06-04 18:13 Styra

Styra képe

"a legrosszabb dolgok, amire kelhetünk" ezt idézőjelbe tenném, mert kicsit értelmetlen tőle elsőre a mondat
"mintha egy csótányt is motált volna" nem imserem a motált szót, de nem csótány, t nélkül?
"fekvő pózból lendülni nem hova lehet" ez kicsit értelmetlen
"Az már annál inkább, ahogy az ágyon pózoló, göndör szöszi szájából hogy csordogál a vér" ez is, az ahogy miatt
Néhol hiányoltam egy-kt névelőt.
A végefelé kicsit zavaros lesz a történet, pl hogy ezt "- Cecilia!" ki mondja, meg hogy kerül oda, meg úgy egyáltalán: mi van? :) Az elején még kellemesen, ironikusan viccesnek hatott a stílus, de aztán aközepén mintha már erőltetettek lettek volna az agyoncifrázott mondatok. Legalábbis nekem. A végén aztán jobb volt, megint.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

cs, 2009-06-04 18:34 fyra

fyra képe

hoppá, kicsit megfeledkeztem arról, hogy ami a wordben dőlt betűvel lett szedve, az itt nem feltétlenül (gondolok itt az első megjegyzésre), köszönöm, hogy rámutattál, simán elsiklottam volna felette. a motál kifejezés valószínűleg erősen a tájszólás kategóriába esik, tulajdonképpen a motoz szó funkciójával bír (már nem abban az értelemben, hogy ige xD), valahogy a "motoz a csótány" egy, a csótányhoz magához nem nagyon illő bájt kölcsönöz a képnek (szerintem, persze).

a mondatok talán tényleg agyoncifrázottak, gyerekkorom óta ilyen szerencsétlenül fogalmazok (hatszorosan körbefutható barokkos körmondatokkal), erősen igyekszem leszokni róla. köszönöm szépen a megjegyzést, amit tudtam, javítottam.
_____
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

cs, 2009-06-04 18:40 Styra

Styra képe

Jam, igen, itten html-kódolni kell, ha valaki ferdeséget vagy vastagságot szeretne :)
Köszönöm a motál magyarázatát, ezekszerint nem kell a t a csótányra :). Egyébként jól hangzott maga a kifejezés, csak nem értettem :)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

cs, 2009-06-04 18:48 Lazarus

Lazarus képe

Az agyoncifrázott mondatokkal én úgy vagyok, hogy nem is bánom, ha többször el kell olvasnom őket (egyrészt, mert bizonyára én teljesítek alul értelmileg), hisz így legalább nem csak egyszer nevettetnek. Persze ehhez kell a megfelelő (ilyen) minőség is. És jé, már tudom honnan van a ganajoslábú!
Az ihletet pedig, ha csak utólag is, de nagyon szépen köszönöm.

cs, 2009-06-04 18:50 fyra

fyra képe

ne köszönje, hiszen (mint általában) sokkal jobban használta fel, mint én, és ennek természetesen én örülök a legjobban xD. s melegséggel tölti el a szívem, hogy élvezi a cifra mondataimat (valószínűleg egyedüliként az univerzumban).

bizony, a ganajoslábú (mint oly sok másik kifejezés, hajaj) szintén goldenlane-től ered. az a nő továbbra is egy isten. de az is lehet, hogy kettő.
____
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

cs, 2009-06-04 20:58 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Ave!
Nem tudtam végigolvasni.
A stílus rettenetesen dagályos, erőltetett, túlírt.
Van benne pár ígéretes poéncsíra, de ez is elveszik a stílus mocsarába.
Gyakorlatilag bármelyik mondatodat legalább ketté ( legtöbbször több részre) lehetne szedni, és úgy még több értelme is lenne.
Alapvetően nincs bajom a körmondatokkal, ha azok nem nehezítik a megértést. Nálad sajnos megnehezítik.
De nem elég, hogy az embernek meg kell küzdeni a stílussal, még sokszor értelme sincs.
Csak pár példa:
„igen, ez pont az, amikor egy nyekergős, szakadt szalaggal szenvedő videomagnót idéző női hang”
Egy szakadt szalaggal „szenvedő” videomagnó semmilyen hangot nem ad.
Ugyanis nem „szenved” a szalaggal.
Vagy begyűri a szalagot, és leáll, vagy simán csévél tovább.
Amit te ki akartál fejezni (szerintem), az a „megnyúlt szalag esete a magnóval”.
/
„előre is lendülök, csak úgy izomból, hiszen fekvő pózból máshogy nem nagyon lehet.”
próbálj meg fekvő helyzetből „előre” lendülni!
Ha sikerül, tedd fel az eredményt a netre, te leszel a sztár!
Fekvő helyzetből felfelé, vagy oldalra lehet „lendülni”.
/
„…vagy inkább valami bézs színű kárpitot.
…ahogy a limuzinnak tűnő járgány sötét plexi mögött rejtőző sofőrje…”
1. Egyetlen kárpitos ülés sem ( bármilyen luxusjárműről legyen is szó!) tudja felfogni egy zuhanás erejét.
2. A limuzinok nem nyitott tetejűek. Azok a kabriók. ( Ezek konkrét, létező gépjármű kategóriák, amelyek a világon mindenhol ugyan azt jelentik.)
3. Egy nyitott tetejű kocsi ( már ha lenne ilyen limuzin) sofőrje minek „rejtőzne” sötét üveg mögé?! (Még csak nem is plexit használnak ezekben a járművekben.):-)
/
2 csillag.

p, 2009-06-05 06:09 fyra

fyra képe

hű, a kritikát köszönöm, viszont a stílusban találok kivetnivalót. talán nem jött át a rettenet mondatszerkezeteimből, de vagyok annyira értelmes, hogy a gúny efféle esszenciája nélkül is felfogjam a megjegyzéseket.

az előre lendülés relatív, ha fekvő pózból a lábaim felé nézek, igenis képes vagyok előre lendülni. a szakadt magnószalagos példát nem kicsit érzem erőltetettnek részedről, ez olyan "akkor is hadd kössek már bele valamibe" jellegűnek tűnik. a nyitott tetejű limuzinnal nem a teljesen lenyitható tetőre gondoltam - ha tovább olvastál volna (nyilván itt hagytad abba), akkor látszik, hogy nem teljesen lehúzható a teteje... ühm, hogy hívják, napfénytető? arra gondoltam. ha nem egyértelmű, az nyilván az én hibám, mindenesetre ez megmagyarázza a sötét üveget is.

az esés-összetörés-nagyon-megsérülés felvetés jogos, de azt hiszem, a történet amúgy is mellőzi a valósághoz való szoros ragaszkodást, tehát ennyi még éppen belefér.

mindenesetre köszönöm, a dagályos mondatokon még dolgozom majd.
____"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 06:30 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

"de vagyok annyira értelmes, hogy a gúny efféle esszenciája nélkül is felfogjam a megjegyzéseket."
Ha nem tartanálak értelmesnek, nem vesződtem volna azzal, hogy kritikát írjak a művedre.
Eszembe sem volt gúnyolódni, valamit félreérthettél.
/
"az előre lendülés relatív, ha fekvő pózból a lábaim felé nézek, igenis képes vagyok előre lendülni."
Ha hanyat fekszel, akkor csak úgy tudsz „előre” ( a lábaid felé) lendülni, ha előtte felfelé mozogsz. Egyből vízszintes mozgás nem megy.
/
" szakadt magnószalagos példát nem kicsit érzem erőltetettnek részedről, ez olyan "akkor is hadd kössek már bele valamibe" jellegűnek tűnik."
Sajnálom.
Hidd el, nem okoz örömet, hogy „beléd kössek”, ennek a „célnak” az érdekében nem erőltetek semmit.. (Főleg, hogy erre még számtalan lehetőség lenne a mű kapcsán, úgyhogy könnyedén, erőlködés nélkül kiélhetném az esetleges ez irányú vágyaimat.)
De marha egyszerű a dolog: vegyél egy feleslegesé vált kazettát, vágd el a szalagot, majd tedd egy magnóba!
Meg fogod hallani, milyen hangot ad.
Utána eldöntheted, hogy Te tévedtél-e, vagy én „kötekedtem”.
/
"ühm, hogy hívják, napfénytető?"
Nem. Duplacsavaros horganyzott fenéklemez a neve.
(Ne higgy annak, aki azt állítja, hogy jól áll neked a cinizmus!)
De hagyjuk!
A Te műved, nyílván azt írsz bele, amit akarsz.
/
Elnézést, ha megbántottalak, nem volt szándékos!
Többet biztos nem fog előfordulni.

p, 2009-06-05 09:53 fyra

fyra képe

nem bántottál meg (csak az önérzetemet kicsit, de az mindentől megbántódik), viszont a cinizmust, kérlek, Te se magyarázd bele a szavaimba, ha meglátásod szerint a Tieidben sem rejlik irónia.
nem, nem vagyok szakértő az autók terén (hja, egy f1-es játékautó összes elemét fel tudnám sorolni, de hogy utcai autókkal kapcsolatban bármit is? eheheh), de azért a kabrió-kupé-féle hülyeségeket meg tudom különböztetni a limuzintól. hogy ami felnyitható, az napfénytető-e? fogalmam sincs, tőlem aztán lehetne olyan duplacsavaros izé is, és nem, nem cinizmusból kérdeztem vissza, spontán beismertem a bizonytalanságomat, de jó, többet nem teszem, hanem kommentben és novellában is jobban utánanézek az ilyesminek.
köszönöm, hogy pazaroltad rám az időd (még mindig nincs semmi gúny, tényleg), remélem, ha legközelebb feltöltök valamit, az közelebb áll majd ahhoz, ami már elnyeri a tetszésedet.
___"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 12:12 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Úgy legyen!
:-)

cs, 2009-06-04 21:20 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Kezdjük a címmel: engem rögtön idecsalt.
A történettel folytatva: nem tudom, ki találta fel a jelenidős írást, de rosszul tette. Mostanában egyre nagyobb divat, és eddig olyat még nem olvastam, amihez passzolt volna.
Van benne pár jó poén (a kezében pedig igen szépen áll a kés. Belém meg felettébb csúnyán fog, ha nem mozdulok időben), és jópár erőltetett. Az ébredésnél pedig van egy kis zavar: egyik pillanatban még kés van a fickó torkánál, aztán kap egy pofont (ja, az orra elé... az nem pofon, hanem a kéz elhúzása az orr előtt) amitől illene annak a késnek átvágnia a torkát. Aztán arról még mindig nem tudunk semmit, hogy hol van a kés, feltételezem a nyakánál, de felpattan, és kirohan.
Én végigolvastam, mert a stílus tetszeget, jó is fog neked állni, ha a dagályos dolgokat elhagyod (meg a jelenidőt meg nem erőlteted túl a poénokat).
Tudom ajánlani Hugh Laurie-t. Gyilkos ebben a stílusban.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

cs, 2009-06-04 21:22 Styra

Styra képe

A pofont a csaj kapta, azért vérzett, és ezért húzott el a pasas orra előtt (nekem is át kellett olvasnom mégegyszer, hogy megértsem).
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

cs, 2009-06-04 21:26 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Furcsa is volt, hogy vérzik a csaj szája... köszi!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

p, 2009-06-05 06:11 fyra

fyra képe

jelen idős írást személy szerint azóta használok, mióta egy ismerősöm rávilágított arra, hogy a múlt idős elbeszélés valahogy nem az igazi, ha a főhős meghal a sztori végén (mondjuk, ezt lehet éppen hit és nem hit kérdésére is fogni xD).

köszönöm, most már kezdem elhinni, hogy tényleg egyszerűsíteni kell a mondataimon. tőmondatos íróknak könnyebb bonyolítani a dolgokat, mint visszacsinálni egy nagyon elbarokkosodott stílust? xD
___"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 07:52 SirTelen

Nekem bejön ez a stílus ( olvastam a blogot is). Üde színfolt egy széles palettán. Bár a jelenidős elmesélés rengeteg buktatót tartalmaz, nagyjából mégis sikerrel oldottad meg. Néhol kissé zavaros ugyan ( mivel az E/1-es narrátor nem magyaráz, inkább csak átél), de megfelelő átszerkesztéssel ez is javítható.
A nemi identitás kérdése, ami még felvetődik. Egy női szerzőnél szerencsésebb minél hamarabb tisztázni, ha férfi szemszögből írja a művet ( egy férfinél pedig, ha nőiben), mert túl sok figyelmet von el az olvasónál ( pl. nálam), míg feldolgozom, hogy egy nő mellett most egy nő ébred az ágyban, és akkor egy könnyed leszbi kaland jön, vagy egy férfi, és csak a szerző felejtette el, hogy E/1-ben önkéntelenül az írót látjuk főszereplőnek, ha nem tisztázza az elején a tutit.
Véleményem szerint a kisebb hibák nem csorbítják jelentőségteljesen a mű élvezeti értékét.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

p, 2009-06-05 10:00 fyra

fyra képe

ezek szerint csak az én perverzióm lenne ez a "hagyjuk-rejtélynek-a-nemet" dolog? szívem szerint elzárkóznék attól, hogy az író maga is a mű részévé váljon (persze, akkor ehhez vagy uniszex név, vagy névtelen feltöltés kéne). elgondolkodtató a helyzet, mivel nagyon szeretek E/1-ben írni, de E/1-ben az ember nem sűrűn tér ki rá, hogy mi a neme (már ha nem néz tükörbe, és állapítja meg, hogy "hű, micsoda jó pasi bóklászik a másik oldalon"), hacsak nem küzd identitászavarral.
így belegondolva egészen vicces lenne egy olyan novella, ahol tényleg csak az utolsó mondatban derül fény az illető nemére, talán egyszer nekigyűrkőzöm, hátha sikerül megvalósítani.
köszönöm szépen.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 10:28 SirTelen

"E/1-ben az ember nem sűrűn tér ki rá, hogy mi a neme "
Nos, azért író az író, hogy ezt megoldja. :P
Pl.:
Éppen egy kis púdert tettem az orromra... ( nő)
Végigsimítottam a borostámon... ( férfi)
Írásban a direkt megnyilatkozások helyett elegánsabb az indirekt, ill. a sejtetés.
Hmmm?
--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

p, 2009-06-05 10:39 fyra

fyra képe

jogos. ha a kés végigkarcolta volna a borostát, körülbelül tizenöt mondattal korábban tiszta az információ :3.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 13:32 Sütiszörny

Sütiszörny képe

"így belegondolva egészen vicces lenne egy olyan novella, ahol tényleg csak az utolsó mondatban derül fény az illető nemére, talán egyszer nekigyűrkőzöm, hátha sikerül megvalósítani."
Gondoltam, jobb ha szólok, már van ilyen is: ;) http://karcolat.hu/node/4998
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2009-06-05 14:12 fyra

fyra képe

ejnye. akkor mégse lesz poén. köszönöm a linket (is).
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 15:27 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Szívesen. :) Neked bármit! 8) Kinyír az avatárod! :D
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2009-06-05 12:36 fyra

fyra képe

hű, tényleg a belinkelt darabot idézte fel benned a stílusom? szomorú, mióta az eszemet tudom (na meg ismerem a betűket), a hideg kiráz az ilyesmitől, erre... hát akkor nem véletlenül mondták régen, hogy halmozom a jelzőket xD. (a "stílusom" kifejezés leírva fájón nagyképűnek tűnik, de attól, hogy nem valami jó, már elég régen kiforrottnak nevezhető, tehát nem hívhatom másnak, csak stílusnak. remélhetőleg tudok még rajta alakítani.)
igen, és bár a jelzőhalmozáson azért pár éve dolgozgatok, nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a módhatározók túlzott használata is. megvallom, szeretem a módhatározókat, nagyon, kellemes kis bájt kölcsönöznek a mondatoknak - na most, hogy így kiveséztél két bekezdést, legszívesebben soha többé nem használnék egyet se.
köszönöm szépen, figyelni fogok rá a jövőben!
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 13:27 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nekem nem tűnt sem dagályosnak, sem túlírtnak. Sőt, tetszett. :) De az is lehet, hogy én már egy erősen átjavított verziót olvastam. Nem tudom, de jelen állapotában nekem bejött. Adok is rá egy 4-est. :)
A hozzászólásokban olvastam a nemi hovatartozás kérdését a főhőst illetően. Nos, ez az elején tényleg kicsit zavaró. Tulajdonképpen a viselkedését leszámítva csak akkor derül ki egyértelműen, hogy férfi, amikor kiugrik az ablakon a két pasas mellé. Mivel ekkor a leírásból egyértelmű, hogy csupán egy nadrág van rajta, ezért, ha lány lett volna, akkor tuti, hogy a két krapek nem így reagált volna. Inkább fülig ért volna a szájuk. :P
De ahogy más is ajánlotta, egy megjegyzés a borostára, vagy valami hasonló tényleg helyretette volna idejében a nemek kérdését. Jobb ezt tisztázni az elején.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2009-06-05 14:10 fyra

fyra képe

a mondatszerkezeteken nem javítottam (hja, most már én is félek tőlük, bottal se), szóval csak néhány nyelvtani hibáról maradtál rá, azt hiszem :3.
ez a nemes dolog pedig remek ötletet adott, kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e megvalósítani (megjegyzésben egy nagyon hálaadag szerepel majd a kritikusok felé : )).
köszönöm szépen a megjegyzést, a csillagocskákat, az olvasást.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2009-06-05 16:02 Obb_régi

"A közvetlenül az orrom előtt csattanó pofon szele meglendíti a motivációmat, nem nagyon, persze, csak úgy a kellő mértékben: s ha már egy pillanatra érzem is a pengét távolodni a nyakamtól,"
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

szo, 2009-06-06 08:56 fyra

fyra képe

nem látom, mi a probléma (elég sok más mondatnál se láttam, pedig volt, úgy tűnik, a saját agymenésemet nem bírom újraértelmezni xD), de ha van, és időd engedi kifejteni, akkor rajta :3.
köszönöm.
____
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

szo, 2009-06-06 09:07 Obb_régi

Ó, pedig tőled szerettem volna megtudni, amúgy elvoltam vele, mármint az írással.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

szo, 2009-06-06 11:03 fyra

fyra képe

mondatelemzés, yay~ =D.
az első tagmondatban nem látok problémát, talán a második névelőt lehagyhattam volna, de anélkül olyan esetlennek érezném. nyelvtanilag. ha értelmezném, akkor egy költőileg hejj-de-összetett kép lenne, amiben a fizikai történések (tehát a tényleges légmozgás, ami meglendíthet dolgokat) olyan folyamatokat indítanak be (lendítenek meg), amik egyébként nem ilyen fajta beindítást igényelnek. talán annyi lehet a gond, hogy a motivációt már minek motiválni, a meglendítés pedig más nem igazán lehet. a "nem nagyon, persze" tipikusan olyan formula, ami hozzám nőtt, perszék nélkül szinte nem is írok le mondatot, ezen dolgozom, mert néha már engem is idegesít. ha az egészet veszem ("nem nagyon, persze, csak a kellő mértékben"), akkor ez a három vesszős közbeékelés teljesen felesleges, mivel semmit nem tesz hozzá értelmileg a mondathoz, csak a hosszát növeli. ugyan a megírásakor ez nem tűnt fel, de így végigelemezve talán igen. az utolsó tagmondat csupán arra vonatkozik, hogy a kiteljesedő motiváció megtalálta magának azt a rést, amin átbújhat, és tettként manifesztálhatja magát, ha itt van is probléma, azt már tényleg nem látom xD. tehát a középső rész szerencsétlen ott egy kicsit.
jól látom a helyzetet, vagy inkább adjam fel? xD
(és hű, mennyi mindent kihúzhatnék ebből a szövegből, ha így végiggondolnék mindent.)
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

szo, 2009-06-06 11:29 Obb_régi

A közvetlenül az orrom előtt csattanó pofon szele motivált, persze nem nagyon - csak úgy kellő mértékben -, s már érzem is távolodni a pengét a nyakamtól, egy pillanatra. "
?
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

szo, 2009-06-06 12:36 fyra

fyra képe

ohó, pedig végig azt hittem, hogy túl sok gondolatjelet használok, és hogy ilyen jellegű közbeékelést egyszerűen nem ronthatok el xD. na de mégis.
köszönöm, átfontolom azt a mondatszerkezetet :3.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

szo, 2009-06-06 07:49 Györeizé

Györeizé képe

Nekem bejött! :D Tetszik a stílusod. Ööö... kábé ennyi. :D
___ Az vagy, ami megesz. ___

szo, 2009-06-06 08:57 fyra

fyra képe

köszönöm, ennyi pont lendít valamit az önérzetemen =D.
___
"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)