A Részeg II.

– Remélem mindannyian tisztában vagytok vele, hogy miért vagyunk itt. Mindenki elolvasta az e-mailemet?
– Igen – felelte a Tanú –, bár nem értem, hogy ezeket miért kellett idehívnod. Ők biztosan nem fognak érteni egy kukkot se.
Azzal a hordón ücsörgő eszkimóra mutatott. Egy pillanatig mindhárman rámeredtek, majd Bob megszólalt:
– Kérlek kezdjük már el. Nem érünk rá egész nap a tolmácsra várni.
– A tolmácsot sajnos elfelejtettem kifizetni, szóval rá hiába várnánk. De akkor kezdem is.
Zlatowetsky úr leült az üresen hagyott helyre, szemben a többiekkel. Várakozva lesték, hogy mikor fog megszólalni, de ő csak lassan végignézett mindnyájukon. A félkör bal szélén a Tanú foglalt helyet, mellette Bob, majd az eszkimó. Ő a székét félretolta és inkább a hordón ült. A patkó jobb szélén pedig a Részeg hortyogott békésen. Az eszkimó így szembekerült Zlatowetsky úrral, a Részeg mellett pedig senki sem ült.

Zlatowetsky tekintete a Részegen egy pillanattal tovább elidőzött, de egy kis fintorral elfordította a fejét beszélni kezdett:
– Azt hiszem itt az ideje, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Tudom, hogy régen volt. Éppen ezért kérlek próbáljatok meg visszaemlékezni arra, hogy milyen is volt. Tisztában vagyok vele, hogy mind öregebbek lettünk. Hogy mind elfelejtettük az érzéseket, amik akkortájt tomboltak bennünk. De épp ezért kérem: segítsetek ezt kibogozni! Segítsetek megtalálni az értelmét!
Egy pillanatra elhallgatott, a Részeg felé fordult, de szavait továbbra is a többiekhez intézte.
– Bár az alkotó maga velünk van, de látjátok: a régi énjét hozta csak el… Tőle csak apró nyomokat kaphatunk. De ti – fordult vissza hármójukhoz –, ti átéltétek, ti tudjátok milyen volt ott lenni. Ti, és csakis ti tudhatjátok, hogy mire is volt jó ez az egész. Segítsetek!
Bob gondolkodás nélkül felállt:
– Én, ha nem haragszotok, védeni szeretném őt. Fiatal volt és ostoba. Hogy ma milyen, azt majd a jövő ítéli meg. De mentsége, hogy akkoriban nem tudta, mit tesz. Lekicsinylette a világot, túlbecsülte saját magát. És ez furcsa dolgokra késztette. Ezen kívül – mutatott a falra tűzött papírlapra – sok más abszurditást is művelt. Szerintem ezt mindenki átéli, aki fiatal.
– Jó, akkor én meg megölök valakit, ha legközelebb fiatal leszek – vetette közbe a Tanú –, aztán majd a bíróságon ráfogom, hogy ifjonci hévből tettem.
– Ugyan már, nem akkora bűn élvezetből és öncélúan ilyet tenni. Legfeljebb másokat fárasztani bűn. Esetleg sikertelenül polgárpukkasztani.
– De ugye tudod, hogy ezek csak kifogások? Ha legközelebb is ilyen lesz, mit fogsz tenni? Békésen tűröd, hogy hülyeségeket kell mondanod? Hogy zsiráfokkal, síró hordókkal kell álmodnod? – felállt –Még szólni sem szóltál rendesen! Csak ostobaságokat, furcsaságokat!
– Nem hiszem, hogy ez másnak szólt. Hogy bárkire tartozott volna. Mint mondtam, öncélú volt, és neki ez sok örömet okozott. Én a helyében már annak is örülnék, hogy ennyien visszajeleztek, annak ellenére, hogy ezért mennyit szenvedtek. Az pedig, hogy én vagy te mit mondunk, az csakis őrá tartozik. És ezt te is jól tudod.

A Tanúra ragadt valami Bob nyugalmából, mert visszaült. Kicsit elszomorodva folytatta:
– Hogyne. Csak tudod mindig is zavart az öncélúság. És a sznobéria ami fogadta. Még a valid pontok is. Akkoriban ez nagy művem volt. Még szerencse, hogy megfeledkeztem róla. Talán összetört volna.
Zlatowetsky várakozva nézett kettejükre, de azok már nem szóltak.
– Bűn az öncélúság – szólalt meg váratlanul az eszkimó –, de nem megbocsáthatatlan. Valahol minden művészet öncélú, mértékétől függetlenül. Ugyanúgy ahogy a tudomány is öncélú. Gyarló és emberi dolog bármelyiktől is a megváltást várni. De ha szórakoztat, elgondolkodtat és kárt nem okoz senkinek, miért ne eshetnénk egy ilyen apró bűnbe?
– Na persze, pont egy kurva eszkimó fog kioktatni bűnről meg megváltásról! – robbant ki Bob, és a hordót majd’ felborítva kiviharzott a szobából.
A Tanú vállat vont, Zlatowetsky-hez fordult:
– Ezzel már elégedett vagy? Bár gondolom sosem leszel az.
Zlatowetsky odament a Részeghez és dühösen belerúgott:
– Remélem legközelebb jól meggondolod mit csinálsz. Emlékezz! A jövő már most elítélt!

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-12-12 15:07 Dana

Dana képe

Szia! Engem nem győztél meg ezen a téli, álmosító délutánon. Nagyon körülményes a fogalmazás, nem tudom gördülényeken olvasni, plusz nem igazán jöttem rá arra sem, miért pont ezt a részt töltötted fel. Semmi olyasmi nem történt, amiért várnám a folytatást.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2020-01-09 04:33 Garaf

Köszönöm hogy elolvastad. :)

cs, 2020-01-09 17:53 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

csatlakozom, bár csak most észlelem, hogy kihez- Eleinte azt hittem ez Roah hozzászólása, kellemetlen, de még sem annyira, mint egy közel húsz éve megszüntetett megállóban várni a buszra. Ennyi mellébeszélés után elárulhatom, én végig vártam, hátha meg tudom miről is szól ez az egész, de csak annyit érzékeltem, hogy üres közhelyek pufognak, az eszkimónak nem kell tolmács, a hordó pedig instabil helyzetet foglalt el.

p, 2019-12-13 03:23 Gitáros

Gitáros képe
1

A sztori elején - ha ez egyáltalán annak nevezhető - a tolmácsot várják, merthogy az eszkimó miatt szükség lenne rá. A végén pedig kiderül, hogy a fickó érti a többiek nyelvét.
Ráadásul, amikor megszólal, olyan választékosan beszél, és olyan bonyolult gondolatmeneteket fogalmaz meg, mintha egyetemet végzett volna...
És, ami a poén, a társaságban senki sem lepődik meg ezen a váratlan fordulaton!
De ez csak egy apróság.

Sokkal nagyobb baj, hogy fogalmam sincs, miről szól ez az írás, miért íródott meg, mit akart vele mondani a szerző, viszont tele van vesszőhibákkal, elütésekkel, suta megfogalmazásokkal.

Miután ennek a nem is tudom, minek a címe az, hogy A Részeg II, becsületből vettem magamnak a fáradságot, és elolvastam az első részt is, remélve, hátha abból kiderül valami, amitől a folytatás értelmet kaphat.
Erőfeszítéseimet nem koronázta siker...D

Aztán olyan apróságokon is elgondolkodtam, hogy A Részeg című írás 2012-ben, tehát HÉT évvel ezelőtt került ki a portálra, a folytatása, A Részeg II pedig most.
Mi tartott ennyi ideig???

Ezalatt a hét év alatt a szerző semmiféle írói fejlődést nem mutatott - legalábbis a számomra -, bár az is lehet, hogy a folytatást még akkor megírta, és ma már sokkal jobban fogalmaz, csiszolódott a helyesírása, gördülékenyebbek a mondatai, ugyanis az azóta eltelt idő alatt kiolvasott egy kisebb könyvtárat, novellákat, regényeket, újságcikkeket, tárcákat, glosszákat, tanulmányokat, és ez a rengeteg olvasás nagyban segített gazdagítani az írói eszköztárát...:DDD
(Oké, abbahagyom! Már hülyéskedni sem lehet?...:)
De akkor minek küldte be ezt?

Még egy észrevétel.
Az akkori íráshoz néhányan hozzászóltak, szétcincálták, értetlenül álltak előtte, viszont a szerző meg sem mukkant, senkinek sem válaszolt, azóta sem reagált, mindvégig az ismeretlenség homályában maradt.
Vajon miért?
Erre sem tudtam rájönni.

Egyszer talán választ kapunk ezekre az álmatlan éjszakákat okozó, kínzó kérdésekre...:)))

Üdv!

Miki

p, 2019-12-13 05:22 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Biztos vagy a válaszokat illetően? Lehet, hogy nincs is ilyen szerző, csak az agyunk játéka az egész, Persze lehet, hogy Karcolat sincs csak egy pillangó álmodja az egészet. Nos ami azt illeti, álmodhatott volna szebbet. És ha arra gondolnál, hogy ez itt off, szólt annyira az írásról, mint az írás bármiről. Egyébként az eszkimót illetően nem csak a közönség, de a szereplők is megszoktak lepődni a nyelvtudáson. Ha jól sejlik.

cs, 2020-01-09 04:32 Garaf

A szereplők már megszoktak ilyen furcsaságokat. :)

cs, 2020-01-09 04:31 Garaf

Vegyük sorban:
Izgalomtól felhevült állapotban legyőzte szégyenlősségét a magyartudásával kapcsolatban.

Pedig ha elolvastad az előzőt (sőt, a kommenteket is) akkor elég egyértelmű.

Rosszul írok tudom. De szórakoztat.

Az olvasás úgy segít az írásban, mint a zenehallgatás a gitározásban? Sajnos nem vagyok tisztában az írás alajaival, így még egy jó könyvnek sincs mire építenie. Olvasni viszont egész jól tudok.

Szinte sajnálom, hogy most válaszolok. Eltűnik a misztikum.

Köszönöm a csillagot, ebben az ütemben 28 év múlva a hatodik rész már 5 csillagos lesz. :)

cs, 2020-01-09 15:47 Gitáros

Gitáros képe

"Az olvasás úgy segít az írásban, mint a zenehallgatás a gitározásban?"

Pontosan!
Amikor zenét hallgatsz - persze, hosszú távról, évekről, vagy akár egy egész életről beszélek -, önkéntelenül is magadba szívod az egésznek a feelingjét, beléd ivódik a ritmus, a melódiák, az improvizáció fordulatai, a különböző zenei stílusokra jellemző hangzások, figurák - ezért is fontos. hogy minél többféle zenét hallgasson például egy gitáros, vagy bármilyen egyéb hangszeren játszó zenész, különösen akkor, amikor még tanuló, vagy egészen kezdő.

Ugyanez vonatkozik az írásra is.
Ha sokat olvasol, akkor beléd ivódik az írók szókincse, stílusa, kifejezőkészsége, a mondataik gördülékenysége, ezért is fontos - ahogy feljebb írtam -, hogy minél több írótól olvass, szépirodalmat, kommerszet, komolyat, szórakoztatót, magyart, külföldit, klasszikust, modernt, sci-fit, történelmi regényt, krimit, bármit, csak olvass!

Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy bármelyik írót utánozd, annak nem sok értelme van, pláne nem hosszútávon, csak hagyd, hogy hassanak rád a különböző írói eszközök, stílusjegyek, szókincs, stb.

Ez egy kicsit olyan, mint amikor a zenész gyakorol, skálázik, "bejáratja" a kezét, az ujjait, az író az olvasással az agyát, a gondolatait edzi, frissíti fel, és könnyíti meg a dolgát, mert az olvasás által kap egy alapot, egy szókincset, közben észrevétlenül belé ivódik a szavak helyesírása is - ami nem egy utolsó dolog -, és, ha egy szót rosszul ír le, be fog neki ugrani a szónak a képe, és az, hogy ezzel valami nem stimmel, ezt nem így kell írni.
Persze, ehhez is nagy gyakorlat kell, és irdatlan mennyiségű olvasás, amíg eljutsz idáig.

"Rosszul írok, tudom" - írod. Nincs igazad, mert ezt például jól írtad le!...DDD

Ha viszont szórakoztat az írás, az már egy alap, arra lehet építeni!
Én inkább azt mondanám, hogy gyakorlatlan, rutintalan vagy, de mint mindenen, ezen is lehet segíteni.

Ehhez kívánok neked sok erőt, kitartást, olvasásra szánt időt - amit nem is olyan könnyű összehozni a mai világban -, és persze, minél több jó könyvet!...:)

Üdv!

Miki

h, 2019-12-16 18:53 Roah

Roah képe

Tyhú, ez az írás olyan, mintha az előző Karcon publikált írásodat forgattad volna fricskába, mindenestül - ej, nem tartott ez kicsit sokáig?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2020-01-09 03:57 Garaf

Ajjaj, lebuktam.

Az igazat megvallva megfeledkeztem arról, hogy az előző ide felkerült. :)

h, 2020-01-13 13:35 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Első körben látni véltem itt néhány A részeget. Gondolom olyan ez, mint "a" az István "a" Király esetében. Nos én már józanodom, és ti többiek?

k, 2020-01-14 00:37 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ok Ez nem volt szép. De annyira nem tudok mit mondani erről az írásról, azontúl, hogy háromszori próbálkozásra elolvastam Nem az én világom, nem érintett meg, ami nem baj, nincs az előírva, hogy engem meg kell érintenie minden jó írásnak A másik, hogy kicsit leült az oldal, bár ezzel csak megdobni lehetett, feldobni nem.