A találkozás

Pyrrhusz "Széttört Álmok sugárútja" c.ötletének továbbgondolása. Így is történhetett volna...
...............................................................

- Köszönöm, hogy elkapott! Majdnem elestem ezen a hülye mozgólépcsőn. Tudja, az új cipőm...
- Te vagy az, Hajni?
- Na végre! Már azt hittem, soha nem szólítasz meg, Zsolt!
- Tessék? Hát megismertél?
- Egyből, még a mozgólépcső tetején. Lehet téged elfelejteni?
- Fú, erre nem is tudom, mit mondjak! Annyira örülök neked!
- Semmit nem változtál. Felment rád néhány kiló, de neked még az is jól áll.
- Te is ugyanolyan bombázó vagy, mint akkor. Eszméletlen jól nézel ki!
- Kösz!
- Jó régen találkoztunk. Nem is tudom hirtelen...
- Legalább öt éve.
- Igen... És? Mi van veled? Csinálod még a...
- A pornót? Á, már fél éve nem. Huszonhat vagyok, és ebben a szakmában az már a halál. Állandóan új csajok jönnek.
- Na ne! Vakok ott azok a hülyék?
- Nem. Csak féltik a pénzüket. Kell a változatosság.
- Lehet, de akkor is baromság az egész!
- Veled mi van? Megy még a foci?
- Ugyanaz a tészta, mint veled. Kiöregedtem, meg le is sérültem, aztán annyi.
- És most? Mit csinálsz?
- Alkalmazott vagyok egy sportboltban. A főnök itt rendes, nem baszogat állandóan, mint az előző helyemen.
- Annyira örülök, hogy látlak! Merre mész?
- Amerre te! Épp a melóból jövök. Elkísérhetlek?
- Persze, sőt!
- Te figyelj, Hajni! Itt lakom két megállónyira, nem jössz fel hozzám?
- Te megőrültél? Két perce se beszélünk, és máris meg akarsz dugni?
- Jézusom, dehogy!
- Na látod, Zsolt, ezért utáltam meg a pasikat még akkor, amikor csináltam a a szakmát. Tele lett a hócipőm azzal, hogy állandóan mindenki rám nyomult. Az összes producer, a rendezők, még a világosító gyerek is. Most egy csajjal élek, és nagyon jól megvagyunk.
- De én nem úgy értettem...
- Egyformák vagytok mind! Pedig annak idején azt hittem, te más vagy! Én hülye!
- Na, tessék!
- De tudod mit, Zsolti? Meggondoltam magam.
- Hogyhogy?
- Felmegyek hozzád, de ha akarsz tőlem valamit, akkor villantsál! Egy ötvenes!
- Mi egy ötvenes?
- Ötvenezerért megdughatsz.
- Na, ne csináld! Most csak hülyéskedsz, ugye?!
- Megmondtam! Egy ötvenes, és már indulhatunk is.
- De hát én ugyanúgy bírlak, mint régen, és azt hittem, hogy ha találkozunk, akkor...
- Akkor mi lesz? Hogy képzelted? Füttyentesz egyet, és már szét is rakom neked a lábamat?
- Hogy tudsz egy perc alatt így megváltozni? Teljesen rideg és közönséges lettél...
- Na, mi van, Zsolti? Így már nem érdekel a dolog?
- Pénzért? Hát kurva lettél, Hajni...?
- Min lepődtél meg ennyire, aranyom? A pornózás szerinted mi volt?
- Akkor is! Tudod, milyen borzasztó ez nekem? Egészen másképp gondoltam rád. Évekig ábrándoztam arról, hogy milyen lesz, ha egyszer majd találkozunk.
- Sajnálom. Engem már annyiszor kihasználtak, hogy többet nem hagyom magam átverni.
- Átverni? Ki a franc akart téged átverni? Azt se' tudod, miről beszélsz!
- Na, mi van? Így már nem akarod, hogy felmenjek hozzád?
- Ne is álmodj róla! Én voltam a hülye, hogy elkaptalak a mozgólépcsőn!
- Azért örülök, hogy találkoztunk.
- Erre most mit mondjak? Én is. Marhára örülök...! Na, szia Hajni!
- Szia, Zsolt!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2016-02-18 08:40 Dana

Dana képe

Mintha az eredeti ötletben még sosem találkoztak volna korábban személyesen -- vagy rosszul emlékszem? Ettől még érdekes jelenet, elképzelés. Ebből bezony nem lesz móka, kacagás, családi élet.
Amúgy úgy érzem, te Zsoltból a jót próbáltad kihozni, csak éppen nem a legjobb eszközökkel: nem a lakására kellett volna kapásból felinvitálnia a csajt. Így persze, hogy félreérthető, és egyenes(ebb) út vezet a végkifejlethez.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-02-18 09:18 Gitáros

Gitáros képe

Azt hiszem, igazad van.

Bár a régmúltban történő találkozás-nem találkozás ténye nem derül ki egyértelműen az eredeti ötletből - most direkt megint elolvastam.

Sokféle variáció szóba jöhetett a sztori folytatásaképpen, én most egy viszonylag rövid, csak párbeszédre épülő változatot akartam írni.
Annyi talán átjött belőle, hogy az életben elég egy nem megfelelő pillanatban kimondott, rosszul megfogalmazott mondat - Zsolt szerencsétlen, meggondolatlan felvetése -, és az addig nagyon barátságosan viselkedő beszélgetőpartner azonnal bezárkózhat, és a helyzetet akkor már szinte lehetetlen jóvá tenni.
Köszi, hogy kitetted, az alapötlet szerintem nagyon jó, többeknek a fantáziáját is beindíthatja, nekem például Jean-Luc írása - ami teljesen más irányba vitte el a történetet, mint az enyém -, nagyon tetszik.
Üdv: M.

Miki

cs, 2016-02-18 14:47 mészégető

mészégető képe

Nem fogsz szeretni, de hidd el nem személyes.Korábbi írások után - kommentekben , kritikákban - gyakran láttam, hogy mindig van valami többlet ami elváratik, a fogalmazásban a témában, a tárgy kiválasztásában.Ez a többlet - ahogyan itt általában is látom - az irodalom közvetlen megjelenése.A forma szabad, a téma szabad, de a törekvés az szükséges. A párbeszédes írásnál az a fő nehézség szerintem, hogy pusztán beszéd által kell jellemezned két figurát, egy eseményt, egy történés, viszonyokat.Lehetőleg úgy , hogy ezt nem egyszerűen elmondják szereplők egymásnak, te kurva vagy , te meg strici, én szeretem a pénzt, te meg szereted a nőket. Valahogyan a mondatokban kell benne lennie ennek, de nem direktbe. A szereplőknek szükséges, hogy személyiséget is adjon az ember, ehhez alapvetően az is kell , hogy ne egyformán beszéljenek, legyen más a stílus, a szleng, a bármi.Az a benyomásom, hogy itt nagyon hasonlóan beszélnek a szereplők, dolgokat kinyilatkoztatnak, kicsit idegenszerűen - papirizüen- beszélnek.És szerintem ötvenezer az sok, a szöveg meg kicsit kevés :) Mondhatod persze azt , hogy kinek a pap kinek a paprikás csirke, de szeretném ha érdemben is szólnál arra valamit amit írtam, persze nyilván nem hívhatlak itt fel keringőre, de mégis.És az a benyomásom, hogy ilyen párbeszéd aránylag könnyen írható, a tárgy adott, valami többletet hiányolok én itten, ha érted.Az lenne jó, ha nem utólag nekem kellene erősen értelmeznem amit írsz , hanem már úgy kaphatnám, hogy te mit szeretnél ezzel.Mert értelmezési feltevéseim vannak, de az más.És hát ez csak az én véleményem, persze. Azt hogy van néhány három pontos félbeszakitás, azt már nem is említem, onnan nekem hiányzik valami narráció, érzelem megjelenés , nem tudom.

cs, 2016-02-18 17:08 Gitáros

Gitáros képe

"Nem fogsz szeretni, de hidd el nem személyes,"

Szerintem nem jó a felütés, egy irodalmi kritikát miért vennék személyes támadásnak, vagy mittudom én, minek?
Minden véleményből lehet tanulni, sőt, azokból a leginkább, amelyek a hibákra hívják fel a figyelmet.
Viszont az is igaz, hogy minden vélemény teljesen szubjektív, azt pedig nagyon nehéz megcsinálni, hogy egy írás mindenkinek tetsszen.
Ezért jó ez a fórum, hogy az ember elolvashatja, hogy a kommentelők mennyire eltérő szemszögekből látják az írását.
Megpróbálok néhány dologra konkrétan válaszolni neked, ha már egy ilyen hosszú, részletekbe menő hsz.-szel megtiszteltél.
Igazad van, a párbeszédes írás talán az egyik legnehezebb feladat, a szövegben benne kell lennie minden információnak, a jellemek ábrázolásának, a szereplők egymáshoz való viszonyának, az előéletüknek, és mindezt életszerűen, nem "papírízűen" kell tudni ábrázolni.
Ez most így sikerült.
Én nem érzem papírízűnek a beszélgetést, azt sem érzem, hogy kinyilatkoztatásokat mondanának egymásnak a szereplők, hiszen mindenki a másik gondolatára reagál, nem beszélnek el egymás mellett, és a konfliktus is egy rossz pillanatban kimondott, félreérthető - vagy szándékosan félreértett - mondatból adódik, ahonnan aztán elmérgesedik a két ember addig idillikusnak ható viszonya.
Az ötvenezer - amit te soknak tartasz -, az nem véletlenül annyi, Hajni direkt mond olyan magas összeget, hogy ha Zsolt "meg akarja őt kapni", akkor fizessen. Nem adja magát olcsón.
A "valami többletet hiányolok"-kal megint igazad van, viszont egy aránylag rövid írásban most ennyi tellett tőlem.
Nem akartam megváltani a világot ezzel az írással, egy pillanatfelvétel akart lenni.
Két ember, hosszú idő után végre találkozik, beszélgetnek egymással néhány percig, aztán mindkettőjükben lerombolódik egy illúzió, és csalódottan továbbmennek.

"Azt hogy van néhány három pontos félbeszakitás, azt már nem is említem, onnan nekem hiányzik valami narráció, érzelem megjelenés , nem tudom."
Ezzel viszont vitatkoznék.
Ugyanis ebben a novellában szándékosan nincs egyetlen egy mondatnyi, vagy szónyi narráció sem.
Megírhattam volna úgy is, de akkor más lett volna az egésznek a stílusa, az írói eszközök, minden.
A három pontos félbeszakítás alkalmazása ÉLŐbeszédben nekem az egyik kedvenc eszközöm - kaptam én már ezért eleget - mert az élőbeszéd minél hitelesebb megjelenítésében mindenképpen szükség van rá.
Miért?
Mert senki nem beszél folyamatosan, megszakítás nélkül, mint valami gép.
Te sem, én sem, senki.
Levegőt veszünk, megállunk egy pillanatra, elgondolkodunk, ránézünk a másikra, hogy mit szól ahhoz, amit mondunk, utána folytatjuk, stb.

Tanulságos az ilyen véleményeket elolvasni, mint a tiéd, mert eltér a többségétől - bár most még nem tudom, mi lesz az általános vélemény -, és el lehet gondolkodni azon, hogy vajon miért látod te - vagy akár más - a dolgokat másképp, mint a többiek.
Az meg aztán a legnehezebb feladat, hogy úgy írjon az ember, hogy mindenkinek tetsszen az írása.
Azt hiszem, az a legritkábban fordul elő.
Köszi, hogy írtál, és remélem, érdemben is válaszolni tudtam azokra, amiket írtál.
Üdv! M.

Miki

cs, 2016-02-18 17:16 polgarveronika

polgarveronika képe

"Az meg aztán a legnehezebb feladat, hogy úgy írjon az ember, hogy mindenkinek tetsszen az írása."
Nem is szabad arra törekedni, hogy mindenki tetszését elnyerje egy alkotás.Meg nem is lehet.
Egy írás sorsát az olvasók döntik el, meg a korszellem, a stílus és divatirányzat, a jóizlés, vagy a rossz,a pillanatnyi hangulat, testi, lelki állapot.Így válik a művészet egy sokismeretlenes egyenletté. Matekos legyen a talpán, aki jól megoldja :))

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-02-18 17:43 mészégető

mészégető képe

Köszönöm a választ. Én allandóan meg akarom váltani a világot, egy mindattal is, ha azt gondolom róla hogy irodalom, ami persze vagy úgy van vagy nem.És hát persze hogy nem tetszik mindenkinek minden.

cs, 2016-02-18 17:47 mészégető

mészégető képe

Ernest Hemingway: A fehér elefánt formájú hegyek , majd olvasd el, végig szinte teljesen végig csak párbeszéd.

cs, 2016-02-18 18:00 Gitáros

Gitáros képe

Kösz a tippet, van egy csomó Hemingway kötetünk, regények, novellák, megpróbálom megkeresni.
Ez novella, vagy inkább kisregény, nem emlékszel?

Miki

cs, 2016-02-18 18:35 mészégető

mészégető képe

Ez egy rövid novella, nekem nagyon tetszett.

cs, 2016-02-18 19:21 Gitáros

Gitáros képe

Oké, elindulok feltúrni a családi könyvtárat.:D

Miki

cs, 2016-02-18 19:29 mészégető

mészégető képe

Csak ird be hogy Hemingwy novellák, masodikra dobja a gugli barát

cs, 2016-02-18 19:34 Gitáros

Gitáros képe

Megtörtént, gyorsan el is olvastam.
Tetszett.:D
Ottlik Géza is nagyon jó munkát végzett a fordítással.
Kösz.:D

Miki

cs, 2016-02-18 18:28 polgarveronika

polgarveronika képe

"Én allandóan meg akarom váltani a világot, egy mindattal is, ha azt gondolom róla hogy irodalom,"

Nem kell megváltani a világot...
A közelmúltban elhúnyt Körösi Zoltánnak igen sok egy és kétmondatos írásműve van. Inkább gondolatok azok, összegyűjtve szokta volt közreadni úgy ötöt, hatot (a leghosszabb sem több, mint 8-10 sor) és nagyon élvezhetőek úgy tematikusan összerendezve.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-02-18 18:41 mészégető

mészégető képe

De, meg kell váltani.Mi végre lennénk a Földön akkor? :)

cs, 2016-02-18 18:50 polgarveronika

polgarveronika képe

Ja, hacsak nem úgy...:)
A törekvés a fontos egy ideig, aztán már megelégszel egy jó írással is.;)
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-02-18 19:20 mészégető

mészégető képe

Hát, meg :)

cs, 2016-02-18 09:56 polgarveronika

polgarveronika képe

Ügyes megoldás, és szerintem abszolút életszerű. És nem hinném, hogy a huszonhat éves, leszbikus, a pornóiparból kiöregedett Hajnika ripsz-ropsz nagycsaládos anyukává akar leni a hajdani futballsztár--mára lerobbant sportbolti eladó-- mellett. Naná, hogy pénzért! És naná, hogy Zsolti sem filozofálni akar a közeli legénylakásán.
Jó ez, Gitáros, így ahogy van. Jó mutáció.
Such is life, és egyre such-abb....

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-02-18 20:41 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Most nagyon meghatódtam. Már két ember is ráharapott a témára. A tied azért más, mint Jean-Luc feldolgozása. Nyersebb és .... na jó kimondom, illetve leírom az első gondolatomat:
Tisztességesen szétkúrtad!
Ez így is van rendjén. Szeretem a reális, naturalizmust. Igenis mondjuk ki, amit ki kell mondani. Ne körülírjuk, ne kerülgessük, ne készítsünk belőle matrjoska babát!
Megtetted, tenger nagy riszpekt érte!! :-)
Az még érdekes lenne - próbáld ki legközelebb -, hogy maradna ez a lecsupaszított párbeszédes váz, de minden egyes válasz után zárójelben kommentálnád az adott szereplő mondatát, mint valami kívülálló, aki csak hallja a párbeszédet és megjegyzéseket fűz hozzá. Na az ütős koktél lenne!
A többieknek meg: gyerünk írjátok meg ti is a saját verziótokat!
u.i.: Miki, gondolom, azért nem izzadtál meg nagyon miközben ezt megírtad? :-)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

cs, 2016-02-18 21:42 Gitáros

Gitáros képe

Kösz...:)

A feladat, amit adtál, nem is olyan könnyű - csak látszólag.
Minden mondat után zárójelben írjam oda, hogy mint kívülálló, mit gondolok róla?
Ez tetszik...
De olyan változat is lehetne, hogy a mondatok után a szereplők mondják el - magukban - hogy mit gondolnak a másikról, vagy a másik válaszairól.
Szerintem az is érdekes lenne.
Meg még az is eszembe jutott - az lenne a legdurvább -, hogy mi lenne, ha téged is belekevernélek valahogy a történetbe..:DDD
Mondjuk, odamennél hozzájuk, és mint civilruhás rendőr, igazoltatnád őket.

Úgyhogy vannak itt még kiaknázatlan lehetőségek...

Üdv!..:)

Nem, írás közben nem izzadtam meg nagyon, csak egy kicsit. De hát, az én súlyfeleslegemmel, ugyebár...)D

Miki