A leghűségesebb

Az enyém volt a világon a legjobb állás. Igazán hálás vagyok érte, hogy itt dolgozhattam a halálom előtti pillanatig. Foglalkoztatóim soha nem tettek volna az utcára. Nem, engem biztos nem… Én voltam a leghűségesebb mind közül, így bebiztosítottam a helyemet. Nekem ez volt az első és egyben az utolsó. A Munkahely. A Cég. Párját ritkítja.
Most a testem a ceremóniára igyekszik, míg távozó lelkem a sok csodálatos itt töltött pillanatomat veszi számba. Igaz kincsek között éltem. Olyan fényesen csillogott itt a döntés nehéz pallosa, hogy bármi más eltörpült mellette.
A munka eleinte nehéz volt. Kreatív tevékenység egy öt fős kis csapatban. Alig múltam tizennyolc, máris kivettek az egyetemi életből, hogy megkaparintsanak maguknak. Azt hiszem már akkor látták bennem az adottságaimat. Napi tíz-tizenkét órát dolgoztunk, néha hétvégén is, és mindehhez elég volt a pizza és a kóla. Nem nagy szám, főleg nem úgy, hogy csak a számítógép előtt kellett ülni. Na igen, akkor még úgy ment. A legjobb az volt, amikor négy napig egyfolytában dolgoztunk egy szűk határidő miatt. A végén sírva fakadtam. Közben mosdásra is csak a csapot használtuk, haza se mentünk, ahol az összerogyás utolért minket, ott aludtunk. Már amennyit a munka engedett. Hangulatos csevegések, szakmai fejlődés, kimagasló fizetés. Így visszagondolva tényleg igazuk van.
Aztán jött az első nagy váltás. Önállókká váltunk és reszketeg lábainkra állva, a nehezen összespórolgatott nyereségből kezdtünk külön projectet. Nem zavart, hogy nem kaptunk jutalékot, sőt! Külön jó volt! Hiszen itt, a Munkahelyen már akkor is szuper volt a légkör! De miért is zavart volna? A prémium azért prémium, mert nem kötelező juttatás, nem jár csak úgy, ez ugye érthető?
Tucatnyi lelkes szoftverkészítő, volt amikor ezer sebből vérző, de nagyon büszke csapat voltunk. És meg is lett az eredménye. Nem akármi, egy folytatásos játék első része. Dagadt a mellünk, bár bevallom most már szégyellem, hogy így éreztem. Nem a mi érdemünk volt, hanem a Cégé. Nem lett volna szabad hagyni magam, hogy egy ilyen érzés a hatalmába kerítsen. Fiatalság, bolondság. Igaz? A játék második része már jóval rosszabb lett, úgyhogy abban az évben nem voltak béremelések.
Alig tűnt fel, de két év után közel húszan voltunk a brigádban. Időközben belőlem amolyan vezetőféle lett. Nehezen ment, de azt mondták „effajta kihívásra születtünk”. Négy ember dolgozott a felelősségem alatt.
A Cég negyvenfős lett, majd hamar ötven. Nagy megbeszélésekre jártam, minden hétfőn, átlagosan négy órát. Kifárasztott a napi ingázás, néha alig bírtam ébren maradni, de végül mindig sikerült helytállni. Még huszonhárom évesen is pontosan azt nyújtottam nekik, amit el lehetett várni.
Sokak számára nehéz évek jöttek. Előbb azzal volt a baj, hogy nem érkeztek pontosan, vagy korábban elmentek, nem fejezték be a rendes túlóra adagot. Na meg a közös cigizések, az utcai cipő viselete, vagy az, hogy állandóan együtt ebédeltek és így a megcsappant csoport létszámmal veszélyeztették a Cég működésének hatékonyságát. Persze én ebből tudatosan kimaradtam. Mindenesetre nem értem hogy képzelték. Nem volt könnyű nekem sem, de még mindig én jártam jól. Nekem legalább eleinte volt internet hozzáférésem, igaz csak azért, mert onnan gyűjtöttem adatot. De akkor is volt. Igazi megtiszteltetés. El ne felejtsem, hogy a kávéautomatát is használhattuk. És tiszta vizet kaptunk!
Végül a válság begyűrűzött hozzánk is, és hamar tönkretett mindent. Hogy életben maradjunk, kénytelenek voltunk komoly lépéseket tenni. Magunk mögött hagytuk az ifjú zsenik táborának legalább a harmadát. Nagyon szomorú napok voltak mindenki számára. Még a mindig bölcs, kitartó és rendíthetetlenül örök jóakaró támaszunk, a Nagy Vezér Úr is csöppentett egy könnyet. Mind tudtuk, hogy alig fél évre van elég forrás, így örömmel fogadtuk a következő hónap elején megcsonkított fizetéseinket. Majd a következő elején, és azután is, egész addig, míg egy napon már azért foglalkoztattak minket, hogy éppen ne haljunk éhen. A Cég a végsőkig harcolt a foglalkoztatottai érdekeiért.
Amikor megkértek bennünket, hogy adjuk el mindenünket és költözzünk Abba a városba, sok társam nem értette, hogy ez valójában miért szükséges. Igazából először én sem. Ekkor már csak tízen maradtunk. A többi nem élte túl. Fel nem fogtam, csak éreztem, hogy mennyire jóságos a Munkahelyem, amikor már nekünk kellett fizetni azért, hogy – természetesen kizárólag munkára! – használhassuk a számítógépeket. Ekkora volumenű vezetői döntések megértésére soha sem voltam képes, így nagyon helyesen döntöttem, amikor megfojtottam az állatkáimat. Ugyanis az eltartásukra szánt pénzt így a Cégre áldozhattam. Odabent megdorgáltak a tettemért. Azt mondták „ezt az alternatívát sokkal hamarabb jelentenie kellett volna! Azt hiszem a vállalat vezetősége a maga hibájából úgy három millió forinttól esett el az elmúlt hónapokban. Tudja maga hány munkatársa tart otthon állatot?” Nagyon szégyelltem magam. Természetesen azonnal kijelentettem, hogy soha többet nem fogadok el fizetséget a munkáért, hiába újrahasznosítottam odabent a bedobó nyílással ellátott számítógépeken minden fillért. Azt is önként vállaltam, hogy „a többi foglalkoztatott háziállataival is végzek még egy héten belül.” Úgysem volt rájuk időnk. A tengerimalacokat kicsit sajnáltam, mert láttam a szemükön, hogy nem értik miért teszem mindezt. Aztán mikor az egyiknek a nyakában megláttam a kis fityegő táblácskát, elborzadtam. Miféle szörny képes rá, hogy egy állatnak nevet ad!? Talán csak nem jobban szereti, mint a Munkahelyét? Le merem fogadni, hogy az a tábla színtiszta spiáter volt! Óriási pazarlás! Első alkalommal mikor a Nagy Vezér Urat engedett volt megzavarni a délutáni munkaidős szunyókálásban, jelentettem az illetőt a Cégnél. Elküldték, én pedig büszke voltam. Az eladott számítógép árából a Nagy Vezér Úr újabb csokoládét hozatott magának Svájcból. Repülővel érkezett, és kevesebb mint egy óra alatt.
Az alagsorban volt a legjobb a munka. Ott ugyanis nem volt az a „kellemes” meleg és nem zavartak meg minket „a nyári nap sugarai”. Helyette voltak pókok és jégcsapok. A telet vártuk legjobban. Általában megengedték, hogy a jeget letörjük az orrunkról és az ujjainkról, így volt ételünk és italunk egyben.
Amikor már egyáltalán nem maradtak számítógépek, papír és ceruza adagokat kaptunk. Természetesen csak újrahasznosított, teleírt lapokat és tompa ceruzát. Radír nem kellett. Aki hibázik, az már évekkel ezek előtt el lett távolítva. Ha nem koptattuk csontig a ceruzát, vagy elhasználtuk az egészet, megvonásokat kaptunk. Általában a Nagy Vezér Úr jobb keze, a Mindenható végezte a kínzásokat. Nem értem miért használták ezt a drasztikus szót a többiek. Magamban többször felháborodtam a viselkedésük ellen, természetesen kizárólag munkaidőn kívül, álmomban. Azokhoz képest, amit utána én még átéltem, ők pedig már nem, igazán kellemes élmény volt a Nagy Vezér Úr WC-je víztartályában fuldokolni perceken át. Ez nem kínzás. A Cég érdekében tették, és nehezükre esett, tudom jól. A termelés nem állhat le még ennyi időre sem! Természetes, hogy fájt a Cégnek!
Az a grafikus nagyon sokáig bírta. Egyik nap elvette a lapomat. Felháborító viselkedés! Abbahagyta a munkát! Sajnáltam őt, és még ma is sajnálom. Nem maradt elég hely a papíromra vetett ezernyi programkód részlet között a rajzok számára. Az aznapi munkája értékelhetetlen volt. Én becsületesen ledolgoztam a huszonöt órámat arra a vasárnapra is, így már csak csekély harminckét év lemaradásban voltam. A további programozást a tenyeremre és a homlokomra jegyeztem fel. Onnan ugyanis a másnapi papírra könnyen átvihető az izzadság miatt. Ó igen. Minden nap megizzadtam a Cégnél. Nemrég prémiumot is kaptam érte. Megnézhettem a ceremónia egy három másodperces részletét a Nagy Vezér Úr vadonatúj szerkentyűjén.
Így végiggondolva már értem, hogy miért én maradtam az utolsó ceremóniához. Nem az az igazi indok, hogy már nem maradt senki más a foglalkoztatottak közül. Ezt csak a rossz nyelvek és az irigyeim mondják. Azt hiszem, azért én lehetek ma itt, mert mindig én voltam a leghűségesebb. Fiatalon csak úgy gondoltam, hogy itt majd tanulok valamit a szakmáról, és egyből a világ legjobb Cége alkalmazott. Hálás vagyok a lehetőségért is, amit mára kaptam. Tizenkét év után újra megengedték, hogy gondolkodjak. De csak míg ezt a nagyon fontos utat letudom. Nem is lennék többre méltó. Mit ér az ember ilyen vénen? Harminchét évesen ebben a szakmában már nincs jövő.
Nincs több idő. Már látom az alagút végén a vakító fényt és az egybegyűlt embereket. Egy évtizede nem tapasztaltam ilyet. Várták az érkezésem, én pedig biztos lehetek benne, hogy megfeleltem minden elvárásuknak. Pontosan érkeztem ma is, erre az utolsó útra. Amint elkezdődik a ceremónia, érezni fogom az előléptetés okozta testi örömöt.
Ma végre én leszek a Nagy Vezér Úr kutyájának a vacsorája. Holnap a maradványaimat talán még a Mindenható ebe elé is odavetik. Milyen megtisztelő lenne. 

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2010-01-05 14:26 Styra

Styra képe

Amilyen normálisan kezdődött, olyan beteg lett a vége :) Ejj, de azért jó volt ;)

(Meg van ám amásik írásod is, csak most a rövidebbekre van időm.)

__________________________________________________

Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra

Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

k, 2010-01-05 23:43 Grom

Köszönöm szépen a bókot, pont ez volt a célom, mármint a beteg hangulat. :)

Megpróbálok majd az új ötleteimből hasonló rövideket kihozni, de azok amik otthon vázlatként hevernek, már eleve kb. 897-es fele hosszúságúra vannak kitalálva. Meglátom mit tehetek majd, de igyekszek.

Aki még nem érti a 897-es felét, attól elnézést kérek a rejtjelezésért. :)

k, 2010-01-05 18:20 Györeizé

Györeizé képe
2

Ne haragudj, de csak a kétharmadáig bírtam (meg a legvégét kuksoltam meg). Ömlesztett, csapongó, emiatt sajnos fárasztó a monológ. Összébb kéne rántani, kidobni a felét, és a maradékot stílusosabbá, hangulatosabbá kéne tenni.
"Foglalkoztatóim soha nem tettek volna az utcára. Nem, engem biztos nem… Én voltam a leghűségesebb mind közül," - kik közül? A foglalkoztatóid közül?
"Nekem ez volt az első és egyben az utolsó. A Munkahely. A Cég. Párját ritkítja." - azért ritkítja párját, mert neked ez volt az egyetlen? Ja, végülis.
"Most a testem a ceremóniára igyekszik," - csak nem zombit csináltak belőle?!
"Olyan fényesen csillogott itt a döntés nehéz pallosa, hogy bármi más eltörpült mellette." - Jesszus. Csillogott itt - hol? Mi mellett törpült el bármi más? A pallos, vagy a csillogása mellett? Mi van?
"egy öt fős kis csapatban." - ötfős
"Alig múltam tizennyolc, máris kivettek az egyetemi életből" - alig voltál tizennyolc, és már egyetemre jártál?
"már akkor látták bennem az adottságaimat" - nem kell a bennem: persze, hogy benned látták a te adottságaidat, ki másban látták volna?
"Napi tíz-tizenkét órát dolgoztunk, néha hétvégén is, és mindehhez elég volt a pizza és a kóla." - mihez volt elég a pizza és kóla? Ahhoz, hogy ilyen sok meló legyen a cégnél?
"ahol az összerogyás utolért minket, ott aludtunk" - elképzeltem, ahogy az összerogyás üldöz titeket. Hm...
"Így visszagondolva tényleg igazuk van." - kiknek, miben? Ez a mondat elméletileg az előző bekezdéshez tartozik, de egyszerűen képtelen vagyok logikailag hozzákapcsolni.
"Önállókká váltunk és reszketeg lábainkra állva, a nehezen összespórolgatott nyereségből kezdtünk külön projectet." - önálló váltunk, mert csapatként tettétek, nem egyénenként.
"Nem zavart, hogy nem kaptunk jutalékot, sőt! Külön jó volt! Hiszen itt, a Munkahelyen már akkor is szuper volt a légkör!" - az, hogy eleve szuper a légkör, nem jelenti azt, hogy külön jó, ha nem kaptok jutalékot. Miért? Mi ebben a logika? 
"A prémium azért prémium, mert nem kötelező juttatás, nem jár csak úgy, ez ugye érthető?" - ez a mondat valóban értelmezhető önmagában, de a többi, elméletileg hozzá kapcsolódóval együtt NEM. A jutalék és prémium nem ugyanaz automatice. Van olyan munkahely, ahol a jutalék maga a fizetés, és a prémium az ezen felüli JUTALOM, és nem JUTALÉK. Innen kezd baromi hiteltelen lenni az írás.
"Tucatnyi lelkes szoftverkészítő, volt amikor ezer sebből vérző, de nagyon büszke csapat voltunk" - nem a csapat vérzik ezer sebből, hanem ez a mondat. Bármilyen fura, az "ezer sebből vérzik" kifejezést nem használjuk élőlényekre. Novella, terv, stb. vérezhet ezer sebből, de a csapat nem, hacsak nem maffialeszámolás áldozatai szegények.
"Alig tűnt fel, de két év után közel húszan voltunk a brigádban." - Alig? Mennyire alig? Egy tízes skálán, mondjuk?
"Négy ember dolgozott a felelősségem alatt." - magyar író magyar novellában nem ír le ilyen mondatot. "A kezem alatt" -oké. "Négy ember munkájáért feleltem" - oké. "Felelősségem alatt" - nem oké.
"Nagy megbeszélésekre jártam, minden hétfőn, átlagosan négy órát." - ha te négy órát jártál a megbeszélésekre, akkor rohadt messze lehetett az a megbeszélés, vagy nagyon lassan haladtál. Nagy megbeszélés? Mennyire nagy? Tízes skálán?
"Még huszonhárom évesen is pontosan azt nyújtottam nekik, amit el lehetett várni." - teljesen indokolatlan a szenvedő szerkezet, hisz' leírod, hogy nekik, konkrét alanyokról van szó. "azt nyújtottam nekik, amit elvártak".
"így örömmel fogadtuk a következő hónap elején megcsonkított fizetéseinket. Majd a következő elején, és azután is," - úgy lehet érteni, hogy a fizetés megcsonkítása történt mindig a hónap elején, s nem az, hogy megkaptátok.
"a bedobó nyílással ellátott számítógépeke" - és mégis mit dobált be az a nyílás?
"Már látom az alagút végén a vakító fény" - vakító fényt elég nehéz látni
"érezni fogom az előléptetés okozta testi örömöt." - testi örömöt? Elélvezel? Szép virágnyelv.

Jajj. Nem lenne ez rossz, jópofa az alapszitu, de a mesélés szörnyű. Csomó helyen összefüggéstelen, alanytévesztések, kusza mondatszerkezetek, vesszőhibák garmadája... Összecsapott, én visszadobtam volna egy javításra. Alapos javításra.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

sze, 2010-01-06 00:47 Grom

Nem haragszok semmiért amit írtál. Azt sajnálom, hogy nem kötött le annyira, hogy a kétharmadától tovább juss, de egyelőre ez is elég. Köszönöm, hogy ilyen kimerítő kommentet írtál. Többek között azért is, mert úgy érzem ez engem is feljogosít a hosszú írásra. :D

Amire csak tudok, kitérek, de nem fogok teljes szöveget idézni tőled, épp csak annyit, hogy rá lehessen találni, hogy mire reagálok.

Ha nem akarod ezt sem végigolvasni, nem bánom, ezért ide előre írom le a konklúziót :)

 

Nem találtam el a tempót, az ízlésedet vagy a tűréshatárod után jött volna a számodra érdekes rész (ha létezik), azaz rosszul írtam meg. Remélem nem lesz minden más elemző véleménye hasonló.

 

"Ömlesztett, csapongó", "Összébb kéne rántani, kidobni a felét, és a maradékot stílusosabbá, hangulatosabbá kéne tenni": Az ömlesztett alatt nem értem mire gondolsz. Én sokmindenre. A külalak? Arról nem igazán tehetek. Béna vagyok még az oldal használatához. Akartam én nagyobb térközöket, de valahogy ennél nem jött össze, a másiknál talán igen. Ha meg a tartalom ömlesztett, akkor szerintem van elfogadható válaszom is, ami valójában magyarázkodás (de most épp ezért írom mindezt): ez a "foglalkoztatott" nem író, csak egy egyszerű ember, aki már évek óta nem gondolkodhatott. A dolog szándékosan ilyen tördelt és tagmondatokba vágott. Egy darabig én magam is gondolkodtam rajta, hogy kidobom a felét, de fel akartam építeni a groteszk részek előtt egy hihető világképet. Úgy látszik túl magasra sikerült a fal. :)

""Én voltam a leghűségesebb mind közül," - kik közül? A foglalkoztatóid közül?": (Hogy kell kettős idézetet jelölni? :D) Természetesen nem. Reméltem egyértelmű lesz, hogy emberek között dolgozott. Kik? A többi, mindenki együtt.

"azért ritkítja párját, mert neked ez volt az egyetlen? Ja, végülis.": A kifejezés az én szótáramban konyhanyelven azt jelenti, hogy "a legfaszább".

"csak nem zombit csináltak belőle?!": Az utolsó egyharmadban leírt rész szerintem van annyira szürreális (nem gondolkozhat, nem ehet, nincs magánélete), hogy joggal tekinthetjük csak egy testnek. Ő is annak tekinti magát. Egy foglalkoztatott. Nem munkatárs, vagy alkalmazott. Ő már csak egy gép, emberi testben. Nem ellenkezik, nem gondolkozik, azaz (számomra) nincs lelke. Ezt máshol kicsit jobban kifejtettem. Szóval valóban zombi, vagy csak egy test. Mellesleg (bár látom kudarcot vallottam) próbáltam fals ívet adni azok számára, akik szeretik előre kitalálni, hogy mi a vége. Azt akartam elhitetni veletek, hogy temetésre viszik a testét.

""Olyan fényesen csillogott itt a döntés nehéz pallosa, hogy bármi más eltörpült mellette." - Jesszus. Csillogott itt - hol? Mi mellett törpült el bármi más? A pallos, vagy a csillogása mellett? Mi van?"Itt = A Cég. És a csillogásra gondoltam, nem a pallos méretére. :) Mégegy fekete pont fogalmazásbó.

"ötfős": Véletlenül maradt benne. Később a "negyvenfős" már helyesen van.

"alig voltál tizennyolc, és már egyetemre jártál?": A történet rólam szól. Tizennyolc évesen kezdtem. Bocs, de ez nem hibás. :) Nyolcadikban voltam tizennégy, a szakközép meg még négy, együtt tizennyolc. Akkoriban így volt, most nem tudom mi van. :) Egyébként nem vagyok harminchét, sem halott. :) A valóságban a történet felénél járok. ;)

"nem kell a bennem: persze, hogy benned látták a te adottságaidat": Köszi, jegyzem.

"mihez volt elég a pizza és kóla? Ahhoz, hogy ilyen sok meló legyen a cégnél?": Remélem rajtad kívül másoknak ez is egyértelmű. :) Nem pizzafutár cég, a napi élethez kellett. Tizenkét óra agymunka pedig nem kevés, nincs többre idő, mint gyors kajára. Éveken át normális táplálék nélkül élni csak fiatalon szabad. :D

""Így visszagondolva tényleg igazuk van." - kiknek, miben?": Megintcsak sejtelmesen akartam célozgatni, mint a temetés tévúttal.

"önálló váltunk, mert csapatként tettétek, nem egyénenként": Önálló(a)kká, lábainkra, kezdtünk... Többesszám. Szerintem helyes...

"nem a csapat vérzik ezer sebből, hanem ez a mondat. Bármilyen fura, az "ezer sebből vérzik" kifejezést nem használjuk élőlényekre.": A csapat pedig nem élőlény. :) Mi azok vagyunk. Még...

"Alig? Mennyire alig? Egy tízes skálán, mondjuk?": Mivel kétszer is írtad, gyanítom, hogy valamelyikőnk nem jól értelmezi. Én így használom: "Alig kivehető alak". De még ha nem is így, akkor az "Alig tűnt fel..." azt szimbolizálja, hogy feltűnésmentesen történt a dolog, úgy repült az idő a szuper környezetben. Mert az! :) (Most is figyelnek... :D)

""Négy ember dolgozott a felelősségem alatt." - magyar író magyar novellában nem ír le ilyen mondatot. "A kezem alatt"": Nekem meg ez nem tetszik. Nem kőművesek vagyunk. És mint vezető, valóban feleltem értük. A minőségért, a tetteikért, stb. Nem azért, hogy a kezem alatt legyenek. Ja! Bocs. Nem így kell valamit szó szerint venni? :)

"Nagy megbeszélésekre jártam, minden hétfőn, átlagosan négy órát.": Természetesen nem az út volt ilyen hosszú, de már megszoktam a szó szerint vevést, ezért megmagyarázom, hogy értettem. Négy órás megbeszélésekre jártam. Nem a legszebb mondat egyik sem. A második érthetőbb, az első szebben néz ki. Ha a hibát nem nézed. Egy enyhén karcos Camaro tetszik jobban, vagy egy tükörfényes csili-vili bicikli? Most ne mondd azt, hogy bicajjal jársz, mert megüt a guta! :D

"azt nyújtottam nekik, amit el lehetett várni": Ha idáig eljutottál, érezned kellett volna, hogy az alany szenved, de nem tudja. Mert nincs képe a világ többi részéről. Ekkorra már megtört. Talán nem kell szerkezetben szenvednie, de mivel ő a leghűségesebb (ami valójában a cégnél nem én nem vagyok :)), így a maximumot jelentő mérce is egyben egy olyan cég esetében, ahol az olyan apróságokon akadnak fenn, minthogy kin milyen cipő van, ahelyett, hogy az elvégzett munka számítana. Egyébként nálatok is kötelező a papucs?

"így örömmel fogadtuk a következő hónap elején (a) megcsonkított fizetéseinket.": Ez szerintem így megint Camaro-bicikli. :)

"a bedobó nyílással ellátott számítógépeke": Látom olyan személlyel van itt dolgom aki még nem dobott be pénzt semmilyen gépbe, hogy végeredményül megkapja azt amiért csak pénzért jutahat hozzá. Itt a karakter a munkaeszköz használati jogához akart hozzáférni. Ők fizettek, hogy dolgozhassanak. Tovább nem ragozom.

"Már látom az alagút végén a vakító fényt": Valóban nem bírod nyitva tartani a szemed, de látni látod. Hogy szokták írni a halálközeli élményekről szóló beszámolókban? Én ilyesmire emlékszek... Egyébként pont ezen az egyetlen ponton kellett volna szó szerint venni a dolgot. Az ipse az alagsorban, a sötétben dolgozott már jópár éve. És az idézőjeles "kellemes" napfény sem véletlen. Gyűlöli a fényt. Az túl jóságos dolog, hogy fényben dolgozhat, látni sem bírja. Hisz azért dolgozott ott a végsőkig, mert az ilyen "túl jóságos" dolgok a vezetőség számára fölösleges pazarlás, és ő a leghűségesebb. A leglojálisabb. Csak ez szar cím. :)

"testi örömöt? Elélvezel? Szép virágnyelv.": Most látom csak, hogy végül rájöttél, hogy magamról írok. :) Szerintem végül meg fogjuk érteni egymást. ;) Nem csak az orgazmus az egyetlen testi öröm. Voltál már éhes? Nagyon éhes... Jól esett a száraz kifli? Vagy vágytál már bármire annyira, hogy libabőrös lettél tőle? Kapisgálod, ugye? :) Neki, az utolsónak, a leghűségesebbnek ez a halálnem nem megváltás, hanem előléptetés, ami miden szinten örömet okoz. És nem, nem azt akarom megint virágnyelven írni, hogy valójában mégis elélvezett. :)

"Jajj. Nem lenne ez rossz, jópofa az alapszitu, de a mesélés szörnyű. Csomó helyen összefüggéstelen, alanytévesztések, kusza mondatszerkezetek, vesszőhibák garmadája... Összecsapott, én visszadobtam volna egy javításra. Alapos javításra.": Lehet, hogy még nem mesélek elég jól, de sok mese után meg tudom tanulni. Valóban összecsaptam magamhoz képest. Az újévköszöntő nagy megbeszélés (most csak másfél óra volt) után egy órával kezdtem (otthon, az ingázó élet másik felében) és két óra múlva kész volt. Lehet, hogy szerintetek lassú, én szeretem húzni a dolgokat. :) Alanytévesztésre kitértem fentebb, kusza mondatszerkezetet nem emlékszek, hogy említettél ezelőtt, a seregnyi vesszőhibát pedig, mivel nem idézted, hogy pontosan hol is vannak, egyelőre kétkedve fogadom.

Ha idáig eljutottál, akkor írok valamit ami tetszeni fog. Majd máskor. Akkor fogom írni. Mármint azt, ami tetszeni fog. Mert ha még ezt is olvasod, akkor valószínűleg rájöttél, hogy szájbarágósan magyaráztam idáig. :)

És ne haragudj, ilyen a humorom. :) Én nem haragszok, nem ártottál nekem, sőt, segítettél. Újfent köszönöm. Megyek aludni. Jó éjt mindenkinek. Nincs több alig több mint tőmondat. Mára nincs...

sze, 2010-01-06 03:34 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm a részletes választ, és azt, hogy nem haragszol. ;) A kérdésekkel nem gúnyolódni akartam, és nem is a saját értetlenségem akartam hangsúlyozni: nagyon is jól értem szinte mindenhol, hogy mi a közlendőd. Inkább arra szándékoztam felhívni a figyelmed, hogy sok dolog nem egyértelmű: elkalandozhat az olvasó figyelme, meg lehet botlani, kérdőjelek kerülhetnek az ember homlokára, és az sosem jó. Pláne ilyen mennyiségben, egy ilyen hosszúságú írásban.
A humorodról, stílusodról nekem leginkább a Nagy Bandó-féle vonal jut az eszembe, meg a Ludas Matyiban, Hócipőben közölt írások. Manapság inkább a stand-up comedy megy, és ott elfér az "ömlesztettség", a hadart, nem hibátlan szöveg ("...és hát akkor jött így az az ember, és akkor, hát így nemtom, én meg mondom: blablabla"), de ha meghallgatsz egy Nagy Bandót, ott bizony minden mondat, minden szó a helyén van, kereken, lényegre törőn, és emiatt "üt". A te írásodból ezt a "poénokra kihegyezettséget" hiányolom: vannak benne jó momentumok, mosolyogtató részek, beköpések, de a szöveg többi, csúnyán mondva: töltelékrésze nem támasztja alá ezeket kellően. A szöveg egészének stílusosnak, hangulatosnak kell lennie, nem fulladhat unalomba, mert akkor a poénok sem ülnek. A hangulatosság és a "lényegre törő" funkcionalitás nem zárja ki egymást, viszont a kettő öszehangolása az egyik legnagyobb kihívás, ami elé író állhat. Olvass sokat azoktól a nagyoktól, akiknek már megy (nekem pölö Vonnegut ilyen példa, persze nem a szándékosan ömlengő műveivel).

Nézd, egyetlen írásba nem lehet mindent belezsúfolni. Azt a válaszaidból is látom, hogy nyitottan gondolkodsz, "ki tudsz bújni" a szikár, szó szerinti értelmezések alól, és ez jó: maga a humor ebből a nyitottságból fakad, abból, hogy képes vagy látni a dolgok fonákját is. De az írásod maga nem lehet túl nyitott (de, persze lehet), mert akkor az milliófelé viszi az olvasót, és könnyen el is veszítheti a fonalat (meg az érdeklődést). A kevesebb nem néha, hanem gyakran több. Tanulj meg egyszerűbben, egyértelműbben fogalmazni, úgy sokkal inkább kitűnnek azok a részek, gegek, amik az írás hangulatát, "hangját" adják.

"Alanytévesztésre kitértem fentebb, kusza mondatszerkezetet nem emlékszek, hogy említettél ezelőtt, a seregnyi vesszőhibát pedig, mivel nem idézted, hogy pontosan hol is vannak, egyelőre kétkedve fogadom."
1 - az alanytévesztést ne vedd félvállról, az egyik legidegesítőbb hiba, ami létezik. Miért jó az neked, hogy a szöveg nem azt a jelentést tükrözi, amit te akarsz adni neki? Ennyire sem becsülöd a mondandód? Ezek természetesen költői kérdések. ;)
2 - nem említek kusza mondatszerkezetet? Dehogynem.
"így örömmel fogadtuk a következő hónap elején (a) megcsonkított fizetéseinket.": Ez szerintem így megint Camaro-bicikli. :) - egyből a válaszoddal együtt. Nos: "így örömmel fogadtuk megcsonkított fizetéseinket a következő hónap elején", és egyből ki is váltod azt a második névelőt. Hm? Sok olyan mondatod van, amiben lehetne (és kéne) variálni a szórenden, de leginkább azért nem példálóztam, mert egy mondat átvariálása kihat a környezőkre, gyakran az egész bekezdésre is. Ennyire pedig nincs kedvem átfogalmazni a te írásodat. ;)
3 - vesszőhibák: tudod te, mennyi időbe telik egy ilyen hibagyűjtögetés? Ne haragudj, sem időm, sem kedvem nincs kigyűjteni az összes vesszőhibát. Tanuld meg az alapokat (tagmondatokat elválasztó és elé vessző; hogy elé vessző; ha hogy lenne ott, de nincs kiírva, szintén vessző; felsorolásban az és elé nem kell vessző, stb., stb., stb.), és keresd meg magad. A Karc fejlécén található gyík-ból is tájékozódhatsz, vagy egyszerűen guglizz rá, sok hasznos oldalt fogsz találni, amikből tanulhatsz. Ha akarsz. ;)

Természetesen kíváncsi vagyok az eztán jövő írásaidra is, mert tetszik a humorod, és ha megfogadsz majd (egyszer valamikor) bizonyos tanácsokat, nagyon frankókat fogsz te még írni. Nem muszáj tőlem megfogadni, jó lesz olyantól, akinek hiszel, nekem mindegy. ;) Jójcakát!

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

sze, 2010-01-06 19:47 Grom

Na, látod, ez valami. Ilyen kommentekre vágytam, és megintcsak köszönöm.

Való igaz, a szórend és a "nem tudom, hova rakjam a mondatokat, ha ezt felborítom" sokszor hátba szúr. Nem felvágásból mondom, de szerintem az, hogy másodikos korom óta tanultam az angol nyelvet (tehát mondhatni a magyarral együtt) nagyban elősegítette ezt. Ok, ezt most direkt így hagyom, bár a mondat pont olyan, mint amilyenről írok. :D Szóval nem arra vágok fel, hogy nagyban elősegítette, hanem arra nem, hogy mennyi ideje kezdtem angolt tanulni. :)

A harmadik pontra: természetesen nem várom el, nem is várhatom el, hogy innentől kezdve csak ezt az írást elemezze mindenki. Eszem ágában sincs! A végén talán még azt a két árva csillagot is visszavonnád! :D Ismerem a szűkös időkészlet érzését. Bár amiket felsoroltál "vesszős alapoknak", azokkal tisztában vagyok, és szerintem helyesen is alkalmaztam.

"Jójcakát!": ..... ööö... Azt hiszem elakadtam. Ez az aláírásod? :)

k, 2010-01-05 20:17 Roah

Roah képe

Üdv!

Kicsit furcsa, ez tény. A novellák mondatonkénti elemzéséhez nem értek, így ahhoz egy ujjal sem nyúlok hozzá.

A minket befaló kapitalizmusról szól a történet? Jól gondolom? A végén, a ceremóniánál engem is érdekelne, hogy az egy fricska? Arról van szó, hogy morbidul várja már a vesztét? Ha igen, miért? Mi abban az öröm? (komolyan kíváncsi vagyok rá)

Jól lesz ez, csak dugaszold be a léket.( izzig-vérig kereskedő vagyok, lehet, hogy engem ezért jobban megfogott :) )

 

Zé, a prémium és a jutalom szó "szinte" ugyanaz. Sajna - mármint az agyat próbáló számítások -  napi szinten ilyen kiadások kalkulálásában veszek részt. Funkcióját tekintve megegyeznek, csak az elérésükhöz vezető út különbözik néha. (pölö: prémium jár egy terv-teljesítéséért, vagy annak megnöveléséért, jutalomat meg az kaphat, aki részt vesz értékesítési versenyben - tegyük fel áruházak közöttiben" ki ad el több DVD lejátszót -, és az első helyre kiírt pénzt megkapja. De hivatalosan mindkettő rendszertelen jövedelemnek számít.

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-01-05 20:48 Roah

Roah képe

Megint én...Zé, szóval még jó, hogy észrevettem: Jutalék! Ebben igazad van. Bezony.(sunnyog, lapít, elnézést kér...sűrűn elnézést kér)

A jutalék az részesedés, estébé...nálad pont, én meg...tovább oson)

Bocsánat Zé!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-01-06 19:49 Grom

"A minket befaló kapitalizmusról szól a történet?": Nos, ha te mondod... :) Nem tudom mi vesz körül, és pont erről szól. Régen még tudtam, de egyre jobban elvakulok ezen a helyen. Sőt, már nem érdekel. Régen azért volt nekem ez a Cég, mert minden vágyam volt konkrétan ebbe a bandába bekerülni, és mondhatni gond nélkül sikerült. De sajnos megromlott a finom tej, és csak egyre sárguló és bűzlő lé maradt, egyáltalán nincs már kedvem hozzá. De a tejet (szoftverkészítés) továbbra is szeretem. Számomra erről szól, viszont amikor megnéztem a kapitalizmus definícióját, ott nem pont ez volt leírva. :)

"A végén, a ceremóniánál engem is érdekelne, hogy az egy fricska? Arról van szó, hogy morbidul várja már a vesztét? Ha igen, miért? Mi abban az öröm? (komolyan kíváncsi vagyok rá)": A leghűségesebb büszkén teljesítette a vezérei kérését, mert értük élt.

Lefordítom: gondolom te is szeretnél hatalmas író lenni, és persze az egészet a legjobbaktól tanulni. Tegyük fel rosszul választod meg, hogy melyik a világ legjobb író csapata. Ha valóban az az álmod, hogy a legjobb falka megbecsült tagja légy, teljesítenéd azt a sok évnyi szolgálatot, és elvégeznéd azt a sok érthetetlen döntésből származó feladatot amit kiszabnak rád? A leghűségesebb megtenné. Nem a vesztét várja, hanem az élete céljának beteljesülését. Hisz a mestereid a legjobbak, és tudják, hogy hogy kell azzá válni.

sze, 2010-01-06 20:20 Roah

Roah képe

Üdv, 

 

Nos, ha te mondod... :) Kérdeztem, nem mondtam. Az önfeláldozásból már kinőttem. Ez is egyfajta életcél (volt, ahogy elnézem). Jómagam is egy óriási csapat munka "terméke" vagyok. Szerencsésnek is mondhatom magam, mert a bölcs öregektől tanultam el a szakmám csínját-bínját. Egyet azonban megtanultam egy életre: A hóembernek nem jó a kályhán! És aki mást mond, az hazudik. ( Talán ezért asszociáltam a kapitalizmusra, de az már egy egészen más téma lenne, nem? Nem tartozik a novelládhoz.)

Rosszul gondolod. Én nem vágyom arra, hogy egy gigantikus író legyek, de hobbiként imádom. Rajongok az írásokért, novellákért, regényekért. Ebből sejteni lehet, hogy a másik szenvedélyem az olvasás. Mindenevő vagyok - ahogy általában a többiek is - de a szívem csücske a sc-fi, fantasy. Ennyit rólam, tömörem:)

Köszönöm az infot, így már értem, hogy a "leghűségesebb" miért sétál mosolyogva a bitófához.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-01-05 20:39 Obb_régi

4

Látom Györeizé már járt itt, pár apróságot én is megpróbálok csak röviden.

A gondolati egységeket ha különválasztod, akkor még jobban tagoltabbá teheted, ezzel segíted az olvasót is.

Nekem tetszett a sztori, de én is úgy jártam, hogy egy idő után letekertem, mert túlragoztad.

"Az eladott számítógép árából a Nagy Vezér Úr újabb csokoládét hozatott magának Svájcból. Repülővel érkezett, és kevesebb mint egy óra alatt." - egy ilyen direkt megközelítés pedig igazán nem kell a másik oldalról, hiszen pont erről szólna a dolog, és ezt úgy a közepén hozzám vágod, akkor felmerül a kérdés, olvassam tovább?

"Magamban többször felháborodtam a viselkedésük ellen, természetesen kizárólag munkaidőn kívül, álmomban." - pedig kár, mert sikerült pár nagyon jó mondatot összehoznod, mint ez is.

Nekem a vége tetszik. A hibákat felsorolták, valósztínüleg lehetne még.

Összegezve jó elgondolás erről írni, azt ötösre is értékelem, tálalás még olyan kettes, de az javítható és szerintem neked menni is fog.

sze, 2010-01-06 19:57 Grom

Próbáltam én tagolni, de a frány < p > valahogy nem működött magától... Beszúrtam Wordből, ő meg elszúrta egyből. Bocs a kínrímért. :)

Korábban Györeizének (talán) írtam, hogy megpróbáltam volna felépíteni a dolgot, hogy később érezhető legyen a zuhanás. Nem jött össze. :) Úgy látom lassú lett, és végül te sem emelkedtél fel a tetőpontig, hanem inkább gyorsan visszamásztál a biztonságos talajszintre. Na jó, soha nem volt ennyire emelkedett. :D

"Az eladott számítógép árából a Nagy Vezér Úr újabb csokoládét hozatott magának Svájcból. Repülővel érkezett, és kevesebb mint egy óra alatt.": A leghűségesebb veszett büszke a vezéreire, és ezt lépten nyomon hangoztatja egész az utolsó pillanatig. Lehet, hogy ez sem talált be. Egyébként szerintetek a második mondat végén egy felkiáltójellel jobb lett volna?

Köszönöm neked is a bíztató szavakat, és persze az értékelést, de csak ha őszinte volt! Nem fenyegetésképpen mondom, de én nem a csillagokért jöttem ide. :)

sze, 2010-01-06 23:45 Obb_régi

Én meg nem azért adom a csillagokat, hogy a kedvedbe járjak.

k, 2010-01-05 21:12 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Teljesen egyet értek Györeizével, az írásod nem ,,olvasó barát". Fontos, hogy az írásod ne egy monton, egybeírt mű legyen. Fontosak a bekezdések, amik szellősebbekké teszik az írást. A bekezdésnél fellélegezhet az olvasó, de ha nagyon kevés van belőlük, akkor belefullad a műbe. Így jártam én is, és nem jutotam el a végéig. Amit pedig felelslegesnek érzel az írásban amikor átnézed, azt könyörtelenül ki kell húzni.

sze, 2010-01-06 20:15 Grom

Korábban azt hiszem kitértem már a többieknél ezekre, úgyhogy neked most nem írom le újra, de jó, hogy te is beleolvastál. Látom legalább a bevezető jól sikerült, hogy ennyien elkezdtétek olvasni. :)

sze, 2010-01-06 09:19 Obb_régi

4

Azért annyira ne kételkedjél a vesszőelhelyezéseid hibásságán, nem én vagyok az évezred vesszőbajnoka, de ennyi hibás mondatot találtam, nem ziher, hogy mind helytálló, de a java bitzosan, ha én ennyit találtam, akkor egy profibb többet is lelne.

 

Azt hiszem már akkor látták bennem az adottságaimat.

Önállókká váltunk és reszketeg lábainkra állva, a nehezen összespórolgatott nyereségből kezdtünk külön projectet.

de azt mondták „effajta kihívásra születtünk”

Nagy megbeszélésekre jártam, minden hétfőn

hogy állandóan együtt ebédeltek és így a megcsappant csoport létszámmal veszélyeztették a Cég működésének hatékonyságát.

Mindenesetre nem értem hogy képzelték.

És tiszta vizet kaptunk! - ezt csak az és miatt szedtem ki, nem mondta még senki, hogy és-sel nem kezdünk mondatot?

és azután is, egész addig

Azt mondták „ezt az alternatívát sokkal hamarabb jelentenie kellett volna!

Nem értem miért használták ezt a drasztikus szót a többiek.

Első alkalommal mikor a Nagy Vezér Urat engedett volt megzavarni a délutáni munkaidős szunyókálásban

Aztán mikor az egyiknek a nyakában megláttam a kis fityegő táblácskát,

Azt hiszem a vállalat vezetősége a maga

Tudja maga hány munkatársa tart otthon állatot?

Ja és haragszom, emlékszem, ezeket nem k-val írjuk.

sze, 2010-01-06 20:50 Grom

Az igazat megvallva Obb, nem mindenütt értettem, hogy miért kellene vessző. Abban viszont biztos vagyok, hogy itt:

"Mindenesetre nem értem hogy képzelték" nem kell, mert ez a "hogy" egy "hogyan" lerövidítve. Azelé már csak nem kell, a fene vigye el?... :S

"És tiszta vizet kaptunk! - ezt csak az és miatt szedtem ki, nem mondta még senki, hogy és-sel nem kezdünk mondatot?": Én úgy emlékszek "háttal" nem kezdünk... Mellesleg ha "éssel" sem illik, akkor is így írtam volna, mert a helyzet megkívánja. Ez az a fajta helyesírási szabály, amit gátlástalanul felrúgok, mert számomra kevésbé jelentős a szerepe esztétikailag, mint tartalmilag. Sajnálom, renegád vagyok, de én az írást nem feltétlenül a helyesírásnál kezdem. :) Egész konkrétan azért lehet ott szerintem az "és", mert a fickónak csak utána jutott eszébe, hogy milyen fontos megemlíteni, hogy milyen kegyesek. Hiszen a tiszta víz ekkor már kincs volt számukra. És az alanytévesztés most talán elnézhető. Azért így írom, hogy számukra, nem pedig számunkra, mert szerencsére idáig még nem jutottunk el. Az a rész még az alternatív jövő, és remélem úgy is marad.

A haragszom, emlékszem jobban végiggondolva valóban helytelen lehet. Van az a szabály (nem tudom a nevét), ami az "iszok egy kávét" és az "iszom a kávét" között tesz különbséget. Tárgyas és alanyi eset, jól emlékszek(/m)? Valószínűleg ezzel kevertem be magam. Hát na... Vannak ilyen berögződéseim. :) Na várj csak... Én nem m-mel írtam... Az agyam mégsem akarja helytelennek tudni. ("haragszom a kávét", "haragszok egy kávét", valahogy hülyén jön ki, talán mert értelmetlen? :D) Na de az is lehet, hogy az ország nagyon más tájékán nevelkedtünk, és más a normálisnak tartott szabály. A helyesírási nagyisten varázskönyvet nem ismerem ilyen behatóan a 11. kiadás óta (általános iskola).

sze, 2010-01-06 21:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Mindenesetre nem értem hogy képzelték" - De, kell a hogy elé, ugyanis a mondat:

"Mindenesetre nem értem azt, hogy hogyan képzelték...".  (A többi kiírt példának nem néztem utána, de Obb nem szokott hülyeséget mondani vesszőügyben, hiszen tényleg nem a profilja. Ha bizonytalan, inkább nem ír semmit.)

Az ikes igéket meg tényleg ragozd m-mel. ;)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-01-06 21:17 Grom

Én annak idején nem tudom mit tanultam, de az biztos, hogy zsigerből úgy jön nálam, hogy "iszok egy kis vizet", nem pedig "iszom egy kis vizet". Az utóbbitól libabőrös lett a hátam. Így még a víz sem esne jól. :)

Szerinted mi lehet az a szabály amivel keverem? Nem emlékszek, hogy az iskolában bárki megdorgált volna érte, mert akkor megjegyeztem volna.

sze, 2010-01-06 21:26 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem tudom, az ikes igék ragozásához ez az egyetlen szabály van... hogy jelen, kijelentő, E/1. nem -k, hanem -m. Lehet, hogy benned fordítva rögzült. Illetve a mai beszélt nyelv elég pongyola ahhoz, hogy elsiklanak a hibás ragozás felett... sőt, elég régóta nem kardinális kérdés az ilyesmi, ahogy a páros szerves szabály is már csak javasolt valami, és nem érzi senki germanizmusnak, ha lábait írsz lába helyett - épp ezért a Karcolaton előszeretettel emlegetjük. :)

Én az iskolából egy híres példamondatra emlékszem: "Ülök a szobába és eszek egy csokit." Mert hogy ez kétszeresen hibás ragozás, és innen könnyű megjegyezni. Vagyis én megjegyeztem. Nem tudom, neked segít-e.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-01-06 23:56 Obb_régi

Látod a szűklátókörüség, pl. a második mondatban, amit kivettem, nem kell az a fránya vessző, ami ott van. A vesszőhiba nem csak azt jelent, hogy nem raktál, a többlet is hiba.

cs, 2010-01-07 10:27 Grom

No rendben, feladom, itt soha többet senkivel nem fogok harcba szállni helyesírás terén. Van egy tökéletesen megbízható segítségem, ezen felül ott a Word robotja, többet sajnos nem tehetek. Megpróbálok tőletek tanulni, az elfeledett, száraz szabályzat újraolvasásához ugyanis nincs nagy kedvem. Továbbra is várom a hasonló észrevételeket

IS!

Mert el akarok jutni odáig, hogy aki megnyitja egy írásomat, a végére is érjen. Olyat akarok írni, ami nem nehéz az olvasónak és szórakoztató számára. Mozgassa meg az agyát, röhögjön rajta, legyen pár jó pillanata.

cs, 2010-01-07 13:51 Blade

Blade képe

"többet sajnos nem tehetek" - dehogynem, kérdés, akarsz-e. Azt hittem, írni akarsz, márpedig arra vannak szabályok, még ha olyan szárazak is...

Ha focistának szerződnél, nem mondhatnád, hogy: igaz, egyeneset rúgni nem tudok a labdába, meg szaladni se szoktam, de azért játszhatok, ugye?

Kissé elferdítve: akarás, nyögés, vége. ;)

 

cs, 2010-01-07 15:24 Györeizé

Györeizé képe

Ne hisztizz! :D
Tudod, én régen rettenetesen utáltam ezt a mondást: "Ahhoz, hogy fölrúghasd a szabályokat, ismerned kell azokat". Ma már belátom, hogy igaz. Idővel te is rájössz. ;) Nem az az igazi lázadó és újító, aki felrugdossa a kukákat és autókat gyújtogat. Ha forradalmat akarsz kirobbantani, előtte tanulj jogot, társadalomtörténetet, szociológiát, különben a végeredmény csak anarchia lesz. Kassák sem azért írt olyan verseket, amilyeneket, mert nem tudott volna klasszikus szonettet, akár. Vonnegut Kékszakáll című könyvét tudom ajánlani, ami egy absztrakt impresszionista festőről szól, nagyon tanulságos. ;)

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2010-01-07 14:38 Roah

Roah képe

Engem például érdekelt volna a műved tartalmilag. Szerettem volna veled eszmét cserélni bővebben azokról a dolgokról, amiről írtál. Én végigolvastam, megérintett - talán, mert hasonló közegből jövök -, érdekesnek találtam, elgondolkodtatott. De hűvös választ kaptam, nekem meg felszaladt a szemöldököm a homlokomig.

Pedig még mindig kíváncsi lennék a motivációdra, és egy kicsit az ihleted titkára. ( én is emlékeszem még, milyen pizzán, és kolán élni, bár nekünk néha öröm volt egy kifli is. Ráadásul én nem akartam poziciót, engem kihalásztak) A novella hol csalódásról árulkodik, hol a mártírt véltem felfedezni, és a kettő közötti átmenetben nem száz százalék az irodalmi mondanivaló. (számomra) Gondoltam, aki ennyi mindent képes szavakba önteni, az alig várja majd, hogy monitorjára buggyanjon az inditéka. :)  

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-01-07 15:33 Grom

A múzsám ezesetben is a párom volt. Az idei éveleji nagy megbeszélés hozta létre a lavinát, ami telefonon keresztül robbant ki belőlem. Mindenről azonnal beszámoltam neki, és arról amit lélekben láttam csak, ahogy a frissen bevezetett megszorítások a céget mégrosszabb irányba sodorják. Megpróbáltam elképzelni, hogy meddig tart az ösvény, hogyan szűkül befelé, és milyen tövisek állnak majd az utunkba, mi az a maximum, amit elvárhatnának tőlünk.

A történet már adta is magát, miközben meséltem, így még aznap este megírtam, amíg ropogós.

Az indíték maga a megbeszélés volt. Gyűlöletet éreztem és azt, hogy mennyire szánalmas a helyzetünk. Van a cégnél, aki alkoholba dobta a gondot, hátha az feloldja, más ideg-pörölyt kovácsolt belőle, én pedig a képernyőre hánytam.

Egyébként 5-e óta nekem sincs internet elérésem, úgyhogy egy lépéssel máris tovább jutottunk. :) Most is csak azért olvashatok és írhatok, mert szabadságon vagyok, hogy haladjak a munkával, amit otthon csinálok a Cégnek...

cs, 2010-01-07 15:59 Roah

Roah képe

Köszönöm! Na ez érződik ki az írásodból. Lehet, hogy erős lesz a kifejezés, de úgy tűnik, hogy nem kizárólag kihasználtak, és kicsavartak, hanem meg is aláztak.

Ezért feszegettem a témádat, látod? Mert olyan érbevágó, olyan ütős, és sajnálatosan aktuális nagyon. Jól tetted, hogy kiírtad. Ha nincs a kezed ügyében a "leszarom tabletta", akkor a legjobb, és a leghatásosabb gyógyszer az írás. Ha Ndy lennék, azt mondanám: "igyál egy sört!" (milyen igaz:) Bár lehet, ő többet is javasolna...

Hiába tesz meg az ember fia bármit, hiába tömjük teli a burzsujok pénzeszsákját, semmi sem elég. El tudom képzelni, hogy min mehetsz/tek keresztül. Nagyonis!

Régen az ilyen habitusú munkavállalókra - mint amilyen én is voltam - azt mondták a bölcs öregek: sztahanovista.

Akkoriban fel sem fogtam, mit jelent ez teljes valójában. O, hát már azóta tudom.

Nekem kimondottan tetszik az írásod mondanivalója, és ezzel a röpke magyarázattal, amit rászántál, teljesen kerek lett számomra a sztori. Még egyszer köszönöm a választ.

Ismered a mondást"lesz ez még így se!", én bízom abban, hogy egyszer megbecsülik a munkádat. (Lehet, egy privi kérésem, csak egy picike: a másik novellád írdatlan hosszúra sikerült. Miért nem osztod fel, mondjuk több részre... folytatásos? Hm? Én ma már többször nekifutottam - linkelem a munkaidőm - de olyan végtelennek tűnik az oldalon, mintha... a Karcolat Betűóceánja lenne.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-01-07 16:22 Grom

Még pár napja, mikor elolvastam az idevágó szabályt, elgondolkodtam rajta, hogy hol törjem el. Nagyon nehéz ügy, és nem tudtam még dűlőre jutni.

A szerkesztőknek: Mellesleg azt sem tudom, hogy ilyen esetben hogy kell eljárni. Szerkesszem az eredetit, töröljem az első szakasz végéig, küldjem be a másik két részt újra, külön, /2 /3 címkiegészítéssel?

Vagy teljes törlés, és az elsőt is újra? Elvesznének az addigi kommentek.

cs, 2010-01-07 16:30 Roah

Roah képe

Menet közben szerintem már nem lehet sajnos megnyírbálni.( de szerintem a szerkik majd megmondják) Viszont ha legközelebb ilyen terjedelmes a novellád, próbáld meg részekre tagolni, mint például nemrég Hazmat tette az övével. Az is két részes volt. Ez neked -első ránézésre - olyan háromra jönne ki, vagy az is lehet, hogy négyre. Nem csodálom, hogy Győrei tanárúr is darabokra szedi. Mindegy, majd megpróbálom úgy olvasni, hogy magam szelem fel, mint egy ránézésre gusztusos tortát. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-01-07 16:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt már hagyd a fenébe, a legközelebbit meg tördeld jobban. Ha útközben mégis rájönnél, hol lehetne szétszedni, szerkeszd az írást: a kérdéses helyre üss be valami jópofa sormintát. Az segíti az olvasást.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-01-07 14:56 Ndy

Ndy képe

Csak azt kell megjegyezni:

Iszok... valamit.

Iszom... azt, a meghatározott dolgot.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-01-06 15:55 Rachne

5

Nekem tetszett. :) Egyik hibádat sem találtam olyan súlyosnak, mint ahogy kiemelték őket. Igaz én nem azért kezdtem el olvasni, hogy betűről-betűre nagyító alá vegyem a sorokat apró hibákat keresve... Lehet, hogy épp ezért, számomra érthető volt a szöveg is és a mondandója is. Egyedi a stílusa és nem sablonos az írásmód sem.

sze, 2010-01-06 21:10 Grom

Köszi, hogy elolvastad. :) Remélem fog még ide jönni pár kész novellám mostanában. Azokban hátha találsz valami rosszat. :D

sze, 2010-01-06 21:27 Rachne

Fogok, ha ennyire szeretnéd... Igaz nem ezzel a céllal jöttem ide.

cs, 2010-01-07 15:52 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Igazából nem tudlak hová tenni - mert vagy zseniális átéléssel festetted le egy bomlott elméjű fikcó gondolatait, vagy az írásod csapongó, elvont és valószerűtlen.

Mivel kevés ilyet tettek, én elmondom, mi tetszett benne. Kiváncsivá tettél! Először agyaltam, hogy mi lehet a munka, később pedig azon, hogy mi fog ebből kisülni. Sokáig megragadott a történet. Kb a felétől viszont elkezdtem unni, amikor már teljesen nyilvánvalóvá vált az abszurdítás és homlokegyenest megkaptam, hogy igen, ez szatíra, gúnyolódjunk a fickókon. Ott már eltűnt a varázs.