A lányom csak ugrált szüntelen

Egy ugrálóban, ugri-bugriban vagy, ha jobban tetszik, egy trambulinon ugrált egy hatéves forma kislány. Hogy hol, az nem fontos, én mégis elárulom: egy belfasti parkban láthatjuk a szép göndör hajú kisasszony fáradhatatlan ugrálását. Fürtjei le-fel szállnak, és ugye mondanom sem kell, hogy derűsen süt a nap. Majd játszásiból egy emberöltőnyi idő múlva, a kislány letelepedett az ugráló melletti homokozóba. Nem azért, mert megunta az ugrálást, ilyenről szó sincs. Egyszerűen csak csábította a homokozóban játszó többi gyerek társasága. Tehát a mi göndör szépségünk már egy homokozóban játszik a többi cseh gyerekkel. Cseh gyerekkel? Igen, játszásiból történetünk színhelye átkerült Prága egyik csúnyácska lakótelepére. Ez a kerület nem is hasonlítható össze a belváros szépségeivel, de itt legalább nyugalom van. Turistáknak nyoma sincs. S ekkor mi történik az egészséges, pirospozsgás leánykával? Felpattan, és addig fut, míg lepereg lábacskáiról az összes homokszem és a kis szemcsékkel együtt messze száll a prágai tavasz is. Főhősünk már egy nagyobb dombocska lábánál áll és elcsodálkozik a nagy gyermekseregen, akik fentről lefelé sikítva siklanak le szánkóikkal. Egy jószívű gyereknek köszönhetően, hipp-hopp már ő is lefelé száguld, és eközben apai félelem fog el, hisz a lejtő végében autóút halad keresztül. Igaz, korlátok vannak, de annak láncai alatt kicsúszhat kincsünk. Akkor ott termek én, a miskolci polgár, és elkapom, nehogy baja essen. S ha már ilyen szerencsésen találkoztam lányommal, kézen fogva elmegyünk a legközelebbi fagyizóba. Ott megígértetem vele, hogy bármi is történjen, soha ne felejtse el azt a lányt az ugrálóban, és ha csak gondolatban is, de gyakran térjen vissza ugrálni oda.
Salzburgban csodálatos tornyaival és a festői hegyekkel a háttérben, hangulatos kis helyiségre bukkanhatunk. Egy fáradt vándor betérhet ide lányával egy finom fagylaltkehelyre. Aztán tovább sétálunk így, kézen fogva Hága kagylókkal borított homokos partján. Hiába meresztgetjük a szemünket, nem látjuk Angliát. Majd letelepedünk a parton, ahol hamar el is nyom minket az álom. Egyszer csak felpattanunk, mert a víz már a lábunkat nyaldossa. Görögországban szokatlan időpontban van a dagály. Ezek a gyerekek milyen szeszélyesek, már egy hajó korlátjának dőlve várjuk, hogy a sötétben feltűnjön az a nagy világítótoronyként is funkcionáló templom fénye, mely egy kis sziget szikláitól óvja meg hajónkat. S a szigetet elhagyva már látjuk Helszinkit. Sajnos szürke házai nem vonzották túlságosan lányomat, így keresnünk kellett egy tavat, mely a Genfi-tó névre hallgat, és ott sétáltunk, nézve a kicsi madarakat. Fogtuk egymás kezét, és nem tudtam, mi legyen. Maradjon mindig ilyen pici lányka, az én kis virágom, akiben annyit gyönyörködöm, vagy kezdjen el nőni, de akkor tudjuk, hogy sok szenvedés vár még rá. Nem lehetek önző, csodálatos élményektől fosztanám meg szegénykét. Így hát, elkezd nőni. Nem az a legszomorúbb, hogy elengedi a kezem, hanem az, hogy tudom, az útja végén megöregszik, és elveszítem őt. Utoljára elismételtetem vele, hogy emlékezzen arra a máltai ugrálóra. Nagy mosolygós szemeivel rám néz, és vissza-visszatekintve nevetve elszalad.
Tudja, hogy mindig megtalál. Én szomorúan leülök a Lochnesi tavam mellé, és nézem sima vízét. Ebből a tóból félelmeim nagy szörnyként bújnak elő a nyugodt skót tájat és a szkeptikusokat is megzavarva. Telnek az évek, és a kisasszony egy fiú érintésére vágyik. Testi örömök várnak rá, és én sajnálom a másodikat, azt a vilniusi fiút, aki egyben végérvényes társa lesz lányom életének. Ő az, akinek nem adatott meg, hogy idejében rátaláljon erre a szép göndör hajú, csinos 20 éves lányra. Évek telnek el, és begyógyulnak a sebek. Együtt örülhetnek az új jövevénynek, aki talán előrébb viszi a világot. Ne tartsanak szívtelen nagyapának, de az én gondolataim, csak az apró La Margelle-ben lévő kis kórházacska körül forognak. Ez a burgundiai falu ideális hely arra, hogy az én kis virágszálam kipihenje magát. Ha elalszik, újra a Gyilkos-tó melletti ugrálóban ugrál. Ugrálj kincsem. Én elnézegetem a tóból kiálló rönköket. S felébredsz, és elmosolyodsz, anya lettél. Most váltál igazán asszonnyá. Mennyi élmény vár még rád, de ezekkel Te ne törődj. Csak pihend ki ezt a fontos pillanatot életedben.
Erősen ölelt csöppséged is egyszer önálló személy lesz, és egyre kevesebb törődést igényel. Engedd csak el nyugodtan Rómába a barátaival, nagy ő, tud már magára vigyázni. Legalább jobban odafigyelhetsz a negyedik, legkisebb gyermekedre. Nem akarok magammal példálózni, de én sosem tévesztettelek szem elől. Jó, igazad van, számomra csak Te léteztél, de nekem is volt saját életem, gondokkal, örömökkel. Mégis nem telt el úgy határkő életedben, amikor ne lettem volna melletted. Márpedig most Te elfelejtetted, hogy megígérted a legkisebb hét éves fiadnak, hogy kiviszed egy liverpooli meccsre. Elfelejtetted, de ő nem szólt, talán büszkeségből. És most azt hiszi, nem szereted. Nagy törés lett a fiadban, főleg úgy hogy fölényesen nyertek a vörösök. De tudom, jóvá fogod tenni. S ne hanyagold el férjedet sem. Tudod mennyire kedvelem, már csak a megismerkedésetek utáni pillanat miatt is. Második. Vajon gondol néha még rá? Nem tudhatod, hogy egy férfinak mit jelent. Viszont jobban szeret annál, hogy ezt ne bocsátotta volna meg neked. Szeresd őt! Nem vitte sokra az életben, pozsonyi munkája nem egy leányálom, de elérte azt, amit szerencsére kész mindig ajándékként felfogni. Egész életében melletted lehet. Jó látni titeket. Örömödben, tudod, el ne felejtsd a piros ruhácskádat, amit csak úgy repített ugrálásod során a krakkói szél.
Jaj, de az évek elröpülnek. Sorba szállnak el a gyerekek és mindnek szebbnél szebb lakhelye lesz. Beregszász, Koppenhága, Riga, na és persze az én szép kis Hansa városom, Tallin. Örülsz majd az unokáknak, szerencsére jobban, mint ahogy én örültem. Egyszer se feledd, elvittem szépeidet egy norvég hajókirándulásra. Akkor is téged kerestelek arcukban. Láttam gyermeki vonásaikban azt a pillanatot, amikor elengedtem a kezedet. Nézd azóta mennyire megbántam, hogy elengedtelek. Az ír dombok magányában hányszor láttalak lelki szemeim előtt. Sajnálom, hogy meg kellett élned egyik fiad halálát. Szenvedésedet látva, tudtam, hogy mi fog rám várni halálodkor. De erre most ne gondolj. Fehéroroszország kis falucskájára gondolj, ahol a falunap alkalmából a gyerekeknek nagy ugrálót állítottak fel.
Teljesen megöregedtél. Együtt álltunk szeretett férjed sírjánál, Malmö egyik csendes temetőjében. Tudom, most arra gondolsz, nincs értelme tovább az életednek, de gondolj rám. Mi lesz velem, ha elmész?
Nem volt mit tenni. Rengeteg szeretted jelenlétében, ebben a csúnya flamand faluban végképp lehunytad szemed. Még egy kicsit utazgattam, megnéztem Barcelona soha el nem készülő templomát, a horvát tengerpartokat, és végül Szabadkán kötöttem ki. Rájöttem, hogy a sok utazással nem menekülhetek a gyötrő tudattól, hogy már nem ugrálsz gondtalanul abban az ugrálóban. Miért? Miért hagytad abba? Olyan szép voltál. Most pedig csak egy név vagy csupán egy kőre vésve, amit a miskolci sírköves vésett márvány oszlopodra. Kedvem lenne ráfeküdni erre a szép sírra.
Istenem, hisz ez egy gyermeksír! És a lányom neve van rávésve! Csak akkor sikerült először, patakzó könnyekkel, elsiratnom az én egyetlen szépemet, az én halva született lányomat…

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-04-05 20:23 Styra

Styra képe

Szomorú ábránd, sok fájdalommal.
Manapság kikapom az ilyeneket. Igazából, nem is figyeltem a hibákra. Elnézést (?) érte. Majd a következők.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

v, 2009-04-05 21:00 Creideiki

Creideiki képe

Ötletes írás, gratulálok!

Bár vannak bicegő mondatok, és kicsit tagolatlannak érzem, mégis hatni tudott rám.
A középrészt kicsit vontatottnak éreztem, valahogy feszesebbé lehetne tenni esetleg.
Ami még zavaró volt: az igeidők ide-oda ugráltak múltból a jelenbe, és ez picit zavaró.

-----------------------------------------------------------------
http://creideiki.sfblogs.net

cs, 2009-04-09 18:28 Urla (nem ellenőrzött)

Nem akarom poénnak nevezni a végét, de mellbevágó volt. Ha személyes emlék, akkor részvétem és hagyd figyelmen kívül az itt következő sorokat.
Ha rövidebbre vennéd kevesebb színtérrel jó írás lenne. (Bár béna ezt a tragédiát elemezni)Így sajnos túl hosszú, a harmadával már elérted a hangulatot, a többi már csak rontott rajta. Ha megvágod adnék rá egy jó osztályzatot.
--------------------------------------------------------------
"A siker az, ha a követendő példaképek egyszer csak melletted haladnak és egyre nehezebben bírják az új tempót"

p, 2009-04-10 10:58 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
a kis La Margelle-ben levő kis kórházacska
- lehetne apró kórházacska és akkor kiváltanád az egyik kist.
Nekem egyébként nagyon tetszett, szerintem öt csillag.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-04-10 11:01 miyoku

miyoku képe

tetszett, nem "ugrott ki" semmi hiba, ügyes!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2009-04-13 07:05 Obb_régi

Huh... Ez egy baromi erős írás, kevés írást olvastam el ilyen sokszor, és ezt azért tettem meg, mert érezni akartam újra a katarzist. Olvasom, hogy hibák meg ilyenek, á... nincsenek itt olyanok. Igen ez olyan írás amihez tényleg meg kell élni egyet s mást, hogy megérezd. Talán nekem a vége azért olyan hatásos mert a közepén szinte bealtat, és onnan tudod a végére teletenni a kezem libabőrrel. Gratulálok!
-----
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-04-13 22:00 bellamaria

bellamaria képe

Én csak gratulálni tudok, nagyon jó írás.

h, 2009-04-13 22:13 Györeizé

Györeizé képe

Öt csillag. És köszönöm.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

cs, 2009-06-11 06:17 Crystalheart

Hmm, első olvasatra csupán egy-két konkrét hibácskát találtam. Még egyszer elolvasva, és figyelve rájuk, nyilván találtam volna még, de azt hiszem, úgysem ez a lényeg.
 
"világítótoronyként is funkcionáló" - nem illik a környezetébe a "funkcionáló".
 
"a kis La Margelle-ben lévő kis kórházacska körül forognak. Ez a kis burgundiai" - szóismétlés, "kis"
 
"amit szerencsére kész mindig ajándékként felfogni. - szórendileg kéne változtatni, mert kétszer kellett elolvasnom. Helyesen közbevetve volna jó - szerencsére -, de úgy nagyon kiugrana, ezért kéne inkább mást.
 
A vége igazán ötletes, értemet nyer az egész gondolatfolyam, még ha az olvasása közben néha el is untam magam. (Minden mondatnak megvan a helye; egy-két alakítgatás jót tenne neki, de így is szép az összhang.) Talán lehetne kevésbé konkrétan a zárást, akkor nagyobbat eshetne a tantusz, és így nagyon elüt az azt megelőző leírásoktól. Értem, hogy hirtelen konkrétrumra váltunk az álomból, de hatásosabb volna, ha a váltást is árnyaltan érzékeltetnéd.
 
Ami még zavaró volt, amit Creideiki is írt, hogy néhol váltogatod az igeidőket. Vagy egy rendszert kell erre kitalálni, ami jól látszik, vagy kiválasztani egyet, és úgy írni - ugyanúgy átjönne a mondanivaló, nem kevesebb hatással és szépséggel. Csak ez így olyan, mintha elnézted volna. A többi felhozott bökkenővel is egyetértek: túl hosszú, a vége rövidebb előzménnyel is ugyanilyen hatást ért volna el. (Képzeld csak el, hogy filmben vetítik ezt, pont így, ahogy leírod. Hmm...) A szövegen kis tagolás sokat segített volna, de talán ha eleve rövidebb lenne, ez föl sem tűnne.
 
Mindezek miatt négyest adnék szivem szerint, de nem szeretném lerontani azt a jó kis 5×5 pontszámot, úgyhogy inkább nem csillagozok. :) Marad a szóbeli értékelés. Viszont erre az írásodra már komolyan én is azt mondom - végre -, hogy jó, tetszik! Ez eddig a legjobb feltöltött műved szerintem. Innen már nem sok lépés a kiváló írás.

p, 2009-06-12 09:33 Grünewelle

Grünewelle képe

Nagyon köszönöm, ez jól esett. Erre az írásomra vagyok én is a legbüszkébb, ezért neki is fogok állni a fent említett hibák kijavításának. A filmre vitele még odébb lesz, de a jeleneteket nem szeretném csökkenteni épp ezért mert képileg szerintem fontos, hogy az álom véget nem érően hasson. Annál nagyobb lesz a kontraszt a temetőben... Mégegyszer köszönöm a kritikát!!!

p, 2009-06-12 10:50 Crystalheart

Ezt nem is vitatom, de ugyanezt a képi hatást egy kicsit komplexebb, néhol kissé árnyaltabb leírással is meg lehetne fogalmazni - persze csak az én véleményem. Egy ilyen típusú rövidfilm pár perces lehet csak, különben a kedves néző elunja és kimegy/elkapcsol. :) Vannak persze művészfilmek, amikben hosszú perceken át mutogatják a lassan pergő leveleket, de hát az olyan is. Igazi hatás a "tömör gyönyör" lehet, mikor pár másodperc alatt több érzelmi impulzus is érheti az embert, nem szabad aludni hagyni az elméjét. :)

h, 2009-07-13 13:46 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Huh, beletelt egy pár pillanatba, amíg az első értelmes gondolat az eszembe jutott. Az az volt, hogy én is hozzáfűzöm az ötösöm, ennél jobb ötletem nincs.
Az azért megnyugtat, hogy mást sem "ütött le" kevésbé. Gratulálok!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."