Árnyék a városon

A gyér berendezésű szobára ráfért volna egy alapos takarítás. Bevetetlen ágy állt az egyik sarokban, nem messze tőle pedig egy öreg szekrény, az asztalon hevert a reggeli maradéka. Brandon Siege, a harmincas éveiben járó, kócos hajú férfi ült előtte, és épp egy revolvert szerelt, amikor kopogtattak. Brandon a helyére pattintotta az újonnan berakott cilindert, amely tizenkét töltényhüvelynek adott helyet, és csak azután válaszolt:

– Jöjjön be!

Az ajtó kinyílt, és egy kövér, őszes hajú férfi lépett a szobába.

– Áh, Rhode úr! Segíthetek? – kérdezte a szoba bérlője tettetett érdeklődéssel, merthogy nem szeretett túl sokat társalogni.

– Levele jött, Siege – morogta Lars Rhode, a házmester, és az asztalra dobott egy borítékot.

– Köszönöm, hogy idefáradt vele!

– Ne késsen ismét a lakbérrel, vagy gondban leszünk! – mondta Lars, majd kiment, és becsapta az ajtót.

Brandon kinyitotta a borítékot, amiből egy ügyetlenül összehajtott papír pottyant ki. A vadász olvasni kezdte a levelet.

 

„Tisztelt Siege úr,

Szükségünk van magára Fallshire-ben. Valami nincs rendjén a városban, megmagyarázhatatlan dolgok történnek, az emberek félnek. Kérem, jöjjön el, és segítsen rajtunk! Azt javaslom, vonattal jöjjön, mert akkor a bakter útba tudja igazítani.

James Clayton”

 

Brandon közel tíz éve dolgozott szörnyvadászként, és egyes körökben sokan ismerték a nevét, azonban legutóbbi megbízatása lassan már fél éve volt, és akkor is csak néhány élőhalottat kellett eltennie láb alól Írországban. Szűkösen eléldegélt a jutalmul kapott pénzből, ami igencsak megfogyatkozott az elmúlt hónapok alatt. Így hát elvállalta a megbízatást.

Sebtében bepakolt az utazóbőröndjébe, magára kapta poros kabátját, és elhagyta az épületet. Odakinn gyengéd őszi szél táncoltatta a leveleket az utcákon. Brandon elsietett a vasútállomásra, megváltotta jegyét, és már robogott is a vonaton Fallshire-be.

 

Az állomás szinte teljesen kihalt volt, amikor a vonat megérkezett. Brandon észrevett egy férfit, aki az őrbódéból intett a mozdonyvezetőnek, aztán a vonat továbbment.

– Jó napot! – köszönt Brandon, ahogy megállt a bódé küszöbén.

– Magának is, segíthetek valamiben? – kérdezte a bakter.

– Brandon Siege vagyok, egy bizonyos James Claytont keresek.

–  Igen, már várja önt – mondta a bakter, és részletesen elmagyarázta a vadásznak, hogy merre találja Clayton házát.

Brandon elhagyta az állomást, és elindult a csöndes kisváros macskakövekkel kirakott utcáin. Nagy, téglából épült házak sorakoztak a járda mentén, melyek ablakaiból néha kikémlelt egy-egy kíváncsi arc. A vadász csak elszórtan találkozott emberekkel, akik sietős léptekkel haladtak a járdán, ügyet sem vetve rá.

Brandon megtalálta a házat, ahol megbízója várt rá.
Clayton egyszerű ember volt, idősebb, mint a vadász, erről árulkodott ősz szálakkal tűzdelt szakálla, és gyérülő haja. A polgárok kedvelték őt, és kormányzó híján őt tekintették annak, ezért is döntöttek úgy, hogy ő keresse fel Brandont. Bemutatkozott, majd kitöltött némi meleg kávét mindkettejüknek, közben arról mesélt a vadásznak, hogyan éltek Fallshire-ben, mielőtt megtörténtek a bajok. Aztán rátért a tárgyra:

– Két hete kezdődött – kezdte borzongva –, először csak néhány állat tűnt el az istállókból, birkák, tehenek, lovak. Később aztán egy helyi gazdának is nyoma veszett, majd még több lakos tűnt el. Elrablójuk nem hagyott hátra semmiféle nyomot, de éjjelenként több helybéli hallott különös zajokat az utcákról, azóta senki nem mer kimerészkedni esténként, és nappal is csak ritkán látni valakit az otthonán kívül.

– Miért nem értesítették a rendőrséget, vagy hívtak egy nyomozót? – kérdezte Brandon.

– Nem egyszerű tolvajjal, vagy emberrablóval van dolgunk – erősködött Clayton. – Be is bizonyítom magának.

– Kíváncsian várom – mondta Brandon, miután felhörpintette a kávét.

 

Elsétáltak egy közeli tanyára, ahol egy idős gazda élt egymagában.
A férfi ajtót nyitott, és beinvitálta Claytont és a vadászt. Remegő kézzel becsukta az ajtót, és kulcsra zárta azt. Brandon beszélt néhány szót a gazdával, majd megkérte, hogy mesélje el, mit is látott azon az estén. Az idős férfi leült, és belekezdett:

– Már készülődtem lefeküdni, amikor is furcsa hangokat hallottam a pajtából. Azt hittem, megint az a vén csatamén fészkelődik, és zargatja a többi jószágot. Kisétáltam hát, és láttam, ahogy egy sötét alak kilép a pajtából, és az én vénséges lovamat húzza a földön kifelé, de a jószág meg se mozdult. A tolvaj embernek látszott, de ahogy rákiabáltam, olyan gyorsan eliszkolt az állattal együtt, hogy nyomát se lehetett látni. Így történt, biza’!

– Legjobb lesz, ha nem engedi ki az állatait egy ideig– mondta Brandon, és már indultak is volna, de még visszafordult. – Jól zárkózzon be, és mindig nézze meg, hogy kinek nyit ajtót!

Visszafelé sétáltak, de a vadász egy szót se szólt, zsebre tett kézzel, gondolataiba meredve lépkedett.
Clayton már nem bírta a csendet, így szólt:

– Nos, mit gondol? – kérdezte kíváncsian, majd folytatta. – Az öreg szeme már nem a legjobb, de mindig is becsületes ember volt, nem hazudna.

– Becsületes és rémült – mondta Brandon. – Mondja, van a városban vagy a közelében elhagyatott ház?

– Van egy nagyon régi épület a város északi részén. Külön áll a többi háztól, és talán nagyobb is, de már régóta nem lakja senki – felelt Clayton.

– Ki lakott ott?

– Azt beszélik, hogy valamiféle előkelő uraság, de évtizedekkel ezelőtt, azóta üresen áll a ház.

– Vezessen oda, megnézném azt a helyet.

 

A nap már magasan járt, amikor Brandon és Clayton lefordultak egy kereszteződésnél.
Csukott ablaktáblájú házak előtt haladta el, és egy árva lélekkel sem találkoztak az utcán. Hamarosan megérkeztek Fallshire utolsó házához. Északi irányba nem vezetett út, egy fenyves határolta ott a várost. A sűrű fenyőerdő előtt ódon épület állt. Szélesebb volt, mint a városban lévő házak. Nagy, betört üvegű, szögletes ablakok meredtek a semmibe a falakon. Kétszárnyú ajtó szolgált bejáratként, amit szinte teljesen benőtt a gaz és a kusza futónövény.

Brandon megpróbált átnyúlni a sűrű növénytakaró között, és kinyitni az ajtót, de az zárva volt.

– Van másik bejárat? – kérdezte Claytontól.

– Ha van, valószínűleg azt is bezárták.

– Azért csak nézzünk körül – javasolta Brandon, és elindult a házfal mellett, társa pedig az ellenkező irányba ment.

A vadász borostyánnal benőtt fal mentén haladt, majd befordult a ház sarkánál. Résnyire nyitott ablak előtt találta magát, bentről ocsmány bűz érződött. Időközben Clayton is odaért, karjával eltakarta az orrát:

– Mi ez a szag? – kérdezte az ablak előtt állva.

– Bentről jön – kezdte Brandon –, azt hiszem, jó helyen járunk.

– Én be nem megyek oda – tiltakozott Clayton.

A vadász elővette revolverét, és annak csövével belökte az egyik ablakszárnyat. A szoba padlóján temérdek állattetem hevert, némelyikről leszaggatták a bőrt és a húst egészen a csontokig, de akadt olyan is, ami egészben volt. A helyiség végében holttest bűzlött egy csukott ajtó tövében, körülötte még két másik hevert.

– Mit lát? – kérdezte Clayton, aki az ablaktól távolabb állt, és nem mert benézni.

– Megtaláltuk az éléskamráját – felelt Brandon, majd behajolt, és jobban körülnézett. – Talán télire raktározott.

– Ez undorító – lépett közelebb a társa –, mi a fene művelhette ezt?

– Van egy sejtésem, de biztosra kell mennünk.

A vadász óvatosan behajtotta az ablakot, résnyi helyet hagyva a két szárny között.

Visszamentek Clayton otthonába, ahol tanácskozásba kezdtek.

– Most mit csináljunk? – kérdezte Clayton.

– Van lőfegyvere? – kérdezett vissza Brandon.

– Van egy régi vadászpuskám, talán még töltény is akad hozzá.

– Kitűnő, porolja le, ma este vadászni fog.

 

A délután gyorsan eltelt. Brandon megosztotta néhány érdekes kalandját Claytonnal, így töltötték el a teaidőt. A házigazda laktató vacsorát tálalt, majd miután elköltötték azt, megkezdődött a felkészülés a vadászatra.

– Brandon odasétált az utazóbőröndjéhez, amit érkezésekor a fal mellé állított. Elővett belőle egy apró, ezüstberakásos dobozkát, és kinyitotta.

– Talán elég lesz – jegyezte meg halkan, majd társához fordult. – Jöjjön ide!

Clayton épp néhány töltényt túrt elő egy fiók mélyéről, ám amikor közelebb lépett, és meglátta a doboz tartalmát, elakadt a lélegzete.

– Ezek gyönyörűek – mondta álmélkodva.

A dobozban alig több mint egy tucat ezüstből készült töltény hevert. Brandon elővette módosított revolverét, kiürítette a tárát, és félig megtöltötte az ezüstgolyókkal. Miután végzett, bőröndjéből előkotorta saját fegyverének egy szokványos változatát, aminek a tárába szintén belehelyezett néhányat a különleges lőszerből.

– Fogja! – nyújtotta oda a revolvert társának. – Csínján bánjon a golyókkal, nem olcsó mulatság.

– Elárulná, ez miért kell? – érdeklődött Clayton, miközben új játékszerét vizsgálta.

– A nyomok és az idős gazda beszámolója alapján szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy vámpírral van dolgunk – jelentette ki a vadász.

– Vámpír? – kérdezett vissza Clayton. – Azok nem csak a régi mesékben léteznek?

–Ideje lenne hinnie azokban a mesékben, James – felelt Brandon, és halványan elmosolyodott.

Késő éjszaka volt már, amikor a két férfi a hűvös utcán ballagott.

Clayton vállán ott lógott saját vadászpuskája, a kölcsönfegyver az övébe volt dugva. Magával szeretett volna hozni még egy olajlámpát is, de a vadász hamar lebeszélte erről, mondván, hogy csak elijesztené a lényt. Megérkeztek a város utolsó épületéhez, és továbbmentek. Arrafelé nem égtek lámpák, de a telihold halvány fényénél meglátták az előttük álló házat.

Brandon körülnézett. Az elburjánzott aljnövényzet nem nyújtott megfelelő menedéket, de a közelben több öreg bokor is volt, amik az évtizedek során nagyra nőttek, több közülük összefonódott, és mostanra nagy bozótost alkottak. A vadász intett társának, majd elrejtőztek a sűrűn növő ágak és levelek között, ahonnan jó rálátásuk nyílt a házra.

– Mi a terv? – kérdezte Clayton suttogva.

– Csak maradjon csöndben, és figyeljen!

– És ha épp egy farmon tevékenykedik, mi pedig itt ücsörgünk?

– Kétlem – mutatott az erdő felé Brandon –, odanézzen!

A sápadt holdfényben egy magas, széles vállú alak lépett ki a sötét fenyőfák közül. Lassan a ház mellé sétált, a levegőbe szökkent, és belekapaszkodott az egyik fenti ablakpárkányba. Ott csüngött néhány pillanatig, majd meglepő gyorsasággal feltornázta magát az épület tetejére. A kúpcserepeken guggolt, és figyelt.

Brandon nem várt tovább, tudta, mi a teendő ilyenkor. Kilépett a bozótos takarásából, és a ház elé sétált. Az alak nem moccant.

– Miért ücsörög odafenn, jóember? – kiáltott fel neki a vadász, kezét a revolverén pihentetve.

– Gyönyörű, tiszta esténk van, érzi ezt az illatot? – felelte lágy hangon a tetőn kuporgó férfi, majd mélyen beleszippantott a levegőbe.

– A házból áradó dögszagra gondol?

Az alak ügyesen lesétált a cserepeken, majd ugrott, és Brandon előtt landolt. Fiatal, karakteres arca volt, és kopott, szakadozott öltönyt viselt.

– Már messziről éreztem, hogy micsoda maga – suttogta fenyegetően.

– Csakugyan? Ilyen rossz szagom lenne? – nevetett harsányan Brandon.

– A legrosszabb – mondta a vámpír, majd éles karmaival megpróbálta felnyársalni a vadászt.

Brandon félre ugrott, a földön fekve célzott, és lőtt. A golyó eltalálta a lény oldalát. A vámpír felszisszent, a sebhez kapott, ami izzott, és megégette a körülötte lévő bőrt. A lény elindult futva a fenyves felé.

Eközben Clayton is kilépett a búvóhelyről, de az ő lövése célt tévesztett, az ezüstgolyó hangosan csattant egy fa törzsén, a vámpír pedig beiszkolt a fák közé.

– Gyerünk, igyekezzen! – kiáltott oda Brandon a társának, és megindult az erdő felé.

 

Megkezdődött a hajsza a sűrűn növő fenyőfák között. A vámpír még sebesülten is gyorsabb volt üldözőinél. Könnyedén lehagyta őket, és eltűnt a sötétségben.

Brandon megállt ott, ahol utoljára látta a lényt, és fülelt. Enyhe szél mozgatta a fák tűleveleit, és a közelben halk susogás hallatszott. A vadász alig látott valami a gyenge fényviszonyok mellett, de tudta, hogy jó helyen jár.

– Ugye nem sebesítettem meg nagyon? – kiáltotta, és közben éberen figyelt.

– A karó és a fokhagyma már nem divat? – sziszegte a vámpír a sötétben.

Hirtelen egy ugrással ott termett a vadász előtt, de a revolver még egyszer elsült. Égő sebet ejtett a lény hasán, ám az nem törődött vele, magasba emelte Brandont, és egy közeli fának hajította. A vámpír sebei ismét fellángoltak, és elgyengülve a földre rogyott.

Clayton éppen ekkor ért oda, és a vámpír rögtön észre is vette őt.

A lény összeszedte megmaradt erejét, és rárontott a férfira. Kivillantotta hegyesre csiszolt, tüskeszerű fogsorát, de abban a pillanatban dörrenés hallatszott, majd rögtön utána még egy.
A vámpír holtteste Claytonra zuhant, és ledöntötte a férfit a lábáról.

Brandon egyik kezével a fának támaszkodott, másikkal füstölgő csövű revolverét tartotta.

– Én az ön helyében gyorsan lelökném magamról azt a mocskot – mondta fáradtan.

– Mi… – Clayton mindössze ennyit tudott kinyögni, majd megérezte a hőséget, és gyorsan kikászálódott a holttest alól.

A vámpír teste izzani kezdett, kopott ruhái pedig meggyulladtak. Néhány pillanattal később a lény lángba borult. A tűz beragyogta a sötét erdő azon aprócska részét, majd pár perc múlva kialudt, és a helyén kis kupac, szürkés hamu maradt csupán.

– Most már hisz azokban a mesékben? – lépett Brandon a társa mellé.

– Én… én lőni akartam, de egyszerűen nem ment – hebegte Clayton –, mégiscsak egy ember.

– Ez itt már rég nem volt ember, James – felelte a vadász, majd körülnézett. – Nehéz lesz visszajutni a városba. Talán mégiscsak jól jött volna az a lámpa.

Hajnalodott már, amikor a két férfi előbukkant az erdőből.

– A legjobb lesz, ha ezt a helyet is felégetik – jegyezte meg Brandon, ahogy elhaladtak az elhagyatott ház mellett.
Amikor visszaértek Clayton otthonába, Brandon aludt néhány órácskát, majd miután felébredt, nekiállt összepakolni a felszerelését. Utazóbőröndjével a kezében lépett ki az előszobába, ahol vendéglátója és egyben ideiglenes társa várt rá.

– Értesítettem mindenkit a történtekről, és nagyon kíváncsiak már a város megmentőjére. A polgárok biztosan örömmel fogadnák, ha szólna hozzájuk néhány szót.

– Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne – felelt Brandon zavartan. – Jobban szeretek a színfalak mögött dolgozni, és ott is maradni, ha lehetséges.

– Rendben, megértem – mondta Clayton, majd az asztalhoz sétált, felemelt egy bőrtáskát, és átnyújtotta azt a vadásznak. – Ezt a város polgárai gyűjtötték össze fizetségképp a fáradozásaiért, önnek köszönhetően Fallshire ismét biztonságos.

– Ugyan, szóra sem érdemes, ez a munkám – mondta szerényen Brandon, ám legbelül nagyon örült, amikor meglátta, hogy a táska bankjegyekkel van tele. Sajgó válla, és zúgó feje sem tudta elvenni az örömét.

 

Clayton elkísérte a vadászt a vasútállomásig, ahova a Londonba tartó mozdony már befutott, és az utasok igyekeztek felszállni rá.

– Isten önnel. Nem tudom, látjuk-e még egymást valaha – nyújtott kezet James Clayton.

– A helyiek biztosan örülnének, ha nem lenne rám újból szükség – Brandon kezet fogott, felemelte utazóbőröndjét, hóna alá csapta a fizetséggel teli bőrtáskát, és csatlakozott a vonat felé igyekvő emberek sorába.

A vonat hamarosan elhagyta Fallshire állomását, Brandon Siege pedig abban a tudatban robogott London felé, hogy ismét túlélt egy veszélyes kalandot, és a lakbérrel sem fog késni.

 

 

 

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2013-09-30 15:41 Sren

Sren képe

Nekem kicsit száraz novella ez, a stílus inkább holmi közömbös krimire hajaz, mintsem fantasyra vagy urambocsá horrorra. Mese, amit holtfáradt apa olvas fel hangsúlyok nélkül a gyerekének, alig várva, hogy a klambó elszenderedjen végre, és épp ezért vigyázva, nehogy egyetlen drámai hangsúllyal, hangutánzó szóval, érzés-cafatkával felhívja a figyelmet és felpattanjon a srác szeme.
A gőzölgő vonat azért kicsit érdes, muszáj voltam elmosolyodni, de gondolom, nem ez volt a cél…

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2013-09-30 18:24 Gucs

Pedig csak a főhősnek szerettem volna közömbös jellemet adni, de úgy látszik, kihatott az egész műre. :)

Köszi a kommentet!

h, 2013-09-30 16:32 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Technikai kérdés. Ugyan magam is katolikus körökben sürgölődöm-forgolódom, de arról nem tudok, hogy egy tiszteletes csak úgy szenteltvizet osztogatna, még akkor sem, ha megbecsült polgár az illető. Persze lehet, hogy ez ügyben kissé szegényes a tudásom, és létezik ilyen, mindenesetre nekem feladta a leckét. Ez a történet korának vagy helyszínének tudható be?
**
Valóban kicsit száraz, ha hónapok óta ez az első munkája, a főszereplőnek legalább egy kicsit lelkesnek kellene lennie. Néhány kitekert mondat, illetve szóismétlés is akad, de egészében véve nem olyan rossz. A lövöldözős jelenethez pedig annyit, hogy a szenteltvízbe mártott karóvető a'la Van Helsing jobb megoldás. ;)
És ahogy a drága Barbossa kapitány is megmondta, "Ideje lenne hinnie a kísértethistóriákban, mert ez is az!"

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

h, 2013-09-30 18:32 Gucs

Néhány dolognak utánajártam a korral kapcsolatban, de erről a szenteltvizes témáról szerintem nem sok helyen írnak. Inkább a helyszínnek tudható be a dolog, hisz az emberek féltek, és a pap örült, hogy ott van a vadász, így örömmel megcsapolta a szenteltvíz készletet, hogy segítsen a főhősnek. :)

Igen, kicsit sokáig tartott a mű megírása, de ez annak tudható be, hogy ez már egy átírt változat. Az első változat teljesen más volt, más cselekménnyel, és egy szereplő is ki lett véve. Gondolkodtam már a folytatáson, az talán hamarabb el fog készülni (habár még nem álltam neki, egyelőre vázlatok vannak csak).

Köszi a kommentet!

h, 2013-09-30 16:58 Roah

Roah képe

"Bevetetlen ágy állt az egyik sarokban, a vele szemben lévőben pedig egy szekrény, az asztalon hevert a reggeli maradéka." - Hoppá! Elvisszük az olvasót a málnásba? Első blikkre azt hittem, hogy az ágy az ággyal szemben állt.

"Nem tudom, hogyan illik kezdeni egy ilyen levelet, ezért rögtön a lényegre térnék." - Te, mint író nem tudtad, miként írj meg egy ilyen levelet, vagy a karaktered, aki levelet elkövette? Kissé olyan, mintha kiszóltál volna az írásból. Bizonytalannak tűnsz.
King "Írásról" című kötetében olvastam azt, hogy: "...John csak annyi időre állt meg, amíg a székelés műveletét elvégezte, amikor azt akarja mondani, hogy John csak annyi időre állt meg, amíg szart egyet. Ha úgy véli, hogy a "szarik" kifejezés ellenszenves, vagy szokatlan az olvasónak, akkor talán mondja azt, hogy John annyi időre állt meg, amíg könnyített magán (esetleg annyi időre állt meg,amíg "nyomizott") Nem a trágárság mellett kardoskodom, csak az egyszerű, egyenes beszéd mellett."
Vagyis lehetsz határozottabb, és egyenesebb - ne totojázz a levél tartalmával sem. Szerintem.:
"Szükségünk van magára Fallshire-ben. Valami nincs rendjén a városban, megmagyarázhatatlan dolgok történnek, az emberek félnek. Kérem, jöjjön el, és segítsen rajtunk! Azt javaslom, vonattal jöjjön, mert akkor a bakter útba tudja igazítani." - Ennyi elégnek tűnik.

"Szűkösen eléldegélt a jutalmul kapott pénzből, de igencsak fogyatkozóban lévő vagyona miatt elvállalta a munkát." - Szűkös vagyon? Nem tudom, nekem ez itt ellentmondásos. A vagyonról számomra a pompa, palota, dzsakuzzi ugrik be. Vagy egy olyan festmény, amire rápillantani sem szabad, annyira drága; húsz fős hadsereg védi.

"Brandon észrevett egy férfit, amint az őrbódéból intett a mozdonyvezetőnek, aztán a vonat nagy gőzölve továbbment." - Nagygőzölve? Kicsi is van? ;) Csak viccezek ám.

" Elrablójuk nem hagyott hátra semmiféle nyomot, de éjjelenként több helybéli hallott különös zajokat az utcákról, azóta senki nem mer kimerészkedni esténként, és nappal is csak ritkán látni valakit az otthonán kívül." - Ezt nincs kedved átfogalmazni?

Istenemre kérlek, ne haragudj! De ezen hangosan felröhögtem:

"– Már készülődtem lefeküdni, amikor is furcsa hangokat hallottam a pajtából. Azt hittem, megint az a vén csatamén fészkelődik, és zargatja a többi jószágot. Kisétáltam hát, és láttam, ahogy egy sötét alak kilép a pajtából, és az én vénséges lovamat húzza a földön kifelé, de a jószág meg se mozdult. A tolvaj embernek látszott, de ahogy rákiabáltam, felkapta az állatot, és úgy eliszkolt vele, hogy nyomát se lehetett látni. Így történt, biza’!" - Vizuális vagyok. Rohadtul. Tudod, hogy ezt a leírást miként képzeltem el? Jön a forma, settenkedik, hátratett kézzel körbesétálja a lovat, majd mikor meglátják, a hóna alá kapja a telivért, és fülig húzott térdekkel eliszkol vele. :D Mint valami börleszkben. Esküdj, még egy némafilm zenéjét is hallani véltem közben. Kérlek, meg ne bántódj, ez csak én vagyok. (!)
Ráadásul ennyi elég is volt bizonyítéknak? Futnak egy lóval...Mer' mondták. Ne má'.

"– Kétlem, odanézzen! – mutatott az erdő felé Brandon." - Nem akarod ezt a mondatot kétfelé szedni? Mondjuk így: "Kétlem!" Ide jöhetne a komment, majd utána ez: "Odanézzen!" Kvázi a két szó közé ékeled a mutogatást.

Ez a befejezése? Vempájer-vempájer. Másra számítottam - I.J. :)

Egy muzsika jut eszembe. Tvájlájtos. Vagy megdobálnak miatta, vagy nem.

http://www.youtube.com/watch?v=YKcRgwcg75o

Sajnos nekem ez a történet nem jött be, de hátha másnak tetszeni fog.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2013-09-30 18:38 Gucs

Hoppá, valóban lehet úgy is értelmezni, mintha két ágy lenne, ezt nem vettem észre. A levél kezdésével azt akartam érzékeltetni, hogy nem egy előkelő, esetleg rendkívül tanult emberről van szó, tehát igazából ő bizonytalanodik el, nem az író.

A lovas jelenetet valóban kicsit viccesebbre akartam venni, ahogy az idős bácsi előadja a mesét, stb. Tehát nem zavar a hangos röhögésed. :D

A többihez nincs hozzáfűznivalóm, azokkal egyetértek. A zenét pedig ismerem, vagyis pontosabban fogalmazva csak hallottam valahol. Amúgy észrevettem, hogy szinte minden hozzászólásod végére odabiggyesztesz egy Youtube linket, mellé egy kis szöveget. Ezeknek a zene ajánlásoknak van valami céljuk? Egy kis pszichológia? :)

Köszi a kommentet!

h, 2013-09-30 20:09 Roah

Roah képe

Gucs, nincs semmi titok, vagy enigma a zene mögött. Hangulat, kedély, ösztön, vagy csak úgy. (A szomszédaim bazi nagy örömére zene-bolond vagyok. :D)

Miért ne? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2013-09-30 21:16 Gucs

Értem én, nem is szemrehányás volt, csak egy apró megjegyzés. :)

h, 2013-09-30 19:30 Ovidius

Ovidius képe

Mind az ide írók, mind a kritikusok iránti teljes (és személyes) tiszteletem fenntartásával volna egy kis kifogáshalmazom... Ki-ki értelmezze úgy, ahogy akarja.

1./ Ezzel a történettel a legnagyobb baj az, hogy egy kliséhalmaz. Azon most lépjünk túl, hogy gondolom vannak, akiknek már tele a hócipőjük a vámpirsztorikkal. A történet nem más, mint a Van Helsing egyetlen jelentének lerövidített, gyenge kópiája, egy kis elő-és utójátékkal. Az írástechnikával nem foglalkozom, mert nem vagyok irodalmár. A stílus ízlés dolga, ezért egyéni. A fentiekben alkalmazott mondatszerkesztés, a kifejezési technikák már inkább általános stilisztikai gondok, de ez másodlagos probléma a fenti, alapvető ok miatt.

2./ A szenteltvíz minden templomban ott van. Ha máshol nem a szenteltvíztartóban. Ha a történetet
kompetensnek tekintjük a keresztény hitvilágon belül, akkor mi akadálya lenne a szenteltvíz kiadásának?
Ráadásul a pap, mint Isten felkent szolgája jogosult az ördög elleni harcban módszereket engedélyezni.
Márpedig a vámpír, mint az élet elleni bűn képviselője és az ördög szolgája, ezért az ellene való harc nemcsak
szükség, de kötelesség is.

3./ Legnagyobb problémám, hogy alig találkozom önálló, friss gondolati világot hordozó, jól szerkesztett írással, főként novellával. Azért tartom ezt bajnak, mert írást tanulni, gyakorolni igazából a novella kategóriában lehet, mert ott a képzelet tér- és időméretei rövidek, ezért feszes szerkesztésre kényszerítik az alkotót. Gondosabban kellene a friss írópalántáknak szerkesztenie (vagy ahhoz segítséget kérni) műveiket, hogy a fentihez hasonló stilisztikai gondok ne forduljanak elő (vö. Roah).

4./ Annak a bizonyos frissességnek a hiánya természetesen nem egyszerű probléma. Nemcsak nagy képzelőerő, hanem jókora adag bátorság is kell valami igazán új elővezetéséhez, mert az tabukat dönthet, kliséket feszíthet szét, felkavarhatja egy gondolati világ állóvizét.. DDD
Sok olyan nagy írásmű született, amely megjelenésekor felborította a status quot. Pontosan azért, mert korlátokat feszegetett. Csakhogy, ha a korlátokat nem próbáljuk döntögetni, akkor mindíg ugyanabban a karámban maradunk. Jól jön, ha néha valaki segítségével egy tágasabb tájra keveredhetünk.. Esély van messzebbre látni..., a korlátokon túl.
Példaként felhoznám Arthur C. Clarke-ot. Sok művében elhangzott, hogy odakint, az a csillagokkal teleszórt, csodaszép játszótér - a világűr - nem az embernek teremtetett. De azért szinte mniden műve arról szólt, hogyan lehetne arra a játszótérre kijutni... Őbenne is mindíg erősebb volt a vágy a szépre, jóra, mint amennyit abból a hűvös, analizáló szelleme visszigazolt. Szerencsére, mert az embert csak az igazán erős vágyak viszik elöbbre.

Remélem senkit sem bántottam meg, de valóban arról van szó, hogy az írás szentség. Az emberi szellem és kultúra szent ostyája, amelyet magunkhoz véve közelebb kerülünk valami jobbhoz.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2013-09-30 19:40 Gucs

Valóban Van Helsing karaktere adta az alapötletet. A következő novellát, amelyben szintén Brandon Siege lesz a főszereplő, megpróbálom feldobni egyedi dolgokkal. Ez nem lesz könnyű, mert nagyon nehéz már eredeti dolgot kitalálni, főleg az írás terén.

Köszi a kommentet!

h, 2013-09-30 21:17 Lao-ce

Lao-ce képe

Nem "nehéz", hanem lehetetlen eredeti dolgot kitalálni. Ezen ne görcsölj!
Mindent és mindennek az ellenkezőjét megírták már. Legfeljebb a keret és a forma változhat.
Az ember 3-4000 éve ( és akkor még finoman saccoltam), mesél történeteket. Egy történet egy konfliktusról, vagy egy emberekkel kapcsolatos szituációról szól. Ezek száma pedig lényegében véges, legfeljebb a részletek különbözhetnek.
Az irodalom olyan, mint kémia: az emberek közötti lehetséges konfliktusok száma véges, mint ahogy a kémiai elemek száma is. Értelemszerűen ezen véges számú elemek variációinak a száma is véges.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

k, 2013-10-01 19:43 Kelvin

Kelvin képe

A szerves kémiában még akadnak lehetőségek, hiába ugyanazok az elemek. A betűknek lelket adhatunk, annál egyedibb nincs, csak elég mélyre kell menni érte. Gucs most nem foglalkozott ilyesmivel, de állítom, hogy ez lett az eddigi legjobb írása.
Következőre írd bele magadat is, sokkal jobb lesz. Ne akarj új dolgokat kitalálni, van elég megoldatlan probléma így is.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2013-10-01 20:47 Gucs

Nos, annak mindenképp örülök, hogy látszik valamiféle fejlődés a régebbi írásaimhoz képest. :)

Köszi a kommentet!

h, 2013-09-30 21:04 Lao-ce

Lao-ce képe

Engedelmeddel reagálnék.

1.
Nem tudom, hogy kliséhalmaz-e, ebben akár igazad is lehet.
Én az első bekezdés végéig olvastam, aztán úgy döntöttem, hogy több energiát nem ér meg.
Viszont a művekhez írt véleményeket, kritikákat mindig elolvasom, még olyan írásoknál is, ahol magát a művet nem olvastam. Ezek ugyanis legtöbbször szórakoztatóbbak és tanulságosabbak, mint maga a mű.

2.
Ehhez a ponthoz nem tudok érdemben hozzászólni. Nem vagyok hívő, így fogalmam sincs az ezzel kapcsolatos szabályokról. ( Vonnegut mesterhez hasonlóan szekuláris humanista vagyok.)
Az mindenesetre szórakoztat, hogy felnőtt emberek azon vitatkoznak, hogy egy pap adhat-e szenteltvizet egy vámpír ellen.
:-)

3. (4.)
Ez az a pont, amiért "tollat" ragadtam!
Nem érzed úgy, hogy egy picit el vagy tévedve?
Amit keresel, azt biztos, hogy itt kell keresned?
Itt nem fogsz rábukkanni sem egy új Norfolkra, sem egy új Burroughsra, sem Vianra.
Itt túlnyomórészt a tízes éveik végén, húszas éveik elején járó kamaszok publikálják irodalmi szárnypróbálgatásaikat.
Nem érzed túlzónak az elvárásaidat velük szemben?

" de valóban arról van szó, hogy az írás szentség. "
Ezzel maximálisan egyetértek, de ennek a szentségnek az eléréséhez egy hosszú és gyötrelmes út vezet.
Az ide író kezdőket ostorozni olyan, mintha a templomba először belépőt... Vagy te olyan okos, hogy be tudd fejezni a hasonlatot.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

h, 2013-09-30 21:52 Ovidius

Ovidius képe

Engedelmeddel én is reagálnék...
Hozzászólásod tagolása szerint mondanám el a véleményem, ezért haladjunk a sorszámok mentén.

1. Hogyhogy nem tudod, kliséhalmaz-e? Eddigi hozzászólásaidból úgy vettem ki, tökéletes íráselméleti ismeretek birtokában vagy... A klisé, az klisé. Olyan formátum, amelyet nem az író talál ki és formáz meg, hanem készen kölcsönvesz és felhasznál. Ezt igazolja a Van Helsing nevű film részletével való analógia.

2. Ahhoz nem kell hívőnek lenni, hogy valaki ismerje egy vallás eszközrendszerét. Ismernie kell. Esetemben kivételesen elég ambivalens az ügy ismerete, mert nagyon keményen különválasztom a hit szépségét a vallástól.
A hit egy misztériuma a léleknek, a vallás társadalmi eszközrendszerbe foglalt sápatag változata ennek.

3. (4.) Miért lennék eltévedve? Hol a bánatos francban keressek friss gondolatokat, ha nem fiatalok között?!
Az írástechnikai problémáit egy tehetséges alkotó vagy megoldja, és akkor író lesz belőle, vagy nem, és akkor az lesz, amit Jókai Mór a tehetségről mondott: "A tehetség egy nagybecsű semmi".

Az utolsó blokkod zavaros és felesleges is.
Kiemelem egy mondatod: "Ezzel maximálisan egyetértek, de ennek a szentségnek az eléréséhez egy hosszú és gyötrelmes út vezet." Percekig gondolkodtam, hogy válaszoljak, mert nem akarok sem személyeskedő, sem sértő lenni. Ezért úgy gondolom, humorosra veszem a figurát. Feltaláltad a hidegvizet...
Nem kell ahhoz írónak lenni, hogy valaki egy olyan mű gyötrelmes útját megélje az alkotó szempontjából, mint mondjuk William Styron: Sophie választ című regénye.
Az pedig, hogy mennyire vagyok okos? Nem tudom, nem az én dolgom eldönteni. Csak életismeretem van, és abból sokat lehet meríteni. Ami segített azt is felismerni pár éve ide felrakott szösszeneteim (friss tag vagy nem nagyon tudhatsz róla) fogadtatásából - amit rendkívül udvarias köntösbe csomagoltak -, hogy nem vagyok tehetséges. Azonnal megértettem és leálltam az írással.
Nem akarok itt olyan óvodás játékba keveredni,hogy "ki az okosabb, vagy menőbb"... Ahhoz is elég öreg vagyok, hogy ez már ne érdekeljen. Amikor itt megszólalok, csak egyetlenért emelem fel a szavam. Az írott betűért.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2013-10-01 10:29 Lao-ce

Lao-ce képe

"Engedelmeddel én is reagálnék..." - Megtisztelsz.

"Hozzászólásod tagolása szerint..." - Részletkérdés ugyan, de ez a TE tagolásod, amihez én is tartottam magam. :-)

Akkor most reagálok a reagálásodra.

1.
Úgy, hogy - mint írtam - nem olvastam végig. Egy bekezdés alapján pedig nem tudom ( nem akarom) megítélni, hogy kliséhalmaz-e.
Korántsem rendelkezem "tökéletes íráselméleti ismeretekkel", sajnos!
De ilyen alapon akkor minden egy klisé halmaz, a Star Wars is és a Gyűrűk ura is.

2.
Nem értek egyet.
Miért kellene nekem bármelyik vallás "eszközrendszerét" ismernem, ha nem vagyok annak a vallásnak a híve? Az elveit elvileg ismerhetem, de attól, hogy ismerem a Bibliát, még nem ismerem a Bibliára épülő különböző vallások ( katolikus, református, zsidó, metodista, adventista, kálvinista, unitárius...) konkrét "működési szabályzatait".
Mondanivalód második részével egyetértek.

3.
Oké, van benne igazság, de ezek a fiatalok még az 1X1-gyel küszködnek, ezért irreális tőlük új matematikai axiómákat várni.
Ráadásul 15-25 éves fiataloknak ritkán vannak világmegváltó ötleteik.

"Az utolsó blokkod zavaros és felesleges is." - Akkor ne is vesztegessünk rá több szót!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

k, 2013-10-01 12:10 Roah

Roah képe

Bocsánat, uraim, beleszólhatok?

Én is úgy vagyok az újdonsággal, mint Ovidius.

Vegyünk például egy jól bejáratott zenét; legyen a Transformersé - mert most éppen az szól. De nem a klasszikus mivoltában, amiben az Optimus Prime óvatos, halk, fuvolával indít, aztán lassú tempóban csatlakozik a szólamhoz az üstdob, trombita, míg végül egyszerre szólal meg egy teljes zenekar hangszere, hanem kizárólag szintetizátoron játszva. Szuggesztív, meseszép, ahogyan a zenész megváltoztatja a muzsika hangzását; a billentyűk átformálják a stílust, hangulatot, egészen új életet adnak egy dallamnak, egy idő után nem is hallom, hanem érzem - ettől lesz olyan eredeti. Más. Vagy különleges akár.

Rendben, nem minden feldolgozás jó. Ízlések és zenék. (Filmekkel ugyanez a helyzet: remake remake hátán; mintha csak abban bíznának a készítők, hogy az új generáció hülye. Vagy amnéziás.)

Függetlenül az eszmecserétektől...
Én már itt olvastam újat. Nagyon-nagyon új sztorit, nagyon-nagyon szokatlant, nagyon-nagyon ijesztőt, vagy nagyon-nagyon szomorút, nagyon-nagyon szépet. Ami számomra új, nem biztos, hogy másnak is az. Ezt vállalom.
Lao-ce! Állnék egy próba elébe. Hm? Hátha csípőből tudok két olyan novellát is mutatni neked a Karcolatról, ami még számodra is tartogat meglepetést. Komolyan.

Létezhet még eredetiség - és létezhet klisé, sablon, amit alaposan lecsutakolhatnak, restaurálhatnak, felújíthatnak. Át vagy megváltoztatnak.

Három csoportra szavazok; vannak az eredetit alkotók, vannak a remakelők, akik régi, bevált történeti elemekből építkeznek, és van a kettő együttese.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2013-10-01 18:21 GColt

Imádom a kliséket 8)
Főleg keverni.

Figyelem, spoiler következik:
Mit szólnátok novemberben egy igazi cyberpunk szocialista forradalomhoz?
Az lenne csak igazán klisés 8)

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

sze, 2013-10-02 11:41 Roah

Roah képe

GColt, benne vagyok!

Ha már szájbe...- http://www.youtube.com/watch?v=ksZW8mE1lug

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2013-10-01 18:33 Lao-ce

Lao-ce képe

Persze, beleszólhatsz. Nem magánbeszélgetést folytatunk. ( Bár, éppen ezért talán a kicsit pejoratív "beleszólás" helyett pontosabb lenne a "hozzászólás" kifejezés.)

Értem amit írsz, és akár igazad is lehet.
Nem azt írtam, hogy nem létezhet eredetiség, hanem azt, hogy talán túlzást azt az ide író kezdőktől elvárni. Amíg valaki ott tart, hogy halmozza a létigéket, vagy keveri az igeidőket, addig lehet ő bármilyen eredeti, ezt nem tudja másoknak megmutatni.
Vegyünk egy egyszerű példát, a szerelmes regényeket! Szerinted lehet még a témában újat írni, nincs már az összes lehetséges verzió leírva? Én továbbra is vallom, hogy már mindent megírtak, és újszerű egy művész csak a hangjában lehet, ahogy a régen megírt történetet átülteti napjaink nyelvére, stílusára. De persze ez csak egy vélemény, a tévedés jogának fenntartásával.
Lehet, hogy mutatsz olyan írást itt, amitől leesik az állam, de az csak a szabályt erősítő kivétel lehet. Egyrészt azért, amit már írtam: mert a legtöbb itt publikáló még csak most tanulja a „szakmát”, így ha magukban hordozzák is az egyéniség és a nagyság lehetőségét, azt még képtelenek megmutatni.
Másrészt – és remélem sem Te, sem más nem érti félre – a fantasy nem az a műfaj, ahol hű de eredeti dolgokat kellene elvárni. A fantasy a szórakoztató irodalom része, és a ma oly sokra tartott Gyűrűk Ura ( ami egyébként az egyik kedvenc könyvem, amit az elmúlt évtizedek alatt legalább ötször olvastam ki) sem hordoz semmi eredetit vagy meglepőt. Szerintem rendben van, hogy ha valaki egy vámpíros történetet ír, akkor a vámpíros történetek kliséit használja fel. Attól az még lehet szórakoztató írás, azt pedig mindenképpen megmutatja, hogy milyen irányba kell a szerzőnek fejlődnie.
Picit olyan ez, mintha az általános iskolai matekszakkört vezető tanár az elsőfokú egyenletek megoldó képletével ismerkedő diákokon azt kérné számon, hogy még egyetlen eredetei matematikai axiómát sem dolgoztak ki.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

sze, 2013-10-02 11:46 Roah

Roah képe

Pont ezért tagoltam három csoportra a Karcolaton publikált írásokat.

M. Night Shyamalan. Számomra a semmiből bukkant elő a rendező. És mit vett elő? Egy szétstrapált témát: ufo-inváziót a Jelekben. Összekombinálta a vallással, és egy mestermunkát hozott ki egy kliséből.
Az ilyesmire szoktam azt mondani, hogy sablonból életre keltett profi alkotás.
Ez az egyik csoport, amit a Karcon is tapasztalok. (Randy Cain, egy itteni író, többször is írt már meglévő díszletekből történetet. Brutálisan jól.)

Tele van szörnyekkel a piac, mondjátok; akadt mindenféle: csápos, nyálkás, tetves...Majd mindet megszoktuk már.
Aztán a nyolcvanas években megszületett Fred Kruger, és a Predator is.
Halhatatlanokká váltak.

Kinek jutott volna eszébe írni a Parfümről? Süskind-nek. :) Mi benne a konfliktus?
Vagy Verne és az a káprázatos fantázia?

Előttük is azt hihették, már mindent leírtak? ;)

Szerelmi történet? Hm. Az egyetlen, ami számomra a legkülönlegesebb volt, az a Tizenegyedik parancsolat címre hallgató kötet. Nem jut eszembe a szerző neve, de baromi kíváncsi vagyok a történetre; szerelem egy testvérpár között. Ráadásul based by true story. És bármily' morbidul is hangzik a vérfertőzés, a könyv másként mutatja be a menekülő, társadalmunkban örök kárhozatra ítélt viszonyt, házasságot.

Kivételek? Lehet. Arányokról nem beszéltünk. De állítom, hogy létezik még új - csak Colombus módjára fel kell fedezni.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2013-10-01 14:31 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Bocsánat, hogy beleuga' (ismét), de a Van Helsing a kedvenc filmem a Gyűrűk Ura és a Karib-tenger kalózai után, kismilliószor láttam: semmi hasonlóság nincs a fenti novella és a film között, ez olyan, mint a matekot meg a törit összehasonlítani - "tanóra, hát nem mindegy, milyen?" Az írás és a Van Helsing között csupán annyi a hasonlóság, mint a Drakula és a "borzadály" (Alkonyat) között: vámpírok vannak benne.

Mint a kérdés felvetője, a második pontot annak rendje-módja szerint elemezném. A két "vadász" egy szóval sem említi, mire kell nekik a szenteltvíz. Ennyi információval a pap azt is hihetné, hogy meg akarják inni egy frissítő tízórai/uzsonna után. Ha én besasszéznék a helyi plébánosunkhoz egy ilyen mondattal, hogy "Atyám, szükségem lenne egy kis szenteltvízre", az a minimum, hogy megkérdezi, mégis miért.
*Ellentmond magának:* Ugyanakkor a nyomozásról volt szó, így akár tudhatja is, miért kérik, csak a konkrét részletek nem érdeklik.

Valamelyik karcos tag aláírásában olvastam egyszer egy hasonlót: "Minden szót leírtak előttem, nekem csak a sorrend maradt." Teljesen egyedi, minden sablontól mentes történetet egyszerűen nem lehet kitalálni, most már nem. Régen jó esélyed volt rá, de mára alig van olyan ötlet, amit még nem használtak el. Magyarán minél később születik valaki, annál jobban megszívja, annál kevésbé lehet egyedi, formabontó és új. Persze ez megint az én véleményem.

Az írás a legszentebb szentség, de nem lehet az egyik ostya piros, a másik meg hupikék. Az egységes fehér szín alatt még mindig rejtőzhet egy plusz íz, amiről sosem tudod meg, hogy került oda.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-10-01 14:49 Roah

Roah képe

Miért ne lehetne eredetit kitalálni? Szerintem sima ügy. Az ötletelésnél egyszerűbb, kézenfekvőbb dolgot nem tudok elképzelni írás terén. Maga az alap, hogy egy új karaktert, fajt létrehozzak, megalkossak, vagy akár egy új világot, pikk-pakk megy. Az eszköztár, és ennek használata már nem ilyen egyszerű; legalábbis nálam. Igaz, én csak egy ócska kreátor vagyok, semmi több.

Csak egy apróság - most olvastam egy furcsa betegségről - prosopagnosia. Arcvakság. Neuropszichológiai zavar. A beteg nem ismeri fel az arcokat - egy idő után már a sajátjával is gondjai vannak.
Micsoda karaktert lehetne lélegeztetni egy ilyen árnyalással?! És ez csak egy.

Nem hiszek a lehetetlenben!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2013-10-01 15:59 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Egy nagyon szőrszálhasogató gondolatmenetet követve: új világokból is annyi van, hogy a fejünkre szakad a polc. Nem alapjában véve az újszerű ötletek és a fantázia tárházát kérdőjeleztem meg, hanem a gerincet, amire ezek az ilyen-olyan törzsi tetoválásokkal teli bőrdarabkák kerülnek.
Például: ez a betegség, amit említesz, nagyon érdekes, egy ilyen karakter valóban feladná a leckét. De a súlyos betegséggel küszködő szereplő is egy sablon, ki tudja, hány szerző alkalmazta már. Csupán erre próbáltam rávilágítani.
Én nem vagyok a klisék ellensége, meglehetősen szeretem őket. Egy meglévő vázból egy látványos, csilliószor elolvasható történetet kihozni is feladat.
Vegyük Vavyant, a számomra örök első helyezettet, a kiszemelt könyv legyen mondjuk a Varázscsók. Új ötlet a halhatatlanságba beleunó szereplő? Korántsem. Ezerszer is el tudnám olvasni a könyvet? Határozottan igen.
Szerintem az eredetiség egy hajlítható, alakítható fogalom, attól függ, miben gondolkodunk, kinek a szótára szerint értelmezzük. :) Úgy vélem, egy írót a stílusa tesz egyedivé, nem az általa vázolt történetek és témák.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-10-01 16:52 Roah

Roah képe

Továbbra is kiállok ezért: igenis létezik újdonság.

És kitartok az mellett, hogy ez egy pozitív irány.
Félre ne érts!
Képtelen vagyok bólogatni. Olyan, mintha megfosztanám az ifjú szerzőket attól, hogy változtassanak egy hozzáálláson.
Ne törődjön bele senki, hogy úgy sem fog újat alkotni. Ne bizony!

Ez nem elvárás! Szerintem mások részéről sem; egyszerűen jó olvasni különlegességekről, egyediségről. Vagy csupán jelezni a szerzőnek, hogy gyakorlatilag az egész mű egy elkopott szabásminta. Mi van akkor, ha nincs is ezzel tisztában?)

Nem, ez a betegség egy novellában nem betegség lenne, hanem valami egészen más. Ez a tulajdonság csak egy része lehetne, egy szelete a formának. Látod? Kapásból klisét csinálnál belőle, pedig csak egy izmos vonása lehetne valakinek, ami mondjuk vérbe keverheti, vagy másnak a beleibe. Akármit ki lehetne hozni belőle. (Amúgy létezik egy könyv, de azt hiszem, dokument jellegű; Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét. Ha jól tudom, magáról a betegségről szól a kötet, arcvakságban szenvedőkről, a betegség kialakulásáról.)
Azt kérded, "ki tudja hány szerző alkalmazta már?" . Hát erről beszélek! Nem tudhatod - mindent nem lehet elolvasni, vagy megnézni. Nem azt tartom a kérdésnek, hogy "ki tudja", hanem hogy előfordult-e már. Érted? Honnan tudhatod, ha ki sem próbálod.

Én csak a Fattyúdalt kedveltem Fable-től. :)

Nehogy azt hidd, hogy a századszorra elkövetett sémák ellensége vagyok! Nem! (Az ördögűzés, szellemek, thrillerek rajongója vagyok, voltam, és leszek is.)
Gombóc Artúr óta tudjuk, hány féle csokoládé létezhet: mindet imádom! :D És nem unom.
De mi van, ha van finomabb dolog a csokinál?

(Egyébként tényleg van fent a portálon olyan novella, aminek sem a karakterével, sem a történetével, sem az üzenetével még soha életemben nem találkoztam sehol. Szerencsére...!)

Tartom a három csoportra való felosztást. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2013-10-01 17:29 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Fő az optimizmus, meglehet, csak a szokásos negatív énem beszél belőlem. :D

Messzemenőkig tiszteletben tartom a véleményedet, egyáltalán nem akartalak meggyőzni, nem is tudnálak; csupán elmondtam, én hogyan látom a dolgot.
Ha nagyon-nagyon mélyre ásunk, a történetek alapszerkezetét - megesik egy konfliktus, aztán egy tetőpontot követve lesz valami lezárása a folyamatnak - is felfoghatjuk egyfajta sablonként, sémaként. Egy másik hasonlattal élve: a gerinc ugyanaz, az ember - a hús és a bőr - mégis különbözik, sokféle; sem teljesen újként, sem ugyanolyanként nem tekinthetünk rá.
Én abban a hitben írok, hogy a körítés adja az igazi ízt: anélkül, hogy sokat variálnál a hozzávalókkal, merőben új ételek kerülhetnek az asztalra, amiknek a lényegi része azért megegyezik. A vicc is úgy mondja, ha híg lesz, krumplileves, ha sűrű, paprikás krumpli, ha kicsit megpörkölődik, akkor sült krumpli. Az attól még burgonya marad.
És lehetetlennek tartom, hogy a csokinál van finomabb dolog a világon, kövezz meg az édesszájúságomért. :D De arra a novellára most már tényleg kíváncsi vagyok.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

sze, 2013-10-02 11:32 Roah

Roah képe

Az Angyalka.

Nem mondok róla semmit. (Ja de, Kelvin műve.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2013-10-02 19:03 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Elolvastam, átrágtam többször is, köszönöm az ajánlást.
Kövezz meg, nekem nem mondott újat, nem hatott úgy, mintha ilyet még nem láttam volna. Lehet, túl sötét a lelkivilágom ahhoz, hogy egy ilyen témán fennakadjak, a halál, az angyalok megcsúfolása, a gyerekek ártatlanságba oltott morbiditása mind olyan kérdéskör, amivel már nemegyszer találkoztam.
De el kell ismernem, jól megírt mű, megvan a varázsa, néhány résznél kicsordult a nyálam, annyira gyönyörűen ábrázolja a halált. :)

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

sze, 2013-10-02 19:35 Kelvin

Kelvin képe

Nagyon szépen köszönöm! :D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2013-10-01 18:56 Lao-ce

Lao-ce képe

Attól, hogy valaminek új nevet adsz, még nem biztos, hogy az eredeti lesz.
Kitalálsz egy új "fajt", és? Mit kezdesz vele, milyen konfliktusok lesznek a történetben, amiket eddig más már nem dolgozott fel? Az nem eredetiség, hogy leírod, hogy "a vazmbik lába a fejük tetejéről nő ki". Ez csak egy lényegtelen részlet, a lényeg az, h9ogy milyen konfliktusba kerülnek, azt hogyan oldják meg.
Arcvakság eredetiségéről: http://azsiaekkovei.hu/jdorama/rich-man-poor-woman
http://www.imdb.com/title/tt1966552/
:-)

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

sze, 2013-10-02 12:01 Roah

Roah képe

Lao, tudtam, hogy felteszed ezeket a kérdéseket. :) (Esküdj tegnap azon vaciláltam, hogy leírom a válaszokat előre, de inkább kivártam. Mert mi van, ha mégsem kérded meg. ;)

Igen, kitalálok egy új fajt; nem egyet, vagy nyolcat. (A vinyomon van legalább tíz. :D Ha nem több.) Nevek? Tréfálsz?
Ez a legutolsó lépés. Legszívesebben elkerülném a folyamatot. Hófehérke szindrómás vagyok, és igen, nyugodtan nevethetsz ezen. :D Általában magukat nevezik el lények. Igen, tulajdonságok alapján, ami engem rettentően zavar. Mert mindig beugranak a törpék: Szende, Szundi, Hapci, meg a Kuka.
Egyébként még az avatár nevem is az egyik fajom alapján született.

Mit kezdenék velük?

- Felépítem a világot
- Budapest
- Budapest mondjuk állandó mozgásban van, akár csak többi város: él, és nyüzsög. Úgy döntök, mondjuk, hogy mozgásba hozom az épületeket. Zónákra tagolom, vagy bármire. Ami az egyik órában egy piactér, az a következőben egy murvás versenypálya? Az a lényeg, hogy a díszleteimet állandóan változtassam.
- Mi a konfliktus? Bármi. :) Sok mindenből lehet provokációt, vagy konfliktust generálni.
- Miként oldanám meg? Na, ez a kedvenc részem! :D Ezzel szoktam indítani, ha írok. Majd'hogynem visszafelé. Komolyan. (Azért, mert azt muszáj leírni; különben kapkodok, hibázok. Tudod, az a bizonyos "egy mondat", ami miatt megszületik egy történet. Amit alig várunk, hogy leírjunk. Akkor vagyok bajban, ha több féle opció is számításba jöhet.)

Ez az arcvakság nagyon tetszik. :D (Tegnap még az is kiderült a netről, hogy Brad Pitt is ebben a kórban szenved. Nemrég ismerte be.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2013-10-02 17:12 Lao-ce

Lao-ce képe

Mivel szóvá tették, hogy túl sokat rágódtunk a témán, ezért engedelmeddel annyival befejezem, hogy ezek szerint nem értetted meg, amit az új fajokkal kapcsolatban írtam. Ez nyilván az én hibám, érthetőbben kellett volna kifejtenem a véleményem.

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

k, 2013-10-01 19:47 Ovidius

Ovidius képe

Akkor beszéljük meg ezt... DDD

1. Attól, hogy szerinted nincs köze a Van Helsinghez, még van. Kultúrált és jó tartalmú hozzászólásid alapján egyértelműnek tartom, hogy ismered az analógia fogalmát. Ez az egyik. A másik az, hogy maga a fenti novella írója is elismerte az inspiráció eredetét....

2. Ezt a három mondatodat kiemelném: "A két "vadász" egy szóval sem említi, mire kell nekik a szenteltvíz. Ennyi információval a pap azt is hihetné, hogy meg akarják inni egy frissítő tízórai/uzsonna után. Ha én besasszéznék a helyi plébánosunkhoz egy ilyen mondattal, hogy "Atyám, szükségem lenne egy kis szenteltvízre", az a minimum, hogy megkérdezi, mégis miért."
Itt egy probléma van. Ez a történet nem a mi korunkban játszódik. Van legalább annyi időbeli távolság benne a korunktól, hogy az ilyen modern viselkedési séma ne létezzen...

3. Valamint ez: "Az írás a legszentebb szentség, de nem lehet az egyik ostya piros, a másik meg hupikék." Azért az érdekelne, hogyan jött ki az én mondatomból ez?...

4. Akkor a Van Helsingről valamit...
Ezen a felületen nem nagyon találkoztatok az én komplex kulturális szemléletemmel (nem került szóba, mert itt elsősorban az itteni alkotások kritikája megy, teljesen érthető módon). Ennek egyik fontos eleme a rendkívüli intellektuális szembenállás az amerikai filmiparral. Előre bocsátom, nem kívánok erről vitát nyitni, hogy miért.
A szembenállásomnak kizárólag kulturális aspektusa van, amelybe nem fér bele a gazdasági törvényszerűség elfogadása.
Az amerikai tömegszórakoztató ipar a modern emberi civilizáció legnagyobb szellemi ellenfele, ennek megfelelően gyilkosa. Megtanítja az embereket a langyos, fájdalommentes gondolkodásra. A fejlődés gyötrelmes, mert változásokat okoz, ezért az embernek változnia kell hozzá. Ez pedig lelki-szellemi konfliktusokkal jár.
A Van Helsing kategóriájú filmek olyan végtelenhez tendáló ostobaságot képviselnek, amire nem is nagyon van jó kifejezés. Itt most nem az élvezhetőségére gondolok. Az embernek mindig szüksége van kikapcsolódásra.
Azt, hogy ez mennyire jó, vagy rossz hatással van az elmére, most hagyjuk. Én a Van Helsinget legalább hatszor megnéztem. Nem mindig sikerült végignéznem, de tökéletes volt az agyam leállítására, és a teljes lelki ellazulásra. Ennek köze a történethez nincs. Egy meglehetősen jól összekalapált látványvilág, a legamerikaibb klisékkel. Köztük ez egyik fő alkotó elemként a pozitív karakterek vonzóerejével, melynek fontos része fizikai szépségük. Teljesen normális irányultságú emberként tudom mondani, hogy a film két főszereplője mindenféle esztétikai és érzelmi szempontvból is csodaszép. Azt pedig, hogy a szépség hogyan hat az emberi lélekre, egyetlen felnőtt embernek sem kell elmondani, mert gyakorlatban éli át nap, mint nap...
A Van Helsing történetvezetésében tökéletesen megcsúfolja azokat az alkotó elemeket, amelyekből összeácsolták. A Drakula őstörténeti vámpirvilágát, az ember kettősségét ragyogóan bemutató Dr.Jekyyl-
Mr. Hyde történet, az ember tudományos cselekvésének és felelősségének egyik legragyogóbb bemutatását Frankenstein szörnyének tragikus sorsán keresztűl, és a legősíbb emberi félelmek világának hőse a farkasember mítoszát.
Még elmondanám, ugyanezt a kategóriát képviseli a Szövetség című film is... Azt már nem részletezem, mert ha láttad, akkor egyértelmű a kifogásom oka. Azért ott a legjobban Oscar Wilde csodálatos írásművészetének megcsúfolásaként beemelt Dorian Gray karaktere fájt...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2013-10-01 22:06 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

Gondolom, az általad oly sokat emlegetett emberes korkülönbség lehet a véleménykülönbözetünk oka, na meg az, hogy két külön személyiség vagyunk. :)

1. Az inspiráció szerintem nem feltétlenül vonja magával a másolást, legyen az profin elrejtett utalás vagy takargatni próbált gyenge utánzat. Ha valamilyen műnek köze van egy másikhoz, akkor (nekem; ez persze változó) eleve látnom kell magam előtt azt a jelenetet, ami a "másolás" tárgya. Igen, a szerző elismerte, hogy onnan merített ötletet, az adta a kezdőlökést. Én viszont nem vettem észre határozott párhuzamot, meglehet, vissza kellene vennem a szemüvegem, csak az elmúlt öt év során már nagyon elszoktam tőle. :) Téged emlékeztet rá, engem nem, más okból hoztam föl a filmet, szelíd ugratásként, mondhatni.

2. Nem látom értelmét arra hivatkozni, hogy "régen volt". Szerintem egy ilyen motívum nem veszhetett el ilyen könnyedén. Ha feltalálom az időgépet, pontos választ adok, addig mindössze feltevéseket fogalmaztam meg, és látod, végül magamnak is ellent mondtam. :) Csak az egészséges ifjonti kíváncsiságom megakadt ezen a kérdéskörön, és ennek muszáj volt hangot adnia.

3. Az ostyás hasonlatodból indultam ki: vegyük úgy, hogy minden írás fehér, külsőre ugyanúgy néz ki, azaz (korábbiak alapján) sablonos. Előferdülhet, hogy hülye mondat volt, a billentyűzetem érdekes összeköttetésben áll az idegpályáimmal.

4. Én legfőképp kikapcsolásként nézek filmeket, nem feltétlenül az értékeit tartom szem előtt, hanem hogy nekem bejött-e, vagy sem. Leginkább fantasy- és krimipárti vagyok, ha valami felkelti az érdeklődésemet, akkor is megnézem, végigizgulom, aztán megnézem még egy párszor, ha sablonos, és (a nagy emberek szemével nézve) semmi plusz dologgal nem járul hozzá a világhoz.
A Van Helsing kétségkívül egy "misztikus mix", amihez valóban remek esztétikai látvány dukál, mindezt mondom úgy, hogy Jackmannak piszok jól áll a hosszú haj és csibészborosta kombináció (engem is csak nőből raktak össze, elnézést); Kate Beckinsale egyike a kedvenc színésznőimnek, akikből meglehetősen kevés van; Richard Roxburgh pedig egy "kultúr-Drakula", akiről nem tudom eldönteni, vajon jobb alakítást nyújtott-e Gary Oldmannél, akivel messzemenőkig elfogult vagyok.
Magamból kiindulva a szép külső is egyfajta szimpátiát ébreszt, erősíti azt (hány főgonosz után csorgattam a nyálam, már számolni sem tudom, de ez csak ötven százalékos eséllyel a külső műve, alapból vonzanak a veszélyes alakok), persze előfordul az ellenkezője is: a színészt ismerem, szeretem, jól néz ki, de a karakterét puszta kézzel fojtanám meg.
A Szövetség ügyében sajnos nem tudok irodalmilag elfogulatlan véleményt formálni, mert ott éppen Dorian volt a kedvenc karakterem - előrebocsátom, később megnéztem az eredeti filmet, úgy-ahogy tetszett is, de egy alkalom volt, nem több, a Szövetséget tucatnyiszor láttam, és nem untam bele, pedig már kívülről fújom. Oscar Wilde stílusa (amennyit eddig tapasztaltam belőle) nem az én műfajom, így nem valószínű, hogy a könyvet valaha is olvasni fogom.

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

k, 2013-10-01 22:25 Gucs

Nagyon elhúzódott már ez az eszmecsere. Eltértetek az eredeti témától, ami a klisék, és azok gyakori használata volt.

sze, 2013-10-02 07:44 Sren

Sren képe

No igen, egy ilyen eszmecsere óhatatlanul azzal jár, hogy a felek egy idő után (néha látszólag) lecsúsznak a pályáról, és önmagukat kezdik mondani: tapasztalataikat, saját látószögüket.
Ezt itt mégsem nevezném offnak. Jó az, ha kulturált beszélgetés folyik. Viszont tényleg nem kapcsolódik már a novellához. Meg is kérlek benneteket: ebből ennyi legyen elég. Vélhetően mind elmondtátok már alaposan, ami eszetekbe jutott.

Klisék. A lényeg valóban elsikkadt menet közben.
A klisé itt szerintem nem csak a szokványos nyelvi és egyéb fordulatokban rejlik – noha ez már önmagában is gáz, többek közt ez teszi szárazzá, sótlanná a stílust –, hanem abban is, hogy szokványosnak mondható képzettársításokat vált ki. Az emberek többnyire egy hasonló, ám fajsúlyosabb alkotásra kezdenek asszociálni. Néha ez óhatatlanul megtörténik, a legjobb igyekezet ellenére is. Tapasztalat. Az „Amíg elalszik” c. írásom után többen is Killbillezni kezdtek, ami eléggé idegesített, lévén hogy még csak eszembe sem jutott a sárga ruhás killer, amikor írtam.

Nem ez a pláne. A varázsszó a következő: ma már meg tudnám írni úgy, hogy senki nem látná bele a Menyasszonyt.

Igenis lehet újat, eredetit alkotni. Sőt lehet egy közismert alkotástól ihletetten írni úgy, hogy NE az ugorjon be mindenkinek.
Lentebbi kérdésedre (amennyiben nekem szól) engedelmeddel nem válaszolok. A hozzászólásokban van a válasz. Évek során gyakran szembesülünk a jelenséggel, amikor többoldalas kommentek után a szerző megkérdezi: jó, jó, de mi van a sztorival?
Az van vele, amire próbálunk rávezetni. Próbálj élénkebb fantáziával, változatosabb fogalmazással, egyedien, saját hangodon írni, mert enélkül a „sztorit” pár szóban össze lehet foglalni. Értesítik, odamegy, legyőzi, mindenki hálás. Persze, minden történet összefoglalható pár szóban. De amelyik jól van megírva, annál ez nem tűnik ki, sőt, évek múlva sem jut eszébe senkinek, hogy ilyet lehetne csinálni vele. Lektorként azt tudnám mondani, hogy nem történet egy történet addig, míg a 80%-át simán húzni lehetne.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-10-02 08:59 Ovidius

Ovidius képe

Tiszteletben tartva kérésed, lezárom ezt a témekört. Ezzel a rövid hozzászólásommal, ha megengeded...

Vitatnám, hogy a legutolsó hozzászólásom (illetve Elizabethé) nem kapcsolódna a témához. Az talán nem hiba, ha a kliséprobléma értelmezéséhez külső példákkal operál az ember. A felhozott két példa pedig ezt szolgálta. Az, hogy részemről még bejött egy másik aspektus is, már valóban eltér az alapproblémától. Igaz, szerintem fenti novella írójának az is segíthet megérteni a klisék kerülésének szükségét, mert a felhozott példák szellemi káosza, illetve klasszikus értelemben vett szellemtelensége volt a kiváltó oka, hogy a két film alkotói kliséket halmoztak egymásra.
Viszont tényleg nem érdemes tovább nyújtani ezt a tésztát, mert réteskész állapotban van, tehát belé az almát, meg a túrót, aztán mehet a sütőbe... DDD.

Azt külön köszönöm, hogy visszaigazoltad Elizabethhel történő vitánk kultúráltságát. Úgy gondolom ez egy nyeresége a felületnek, az elmúlt hetek tükrében.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2013-10-02 11:44 Roah

Roah képe

Igenis. :))

"Csak egy maradhat!"

http://www.youtube.com/watch?v=CGMGwWWUkII

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2013-10-01 18:11 GColt

Végre!
Van eleje, közepe, vége, van akció 8)
Összeraktad, végigvittél egy történetet, de valahogy döcög az egész, hiányoznak a fűszerek.
Végignézve a szokásos négyes felosztásom szerint:
1. Történet: Sablonos, de az általában nem baj. Logikai baki nem akasztja meg az olvasást, vannak jelenetek, nem csak egy jelenet az egész, ez mind pozitív számomra. Nem jön át nálam a helyiek rettegése, érzékeltetni kellett volna (plusz egy jelenet), jól jött volna a kontraszt a "rutinos" kiégett szörnyvadász és a szörnnyel frissen találkozó rettegő helyiek között.
2. Karakterek: Na, itt van a probléma, a karakterek nem érdekesek, és valahogy a beszédük sem az igazi. Miután második részt általában azért szeretne az ember, mert megszerette a szereplőket, ez nagy baj. Egy "kiégett szörnyvadász", teszetosza helyi csapat mellé mindenképpen kell egy cserfes nőszemély, aki kavarja (a kocsmáros lánya, aki a történet végén meglóg, hogy maga is szörnyvadász legyen) 8) Esetleg lehetne olyan karakter, akit megismerünk, aztán meg jól megöli a vámpír.
3. Írásmód: Nem élvezetes. Kicsit olyan jegyzőkönyves. Többféle módon el lehet mesélni egy történetet, te szerintem a történetre koncentráltál, azt vitted végig. Ugyanakkor a történet nem magában van, és nem kényszeríti rá magát a karakterekre, hanem éppen ellenkezőleg, a karakterek cselekményeiből alakul ki a történet. Valahogy ezt nem érzem benne.
Pl. csak egy ilyen levél nem elég ok arra, hogy aki a lakbérét sem tudja kifizetni, az elutazzon valahová vonattal, ráadásul ott azzal indít, hogy "– Miért nem értesítették a rendőrséget, vagy hívtak egy nyomozót?" tehát bukhatja az üzletet. Jóval életszerűbb, bár nem kevésbé klissé az, hogy eljönnek hozzá személyesen segítséget kérni, és ott megbeszélik a dolgot.
4. "Húbazmeg effekt": Hát az nincs. (Bár tulajdonképpen hogy van eleje, vége, közepe, az már magában egy fél effekttel felér.) Ebben a tekintetben a novella végét emelném ki: tök realista, valaki hazamegy a munkából, örül, hogy ki tudja fizetni az albérletét, ez olyan magyaros 8) Valamit csavarhattál volna a végére.

Lennének javaslataim a következő részre 8)
- Dolgozd ki az alapkaraktert, legyen gyengéje, erőssége.
- Legyen benne nő. Miután a főhős mufurc, egy lepcses szájú nőszemélyt javaslok, aki mindenbe beleszól.
- A "szörnyvadász" sok dolgot takarhat, keress egy középkori bestiáriumot, abban egy nem túl ismert lényt, és mutasd be, legalább tanulunk belőle 8)
- Ha ez a három dolog megvan, a történet kérdései adni fogják magukat:
a. Milyen rémtettek követett el a szörny, és hol? (a helyet adja a szörny, pl. viziszörny halászfalut stb...)
b. Milyen emberek élnek ott? (a helyből jön, itt adja magát a helyi szereplő)
c. Hogy kerül oda a főhős? (hívás, utazás, esetleg közben beszélgetés a szörnyről valakivel, aki szintén oda utazik)
d. Hogy találkozik a nővel. (lehet helyi, lehet az utazáson)
e. Interakciók a helyiek, a szereplők és a szörny között - gyakorlatilag nyomozás.
f. Végkifejlet a harc a szörnnyel.
g. Lezárás. "És boldogan éltek, amíg megint le nem ültem a billentyűzet elé..."

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

k, 2013-10-01 20:45 Gucs

Köszönöm a tanácsokat, igazán hasznosak. A főhős mindenképp ki lesz dolgozva rendesen a következő történetben.

Gondolod, hogy jó ötlet egy "lepcses szájú nőszemély" beleírása a sztoriba? Sok helyen így is elég klisés a dolog, ez csak fokozná, vagy értsem ezt a tanácsot szarkasztikusan? :D

Köszi a kommentet!

v, 2013-10-13 19:26 GColt

Bocs a késői válaszért, az elmúlt napok komment özönében elsikkadt a dolog.
Nem szarkasztikusan értettem, a szereplők közötti kontraszt miatt jó lenne.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

v, 2013-10-13 22:45 Gucs

Rendben, köszi a tippet! :)

sze, 2013-10-02 20:18 Obb

1

Számomra érdekes, hogy sok mindenről szó esett, csak arról nem, hogy a delikvens nem tud írni, vagyis nem tudja használni az anyanyelvét, pedig ez a legnagyobb probléma, mert eredeti/eredeti közeli ötlete majd csak lesz, viszont ha nem tanulja meg átadni, akkor nemhogy egy kiadó, de még a szomszéd Mari néni is hozzávágja, amit lefirkantott. Leszek önként megint a mumus. Nem fogok a szöveggel megküzdeni, csak úgy random módon emelek ki pár dolgot:

"felhúzta poros kabátját" - cipőt, nadrágot, zoknit és a szomszéd asszonyt húzunk fel, igaz az utóbbit inkább meg, kabátot felveszünk, felkapunk, stb., cizelláltabban esetleg felöltünk, stb...

"Az állomás kihalt volt, amikor a vonat megérkezett. Brandon észrevett egy férfit," - ahol nincs senki, ott max. urigeller vehet észre bárkit is

"Brandon észrevett egy férfit, amint az őrbódéból intett a mozdonyvezetőnek," - nehéz ez a magyar nyelv, k..va nehéz! Brandon mi a fenéért int a mozdonyvezetőnek?

"ahogy belépett a bódé ajtajába." - na ja, az ajtóba belépett, az meg csak recsegett, ropogott, mert nem szereti, ha barbárok belelépnek a lelkivilágába és magába, viszont ,ha megvan a kép valakinek, az besza-behu

"első látásra ugyanolyan idősnek tűnt, mint a vadász, de ősz szálakkal tűzdelt szakálla, és gyérülő hajszálai korosabbnak mutatták." - most annak tűnt? vagy nem annak? mit is mutatott, mi is mutatta?... mit is akartam?

"A kisváros még mindig kihalt volt, és ahogy a két férfi haladt az elhagyatott ház felé, még kevesebb emberrel találkoztak." - itt má' biztos' mínuszba megyünk, ahol nincs senki, ott csak még senkibb-bek lehetnek

gazak - no még nyelvútíjunk is

"végében holttest hevert egy csukott ajtónak dőlve, körülötte még kettő." - egy ajtónak dőlő heverők, hát én inkább kinyírom magam, mint tovább olvassam..., és nem mentem bele olyan sok más alapvető dologba, ami mindenképpen szót érdemelne.

sze, 2013-10-02 23:12 Gucs

Ó, már azt hittem, a mindig kedves Obb észre se veszi a novellámat. :D

Az általad leírt dolgok nagy része erős szőrszálhasogatás, és az olvasók többségének nem okozott gondot rájönni, hogyan is kell érteni azokat a részeket. De igen, fontos, hogy a szöveg minél pontosabban legyen megfogalmazva, hogy az olvasót ne akassza meg az esetleges szövegalkotási hiba. Legközelebb ügyelni fogok erre.

"Brandon észrevett egy férfit, amint az őrbódéból intett a mozdonyvezetőnek," - Szántam ide még egy "az"-t eredetileg, de úgy tűnik, valahogy lemaradt. :)

Köszi a kommentet!

cs, 2013-10-03 05:24 Obb

Aki, ezt kellene beiktatni az amint helyett, mert az az nem jó megoldás :)

cs, 2013-10-03 07:25 polgarveronika

polgarveronika képe

Olvasgatoma kommenteket...az íráshoz nem szólok (nem értek hozzá, vagy talán nem is értem, de lehet, hogy mindkettő.)
Obb kommentjéhez viszon szólnék:
Jó magam nem vagyok zsenge :( és kezdő sem, sőt már akkor sem voltam az, amikor Obb-bal találkoztam először a neten. Ugyanilyen keményen beszólt nekem is. Először meglepődtem (de nem sértődtem meg sosem!), aztán végigrágtam minden szavát,és rá kellett jöjjek: igaza volt sokszor (sőt majdnem legtöbbször, annak ellenére, hogy voltak/ vannak még most köztünk értelmezési differenciák egyes dolgokban). Ismerem már annyira, hogy nem a gonoszkodás és a szívatás, megalázás mozgatja, hanem legfeljebb egyfajta dühös elszántság, a jóért vagy a jobbért való tenni akarás heve.
Lehet, hogy nekem szerencsém van vele, mert hasonlóan gondolkodunk, legalábbis ő érti, hogy mit akarok mondani,és egy kézlegyintéssel helyrevág, ha az nem olyan jó, amilyennek szeretnénk mindketten. (Azon kevesek közé tartozik, akik véleménye nekem számít -ha ez számír egyáltalán ebben a kontextusban).
Tehát: érdemes figyelembe venni, még akkor is,ha fáj.
üdv mindenkinek: V.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2013-10-04 07:47 Sren

Sren képe

Obb legutóbbi kommentjét moderáltam, és mivel feleslegessé vált, Lao rá adott válaszát töröltem. Fejezzétek be most már. Nem szólok még egyszer.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-10-04 22:36 Sren

Sren képe

Törölgettem ezt-azt. Sajnos ez van, ha berágatják a srácokat, egy idő után a jó öreg Srent is levegőnek nézik.
Fiúk, nem akarom letiltani a kommenteket teljes egészében, mert előfordultnak közöttük jó szívvel, valódi segítőkészséggel írt, érdemi viták, vélemények. Tiszteljétek már meg az íróikat azzal, hogy nem bohóckodtok itt, mert a következő lépés az lesz, hogy letiltom a hozzászólásokat. Húzzatok Obb blogjába marhulni, ha nagyon viszket! (Bár szerintem az sem méltó sem hozzá, sem hozzátok, sem senkihez itt.)

*Kiegészítés, ha nem lettem volna érthető.
Ez alatt az írás alatt semmilyen további hsz-t nem engedek meg, ami nem kapcsolódik a novellához.
PS: Elnézést, de az oldal is bohóckodik, mely okból ÉN sem blogolni, sem beküldeni, sem privre válaszolni nem tudok. Ezt magatoknak kell megoldani, én max törölgetni tudok és kommentelni.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2013-10-05 10:22 Lao-ce

Lao-ce képe

Off: próbáltad másik böngészővel?

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

szo, 2013-10-05 07:45 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm, olyan ez, mint a menzai kaja, vagy a bolti, 12% gyümölcstartalmú, sütésálló lekvár: nem az igazi.
Brandon ott héderel a nyomorú kis albérletében, egyre csak húzza össze a derékszíját, korog a gyomra, erre befut egy levél plusz megbízatás, zsé áll a házhoz - és Brandon koma még csak el sem mosolyodik nagy hidegen, hogy "na, majd most megmutatom nektek, szörnyek". Csak elvállalja a munkát, szerzői közlésben, és kész.

"Clayton elkísérte a vadászt a vasútállomásig, ahol néhány szóban elköszöntek egymástól." - ez is olyan... sovány. Túl szikár. Hemingwaynek ment ez, de fantasyban nem él meg. Jobban hangzana így:

Clayton elkísérte a vadászt a vasútállomásig.
- Isten önnel. Nem tudom, látjuk-e még egymást...
Brandon kesernyésen elfintorodott.
- A helybeliek örülnének, ha nem lenne rám újból szükség.

Például.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2013-10-05 10:32 Gucs

Igen, gondolkodtam azon, hogy leírom a búcsúzkodást is, de ennél a változatnál maradtam. Ami Brandon jellemét illeti... hát, azon még csiszolnom kell, valóban. A következő novellában már érdekesebb karakter lesz.

Köszi a kommentet!

sze, 2013-10-23 11:05 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Üdv!
Volt benne néhány igéretesebb motívum, mint a két főszereplő leírása. A novella többi része nagyon ugrál, kevés a történet aláfestése, rövid a nyomozás, a leszámolás pedig elég egyszerű, és nem túl következetes. Továbbá az ázott töltény lehet jó, de általában nem az, még akkor is illett volna a töltények felének besülnie, ha Bruce Willis puffogtat vele.
Ha csak ismétlen az előttem szólókat, akkor bocsánat.

cs, 2014-08-07 22:19 Gucs

Nos, így közel egy év után ismét elővettem ezt az írást, és a hozzászólások alapján elég sok mindent kijavítottam benne. Néhol csak egy-két mondat lett átírva, másutt egész részeket töröltem ki, vagy adtam hozzá.

Remélhetőleg így már rendben van a mű. :)

h, 2014-08-25 18:39 Para Celsus

Para Celsus képe

Na, így már jobb :) Érzékletesebb.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-08-25 18:52 Gucs

Tényleg? Na, ennek örülök. :)

Lassan, nagyon lassan érkezik majd egy folytatás is.