Ahogy te hallod

Az irodában teljes volt a csend.
Nem hangzott ajtócsapódás, papírsuhogás, léptek zaja.
Nem zörgött billentyűzet, nyomtató, kávéfőző.
Nem szűrődött be az utcáról szélzúgás, fékcsikorgás, motorhang.
Semmi, de semmi nem hallatszott.
Ami azért volt eleinte furcsa, majd ijesztő, mert délután két óra lévén a helyiség tele volt sürgő-forgó, dolgukat nyitott ablaknál végző irodistákkal.

***

Az ügyelet recepciójához érve felemelt hüvelykujjammal mutattam a főnökömnek, hogy onnan már boldogulok. Belém karolva kellett a kocsihoz, majd érkezésünk után az épületbe kísérnie, mert egyedül egyenesen állni sem tudtam.
Megvárjalak? – mutatta a telefonját. Fejemmel intettem, hogy nem kell.
Már csukódott mögötte az ajtó, mikor eszembe jutott, hogy beszélhetett volna ő a kérdőn néző recepciósnővel, de szerencsére könnyen megoldottam magam. Elég volt annyit a telefonomba írni és felmutatni: Kérem, segítsen. Teljesen elment a hallásom. Nem értem a jelbeszédet, nem tudok szájról olvasni.
A nő bólintott, egy székre mutatott, aztán a faliórára. Biccentettem: rendben, várok.
A székhez botorkáltam, leültem, és folytattam a kocsiban megkezdett rágódást.
Nem volt magyarázatom, de még elképzelésem se arra, hogy mi történhetett. Szokott dolgom végeztem az íróasztalomnál, aztán mintha kihúzták volna a dugót, csend lett. Nem csak a külvilág hallgatott el, belső hallásom is megszűnt. Sóhajthattam, nyelhettem, ütögethettem a fejem: semmi. Nem tudtam beszélni, nem voltam tisztában a hangom erejével, az artikulációmmal. Szédültem és hányingerem volt, ami úgy tűnt, sose fog elmúlni. Soha.
Azt vettem észre, hogy a mellettem ülő fickó engem néz. Valószínűleg hangosan motyogtam. Egy bocsánatkérőnek szánt vállvonás után kihúztam magam, és próbáltam csendben maradni.
Jó vicc. Honnan tudjam, hogy csendben vagyok, ha nem hallom?

Fájdalma van? – kérdezte az asszisztens a monitoron, míg az orvos a fülem belsejét vizsgálta egy számomra ismeretlen műszerrel.
A fejemet nem csóválhattam, ezért kezemmel intettem nemet.
Hall belső recsegést, zúgást? Érez különbséget, ahogy mozgatja a fejét?
Gépeltem pár szót: nem, semmit teljes csend belül is
Majd hozzátettem: félek.
Az asszisztens remegő ujjaimra nézett, és mosollyal próbálta palástolni azt, ami az arcára volt írva: Látjuk.
Az orvos végzett a vizsgálattal. A monitorhoz fordult, elolvasta az addigi diskurzust, majd írt egy sort.
Nem látok szervi elváltozást, sérülést. Írok egy beutalót MRI-re.
Mikor az olvasásban az MRI-hez értem, a doktorra néztem. Arckifejezése arról árulkodott, hogy ha beszélhetne hozzám, valami vigasztalót vagy biztatót mondana; nem lett volna jelentősége, mert nem érdekelt vigasz, biztatás, semmi.
Csak egy dologra tudtam gondolni: MRI.
Tumor.

Mentőautóval vittek haza. Az egyik mentős a nappaliba kísért, és a díványra ültetett. Mielőtt kifelé indult, szemügyre vette a szobát: az aránytalanul kicsinek mondható tévét, az egyértelműen amatőr kéz alkotta festményeket, az ablakpárkányon sorakozó kaktuszokat, az erősítőnek támasztott elektromos gitárt.
Pár pillanatig fürkészte a hangszert, aztán rám nézett, a szemébe az volt írva: Hát, haver, ez gáz.
Szerettem volna a képébe ordítani, hogy az, cseszed, gáz, fogalmad sincs, mekkora, de nem akartam hazavágni a torkom egy kontrollálatlan üvöltéssel. A falra bámultam, ő vette a lapot, és elment.
Idejét éreztem kipróbálni, hogy milyen érzés hang nélkül zokogni.

***

Három hosszú, kétségekkel és hallucinációkkal teli, mutogatással kísért bevásárlással, zúzódások begyűjtésével, kóválygással és padlón kúszással tűzdelt nap telt már el, mikor befőttes gumival alkaromra rögzített mobilom rezgéssel jelezte: új üzenet érkezett.
Rendőrök vagyunk. Öt percen belül a lakásához érünk, engedjen be minket.
Az ajtóban álló egyenruhások tisztában voltak az állapotommal, ami megkönnyítette a dolgom. A konyhába vezettem és hellyel kínáltam őket. Rövid gépelés után felmutattam a telefonom: Mit tehetek önökért?. Egyikőjük mobilt vett elő, amit pár gombnyomás után az arcom elé tartott: Nyissa ki.
Tekintetem a másik, felém nyújtott markára esett: benne kis ékszeres doboz, tetejére cizellált betűkkel írva az én nevem.
Kérdőn néztem a rendőrre, de semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Elvettem kezéből a dobozt, méricskéltem pár pillanatig, majd kinyitottam.
Nem volt időm meglátni a tartalmát. Agyamba éles fájdalom hasított, mintha gránát robbant volna a fejemben.
Még éreztem, ahogy kicsúszik alólam a szék, aztán elveszítettem az eszméletem.

A padlón fekve tértem magamhoz, egy hányástócsa közepén. Az egyik rendőr előttem guggolt, füléhez tartott telefonnal.
– ...rjon, már magához tért. Nem, nem kell mentő, majd mi bevisszük, ha szükséges.
Eltartott egy ideig, míg felfogtam: hallom, mit mond.
– Jól van? – A nagy felfordulásban elfelejthették, hogy süket vagyok. A hónom alá nyúltak, hogy felültessenek.
– Jól, csak... Ne kiabáljon. – Fejem a hűtő oldalának támasztottam. – Vissza... tért a hallásom. Minden hang fáj.
Elvettem a felém nyújtott poharat, és nagyokat nyeltem a csapvízből. Minden korty egy földrengéssel ért fel a koponyámban.
A konyhaszekrényen lévő papírkendős dobozra mutattam. – Adjon... abból kettőt.
A rendőr átnyújtott két kendőt, amit gombóccá gyúrtam és a fülembe tömtem.
– Tud járni? Bevisszük a kapitányságra.

***

A harcsabajuszos, ötvenesre saccolt detektív behúzta maga után az iroda ajtaját. Kávéval teli műanyag poharat rakott elém az asztalra, majd levette és egy szék támlájára akasztotta barna bőrdzsekijét.
Az ékszeres doboz az asztal közepén feküdt kinyitva, üresen.
– Zavarja? – kérdezte a nyomozó, felmutatva egy cigarettát.
– Csak akkor, ha nekem nem ad.
Megvárta, míg én is rágyújtok, majd megkérdezte: – Mi volt a dobozban?
– Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. – Belekortyoltam a kávéba, és örömmel konstatáltam, hogy pont olyan rossz, mint az irodai. Az ismerős íz simított kicsit az idegeimen. – Nem volt időm megnézni, mielőtt elájulok. Mit mondtak a rendőrök?
– Azt, hogy üres volt. Kiesni sem láttak belőle semmit.
A szemembe nézett, amitől kényelmetlenül éreztem magam. Senki nem mondta el pontosan, miért hoztak ide, hogy vádolnak valamivel, vagy a segítségemre várnak.
– Mi történt, amikor kinyitotta?
– Visszajött a hallásom. – Elnyomtam a félig sem szívott cigit. Hasogatott a fejem és szédültem, szemem előtt fénypacák táncoltak. – Három nappal ezelőtt teljesen megsüketültem, egyik pillanatról a másikra, az irodában. Az orvos sem tudta megmondani, mi okozta. Úgy tűnt, hogy tumor. Aztán kinyitottam ezt a dobozt, és bumm, újra hallok.
– Azt mondja, a hallása?
– Igen, a hallásom. – Furcsállottam a meglepettségét. – Valami baj van?
A nyomozó elgondolkozva forgatta ujjai közt az öngyújtóját.
– Hallott már az Absztrakt Tolvajról? – kérdezte.
– A... kiről?
– A valódi nevét mi sem tudjuk. Mondhatom úgy, hogy a legkörözöttebb tolvaj volt az országban, míg két napja el nem fogtuk. Azóta egy speciális cellában ül.
Soha nem hallottam még a fickóról. Nem igazán követtem a híreket, ha volt is róla szó a sajtóban, én lemaradtam róla.
– A nevét onnan kapta, hogy a legbizarrabb dolgokat képes ellopni. Jobban mondva, nem az ellopott dolgok számítanak abszurdnak önmagukban, hanem a tény, hogy el tudja azokat... Jól van?
Nem voltam jól. Émelyegtem és izzadtam, mintha lázam lett volna, mintha a szervezetem ki akart volna dobni magából valamit.
– Nem... fontos, mondja tovább.
A nyomozó méregetett egy ideig, majd folytatta.
– Nem csak elfogni sikerült, de a búvóhelyét is megtaláltuk az ellopott... dolgok egy részével együtt. Nem tudjuk, pontosan mennyit és mit, mert elég nehéz azonosítani azokat a gazdájuk megléte nélkül. Azt sem tudtuk például, hogy miért volt egy üres ékszeres dobozon a maga neve. Igen, tudtuk, hogy üres. Kinyitottuk.
– Ezt nem értem. – Nem volt nehéz őszintének lennem. – Miért én? Fogalmam sincs, ki ez a tolvaj, arról meg végképp, hogy mit akarhat tőlem. Nem hiszem, hogy tudok segíteni, sajnálom. Szeretném, ha maga mondaná meg, mi történik, miért vagyok itt, mi közöm az egészhez; nekem épp elég az, hogy kitaláljam, miért ment el a hallásom és miért jött vissza ilyen váratlanul.
– Váratlanul. – A detektív kezébe vette a dobozt. – Pont akkor, amikor kinyitotta ezt.
Szerettem volna újból rágyújtani. Szerettem volna húzóra kiinni egy üveg Captain Morgant. Szerettem volna bármi olyat tenni, ami rögtön kiüt.
– Miért nem a tolvajt kérdezik?
– Mert nem beszél. Egy árva szót sem tudtunk kihúzni belőle. Csak ül és mosolyog.
Halántékom dörzsölve próbáltam csitítani a fejfájást, sikertelenül.
Három napja azt mondták, hogy valószínűleg tumor vette el a hallásom.
Most azt, hogy egy tolvaj lopta el és tartotta dobozban.
Megadtam magam az émelygésnek, és a szék mellé hánytam.
– Talán jobb, ha most hazaviszem – mondta a nyomozó.
Nem ellenkeztem.

Papírzacskóval kezemben, fejem a hideg kocsiablaknak támasztva bámultam a forgalmat félöntudatban, és a Tolvaj történetét hallgattam a nyomozó száraz, kimért tolmácsolásában.
Elmondta, kezdetben mennyire nem volt magától értetődő az, hogy állhat valaki a zsaruk figyelmét is felkeltő rejtélyes történések mögött, hogy emberi a szándék. Milyen bonyolult volt kapcsolatot vonni az esetek közt és együttműködést elérni más országok rendőrségeivel. Hogyan tűnt el egy fiatal detektív minden, az akkor még csak feltételezett tolvajjal kapcsolatos emléke és munkája egyik pillanatról a másikra, és ez hogy vezetett végső soron a kézre kerítéshez. Említett néhány példát azokra az ellopott "dolgokra", amiket már sikerült beazonosítaniuk: egy topmodel hajszínét, egy nigériai közmondás tanulságát, egy Indonéziában honos virágfajta illatát. Meg az én hallásom, amivel kapcsolatban elmondta, milyen szerencsés vagyok, hogy a dobozon lévő nevem alapján megtaláltak, és vissza tudták adni.
Szerencsés, motyogtam. Milyen szerencsés vagyok... pont én.

***

A következő két hét azzal telt, hogy próbáltam kideríteni, mi nem stimmel.
Azelőtt gond nélkül fülre hangoltam a gitárom, most elő kellett vennem a hangológépet.
Egy focimeccset csak úgy tudtam végignézni, hogy levettem a hangot, mert idegesített.
Váratlan nosztalgiával töltött el a tengerzúgás, amit egy rádióműsorban hallottam.
Munkatársaim is idegennek tűntek, és erről nem csak aggodalomtól vagy épp félelemtől vezérelt távolságtartásuk tehetett, amivel visszatértem óta kezeltek: maga az irodai légkör, minden zajával és fülsértő elevenségével együtt volt ismeretlen és taszító.
Enyhébb formában ugyan, de még mindig kínzott az a láz-érzés, ami a rendőrszobán kezdődött.

A nappali padlóján ülve, gitárral a kezemben próbáltam rájönni arra, hogy miért áll föl a szőr a hátamon a hosszú munkával kikevert, kedvenc szólóhangszínemtől, amikor csengettek.
Az ajtóban az ismerős bajusz és barna dzseki tulaja állt.
– Jó estét – bökte nyersen.
Meglepett és megijesztett a zordsága, de beljebb tessékeltem.
Az előszobában megállt.
– Nem maradhatok. Csak azért jöttem, hogy figyelmeztessem: a Tolvaj megszökött.
– M-mikor... Hogy...
– Pár órája. Még mindig nem tudjuk, miért pont maga volt az egyik célpontja, hogy személyes sérelemről van-e szó. Zárkózzon be. Nincs értelme fényképet adnom, mert tetszés szerint képes változtatni a kinézetét. Majd értesítjük, addig is legyen óvatos.
Azt hittem, felajánl rendőri védelmet vagy bevisz a kapitányságra; aztán belegondoltam, hogy ha a Tolvaj gond nélkül ki tud sétálni a rendőrök közül, akkor gond nélkül be is sétál oda.
– És hogy szökött meg? Azt mondta, speciális...
– Nem tudjuk biztosan – vágott a szavamba, már félig hátát mutatva, kezével a kilincsen. - Azt gondoljuk, hogy... ellopta saját magát.

***

Unottan ettem a szendvicsem az irodához legközelebbi park egyik padján. Hetek teltek el azóta, hogy a Tolvaj megszökött, és én még mindig nem mondtam fel, nem intettem búcsút régi életemnek, nem fogadtam el azt, hogy a világ valami számomra érthetetlen okból lecserélődött körülöttem.
Egy darab uborkát piszkáltam ki a kenyérszeletek közül, mikor mellém ült valaki.
– Na, milyen? – Mintha egy öreg cimborám szólított volna meg.
A fickóra néztem: répavörös hajával, csillogó szemével, széles vigyorával és élénksárga kabátjával egy híres gyorsétteremlánc bohócára emlékeztetett.
– Mi, az uborka? – morogtam. Egyedül akartam lenni, azért ültem a park egy eldugott, bokrok takarta sarkába. Szerettem volna, ha morózusságom megszabadít a bohóctól, de ő csak vigyorgott tovább, a szemembe nézve.
– Ismerem magát?
– Mondjuk úgy, hogy egy részem nagyon is jól ismered. Talán jobban, mint szeretnéd. – A mondat végét elkuncogta, de nem kisgyerek vagy bolond ember módján, sem megvetőn vagy fennhéjázón. Eszembe villant egy buddhista szerzetes, akit nemrég a tévében láttam: ő nevetgélt hasonlóan.
– És azt is mondhatjuk, hogy van nálam valamid. Valami, ami egyszercsak eltűnt az életedből.
Kiesett a szendvics a kezemből. Felpattantam, és két lépést hátrálva a fickóra meredtem.
– Te...
– Igen, én. – Ültében meghajolt kissé. – Személyesen.
Sokszor képzeltem már el a találkozást a Tolvajjal. Sokszor próbáltam megjeleníteni magam előtt annak a figuráját, aki szó szerint kitépte egy részem; aki miatt azt hihettem, teljes süketségben kell majd kivárnom, hogy tumor eméssze fel az agyam; aki miatt röpke pár nap alatt az őrület határára sodródtam, amit bizonyára át is lépek, ha nem kapom meg idejében az ékszeres dobozt. Látni akartam, ki vette el a megszokott világot és adott helyette másik, idegen hangokkal telit; olyat, amiben úgy tűnt, soha nem találom meg a helyem.
Egy rettentő embert akartam, szigort, kérlelhetetlenséget, gonoszságot.
Nem egy vigyorgó idiótát.
Mérhetetlen düh öntötte el az agyam, mint még soha addig; minden józan gondolatot száműzött, és én nem akartam mást, mint pusztítani. Felemelt ököllel tettem egy lépést előre.
– Na, ott állj meg. – A vigyor maradt ugyan, de a Tolvaj tekintete hideggé vált. Olyan erő sugárzott szeméből, amitől földbe gyökerezett a lábam. Szoborrá merevített a nagyon is hihető üzenet: úgy taposlak el, ahogy akarlak.
Hangja nyugodt maradt.
– Tudod, mire vagyok képes. Azt lopok el, amit csak akarok. Mivel ütsz meg, ha elveszem a karod? Vagy mit szólnál egy... nem is tudom, lobotómiához? Ha eltűnik az agyad egy darabja, mit csinálsz? Lenyáladzol?
Halálos félelmem és dühöm őrült masszává keveredett. Olyan voltam, mint a kivégzőosztag előtt álló, aki utolsó pillanataiban egész életének fájdalmát és gyűlöletét ki akarja ordítani magából, míg összes idegszálával rettegve várja az első lövedéket.
Lábamból elszállt minden erő, és térdre roskadtam. Nem akartam már pusztítani, nem maradt erőm másra gondolni, csak arra: miért?
– Miért... csinálod ezt?
A Tolvaj szemébe visszatért a derű, ahogy magyarázni kezdett.
– Mert megtehetem. Mert képes vagyok rá. Nem tudom úgy elmondani, hogy teljesen megértsd, mert elképzelni sem tudod, milyen az, amikor bármit megkaphatsz. Azt el tudom mondani, te hogy kerültél a képbe. – Arcát a nap felé fordítva, lehunyt szemmel sütkérezett. – A látásom egy festőé, a szaglásom egy parfümkészítőé, kézügyességet is szereztem már egy kalligráfustól. Akartam egy zenész hallását, ezért lementem egy dzsessz klubba, kiszúrtalak a színpadon, aztán követtelek. Megnéztem, hogy hol laksz, hol dolgozol, ki vagy. Aztán elvettem. Hát, ennyi.
A teljes igazságot akartam, és az erőt adott ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataimat.
– Ha a hallásom már elvetted, akkor az, amim most van... a tiéd?
– Az. – Felállt a padról, majd rövid nyújtozkodás után fel-alá kezdett sétálni mellettem. – Hálásnak kellene lenned. Gondolod, hogy mindenért, amit elveszek, hagyok valamit cserébe? Hát nem. Az a kalligráfus, barátom, most egy tojást nem képes feltörni. Csak azért adtam oda a hallásom, mert az volt az utolsó eredeti részem. A többit eldobtam, minek tartsam meg? Bármikor találok jobbat, vagy csak mást, ha nagyon unatkozom. De az utolsó, az mégis csak... Szentimentalizmus? Öregszem? Lehet, hogy ideje lopnom némi fiatalságot. Megint.
Már nem ziháltam és a könnyem sem folyt. Remegő lábakkal talpra álltam. A tolvaj abbahagyta a járkálást, és az arcom fürkészte.
– Azt mondod, az utolsó eredeti részed?
– Aminek te most boldog tulajdonosa lehetsz – mondta, és vállamra tette a kezét. – Azért kerestelek meg, hogy megtudjam, milyen érzés az én hallásom. Na, milyen?
A Tolvaj hibát követett el azzal, hogy nem tartotta fenn a paralizáló szigort. Volt időm megnyugodni és elfogadni kiszolgáltatott helyzetem. Rájöttem, hogy kettőnk közül nem én vagyok az egyetlen vesztes.
– Semmi és senki vagy, Tolvaj – sziszegtem az arcába. Láttam, ahogy egy pillanatra meghökken. – Csak egy darabokból összevarrt rongybaba, Frankenstein szörnye. Nincs már benned semmi emberi, szétszórtál mindent, ami valaha azzá tett.
Éreztem, ahogy keze szorítani kezdi a vállam.
– Nem tudsz mást, csak elvenni. Veszélyes vagy és elmondhatatlan károkat tudnál okozni, ezért keresnek a zsaruk. Nem egy rohadt virág illata miatt, hanem azért, mert bármikor ellophatod egy atomnagyhatalom teljes vezérkarának a józan eszét. Ez az, ami megrészegít.
Tekintete újra fagyossá vált, de ereje sehol nem volt az előbbihez képest.
– Nem tudsz adni. Nem tudsz alkotni. Össze-vissza rakosgathatod a világ darabkáit, de az nem alkotás, nem művészet, hanem káosz, ha nincs mögötte lélek. És lelked, az már nincs. – Levettem a kezét a vállamról. – Az utolsó darabkád, ami a lelkedhez köthet, itt van, bennem. Ha megölsz, vagy a vonat elé ugrom, vége.
Biztos voltam benne, hogy nem mondok neki újat. Annyi és olyan észt és belátást lophatott magának, amennyit és amilyet csak akart. Tudott ő mindent. De az arcába még nem mondta senki.
A Tolvaj vigyora már rég elpárolgott, szája remegett.
– Add...
Eszelős tekintete az arcomon ugrált. Közelebb lépett, és mintha megnőtt volna, teljesen beárnyékolt.
– Add vissza! – ordította, és két keze közé csapta a fejem.
Mintha villám vágott volna az agyamba, hasonlóan ahhoz, amit a konyhámban megéltem. Az eszméletem most ugyan nem veszítettem el, de ereje elég volt, hogy hátralökjön és a fűre terítsen.
Egy percbe is telhetett, mire a szikrák eltűntek a szemem elől és visszanyertem a látásom. Hanyatt fekve néztem a Tolvaj fölém tornyosuló alakját. Tátogva bámult az arcomba, ami komikusan hathatott volna, ha nem járul hozzá a szeméből sugárzó gyilkos indulat.
Egy végtelenségnek tűnő idő után megfordult, majd szó nélkül ott hagyott.
Nem bírtam megmozdulni. Csak feküdtem a fűben és hagytam, hogy verejték csorogjon a halántékomon.
Megszólalt a parkhoz közeli templom harangja, jelezvén, hogy vége az ebédszünetemnek. Ahogy az újabb és újabb kondulások követték egymást, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá az, amit csak remélni mertem: újra teljes voltam.
Nevetni kezdtem, és csak nevettem és nevettem, és nem bírtam abbahagyni, mert nem akartam elengedni saját, teljesen saját hangom, a régi ismerőst.

***

Délután két óra lévén a helyiség tele volt sürgő-forgó, dolgukat nyitott ablaknál végző irodistákkal.
Az utcáról szélzúgás, fékcsikorgás, motorhang szűrődött be.
Billentyűzet, nyomtató, kávéfőző zörgött.
Ajtócsapódás, papírsuhogás, léptek zaja hallatszott.
És az egyik sarokban nevetés.

***

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2017-01-16 15:57 Sren

Sren képe
5

Na elmész Te a jó büdös… Illetve dehogy, nem úgy gondoltam, maradj csak a fenekeden, ritkán jössz erre úgyis.
De akkor mindent borítasz.

Sok írásodat meglehetős kedvelem, annyira, hogy nem is egyszer olvastam, sőt ajánlottam őket másoknak is. Ezt viszont imádom. Kösz, Zoli. Nemhogy nem csalódtam benned, itt most a szememben a sokadik hatványra emelkedtél. Profi módon megcsinált írás, millió szilánkból összerakva, minden ott van, ahol lennie kell, mégis megfelelően mértéktartó. Elegáns, érzékeny és megható – ugyanakkor hozza a krimik hideg józanságát, amelybe sikeresen rejted el a misztikumot is. Egyszerű, és mégis baromira összetett. Gyönyörű. Még egyszer kösz, élmény volt!

Ui.: Üröm az örömben a szomorúság - mert a legjobb "amatőr" írásoknál, így most is, ezt élem át... Tarol az örök középszer, mindenki tök népszerű és állatira heppi, könyveik jelennek meg, megy a fényezés ezerrel, interjúk, dedikálások, megosztások, minden út nyitva, robogjunk... Közben meg ilyen gyémántok lapulnak a fűben. Bár jönne már egy igazi Fűnyíró, hogy látni is lehessen őket...

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2017-01-16 17:47 Györeizé

Györeizé képe

Köszi a fűnyírást, Sren.
Egyáltalán nem túlzok, amikor azt mondom: szívből örülök annak, amit írtál - az utószót leszámítva, persze. Nyolc év Karc után eljutottam az első olyan írásomig, amiben ezer százalékig biztos voltam, hogy nem akarom elbacni, rá is paráztam rendesen. Nagy kő esett le a szívemről, és most csak vigyorgok, mint a tejbetök.
Köszönöm.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 20:29 Sren

Sren képe

Hé – emlékszel a jó öreg Philcóra? Phil Collins.

Azt mondta: ő nem egy olyan énekes, aki tud dobolni, hanem egy olyan dobos, aki tud egy kicsit énekelni.

Sohasem bízhatott teljesen önmagában… és mégis, brutális világsikerek, világslágerek sarjadtak a léptei nyomán, és a hangját, akárcsak Mercuryét, soha senki nem fogja elfelejteni.

Na, ilyen vagy Te is. Egy olyan Hátulütő, aki tud írni – csak épp marhára nem hiszi el…. :)

https://www.youtube.com/watch?v=vLRJ3BBAK9k

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2020-04-30 00:23 craz

craz képe

Üröm az örömben a szomorúság - mert a legjobb "amatőr" írásoknál, így most is, ezt élem át... Tarol az örök középszer, mindenki tök népszerű és állatira heppi, könyveik jelennek meg, megy a fényezés ezerrel, interjúk, dedikálások, megosztások, minden út nyitva, robogjunk... / :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2017-01-16 17:56 Györeizé

Györeizé képe

Elnézést a vesszőhibákért, tuti van benne vagy tíz. Ha valaki talál, kérem, jelezze. Vagy bármi mást: szóismétlést, logikai kakit, túl- vagy alulírást. Előre is kösz.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 19:20 bupber 81-Szomb...

Szia!
Elárulnád, csak külön nekem, milyen szektához tartoznak az „irodisták” :)))
Nem volt magyarázatom, de még elképzelésem se arra, – nem inkább arról?
Írok egy beutalót MRI-vizs – gondolom: MRI vizsgálatra.
A biztat szó kétszer van hosszú i-vel.
hogy a dobozon lévő nevem alapján megtaláltak és vissza tudták adni. – az és elé kell vessző szerintem.
Az orvos végzett a vizsgálatommal. – nem tudom, de szerintem vizsgálattal vagy esetleg megvizsgálásommal, mert így nekem valahogy olyan, mintha olyasmivel végzett volna, ami a tiéd.
Van két elütés: – amiben úgyt tűnt, ; gyűléletét ki akarja ordítani magából,
amúgy tetszett, az is, hogy a végén az irodisták körül vissza állt a rend.

h, 2017-01-16 20:34 Györeizé

Györeizé képe

Sorjában.
- az irodistáknak nincs hitük, már rég elvesztették
- Nem volt magyarázatom, de még elképzelésem se arra - nemt'om, már tizenötször elolvastam, mióta mondtad, de nekem nem tűnik magyartalannak
- Írok egy beutalót MRI-vizs - azért írtam csak addig, mert a szereplő addig jutott az olvasásban
- biztat - kösz, javítani fogom, öreg hiba
- ebben bizonytalan vagyok, szerintem nem kell, mert azt sorolja, hogy mit tudtak megtenni a dobozon lévő név alapján
- Az orvos végzett a vizsgálatommal - értem, hogy mire gondolsz, de szerintem jó így, mert az én vizsgálatom, amit az orvos végzett el, tényleg olyan fura? csomószor hallottam már
- gyűlélet, ez tetszik, tök költői, javítom, köszi
Örülök, hogy tetszett, és kösz a melót!

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 21:10 hamarjában

hamarjában képe

Kell az a vessző, hundert procent, és a vizsgálatos megállapítás is helyes, találtam még párat, mármint vesszőhibát, de ez lényegtelen ilyen terjedelemnél.
Nagyon jó az írás, sőt...
Ami nekem is szöget ütött, hogy hol van Györezizé, akinek bár mindig tetszettek az írásai, de sokszor csak következtetni tudtam, hogy mi a bánatról ír, és végig az volt bennem olvasásuk közben, hogy tényleg arról, vagy nem? Itt is megvannak a rétegek, de nincs kérdés bennem, és ez olyan furcsa.

na ja (Obb)

h, 2017-01-16 21:14 Roah

Roah képe

Ez az! Kösz, Bodor! Pontosan! Ez az! Hogy hol a Zoli? Csak én nem tudtam így megfogalmazni - tényleg! Heuréka!
Nem maradt kérdés. Így éreztem én is, és ez volt a fura.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-01-16 21:42 Györeizé

Györeizé képe

Ha már ketten mondjátok, hogy kell vessző, rakok, egye-b.ssza.
Értem én, hogy a vizsgálatom azt is jelentheti, hogy "Vizsgálatom/vizsgálataim alapján kijelenthetem, hogy...", és az tényleg az én vizsgálatom, vágom én, nekem mégsem tűnik magyartalannak az, ahogy itt szerepel, ennek ellenére javítom arra, hogy vizsgálattal, mert első az olvasó, és igen, ezt tényleg én mondtam, nincs itt semmi látnivaló, haladjanak tovább, emberek.
Találtál még vagy ötöt? Ide velük!
Nem elég Györeizés, hát, hogy egyeseknek semmi nem jó... Most mondjam azt, hogy olyat akartam írni, amit talán (talán...) még Blade is élvezettel olvas? Nem mondom, mert nem igaz. Na jó, mégis igaz. Egy kicsit. Nem kell aggódni, már vázolgatom a következő írásom, aminek ez az első sora: "Fogta a táskát, és behajította a sehova". Kellően ígéretes? Remélem, hogy az.
Örülök, hogy azért jónak tituláltad az írást, kösz, megtisztelsz.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 21:51 Roah

Roah képe

Nekem megvan a cél, hogy mi okozza ezt a műben, csak azt mondom, hogy a stíleddel is működne, és nemhogy megférnének egymás mellett, hanem kiegészítenék szerintem egymást, és nem menne a minőség rovására, nem menne a szélesebb közönség rovására - a te stíledben jelenleg ezt a lehetőséget el sem tudom képzelni.
Őszintén mondom, hogy megérzésem szerint a kettő együtt robbanna.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-01-16 22:17 hamarjában

hamarjában képe

"ő vette a lapot és elment." - bármilyen furcsának tűnhet, de ide is kell vessző

"A konyhába vezettem őket, leültem és őket is hellyel kínáltam." - a szórend miatt ide is kell, de szerintem itt csak egy utólagos korrigálás miatt maradt bent az egyik őket

"hogy vádolnak valamivel vagy a segítségemre várnak" - v

"Hasogatott a fejem és szédültem" - v

"Aztán kinyitottam ezt a dobozt és bumm" - v

"hogy a dobozon lévő nevem alapján megtaláltak és vissza tudták adni." - v

"és csak nevettem és nevettem és nem bírtam abbahagyni" - v

Szerintem ne változtass a kezdőmondaton :) tényleg ígéretes :)

na ja (Obb)

h, 2017-01-16 22:39 Györeizé

Györeizé képe

Köszi, riszpekt. Javítom mindet, a többségéről sejtettem, hogy kakás. De az az "őket" ismétlés, jesszus, ha nem olvastam át huszonötször, akkor egyszer se, baffameg, írhatom át az egész mondatot. Az utolsót (és csak nevettem és nevettem és nem bírtam abbahagyni) még megfontolom, itt speciel tudtam, hogy kell, de azért nem raktam mindenhova, mert akkor úgy nézne ki a sor, mint egy sündisznó, lehet, hogy inkább átírom.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 19:05 Roah

Roah képe

A novellád miatt odafagytam a buszmegállóba, ne is törődj vele! :D (Annyiszor megfogadtam, hogy telóról mozgó járművön nem szabad, egyenesen tilos Karcot olvasni, mint az állat, de mindig nagy a kísértés, és muszáj belemászni, és olvasni, ezzel nem is lenne gond - kivéve Craz műnél, az egyszer rém cink volt az egyes villamoson :D -, de ugye le kell szállni, és addig nem lépek tovább, amíg a sztori végére nem érek. Na, hát nincs kint kánikula, meg napsugár, szóval odafagytam a telóhoz. :D)

Kájó lett! :)))
Elsősorban az ötlet ötös, a hangulatért is jár, aztán a karakterek is, cselekményvezetés, eleje-vége klasszikus, izgiség és titokzatosság - amit hiányoltam, nem is tudom, talán a stíled, mert van a novelláidnak egyfajta sajátos naprendszere, sajátos fénnyel és különös gravitációval, atmoszférával, ez mintha - talán a külföld? nem tudom, ez tényleg csak azért hoztam szóba, mert sok, rengeteg barátom él kint, szerte a nagy világban, és náluk is valahogy 'másul' az anyanyelv, a hazai nyelvű irodalomba kapaszkodnak, tíz körömmel, hogy ne sérüljön a magyarjuk -, kevesebb lenne benne, a Györeizé-fíling...? Vagy tematika miatt hanyagoltad? Vagy csak minden novelládat ismerem, és azokban jobban ott vagy? Itt meg messzebb vagy? Nem tudom, csak találgatok.
Szóval csak a stílusodat keveselltem, de ez minden.
Az van, hogy elég határozott szerzőt olvastam, aki tudta, hogy mit akar...megírni.

Tetszett! :)))
Ha már a karaktered gitáron játszik, itt hagyok egy nótát, ami szerintem bizonyíték arra, hogy Istennek kitűnő hallása van - megadatott nekünk a rock-n-roll. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=CQRYVsqVT3M

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-01-16 19:47 Györeizé

Györeizé képe

Kösz, hogy olvastad, Kata és örülök is, hogy tetszett.
Annak is örülök, hogy átment a határozottság. Valóban szándékosan vettem vissza a Györeizé-stílből. Baromira bejött az alapötlet és próbáltam egy saját lábán megálló, bárki által élvezhető írást faragni belőle, ami nem csak annak tetszhet, akinek szimpatikus a stílusom. Furcsa is kicsit, hogy semmiféle megalkuvás-érzésem nincs, nem mondhatom, hogy eladtam magam vagy ilyesmi, egyszerűen fontosabbnak tartottam a sztorit magamnál. Biztos vagyok benne, hogy lesz még olyan írásom, ahol nem fogom vissza iZét, de ahogy tippelted is, itt a tematika igényelte.
Bocs a fagyasztásért, visszatérek az egypercesekhez, hogy többet ne forduljon elő - kacsintó szmájli -.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 19:56 Roah

Roah képe

Szerintem olyan szinten, profizmuson állsz, olyan színvonalon vagy már az irodalom terén, hogy ötvözheted a stíled - védjegyed! irtó egyedi, tulajdonképpen egy sajátos adottságodnak tartom -, tudatosan is akár egy ilyen tematikával.
Megnézném, mekkorát szólna - azért a zenész karakter itt is van, csak több szokott lenni. Éreztem, hogy visszafogtad, de komolyan gondoltam: szerintem már megtudod csinálni úgy, hogy benne van az az eredeti stílusod, amit nem lehet elfelejteni. (Ugye, hogy nem lehet az emotokról lejönni? :D *kacsintó szmájli* Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-01-16 19:40 polgarveronika

polgarveronika képe

Élnék egy javaslattal: próbáld meg a legutolsó bekezdést jelenidőbe transzponálni.
Miért mondom? Mert számomra ez az írás többrétegű, és többet jelentett, mint abszurd történetet. Van egy igen fontos üzenete:.Csak addig félünk valamitől, ameddig nem megyünk a közelébe és nem csapjuk pofán. "Annyi és olyan észt és belátást lophatott magának, amennyit és amilyet csak akart. Tudott ő mindent. De az arcába még nem mondta senki."Itt a lényeg.
A bohóc, aki mások ellopott "alkatrészeiből" él, az én olvasatomban maga a FÉLELEM. És a FÉLELEM ,mint olyan, ezer féle apró dologból rakódik össze hatalmassá és látszólag legyőzhetetlenné. Nem tudja nyakon csípni más, csak mi magunk.

És ha az utolsó bek. jelenben lenne, akkor ez nem egy valamikor megtörtént sztori lenne, hanem egy olyan dolog, amely megváltoztatta az életed, és most is tart.
De ez csak egy javaslat... És lehet, hogy nem is így gondolja a szerző.
ld. Arany igazságát: Gondolta a fene!

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2017-01-17 00:18 Györeizé

Györeizé képe

Tetszik, amit beleolvastál és a javaslatod is, jó ötlet. Szeretem azt is, amikor egy írás a végén jelenbe vált (mintha írtam is volna olyat, vagy csak akartam? nem tudom), de nem hiszem, hogy itt használni fogom, talán majd egy következőben, amit eleve olyanra írok. Itt valahogy jobban tetszik a ritmusa, ha múlt időben marad.
Köszönöm, hogy olvastad!

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2017-01-17 09:56 polgarveronika

polgarveronika képe

Oké, ez csak egy javaslat volt, esetleg megcsavarná a dinamikát. Rendben van ez így is. De van egy elsődleges olvasata is az írásnak, amellyel egyetértek. (nem figyeltem az elütéseket, központozást stb. jámbor mezei olvasóként, csak a receptoraimra hagyatkoztam)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2017-01-16 20:01 craz

craz képe
5

Yep.
Egy átlagos szar nap és két sör után láttam meg, hogy írtál.
Így már értem. ;)
Most ne várj tőlem hosszú hozzászólást, csak három dolgot vettem észre a sodrásban:
rádióprogramban (oké, már hallottam olyat, hogy egy rádióadást csak beprogramoznak, aztán órákon át megy "felvételről" - de ez legyen inkább rádióműsor
számomra
érthetetlen okból lecserélődött körülöttem. / sortörés
– Na, ott állj meg. / ! felszólító mondat

Amúgy ez egy olyan novella, amit egyből jól beszerkesztenék a következő Kalandok és kalandozókba. :P 3:)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2017-01-16 21:10 Györeizé

Györeizé képe

Ami késik, nem múlik. Fog még az anyám csuklani.

- rádióprogramban - ez egyértelműen az öt év Anglia eredménye, itt programnak hívják a műsort, javítom, köszi
- sortörést javítom
– Na, ott állj meg. - Tudom, hogy felszólítás, de nekem a felkiáltójel az, ami: felkiáltó. Lehet ezt szigorral, kiáltva vagy harsányan mondani, olyankor oké, de itt olyat képzeltem, mintha a Keresztapa mondaná, majdhogy' lekicsinylőn, totál levíve a hangsúlyt a végén. Ha felkiáltójellel írnám, az nekem túl kilógna a környezetből. Nehéz ügy, amikor olyanra próbáljuk ragasztani a stílusjegy címkét, ami egyértelmű hibaként van elkönyvelve a köztudatban, de én akkor is azt mondom, hogy nekem így tetszik, és kész. :P Nem érzem indokolatlannak, és szerintem ennyi még bele kell, hogy férjen.

Örülök, hogy tetszett, a beszerkesztést egy kicsit még hagyjuk; ha senki olyan nem jelentkezik, aki pénzt is ad érte (LOL), megkapod.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 21:41 hamarjában

hamarjában képe

Sorry, hogy megint belepofázom, de a "Na, ott állj meg"-et bármilyen hangsúllyal és bármilyen hangosan mondod ki, ha suttogod, ha sziszeged, ha dadogod, ha "lekicsinylőn, totál levíve a hangsúlyt a végén" mondod ki, az attól még nem lesz kijelentés.

na ja (Obb)

h, 2017-01-16 22:06 Györeizé

Györeizé képe

Nem mondtam, hogy kijelentés. Ez egy felszólítás, ponttal a végén. Ha a nyelvtudomány előáll egy olyan írásjellel, ami a pont és felkiáltójel között van és pont megfelelő az ilyen esetekre, majd azt használom. Az "?!" illetve "!?" írásjel jut az eszembe, amik szerintem pont ilyen apropóból születtek (biztos nem vagyok benne, és lusta vagyok konkrétan utánanézni, senki ne kövezzen meg).
Amit soha nem értettem: ha a szavaknak eleve van felszólító alakjuk (add, fuss, állj) és a szövegből egyértelműen kiderül, hogy felszólításról van szó, miért kell feltétlenül felkiáltójel? Még azt is mondhatnám, hogy az redundancia, az nem nagyobb hiba?

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2017-01-16 21:20 Sednol

Sednol képe

„aztán mintha kihúzták volna a dugót, csend lett.” Itt a csend elé még elkelne egy magyarázat, mondjuk elszivárogtak a hangok, vagy valami, mert a dugó kihúzása pont az ellentétes asszociációt vált ki, megnyitsz valamit, ahelyett, hogy elzárnál. Igazából túl sokat használtam füldugót, amit ha kihúztam, hangokhoz jutottam. Lehet innen a zavar.

„Írok egy beutalót MRI-vizs” Értem, mit szerettél volna érzékeltetni, de ha kiírod végig, akkor sem sérül a szándékod.

„Az egyik mentős a bejárati ajtóig, majd a nappaliba kísért, és a díványra ültetett.” Engem megzavart a bejárati ajtóig. Az IG végződés miatt olyan végállomás érzést keltett, holott mentek tovább. Gondolom ez nem hiba, de megakasztott.

„mikor befőttes gumival alkaromra rögzített mobilom rezgéssel jelezte” gondolom, azért volt ott, hogy tudjon kommunikálni, de azért erre ráférne egy kis magyarázat. De lehet, csak nekem hiányzott. Az első gondolatom az volt, hogy a zsebében is érezte volna a rezgést.

„új üzenet érkezett.” régi üzenet ritkán jelez. :D Ne vedd komolyan!

Itt azért megjegyezném, hogy még életemben nem hallottam olyanról, hogy rendőrök üzenetet küldenének az ajtó túloldaláról, hacsak nem tudták, hogy tök süket az emberük. Aztán megjegyzed, hogy nem tudták. Van egy olyan érzésem, hogy itt egy kicsit elkeveredtél.

Nem vagyok valami jó felszólításból, de ezek nem azok?
„Kérem, engedjen be minket.”
„Ha közölni akarnak valamit, kérem, írásban tegyék.”
„Nyissa ki.”
Aztán lejjebb is akad még pár. Ha tévednék, szóljatok!

„Tekintetem másik, felém nyújtott markára esett: benne kis ékszeres doboz, tetejére cizellált betűkkel írva az én nevem.” Ezt a mondatot nagyon körülírtnak találom. A másik elől hiányolok egy névelőt, az én-t már kiváltottad fogalmazással, de még ezek után is olyan körülményesnek hat.

„A harcsabajuszos, ötvenesre saccolt…” ötvenesnek?

Az észrevételeimtől - amik inkább szőrözések - eltekintve ez egy igazán jó történet, és ahogy Obb írta: Sőt! Annyira, hogy két régebben olvasott történetet is eszembe juttatott. Érdekes elgondolás az ellophatatlan ellopása, sikerült megvalósítanod. Nincs más hátra, leszedem az írásaidat, és megtöltöm velük az e-bookomat. Van egy olyan érzésem, hogy érdemes.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2017-01-16 23:56 Györeizé

Györeizé képe

Ez nem szőrözés, nagyon jó meglátásaid vannak.

- "mintha kihúzták volna a dugót" - Eszembe sem jutott, hogy valaki parafadugóhoz hasonló dugóra, vagy füldugóra asszociálhat, nekem ez mindig is azt jelentette, hogy kihúzzák a konnektorból. Ahogy te sokat használtál füldugót, és ezért az jut eszedbe rögtön, úgy a gitáros szereplő sokat használt jack-dugót, amit ha kihúzol az erősítőből, akkor az elhallgat, ezért is mond dugót.
- "Írok egy beutalót MRI-vizs" - mivel már te vagy a második, aki megbotlik ebben, lehet, hogy átírom, annak ellenére, hogy nem indokolatlan és véletlen. Még meglátom.
- "Az egyik mentős a bejárati ajtóig, majd a nappaliba kísért - Gondolom ez nem hiba, de megakasztott" - pont a megakasztás (persze, nem az olvasásban) volt a szándékom, érzékeltetni akartam, hogy történt némi tökölés, kulcskeresgélés, stb. az ajtóban, de nem akartam túlragozni. Túl hamarnak érezném, ha egyből a nappaliba kísérné. Még meggondolom, lehet, hogy tényleg nem kell az oda.
- "befőttes gumival alkaromra rögzített mobilom" - Nem érzem, hogy ezt magyarázni kéne. Nagyobb az esélye, hogy megérzi, mint ha a zsebében vagy a nyakában van.
- „új üzenet érkezett.” régi üzenet ritkán jelez. :D Ne vedd komolyan! - Komolyan veszem (annak ellenére, hogy jó poén), mert nem mondasz hülyeséget. Lehet, hogy ki is javítom.
- "(...) hacsak nem tudták, hogy tök süket az emberük. Aztán megjegyzed, hogy nem tudták. Van egy olyan érzésem, hogy itt egy kicsit elkeveredtél" - Nem kicsit keveredtem el, hanem kapitálisan, és most utállak is, mert írhatom át. Amivel elcsesztem, az az, hogy a zsaruk nem tudják, hogy süket, ezt át kell írnom arra, hogy de. A kiinduló alap az , hogy mindenképp beszélni akarnak vele, de nem akarják feltétlenül rárúgni az ajtót, ezért csengetés helyett sms-t küldenek. Ilyen bőven elképzelhető, annak ellenére, hogy te még nem hallottál róla. Az angol zsaruk például mindent megtesznek, hogy balhé nélkül oldják meg a dolgokat. Mindegy, javítom majd később, most épp el vagyok foglalva azzal, hogy ég a pofám. Kösz.
- A felszólításokat már fejtegettem Obb-nak. A "Kérem, engedjen be minket." marad, a "Ha közölni akarnak valamit, kérem, írásban tegyék." is maradna ponttal, ha nem kéne kivágnom a fenti átírás miatt, a "Nyissa ki" végén amúgy sincs semmi (és nem is lesz), csak azért van utána pont, mert a mondat végére esik.
- "Tekintetem másik, felém nyújtott markára esett: benne kis ékszeres doboz, tetejére cizellált betűkkel írva az én nevem" - megfontolom a névelőt a másik elé, az én is lehet, hogy ugrik, nemt'om.
- "A harcsabajuszos, ötvenesre saccolt" - Mindenképp jó az ötvenesnek, de én szlengesebbre akartam venni a figurát. Ha valamit lehet egy mondjuk tizes skálán valahányasra értékelni, akkor lehet valahányasra saccolni is, ez az én logikám, ami lehet, hogy alapjában téves.

Köszi a gyűjtögetést, nagyra értékelem.
Örülök neki, ha szerinted sikerült megvalósítani az ötletet, ezt jó hallani.
Az írásaimat meg akkor töltsd le, ha feltétlen csalódni akarsz. Vagy nekem mindegy, csak ne érezd magad becsapva, ha belefutsz egy-két rosszba.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2017-01-17 17:52 Sednol

Sednol képe

Örülök, hogy nem beszéltem sületlenségeket. :D

A dugós dologra azt tudom mondani, hogy a karaktered egészen a gitár kézbevételig csak irodista, így nem zenével kapcsolatos dologra asszociáltam.

Annak ellenére, hogy Sren három pontot ajánlott az MRI-s résznél, továbbra is a teljes kiírás mellett kardoskodnék egy egyszerű elv miatt. Ha olvasol egy szöveget, akkor igencsak nehéz félbehagyni egy szót, hiszen a szemed előrébb jár, mint az értelmezés, így mire megakadsz, már ismered a szót. Hiába próbálom, képtelen vagyok félbehagyni egy szót, az agyam kipótolja. :D

Az interneten is sok felvétel kering az angol rendőrök különösen humánus hozzáállásáról. Nem mondanám, hogy minden helyzetben egyet értek velük, de szerethetőbbek, mint az amerikai társaik, akik az első pisszenésre fegyvert rántanak. Az észrevételem kapcsán most jutott eszembe, hogy nem hívtam fel anyámat, hogy csuklott-e éjjel. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2017-01-17 03:49 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Hali!

Tetszetős olvasmány volt, vitt előre a szöveg. Az alábbiak nem igazán akasztottak meg, ne félj, de mivel kérted, nem tartom magamban az észrevételeimet. Próbáltam olyan dolgokat kiírni, amiket nem jeleztek még. Mondjuk elképzelhető, hogy azért nem, mert nincs velük semmi baj, de egye fene! Legfeljebb tudni fogom.

„Ami azért volt eleinte furcsa, majd ijesztő, mert délután két óra lévén a helyiség tele volt sürgő-forgó, dolgukat nyitott ablaknál végző irodistákkal.” – nem tragédia, de az egyik voltot talán eltűntethetnéd

“kérdőn néző recepciósnővel” – ezt csak azért nyomoztam ki, mert a word aláhúzta, egyébként simán egybeírnám én is. Az Mta oldalán szoktam ellenőrizni, és ott azt írja, hogy a recepciós melléknevet és a nő főnevet külön írjuk az alábbi szabály szerint: a minőségjelzős kapcsolatok tagjait általában külön írjuk egymástól. Nem hagyott nyugodni, hogy miért nem veszi számításba azt, hogy a recepciós szó funkcionálhat főnévként is, mint foglalkozás, hát kerestem valami hasonlót. „Portás fiú” – itt már két opciót ad, mindkettőben különírást javasol, az elsőben ugyanazzal a szabállyal magyarázza, mint fentebb, a másodikban viszont végre találkoztam azzal a formával, amit kerestem. Ezt írja: „A portás főnevet és a fiú főnevet különírjuk az alábbi szabály szerint: a foglalkozást jelölő főnévi jelzőket külön kell írni a jelzett szótól”. Bocsi, hogy nagyobb feneket kerítek neki, mint amekkorát kellene, de engem nem hagynak nyugodni az ilyen apróságok. Azért képes vagyok hónapokig jegelni egy írást, mert nem tudom, hogyan kell helyesen írni a címét. Igen, ahelyett, hogy megkérdeznék valakit :)

“aztán mintha kihúzták volna a dugót, csend lett” – hirtelen én sem tudtam, mire gondoljak, milyen dugóra, csak szólok

“Azt vettem észre” – Ez lehet szóhasználat, de jelzem, hogy megoldhatnád akár egyetlen szóval is

„ nem, semmit teljes csend belül is” – a semmit után szándékosan maradt el a vessző? Végül is, nem elképzelhetetlen

„Kávéval teli műanyag poharat rakott elém az asztalra, majd levette és egy szék támlájára akasztotta barna bőrdzsekijét.” – Azon gondolkozom, hogy nem lenne-e szerencsésebb a bőrdzsekit a végéről kicsit előrébb hozni, mondjuk a „levette” után? Lehet, hogy csak nekem volt olyan érzésem első olvasásra, mintha az épp felrakott poharat vette volna le

“Nem volt időm megnézni, mielőtt elájulok” – oké, értem én, hogy szlenget nyom a karakter, de ez akkor is rém fura nekem így. Elájultam?

“egy tolvaj lopta el és tartotta dobozban.” – vesszőt tennék

“ a zsaruk figyelmét is felkeltő rejtélyes történések mögött”- felkeltő, rejtélyes (érzésre)

“kapcsolatot vonni az esetek közt és együttműködést elérni más országok rendőrségeivel”- szintén

“Említett néhány példát azokra az ellopott "dolgokra", amiket már sikerült beazonosítaniuk: egy topmodel hajszínét, egy nigériai közmondás tanulságát, egy Indonéziában honos virágfajta illatát. Meg az én hallásom, amivel kapcsolatban...” – szerintem „hallásomat”, ha következetes akarsz lenni

“Váratlan nosztalgiával töltött el a tengerzúgás, amit egy rádióprogramban hallottam.
Munkatársaim is idegennek tűntek “ – A rádióprogramot már jelezték, nekem mással van gondom. Tudom, hogy a második mondat nem feltétlenül az elsőből következik, de mégis szemet szúrt ez. Ha nosztalgiával tölti el a tengerzúgás, az azt jelenti, hogy ismerősnek tűnik neki. Ehhez képest utána azt írod, hogy a munkatársai IS idegennek tűntek. Az is egyrészt felesleges, másrészt valaki, akinek kötekedhetnékje van, beleköthet :)

“Szerettem volna, ha morózusságom megszabadít a bohóctól “ – könnyen lehet, hogy nem elég nagy a szókincsem, sőt, több mint valószínű, de ehhez szótárt kellett nyitnom. Amíg nem harapja le senki a fejem, hogy de, ez igenis egy minden nap használt kifejezés, meg kell kérdeznem, mi a gond a barátságtalansággal?

“egyszercsak” – azt hiszem, ezt különírjuk

“azt kellett hinnem, teljes süketségben kell várnom”- ez egy nagyon szép, hosszú mondaton belül volt, amelyben érezhetően szándékosan, nyomatékosító céllal ismételtél szavakat, ezt kivételnek éreztem, ne kérdezd miért. 2x kell

“Gondolod, hogy mindenért, amit elveszek, hagyok valamit cserébe?” – sántít a fülemnek, de megeshet, hogy kicserélték a hallásomat. :) mindenért hagyok valamit cserébe – mindenért cserébe hagyok valamit. Nem biztos, hogy kell velem foglakozni

“Már nem ziháltam és a könnyem sem folyt”- én vesszőt tennék

“Éreztem, ahogy keze szorítani kezdi a vállam” – a kezét akár törölhetnéd is, mert előtte írtad, hogy rátette a vállára. Meg amúgy sem nagyon tudja mással szorítani

“Veszélyes vagy és elmondhatatlan károkat tudnál okozni” – vesszőt tennék

“a szikrák eltűntek a szemem elől és visszanyertem a látásom” – ide is

“ Csak feküdtem a fűben és hagytam, hogy verejték csorogjon a halántékomon” – szintén

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2017-01-17 06:21 Györeizé

Györeizé képe

Hejj, de szép lista!

- "nem tragédia, de az egyik voltot talán eltűntethetnéd" - Totál nem tűnt föl, míg nem mondtad. Az a baj, hogy nagyon át kéne variálni, és az megváltoztatná a ritmust. Ezt parkoltatom addig, amíg nem marad más javítani való.
- "kérdőn néző recepciósnővel" - Kösz a nyomozást és a magánleckét, javítom. Mennyivel tartozom?
- "aztán mintha kihúzták volna a dugót" - Úgy tűnik, ezt is át kell majd írnom, addig parkol.
- "Azt vettem észre" - Itt ki akartam hangsúlyozni az "azt". Rámutatván arra, hogy mi szakította ki a töprengésből.
- "nem, semmit teljes csend belül is" - Igen, ez szándékos.
- A barna bőrdzsekis mondat tényleg kicsit furán hat, közel van egymáshoz a rakott és levette, de csak egy pillanatra "szaglik fel" alanytévesztés (vagy tárgytévesztés, vagy mi a búbánatnak kell ezt nevezni) mielőtt a mondat végére érünk, és minden tisztázódik. Tükröt mutatsz, mert nekem is mindig szemet szúr az alanytévesztés-szag (igen, ezt írtam), de egy ideje már próbálom visszább venni, mert a túlérzékenység egy idő után csak rontja az olvasási élvezetet.
- "Nem volt időm megnézni, mielőtt elájulok" - Azért szleng, mert nem "elájultam"? Fura, én nem érzem annak.
- "egy tolvaj lopta el és tartotta dobozban" - Nem vagyok egy vesszőbajnok (ööö... inkább hagyjuk), de szerintem ide nem kell, mert felsorolása annak, hogy mit mondtak.
- "a zsaruk figyelmét is felkeltő rejtélyes történések mögött" - Nem vágom a nyelvtant annyira, hogy proper fogalmakat használva tudjam elmondani, szerintem miért nem kell vessző: nem történésekről, hanem rejtélyes történésekről van szó, így, már egyben, amik már nem csak az ezoterikus bulvár, hanem a zsaruk figyelmét is felkeltették. Bocs, ha nem érthető, nem tudom jobban elmondani.
- "kapcsolatot vonni az esetek közt és együttműködést elérni" - Itt meg azt sorolja, mi volt bonyolult.
- "Meg az én hallásom, amivel kapcsolatban" - Ebben igazad lehet, valszeg javítom.
- "Munkatársaim is idegennek tűntek" - Meg tudnám indokolni, miért maradhatna, de ki fogom venni az is-t. Újraolvastam a bekezdést és tényleg sokkal jobb a ritmus. Basszus, mennyit számít egy ilyen tetű kis dolog... Kösz!
- "Szerettem volna, ha morózusságom megszabadít a bohóctól" - Nincs semmi baj a barátságtalannal. El akartam kerülni, hogy túl száraz legyen a mesélés, kell némi egyéni szín, hogy hiteles legyen az, ahogy a szereplő mesél. Ha nem E/1 lenne, megfontolnám.
- egyszercsak - javítom, kösz.
- "azt kellett hinnem, teljes süketségben kell várnom" - Ezt én is kiszúrtam, és ki is szedtem a kell-t, de még nem az igazi, kicsit érlelni kell.
- "Gondolod, hogy mindenért, amit elveszek, hagyok valamit cserébe" - Jó, hogy rámutattál, nekem ugyan nem kacska, de kezdem látni, hogy az lehet, ez is megy az érlelőbe.
- "Már nem ziháltam és a könnyem sem folyt" - Ez tipikusan az a fajta mondat, ami ha vesszővel van, azért nem tetszik, ha vessző nélkül, azért. Tudom, ez nem tetszés kérdése. Megy a vessző.
- "Éreztem, ahogy keze szorítani kezdi a vállam" - Igazságod vagyon, nem kicsi, de mivel nem sokkal előtte van az, hogy "sziszegtem arcába", meg végig az arcába beszél, át akartam vinni a fókuszt az arcról a kézre/vállra, meg talán az is volt előttem, hogy csak a Tolvaj ujjai szorultak össze, más része nem mozdult, nem változott. Lehet, hogy felesleges, lehet, hogy túltoltam, ja. Alszok rá egyet.
- "Veszélyes vagy és elmondhatatlan károkat tudnál okozni, ezért keresnek a zsaruk" - Itt meg azt sorolja, miért izgulnak rá a zsaruk, szerintem azért nem kell vessző. Ha így írtam volna: "Azért keresnek a zsaruk, mert veszélyes vagy és elmondhatatlan károkat tudnál okozni", tisztább lenne. De nem így akartam írni. Vagy akkor is kéne vessző? Én má' nem tudok semmit se, hagyjatok békén, maradok a dobolásnál, ott nincsenek vesszők, csak hangjegyértékek, szünetek meg hangsúlyok, sokkal egyszerűbb, mint ez a bohóckodás.
- "Egy percbe is telhetett, mire a szikrák eltűntek a szemem elől és visszanyertem a látásom" - Ha ez úgy történt volna, hogy előbb eltűnnek a szikrák, aztán visszatér a látás, raknék vesszőt. De nekem ez úgy játszódott le, hogy a szikrák eltűnése és a látás visszanyerése egyszerre, párhuzamosan történik. Ahogy tűnnek el, úgy jön vissza. Lehet, hogy hibás ez a gondolkodás, de megmagyaráztam, az a lényeg. Nemt'om, alszok egyet erre is.
- "Csak feküdtem a fűben és hagytam" - Ide valszeg rakok. Nem indoklom meg, miért nem raktam (meg tudnám), mára elég volt.

Kösz a melót és az olvasást, sokat segítettél.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2017-01-17 20:56 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nem tartozol, de majd megihatunk valamit, attól függően, London melyik részén laksz :)
Azért örülök, ha akadt valami hasznos a marhaságok között. Vesszők terén meg úgy fest, jobb lesz kussolnom.
"Nem volt időm megnézni, mielőtt elájulok" - Azért szleng, mert nem "elájultam"?" - Nekem azért fura, mert jelenben van. Ha az "ötvenesre saccoltam" szlenges, azt gondoltam, ez is hasonló okból lett ilyen, illetve a karakter nyelvi sajátossága végett, hogy az élőbeszédet erősítsd. Körülöttem sokan beszélnek így, sőt, én sem figyelek az igeidőkre, amikor beszélek. Itt feltűnt, mert az ájulás már megtörtént, tehát múltban érezném helyesnek. Ettől függetlenül el tudom fogadni, ha az élőbeszéd visszaadásáról van szó, mert nem ismeretlen. De megakasztott.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2017-01-19 17:30 Györeizé

Györeizé képe

Heh, ez vicces: régebben tök sokat írtam kommentben, hogy "itt nincs kedvem fejtegetni, inkább sör mellett tenném"; úgy tűnik, Londonba kellett költöznöm, hogy ez összejöjjön. Amúgy Turnpike Lane, a Finsbury Parktól kicsit északabbra, az ismerős? Wood Green, sok magyarral? A Piccadilly Line-on tizenöt perc a centrál, nem vészes. Megbeszélhetjük priviben, ha gondolod. Csak készülj arra, hogy pofázni, azt tudok. Gondolom, ez a kommentjeimből már kiderült.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2017-01-17 07:26 Sren

Sren képe
5

"Csak feküdtem a fűben és hagytam" – nem megyek végig minden apróságon, de annyi kis marhaságot előszedtetek, hogy van, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Ide például nem kell vessző. Nem felsorolás, valósidő, szerves, azonos szerepű mondatrész, nem két tagmondat elválasztása, pörög a kocka aztán (majd) megáll – ahogy én itt az „aztán” után nem tettem, és nem hiba, így az írásban sem az.
Általános iskolás módszer, hogy ha kötőszót látunk, tegyünk elé vesszőt. Ez sokszor bejön. (…)A probléma akkor áll fenn, ha felsorolás vagy halmozás van - azaz azonos szerepű mondatrészekkel kerül szembe a TSZ. Itt az és, s, meg, vagy kötőszavak esetén az utolsó tagnál nem kell kitenni a vesszőt. Ez így bonyolult, tudom... Egyszerűbben: felsorolásnál (halmozásnál), ha a fenti kötőszavak megjelennek, nincs vessző. Minden más esetben ajánlott, jobb biztosra menni. Nagyon fontos: nem minden és, s, meg, vagy előtt kell elhagyni a vesszőt! Ha tagmondatokat választ el (mellérendelő mondatban), akkor ott van! - GyÍK…

Az MRI vizs – nem nézem vissza, szóval lehet nem jó ötlet, de én spec hármaspontot tennék, hogy éreztessem a megszakítást.

Felszólító mondatok: egyáltalán nem kell mindegyik után felkiáltójel. Akkor olyan lenne a szöveg, mint egy tizenkét éves kislány blogja… „Jaj, Tomi ma rám nézett! Kétszer is! Olyan cukiii!”… Képzeljétek el, ha minden hétköznapi kérés után felkiáltót tennénk. Mondjuk egy vásárlás leírásánál: húsz deka párizsit lesz szíves! Ja, kérek tíz deka fokhagymásat is! Meg egy kiló virslit! Összetett mondatoknál meg valóságos katasztrófa. Hogy írnátok le: „légy szíves, add már oda a papír zsebkendőt, ott van a komód tetején.”? Kiabálásnak tűnne egy tök laza kérés. Lehet, hogy felkiáltójellel helyes, de van, amikor a helyes megakaszt és kizökkent. Megéri?

Hehe, azt én is akartam mondani, hogy lefogadom, hogy Craz már viszi is a K3-ba. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2017-01-17 15:47 Györeizé

Györeizé képe

Kösz, hogy jössz.
Olyan szinten nem vágom a nyelvtant, hogy borzasztó. Hajnali négykor előástam a GYÍK-ból a később általad idézett passzust, de akár lengyelül is lehetne, ha én azt sem tudom, mit a bánatot jelent az "azonos szerepű mondatrész". Írás közben arra szoktam hallgatni, hogy milyen a ritmus, akadós vagy gördülékeny, mindezt a több évnyi, évtizednyi olvasás tapasztalatára és nem a tanult nyelvtanra hagyatkozva. Ami nincs, mint már mondtam; volt, de kikopott. Tudom, tudom, semmi nem tart vissza, hogy kézbe vegyek - akár virtuálisan - általános iskolás nyelvtan könyvet. Ég is a pofám és valahol az irodalommal szembeni tiszteletlenségnek tartom a kontárkodásom.
Amit első körben mindenképp javítani akartam - és meg is tettem -, azok az egyértelmű, zavaró vesszőhibák, szóismétlések, elütések, meg az olyan logikai nadrágbarondítások, mint amire Sednol kolléga is hozott példát. Egy-két átírást kapkodva tettem, némi érlelés után még vissza kell térni hozzájuk.
Amúgy végig a fejemben volt az, hogy ha Sren élvezni tudta ordenáré hibákban pofára esés nélkül, akkor talán más is képes lesz rá. Ezért sem akartam rohanni a javítással, de aztán elkapott a gépszíj. Köszönet Srennek, a gépésznek, hogy jött és rendet rakott.
Ettől függetlenül örülök minden észrevételnek, jólesik a segítő szándék.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

szo, 2017-01-28 10:18 Para Celsus

Para Celsus képe

Rég láttam itt igazi, szakmai vitát, úgyhogy engedelmeddel... :D

""Csak feküdtem a fűben és hagytam" – nem megyek végig minden apróságon, de annyi kis marhaságot előszedtetek (...) Ide például nem kell vessző." Véleményes helyzet, bizonytalan szitu, de marhaságnak nem nevezném. Lehet preferálni egyik vagy másik írásmódot, attól függően, hogy a fent idézett szöveget egyszerű mondatnak tekintjük-e, két, egymásnak mellérendelt állítmánnyal, vagy mellérendelő összetett mondatnak, a másodikban rejtett alannyal.

Nehéz ügy. Azon ritka esetek egyike, amikor még a helyesírási szabályzat sem foglal egyértelműen állást:
https://www.nyest.hu/hirek/vesszozes
"Amellett, hogy egyszerű mondatról van szó, érv lehet a közös alany; ha összetett mondatnak elemezzük a példát, akkor mindenképpen azt kell mondanunk, hogy a második tagmondatban „rejtett alany” van, ami megegyezik az első tagmondat alanyával... Amellett, hogy összetett mondatról van szó, érv lehet, hogy a két állítmánynak két különböző vonzatkerete van, azaz két különálló esemény van itt megfogalmazva, amelyek a hagyományos nyelvtan terminológiájával élve „hozzátoldó kapcsolatos viszonyban” vannak egymással."


A "Para feküdt és aludt" egyértelműen egyszerű mondat, mert nincs egyik állítmánynak sincs saját vonzata.
A "Para feküdt a fűben, és itta a sörét." szerintem összetett, mert mindkét állítmánynak van saját vonzata.
A "Para feküdt a fűben és ivott." meg épp az ingoványos terület... egyiknek van vonzata, másiknak nincs... ha akarom, ilyen, ha akarom, olyan.

Viszont a fenti mondat: "Csak feküdtem a fűben és hagytam, hogy..." simán értelmezhető összetettként, mivel az első állítmányhoz tartozik saját vonzat ("a fűben"), míg a második állítmányhoz egy saját tárgyi mellékmondat ("hogy blablabla kótyomfitty"). És ilyen értelmezés esetén helyes a vessző.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-01-28 14:55 Sren

Sren képe

Nagyon viszketett, Para? :D
Helyes, nem is szabad hagyni, ha valami nincs egészen úgy, és nekem volt pofám azt nagyvonalúan elhallgatni, vagy, szebben mondva, látszólag egyértelműen állást foglalni.:) (Egy-több olyan kritikával kapcsolatban, melyek velem ellentétben viszont nem látszólag foglaltak állást, azért ezt tegyük hozzá, és persze, mint mindig, tisztelet a kivételnek.)

Ez valóban az a tipikus helyzet, amikor helyes vesszővel és vesszőtlenül is. A kezemet figyeld, mert csalok! – egyetlen szóval sem mondtam, hogy nem helyes. Csak azt, hogy nem kell. Taglaltam volna, de a sok kis marhaság, noha Zoli maga kérte, úgy tűnt, olyan szinten megkeverték őt, hogy továbbszálazva talán még jobban bevittem volna az erdőbe. Ehelyett a véleményemmel mintegy csak kiraktam egy felkiáltójelet, hogy nem, ne higgyen el kapásból mindent, mert ez itt és most nem pont úgy (vagy nem CSAK úgy) van. (Mára nyilván át lehet ezt beszélni, leülepedtek a dolgok.)

Magad is tudója vagy, hogy ha valaki ír egy majdnem remekművet, és szőrözést-szálazást kér (vagy ha nem kér, akkor is kap), mindenki rohan és tényleg minden apró marhaságot kiszed merő jóindulatból, már csak azért is, mert micsoda dolog az, hogy itt egy igazi mű, és teljesen jó. Itt is kezdett ilyen stichje lenni ennek… legalábbis, én így éreztem. Ez sem baj, és ismerem annyira a Karcosokat, hogy tényleg mindenkit segítőkészség vezérelt. Viszont ettől van egy olyan jellege a szakmázásnak, melyben több minden elsikkad, így például a mű megfelelő kritikája, no meg például a nem pont kerek egész kritika megkérdőjelezése, magyarul: a méteres hibalistákon kívül bármi számottevő.

Ezt takarta részemről a „sok kis marhaság”, nem azt az egyetlen kitételt. Nyilván félreérthetően fogalmaztam, sajnálom.

És vissza a vesszőproblémához: riszpekt, mert vetted a fáradságot, végigolvastad, belegondoltál. A válaszom: szerintem vesszőtlenül elegánsabb. Ahogy belegondolok a régebbi kiadványok klasszikus szerkesztési módszereibe, melyekben véletlenül sem találsz hibát (tehát az igényes szerkesztő megkérdőjelezhető résznél vagy durván profi volt, vagy minimum inkább átfogalmazást javasolt, még egy ilyen, mára jelentéktelennek tekintett majdnem-hibácskával kapcsolatban is), kontrasztban mai világunk írás- és szerkesztésmódjával, ami viszont (TaK, tisztelet a kivételnek újfent) valóban jelentéktelenként kezeli, bent hagyja, tesz rá, és nem bírsz úgy a kezedbe venni egy mai könyvet, hogy ne lennének durva szerkesztési hibák (mert kiadási szinten ezért szerintem már egyértelműen a szerkesztő a felelős, odaírják a nevét a könyv elejére, a Zistenit neki), és ami a vesszőezelést illeti, már a pont után is vessző van, mert kényelmesebb úgy tenni, mintha alternatívák nem is léteznének... hát, maradok inkább tisztelettel a kettő közül annál, amely igényességet sugall.

Ha akadna egy kis időd, kíváncsian olvasnám a kritikádat magával az írással kapcsolatban is. Eléggé kedvelem, amikor ilyesmire vetemedsz.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-01-28 17:11 Para Celsus

Para Celsus képe

"Nagyon viszketett, Para? :D" - hehh... naná. :D

Na igen, az örök dilemma. Egyfelől ismerem az érzést és szituációt, mikor sok bába közt elvész a gyerek, a mű egésze kikerül a fókuszból, mint mikor túl közelről nézünk egy pointillista festményt. (Megkaptam nemegyszer, a műveim értékelése helyett, hogy "de miért oda az a sok gondolatjeeeeel?")

Másrészt viszont mintha elmaradtak volna az utóbbi időben az oldalra jellemző intellektuál' eszmecserék és csörtézések. Néha szeretném hátba veregetni a szerzőket-hozzászólókat: tessék, álljatok ki az igazatokért! Vitázzatok, cseréljetek eszmét, kutassátok elő az idevágó helyesírási szabályokat, beszéljétek meg őket! Érveljetek, hogy szerintetek miért jó vagy nem jó ez vagy az a megoldás!


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-01-28 18:25 Sren

Sren képe

Bírom, amikor jössz és megmondod, csak épp határozottabban és célratörőbben, mint én valaha is. *füstölög* :D

Komolyan mondom, azon agyalok, hogy kiírok egy pályázatot, olyat, ami ide dukál: hogyan méltassuk megfelelően a legjobb kortárs alkotásokat?!

(Haggyál a gondolatjeleiddel, én is kiütést kaptam tőlük, míg be nem simultak a stílusba. :D)

Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Nagyon ajánlom, lenyűgöző! Bár a vízihullák miatt gyanús, hogy megvolt. Ha nem, repülj rá, élesfogú.
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_k%C3%B6nnymutatv%C3%A1nyosok_legend%C3%A1ja

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2017-01-29 11:20 Kentaur

Kentaur képe

"Komolyan mondom, azon agyalok, hogy kiírok egy pályázatot, olyat, ami ide dukál: hogyan méltassuk megfelelően a legjobb kortárs alkotásokat?!" Ovidus már előre megnyerte, és ezt nem azért mondom, mert az enyémhez írta. (Jó, hát az is közrejátszik :-D)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2017-01-29 18:14 Ovidius

Ovidius képe

Nem bírtam ellenállni (illetve, nem egészen hét órát), pirulós mosoly...és köszönöm.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2017-01-29 22:23 Sren

Sren képe

Semmi baj, Ovidius, magam is csatlakoztam volna, ha lett volna időm. Én is kaptam már Tőled olyan kritikát, hogy a hideg kirázott, mert kábé azt mondtad el, amiért én a művet egyáltalán megírtam. Szóval egyetértő bólogatás - de szeretném, ha ez alatt az írás alatt most már erről az írásról lenne szó. Ahogy Parától, Tőled is szívesen olvasnék idevágót... (de ettől még lehet, hogy írok ki pályázatot, csak akadjon pár percem rá).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2017-01-17 13:30 Kentaur

Kentaur képe
5

Átfutott a fejemen, hogy jól belekötekszek olyan hülyeségekbe, minthogy a kávéfőző nem zörög, mint valami papírdarab, hanem másféle hangot ad ki. Aztán arra gondoltam, hogy még a végén igazat adnál, és én akkor nem olvasnálak többet, mert bár én is perfekcionista vagyok, van egy határ, amit már nehéz elviselni. Plusz sok hasonló megölné a mű lelkét, és akkor ott állnál egy maximálisan tökéletesre csiszolt, lélektelen írással. Egyikünk sem járna jól. Úgyhogy nem fogok tökéletesen szótári jelentéseket és vaslogikát számonkérni, mert ez egy alkotás, és nem egy gép.
Nagyon jó, hogy visszatértél, remélem, most maradsz is egy darabot. Az is jó, hogy beindult a művek komolyabb cincálása, de én inkább maradnék a ló hátán, mint a másik oldalán, mert úgy jutunk előre.
Lényeg a lényeg: nagyon jó lett az írás, és ha valaki tehetséggel, tudatosan alkot valami jót, még olyan különcségeket is megengedhet magának, ami amúgy hiba lenne, mondjuk felszóító mondatot nem felkiáltójelezni. Legutóbb a Lectorban volt egy jó kis novella, ahol a szerzőnek szóltam a javítás során, hogy a piros pontot külön kéne írni, nem egybe. Ő meg mondta, hogy igen, tudja, de ő azt olyan hülyének érzi, mert ez már jogosan lehetne egy rögzült szókapcsolat, csak valamiért nem az még a helyesírási szótár szerint. Igazat adtam neki, és bekerült egybe. De ha nem tudta volna alátámasztani, akkor is úgymaradhatott volna. Mert ennyi belefér. Nekem is van ilyesmim: az ikes igék, melyek lényegében kihalt archaizmusok, és már csak az irodalmi nyelv őrizgeti őket, nem is szoktam őket alkalmazni, mert a mai élő magyar nyelv már nemigen használja, ráadásul amikor szóba kerül, általában ingadozó tövű, vagy álikes igét kérnek számon az emberen, túlzott szabálykövetésből.

De beszéljünk is inkább a mű lényegéről, lelkéről: pompás ötlet, hangulatos kivitelezés, élő szereplő, hiteles ábrázolás, jó csatanó, tehetség. Szóval szerintem ötös, a többiek meg megcsiszolgatták már, csak vigyázz, el ne koptasd a sok csiszolgatásban.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2017-01-17 15:56 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm, hogy olvastad és örülök, ha tetszett.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2017-01-17 13:51 polgarveronika

polgarveronika képe

Szerintem is vannak olyan írói szintek ill. helyzetek, amikor a szerző önkényesen maga mögött hagyhatja az egyes írásjelek előírt használatát.Sok ilyet láttam már.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-01-18 03:26 Györeizé

Györeizé képe

Én inkább azt mondanám, hogy van olyan mű, amelyben elfér - sőt, szerves részt alkot - és van, amelyben nem. Biztos vagyok benne, hogy Obb kolléga hatványozottan olvasottabb ember nálam, így abban is biztos vagyok, hogy olvasott már olyat, amiben simán elfogadta, helyénvalónak ítélte a felkiáltójel nélküli felszólítást. Úgy érzem, hogy itt azért mutatott rá, mert nem érezte elég meggyőzőnek a stílust, fogalmazást, szövegkörnyezetet ahhoz, hogy ne lehessen kilógónak titulálni az elhagyást. Mint ahogy nekem kilóg az, ha van felkiáltójel, neki az tűnt föl, hogy nincs, és ha az ilyen megállítja, zavarja az olvasót, az nem jó, még akkor sem, ha nem egyértelmű hibáról van szó. Elnézést kérek Obbtól, hogy szavakat adok a szájába, nekem így jön át.
Ilyenkor el kell gondolkodni azon, hogy kinek írsz. Ha csak egy olvasó mondja azt, hogy "ez így jó, hiteles, nem hiba", de tíz másik azt, hogy "nem jó, nem hiteles, engem zavar", akkor neked kell eldönteni, kire hallgatsz. Hangsúlyozom, nem egyértelmű hibákról beszélek, ahol egyetlen hozzáértő illető szava nagyobb súllyal kell, hogy latba essen, mint akár ezer laikusé.
Itt már bőven bejátszhat, bejátszik az egyéni ízlés, meg az, hogy ki, mihez van szokva. Hallottam én már olyan, nagyon is karakteres véleményt, hogy pizzára nem illik ananász; mások meg eszik, mint a cukrot. A kérdés az, hogy az adott műben az előírtak esetleges elhagyása, megszegése ananász, vagy felkockázott patkány, ami joggal válthat ki megrökönyödést. Kivéve a macskákban, de ne írjunk macskáknak, ha lehet.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

sze, 2017-01-18 10:23 hamarjában

hamarjában képe

Ha már számba adtad azt a pizzát :)
Nem szeretem rajta az ananászt, de elfogadom, hogy másoknak nincsenek fenntartásai azzal, ahogy írtad is, itt azért említettem meg, mert nekem már olyan, mintha meg is cukroznák a tetejét. Szóval, persze, nem kell egy szöveget televerni felkiáltó jelekkel, de ez kimondottan nyomatékos: "Na, ott állj meg" és ezért számomra akkor lóg ki, ha nem kapja meg azt a felkiáltó jelet.

na ja (Obb)

sze, 2017-01-18 13:23 Györeizé

Györeizé képe

Eszembe sem jutott, hogy a nyomatékosítás miatt, te meg bactál szólni eddig. Így már értem. Próbáltam is elképzelni "na" nélkül, de egy sima "ott állj meg" nekem túl rövid. Erre még alszom párat.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

sze, 2017-01-18 14:34 polgarveronika

polgarveronika képe

Spéci ebben az esetben, amiről most beszélünk (Na most állj meg!) kell a felkiáltójel, még akkor is ha netán sóhajtva rebegi is az illető, mert a helyzet is úgy kívánja (idulati töltés van benne), meg valóban felszólítja a cselekvésre.
De én olyan esetekre gondolok, amikor pld csak egy óhaj, sóhaj történik, nem biztos, hogy kell.
Én asszem, Bukowskinál is láttam a tiedhez hasonlót, engem zavart ugyan, de úgy gondoltam, talán ez is megengedhető. Egyébként szívből irigylem azokat az írókat, akik fütyülnek a bevett szabályokra, és ezzel együtt remekműveket gyártanak. Kedvenceim egyike, Hrabal, is ilyen öntörvényű fickó volt, de mindent meg tudtam /és tudtak az olvasói bocsájtani neki.

Törekedjünk ilyenekre !:DDDDD

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-01-18 17:25 bupber 81-Szomb...

Az valahogy úgy van, hogy anno megtanították, most meg számon kérik.
Olvastam olyan internetes tanítást, hogy óvakodjunk a felkiáltó jelektől – de az az angolból jött.
A magyarban kell, kötelező. Nem tudom, ki milyen lektorral dolgozik, de a régiek nem nézik el az elhagyását.
Egyszer megkérdeztem: és akkor hogy van az – a felszólítást suttogva mondja a karakter, mert valaki alszik, vagy épp üldözve vannak és elbújtak.
Adtam egy példát: – Add ide a poharat (és ki is írom, hogy suttogta Zoltán. Én meg olyan egy decibeles hangerőre gondolok, inkább szájról olvasásra.)
Akkor is kell, hármaspontot teszünk a felkiáltójel elé ilyenkor – jött a válasz.
– Add ide a poharat…! – suttogta Zoltán a félhomályban.

sze, 2017-01-18 17:47 polgarveronika

polgarveronika képe

Hááát, látod, ezt nem tudom. Nem rossz ötlet, de nem vagyok abban biztos, hogy a hármaspont valóban a csendes hangot jelöli-e. Mivel ott a kommentben a "suttog", így fel sem merül bennem, hogy üvölt, viszont igenis kell a felk.jel.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-01-18 19:01 Györeizé

Györeizé képe

Amivel szeretném lezárni a kérdést (szerintem innen már csak ismételnénk magunkat) az az, hogy megpróbálom elmondani, hogyan szólalt meg a fejemben: *na* hangsúlyos, felmegy, ott pillanatnyi szünet, aztán *ott állj meg* totál higgadtan, lent. A legjobban talán így lehetne leírni:
- Na! Ott állj meg. -, ami ugyan sarkosabban hangzik, de ez van a legközelebb. Simán így is írnám egy mondjuk székelyekről szóló műben vagy bármely másban, ahol odaillőnek találom. Ide nem illik így, szerintem. Ahogy mondtam, alszom rá egy párat.
Kösz mindenkinek a fejtágítást, de azt' mostmá' mindenki menjen vissza sorozatot nézni meg havat lapátolni.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

sze, 2017-01-18 19:50 hamarjában

hamarjában képe

Na! itt állj meg. Mit küldözgetsz minket ide-oda, amikor csak most kezdtük belelendülni és kuvára nem érdekel minket az éjjelnappalbudapest

na ja (Obb)

sze, 2017-01-18 20:36 Györeizé

Györeizé képe

Hó sincs?

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

sze, 2017-01-18 20:55 hamarjában

hamarjában képe

Van hörrövazzeg, jó van megyek, elhányom vagy le

na ja (Obb)

sze, 2017-01-18 17:48 polgarveronika

polgarveronika képe

Hááát, látod, ezt nem tudom. Nem rossz ötlet, de nem vagyok abban biztos, hogy a hármaspont valóban a csendes hangot jelöli-e. Mivel ott a kommentben a "suttog", így fel sem merül bennem, hogy üvölt, viszont igenis kell a felk.jel.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______