Hattyúdal

„Falat húzok téglából,
A munkakedv csak téblábol,
Készül búból s mélából…
Lám, mik jönnek Bélából!
Aki vagyok.”

- A rohadt életbe… Béla, vigyázz…!!!

***

Nem az volt igazán különös, hogy a felhők már egy hete az égen lógtak, vastagon, szürkébben, mint valaha, mégsem esett egy csepp eső sem; nem is az, hogy a fák előbb suttogni, majd nyüszíteni, végül sikoltani kezdtek, és egymás lombját tépték; sem az, hogy a tavak, tengerek és óceánok vize sárgába fordult, majd üveggé dermedt. Az volt igazán különös, hogy mindezt az ég egy adta világon senki nem vette észre.
Az ég várt egy hétig, türelemmel, majd úgy döntött, ideje visszavenni az egy adott világot. A Föld lelkébe nézett, és megölte az időt.

Abban a pillanatban, mikor a pillanat meghalt, sok ember volt úton, sokan terítettek asztalt, sokan feküdtek ágyban, sokan ültek kádban, és sokan segédkeztek szülésnél. Ezek az emberek ruhát viseltek vagy mezítelenek voltak, beszéltek vagy hallgattak, két lábuk volt vagy egy, esetleg egy sem; helyeseltek vagy tagadtak, szerettek vagy gyűlöltek, sírtak vagy vállat vontak éppen, mikor mindannyian közös nevezővé váltak egy hatalmas szem íriszén. Egyik pillanatról a másikra, az élő pillanatból a halottba vezető végtelenben megtörtént az, amiért az idő eonokon át dolgozott, de elérni nem volt képes: a Föld szeme felnyílt, és tekintete önmagába zuhant.

Nem a látvány volt különös, nem a szín, ami túllépett a fényen, és átölelte az atomok mélyén örvénylő fekete lyukakat, egyetlen hatalmas szövedékké téve a világot; sem az, hogy minden ember tágra nyílt szemmel, mereven bámult a Föld szívébe, mely a kozmosz időtlen vérét és a csillagok lelkét pumpálta át magán; nem is az, hogy a vastag, szürke felhőkön túl kürtszó harsant, amit halk kuncogás követett; inkább az volt különös, hogy a különlegesség, mint olyan, megszűnt létezni.
Senki nem volt, aki különvalóként különlegesnek láthatta volna azt a világot, ami a lét és nemlét tengelyéről készült lezuhanni, nem tudván, hogy nincs hova.

Senki, leszámítva azt a hétéves-forma, barna hajú, csöndes kisfiút, aki Liverpool városában, a föld színe alatt, egy tömött metrókocsiban üldögélt, és a többi, tágra nyílt szemű, mereven a semmibe bámuló utast nézte. Nem tűnt meglepettnek, és nem is volt az: régóta tudta már, hogy egyszer eljön ez a pillanat, hisz az idő a saját kezdete óta alkalmatlan volt arra, hogy feladatát véghez vigye; mindenki tudta, hogy a világ kudarca elkerülhetetlen, kivéve ezeket a két-, egy- vagy épp sehánylábú lényeket, akik benne éltek a közepében.

A kisfiú elmosolyodott. Tudta, hogy épp mit él át minden egyes ember, milyen látványnak váltak részévé, mi az, ami ledermeszti őket. Tudta, hisz ő mindig is látta az arany szövedéket, hallotta az atomok illedelmes szavait, melyekkel egymást kérték keringőre, érezte az űr tintájának jellegzetes, mély illatát, ismerte a szél ízét. Ismerte az Életet, hisz ő maga volt az.
Mosolygott, ahogy a pillanat hiányába fagyott, képpé dermedt világot fürkészte: az aranyló szárnyakat, szarvakat és más, azonosíthatatlan testrészeket, melyeket a legfeljebb kétlábú lények mindig is magukon viseltek, de sem egymáson, sem magukon meg nem láttak soha; érezte, ahogy bizonyos szagok egészen az emberi elmék legmélyéig hatolnak, hogy ott bonyolult matematikai formulákba rendeződjenek, fémes íz kíséretében, ami nem az emberek nyelvén jelent meg, hanem kinek bokatájékon, kinek a mutatóujj körme alatt, kinek pedig a vállára vetett táska legmélyén; halotta, ahogy az emberek szívében beálló csönd vákuummá változik, és a világ eresztékeit ropogtatja.
És tudta jól, hogy valami mást is hallania kell még, mielőtt a vég önmaga végére érne.
Zsebébe nyúlt, és egy aprócska, cizellált homokórát vett elő. Szeme elé tartotta a tárgyat, és azon keresztül nézett végig a kocsiban álló embereken. Mikor tekintete egy csapzott hajú, piszkos munkáskabátot viselő, középkorú férfihoz érkezett, felállt, az illetőhöz ment, majd a csupakosz kabát – mely úgy nézett ki, mintha viselője legalább egy héten keresztül aludt volna benne mocskos várótermek padjain, vagy hidak alatt – zsebéből egy marék homokot húzott elő. Pár pillanatig eljátszadozott a lágy fényű, halkan csilingelő matériával: ide-oda folyatta azt tenyerében, majd a kis kupac közepébe fújt; a homokszemek szétspricceltek a kocsiban, és lebegve, csillagokként ragyogva töltötték be a pár köbméteres mikrokozmoszt. A fiú kis ideig nézegette az újszülött Univerzumot, majd lecsavarta az üres homokóra tetejét, mire a csillagos égbolt örvényleni kezdett, és az üvegbe áramlott, pontosan feléig töltve azt.
A gyermek kortalan és nyugodt hangon, mintha varázsigét olvasna a világra, megszólalt:
- Mert a világ így ér véget: nem bummal, csak nyüszítéssel.
Megfordította a homokórát.

Ahogy az első szem homok végtelen lassan az óra aljához koppant, a világon remegés futott végig, és az emberek megállíthatatlan folyamként ömlöttek ki saját magukból, saját magukba. Egyszerre ejakulálódtak a világ méhébe, és születtek meg onnan; félúton szembetalálkoztak magukkal, átsuhantak magukon, és döbbenten állapították meg, hogy valójában sosem léteztek, hisz mindig is voltak; sosem volt másképp, hisz sosem volt valahogy, mint ahogy sehogy sem; nem volt szem, ami mást látott volna önmagán kívül, és nem volt ember, aki mást szült vagy teremtett volna önmagán kívül, soha, és ez mindig is így volt, és végtelenül másképp.

Az üresség a maga teljességében tárult föl, és az emberiség, az időtlenség moccanatlan húrjait nyúzva, kakofonikus harmóniában nyüszíteni kezdett.

Az emberi történelem legmagasztosabb kórusművének első hangja egy portlandi újszülött elméjében csendült fel, aki még csak derékig bújt elő anyjából, mikor az idő meghalt és a pillanat megfagyott, így örök rejtély marad, hogy hány lábbal is gazdagította volna ezt a világot. A második homokszem koppanására egy marokkói, kilencvenhét éves nyugdíjas csatlakozott öblös bariton-nyüszítéssel; ő éppen tengerparti villája teraszán, tolószékében ülve nézte a naplementét. Testét deréktól lefelé kockás pléd takarta, tudatlanságban tartva a külső szemlélőket lábai számát illetően. A harmadik homokszem egy kaliforniai postásé volt, a negyedik egy kenyai lányé, az ötödik pedig egy kenyai fiúé, aki épp az említett leányzóval forrt össze annyira, amennyire ez testileg lehetséges, sokszorozván ezzel lábaik számát.

A kisfiú csendben szemlélte a hulló homokszemeket. Tudta jól, hogy minden élő lélekhez tartozik egy, és hogy utazásuk az óra egyik feléből a másikba nem más, mint utolsó útjuk, amit az idő terében megtehetnek. Ajándék volt mindez, egy szegletnyi idő a teljességben, abban a fölfoghatatlanságban, melynek fölfogására sok-sok órát kapott az emberiség, de hiába; ajándék idő, amibe belenyüszíthették a hirtelen nyakukba szakadt megértés fájdalmát, és elsirathatták azt az életet, ami már sosem születhet meg, hisz mindig is volt.

Egymás után peregtek a szemek, folyamatosan erősítve a hattyúdalt, míg egyetlen egy maradt csak hátra: a csapzott hajú, koszos kabátú, középkorú fickóé, aki görnyedten, fáradt vállakkal állt, és saját szemébe tekintett a metró ablakára fagyott tükörképében, és akin valójában tépett szegélyű, aranyfényű apostoli ruha volt, övén harminc ezüstöt rejtő erszénnyel. A fiú a homokóra üvegére nyomta ujja hegyét, mire a homokszem megállt zuhantában, a kis kupac felett lebegve; a férfira nézett, rámosolygott szemével, majd annyit mondott:
- Köszönöm.
Felállt, a padlóra ejtette a homokórát, és rátaposott.

***

- Béla! A kurva életbe, Béla, szólalj meg! Térj magadhoz, hallod?!
A csapzott hajú, munkáskabátot viselő, középkorú férfi, kinek vére vastagon ömlött a homlokán tátongó sebből, kinyitotta szemét. Zavartan járatta tekintetét a körülötte álló, aggódva figyelő embereken, a véres aljú malteros vödrön, ami tőle egy méterre hevert a földön, és az ismeretlen erszényen, ami az övén lógott. Döbbent csendtől kísérve feltápászkodott, a legközelebbi homokkupachoz ment, beletúrt, és kabátja zsebébe süllyesztett egy maréknyi homokot. Az égre nézett, és pár pillanatig a gyülekező, szürke felhőket szemlélte.
- E-el k-kell jutnom Li-Liverpoolba – mondta, majd tétova léptekkel elindult a legközelebbi metróállomás felé.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (9 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-09-14 18:07 Styra

Styra képe

Nagyon tetszik, ahogy megírtad. A kontraszt is. Jó.
Erről most nem tudok mást mondani ;)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

h, 2009-09-14 19:13 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm, Styra, ennyi elég. ;)
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

h, 2009-09-14 18:30 Sren

Sren képe

Képtelenség, hogy közben Sting azt (énekli?) a fülembe: ˝I'm a legal alien˝, és ruhák röpködnek a fürdőben (ennyit látok a nyitott ajtó résén), mert valaki épp fürödni készül. Képtelenség, hogy szóképtelen vagyok. Köszönöm.

h, 2009-09-14 19:15 Györeizé

Györeizé képe

Óvatosan azzal a "képtelenséggel". ;) Én köszönöm.
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

h, 2009-09-14 19:03 Ndy

Ndy képe

Nemtom, perverz vagyok és kapsz egy ötöst. Kicsit a szóképeket és a túlzottan gyakran használt jelzőket redundánsnak érzem, és néha a túlírtság az érthetőség rovására megy, pár helyen önellentmondást érzek, de nem könnyű egy ilyet a maga teljességében megcsinálni.
(Azaz pontosabban: koncepció van, de nem elég egyértelmű, pedig annak kellene lennie, ha a megérthetetlent kívánod átadni, azaz valamilyen fokon éreztetni az olvasóval)

h, 2009-09-14 19:07 Ndy

Ndy képe

Ja, még valami: nagyon kevés választja el a zseniális szóképeket a szavakkal való játszadozástól, óvatosan ezzel a határvonallal, hékás :)

h, 2009-09-14 19:20 Györeizé

Györeizé képe

Hidd el, óvatos lennék én, ha tudnám, hogy is kell. ;) A perverziódnak köszönöm az ötöst. Alapvetően ösztönírásra sikeredett: elkapott a hangulat, és gyorsan meg kellett írnom, amíg benne voltam. Tudtam, hogy "hideg" fejjel még én magam sem tudnám átérezni és elemezni; ez az első ilyen írásom, szóval eltart még egy ideig, amíg ebből írói eszközt tudok faragni. De igyekezni fogok, ígérem. ;) Köszönet!
EK: REUMA: köszönöm a bizalmat, EK.
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

h, 2009-09-14 19:24 Ndy

Ndy képe

Csak az nem jött le pontosan, hogy Júdás Béla előre látta a dolgot, és időrendben később ment oda, azaz ott volt és volt nála homok, vagy ciklikus az egész, a semmiben kezdődik (és mégsem) és a semmibe tart (de persze mégsem :D ) és Béla Júdásovicsnak alkalma nyílt homokot vinni? 8O

h, 2009-09-14 19:35 Györeizé

Györeizé képe

Öööö... :shocked: Vász? :D
Ha szigorúan időrendben nézzük, akkor Béla melózik az építkezésen, közben butácska rímeket farag, aztán a fejére esik egy vödör. Eztán jön a "látomás". Aztán Béla magához tér, és mivel a világnak még nincs vége, arra következtet, hogy ez egy profetikus látomás volt, és mivel a felhők még csak most kezdenek gyülekezni, van egy hete arra, hogy Liverpoolba érjen, és betöltse a sors által rátaksált feladatot (ami korántsem biztos, hogy igaz, hisz lehet, hogy tényleg csak egy kusza látomás volt az egész, aztán Béla egy héttel később hiába metrózik fel-alá Liverpoolban, a kisfiú nem lesz sehol).
Nade. Mivel az időtlenség és az idő közt ide-oda ugrálunk, igazából... nem is tudom. :D Bocs, ez egy ilyen nap. :lol: Talán a kisfiút kéne megkérdezni. Ő meg lehet, hogy csak annyit mondana: számít ez? Úgyis földöglötök. :D
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

h, 2009-09-14 20:43 Ndy

Ndy képe

Itt legalább értem Júdás Béci indokát: tudom ilyet nem írtál, de: ha megáll az idő, az alkohol sem erjed, és sör sem lesz :D Ez tűrhetetlen, és az univerzum megmentése után kiált! :D

h, 2009-09-14 21:11 Györeizé

Györeizé képe

:D Engedj meg egy idevágó idézetet:
"Oda lett Anglia. Ezt megértette - valahogy sikerült felfognia. Újrapróbálta. Amerika - gondolta - oda lett. Hiába. Megint szerényebben próbálkozott. New York oda lett. Semmi. Eddig se hitt a létezésében igazán. A dollár - gondolta - egyszer s mindenkorra lezuhant. Enyhe borzongás. Elsöpörték a Bogart-filmeket - mondta magában, s ez jócskán mellbe vágta. McDonalds - gondolta. Nincs több hamburger, se hot dog.
Elájult."
:D
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

h, 2009-09-14 21:12 Lazarus

Lazarus képe

Hm, bennem ez a látomás fel sem merült. Persze, lehet, hogy én vagyok a hülye. Úgy raktam össze a dolgokat, hogy Bélus verselget, fejére esik a vödör, "megkattan" (de ismerős ez valahonnan!), aztán megtörénik, aminek meg kell, így a kétkezi munkás kvázi megmentette a világot.

h, 2009-09-14 21:20 Györeizé

Györeizé képe

Ja, vagy megölte, vagy a jóég tudja. :D Igazából Béla előtt sem tiszta, csak azt érzi, hogy mennie kell, de hogy pontosan miért... Hisz a látomásnak vége szakad ott, ahol a gyerkőc eltapossa az órát, s vele együtt az idő utolsó maradékát is; hogy aztán mi következik, rejtély még Béla előtt is. A harminc ezüsttel arra akartam utalni, hogy ahogyan Júdásnak sem volt választása, és be kellett töltenie a szerepét, az igaz Bélára is: ott kell lennie, mert... csak. :D
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

h, 2009-09-14 21:24 Lazarus

Lazarus képe

Júdás egy seggfej. Bocs ehhez már csak ennyit tudok hozzátenni (egyébként idézet a Biff evangéliumából, Christopher Moore-tól -ez itt a reklám helye- ami baromi jó). Ja, és tetszett, elkapott a hangulat, jó a fogalmazás, és ez most "ütött".

h, 2009-09-14 21:55 Györeizé

Györeizé képe

Akkor tolj rá egy ötöst, brada. :D VICCELEK! :P Most már tényleg el kell olvasnom a Biff evangéliumát, sokadszorra hallok róla. Örülök, ha "ütött", de rakj rá jeget gyorsan; lehet, hogy holnap jön a világvége, te meg ott állsz majd monoklival, miattam. Bár.... Béla is kapott egy sallert, ugye, most meg te is... Lehet, hogy te vagy a... Lazarus, most miért turkálsz abban a homokozóban...?! :shocked:
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

sze, 2009-11-04 11:02 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Biff evangéliuma KÖTELEZŐ, neked meg pláne, kis Informátor! ;>

h, 2009-09-14 19:17 Smilezolika

Smilezolika képe

Hú. Rákattantam. Nagyon jó. Douglas Adams ugrott be egy csomószor. Nem a harsány, hanem az, amelyik - most nem jut eszembe pontosan hogyan is - leírja, hogy egy berlini kávéház teraszán ülő lánynak végre beugrik, mi a megoldás az emberiség össze problémájára, de már nem mondhatja el senkinek, mert közben vége a világnak. Ez ötös.

h, 2009-09-14 19:25 Györeizé

Györeizé képe

Igen, Adams-ben én is azt szeretem nagyon, hogy a látszólagos harsányság mögött azért van tartalom rendesen. Olyan tartalom, ami gyakran keserédessé teszi a humort (bevallom, én az Útikalauzon legalább annyiszor elérzékenyültem, mint ahányszor leestem a heverőről kacagtomban; nem, nem Chesterfield, de azért heverő ;) ).
Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

k, 2009-09-15 09:40 Kentaur

Kentaur képe

Na végre!
Tudtam, hogy benned van, most előjött. (kezét dörzsöli és üdvözülten vigyorog)
Ez olyan volt, hogy nyammmm, és lenne hatos, hogy adhatnék, így csak ötöst kapsz. Abba ne hagyd! Szerintem megtaláltad a stílusod, ütött-vágott, gyönyörűséges volt.
Kedvenc részeim:"Mosolygott, ahogy a pillanat hiányába fagyott, képpé dermedt világot fürkészte: az aranyló szárnyakat, szarvakat és más, azonosíthatatlan testrészeket, melyeket a legfeljebb kétlábú lények mindig is magukon viseltek, de sem egymáson, sem magukon meg nem láttak soha..."
Ó, igen.
"érezte, ahogy bizonyos szagok egészen az emberi elmék legmélyéig hatolnak, hogy ott bonyolult matematikai formulákba rendeződjenek, fémes íz kíséretében, ami nem az emberek nyelvén jelent meg, hanem kinek bokatájékon, kinek a mutatóujj körme alatt, kinek pedig a vállára vetett táska legmélyén; halotta, ahogy az emberek szívében beálló csönd vákuummá változik, és a világ eresztékeit ropogtatja."
oh, yeeeesssss, baby.... :-D
Ezt lementem. Köszi.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

k, 2009-09-15 11:04 Györeizé

Györeizé képe

Honnan tudtad? :) Tudom, ez hülye kérdés egy olyan emberhez, akinek egy vesébe látó, lángoló szem az avatárja (egy aranyló szem, ráadásul ;) ).
Ez jólesett, köszönöm. Igyekszem majd, de nem írhatok mindig ilyet, mert akkor unalmassá válhat ("á, csak újabb költői Györeizé-írás..."), néha kell majd egy-két szokásos idióta, meg nulla jellemábrázolásos, nulla konklúziós nihil is, hogy meglegyen a lelki békém. ;) Ezt is párhuzamosan írtam az "Anya csak egy van"-nal, valahol azzal alkot egészet, legalábbis nálam, perpillanat. És ha Ndy ezt véletlen olvassa, akkor most már tényleg joggal mondhatja: "Ugyeugye? Nekem osztja az észt, közben meg...". :D Hát ja. :D
Bocs, beszélek össze-vissza, zavarba hoztál. :D Én köszi!
EK: VEDER: irigylem Ekát, annyira ösztönösen tud a lényegre tapintani, hogy elképesztő.
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

k, 2009-09-15 11:11 Ndy

Ndy képe

Oké, mindenkinek megvan a maga heppje. Nálam például főhősnő ritkán maradt életben, akkor is örökre eltűnt. Te pedig átáramoltatod magadon az univerzumot a lehető legkisebb transzformáció elvén.

k, 2009-09-15 11:19 Kentaur

Kentaur képe

Igen, valóban hülye kérdés. :-D
Nem kell mindig ilyet írni, ezt különben is csak megfelelő tudatállapotban lehet. (mikor elgurult a gyógyszer, vagy fölcseréltük a pirulákat. Ugye mondtam, hogy NE VEDD BE A PIROSAT?! :lol: )

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

k, 2009-09-15 15:41 Györeizé

Györeizé képe

:D Bocs, de a "ne vedd be a pirosat" kapcsán hirtelen egy anyuka ugrott be, aki a kislányát okítja a nemi betegségekről... Jajjistenem, pedig mondták, hogy ne szívjam el azt a zöldet. :lol:
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

k, 2009-09-15 16:33 Lazarus

Lazarus képe

Nem elsőre, de leesett. És most fáj. Megyek és kiheverem. (A mondatot meg félreteszem ínséges időkre)

k, 2009-09-15 18:21 Mickey Long

Mickey Long képe

Ez sokkal jobban tetszett, mint az "Anya csak egy van". Nagyon tetszik az egész megközelítés, és jól megoldottad.
Az egyetlen ami nekem most nem jött be ( de lehet, hogy a mostani hangulatomban van a hiba) , az a (számomra) kicsit túlírt mondatok. Emiatt nekem lecsúszott az ötösről...
Lehet később újra kellene olvasnom...
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

k, 2009-09-15 19:22 Györeizé

Györeizé képe

Köszi, Mickey.
Valóban, sok a cikormányos, pontosvesszős, hosszú mondat, meg a jelzők is tolulnak, de akkor csak így tudtam elcsípni (valahogy) az adott hangulatot. Ez még így is kábé csak a tizede annak, ami fejben "rámborult". :) Majd idővel talán összejön, hogy kicsit "hidegebb" fejjel írjak ilyet, úgy, hogy közben a hangulatból se essek ki, egyelőre így sikerült. ;)
EK: HANGA: igen, rohangáltak a hangák az agyamon, úgy meg nehéz. :D
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

k, 2009-09-15 19:28 Mickey Long

Mickey Long képe

Én is jártam így az egyik "halálos" írásommal.
Nem azt mondtam, hogy nem jó, hanem hogy szerintem én nem vagyok jó passzban hozzá...
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

k, 2009-09-15 19:44 Györeizé

Györeizé képe

Én sem azt mondtam, hogy nem jó, hanem hogy ilyenre sikerült. ;)
Elgondolkodtattál ezen a "hangulat", meg "jó passz" dolgon; nemrég eszembe jutott, hogy meg kéne néznem újból a Twin Peaks-t, mert hogy régen nagyon szerettem, le is töltöttem az első részt, nekiálltam, de nem jutottam tovább az első öt percnél, egyszerűen nem ment. Ott állt a gépemen két hétig, mire megnéztem, viszont akkor meg odavágott rendesen.
Csak a saját írásoknál az a fura, hogy amikor írom, elég sajátságos hangulatban tudok lenni, és még megközelítőleg sem tudom elképzelni, hogy másban milyen hangulatot vált ki, vagy milyen passz kell ahhoz, hogy élvezzék, és hogy az a hangulat hasonlít-e az enyémhez, vagy sem. Ez fura. Ahány ember, annyi hangulat.
De ez csak egy kis filózgatás. :)
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

sze, 2009-09-16 06:59 Kentaur

Kentaur képe

Nekem jó, mert miközben írom őket, aközben olvasom...úgy értem, hogy nem találom ki előre, hanem jön, én meg mint olvasó sokszor felröhögök:ezt a marhát! Jah, ez én voltam.... :-D

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

cs, 2009-09-17 11:22 Onix Titan

Onix Titan képe

Bajban vagyok, ugyanis csak egyszer lehet szavazni, pedig mind a novella, mind a vers az elején külön-külön is megérne egy-egy ötöst ;).

Nem tudok belekötni, nagyon jó lett.
_______________________________

"Analóg pasas vagy egy digitális világban, ugye?"

cs, 2009-09-17 11:50 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Amúgy a vers volt az alapja az egésznek; a buszon ücsörögtem, mikor beugrott, és később onnan "szabadult el" a többi. Mivel a Karcra már nem lehet verset fölrakni, gondoltam, írok hozzá egy sztorit, és úgy örvendeztetem meg vele a tisztelt olvasóközönséget. :lol:
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

cs, 2009-09-17 14:45 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hát, ez valami elképesztően jó, az öt csillag tulajdonképpen rettentő kevés
elismerésem kifejezésére. Grat!
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-09-17 15:08 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm! :oops:
EK: FITTY: maximum rád hányom, EK, ha továbbra is hülyeségeket beszélsz.
- Jobb egy fütty holnap, mint egy fitty ma - mondta a fatty. - Mondanék mást is, de most csak ennyire futtya - tette még hozzá, majd főttyapta sapkáját siltjét, a Napba nézett, és szublimált.
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

p, 2009-09-18 18:28 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Nna, látod, EZ kiváló.
Valahogy így néz ki egy nívós, a dolgokat helyükön kezelő, misztikus novella.
5*
És mert pénzt nem utaltál ezt is elfogadhatod: Gaimen hasonló novelláival egyenértékű.

p, 2009-09-18 18:54 Györeizé

Györeizé képe

Köszönöm, Konrád. Gaimentől ugyan még nem olvastam, de pont tegnap néztem egy filmet, aminek a forgatókönyvét ő írta: MirrorMask, vagy magyarul Tükörálarc a címe. A sztori sem rossz, de ami igazán jó benne, az a képi világ, Dave McKean "tálalásában"; ajánlott!
EK: BAUER: igen, EK, John Bauer szintén kitűnő művész volt, kösz, hogy ajánlod.
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

sze, 2009-11-04 11:06 Randolph Cain

Randolph Cain képe

OFF ajánló következik egy Gaiman rajongótól: MirrorMask nagyon jó, de mint tudjuk a Hellboy kettő képi világa is egy az egyben tőle származik, nomeg filmen ott a Csillagpor (persze könyvben jobb! ;) ) Ha már könyvnél tartunk, ami nélkül nem lehet meghalni, az az Amerikai istenek c. remekműve, meg a Sosehol... ajánlom továbbá a Törékeny Holmik és a Tükör és Füst c. novellás gyűjteményét, és akkor asszem mindent felsoroltam ami magyarul megjelent nálunk :D

sze, 2009-11-04 13:54 Blade

Blade képe

Könyvek fórum topik. ;)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

sze, 2009-11-04 14:11 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Haver, és az Elveszett Próféciák, amit Pratchettel közösen írt?
Szégyelld magad! :D
Ez persze Borisznak szólt!
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2009-11-04 14:23 Sren

Sren képe

Borisz? 8O

sze, 2009-11-04 14:42 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Mea culpa! Ne bánts, jó leszek... :D

sze, 2009-11-04 14:55 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Na, most az egyszer még...
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-18 19:13 Valentina (nem ellenőrzött)

Köszönöm. Ez minden amit mondhatok. Az ötöst pedig természetesen megkaptad...
...találkozunk a Titkok Városában...

p, 2009-09-18 20:01 Györeizé

Györeizé képe

Én köszönöm, Valentina, és örülök, hogy tetszett!
EK: ISZOM: oké, EK, erre tényleg ihatunk egyet. Kettőt. ;)
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

sze, 2009-11-04 11:01 Randolph Cain

Randolph Cain képe

No, kedves Zé! Te mindig meglepetést okozol... írásaid többségét már magamévá téve bátran állíthatom, hogy (na nem úgy tettem magamévá! :P ) mindig van új a Nap alatt, jelen esetben a föld alatt. :)
Ami nagyon tetszett: a képek, a komoly játékosság a lábakkal, a júdásmotívum :D
Ami nagyon nem: a bonyolult mondatok néha az olvasási élmény rovására mentek... nagyon hosszúak, és van bennük néhány helyen szóismétlés is... (de mint tudjuk ez a javítható része a dolognak ;) )
Kezet fognék veled amúgy virtuálisan, nem csak azért mert elkaptad a ma reggeli hangulatom, hanem azért is, mert előre felhívtad rá a figyelmem hajnali negyed négykor! :D Mi van ember, te a jövőbe látsz? :lol: Szal összességében nyugodt szívvel, és kellemes élményekkel a hátam mögött adhatok rá egy hármast... ööö... töst! :D

v, 2009-11-08 10:11 Györeizé

Györeizé képe

Kösz, Macsek! :) A bonyolult mondatok tényleg bonyolultak, mert még nem tanultam meg, hogyan kell, vagy lehet egyszerűen írni bonyolult dolgokról. De már érzem a kiindulópontot, valahogy így néz ki: "Történetünk itt és most kezdődik, kedves olvasó, eztán rendkívül bonyolult dolgok történnek, majd a történet véget ér. Vége." :D Egy sms-novellának ez kiváló, nem? Bár ez is tele van szóismétléssel... :( Na mindegy. Köszönet, hogy olvastad, és a véleményt is!
___"Ma van eddigi életed utolsó napja"___

___"Grrr... Vau" - Bobi, hétéves keverék kan___

v, 2009-11-08 10:49 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Zé, te tiszta lökött vagy! :D Még ezt is egy mondatban írtad meg :lol: Reménytelen eset vagy, de így van ez jól... :P :)