Bőr

Ott álltál.
Álltál és nevettél.
Kinevettél, hogy milyen gyenge vagyok. Gyenge, mert az arcom már megint nem bírta el az öklöd súlyát. Azzal az undorító, perverz vigyoroddal néztél rám. Még most is a szemeim elé tudom képzelni, ahogy felkacagtál és a nadrágodból kifűzted az övedet. Vastag, fekete, bőr öv volt, tőlem kaptad két éve karácsonyra. A csatja fém volt,fájdalmas sebeket ejtettél vele.
Ahogy meglóbáltad az övet, már tudtam mi jön. Ezúttal nem sikítottam, bele akartam halni a fájdalomba. Hasra fordítottál, felgyűrted trikómat, majd a bőr hangosan csattant a bőrön. Pontosan huszonötször vertél el az övvel aznap. Legalább ezt megszámoltam, ha már a könnyeimet nem bírtam.
Visszafordítottál a hátamra, a felsőmet teljesen szétszakítottad, majd kicsatoltad a melltartómat is. Azt hittem, hogy ezután az jön, mint oly sokszor, megerőszakolsz, de nem. Ráültél csípőmre és addig helyezkedtél míg nem láttad a kínt az arcomon. Eszelős vigyorral néztél rám. Fogtad fekete segéded és a nyakam köré tekerted. Egyre szorosabbra húztad,vártad mikor kapálózok levegőért. Nem volt időm ilyenekre.
Már végleg elbúcsúztam mindentől mikor végül elengedted az övet és élvezettel nézted ahogy nagy levegőket veszek. Eztán jött az, aminek jönnie kellet. A szoknyámat fel, a bugyimat pedig lehúztad. Már rég nem volt méltóságom. Nem éreztem ahogy belém csúszol, túlságosan megszoktam vagy csak a légszomjammal voltam elfoglalva, már magam sem tudom. Mozogtál bennem, erre még emlékszem. Az is tisztán él emlékezetemben, ahogy az arcod furcsa grimasszal jelzi, hogy a testi Mennyország kapujában vagy, bár lehet ez is csak korábbi emlékek árnya. Aztán semmi.
Semmi után fehérség. Azt hittem végre meghaltam. Nem hittem, inkább reménykedtem. De sajnos nem így volt. Kitisztult látásom és muszáj voltam rájönni, hogy egy kórházi ágyban fekszem. Szokás szerint idegesítettek a csipogó gépek és a karomban lévő branüll, amin keresztül belém csepegett az infúzió. Túl sokszor voltam már itt. Utáltad ha idáig fajultak a dolgok, ezért is én voltam a hibás, mint szokás szerint mindenért.
Egy óra telt el, aztán bejött a nővérke. Ingatta a fejét, kíváncsi voltam ezúttal milyen hazugságot mondtál a mentősöknek. A nő már volt bent nálam párszor, kérdezés nélkül kezdett mesélni. Elmondta, hogy kiraktál a sarokra és névtelenül hívtad őket, majd magamra hagytál a mentő érekézéséig. Nem szóltak neked, nem tudtak elérni. Aztán nagyot sóhajtott, innen tudtam, hogy rossz híre van. Terhes vagyok. Tőled. Már nem tudom mit mondtak hanyadik hónap, csak a keserű kínra és édes örömre emlékszem. Valahol örültem, mindig anya akartam lenni, de nem tőled. Aztán még mielőtt túlzottan belelovaltam volna magam a dolgokba, lemondtam. Tőled nem kell. Tőled semmi sem kell. A nővérke nem lepődött meg, mikor közöltem vele, hogy intézze el nekem az abortuszt. Így a legjobb. Amúgy sem lett volna egészséges, ahhoz túl közeli volt a kapcsolatunk. Testvérek voltunk.
Egy hónap után mentem vissza hozzád, addig a kórházban voltam, a sérüléseimet már nem is érdemes számba venni. De te nem voltál ott, egyik cuccod sem. Te és a holmid is eltűntetek. Örökre.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-04-06 19:46 Kelvin

Kelvin képe

Ez az ismételgetés nem áll jól az írásnak, ahogy a vesszőhibák sem.
A történet nem tetszik, mert a vége miatt bármit belemagyarázhatsz, és küldhetsz művészien talányos szmájlikat, ha valaki belekötne valamibe. Legyél egy kicsit bátrabb, merd leírni, amit akarsz. Egyelőre a véleményem áldozathibáztató, de mivel ebben a történetben csak a nővér nem elmebeteg, felesleges belemenni a motivációkba.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2017-04-06 20:51 Tim

Tényleg nem szerencsés ilyen ismételgetéssel kezdeni egy novit. A jelenséget önindítózás néven ismeri a szakma. Idézem a lényeget:

„Bekezdésekben szokott előfordulni. Nem viszik előre a történetet, csak növelik a karakterszámot. A hiba leginkább azért fordul elő, mert az író nem biztos magában, mintegy keresi a megfelelő szavakat és/vagy ábrázolás helyett körülírással próbálja megjeleníteni a dolgokat.
Példa:
A férfi várt. Várt, mert nem jött még el az idő, várt, mert elsöpörte kétségeit a remény: de leginkább azért várt, mert várnia kellett.”

cs, 2017-04-06 21:00 Sednol

Sednol képe
3

Szia!

Ez nekem tetszik, de nagyon.

Egyet értek Kelvinnel, irtsd ki az ismétléseket, csak gyengítik a mondanivalót. Az ilyen írások akkor ütnek nagyot, ha a lehető legrövidebben, ütősen vannak összerakva. Nem kellenek körmondatok, csupán a nyers valóság.

Az egész egy villanás, nem több. Egy emlék felbukkanása a tudatod tengeréből, ami aztán egy pillanat alatt szétmállik a felszínen. Ilyennek kell lennie: egyszerű, lényegre törő mondatok, semmi mellébeszélés.

Van egy ajánlatom. Ha már Kelvin rakott téged ki, akkor olvasd el tőle az Angyalka című novellát. Mindent meg fogsz érteni.
„Hasra fordítottál, felgyűrted trikómat…” - a trikómat.

„Pontosan huszonötször vertél el az övvel aznap.” Ez így nem jó. Azt akartad írni, hogy huszonötször csaptál, vertél rám. A vertél el, az azt jelenti, hogy elverlek egyszer (ami több ütést jelent), majd huszonnégyszer lejátszódik mindez. A szavak fura kis szerzetek, figyelj a pontos jelentésre.

Mutatok valamit:
„Legalább ezt megszámoltam, ha már a könnyeimet nem bírtam.”
„Megszámoltam, ha már a könnyeimet nem bírtam.”
Szerintem a második lényegre törőbb, nyersebb.

Olvasd el Kelvin írását, segíteni fog!

Minden hiba ellenére, adok neked egy hármast.

Kíváncsian várom a következő történeted.

cs, 2017-04-06 23:03 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Számomra alapvetően semmi újat nem mondasz azzal, hogy sok beteges, erőszakos és perverz dolgot egymásra pakolsz, hogy sokkolj, de valójában hiányzik mögüle a háttér, a motiváció és valamiféle együttérzés, ahhoz, hogy hasson.

Igazából ez nagyon az az eset, hogy majdnem mindent mondasz, de semmit sem mutatsz, annak ellenére is, hogy mivel indítod a novellát. A sokkolás akkor működik igazán, ha aprólékosan felvezeted, esetleg ambivalensen ábrázolod a karaktereket, hogy a végén az olvasó gyomrost kapjon attól, és felkiáltson magában, hogy "Bazmeg ez a testvére volt!".

Ha azt mondom, hogy valakit megerőszakoltak az szomorú ugyan, de nincs sok közöm hozzá. Ha találkoztam az illetővel, hallottam beszélni, cselekedni, kutyát rugdosni vagy macskát simogatni, megismertem a gondolatait, még talán át is éreztem néhány problémáját, akkor már sokkal többet is gondolhatok róla annál, hogy micsoda szomorú egy eset.

A vesszőhibák amúgy tényleg zavaróak.

p, 2017-04-07 08:09 Kentaur

Kentaur képe

Üdv a Karcon!

Előre bocsájtom, hogy kezdő írásnak ígéretes. Talán már körülnéztél itt, és látod, hogy ez egy műhely, tehát ha érdemes veled foglalkozni, akkor nem buksisimit kapsz, hanem cincálást. Egyszóval a műveddel való törődést tekintsd érdemnek, mert az is.

Hm, még jó is lehetne. A nő lelki folyamatairól semmit nem tudunk meg sajnos, pedig ilyen esetekben szerintem fontos lenne néhány motiváció, amivel az áldozathibáztatást is el lehet kerülni. Amiből lejön, hogy a nő nem hibbant, abberrált mártír, aki szándékosan nem tesz semmit, hanem egy áldozat, pont olyan, mint más is lenne/lehetne az ő helyében. Hogy ő valaha erős volt, határozott volt, hogy ahogy minden áldozat, ő is úgy kezdte, hogy ő soha nem hagyná, hogy megüssék. Hogy már megpróbált menekülni, de lebukott, megtalálta, és a bosszú olyan kegyetlen volt, ami után halálosan retteg. Hogyan tört meg a lelke, az önbecsülése fokról-fokra, hogyan kerítette hatalmába az agresszor testi-lelki bántalmazása, mindig csak egy kicsivel az alatt, ami a nő határa volt, hogyan húzta ki ezt a határt a végletekig az agresszor.
Ezekből legalább egy kicsi azért lenne fontos, mert enélkül soha nem érthetik meg az áldozatokat, és csak annyit látnak, hogy "minek hagyta?", azt kell elmondania az ilyen írásoknak szerintem, hogy de igen, veled is megtörténhetne, akárhogy nem bírod most elképzelni...azt, hogy az ilyesmi nem úgy kezdődik, hogy rögtön véresre verik, hogy micsoda agymosás és manipuláció van mögötte, hogy előtte észrevétlenül elszigetelte mindenkitől, akitől segítséget tudna kérni, összeveszejtette a szüleivel, barátaival, mindezt úgy, hogy úgy tűnjön, azok árulták el a nőt, és fordítva is. Tanukat hoz arra, hogy az áldozat rosszul emlékszik a dolgokra, elduja a dolgait, és azt állítja, ő keverte el, tanukat hoz arra, hogy a nő olyat tett vagy mondott, amit valójában nem, hogy nem megbízható, egészen addig, míg elkezd kételkedni önmagában és az ép eszében. És az agresszor persze néha kedves, néha olyan szerelmesen viselkedik, hogy csak na, nem is tudna élni a nő nélkül. Másokkal mindig nyájas, kedves, segítőkész tündérbogár, hogy ha az áldozat valamit állítana róla, el se higgyék neki. Befolyásos barátok, akik pokollá tennék a nő családjának életét, bűnöző barátok, rendőr haverok... Ó, mennyi trükk van! Az első pofon bizony csak a századik lépés az úton. Ezért hiányolok ha nem is százat, de egyet-kettőt ezekből a lépésekből, mert most csak a végeredményt látjuk, ahogy a társadalom is azt szokta, és nem értik, hogyan kerülhet valaki ide "önszántából".

A vesszőhasználat borzasztó, de ezt mások is mondták, és az ismétlés az elején valóban nagyon gyenge kezdés, amit a külön lebegő mondatok csak erősítenek. Az ismétlések később is visszatérnek, néha önmaguknak ellentmondva. Értem, hogy próbálod érzékeltetni, hogy a nő számára "megakadt a lemez", de ennyire sok belőlük inkább rövidtávú memóriavesztést sejtet. Néhány helyen sokat "volt"-ozol, és indokulatlanul szaggatott az előadásmód, rövid tőmondatok, amelyekből néhány valóban zaklatottságra utal, ennyire sok viszont simán gyermeteggé teszi az elbeszélőt. Röviden: néhány helyen túltoltad, pont ott, ahol nem kellett volna, és hiányzik néhány dolog, pont, aminek nem kéne. :-D
De egy közepes nagyon szép kezdésnek számít. A legtöbben két-három viszadobott művel kezdik errefelé, meg utána jó pár egy-két csillagossal.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2017-04-07 12:11 Roah

Roah képe

Ne haragudj, de ennek az írásnak nem hiszek.

"Hasra fordítottál, felgyűrted trikómat, majd a bőr hangosan csattant a bőrön. Pontosan huszonötször vertél el az övvel aznap."

Még öt csapás után sem lehet háton 'feküdni', nagyjából a tizedik körül veszthető el az eszmélet is.
Fekvés?

Nincs gondolat - vagy ha van, az párhuzamban jön a fájdalommal.
(Ha gyomrost kapsz, például, olyan egészségeset, bordák alá, akkor lehet összeszorított fogsorral tűrni, és másra koncentrálni, de hogy közben fénysebességgel jön fel a gyomorsav, vagy az, ami a gyomorban van, minimum egy vödör nyál, az biztos. Esetleg véres nyál. És jön, jöhet is kifelé - a gondolatokat ez blokkolhatja, vagyis az, hogy ne buggyanjon ki a cucc. Ez a mutatvány vagy sikerül, vagy nem.)

"Visszafordítottál a hátamra, a felsőmet teljesen szétszakítottad, majd kicsatoltad a melltartómat is."

Igen, lehet elöl-kapcsos melltartó is, magam is kedvelem, de általában hátul van a kapocs.
Ezt csak megjegyeztem.

"Ráültél csípőmre és addig helyezkedtél míg nem láttad a kínt az arcomon."

Á, és nem ordít a hátát égető-maró, lüktető, húsig vágott, vérző, friss sebek miatt, nem érzi, hogy még mindig ott a szíjat a bőrében, nem érzi a nyomát?
Szívből sajnálom, de ezt nem veszem be.
'Jaj' 'Áucs', 'Istenem, segíts!' 'Úristen!" 'Ne!' 'Vége? Mikor lesz már vége?!" "Mindjárt vége!"
Ez a sérülés...ez annyira fájdalmas, hogy legalább egy ordítás még a legmagasabb fájdalom-küszöbnél is megtörténik, legalább egy.
Ez egy olyan pont, ahol nem lehet semmi másra gondolni, nincs gondolat, csak a fájdalom van, a fizikai fájdalom.
Ezt csípőre üléssel?

"Ráültél csípőmre és addig helyezkedtél míg nem láttad a kínt az arcomon."

Ezt inkább érezni, mint látni: a megalázó gúnyt, a dominanciai mosolyt. Ha könnyes a szem, ég, lángol, mint a franc, akkor csak találgatható, hogy mit látni.

(Itt jutott először eszembe a Szürke ötven árnyalata. Szívből sajnálom. Szinte vártam, hogy jöjjön a jelszó: 'vörös!" Annak sem hittem. A BDSM-ből egy blődli játszótér készült, megtévesztve a közönséget. A BDSM ritka durva buli, és nem egy helikopteres, kettőt a popsira csapkodó, gyengéden elfenekelő világ.)

"Nem éreztem ahogy belém csúszol, túlságosan megszoktam vagy csak a légszomjammal voltam elfoglalva, már magam sem tudom. "

...légszomj? Fulladás?
Meg kilóg a nyelv, minél szorosabb a fojtás, annál jobban türemkedik ki a nyelv, folyik az orr, dagad a száj, csurog a nyál - abbahagyom.
Reflexből kapni a nyakadhoz, az övhöz, vagy kézhez - kivéve, ha le van kötözve -, szabadulnál. Ezt egy 'program' teszi, bennünk. Az életben maradási 'ösztön'. Az utolsó pillanatban győz az életben maradási program, szerencsétlen öngyilkosoknál is találnak arra utaló jeleket, hogy az utolsó utáni pillanatban szabadultak volna, csak már elkéstek. (Ez a program gátolhat például abban is, hogy egyszerűen ne vegyünk levegőt - örökké veszünk.)

"Gyenge, mert az arcom már megint nem bírta el az öklöd súlyát. Azzal az undorító, perverz vigyoroddal néztél rám."

Egy ökölcsapás után csíp az orr, vérzik, vérezhet is, sajog az arccsont, kicsordul a könny - alig látsz.

Az ismétléseket, és a vesszőket - aminek elhagyása bizony szövegértelmezési és szinte légzési nehézségeket is okozott -, valamint az ok-okozati összefüggések hiányosságát nem mondom el, már a többiek jelezték.

Nagyon sajnálom, de számomra hiteltelen az írás, hatásvadász, és ahogy fentebb, asszem Ekibácsi is írta, egymásra dobált, mesterkélt - ez nem lenne baj, a baj az, ha az olvasó(k) ezt érzik, vagy felismerik, esetleg mindkettő -, sokkolásra törekvő.

Pont a lényeg nincs benne, ami nem a pofonról szól, vagy arról, hogyan harapja el valaki a nyelvét ettől, és arról, mennyire csusszan bele egyik karakter a másikba, hogy tesók, arról kapásból a Bíborhegy jutott eszembe, szóval ez számomra egy tájékoztatás jellegű írás lett, tényleg ne haragudj, de nekem még brutalitásnak is kevés, mert azon részei nekem hiteltelenek.

Maradj itt, tanulj. :)))

Ha elakadsz, vagy bármi kérdésed van, tedd fel bátran, szekáld csak a Karcosokat. :)))

Isten hozott a Karcolaton!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-04-07 12:32 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez itt nagyon szép, jobb mint az eredeti írás. Csak az a gyanúm, hogy önéletrajzi elemekre épül. Azt viszont nagyon sajnálnám. Szóval, a verés leírása több mint valósághű, annyira életszagú, hogy szinte láttam magam előtt. Sőt éreztem is azt az enyhén savanykás kissé a vasas víz ízére hajazó ízt a számban, ami a feltoluló sav és kiserkenő vér együtt hatásának az eredménye. (Nem engem nem vertek el, csak felborultam biciklivel, innen az emlék) Szóval, ha lehetne értékelni a hozzászólásokat, akkor most szét csillagoznám a helyet, valahogy így ********************************** de nem lehet. Azért akkor is. Az írást nem értékelem, ígéretesnek sem nevezném, bár kétségtelen, jó indítás, csak a József Attiláig visszavezethető harc poétikámba nem fér bele: Jól tudod, a költő sose lódít, az igazat mond, ne csak a valódit. Nos, ez az írás még csak nem is valódi, és hol vagyunk akkor az igazságtól?

p, 2017-04-07 13:47 Kentaur

Kentaur képe

Sren, olvadstad Kingtől A két Rose-t? Na az az, ahol minden a helyén van, überbrutál hiteles részek, például amikor egy gyomros urtán a nő a kötényébe hány, mert a szőnyegre nem szabad. De nincsenek túltolva, láthatóan ez nem a lényeg benne, csupán egy ok, és nagyon hiteles lelki részek, ahogy magába fordul, elveszíti a realitás és időérzékét, ahogy ő szégyelli magát - mert ez az első, amit az áldozat az életveszély elmúltával érez, bizony, nem düh, nem szomorúság, hanem mélységes szégyen, mert a bántalmazás és az erőszak mindig a megszégyenítésről szól, emberi mivoltában alázza meg az áldozatot, és mindig el is éri. Ezt a szégyent hiányolom a leginkább, ami olyan, mint a Kisherceg alkoholistájának szégyene: először csak azt szégyelli, hogy vele megtörténhetett, aztán már azt, hogy nem tett ellene, aztán már azt, hogy retteg, és főképp azt szégyelli, hogy szégyenkezik...rohadtul mindent. Ha volt dühös, akkor azt is.

A Szürke ötven árnyalata egy rossz vicc, de em azért, mert a BDSM-hez képest abban kábé semmi nem történik, mert lehet a BDSM-ből csak egy szolid BD-t tolni és SM-et totálra kihagyni, inkább azért az, mert a BDSM bármilyen formájához szabad akaratra van szükség. Egy BDSM rajongó soha em tudna élvezni egy valódi kínzást, valódi megalázást, mivel a BDSM végeredményében szexuális repertoár, annak meg azért megvan az az alapvetése, hogy nem ártana élvezni. A Szürke ötven árnyalatát inkább ezzel cseszerinették el, amennyire tudom (bevallom, nem olvastam el) hogy a nő benne nem a saját akaratából vesz részt, nincs is neki, és egyáltalán nem élvezi, simán csak az agresszor (nem Diomináns, az ilyen nem az) manipulációjának, hatalmának és egyebének veti alá magát, mert annyi saját gondolata sincs, mint egy marék molylepkének. Márpedig ha bármilyen erotikus-szexuális tartalmat az egyik fél nem élvez, és nem az akaratával történik, az onnantól erőszak, amitől minden épeszű ember, akár BDSM rajongó akár nem, elhatárolódik. Egy Dominánsnak pedig annyira lenne izgalmas egy akaratnélküli, gyerekesen bizonytalan, valójában rettegő, megszégyenített ember szexuálisan, mint bárki másnak: semennyire.

Bocs az offért, de hát a téma kihozza ugye.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2017-04-07 14:43 Roah

Roah képe

Nem Sren vagyok, hanem Ro. ;)

Nem, nem olvastam, csak ismerem a könyvet és a sztorit.

Az írás...nem tudok hinni neki. Melltartóban szíjjal csapkodás? És csak utána veszi le róla, kikapcsolja elől egy pasas, amikor még a csajoknak is meg kell szokni, hol a kapocs, mert automatice hátranyúlsz, szóval rossz a sorrend, meg a többi, irtó direktbe fest nálam.
Huszonöt-csapás, szíjjal? Aztán hanyatt fekszik? Fakír tán a karakter?

Eltört szinte már...mindenem. Csont-reccs. Mindenféle formában raboskodtam már gipszben, de olyan is történt, hogy egyszerre viseltem gallért - gerinchez kellett -, és fekvő gipszet, bokától combig fazont, mert a térdem harántba törött el, behorpadt a patella, mint egy ping-pong labda.
Szóval frankó kollekcióm van, és emlékem, igen, de ha van sérülés, amivel nem lehet háton épp ésszel feküdni, az a korbácsolás, pláne nem huszonöt után. Ki lehet bírni, bármit ki lehet bírni, mindent ki lehet bírni - ha mák van, akkor hamar elájulsz, mintha csak így védene meg az agyad.
Vagy inkább Isten.

A megalázás és a hatalom a dominancia lényege, nem a sex.
A birtoklás. A tulajdonnak tekintés. Erről szól ez az egész.
Szégyen? Az. De sokkal több munkálat van abban, hogy ne lássák meg. A szökés és menekülés. Abban is.
Háttér - ha a családban előfordult erőszak, mondjuk egy brutális, agresszív anya, vagy bárki, amit 'normának vél valaki', akkor különösebb erőfeszítések nélkül áll össze valaki egy ilyen formával, vagy tűri el, hiszen ez a 'norma', az otthoni modell, minta, kvázi az áldozatok nagy része összeáll a saját gyerekkorával, 'anyuval', 'apuval', mert hiszi, hogy így kell, hiszen otthon is ez volt.
Aztán öntudatára ébred, mint a szkájnet, és jön a menekülés, hát jah.

Az ilyen erőszakosságnak, agressziónak nem az erotika, és a sex a veleje, még csak nem is a verés.
Ennek a hatalom a lényege, a kontroll, semmi más.

A Szürke ötven árnyalata nagyjából úgy festett előttem, Kenta, mintha Bágsz Báni, vagyis Tapsi Hapsi vett volna fel szegecselt szerkót, és kikötözte volna Csőrikét egy kaktuszhoz, papást-mamást játszani - egy rossz vicc.
A BDSM oldalak elég beszédesek, micsoda frankó promók vannak ott, mit varrnak be, és hova, mennyit, és hányszor, mivel, mit is jelent a domináns - rendre keverik a tisztelettel, nem győztem egy időben mondani, hogy a kettő nem ugyanaz, eme jellegű dominancia nélkül kell feltekinteni egy férfira, feltekinteni és tisztelni -, még szoft-pornó paródiának is rossz volt, elhibázott, és attól külön kirázott a hideg, hogy nagyjából arról szól az a valami, hogy két orbitális pofon között kapsz egy szép nyakéket, meg lesz szép lakosztályod, kvázi laza prostitúciót ábrázolt az egész, és még ezt is bénán.

Pontosan azért lehetne egyébként ennek az írásnak a karakterét hibáztatni - talán ezt érezte Kelvin is, nem tudom -, mert csak nyersen le van dobálva (ez a 'dobálva' szerintem nagyon találó!) az info, számomra hiteltelenül, csúszik logikailag is, meg nálam szerteszét, a téma az, ami ilyenkor idevonzhatja a népet, kábé úgy, mint éjjel a lepkéket a lámpafény.
A hatásvadászat nem a világom. Nekem...nem élő, művi, műanyag, minden ízében műanyag.

Bocs szintén az offért, látod, ezt mondom: a téma az, ami ezt teszi. ;) A reakciókat. ;)
A családon belüli erőszak szerintem egyidős a világgal; a díszlet és a divat változott, de a többi változatlanul állandó, ugyanaz marad, ezért is gondolom azt, hogy nem elég erről eleget írni, de a tematika kivitele borzolhatja a kedélyeket.

Maradjon a szerző, mert szívesen megnézném más tematikájú írását is, hogy abban miként ír.
Hm? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-04-07 18:37 Kentaur

Kentaur képe

Még mindig le van állva az agyműködésem, látszik, az agyamban jó volt, aztán nem azt írtam... :-D Szerintem még pár napig nem is próbálok komoly dologhoz nyúlni.
Amúgy nagyjából egyetértek, csak az áldozat felől néztem, mikor a közvetlen kín elmúlik, leginkább a szégyen tartja vissza. Az más kérdés, hogy az agresszor a hatalomért csinálja, nyilván azért, aminek a szexuális erőszak is egy eszköze, igazából nem a szexről szól, csak azzal pompásan meg lehet alázni bárkit.
Azért is gondoltam, hogy kevesebb konkrétum és több belső érzelem jobb lenne, mert azt nem kívánhatjuk, hogy ilyen fizikai traumák hatásairól bárki tudjon, de félni, szégyenkezni mindenki szokott, talán kicsit depiközeli is volt már, csúszott már szét, csak fel kell nagyítani ezerszeresére. De amúgy ja, ez így a fizikai részt illetően is hiteltelen, meg a lelki részt illetően is, vagyis az inkább nincs is benne.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2017-04-07 18:49 Roah

Roah képe

"Még mindig le van állva az agyműködésem, látszik, az agyamban jó volt, aztán nem azt írtam... :-D"

Aha. :D
Nem baj, ez lesz a trend a környéken. ;)

Most sarkítani fogok, de nincs más választásom, hogy röviden elmondjam, mi is a problémám az írással.

"A kurvának nem a sexért fizetnek, hanem azért, hogy elmenjen."

(Egy szórakozóhelyen mondta nekem egy tündéri prosti, enyhén spiccesen, aztán adott a homlokomra egy puszit, és eltűnt a tömegben.)

"De amúgy ja, ez így a fizikai részt illetően is hiteltelen, meg a lelki részt illetően is, vagyis az inkább nincs is benne."

Pontosan.
Meg lehet írni a kettővel, ahogyan Dóri mondta lentebb, igazi szakmai bravúr - Kelvinnek összejött A nyár utolsó napjánál, és neked is, a Boldogság erdejénél, ahol szűk mozgástérben csapatáttok a családon belüli erőszakot, Alfredo is bravúrosan közelítette meg a témát, szóval nem lehetetlen ez -, de nagyon kell tudni hozzá írni.
Az egyik legkényesebb terep szerintem az irodalomban.
Az a lényeg, hogy ne fessen úgy, mint a pénzt kolduló plakátokon a beteg gyerek tekintetek, amire a gyerekeket szinte (ki)használják.

És erre a témára hasítsunk valami vidámat, hm? :)))
Oldásként?

És elnézést az offért.
Mindenkitől.

https://www.youtube.com/watch?v=6IUG-9jZD-g

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-04-07 13:38 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kiváló hozzászólások jöttek! Azt viszont te tudod, hogy akarsz-e ezzel kezdeni valamit, vagy csak próba volt ebbe a világba. Ha szeretnéd ezt a vonalat folytatni, két tök ellentétes vélményt is kaptál, merre haladj. Kentaur a domestic noir világát javasolta, a lélektani hátteret és az ilyen kapcsolatok kialakulásának bemutatását. Ez ugyan csak az én véleményem, de ezt nagyon nehéz röviden, nem véletlenül főképp regényes zsáner. Ha ez az út érdekel, nem lesz könnyű dolgod.
A másik javaslatot Roah mondta: egyrészt óvott az átlagos Szürke ötven árnyalata és hasonló mű-erőszak bemutatástól (bár van benne pénz, de ha azt az utat választod, szőjj bele több blődséget és sok-sok szerelmesnek mondott pillantást meg iszonyú rakás pénzt, az láthatóan mindent megold); másrészt a testi folyamatok realitását hiányolta. Lehet írni az erőszakról a lélektant épp csak érintve, de akkor keményen naturalistának kell lenned, hogy az olvasó lélegzete is elakadjon. Olyanoké is, akik Kinget reggeliznek és Bret Easton Ellis a vasárnap délutáni szórakozásuk. Az embertelen brutalitás szép, hosszú leírása sem egyszerű (cél nélkül meg totál értelmetlen, de technikailag tényleg nem egyszerű).
Válassz! A kettő együtt rövid műben nem működik, nincs rá elég hely - csak a finom utalások ugyanennyit adnának hozzá a műhöz, a realitás pedig duplázná a karakterek számát. Maradhat a hosszabb terjedelem is, csak akkor vigyázz, hogy hiteles maradj. Ilyen komoly témák tisztességes megírása elég komoly kihívás (pszichésen is).

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2017-04-07 16:00 Gitáros

Gitáros képe

"aminek jönnie kellet" - kellett

Írástechnikai hibákra most nem térek ki, itt nem az a lényeg.
Roah és mások már alaposan kielemezték ennek az erőszakolási dolognak a mibenlétét, lényegét, testi és lelki vonatkozásait.
Mi, férfiak valószínűleg - sőt, biztosan - nem tudjuk igazából átérezni a fizikai kínnak, a lelki kiszolgáltatottságnak azt a fokát, amit egy nő olyankor él át, amikor megerőszakolják.
(Bár, ha jobban belegondolok, amikor például a börtönben erőszakolnak meg fiatal srácokat brutális állatok, az érzés hasonló lehet...:)
De ezen túl, vannak a dolognak egyéb vonatkozásai is.
Amikor valakit fojtogatnak, a levegő utáni kétségbeesett kapkodásnak, az őrjítő pániknak, ami a halálközeli élmény velejárója, a lassan kihunyó öntudatnak, a kidagadó nyaki erekkel való fulladásnak a tünete az elliluló fej, a könnyek, a takony, a nyál összekeveredése, és egy további, nagyon kínos jelenség, amiről szemérmességből nem szoktunk beszélni.
A fojtogatás egy bizonyos pontjánál, amikor már nincs önkontroll, a halál és az élet közötti nagyon szűk mezsgyén, elengednek a záróizmok, és az ember egyszerűen összecsinálja magát.
Bepisil és bekakil.
Na most.
Akármilyen szadista, perverz, elborult agyú állat az erőszakoló, valószínűleg nem akar közösülni egy olyan áldozattal, akinek az alteste - miután lehúzta róla a bugyiját - össze van mocskolva vizelettel és széklettel.
A fojtogatás - egy bizonyos pontig - kifejezheti a másik feletti uralmat, dominanciát, de egy bizonyos határt átlépve, már a leghétköznapibb, undorító és gusztustalan jelenségekbe torkollhat, ami már egyáltalán nem lehet kívánatos ebben az aktusban.
Aztán.
Ha valakit ilyen sérülésekkel kórházba szállítanak, az orvosi team-nek kötelessége a rendőrséget értesíteni!
Olyan nincs, hogy több-kevesebb rendszerességgel ez megtörténik, a kórházi személyzet pedig hallgat és nem lép.

Arról már nem is beszélek, hogy testvérek közötti szexuális kapcsolat - pláne, ha fizikai erőszakkal társul - egyértelműen büntetendő cselekmény.

A novella témája borzasztó, biztosan előfordulnak hasonló történetek szerte a nagyvilágban, de nem így.
Szinte minden pontjában, részletében irreális, túlzó, átgondolatlan.

A szándék, amivel megírtad, becsülendő, az írói megvalósítás azonban nagyon felemásra sikeredett - és akkor még finoman fogalmaztam...
Remélem, semmiféle saját tapasztalatod nincs ilyen téren, akkor pedig különösen igaz az a "karcos" jó tanács, amivel a kezdő írókat szokták biztatni, hogy az író lehetőleg arról írjon, amit eléggé ismer.

Írj többet, mást, az itteni vélemények pedig ne vegyék el a kedved, az egész nem arról szól, hanem a segítő szándékról.
Hajrá!

Miki

p, 2017-04-07 16:48 Roah

Roah képe

Lenne itt még valami, amit sportszerűnek tartok, le szeretném szögezni, tisztázni - off lesz, lájtosan, de a témával párhuzamban marad.

A családon belüli erőszak nem nemhez kötött (!), sőt, legalább annyi nő, illetve anya erőszakoskodik a gyerekével, férjével, élettárásával, mint amennyi férfi, legalább annyira agresszívak, bántalmazóak, lelki-testi terrorban képesek tartani a családjukat, csak még annyi nyilvánosságot sem kapnak az esetek, mint amennyit a női áldozatok, vagy a gyerekek.
Talán a férfiak ezt sokkal nehezebben viselik, sokkal szörnyebb azzal szembenézniük, hogy...mire mennek haza a munkából, hogy netán megint ki kell menteni a pár hónapos gyereküket a feleségük kezeiből, aki azzal szórakázik részegen, hogy a néhány hónapos babája meddig bírja a víz alatt a kádban, és megy a harc a felesége és egy tizenhárom éves kislány között, aki a húgát próbálja kimenteni a takonyrészeg anyjuk karmaiból.
Rengeteg eset van, módszeres családon belüli szadizmusra, kínzásra, megalázásra, tehetetlenségre, amire sose derül fény - elnyeli az idő, a szégyen, de higgyétek el, a lelken nyoma marad minden egyes pofonnak, rúgásnak, férfiaknál is, akik ott sírnak, ahol senki sem látja őket. Gyerekeknél még nehezebb: hát milyen ember az, aki szidja a saját anyját? Nem merik elmondani, soha senkinek. Mindenki az anyjához bújik, róla beszél, te meg rettegsz tőle? Vagy milyen ember vagy te, téged még anyád sem szeret? Milyen férfi vagy te? Nem bírsz egy nővel?
Ha Isten is úgy akarja, épp elmével túl lehet élni, szerintem - de nem mindenkinek van ekkora mázlija.

Szerintem nincs különbség a nemek között; egy agresszív nő, egy anya is éppúgy hatalomnak éli meg a brutalitását a gyerekei, férje felé, felettük uralkodik, ahogyan ezt egy férfi teszi a családjával.

Valahogy kötelességemnek éreztem ezt is elmondani.

És csak drukkolni tudok azoknak, akik átesnek ilyesmiken, akár férfi, akár nő az illető, azzal az üzenettel, hogy nem, nem minden férfi egy állat, igenis a legtöbbje nem egy bántalmazó seggfej és nem, nem minden nő brutális szadista - igen, vannak hegek, van, ami sosem múlik el nyomtalanul, de talán ez így van jól, talán azért marad ott, hogy megmutassa, honnan jöttünk, hogy ne legyen többé áldozat.

Minden mást le lehet egy laza csuklómozdulattal húzni a rötyón, puszit dobni utána, pát inteni, és azt mondani, de jó hangosan ám: Kapd be! Ádiosz ámigosz! :D Azért is jól érzem magam a világban!
...mert meg lehet csinálni!

Az élet egy bazi nagy táncparkett! :D
Yohou! :D

https://www.youtube.com/watch?v=QzhbGaCwBzs

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-04-07 17:51 hamarjában

hamarjában képe
1

Hát èn nem vagyok olyan derűlátó, mint páran. Szerintem egysíkú, fantáziátlan írás, rossz fogalmazással, hiteltelen vagyis inkább rosszul leírt helyzetekkel, pusztán a testvèrerőszak meghökkentő erejère alapoz. Ha ilyenhez nyúl az ember, azt illő sokkal jobban megírni, így pusztán annyi, mint amikor a kocsmában Lajos, a festő elmondja, hány nővel volt èletèben, persze ezt rajta kívül senki nem hiszi el.

na ja (Obb)

szo, 2017-04-08 22:53 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Szeszélyes évszakok. Talán emlékszik még rá valaki. Forgács Gábor. Talán rá is. Keresztbe állt szemű, svájci sapkás részeget játszott gyakran. Felrótták neki, hogy kissé túltolja a figurát, a valóságban nincs ilyen. Már majdnem igazat adott a kétkedőknek, amikor szembejött vele a mozgólépcsőn egy ilyen alak.
A valóság mindig másabb, mint a fikció.
A BDSM is.
Amely nem arról szól, hogyan hasítsunk szíjat a másik hátán.
Éppen ezért háborít fel ez a történet.
Az erőszak meg főleg felba....a az agyamat. Ilyenkor csak kimennék egy mákdarálóval a tömött utcára és.....

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen