Pesti hídfő

- Elnézést, hölgyem, az az én helyem.
- Hozzám beszél?
- Igen, magához, ott a korláton kívül. Esetleg tegeződhetünk?
- Nekem mindegy. Mit akarsz?
- Ne haragudj, de a helyemen állsz. Onnan szeretnék leugrani.
- Megőrültél? Elég nagy ez a híd, menj odébb.
- Megtehetném, persze, de az az igazság, hogy éppen azt a pontot néztem ki magamnak pár nappal ezelőtt. Tökéletes a panoráma, alattunk már egész gyors a folyó sodrása, nincsenek sziklák… gondolom. Zuhanás közben is lehet látni a várat, meg a parlamentet...
- Rendőr vagy? Azért jöttél, hogy lebeszélj?
- Még hogy én? Dehogy! Sőt, tudod mit, kimászom melléd… Így. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy tanulmányt végzek.
- Tanulmányt?
- Igen, és ha majd leugrasz, akkor esettanulmány lesz belőle.
- Még egy ilyen, és a folyóba löklek.
- Csak nyugodtan, de feltett szándékom leugrani magamtól.
- Akkor rajta, mire vársz?
- Rád, mégis mit gondoltál? Mondtam, hogy az az én helyem, nem hittem volna, hogy sorszámot kell húzni.
- Mindjárt, ne türelmetlenkedj! Még fel kell készülnöm.
- Minél tovább vársz, annál nehezebben fog menni.
- Csak nem a tapasztalt öngyilkos beszél? Esetleg volt már, ami sikerült?
- Jól van, látom, szarkazmust nem kell kölcsönkérned. Gyakran jársz erre? Elhívnálak kávézni.
- Nem tudsz meggyőzni, ugrani fogok. Nincs értelme az életemnek…
- Szerelmi bánat?
- Ez meg milyen szexista megjegyzés?! Mert a nők csak szerelmi bánat miatt lehetnek öngyilkosok? Mi van, ha súlyos bűnt követtem el? Vagy halálos beteg vagyok, aki a szenvedés elől menekül?
- Igazad van, bocsánatot kérek. Kérlek szépen, mondd el, miért akarsz véget vetni az életednek.
- … Oké, nyertél, szerelmi bánat. De a feltételezést kikérem magamnak.
- Értem. Elmeséled részletesebben? Már nem merek tippelni.
- Nincs sok részlet. Szeretem, ő nem szeret. Felesége van, nem fogja elhagyni. Kihasznált. Eldobott. Klisé sztori. Nem számít.
- Sajnálom. De azt hiszem, az összes férfi nevében kijelenthetem, nem érünk annyit, hogy megöld magad. Egyikünk sem.
- Szóval mégiscsak le akarsz beszélni?
- De csak azért, mert határozatlannak tűnsz, én pedig már ugranék. Nem érek rá egész nap.
- Te miért akarod…? Tudod... azt csinálni, amit én is…
- Pillanatnyilag jó ötletnek tűnik. Persze, könnyen előfordulhat, hogy később meggondolom magam.
- Nem vagy normális.
- Köszönöm.
- Nem bóknak szántam.
- De annak vettem. Mész akkor először? Mielőtt fejest ugranék ebbe az egészbe, előbb megnézném, hogy milyen. Tudod, amolyan külső szemlélőként.
- Ugranék, de valaki folyamatosan dumál.
- Oké, oké, befogtam. Meg sem szólalok többet… Na, most meg mi a baj? Nem ugrottál.
- Nem. Elszállt a pillanat. Menj előbb te, átadom a helyem. Csak gyorsan, mert valaki előbb-utóbb kihívja ránk a rendőröket, s leszednek.
- Már megtörtént, nézz csak hátra! Áll miattunk az egész híd, bámulják a két idiótát a korlátnál.
- Jézusom, mióta? Észre sem vettem…
- Persze, mert saját magaddal voltál elfoglalva. Önzőség egyébként, csak úgy mondom. Ugrasz végre, vagy nem? Kezdek fázni.
- Nem ugrom, felbosszantottál, és túl sok a néző. Lámpalázas lettem, nem szeretek szerepelni. Segíts inkább visszamásznom.
- Már elnézést, de a saját ügyemmel mi lesz? Látod, megint csak magadra gondolsz, eszedbe sem jut, hogy én, ellentétben veled, szeretném befejezni, amit elkezdtem.
- Te… tényleg le akarsz ugrani?
- Tulajdonképpen már nem. Elvetted a kedvem az egésztől, ennél még élni is jobb. Jól van, mássz vissza a korláton. Tessék, fogd meg a kezem. Óvatosan… Úgy... Hazakísérlek, mit szólsz? Persze, csak ha nem terveztél más programot ma estére.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-08-23 11:12 Blade

Blade képe

A végén azért vártam, hogy valamelyik leugrik. Na és mi a tanulság?

sze, 2017-08-23 19:17 Suana

Szóba állsz egy idegennel, és máris lőttek a gondosan megtervezett jövődnek.

Jó kis jelenet. :)

Üdv: Sz

v, 2017-08-27 08:45 Kentaur

Kentaur képe

8 éve vagy tag, és ez az első írtásod. Nem is volt? Nyolc év felkészülés előzte meg ezt?
Egészen jó, nekem tetszik. Picit talán erőltetett, de ezt lehet, csak a szereplők azonos modora teszi, nincs a két karakternek elkülönölő stílusa, mindkettő az író szócsöve, és ettől lesz kissé művi. Sokan csináltunk már párbeszéd alapú novellát, remek gyakorlat, neked se lett rossz, annak ellenére, hogy a vége picit lapos. De vannak benne nagyon jó részek, mint mikor a csaj kikéri magának a szerelmi bánatot, vagy az a kis szarkasztikus poén a tapasztalt öngyilkosról.
Hiba kevés van benne, ha nem számoljuk azt az oltári nagyot, hogy kötőjelet használsz gondolatjel helyett. Sürgősen szokj le róla!
A hármaspontok orrba-szájba alkalmazása nem éri el azt a hatást, amit szerettél volna, hogy közben reálisan tellik az idő. Már zavaró.
"- Te miért akarod…? Tudod... azt csinálni, amit én is…" - eddig faszán kimondták a dolgokat, most hirtelen miért ódzkodik az "öngyilkosság" szótól a szereplő? (Három darab hármasponttal radásul)
"s leszednek" - és miért susog, tájszólása van, hogy "s"-vel mondja az ést? Remélem, nem irodalmiaskodás akart ez lenni, mert néhányan, (leginkább én) allergiásak vagyunk rá. :-D
Hirtelen ennyi, szerintem írnod kéne még, és nem nyolcévente, mert ha kezdő műnek veszem, akkor kifejezetten jó. Nem akar sokat, de azt adja.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."