Tim

1.

Tim nem azért ment el olyan sokszor otthonról egyedül, mert szégyellte, hogy az anyja segít neki. Az elején még azt élvezte, hogy önállóan is képes valamire, magában lehetett, szabadon. Órákon át rótta az utcákat, nem kellett tartania senkitől. Kicsi volt a város, pont ő nem maradhatott rejtve. Mindenki ismerte, sokszor köszöntek is neki, de ilyenkor igyekezett másra figyelni.
- Mintha a széknek köszönnének – gondolta. – Nyílván ez a buzi szék akar átmenni az úton…
Később rájött, hogy vannak részei a városnak, amik nem annyira forgalmasak. Nem mintha forgalomnak lehetne nevezni azt a pár szerencsétlen vénembert, akik a remegő térdekkel másztak létrára a kertekben, vagy kocsmákból tébláboltak elő, hogy, még ha dülöngélve is, de ebédre otthon legyenek.
Voltak fiatalok is, persze. Mivel a város kicsi volt, az iskola még kisebb, alig pár változtatással akadálymentesíteni tudtak számára néhány termet. Borzasztó megalázónak érezte, hogy vele így kell foglalkozni, míg nála sokkal életképtelenebbek is könnyedén vették az olyan akadályokat, mint például a küszöb. Sokszor látta félszemmel, ahogy némelyik diák rajta felejtette a tekintetét. Ilyenkor elfordult, ha tehette, ha nem, úgy tett, mintha a világon se lenne az illető. Senki sem bántotta, de barátai sem voltak. Tartózkodó viselkedés jellemezte az embereket vele szemben. Voltak, aki szívesen elbeszélgettek vele, de senki sem tudott közel kerülni hozzá.
Ide járt Amy is. Csak miatta járt ki az udvarra, hogy láthassa. Gyönyörűnek tartotta, senki sem tudta volna megingatni abban a meggyőződésében, hogy ő a legszebb lány földön. Nem mert a közelébe menni soha, mintha tabu lenne számára. A többi fiú is vonzónak találta, mindig sokan legyeskedtek körülötte. Tim ilyenkor majd’ megőrült, bármit megadott volna azért, hogy eldobhassa a kerekesszékét. Elképzelte, ahogy odamegy hozzá, és… fogalma sem volt, mit mondhatna ilyen helyzetben.
Amy is úgy kezelte, mint mindenki más. Pedig tőle egyetlen jó pillantás is az égbe repítette. Nem foglalkozott vele, hogy ez a legtöbbször nem is neki szólt. Egy alkalommal Amy keresett valamit a táskájában, lehajolt, így Tim beláthatott a blúzába. A szája is tátva maradt, elképzelte, milyen illatot érezne, ha a melle közé fúrná az arcát, milyen lehet megfogni őket. A lány nem vette észre magát, sokáig keresett, Tim pedig csak bámulta, ahogy a puha gömbök egymásnak ütődnek egy-egy gyorsabb mozdulatra. Mikor megtalálta, amit keresett, Amy felnézett, és éppen elkapta Tim tekintetét. Egy pillanatra megállt, de aztán, amilyen gyorsan csak tudott elfordul a fiútól. Tim megalázva érezte magát, szégyellte a merevedését, szégyellte egész lényét.
Jobban szerette, mikor végre kijöhetett az iskolából. Ilyenkor indult neki a kisváros utcáinak. Egyszer, egy ilyen sétája alkalmával, amikor eléggé eltávolodott a megszokott útvonalaktól, talált egy házat. Furcsára vágott, mélyzöld sövények álltak a kertben, a faleveleket nem söpörték el, és olyan érzése volt, mintha direkt hagyták volna meg. A ház réginek tűnt, de nem hanyagolták el.
Tim a tetőtéri ablakban mintha mozgást látott volna. Messze volt, sötétedett is, nehezen vette ki az alakot. Ha egyáltalán tényleg látott valamit, akkor mintha valaki eszelősen integetne neki az ablakból. De a függöny nem mozdult, Tim-nek pedig kezdett megfájdulni a szeme az erőlködéstől.
- Segíthetek?
Tim összerándult a hangra. Tőle alig egy méterre egy kedves női arc bukkant elő az egyik sövény mögül.
- Ööö… Nem. – mondta a fiú, és próbált gyorsan megfordulni, de a szék motorja nem mozdult.
- Mi a baj? - kérdezte a nő.
Kilépett a sövény mögül. Harmincas évei elején járó, különösen vonzó nő volt. Karcsú dereka, kellemesen széles csípője vonzotta a srác tekintetét. Mikor lépett, melle a lépések ütemére hullámzott, Tim arra gondolt, biztos nem férnének el a tenyerében. Az volt a benyomása, hogy a vékony, nyári ruha alatt semmi sincs rajta. Hosszú, szőkés haja keretezte szép arcát, érzékien telt ajkai mögül tökéletes fogak csillantak, ahogy a kezét nyújtotta a srác felé:
- Amy – mosolygott.
- Tim.
- Valami baj van, Tim? – kérdezte halk, búgó hangon.
A fiú csak rázta a fejét, és egyre erősebben rángatta a kocsi karját. Még érezte a nő tenyerét a kezében. Puha volt és meleg, ápolt, hosszú körmei megcsiklandozták a bőrét. A földet bámulta, félt a nőre nézni, csak az járt a fejében, hogy el kell tűnnie minél hamarabb. Felnézett Amy-re, aki továbbra is kedvesen mosolygott, majd a térdére támaszkodva előre hajolt. Túl közel volt az arca ahhoz, hogy Tim elfordítsa a fejét. Igyekezett a szemébe nézni, de képtelen volt megállni, hogy ne pillantson a nő mellére. Arra gondolt, biztos nagyon lejáratja magát, a szégyentől elvörösödve próbált kinyögni valamit:
- Mennem kell… - mondta bizonytalan, remegő hangon, amitől még szerencsétlenebbnek érezte magát.
Amy elnevette magát, és megsimította Tim arcát, akinek ettől összeugrott a gyomra.
- Nem jössz be? – súgta a fülébe, egészen közel hajolva hozzá.
Tim ádámcsutkája fel-le ugrált, elsápadt. Rázta a fejét, mintha megőrült volna. Amy hirtelen lefogta Tim kezét, amivel a szék karját rángatta:
- Na ijedj meg. Ha meggondoltad, bejöhetsz, tudod…
Elengedte a kezét, és ellépett a fiú mellől. Elindult a ház felé, és bármennyire is várta a srác, nem nézett vissza.
A szék motorja alig hallhatóan felbúgott, mikor Tim a karhoz ért.

2.

- A picsába… - suttogta Tim a sötétben. Már nem lüktetett a farka, a hirtelen mámor is elmúlóban volt. Spermája lassan lecsorgott a derekán, próbált nem foglalkozni vele, csak gyorsan visszaaludni, de képtelen volt. Még látta maga előtt Amy-t, arra gondolt, mennyire furcsa, hogy álmában éppen csak a kezébe vette a farkát a nő, máris elélvezett.
Felkapcsolta az ágy feletti kislámpát, zsepit keresett, és elkezdte tisztára törölgetni magát. A váladék összekente a pizsamáját, az ágyneműjét, ráadásul ki is hűlt. Beleragadt a szőrbe, a zsebkendő elszakadt, amit végül egy dühödt nyögéssel az ágy mellé dobott, majd visszafeküdt.
Remélte, hogy újra Amy-vel álmodik, ehelyett, mintha csak egy pillanat telt volna el, az édesanyja szavai ébresztették:
- Tim! Jó reggelt, Kicsim!
Csak nagy nehézségek árán tudta kivenni az anyja alakját, ahogy az ágya mellett térdel, és rámosolyog.
- Már egy órája keltegetlek, nem igaz, hogy nem tudsz felébredni!
Mosolya elárulta, hogy nem haragszik rá. Tim volt az élete, minden pillanatát a fiának rendelte alá. A srác még hunyorgott a fénytől, de látta, ahogy az anyja, oda sem nézve, felveszi a földről a keményre száradt zsebkendőt, majd összegyűri. Rossz érzése támadt, szólt is volna, de nem tudta, mit mondjon.
Tim felült az ágyban, és az anyja segítségével átmászott a kerekesszékébe.
- Gyere, edd meg a reggelid!
A kar segítségével elindította a kocsit, ami halkan zümmögve gurult ki a szobából.

3.

Nem ment be az iskolába. A ház felé vette az irányt, de még maga sem tudta, be mer-e menni. A kapu előtt senki sem volt, pedig a legutóbbi felbukkanása után azt várta, megint kint fog állni a nő. Összeszedte minden erejét, majd áthajtott a nyitott kapun. Remegett a gyomra, leizzadt, míg átért a kerten. A ház ajtaja elé pallót fektettek, mikor ezt meglátta, úgy összeugrott a gyomra, hogy felnyögött volna a fájdalomtól, ha van elég levegő a tüdejében.
Nyitva volt az ajtó, odabent virágillat, és rendezett fehérség fogadta. Minden fehér volt, ridegen fehér. A cipők az ajtó mellett, a kis asztal, rajta a telefon és virág, oldalt esernyők, a fogason kabátok. Minden fehér volt. Kis előszobában állt meg a székkel, vele szemben lépcső, ami az emeletre vitte volna, ha képes használni. Összerándult a teste, mikor a helyiség egyetlen ajtaja kinyílt mellette. Ösztönösen a nőt várta, de egy kislány botorkált ki rajta. Vak volt, szemei fürgén, folyamatosan, koordinálatlanul kerestek valamit. Tim tudta, hogy nem láthatja a lány, szólni is akart, vagy csak elmenni, de a kislány megállt vele szemben:
- Integettem neked, nem láttad?
Tim nem tudott mit mondani, fel se fogta igazából, mi is történik.
- Mi bajod volt? Lehetne rosszabb. Ettől meg… - legyintett a fiúra, aki próbált kinyögni valamit, de teljesen letaglózta a kislány megjelenése.
- Szia!- szólt egy búgó hang a lépcső tetejéről. Amy volt, aki fehér ruhában integetett a srác felé.
Lesétált a lépcsőn, kikerülve a kislányt, egyenesen a fiúhoz. Megfogta a kezét, és elkezdte felhúzni a székből. Az tiltakozott volna, de egy hang sem jött ki a torkán.
- Gyere, Tim! – Még mindig az a mosoly volt az arcán.
A fiú úgy érezte, igaza van a nőnek. Úgy érezte, ha igazán akarja, fel tud állni a székből. Remegett az erőlködéstől, fájni kezdett a béna végtag, ahogy minden erejével az izmait próbálta működésre bírni. Hisztérikusan nevetett fel, mikor megmozdult a lába. Nem törődött az állára fröccsent nyállal, a mellette hangosan síró kislánnyal, boldogan nézett a nőre, aki elismerően mosolygott, könnyedén, halkan nevetve. Képtelen volt megérteni, ami történik, arra gondolt, biztosan álmodik, nem lehet, hogy járni tud.
- Gyere, Tim, gyere!
Már ő is nevetett, boldogan szorította Amy kezét, mikor megpróbált fellépni a lépcsőre. Megdöbbent a fájdalmon, amit akkor érzett, mikor ahelyett, hogy fellépett volna, a lépcső besüppedt alatta, és lejjebb került. Kérdőn nézett a nőre, aki még mindig hívta, mosolyogva, nevetve. A következő lépcsőre már csak felmászni tudott, nehezen erőltetve térdét, de amint hozzáért volna, az is lejjebb süllyedt.
- Amy! – kiáltotta, mert érezte, gyengül a szorítás a kezén.
Felnézett a nőre, de az már nem mosolygott. Rideg volt az arca, érzelem nélkül engedte el Tim kezét.

4.

- Szerinted öngyilkos lett?
- Hát, nem lehet egy leányálom így élni... Ki kellett nyitnia a pinceajtót, majd kiszállnia a tolószékéből. Nem valószínű, hogy véletlenül csinálta… Mit mondott az anyja?
- Mrs. Gift? Még nem tudták kihallgatni, bevitték a kórházba. Az ő kiabálására hívták ki a rendőröket, két járőr talált rá, ahogy a lépcső aljában zokogott.
- Szerencsétlen…

3.625
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.6 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2008-11-05 19:00 Blade

Blade képe

Nem rossz, jól írsz, bár bizonyos részeket nem írtam volna bele. A horror kategóriába tenném, nagyon odaillő a hangulata, sokkal közelebb áll hozzá, mint egyes mészárlós-csápos sztorik.

4 csillag.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

cs, 2008-11-06 20:25 Kelvin

Kelvin képe

Mit hagytál volna ki? Miért?
Mi nevezhető horrornak?

...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

p, 2008-11-07 20:09 Blade

Blade képe

Szívesen...

A definíciót másra hagynám...de érzéseim alapján ez az írás arrafelé tendál.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

p, 2008-11-07 20:53 Kelvin

Kelvin képe

Jaj, Blade, köszönöm...
Nincs mentség a bunkó, paraszt viselkedésemre, de azért elmondom: két választ kaptál, mert az elsőnél a megfontoltságot tükrözően összeráncolt szemöldököm mögül nem láttam, hogy az "előnézet" gombra emeltem szerény kurzoromat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elhagytam a Karcolat oldalát... Ez már önmagában is bűn, tisztában vagyok a súlyával... Az elsőben megköszöntem, hogy foglalkoztál a novellámmal, és nemhogy elolvastad, de még a négy csillagot sem találtad túlzónak. A másodikban rettenetes, türelmetlen kapkodás lett úrrá rajtam, izzadó tenyérrel csapkodtam a gombokat, hiszen már csak 35 percem volt a South Park kezdetéig, ami édeskevés, ha éhes valaki.
Hidd el, sokra értékelem, ha valaki érdemben szól hozzá a novelláimhoz.
Bátorkodom újra megkérni Blade Urat, hogy ha ideje engedi, és nem fordította el felőlem végleg fényes arcát, akkor tegye már meg, hogy válaszol önző kérdésemre!
Mit hagyott volna ki?

...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

p, 2008-11-07 21:04 Blade

Blade képe

Na jó :P

A zsebkendős rész nem jött be.

A puha gömbös annál inkább. ;)

És javaslom a tv tuner beszerzésését, így a Karcot is lehet böngészni, és a SP-t is nézni, és ami a legfontosabb: egyidőben! :)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

p, 2008-11-07 21:20 Kelvin

Kelvin képe

Mindent nem lehet...
Amúgy, a zsepisből indult ki az egész. A buszon ugrott be egy ilyen jelenet, a többi csak késöbb jött. Mi a baj, nem illik bele, vagy bandzsa?
...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

sze, 2008-11-05 20:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Két hiba: a nyilván rövid i, a nevek, aminek a végén nincs néma hangzó, nem kötőjelesek, így az Amy sem. Direkt egyezik a két lány neve? :) Vagy én értettem félre valamit, és itt komoly háttérgondolatok húzódnak meg? (Pl. az anya odakerülése miatt gondolom ezt - túl logikus a novella ahhoz, hogy egy ilyet eltűrjön.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-11-06 20:26 Kelvin

Kelvin képe

Nem gondolod, hogy elmagyarázom... :) A hejesirássom borzalmas, de igyekszem.
...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

sze, 2008-11-05 22:11 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Khmm...

cs, 2008-11-06 20:27 Kelvin

Kelvin képe

Tecciknemteccik?
...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

cs, 2008-11-06 21:01 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Há' még nem tudom. Elakadtam a címnél. :D

cs, 2008-11-06 22:32 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ezt a poént én is el akartam sütni... (Bár nálam a "Mi bajod van Timmel?" kérdésben jelentkezett volna.)
Egyébként a megjegyzésed igazán találó, figyelembe véve a novellát... Kelvin nem akadálymentesítette az első sort. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-11-07 21:22 Creideiki

Creideiki képe

Nekem teccik! öt alá ;)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

szo, 2008-11-08 09:59 Kelvin

Kelvin képe

Állat! :) :) :)
...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

h, 2008-11-10 11:20 miyoku

miyoku képe

hibalistát nem írtam, csak szimplán elolvastam a művet. határozottan jobban tetszik mint a többi, nagyon kis ügyes volt benne az erotikus szál is.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-11-26 19:23 Györeizé

Györeizé képe

Tetszik, hogy ilyen "nyersen" mutattad be a dolgokat. A fogalmazás nekem egy-két helyen nem jött be, de ez nem ment a tartalom rovására, úgyhogy ötös.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

sze, 2008-11-26 19:57 Kelvin

Kelvin képe

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!! ;)

...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

sze, 2008-11-26 19:58 Kelvin

Kelvin képe

Mi nem jött be?

...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

sze, 2008-11-26 20:39 Györeizé

Györeizé képe

Nem tudnám konkrétan megmondani, valahogy a mondatok ritmusa egy-két helyen (na, okosak lettünk :) ). Úgy értem, volt olyan hely, ahol egybefűztem volna, máshol meg tagoltam volna néhány mondatot. De ez a te novid, ez meg csak az én érzésem, és tényleg csak egy-két helyen. Így is élveztem, mert a tartalom lekötött rendesen. Isten ments, hogy beleszóljak a stílusodba :).
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

sze, 2008-11-26 20:29 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

No, nagy sokára csak elolvastam.
Nem rossz a fogalmazás, de a történettől nem estem hanyatt .
négy csillag

"- Ööö… Nem. – mondta a fiú"
Ide nem kell pont.

sze, 2008-11-26 20:48 Kelvin

Kelvin képe

Köcce. Most kaptam két teljesen különböző véleményt, szerintem az lesz a legjobb, hogy nem változom semerre... :D
...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-01-12 00:54 Sren

Sren képe

Aludtam volna... de az istennek se akar lemerülni a laptop. És akkor megláttam, mennyi írásod van az Egyéb-kategóriában... Pedig nem szeretek utólag csillagozni. Hát, köszi! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2010-01-12 12:20 Kelvin

Kelvin képe

Nagyon szívesen. :) A csiilag meg... ha utólag is, semmi baj. :) Köszi!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2010-01-17 19:42 Indi

Indi képe

Te pont azt a jóféle horrort adod a népnek, amiben a vér nem folyik... hanem megdermed. Az olvasóban :D

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-01-17 19:47 Kelvin

Kelvin képe

Nagyon remélem, hogy sosem tévedsz... :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2010-01-17 19:50 Indi

Indi képe

Alaposan megfontoltam a kijelentést, egyébként is távol állnak tőlem az olyan emberi gyarlóságok, mint például a tévedés. Ezt a gyanút sok-sok Kelvin novella áttanulmányozása érlelte bizonyossággá ;)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-01-17 20:06 Kelvin

Kelvin képe

Hol találtál sok-sok Kelvin novellát? Majd küld el, kérlek! :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."