A 3047-es járat

– Taníts meg rá! – Gina nem mert a férfi felé nézni, ahogy kibökte végre a kérést.
Egész nap arra várt, mikor adódik alkalmas pillanat, hogy előhozakodjon vele. Egyszer már majdnem meg is kérdezte: délben, amikor megpihentek az árnyékban, és elfogyasztották szerény konzervebédjüket. Csakhogy az a csöves megzavarta őket. Ez sokszor előfordult. Szakadt hátizsákjukkal, kopott ruháikkal és útszéli életmódjukkal folyton maguk közül valónak nézték őket.
A hajléktalan odajött beszélgetni, ételt kunyerálni, és ezzel megtört az alkalmas pillanat. A férfi elbeszélgetett vele kicsit, adott az ételükből, mint mindig, aztán már szedelődzködtek is. A lány tudta, hogy legközelebb csak az esti pihenőnél lehet majd normálisan beszélni a férfival. Ha út közben próbált vele társalogni, a másik mindig csak egy-két szavas válaszokra méltatta. Úgy viselkedett, mint aki nagyon koncentrál.
Most, hogy az olcsó virsli a tábortűz fölött pirult, Gina végre előállhatott azzal, ami hetek óta nem hagyta nyugodni. Nagyjából egy hónapja csatlakozott a férfihoz, miután meggyőződött róla, hogy az nem akarja sem megerőszakolni, sem kihasználni. A lány nyár eleje óta csavargott az országutak mentén, eddigre eleget tapasztalt az óvatossághoz. Kora tavasszal töltötte be a tizennyolcat, és amint tudott, megszökött otthonról. Egy darabig kollégiumokban aludt, aztán együtt stoppolt egy lánnyal. De egy reggelre utazótársa eltűnt a hátizsákokkal együtt. Gina a spórolt pénzt szerencsére a zoknijában tartotta, de az el is ment új táskára, ételre, váltás ruhára. Két hétig éhezett, erdőben szedett málnán és a faluszéli kertek zöldségein, gyümölcsein élt. Aztán találkozott Vándorral.
A férfit valójában Lacinak hívták, a fantasykönyvekre hajazó „Vándor” elnevezést a lány aggatta rá, aki túl kiábrándítónak találta hozzá a becsületes nevét – a férfi pedig elnéző mosollyal ráhagyta. Miután a puszta megjelenésével és pár kedves szóval kimentette a lányt az őt molesztáló suttyók karmai közül, csak annyit mondott neki: „Menj haza, kölyök.”
Gina nem a hála miatt követte őt, hanem mert feldühítette, hogy gyereknek nézik. Jobban, mint előbb a falusi legénykék durva megjegyzései és erőszakos tapogatása. A férfi után iramodott, de a következő kanyarban csak az üres út fogadta. A lány előreszaladt, nézett mindkét irányba, de bár a szántó menti gazos árokparton sokfelé nem lehetett bújni, a férfit nem találta. Mégsem a csodálkozás volt az az érzés, ami akkor eluralta, hanem az elkeseredés. Előtört belőle minden régóta visszafojtott fájdalom. Szinte újra hallotta anyja vádló – és ami a legrosszabb, csalódott – szavait, hogy kitagadja őt. Pedig tudhatta volna, ha kicsit is odafigyel a lányára. Mégis olyasmiket vágott a fejéhez, amikor rájuk nyitott a pajtában, amit egy anyának soha nem szabadna kiejteni a száján. Gina azóta is összegörnyedt, amikor erre gondolt. Pedig nem is csináltak olyan nagyon illetlen dolgot, épp csak csókolództak és fogták egymás kezét. Az anyja nem is ezért nevezte elfajzott korcs állatnak, hanem azért, mert akivel rajtakapta, szintén lány volt.
Amikor Gina a kiserdőből kiérve egyedül maradt azon az úton és hiába kereste a férfit, aki megmentette és kölyöknek szólította, akkor minden előjött. Ez a semmiség kellett, hogy hosszú hetek után végre elbőgje magát. Keserűsége elöntötte a világot, túlfolyt a lányon is, aki fuldokolva görnyedt össze a rátörő sírógörcs alatt.
Hosszú ideig nem bírta abbahagyni a zokogást. Kimerülten törölgette a könnyeit, amikor észrevette, hogy ül mellette valaki.
– Egy darabig velem jöhetsz – mondta a férfi.
Gina ettől varázslatos módon megnyugodott. Elindultak.
Azóta is mentek egyfolytában, néha stoppal, legtöbbször gyalog. Egyszer-egyszer vállaltak pár napos munkát, napszámot, aztán mentek tovább. Pajtákban és a szabad ég alatt aludtak, egyszer egy viharos éjszakán pedig olcsó motelben.
Az első nap furcsa eltűnése azóta többször is megtörtént. Legrosszabb abban a motelben volt, amikor Gina felriadt az égzengésre. Egyedül volt a sötét szobában, villanyt gyújtott és kinézett az ajtón; a folyosó kongott az ürességtől. A lány már úgy megszokta a vándor életmódot, hogy a szoba lehetetlenül kicsinek, homályos szűk koporsónak rémlett így egyedül. Rázuhant az esőszagtól terhes, fülledt és fenyegető éjszaka. Azon kapta magát, hogy a küszöbön hintázik és nyöszörög.
– Mit csinálsz ott?
Gina megugrott Vándor hátulról jövő hangjára, és alaposan beverte a vállát az ajtózsanérba.
– Hogyan… hol voltál az előbb? – hebegett megfordulva.
– A fürdőszobában – nézett rá a férfi ártatlanul.
„De nem égett a villany” – akarta mondani a lány.
Aztán inkább nem mondott semmit, csak visszafeküdt. A legtöbbször nem akart kutakodónak tűnni, és a férfinak mindig volt valami egyszerű magyarázata. Talán bele is nyugszik ezekbe, ha nem látja meg a térképet. Tószegre azért emlékezett, mert ott csípte meg egy méh, és a férfi bement a „Tószeg-abc” nevet viselő kisboltba ecetet venni. Az ecetes borogatás szaga még el sem párolgott Gina bőréről, amikor estére beérkeztek Pákára. A helyi benzinkútnál bementek fürdeni. Előbb a lány zuhanyozott le, míg a férfi vigyázott a hátizsákokra, majd Vándor következett a mosakodással. Ezalatt Gina unalmában az autós térképeket nézegette. Megkereste, hol vannak most, és hogy hol voltak délelőtt. Az elsőt hamar megtalálta, de Tószeget hiába kereste körülötte. Végül aztán megnézte a településjegyzékről, és követte az ujjával az utat a Szolnok közeli községtől Pákáig. A térkép szerint átszelték fél Magyarországot gyalog, többek között a Dunát és a Balatont is elhagyták, mindössze négy óra alatt.
A lány lerakta a térképet, és amikor a férfi visszajött, nem szólt semmit. Csak elkezdett figyelni.
Mostanra pedig elég cáfolhatatlan bizonyítékot gyűjtött össze magában, hogy elő merjen rukkolni leghőbb vágyával.
– Taníts meg, kérlek! – ismételte meg a kérést meredten a sülő virsliket bámulva.
– Mikor jöttél rá? – kérdezte Vándor.
Gina nagyot fújt, eddig attól félt, a férfi letagad mindent, és ő hoppon marad.
– Ha jobb vagyok földrajzból, előbb rájöttem volna – pillantott fel végre. – Így csak nemrég lettem biztos.
A férfi bólintott, majd fordított egyet a virsliken.
– Megtanulható, mert én is csináltam veled, ha akaratlanul is! – magyarázkodott a lány, mintha bizony bárki ellentmondott volna.
A férfi pipát vett elő, és lassan megtömte.
– Vegyipari technikus voltam, egy fényképlaborban dolgoztam akkor – mondta, miközben elővette a hátizsákból a kenyeret, kést, és elkezdett szeleteket levágni. – Nem sokkal előtte váltam el, békességre vágytam, talán ezért vállaltam el a lehetetlen beosztást. Este tizenegykor végeztem, így mire éjfélre hazaértem és hajnalra ágyba bújtam, nem kellett senkivel találkozni. Mire felébredtem, mások már dolgoztak. Persze jócskán elmúlt tizenegy, mire az épületből is kijöttem, de gyorsan hazaértem a feles éjszakai busszal: húsz perc a 347-es járaton, majd tíz perc séta, és már otthon is voltam.
Vándor elhallgatott kicsit, botra tűzte a kenyérszeleteket, majd elkezdte őket pirítani. Gina türelmesen várt, érezte, hogy ez nem egy köznapi történet, hanem válasz a kérésére.
– Aznap is megérkezett a feles busz, és én felszálltam rá – folytatta a férfi. – Ezen a külterületi járaton általában kevesen voltak, főleg ilyen korán. Akkor is csak egy idős férfi durmolt a sofőr mögötti ülésen. Lehet, hogy elszundikáltam én is pár percre, de a fülem mellett állandóan zörgött a menetrend-tábla; tudod, elgörbült, nem illeszkedett a keretbe attól zörgött olyan idegesítően.. Odanyúltam, hogy megigazítsam, de a kezem ott maradt a levegőben. A táblán ugyanis egy másik járat száma szerepelt, nem az, amivel én haza szoktam menni. A járat száma a furcsa 3047-es volt, egy nullával több, mint az enyém. Sosem hallottam még ilyen magas számozásról, de aztán megtaláltam a megoldást: bizonyára garázsmenetet jelez. A táblát jobban megnézve azonban semmiféle eltérést nem vettem észre az útvonalban, pontosan ugyanaz volt, mint az unásig ismert 347-es buszé.

Vándor szünetet tartott, leszedte a kész virsliket egy papírtányérra, miközben a kenyeres botot Ginára bízta. Kettéosztotta az ételt, majd bele-bele harapva az adagjába, folytatta a történetet.
– Figyelni kezdtem, valóban ismerős-e a környék. A megszokott utcák szegélyezték utunkat, azonban mégsem egészen. A Kiskés utca házfalairól eltűnt a grafiti, az azelőtt soványka és poros fácskák megnőttek és virágba borultak, leveleik harsogó zöldje átizzott az éjszakán. A Lebuj térről hiányoztak a dílerek és a potyogó vakolat. Egyenletes kockaköveken suhant velem a busz. A Lélekvesztő út menti füves területet kutyapiszok és csövesek helyett csinos virágágyások tarkították. Még a levegő is tisztábbnak tűnt hirtelen, semmi vizelet, szmog vagy savanyú káposzta, csak az üde esti szellő. Az ég sosem látott sötét orgonalilában játszott, rajta fénylő gyémánt-porfelhők a csillagok. És az a tisztaság! Por és patina volt, de az nem kosz. Azonban az eldobott szemét, a csikkek, a kapualjak gyanús tócsái mind eltűntek. Az emberek pedig boldognak látszottak. Láttam, ahogy egy parkban egy csapat punk fiatal társasjátékozik és nevetgél. Meghatározhatatlan apróságokból állt össze a kép: udvariasság, tisztaság, jó kedély sugárzott mindenkiről.

Gina úgy elámult, hogy elejtette a virslijét. Káromkodva vette fel a földről, hogy lefújkálja. Vándor kedvesen rámosolygott.
– Igen, én is ilyen arcot vághattam. Ugyanakkor magam is hasonlóképpen teljesnek és boldognak éreztem magam, mint a látott emberek. A város mintha a legédesbúsabb honvágy szépítő fantáziálásából és gyermekkori könnyű álmok szövedékéből állt volna össze a busz ablaküvegén át. Világom egy tökéletes verziója tárult a szemem elé. Csak ültem és bámultam, lebegtem a sosem érzett boldogságban. Egészen addig, míg meg nem állt a busz. A legközelebbi ajtó kinyílt, és egy barátságos hang szólalt meg a mikrofonokból: „A hátul ülő Úr otthona megálló, köszönjük, hogy velünk utazott.”
És tényleg, ez már az az utca volt, ahol laktam, egészen hazáig vitt a különös éjszakai járat. Kábán szédelegtem le a buszról. Olyan érzés fogott el, mint mikor kellemesen becsiccsentünk. Igyekeztem meglesni a sofőrt, de csak egy fehér ing csücskét pillanthattam meg, a busz továbbindult. Körülnéztem: a régi látkép fogadott. Minden visszaváltozott csúffá, szennyessé, gondozatlanná. Még a levegőből is piszkosszürke keserűség szivárgott. Csak ekkor jutott eszembe, hogy mi lett volna, ha fennmaradok a buszon. A tökéletességben.
És ha már út közben egy szebb világban jártunk, mi várhat a végállomáson? De még ha nincs is olyan, már maga az utazás megéri. Csak menni körbe-körbe, ameddig csak lehet…

Vándor ekkor elővette hátizsákjából a vizet, ivott pár kortyot, lesöpörte magáról a morzsákat. Felállt, nyújtózott egyet és dobott pár ágat a tűzre, majd miután megpiszkálta, visszatelepedett. Gina elgondolkodva nézte, ahogy tesz-vesz, míg a férfi kényelmesen el nem helyezkedett, és folytatta.
– Másnap reggelre meggyőztem magam, hogy elbóbiskoltam a buszon, és az egészet csak álmodtam, vagy maximum félig-meddig hallucináltam a kimerültségtől. Így könnyebb volt feldolgozni, bár még így is akadtak olyan percek, főleg utazás közben, amikor elfogott a forró sóvárgás a 3047-es járat világa után. Mert a lelkem mélyén azért tudtam, hogy bizony egy másik világba nyertem akkor bepillantást. Ez a világ a mienk, és mégsem az. Határos vele, de át is folyik belé, leginkább talán nem is külön világ, csak a mienk megtestesült szebbik fele. Az a hely, ahová a szép remények, a meg nem született édes álmok és tiszta, gyermeki szerelmek kerülnek. Egy köztes tartomány, amin csak úgy átsiklottam. Így neveztem el az utazásnak ezt a fajtáját: átsiklás. De ez később volt. Előbb még a felszínen meggyőztem magam, hogy az egész meg sem történt.
Több mint egy év telt el, mire újra láttam a 3047-es járatot. Mozgalmas évem volt. Munkahelyet váltottam, hogy megszabaduljak az éjszakai utazásoktól. Meghalt az édesanyám, csődbe ment egy szépen induló szerelem, az örökségből megtollasodtam kicsit. De amikor egy késő éjszakán megpillantottam a varázslatos buszt, úgy éreztem, semmi sem történt. Csak pocsékoltam az életemet ehhez a lehetőséghez képest. Ezúttal kívülről szemléltem az átsiklást. Hajnali háromkor dohányoztam egy éjszakai mulató előtt, a születésnapom volt, azon ritka alkalmak egyike, amikor kevés barátommal elmentem valahová. A 3047-es az utca végén, egy téren suhant át, akárha úszott volna, a kerekei szinte nem is érintették az aszfaltot. Még meg sem pillantottam a számozást, de már tudtam.
Hárman utaztak rajta, elöl egy idősebb pár bámult az ellenkező irányba, hátul pedig egy lány nézett ki felém. Ő volt az. Álmaim Évája, az örök, a beteljesületlen. Giccsesen hangzik, de a valóságban természetes volt, mint mikor ránk szabott ruhába bújunk, és épp ezért észre sem vesszük, hogy rajtunk van, csak hogy melegít és véd. A szemembe nézett, és lassan intett nekem. Elindultam felé, bár a busz közben haladt át a téren, és már így is egy fél utcahossz választott el minket. Mégis tisztán láttam az arcát: valamit mondott. Aztán a busz kikanyarodott a térről és eltűnt. Sokáig álltam ott, és amikor visszafordultam, minden meglepetés nélkül vettem tudomásul, hogy az a két-három lépés, amit megtettem a busz felé, elhozott az utca végéig. Egy pillanatig én is átsiklottam, azért láthattam olyan hosszan és tisztán az Ő arcát.
Még csak vissza sem mentem elköszönni a barátaimtól, azonnal utána indultam. Hetekig semmi sem történt, csak nekem fogyott el a pénzem. Kezdetben olcsó motelokban, aztán már az utcán aludtam, persze csak nappal. Egy darabig nem mentem el a városból, a buszt kerestem. Órákat ácsorogtam az éjszakai járatok megállóiban, hátha felbukkan. Lelkiismeret-furdalásom támadt, amikor a barátaim plakátokon kerestek, de csak egy telefonhívásra futotta, hogy jól vagyok, többet ne keressenek. Nem érintett meg igazán, az én igazi életem ott várt azon a járaton. Legalábbis azt hittem.
Talán többször is megtörtént velem az átsiklás, mire észrevettem. Te is tapasztaltad, mennyire természetes érzés, kellemes elrévülés, amiről hajlamosak vagyunk azonnal megfeledkezni, amint vége. Ha nem figyelünk tudatosan oda, akkor csak egy kis kiesett időről tudunk számot adni. Persze ha belemerülsz, akkor átkerülhetsz és láthatod a Köztes Tartományt. Később felfedeztem például, hogy a felhők – azok a csodálatos szépségű acélfelhők – nagyon halkan ugyan, de zúgnak, ahogy áthömpölyögnek az égbolton. Ha gyors mozdulatot tettem, akkor alig látható, kékes fénycsíkot húztak a végtagjaim. Finom vibrálás állandósul az elmémben. Mindezek a megfigyelések a tudatosításhoz vezettek, így lassacskán el tudtam fogadni, hogy a járat nem fontos, anélkül is működik. Az a busz is csak egy mód, egy eszköz ahhoz, hogy elérjük az átsiklást. Szerettem azt gondolni, hogy nem véletlenül ültem rajta. Hogy csak kiválasztottaknak áll meg, talán a tehetségeseknek. Ezzel avat be minket az a másik világ, a Köztes Tartomány. De most már másképp gondolom. Talán mind látunk hasonlókat, csak a legtöbbeknek nincs olyan szerencséjük, hogy még egyszer lássák, és így örökre elfelejtik. Az is lehet, hogy azzal a lánnyal való összetartozásom tette, hogy én nem felejtettem el: áthívott engem.
Nem tudom a válaszokat még ma sem, pedig már többet élek a Köztes Tartományokban, mint itt. Az Átsiklás olyanná vált, mint a lélegzés vagy még inkább, mint a létezés: nem kell értenem ahhoz, hogy csináljam. Én magam is egy köztes lény lettem. Halálon innen, életen túl.
Gondolom, még rengeteg kérdésed lenne, kölyök. De meg kell elégedned azokkal a válaszokkal, amiket adni tudtam.

– Azért egyvalamit még szeretnék kérdezni – piszkálta meg a parazsat Gina. – Láttad valaha újra a lányt? Megtaláltad abban a másik világban?
Vándor nem felelt, és amikor a lány felnézett, senki nem ült a tűz másik oldalán.
– Hatásvadász! – dohogott az orra alatt Gina.
De azért mosolyra húzódott a szája széle. Tudta, hogy még látni fogja a férfit. Ha nem is most, és nem is itt, de valamikor.
És főleg valahol máshol.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2014-06-17 16:40 Kentaur

Kentaur képe

Érdekesség a novella születéséről, hogy valóban létezik a 3047-es járat. Legjobb tudomásunk szerint garázsmenet. Akkor akadtunk rá utazás közben a telefonomon böngészve, amikor a vonat mosdójából visszajőve épp elmeséltem, hogy én szerintem egy jobb univerzumba kerültem a mosdóban: vécépapír is volt, meg szappan és kéztörlő is, sőt, hölgyeknek rendszeresített egyéb tisztasági felszerelés is. Ja, meg tisztaság. Igen, még mindig a MÁV intercity járatáról beszélek! Ez a szürreális élmény megihletett.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2014-06-20 05:27 Roah

Roah képe

Az Icéket a Nyugatiban tisztítják, szó szerint turbóban. :))) Annyi idő van rá, amíg áll a vonat a pályaudvaron. Mondjuk tizenakárhány kocsira, vagy legalábbis annyira sokra, hogy kilóg a Nyugati fedett részéből. :)))
(Általában a vonatvezetőket kell kérdezni, mennyi ideig parkol egy szerelvény - legtöbbször csak fékpróbáznak, és szevasz -, és gyakori jelenség, hogy még ők is benézik. Van is akciózás, ha a személyzet a vonaton marad, és Zuglóból térnek vissza. Az IC-én ez sokkal izgibb. :D Rendre pánikban takarítanak, egyfolytában attól remegve, hogy elindul alattuk a szerelvény - az Inter City ugyanis nem áll meg Zuglóban...)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-06-21 15:19 craz

craz képe

Az Icéket a Nyugatiban tisztítják - Szóval ezért! - a miskolci IC-k soha nem érik el a Nyugatit... :D 3:)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2014-06-19 17:10 Sren

Sren képe

Eléget tapasztalt, írod az elején. Ennyire sietsz eleget tenni a felkéréseknek? :D
„Utána iramodott a férfinak, de a következő kanyarban nyoma veszett.” – Utánairamodott, egybe kellene, de úgy hülyén néz ki. Alternatíva: A férfi után iramodott. Amúgy alanyhibás mondat, kinek is veszett nyoma? Nem rád vall, túl átlátszó ekkorát bakizni, Te bonyolult összetett mondatokban szoktál ilyet. Szerintem itt is siettél, vagy tudsz a bakiról, de később elfelejtetted javítani.
„Szinte újra halotta anyja vádló…” – Ej, na! Nem hagytak békében írni? :O
„Én is elszundikálhattam pár percre, de a fülem mellett zörgő menetrend-tábla hamar fölébresztett. A sarka erősen billegett a tartókeretben, attól zörgött olyan idegesítően.” – Nemrégiben szó volt itt arról, mi is az, amire azt mondjuk: a való életben senki nem beszél ÍGY. Ez is ilyesmi. Hétköznapi nyelven, a maga természetességében előadva egész biztos, hogy nem így hangzana. Érdemes rááldozni egy-két mondattal többet, hogy eredetibb, életszagúbb legyen. (Lehet, hogy elszundikáltam én is pár percre, de a fülem mellett állandóan zörgött a menetrend-tábla; tudod, elgörbült, nem illeszkedett a keretbe, attól zörgött olyan idegesítően – ilyesmire gondolok, természetes, keresetlen dumára. Hogy „erősen billegett”, ez nem keresetlen, ez narrációba való inkább.)
„majd bele-bele harapva az adagjába,…” – beleharapva
A következő bekezdésben (ahogy a férfi beszédében végig)* megint sok az „így nem beszélünk”-kategóriás mondat. Meg az ismétlés is: azonban, eltűntek, boldognak tűntek. Később: pár, pár.
*: De tényleg, Kriszti, nézd át, ez narráció, nem beszéd. Nem emlékszem, hogy bárki, akivel életemben beszéltem, bármikor kiejtett volna a száján olyant, hogy „elfogott a forró sóvárgás”.
Szép történet, de nekem részlet-íze van. Talán mert King ST-kolosszusának a hetedik kötetét, abból is Callahan atya utazásait juttatja eszembe. Ami szintén nem csak utazásokról, hanem átsiklásokról szól, baromi részletesen (különbségek a pénzérméken, a történelemben, a közéletben, mindenütt).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2014-06-19 18:58 GColt

Nem az én stílusom, de végigolvastam, és megfogott a hangulata. Reakció: bárcsak én is tunék ilyet írni.
A következő szavakra keress rá
Levelik
Hajlamosak agyunk
A csattanó nem esett le.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

cs, 2014-06-19 19:48 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm az olvasást és a két elütést is. Csattanó nincs, azért nem esett le. Ez egy csattanó nélküli elgondolkodtatós akart lenni. Én szoktam ilyeneket.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2014-06-19 19:57 Kentaur

Kentaur képe

A legtöbbjét javítottam. Köszönet érte. Sajnálom, hogy csalódást okoztam.
ui: Én így beszélek tényleg, tanúim vannak rá. Valószínűleg mellőzni fogom ezentúl a hosszú E1-es szövegeket, mert nem tudok úgy beszélni, mint a normális emberek. Illetve a hosszan mesélős karaktereim mind, nos... jól mesélnek. Ami persze nem élethű, nah, öh, hagyjuk, nem jó és kész.
Ezt amúgy már megírtam akkor, csak a javítás volt hátra. Vizsgaidőszak legvége volt, de ez nem mentség. Lehet, hogy kifújtam? Meglátjuk.
Az említett Kinget nem olvastam, a létezéséről sem tudtam. Ezek szerint még meg is előztek. :-(

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2014-06-19 20:01 GColt

Hja, magyar ember "bazmeg" nélkül, háááát 8)

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

p, 2014-06-20 05:29 Roah

Roah képe

Elolvastam, Lujzító, de ma, meg holnap tizenkét órázom, nincs időm javítani. De erre igen: micsoda?! Hogy mi fújtál ki? Nem is bagózol már! Vagy a gőzt? Ugye? Érdekesség: a negyvenhetes. Te, az egy borzasztóan peches szám! A négyes meg a hetes, külön-külön is, nemhogy egyben. (Kínában van olyan épület, ahol még az emeletek közül is kiszedik; van két hatodik, vagy hat per a, de negyedik, és hetedik nincs, annyira tartanak tőle. A négyeshetes duplán-tripla negatív, rossz ómen. A rossz (!) ómen.)

A hangulat ötös, az a kajálós rész baromi jó lett! :)))))
Ja, meg annyit még gyorsan, hogy az ötlet is tetszett! (Meg a nevek.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-06-20 08:27 Kentaur

Kentaur képe

Csak valahogy az van a fejemben, hogy de rég írtam olyan igazi hasaraesőset. Pedig nem is olyan régen, de nekem mégis ez van... Talán azok az idők hiányoznak, amikor egy okés mű alatt is volt negyven hozzászólás, nem csak a kötekedések és szarakodások alatt. Már bocsánat.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-06-21 04:21 Roah

Roah képe

Órák óta ébren vagyok, rosszat álmodtam.
Feladtam a visszaalvást, és jöttem hozzád, a 3047-es járatra.

Írók...
Kenta, annyira szeretnék okosakat mondani, de van egy olyan szint a Karcos íróknál, amikor már nem tudsz miben segíteni, és az olvasó véleménye kimerül a teccik-nemteccik véleményben. Magamat is ebbe a kategóriába sorolom. A portál írói műhely is, de egyszerűen néhányan elhúztok a Karc égboltján, olyan tempóval, mint az üstökös, és sokan csak kamillázunk, pusztán nézni tudjuk, messziről egy távcsővel, hogy mennyire gyors, mennyire fényes - de hogy mitől lehetne még ragyogóbb?
Erre nem tudok felelni.
Gyakori Karcos jelenség, bár kétségtelen, ezzel nem vagy kint a vízből. Mármint abból, hogy alig van hozzászólás a műved alatt. Ismerek a közelemből is néhány akkora kaliberű írót, mint amilyen te vagy, hasonló - na jó, pont ilyen -, problémával.
A magam részéről egyszerűen nem vagyok képes mit mondani néhányotok írására, csak azt, hogy egy szerkesztői jobbos-balos után, egy klasszik lektorálást követően mehetne is nyomtatásba.

Nem írtál ütőset?!
Miért? A mumusos mi volt?
Ütött az rendesen, csak nem minden olvasód nyitotta ki a hozzászólás ablakot. Pont azért, amit fentebb írtam: mit mondhatnék neki? A szerzőnek?
Pedig rengetegen olvasták ám. Azt is. Mindig kiderül utólag. Ha idézni szoktam, valahol a Karcon, vagy bármerre, akik idejárnak olvasni, csak nincsenek regelve, mindig ezt mondják:" Olvastad, mit írt Kenta?"
Vagy elszólják magukat. :))) Nemrég idéztem egy közismert Karcost, sok helyütt publikáló írót, valahol, és akinek írtam, kapásból azt mondta: "Nem tudom, hogyan tudta így megfogalmazni?!" Ez azért volt fura, mert egy itt is megjelent novellából emeltem ki egy részt, se jele, se hamva nem volt annak, hogy az illető azt a bizonyos művet, amiből idéztem, olvasta. Pedig de! :)))
És most kímélj meg légyszí a Kelvinista választól. :))) Erre azért kérlek, mert amikor egy olyan problémával küszködő íróval beszélgetek, mint te, vagyis miért alacsony a hozzászólások száma, akkor rendre megkapom, hogy Kelvinnél miért van minimum nyolcvan hozzászólás, bezzeg ő így, bezzeg ő úgy, ő is erős volumenü szerző, hozzá mégis írnak, ha mást nem, akkor egy boát...
Ez azért lehet, mert Kelvin sokkol, néha úgy, mintha kettőhúszba rakná az olvasóit, megijeszti őket. Namármost: alig láttam még embert, aki az ijesztésre ne rezzenne össze, ne reagálna valamit. (Még a legkeményebb is elhadar egy "Anyád!" morgást a fogai között.)
Kelvin nem tehet róla, ilyen a stílusa, zsigerből képes meghukkolni az olvasóit.

Talán ezért nincs szakmázás a novellád alatt. :)))
De ez nem jelenti azt, hogy kifújtál, vagy nem ütős a novellád, csak szakmailag nem tudunk segíteni, mi, elvetemült olvasók. :)))
Mert amikor téged, vagy titeket olvasunk, valóban csak egy olvasód leszek a sok közül, aki nem szeretne butaságokat írni tanácsként. (Ráadásként a legtöbb Kentás íráshoz szubjektív dolgokat halmoznának fel.)

A 3047-es járatról...
Van egy egyszeres szótriplázás valahol, a párbeszéd kicsit monológos, de ropogós. Ugye-hogy-ugye? Ez a párbeszédesdi mennyi mindentől függ egy novellában...?
Lassan úgy vagyok vele, hogy teljességgel a stílus és a szövegkörnyezet eredménye, hogy az miként szólhat egy olvasó fejében. Vagy azok találkozása. (Látod. Erről beszéltem fentebb. Mit is mondhatnék neked, mitől lehetne jobb? Amikor nekem így is bejön - azt hiszem, Sren is csak a tökéletesítésre célozhatott fentebb.)
Nem tudom.
Tetszik az ötlet - ja, és még egy apróság: a "Kölyök" kifejezést a Kill Billben hallottam, meg talán Zsuzsi Amíg elalszik művében olvastam. (Ha ott nem írják neki, hogy Kill Billes, akkor nekem személy szerint eszembe sem jutott volna.)
Tetszik, hogy ebben az írásban is társadalmi problémára zummolsz, a leszbi lányok megítélését illetően. (Akik téged keresztbe-hosszába olvasnak, ismerik ezt: mindig van a Kentás művekben egy mondat, egy mozzanat, ami az olvasót gondolkodásra készteti; annyira jellemző rád, mint Fable-re a környezetvédelem, Koontzra az őrület valamely arcának ábrázolása, Kelvinre a sokkolása, Parára az utánozhatatlan stílusa. Azt hiszem, számomra ez az egyik védjegyed.)
A hangulatot pazarul hoztad, ha lesz benne javítanivaló, egy nekifutásra összeszedi neked egy szerkesztő, leszállkásítod, és puszi, mehetne is valamelyik antológiába.
A karakterekről számomra elég info kiderült, pont annyi, mint aminek itt helye volt a terjedelem okán, azt hiszem, kiemelted a legjellemzőbbet rájuk, nekem untig elég volt.
Mi van még?

Ja, hogy teccikötös. :))))
Csak így, lazán, egy mezei olvasódtól, aki nagyon kedveli a stílusod, mondanivalód, a régi és új műveid egyaránt.

A fújtatást igazán meghagyhatnád nekem. :)))))

"Hát minden, minden-e világon, álmomba ködlő, furcsa álom..."
(Edgar Allan Poe)

Óriásokról...?

http://www.youtube.com/watch?v=Uy1Ag1ucVA0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-06-20 17:09 Sren

Sren képe

Ejha, kesernyésre sikerült ez a komment. Vagy gunyorosra?:)
Attól, hogy nem találkozunk valami gyakran, még tudom, mennyire szabatosan beszélsz. Még a hanghordozásodnak is van egy „művészes” árnyalata. :D De itt most nem rólad van szó, és nem is a „normális emberekről”. Még csak nem is hibáról, mert annak azért nem nevezném. Csak kiragadtam pár csipetnyi ezt meg azt, ami furán hatott számomra. Annyira viszont nem eklektikus tőle a szöveg, hogy a szívedre vedd. Hé, csak a Karcon vagyunk és dumálunk.
Talán csak azért ütött be a dolog, mert ezt magam is átéltem. Ott volt a Lélekaljában Aodh. A karakter milyenségéhez hozzátartozott az elegáns stílus úgy beszédében, mint bámely egyéb megmozdulásában. Amígnem Tim, aki a szöveget gondozta, rá nem mutatott, hogy az én különleges albínómtól az, amit elegánsnak vélek, nagyon vegyesfelvágott – hol szlenges, hol anakronisztikus, hol meg másmilyen. Az ő szemével olvasva Aodh beszédét, nagyot koppantam, mennyire igaz. Pedig ott is csak ilyen icipici apróságokról, árnyalatokról volt szó. (Amikkel, mint rájöttem, ösztönösen színesítettem. Feleslegesen. Aodh magától is pont elég színes volt, albínó létére, hehe.)
Ahogy neki, úgy Vándornak sincs szüksége ilyesmire. A stílus pedig írásban – nos, jobb, ha egységes mindaddig, míg teljesen magabiztosan nem kezeled a másféleségek árnyalatait. (Vidéki házainknál kaptam hideget-meleget a tájszólásért, no de jól is van, ezt is meg kellett tanulnom.)
Nem ajánlanám, hogy mellőzd a hosszabb monológot, párbeszédet. Jól van ez. Példának okáért, nem ordít róla, hogy a karakteren keresztül mesélsz el fontos (nélkülözhetetlen) részleteket, pedig ezt még mesterszintű íróknál is észreveszem. Te zsigerből szőtted össze a történettel. EZ a lényeg, a többi apróság; olyan apróság, ami úgyis csiszolódik, amíg csak élsz.
Nem okoztál csalódást. Ez valami vicc? Nem tudsz csalódást okozni. Nekem az az író okoz csalódást, aki nem akar csiszolódni többé, megáll egy szinten és azt hiszi, most már ő a valaki. Ez rád nem jellemző, és sosem lesz az.

Nem olvastad a Setét Tornyot? :O A hetedik csodaszép, és Big Steve sok, más történetekből ismert karaktert is összehoz benne. Talán az a legszebb, hogy ezek nem csak „epizódszerepek”. A Toronyban minden mindennel összeér, és a benne szereplők élete méltó és teljes módon folytatódik (vagy épp ér véget).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2014-06-20 20:53 Kentaur

Kentaur képe

Kesernyés, Sren.
Csak rám jött a "miafasznaktörömmagamtökfölöslegesenasemminek". A 3-4 szál hozzászólóval meg a hasonlókkal... Egyre gyakoribb, de inkább hagyjuk, úgyis írni fogok. Részemről inkább ne is beszéljünk róla.

No, szóval oké, csak egyelőre más megoldást nem találok, mint kerülni az E/1-et, mert nem tudom, hogyan kéne máshogy mesélni. A dialógus oké, az megy ahogy akarom, de ha már hosszabb mesélés...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2014-06-19 20:03 SirTelen

„– Taníts meg rá! – Gina nem mert a férfi felé nézni, ahogy kibökte végre a kérést.” – szórend
Gina nem mert a férfi felé nézni, ahogy végre kibökte a kérést. Azt tesszük előre ami hangsúlyos. Itt pedig az a lényeg, hogy: végre.

„Egész nap arra várt, mikor adódik alkalmas pillanat, hogy előhozakodjon vele. Egyszer már majdnem meg is kérdezte:” – felesleges szószaporítás
Egész nap arra várt, hogy előhozakodjon vele. Egyszer már majdnem meg is kérdezte:

„és elfogyasztották szerény konzervebédjüket.” –khmmm… micsodát?

„Csakhogy az a csöves megzavarta őket.” – az a? Melyik? Határozott vagy határozatlan névelő?

„Ez sokszor előfordult. Szakadt hátizsákjukkal, kopott ruháikkal és útszéli életmódjukkal folyton maguk közül valónak nézték őket.” - szószaporítás, az első mondat felesleges
Meg némi alanykeveredés. Szakadt hátizsákjukkal, kopott ruháikkal és útszéli életmódjukkal (a csövesek) folyton maguk közül valónak nézték őket.

„A lány tudta, hogy legközelebb csak az esti pihenőnél lehet majd normálisan beszélni a férfival. Ha út közben próbált vele társalogni, a másik mindig csak egy-két szavas válaszokra méltatta. Úgy viselkedett, mint aki nagyon koncentrál.” - szószaporítás
A lány tudta, hogy legközelebb az esti pihenőnél lehet normálisan beszélgetni a férfival. Ha útközben próbált vele társalogni, a másik mindig úgy viselkedett, mint aki nagyon koncentrál.

Bocs, nem kötekedni akarok, de hát ugye itt, ezen az oldalon a „nagyoknak” is a szemébe mondjuk a hibáikat, nem? :P
Be is fejezem.

p, 2014-06-20 08:31 Kentaur

Kentaur képe

Kedves Sir Telen....
A szórend szabad a magyar nyelvben, de lehet, hogy tényleg jobb lenne úgy.
Konzervebéd, az olyan, mint a szendvicsebéd, vagy halvacsora, vagy hasonlók, mi a gond vele?
Az a csöves, amelyikről mindjárt szó esik. Ha szájba rágnám, akkor "felesleges szószaporítás". Jah, igen, amúgy nem vagyok az a típus, aki telefonkönyvet ír, ezt lehet tudni, úgyhogy ami neked szószaporítás... Kb. mindent a világon lehetne egyszerűbben mondani egész addig, míg úgy nem porzik, mint az országút.
Nincs alanykeveredés, nem látok más alanyt a környéken, mint a csöves.
Bocs, de ez most nem sikerült. Az egész kritikából talán ha egy észrevétel jogos.
De azért kösz az igyekezetet, nem feltételeztem, (eddig) hogy bosszú meg kötekedés. Istennek nem jutna eszembe, hogy alig vártad, hogy végre publikáljak bármit is, hogy találhass benne valamit. Sőt, én úgy gondolom, biztosan élvezted az olvasást és csak úgy megakadt a szemed ezeken. Hiszen amúgy is mindig hozzászólsz az írásaimhoz és egyébként is tevékeny alkotó és szorgalmas kritikus vagy!

Bocs, én se kötekedek, de ugye az igazság kimondása mindig építő.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2014-06-20 18:04 SirTelen

"Bocs, én se kötekedek, de ugye az igazság kimondása mindig építő."
Kedves Kentaur,
ez az egyetlen dolog amiben egyetértünk! :)
1. szórend
ajánlom elolvasni: http://magyarelme.blogspot.hu/2013/04/szorend-es-hangsulyok.html
2. konzervebéd - bizonyítsd be, hogy van ilyen szó ( és nem csak te találtad ki ). Szerintem nincs.
3. "Az a csöves, amelyikről mindjárt szó esik." - de még nem esett! Könyörgöm, mondd, hogy csak viccelsz!
4. "nem látok más alanyt a környéken, mint a csöves." - akkor helyettesítsd be a mondatba légy szíves. A csöves az többesszám?
5. "Bocs, de ez most nem sikerült." - hát nem. "Az egész kritikából talán ha egy észrevétel jogos." - mindenkinek szuverén joga, hogy mennyit fogad el. Ebbe nem lehet beleszólni.
6. szószaporítás
Ha te így szereted, lelked rajta! Én csak megmutattam egy másik lehetőséget.
( és kíváncsi voltam miképp fogadod) ;)

p, 2014-06-20 20:45 Kentaur

Kentaur képe

Sir Telen, hat éve dolgozunk egymás mellett, így hidd el nekem, ha mondom, mert még sosem mondtam, de valakinek már kéne: kötekedsz. Ez nem másik lehetőség.
Nem tudom miért teszed, de nem kéne.

Talán én döntöm el, hogy hová akartam tenni a hangsúlyt. De mondom, talán tényleg jobb lenne úgy, bár egészen biztosan nem kötelező.
Olyan szó sincs, hogy undorlila, de ha akarom, csinálok a saját írásomba hangulatelmeként. Talán már vagyok elég ehhez. Amúgy szerintem van ilyen szó, hogy konzervebéd(nincs hét szótag, nem összetett a két tag úgyhogy...) de igazából az se érdekel, ha nincsen, mert attól még továbbra sem értem, mi vele a baj (ha van, ha nincsen), teljesen érthető és releváns, hogy mire gondoltam, és a bizonyos hangsúly miatt került egybe, amit annyira forszírozol kicsit előbb.

Nem viccelek a csövessel sem, elég bevett írói szokás valamit úgy írni le, mintha már szó esett volna róla, holott csak most fog. Nem először használom ezt a módszer én sem, más sem, és nem is utoljára. Ha nem ismernéd ezt a fogást, ajánlom szíves figyelmedbe, mert jó dolog.

Lelked rajta, ha nem veszed figyelemebe, hogy nem jól sikerült a kritikád, nem kötelező elfogadni a kritikád kritikáját, csak mutattam egy másik lehetőséget.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-06-21 08:35 SirTelen

Kedves Kenta,
legyen így, ha annak érzed ( kötekedésnek), akkor magyarázhatok bármit, számodra az marad.
Ha gondolod, a továbbiakban csak dicsérni fogom az írásaidat, vagy hallgatok, ha valami nem tetszik.
Még egy utolsó kis történet . A gyerekek írni tanulnak, szorgalmasan róják az "ó" betűket egymás után, kis farkincákat kanyarítanak a végére. Egyedül Zsuzsi nem ír, már befejezte. Farkincanélküli "ó" betűk sorakoznak a füzetében. A tanító néni kérdésére azt válaszolja, hogy így tanulta az apukájától, és így nagyon gyors, már rég kész, a többiek még mindig bíbelődnek. A tanító néni viszont farkincás "ó"-kat szeretne látni, ez a feladat.
A történetnek itt vége, mindketten tudjuk, hogy ahová eljutottunk ( felnőttünk) nincs szükség a "ó"-betű farkincájára, írhatjuk bárhogy, én is el tudom olvasni, és te is.
De hiába tartod kötekedésnek, szerintem a "szép" íráshoz hozzátartozik a "farkinca".

szo, 2014-06-21 10:41 Kentaur

Kentaur képe

Kedves Sir Telen, az utóbbi négy-öt ében is megvoltam valahogy anélkül, hogy a műveimhez írtál volna, valószínűleg a továbbiakban sem fogok sírva fakadni. Főleg, ha személyes sértésnek veszed, ha nem bólogatok, hogy igazad van, amikor én úgy látom, hogy nincsen.
A kritikát megítélni pedig az én dolgom, és mint láthatod, ha jogosnak ítéltem, azonnal javítottam, ez letagadhatatlan. Ha fáj az, hogy a tiedet nem ítéltem jogosnak, és következtetéseket vontam le az átsütő keserűségből, és bosszúvágyra tippeltem, lehet, nem az én készülékemben a hiba. De erre ugye senki sem szeret gondolni, biztos a többiek marhák. Bár amikor Roah, a "tündérhercegnő-vajszívű-imádnivaló" is elkezdi csóválni a fejét, én bizony elgondolkoznék.
Hinnék a nem igazán átjövős hasonlatod szerinti franciás ó-ban, ha láttam volna már tőled, és így tudnám, hogy tudod, miről beszélsz. Így inkább arra tippelek, hogy te sem tudod, de én aztán biztosan nem, pedig nem vagyok hülye.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-06-21 12:06 SirTelen

Azt hiszem félreértettelek. Bocsánat! Úgy értelmeztem, azon keseregsz, hogy miért nincs (több) hozzászólás a beküldött írásaid alatt.
Ami a többi dolgot illeti, elértél egy szintet. Az előző szintek hibáit már nem követed el ( vagy csak ritkán), az elért szinted "hibáit" (sajnos) észre sem veszed.
De ebben biztos én vagyok a hibás. Vagy Roah, mert csóválja a fejét. Esetleg Mihály.

p, 2014-06-20 04:51 Giskard

Giskard képe

„Menj haza, kölyök.” Úgy látszik, azonosult a fantasy névvel. :)

A kitagadás nekem kicsit sok egy csók miatt, erőltetett indoknak tűnik. Amúgy tetszett.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

p, 2014-06-20 08:24 Kentaur

Kentaur képe

Giskard, fogalmam sincsen, mire utalsz. Biztosan elhangzott valami filmben ez a mondat, amit megint nem láttam, vagy nem fogok rá emlékezni. Azért ez egészen egyszerű és a helyzethez illő mondat, ki lehet találni ilyet magunktól is, én is így tettem.
Csók, igen... tudod, az azonos neműeket nem mindig fogadják örömmel, még akkor sem, ha csak egy csókról van szó. Vagy ez a rész kimaradt volna?

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2014-06-20 08:56 Giskard

Giskard képe

Most konkrét példát én se tudok hozni, de western filmekből, és tucatfantasykből rémlik, hogy az idősebb, nagyobb tapasztalattal bíró karakter így szólítja ifjú társát. Nekem nem tűnik egyszerűnek, miért szólítana így egy férfi egy fiatal lányt? Mindegy is, ezen nem fogunk összeveszni, máshogy látjuk, és kész.

Tudom, mi a helyzet a melegekkel, csak nem áll össze a kép. A lány csókolózik, az anyja egyből kitagadja, ő meg világgá megy. Egyikük sem próbál javítani a helyzeten. A történethez szerintem semmit nem tesz hozzá, olyan, mintha kerestél volna egy indokot, lehetőleg valami sablon menteset, és beszúrtad volna.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

p, 2014-06-20 10:49 Kentaur

Kentaur képe

Ja, már értem. Nos, ezt tényleg másként látjuk. A "szeretlek" is elhangzott már egy párszor, mégis leírjuk/kimondjuk.
Háttérinformácónak szántam, nem indoknak. A fiatalok néha indok nélkül vagy vélt indokkal is világgá mennek, ettől fiatalok többek között. De mindegy, ha nem jött át, és nem te vagy az egyetlen, akkor a műben a hiba.
(Azt viszont hidd el nekem, mert láttam pár ilyet, hogy aki kitagadja a gyermekét a nemi beállítottsága miatt, az igenis SOHA SEMMIT nem fog tenni, hogy javítson a helyzeten, és engedni sem fogja, hogy a másik megpróbálja.)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-06-21 11:25 Howel

Howel képe

Szia!

Hm. Bizonytalan vagyok.
Roahnak igaza van, van egy olyan szint, ami után már a tetszik-nem tetszik jöhet csak szóba, de én mondok még jobbat:
Mit írhatnék azokhoz, akiket azért olvasok, hogy tanuljak? Oké, ez nem tanulás, inkább odafigyelés, hogy jé, ezt így is le lehet írni, azta, az ott máshogy van, micsoda kifejezés stb. Érted, remélem. Most írhatom én azt, hogy figyelj, szerintem az úgy nem valami jó, meg ez sem az igazi, talán lehetne ez meg az...
Bizonytalan vagyok, hogy tényleg megtehetem-e ezt.
Én általában a központozási hibákat javítom, mert ahhoz értek valamicskét. Máshoz egyelőre még nem nagyon. Szóval azoknál a műveknél, melyekben nincs ilyen hiba, eleve meg vagyok lőve :D

No, azért hátha jó szívvel veszed:

"Csakhogy az a csöves megzavarta őket. Ez sokszor előfordult. Szakadt hátizsákjukkal, kopott ruháikkal és útszéli életmódjukkal folyton maguk közül valónak nézték őket." - Az a csöves, nem tudjuk, melyik, ki, de utána figyelj csak: "nézték" itt már hirtelen többesben vannak a csövesek, hogy aztán a következő mondatban ismét egyes legyen: "A hajléktalan odajött beszélgetni, ételt kunyerálni, és ezzel megtört az alkalmas pillanat. A férfi elbeszélgetett vele kicsit, adott az ételükből, mint mindig, aztán már szedelődzködtek is." - és lám: férfi, majd "szedelőzködtek".

Szerintem érthető ugyan, de zavarónak találtam.

"csókolództak" - :D

" nyújtózott egyet és dobott pár ágat a tűzre" - és elé vessző

"átkerülhetsz és láthatod" - és elé vessző

Átsiklás, így nagy Á-val?

Szóval Köztes Tartomány, mi? Mi között van?
Párhuzamos valóság? Vajon ha van szebbik fél, létezik a csúnyábbik is? Örüljünk, hogy nem ott vagyunk, hanem ténylegesen köztesben. Mellettünk a szép és a csúnya. De gondoltad volna, hogy ez alapján a mi világunk a leggazdagabb? Van benne ilyen is olyan is, míg a másik kettőben csak egyféleség vár minket.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

szo, 2014-06-21 11:26 Dokesz

Dokesz képe
5

Mehet a nyomdába, így ahogy van.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

szo, 2014-06-21 12:11 SirTelen

Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ezzel a már megjelent könyveknek akartál adni egy fricskát, igaz?

szo, 2014-06-21 13:58 Dokesz

Dokesz képe

Biztos te is olvastál már nyomtatásban olyan művet, ami ennek a nyomába se léphet. Kinek a pap, kinek a papné. Olvastam a hozzászólásaidat is a novival kapcsolatban, nem értek veled egyet, engem magával ragadott a történet, végig olvastatta magát, nagyon tetszett. Talán a te hozzászólásaidnak akartam fricskát adni, úgy érzem túlságosan belelovaltad magad a témába. Gondold végig higgadtabban.

De nem, mert ez a novella teljesen a helyén van, és biztosan nem döbbennék meg azon, ha nyomtatásban olvashattam volna. Egetverő hibát, vagy logikátlanságot meg nem találtam benne. Kifejteni meg nem szükséges tudományos alapossággal a párhuzamos univerzumokra hajazó anomáliát, hiszen ez egy misztikus novella. A szerző ezt az opciót jól ki is használta, kihagyta az áltudományos humugokat, jól is tette. Így gondolom, és ragaszkodom a nyomdához!

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

szo, 2014-06-21 15:41 SirTelen

Dokesz, bizony, hogy olvastam már nyomtatásban olyan művet ami ennek a nyomába sem érhet,
és meggyőződésem, hogy mindegyik szerzőnek volt (legalább) egy hozzád hasonló támogatója, aki meggyőzte, hogy azzal az írással nyugodtan kiléphet a világ elé.

szo, 2014-06-21 15:57 craz

craz képe

Talán mind látunk hasonlókat, csak a legtöbbeknek nincs olyan szerencséjük, hogy még egyszer lássák, és így örökre elfelejtik. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2014-06-21 17:25 Ovidius

Ovidius képe
5

Hosszú rágódás után kezdtem el ezt a hozzászólást. Általában -- mint azt múltkor egy más írásnál megemlítettem -- azokhoz az írásokhoz nem szólok, amelyek tetszenek. Tudomásul veszem, hogy sikerült. Így voltam ezzel a szép kis írással is. Aztán szokás szerint egy kicsit elfajultak a dolgok, hozzászólás szinten.
No, akkor nézzük...

1./
Ha túllépünk a tartalmi megközelítésen (mivelhogy az nálam rendben van), akkor marad a stilisztikai és grammatikai rész. Ezzel kapcsolatban jelezném Toldy Ferenc, Gyulai Pál, Ignotus 21. századi reinkarnációinak, hogy egy minőségi szint felett nem igazán elegáns azon rágódni, hogy mit és hogyan oldott meg, amíg stilisztikai, és nyelvtani szempontból helyes. Van az írónak egy adott szuverenitása, ami meghatározza, hogyan alakítsa mondanivalóját.

Két példa a hozzászólásokból:
- "Nekem nem tűnik egyszerűnek, miért szólítana így egy férfi egy fiatal lányt?" (a kölyök szó
használatáról van szó). Azért nem tűnik egyszerűnek, mert hiányos a hozzászóló
szóismerete. A kölyök kifejezés nem nemhez, hanem korhoz, illetve a megszólítotthoz
kapcsolt fogalom. Bárkire ráaggatható, aki a kifejezést használónál időben, tapasztalatban
jóval fiatalabb.
- "2. konzervebéd - bizonyítsd be, hogy van ilyen szó ( és nem csak te találtad ki ). Szerintem
nincs."
Pedig van. Azért, mert az író kitalálta. Egy kritikusnak semmi köze nincs ahhoz,
hogy egy író miket talál ki. Azt mondhatja, hogy nem tetszik, hogy utálja a szót, de azt,
hogy "ilyen nincs", akkor, amikor leírták, nem.

2./ A történet azért jó, mert az író egy ismert emberi toposzt meglehetősen egyedi
módon oldott meg. Az ember elvágyódása álmai, fantáziája szebb világába ismert, és
nagyon sokan írtak már róla. A történetvezetés megoldása -- egyedisége -- az, ami
elbűvölheti az olvasót. Engem elbűvölt. Az itt nem különösebben érdekes, hogy a szebb, alternatív világ és a valós, általunk ismert között milyen módon járunk át. A busz és az általa elindított mentális átalakulás az egyedi. Maga a busz, mint a más dimenziók képviselője, vagy hordozója, nem ismeretlen. A régi Galaktikák sorában jó darabig volt egy olyan, hogy a hátsó borító belső oldalán folyamatosan adták a Busz című különös hangulatú rajzos történet epizódjait. Az adott hasonló érzést, mint ez az írás. Persze egészen más történetek voltak olyan öt-hat képben, de a kiváltott feeling volt az, ami lényegében hasonlított fenti írásra.

3./ Megfigyeltem, hogy minél jobb egy írás, annál különösebb bírálati megközelítések kerülnek elő, ha valami gond van az írást jegyző, és egy adott hozzászóló között. Nem kívánok ebbe belemászni, mert elég tapasztalatom van abban, hova fajulhat. Egész egyszerűen szakmaiatlan és etikátlan, ha valaki azért köt bele egy írásba, mert az alkotójával valamilyen problémája van.

4./ Szeretném kiemelni: semmilyen személyes problémám a hozzászólókkal nincsen.
Soha nem foglalkoztam egy leírt szöveg esetében azzal, hogy ki írta. Ha a szöveggel bajom van, elmondom, hogy mi. Úgy gondolom, ezt illene alkalmazni az írások esetében is.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-06-21 18:08 Giskard

Giskard képe

Szóval, szerinted ezt jelenti a kölyök: "Bárkire ráaggatható, aki a kifejezést használónál időben, tapasztalatban
jóval fiatalabb."

Én meg ezt írtam: "...hogy az idősebb, nagyobb tapasztalattal bíró karakter így szólítja ifjú társát."

A jelentéssel tisztában vagyok, de még mindig fenntartom, hogy ide nem illik. Ez meg ugye egy szubjektív vélemény, de hát még csak kölyök vagyok, ráadásul a szóismeretem is hiányos, talán elnézed nekem.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

szo, 2014-06-21 18:24 Ovidius

Ovidius képe

Mint azt fentebb leírtam, nem érdekel, hogy ki írta azt, amiről kifejtem a véleményem. Tehát most sem. Fenntarthatod a véleményed, mert ez abszolúte szuverén jogod. Ettől még én úgy tartom, hogy ide való kifejezés.
Az viszont lottó ötös szinten bejött, hogy rövid időn belül enyhén sértődött reakció lesz arra, amit írtam a szóismeretről. Nem volt benne semmilyen sértési szándék. Teljesen személytelenül mondanám: rengetegszer kell egy-egy szóval szövegkörnyezetében találkozni, ahhoz, hogy jelenléte a konkrét tartalmon túl, általánossá is váljon.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-06-21 18:34 menma

menma képe

Szerintem Giskardnak igaza van. Maga a "kölyök" megnevezés nem hibás, de a magyar beszédtől idegen. Legtöbbször az amerikai filmekben lehet vele találkozni, a "kid" megnevezést fordítjuk "kölyöknek". Viszont én sem hallottam még egyetlen egy magyar férfitól sem, hogy egy fiatalabb lányt lekölyközzön. Egyszerűen azért, mert nem bevett szokás.

szo, 2014-06-21 18:46 Ovidius

Ovidius képe

Az, hogy a "kölyök" szó a magyar beszédtől idegen, az így, ebben a formában nem igaz... :D (majdnem úgy beszélek, mint egy diplomata...)
Az, hogy lányra ritkábban használják, egyértelmű, de az nem igaz, hogy egyáltalán nem.
Javaslom Rejtőt olvasni...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-06-21 18:50 Giskard

Giskard képe

Hm... Csak nem egy fiúnak öltözött lányról van szó?

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

szo, 2014-06-21 18:52 Ovidius

Ovidius képe

De... :D
Persze a történet ismeretében mindenkinek igaza van a szóhasználatot illetően... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-06-21 19:02 Roah

Roah képe

Lédíz end kidz!

Engem már hívtak kölyöknek! :D Meg kópénak.

Nem csak kamasz koromban, hanem napjainkban is.
(Kislány korból például a Dédiék a család minden unokájára, gyerekére azt mondták a nagybátyáméknak: kölykeid. Vitázáskor is, mondjuk amikor az egyik unokabátyám hazavitt egy beteg, kóbor kutyát - Mírát, az afgánná soványodott dán dogot -, a kacagó gerlék, több kis cica, kecske, és egy arab telivér, Fruzsina mellé. Kikelt a familia, hogy hova teszik a dogot még akkor is, ha átlátszik a bőre. Kapta az ívet a rokon a családtól - akkor is elhangzott, "A saját kölyköd, ne beszélj így vele!", pedig akkoriban már bőven elmúlt harminc is.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-06-21 19:08 Giskard

Giskard képe

Ebben a két példában a rokonsági kapcsolatra céloznak. Jó, tudom, hogy te is tudod, és minek feleselek. :(

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-06-22 09:40 Roah

Roah képe

Giskard, Ó!?

Dehogy!
Haverok, barátok hívtak kölyöknek, a kópét a mai napig megkapom. (Főleg gipszben. :D)

(Uccsó offom volt, elnézést.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-06-21 19:17 Sren

Sren képe

*Szerk* (avagy az editor beleszól)

Minden szó újabb szavakat akar. Ebből lesz aztán az off, drágáim. Tudjátok, a virágok meg a méhecskék…
Mindig akad valaki, aki „beleköt” valamibe, amiről kábé mindenki vágja, mit is akart vele mondani az, aki jegyezte. (Lentebb szép példa van erre, Dokesz „mehet a nyomdába” kommentjénél – sacc mindenki értette, mégis akad, aki juszt is megmagyarázza.)
Ovidius teljesen korrekt kommenttel jött, miért kell minden szavát megkérdőjelezni? Értettük, mit beszél, miért kellene a legszélesebb panorámában definiálnia, mit is ért a magyar (és a világszerte használt!) szlengben a „kölyök” kifejezés alatt?

Igen, ez egy szerk. figy. Ne offoljátok szét, különben leshetitek, mikor kaptok egy új Kentás írást. Az írónő pont elég elkeseredett szétoff nélkül is.

(Súgok. A Karcolat, mint olyan, nemrégiben többek szemében visszaszerezte – némileg – „írófészek” hírnevét. No, hát egy feltételezett sasfészekben ne csiripeljetek, mint holmi kötekedő verebek! És ha egy igazi sas fészkében keveritek a pisikását, annak ronda következményei lesznek. MIKOR az istenért tanuljátok meg komolyan venni egymás kommentjeit?!)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2014-06-21 18:47 Giskard

Giskard képe

Nem sértődtem meg, bár az utolsó mondatomból valóban így tűnhet.

Leírtam, mi nem tetszik a műben, az író egyet ért vele, vagy sem, szerintem hasznos egy átlagos olvasó véleménye.

Te szintén leírtad, hogy tetszik, aztán meg azt, hogy tévedek (jó, tudom, személytelenül). A kölyök szó használata sehol nincs kőbe vésve, hogy lehet ebben tévedni?

Egy kisebb összeget én is rátettem volna, hogy jön a következő tanítás.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

szo, 2014-06-21 20:36 menma

menma képe

Bocs.Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy fejezzem-e ki a véleményemet, vagy se.

szo, 2014-06-21 20:53 Ovidius

Ovidius képe

Miért kellene meggondolnod?
Azért, mert egy kicsit keményen fogalmazom meg a véleményem?
Ismétlem, semmi személyes érzelem nincs bennem, amikor megszólalok valamivel kapcsolatban. Kicsit meglep, hogy nem érzékelted a pont feszültségoldási célból beszúrt zárójeles gondolatom... :D (ez utóbbi nagybetű a mosolygó szmájlit helyettesíti).
A gondolataitokat, vagy kifejezéseiteket, vagy álláspontotokat érő kritikáért pedig ne megsértődjetek, hanem harcoljatok érte. Én is azt teszem.

Akkor, itt ebben a hozzászólásban tisztázok valamit, amivel bízom, hogy eloszlatok egy félreértést.
Én a valós életben évtizedeken keresztül olyan műszaki-biztonsági dolgokkal foglalkoztam, hogy a velük kapcsolatos dokumentálás nem tűrt semmilyen hibát. Ismétlem, semmilyent. Emiatt hozzászoktam egy olyan fogalmazási stílushoz, amely a civil életben, így az irodalmi szférában kíméletlennek tűnik. Semmiféle rosszindulat, soha nem volt bennem. Pláne fiatal, törekvő és betűszerető emberekkel szemben. Amiért így írok (beszélek), azzal mindig segíteni akarok. Az, hogy néha nehezen jön le belőle, a stílusomnak köszönhető, de ez ellen már nehéz lenne tennem, mert túl hosszú ideje vagyok ilyen... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-06-21 21:01 Giskard

Giskard képe

??? Ez nekem szól?

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-06-22 12:56 SirTelen

Hmmm... minden szó létezik mert az író kitalálta? KomoJ baLyjok ( saját találmány!!!) valdellárnaké emitanság !
Ezeké szavacsokák mindenséget létezővék hiszenová leírtattam őket!
De nem ragozová továbbá, mert leszová dádá. Nekemová. Csakis.

szo, 2014-06-21 21:01 GColt

A buszvezető szemszögéből is megírhatnád, érdekes munka lehet 8) Csak ne legyen egy Világok őre belőle.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

v, 2014-06-22 14:29 Sren

Sren képe

Csak egy szép példát szeretnék hozni az olyan összetett szavakra, amelyek azért léteznek, mert az írók kitalálták őket. Egyetlen példát a sok millió közül. Célszemély nincs, csak úgy mindenkinek szánom. Íme:

„Eltűnt a fa, eltűnt a világ, és eltűnt a feje felől a reggelszürke égbolt. Az ég most éjfélfekete volt…
… Hirtelen tudta, mi fog most történni. Zorja Polunocsnaja itt lesz valahol...
… A nő arcát beezüstözte a holdfény (pedig a szilvasötét égen nem is világított a hold, és itt, a lépcső alján még az a magányos csillag sem látszott), ünnepélyesnek és sebezhetőnek tűnt.
– Az összes kérdésedre választ kaphatsz, ha ez a vágyad. De soha többé nem felejtheted el a válaszokat. Megértetted?”
/Neil Gaiman: Amerikai istenek/

Nos. A kulcsszavak megvannak, gondolom. Ezen kívül: a szerző – illetve a fordító és az összes létező szerkesztő, aki közreműködik egy regény megjelenésén (sokan talán nem is hinnék, mennyien!) – úgy találta, teljesen helyes a „feje fölül” helyett „feje felől”-t írni. Mert teljesen helyes, annak ellenére, hogy a „felől” önmagában a magyar nyelvben egészen mást jelent, mégis, az adott szövegkörnyezetben helytálló. Miért? Azért, mert itt nem válik el jobban, mint ha az író azt mondja a „fönt” helyett, hogy „fent”.
Továbbá, egy másik fórumra való utalásként: kis betűvel került említésre a Hold, szintén helyesen. (Én azért említem nagy betűvel, mert a nevét, tehát tulajdonnevet írtam le.)
De említhetném azt is, hogy aki ilyesmin kukacoskodik, az valószínűleg a „beezüstözte” láttán-olvastán is szó szerinti, folyékony ezüsttel való leöntésre asszociál.:(
Emberek! Fiktív történeteket, Meséket, csodákat írunk. Nem pedig fűrészporos szakkönyveket. Az írói képzelet igenis sok mindent megengedhet magának, ami a száraz statisztikán túlmutat.

Bocs, Kenta. Tudom, ez már az a szint, ahol Te azért nem szólsz, mert valójában nem érdemes… Ahol már a nyilvánvalót is meg kell magyarázni, régen rossz.:( Ez nem az írók hibája, olyasmi, amit felett pont vállat vonhatnak. Hogy nekik jut a sajnálat, a kesernyés szájíz és a szomorúság is, na, azon meg a másik fél ránt pont vállat. So it goes…:( Te már ezt kinőtted. Nekem szerkesztőként hosszabb és lassabb folyamat lesz kinőni, de menni fog.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2014-06-22 17:09 Ovidius

Ovidius képe

Szívem csücskéből szóltál Sren!
Azt hiszem kevés olyan csodás modern olvasmány létezik, mint az Amerikai istenek. Egy más felületen írtam már, mennyire különös ízt ad ennek a műnek az, hogy az amerikai néplélek legbelső világát egy angol írta le a legértőbben, és -érzőbben.
Tényleg le lehetne zárni ezt a meddő polémiát. Az irodalom nem patikamérlegen kimért szemantika és grammatika. Az irodalom alkotások világa, minden olyan elemével, aminek egy része megmagyarázható, egy részét pedig érezni kell.
Ennyi.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2014-06-23 09:06 Kentaur

Kentaur képe

Nem én leszek az első Karcolatos író, aki esetleg úgy dönt, hogy föladja, és ezentúl csak nyomtatásban olvashatják, mert az internetes játszótereket kinőtte.
Csak én még hiszek abban, hogy a Karc több egy internetes játszótérnél, ezt a hitemet ássa alá egy-egy régi, aki elmegy, aki csak a háttérből figyel, aki abbahagyja az írást, aki lezüllik a tartalmatlan marháskodás vagy az értetlen kötekedés szintjére.

Örülök, hogy azért akadtak, akik élvezettel olvasták. Halkan megjegyzem, hogy az iskolában tanultakkal ellentétben nem kell minden és elé vessző. De gyógyír volt minden őszinte és bátorító szó.

A szóvitáról már írtam a Lectorban a legutóbbi cikkemben, ez már tényleg nem tud meghatni. Az olvasónak szuvenír joga, hogy ne tetsszen az író szóhasználata, de ez már annyira stílus kérdése, hogy csak azt lehet rá mondani, hogy olvasson másik írót. A jó író nem XY tetszésére ír, ha azt tenném, rég eladtam volna magam nyállajtkönyvek írásával. A szándék jó volt, mert ha stíluselem lóg ki, akkor egyértelműen kivétel, ilyen mondjuk a "s"-zés meg "oly"-ozás a modern szövegben. De egy karakter úgy beszél, ahogy az adott karakter csak akar, (ráadásul szándékosan, mert ugye nagyon jól észrevette, hogy lányokat ritkábban szólítunk így, de azt már nem, hogy ez talán szándékos volt, így jelezte a lánynak, hogy nem mint préda tekint rá, nem akar tőle semmi olyat. De ezt nem akartam magyarázni, ha nem jött át, akkor bennem a hiba. Pedig a kiscsaj jól fel is bosszantotta magát rajta...).

Elfáradtam.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2014-06-23 09:11 Roah

Roah képe

Olyat én nem tudok elképzelni - sem azt, hogy nem ülsz le egy füzettel és tollal a játszótér egyik padjára, sem azt, hogy elfáradsz egy bolhacsípés vakarásában.

Jobb szemed van a bolhákhoz, mint nekem, nekünk, és mindig is jobb lesz, a Karcolatnak szüksége van rád. És az olvasóknak is. A Karcos olvasóknak.
Nem vitatom, Kenta, tényleg sokan kinőttétek már a portált, de ha egyre többen elvisztek magatokkal a Karcból egy részt, mit tudunk az újaknak, azoknak a tanulni, fejlődni vágyó szerzőknek mutatni, akik tehetségesek, és valóban írni akarnak (!) ? Kiből, miből, hogyan, miként lehet valakiből az író?

Azt mondom, pihenj, rád fér.

Aztán azt, maradj.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-06-23 09:35 Kentaur

Kentaur képe

Eszem ágában sincsen előadni a hattyú halálát. Ha végleg úgy döntök, hogy elhúzok innen, azt is úgy fogom csinálni, ahogyan mások is: feltűnés nélkül kikopok.
Biztosan nagyon tele lehet a hócipő, ha nekiálltam panaszkodni. Ne is offoljunk erről inkább.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2014-06-23 09:37 Roah

Roah képe

Tudom - givmifájv!

Rendben.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-06-23 10:35 Howel

Howel képe

"Ha végleg úgy döntök, hogy elhúzok innen"

Kár lenne.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-06-23 11:47 Ovidius

Ovidius képe

Kedves Kenta!
Te azok közé az írók közé tartozol, akinek nincs szüksége védelemre. Korábbi, ehhez az írásodhoz tartozó hozzászólásomat ismered, azt hiszem egyértelmű hogyan értékeltem művedet.
Éppen az elmúlt két nap több hozzászólásában is próbáltam -- mint a Karcolat régi, olvasó kategóriájú tagja -- olyan irányba terelni a véleményalkotásokat, amit jónak tartanék...
Ha megnézzük a hozzászólások, vélemények tartalmi irányát, azt hiszem rögtön bepakolhatók két csomagba.
Az egyik csoport esetében a véleményalkotó valóban az írással akar foglalkozni. Itt a problémát az eltérő szakmai megközelítés, stílus, értelmezés, és bizony ki kell mondani, tudás dominál. Pl. amit egy másik hozzászólásomban kifejetettem, az, amikor patikamérlegen dekázott nyelvtan, stílusjelleg okozza a vitát. Ezzel emberileg nincs gond, a szakmai részét meg kell vitatni, megpróbálva az egyezségre jutást.
A másik csoport már problémásabb. Az eleve trollkodni akaró, illetve objektivitását elvesztő hozzászóló, aki átcsúszik trollkodásba. Az első kategóriát röviden lerendezhetik a szerkesztő-adminok. Ki kell őket pakolni innen. A másik alcsoport kicsit problémásabb. Általában az elején észre sem veszi (csak a többiek, a kívülállók), aztán már nem tud kikeveredni abból a csapdából, amit az ego felállított. Az elmúlt napokban sajnos ez utóbbi is megkeserítette a hangulatot, mert volt akinek sikeredett ebbe a csapdába esni.
Személy szerint rendkívül értékes tagnak tartalak itt, ezért szó sem lehet arról, hogy itt hagyj bennünket... :D
A trollok elleni háború pedig úgyis tartani fog, amíg világ a világ, illetve net a net...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2014-06-23 13:28 polgarveronika

polgarveronika képe

Szóval itt az a a baj, hogy már régen nem az írásról van szó...
Nem olvastam végig a kommenteket, de megintcsak Isten barmocskái Keresztelő-s dologgal állunk szemben.
Szerintem nem kell drámát fakasztani egy-egy hiányzó vessző vagy egy különös fogalmazású szó olvastán. Ha az nem zavarja az érthetőséget, és belesímul a tartalmi kontextusba, mehet!
Tudnék listázni egy csomó "magyartalan", nyelvtanilag pontatlan, netán kifejezetten rossz szöveget, mégis zseniálisak az írások és természetesen az írók is. És szerintem a S-t sem kell vasvillával kikergetni a prózairodalom sorai közül.
Ez a véleményem.
S hogy elfáradtál? Elhiszem.
Egy ismert író barátom mondta: Minden kit hallgass meg, de csak magadra hallgass!
(Ő idős, sokat látott, sokat tapasztalt, és sokat ír. És jókat. Nagyon jókat.)

 

_______Tertium non datur ______

v, 2014-06-29 11:40 neduddgi

neduddgi képe
5

Tényleg egy kettős jegyhez illő történet...:-)

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

p, 2015-06-19 19:54 Gitáros

Gitáros képe
5

Ez már tényleg az a szint, hogy Sonny Rollins, vagy John Coltrane.
Mármint, hogy melyik tetszik jobban a hallgatónak-olvasónak.:D
Úgy egyébként mindegy, mert a maga nemében mindkettő zseniális szaxofonos.

Egy beérett, teljes írói eszköztárral rendelkező írónőről beszélünk Kentaur esetében, nála tényleg csak annyi a kérdés, hogy van, akinek bejön a stílusa, van, akinek nem.
Nekem bejön.
Ez a történet is eszméletlen jó. Hangulatos, filmszerű, elgondolkodtató. Kell ennél több?:D

Ömlesztve néhány észrevétel:
Néhányan felvetették itt, hogy a "Kölyök" megszólítás helyes-e egy idősebb férfitól, egy fiatal lányra vonatkoztatva.
Nos, tisztelettel jelentem, a "Casablanca" című filmklasszikusban Humphrey Bogart többször is így szólítja Ingrid Bergmant. Remélem, elég csattanós a válasz...:))):D

Új szavak alkotása?
Miért lenne probléma?
A magyar nyelv többek között azért is egyedülálló, illetve, egészen különleges, mert nagyon nagy teret ad a szójátékoknak, a szavak szétszedésének, összerakásának, kis változtatással egészen más értelmet kapásának, (jujj!, bocsi!), össze nem tartozó szavak egymáshoz ragasztásának.
Én a Porton, az egyik háborús filmhez írt hozzászólásomban alkottam egy új szót, amikor azt írtam, hogy "A Halál 50 órája" c. filmben a páncélosok vezetője KŐHIDEG arccal néz végig a tájon.
Szerintem nagyon kifejező szó. Saját találmány, nem tudok róla, hogy valaki előttem már leírta volna, ha igen, az csak azt jelenti, hogy ugyanaz az ötlet egymástól függetlenül többeknek is eszébe juthat...

Kedves Krisztina, egy dolgot viszont észrevettem - ha nem így van, beszéljük meg.
Íróként, művészként, alkotó emberként az átlagosnál érzékenyebb Vagy, - ez teljesen természetes, vagyunk így ezzel néhányan...
Nekem az tűnt fel, hogy a legkisebb szakmai kritikát is eléggé nehezen viseled, - emberileg persze érthető módon, - és bármilyen észrevételt hajlamos Vagy személyes támadásnak venni. Tüskés leszel, elkezdesz vehemensen védekezni, és az egész vita egy idő után már nem a szakmai dolgokról szól, hanem valami egészen másról.
Nem ismerem a többi hozzászólókat, nem tudhatom, hogy egy-egy retorikai pengeváltás hátterében milyen múltbeli sérelmek húzódnak meg, én, mint kívülálló, csak a jelenséget látom.
Ne keseredj el, még akkor sem, ha úgy érzed, igaztalanul támadnak, azzal a gondolattal meg pláne ne foglalkozz, hogy itt hagyod a Karcolatot, - mondom ezt én, akinél több, (néhol igaztalan, néhol értetlenségből fakadó) támadást nemigen volt kénytelen elviselni senki, főleg az első időkben, - inkább erősítsd meg magad lélekben.
Mert jól írsz. Nagyon jól!
A többi meg nem számít.:DDD

Miki

h, 2015-06-22 22:07 Kentaur

Kentaur képe

Beszéljük.
Anno az én kezdeményezésemre indult meg két igazi cincálós kör is, mert addig nem nyughattam, míg ki nem veséztünk mindent. Ugyanis tudtam, hogy bőven van hová fejlődnöm, hiszen kezdő voltam. Vallom, hogy a fejlődésnek nem szabad megállnia, így mai napig is szívesen veszem a cincálást. Ezzel együtt azt is vallom, hogy egyetérteni nem feltétlenül kötelező a kritikával, és ez még nem számít védekezésnek vagy a kritika nehezen vételének. Valamint ha a kritika abszolút nem jogos, vagy más célja van, mint a kritika maga, akkor nemhogy joga, de kötelessége kiállni az írónak - minél kevesebb agresszióval persze. Nem szabad átesni a ló túloldalára sem, és bólogatójancsivá válni.
A kényes határ eldöntése azonban igen nehéz, szituációban értelmezendő feladat.
Ebben az alábbi esetben (ahogy sejtetted) egy régi nézeteltérés állt azon kritika hátterében, ami kiváltotta az egészet (egész pontosan egy több éves folyamat és sok kritika, aminek ez volt a lezáró része) - amit az illetővel aztán kulturált ember módjára megbeszéltünk privátban.
Úgyhogy itt a háttér ismerete engedhetetlen lenne a hozzászólások értelmezéséhez. Nem is ajánlom a hozzászólások értelmezését, főleg nem régebbi ügyeknél. Hét év alatt sok mindent megtanultam a szerzői attitűdről is, úgyhogy nem kell attól tartanod, hogy esetleg tanácsra szorulok ez ügyben. (Vagy ha igen, az sokkal bonyolultabb lesz a kritika helyén kezelésénél)
Így megköszönve az aggodalmat és a bátorítást, talán megmaradhatnánk kizárólag a műveim értékelésénél.

Örülök, hogy tetszett a novella. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2015-06-23 05:51 Gitáros

Gitáros képe

"Így megköszönve az aggodalmat és a bátorítást, talán megmaradhatnánk kizárólag a műveim értékelésénél."
Ezt nem merem megígérni, de törekedni fogok rá.:D

Miki