Megváltás

– Ön is a visszatért megváltót jött látni? – kérdezte tőlem tiszteletteljesen egy papnövendék.
– Igen – válaszoltam túlkiabálva a zsivajt. – Már két napja táborozok itt, de még mindig semmit nem tudni. Benedict vagyok, örvendek.
– Johannes – szorította meg a kezem a papnövendék. – Azt rebesgetik, hogy rákosokat gyógyított meg, és feltámasztott egy halottat.
– Én láttam, ahogy bement az IZSE-be – szólt közbe egy rabbi, aki mellénk sodródott az imasorból.
– És milyen volt? – kérdezte izgatottan a papnövendék.
– Nem IZSE, hanem IEZS – szúrtam közbe. – Interkulturális Egyetemes Zsinat.
A rabbi erre csak a szemét forgatta, jelezve, hogy csak a betűket keverte össze.
Egy vezeklő felbukott a sorban, és feldöntött egy kegytárgy-árust. Az imafüzérek és szentképecskék szétszóródtak, egy gipsz Szűz Mária pedig hangos csattanással tört ripityára. Az árus ordított, miközben a vezeklő vérző fejjel kúszott odébb, de nem engedte, hogy felsegítsék. Hármasunk kicsit előrébb jutott, így sikeresen kikeveredtünk a zűrzavarból egy kicsit csendesebb részre.
– Sajnos akkora volt a tömeg, hogy csak hátulról láttam egy villanásra – válaszolhatott végre a rabbi. – Illendő módon letakarta a fejét, úgyhogy nem tudom, hogy néz ki.
– De miért takarta le magát? – kérdezte Johannes.
– Ez csak természetes – nézett rá a rabbi értetlenül.
– Talán arra gondol, hogy a visszatért megváltó zsidó vallású? – világosodtam meg.
– Simán megváltó – válaszolta a rabbi. – Nem visszatért megváltó. – Tudják, szerintünk Jézus csak egy próféta volt. De Jézus is zsidó volt, és nekünk ígértetett meg, hogy népünkből fog eljönni a megváltó. Dávid nemzetségéből. Hát persze, hogy azért takarta le a fejét, mert zsidó. Mi más is lehetne?
– Nekem igazán mindegy, milyen nemzetiségű – mondtam a békesség kedvéért.
– Azért elég furcsa lenne, mondjuk, egy kínai megváltó, nem? – kuncogott a papnövendék. – De hiszen még a nevét sem tudjuk, hogy találgathassunk…
– Zsidó! – jelentette ki a rabbi rosszallóan meredve Johannesre.
Szerencsére mielőtt a papnövendék mondhatott volna valami meggondolatlanságot, felbukkant mellettünk egy mozgóárus, és mind vehettünk végre némi enni és innivalót. Én egy kispárnát is beszereztem, pokrócot osztogattak ugyan az apácák, de a párnákról valahogy elfeledteztek, vagy csak elfogyott a készlet. Már sajgott a nyakam a hátizsákon alvástól.
– Igaz, hogy betegeket gyógyít és csodákat tesz? – kérdeztem a rabbitól, amikor az árus odébb állt.
– Igaz, én magam láttam. Amikor bement az IZSE-be…eh, vagyis IEZS-be, akkor elhaladt egy tolókocsis mellett, és amikor a tolókocsis újra felbukkant, éppen felállt. A szemem előtt állt fel az addig nyomorék ember. Még azt is láttam, hogy tett pár bizonytalan lépést.
– Mozgáskorlátozott – morogta a papnövendék. – Ne hívja nyomoréknak!
A rabbi erre csak legyintett.
– A lényeg hogy csodarabbi sok van, de ilyet még nem láttam, biztosan ő a messiás, akit oly régóta várunk!
– Bizony, még akkor is túl régóta, ha Jézust is beleszámoljuk – értettem egyet. – Remélem, tényleg elhozza Isten országát a földre, ahogy ígérte.
A papnövendék leült a hátizsákjára, kibontotta a szendvicsét, majd jóízűen falatozni kezdett. Nem figyelmeztettem, hogy jobb lenne tartalékolni, majd rájön magától is, amikor egy napja nem evett, mint én. Hozzászoktam a böjtökhöz, és az öregséggel az étvágyam sem a régi. Hadd egyen, a fiatalok mindig éhesek.
– Az ön nevét még nem is tudjuk – fordultam a rabbihoz. – Én Benedict vagyok, a fiatalember pedig Johannes.
– Solomon rabbi vagyok. Igazán örülök, hogy önökkel várakozhatok.
A papnövendék teli szájjal mosolyogva nézett föl a hátizsákjáról. Az ilyen őszinte, töretlen mosoly csak az ifjak kiváltsága… legyenek érte áldottak! A rabbi is visszamosolygott, neki is azonnal elolvadt maradék morcossága is.
A távolban rendőröket láttam, de aztán megpillantottam azt is, hogy csak egy tévéstábnak törnek utat. Világvége-próféták hada haladt el mellettünk, és kiabálásuk egy ideig minden mást elnyomott. „... és bizony trombita fog szólani és angyalok sokaságában jelenik meg. A halottak feltámadnak megdicsőült testben. Az angyalaival együtt Jézus a felhőkön jön el…”
Az egyik kopaszra nyírt próféta egy korbáccsal ütemesen verte a hátát és vállát. Minden ütésre feljajdult: „Eljött a végítélet napja!” A legtöbben elfordultak tőle, de akadtak páran, akik keresztet vetettek, vagy bűnbánatra szólították fel társaikat. Miután a világvége-próféták arrébb álltak végre, a zsivaj mintha felerősödött volna, és tompa dübörgést hallottam messziről.
– Hallották ezt?
– Mit? – kérdezte a rabbi.
A papnövendék leintette, és az utolsó falatot lenyelve feszülten fülelt. Megrázta a fejét, majd lehengeredett a hátizsákról és a padlóra szorította a fülét.
– Azt hittem, így csak a muszlimok imádkoznak, nem a katolikusok – nevetgélt a rabbi.
Ezúttal én intettem le, Johannes sápadt arccal, összevont szemöldökkel figyelt. A mosolynak még az árnyéka is eltűnt róla.
– Azt hiszem… – motyogta.
– Mit? – hajoltam közelebb.
– Alig hallok valamit, de valami rezgést érzek. Ha az, amire gondolok…
– Ugyanarra gondolunk – suttogtam.
– Mit motyorásznak? – hajolt oda Solomon is.
– Robbanások – súgtam oda neki.
– Terroristák? – egyenesedett föl a rabbi.
– Halkabban! – fogtam meg a karját. – Nem kell pánikot kelteni, nem biztos.
– Kinézek! – pattant fel Johannes irigylésre méltó ruganyossággal.
– Az ivókútnál találkozunk, ha elveszítenénk egymást! – kiabáltam utána.
– Nem biztos, hogy hallotta – mondta a rabbi feszülten.
Bámultunk Johannes után, és füleltünk, de csak egyre erősödő kiabálásokat lehetett hallani. A kijárat környékén újabb egyenruhákat láttam kivillanni a tömegből. Egy nő sikoltott valahol, de nem lehetett megállapítani, hogy az öröm, az ijedség, a fájdalom vagy a vallási extázis hangja volt-e. Az embertömeg megsűrűsödött körülöttünk, megéreztem Solomon vállát, ahogy az enyémhez szorul. Önkéntelen mozdulattal átkaroltam, a rabbi tompa, rémült tekintettel viszonozta. Álltunk egymásba kapaszkodva, a nyakunkat nyújtogatva. A tömegben emberek törtek utat, ismét láttam rendőröket is, majd megint hallottam a dübörgéseket, de ezúttal nem olyan tompán, mint előző alkalommal.
– Báruch átá Ádonáj Elohéjnu meleh háolám*… – mondta Solomon.
Alig hallottam, pedig centikre volt a fülemtől a szája. Nem értettem ugyan, de a hangsúlyból és a ritmusból azonnal felismertem, hogy imádkozik. Megszorítottam a vállát, és bekapcsolódtam.
– Dominus reget me et nihil mihi deerit**…
A kiáltásokba máshonnan is hangos imák vegyültek több nyelven is. A tömegből sokan a kijáratok felé próbáltak vergődni, egy kisgyerek szívet tépően zokogott. A falnak szorultunk, de még mindig nem engedtük el egymást.
–… nam et si ambulavero in medio umbrae mortis non timebo mala quoniam tu mecum!*** – kiabáltam azért, hogy Solomon hallja.
És persze azért is, mert ez nekem is erőt adott. Most igazán szükségem volt rá, hogy ne féljek a gonosztól. Imádkoztunk. Mi mást tehettünk volna?
Hangosbeszélő recsegett, de nem lehetett kivenni a szavakat, szirénák szóltak. Láttam, ahogy egy nő a földre zuhan, és egy pillanat múlva már eltűnik a lábak alatt. Teljes volt a pánik. A mennyezeti lámpák előbb csak pislogtak egy párat, majd kialudtak, a félhomályban szentelt gyertyák és áldozati mécsek pislákoltak. Valahol feldőlhetett egy állvány, füstszag terjengett. A hangosbeszélő újra felrecsegett, ezúttal kivettem annyit, hogy mindenkit nyugalomra intettek. A segítség már úton van, maradjon mindenki a helyén.
Ez persze semmit nem használt. Támadt egy kis rés előttünk éppen időben, mert a tömeg már teljesen a falhoz szorított minket. A rabbi megszorította a kezem, és előretörtünk szorosan egymás mellett. Nem kellett megbeszélni, merre menjünk, egyikünknek sem jutott eszébe a kijárat. Nekem jöttek és elestem, de mielőtt rám tapostak volna, Solomon felrántott. Végül eljutottunk az ivókúthoz, Johannes pedig már ott volt. Egy oszlopba kapaszkodva integetett, kormos, koszos arcából rémülten villant ki a szeme. Behúzott minket az oszlop mögé, és így kikerültünk végre a tömegből.
– Nem jutottam ki – mondta csüggedten. – Kordonnal zárták körbe a teret. De egyvalami már biztos…
– Mondja már! – hajolt oda Solomon, hogy aztán megilletődve hőköljön hátra.
Johannes arcán könnyek vájtak utat a koszba.
– Meghalt! – sírta erőtlenül összegörnyedve. – Megölték!
– Uram irgalmazz! – rogytam le mellé. – Ez biztos?
Johannes csak bólogatni bírt, remegő kézzel törölgette a könnyeit.
– A terroristák? – kérdezte a rabbi.
Őszülő szakálláról egy kövér könnycsepp gördült alá, ő észre sem vette.
– Igen – szipogta Johannes. – Már tegnap elrabolták, már tegnap nem volt itt! Csak nem szóltak róla… Elvitték, és… és megkínozták, azt mondják. Aztán…
– Aztán? – ráztam meg Johannest. – Ne kímélj minket, mondd már el!
– De ezt csak hallottam, nem is biztos – hüppögte a fiú.
– Nem baj, azért csak mondd! – biztattam.
– Meh… megnyúzták elevenen!
Solomon felnyögött, úgy hangzott, mintha mélyen legbelül fájna valamije. De a nyöszörgés utána is hallatszott, ezúttal közelebbről. Csak egy pár pillanat múlva jöttem rá, hogy én jajgatok elfúlóan még mindig. Szerettem volna imádkozni ismét, ahogyan az előbb is, de a fejem teljesen kiürült. Egyetlen ima sem jutott eszembe.
– A bombák – folytatta Johannes –, azért támadtak meg minket, hogy ne titkolhassák tovább előlünk a történteket. Azt mondják, hogy körbe fogják hordozni a téren a kiszögezett bőrét és a holttestét, hogy mindenki lássa.
– Hát ismét megtörtént – álltam fel. – Megöltük újra!
– Hová megy? – rántotta meg a kabátomat a rabbi.
– Látnom kell – mondtam. – Még akkor is, ha soha többé nem tudok aludni a látványtól.
– Ne hagyjanak itt! – nyújtotta a kezét Johannes.
– Menjünk mind! – javasolta Solomon. – Bár én nem biztos, hogy odanézek.
Az embertömeg megcsappant kissé, de így is fél óra volt kijutni a száz méterre lévő kapun. Megkönnyebbülve szívtam be a friss levegőt, csak ekkor éreztem meg, hogy milyen áporodott volt odabenn. Sikerült helyet találnunk az egyik emelvény szélén, bár többször is a korlátnak passzíroztak. Az egyik ház tetején mozgást láttam: valószínűleg a katonaság emberei voltak. Helikopterek zúgtak, és vörös kabátos mentősök cikáztak a tömegben, hogy kimentsék a súlyos sebesülteket. A tér közepén felállított emelvényen reflektorok világítottak meg mozgó embereket. Nem láttam el jól odáig, ezért megkértem Johannest, hogy közvetítsen.
– Valamit hoznak, egy nagy tábla az. Most lerántották a leplet… Oh, te jó…
– Ő az? – kérdezte a rabbi, akinek ugyanúgy nem volt már olyan jó a szeme, mint ahogy nekem sem.
Johannes nagyot nyelt és becsukta a szemét.
– Bocsánat, hányingerem lett… Igen, bizonyára ő az. Ki mással bánnának el így?
– De miért? – jajdultam fel. – Ők talán nem akartak megváltást?
– De igen – szólalt meg mellettem egy asszony.
Békés, tiszta vonású arca, szomorúkék szeme azonnal lenyűgözött.
– Akartak megváltót, csak nem ilyet.
– Miért, mi volt vele a baj? – kérdezte Johannes.
– Ugye az, hogy zsidó volt? – emelte föl a hangját Solomon. – Ez csípte a szemét a terroristáknak!
Az asszony megrázta a fejét.
– Maguk bent voltak, igaz? Azért nem tudnak semmit.
– Igen – ismertem el. – De most már tudni szeretnénk mi is.
– Nem a terroristák ölték meg, nem egyedül ők. Mindenhonnan voltak felháborodott radikálisok. És nem az volt a bajuk, hogy zsidó volt-e vagy sem.
Ekkor vettem észre, hogy a nő beszéd közben egy szöget morzsolgat az ujjai közt. A szög hegyére valami barnás anyag száradt. Elkaptam a tekintetem, valahogy nem éreztem rendjén valónak, hogy láttam ezt. Az asszony felszegte a fejét és az emelvény felé meredt.
– Az új megváltót egyetlen ok miatt nem ismerték el, és egyetlen ok miatt ölték meg – folytatta. – Azért, mert nő.
– Mi? – hunyorgott Johannes az emelvény felé. – Az nem lehet! Elnézést, ideadná azt a távcsövet egy pillanatra csak?
A megszólított férfi odaadta Johannesnek a távcsövet, és mi lélegzet- visszafojtva vártunk.
– Igen – suttogta Johannes döbbenten, zöldesfehérre sápadt arccal. – Az a valami odaszegezve valaha egy nő volt. A nevét is felírták oda, Celestine-nek hívták.
Odafordultam az asszonyhoz, hogy megkérdezzem tőle a nevét, de már nem állt mellettünk. Csak este, amikor napok óta először megfürödhettem, akkor esett ki a kabátom zsebéből az a szög. Egy szög, aminek a hegyére valami barnás anyag száradt.
– Ó, Celestine, miért én? – sóhajtottam fel. – Miért rám bíztad ezt?
Természetesen nem érkezett válasz.

.
.
.

*Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya (zsidó ima)
**Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm… (Zsoltárok könyve 23. fejezet 1. vers)
***…még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól! (Zsoltárok könyve 23. fejezet 1. vers)

.
Bendict (Benedek): latin eredetű név, jelentése: áldott
Johannes (János): héber eredetű név: Isten kegyelmes
Solomon (Salamon): héber eredetű név, jelentése: békesség (legyen békesség)
Celestine (Celesztina): latin eredetű név; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2016-02-10 19:42 Dana

Dana képe

Adsz az embernek gondolkodni valót, Kenta, bőven. Köszönjük! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-02-10 20:36 Sednol

Sednol képe
5

Jánosként kötelességem felszólalni: elnézést kérek Johannes testvérért, aki kissé maradinak bizonyult a megváltó nemét illetőleg.

Örülök, hogy nem férfi lett a megváltó.

Nagyon tetszett. Mi lenne, ha nem hanyagolnál el minket ennyire?

Elejétől a végéig élveztem.
A karakterek élnek, a történet sehol sem döccen meg.
Most értettem meg, hogy bőven van még hova fejlődnöm.
Feladtad a leckét. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2016-02-10 20:52 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Szia,

Nagyon jól sikerült, örömmel olvastam. Nagyszerű az ötlet, nagyon dinamikus az elbeszélés, a hármas pedig tényleg élő szereplő.

Egyetlen egy mondatnál zökkentem ki:
"A rabbi is visszamosolygott, neki is azonnal elolvadt maradék morcossága is." - a három is miatt.

A végéhez kellene nekem egy kis segíthetnél: hogyan került a nőhöz a szög? :) Ez az a szög, amivel a testet vagy a bőrt felszögezték? Ha az előbbi, akkor az eléggé nagyméretű szög, azt nehezebben tudom zsebre tenni, vagy morzsolgatni.
Ne haragudj, hogy a szögön szöszölök....... :)

sze, 2016-02-10 21:03 Gitáros

Gitáros képe
5

"Nem visszatért megváltó. – Tudják, szerintünk Jézus csak egy próféta volt." - Felesleges a gondolatjel, ugyanaz az ember beszél.
"elfeledteztek" - elfeledkeztek

Nagyon tetszett, az alapötlet jó, nemkülönben a megvalósítás is, jók a párbeszédek, filmszerűek a jelenetek, és a végén a fordulat is nagyon ötletes.
Különösen tetszett a különböző vallású, identitású figurák viselkedésének, beszédstílusának az ábrázolása.
Öt csillag.

Miki

sze, 2016-02-10 21:15 Dana

Dana képe

Ok, segítsetek!
A hölgy, aki a szöget morzsolgatja: ő a megváltó? De ha odaszegezve látják... Nem úgy támad fel holtából, mint Jézus?
Miért teszi a szöget Benedict zsebébe, avagy hogy kerül hozzá? Keresgéltem, hogy ennek van-e jelentősége, de nem jöttem rá.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-02-10 21:32 Sednol

Sednol képe

Ettől zseniális a befejezés, bármi lehet.

Lehet a feltámadt megváltó, vagy akár az egyik hóhér is, aki az egyik véres szöget szorongatja.

A véres szög jelképezni a bizonyosságot, hogy a megváltó köztünk járt. Az a nő halotti leple.

Feltételezem, mindenkinek mást jelent a befejezés, hiszen nem egyforma utat jártunk be életünkben.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2016-02-10 21:37 A. Dixon

A. Dixon képe

De még fel van a test szögezve. Akkor hogyan támad fel?

sze, 2016-02-10 21:45 Sednol

Sednol képe

Vagy a teste, vagy a bőre.
Lehet, megint elsiklottam valami felett, de megnyúzták, és a végén Kentaur nem tért ki pontosan rá, hogy mit látott Johannes.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2016-02-11 19:15 craz

craz képe

Lehet, hogy zombi, és szerzett magának egy Edvard-gúnyát. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2016-02-10 21:43 Z. Cz. Domonkos

Vagy lehetett Celestine anyja is. Esetleg a tanítványa.

sze, 2016-02-10 21:46 Sednol

Sednol képe

Ez fel sem merült bennem, pedig adja magát.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2016-02-10 22:04 Howel

Howel képe

Nekem nem tetszett. :D
Félre ne értsd, a novella jó, nagyon furcsa volt, de a jó értelemben, mégis bizsereg a zavardetektorom. Valami hibádzik (nem logikai hiba, legalábbis kétlem, hanem egyszerűen nem tetszhet mindenkinek).
Oszt lehet, csak a téma vagy a stílus nem jött be, de tökmindegy, mert a novella profi munka, akár tetszik nekem, akár nem. Sokatoknál ezt már külön kell választani l. Obb, Kelvin, Para stb.
Nagyítóval kell hibát keresni, és a dixon által kiemelt mondatot kivéve első olvasásra semmit nem leltem, de majd átnézem.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

sze, 2016-02-10 22:25 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm szépen!
Utolsó pillanatokban még szerkesztgettem, és hát tudjuk, az milyen, pár elírás bennmarad, és belekerül egy felesleges elválasztás. Köszönöm, hogy felhívtátok rájuk a figyelmemet, egy darabig még biztos nem tűnt volna fel (friss szem effektus). A dokumentumban javítottam, és szokásom szerint itt így hagyom, hogy a tanulni vágyók lássák, mire utalnak a hozzászólások, és fejlődhessenek belőle.

Sednolé a pálma, szándékosan gondolkodtatós a vége, amolyan interaktív, olvasó-bevonós, de azért van benne kulcs ahhoz, amit én elképzeltem, és szintén Sednol és Dana találta el, nekem melyik variáció volt a leginkább az elképzelésem. Persze én sem tudom biztosra, hiszen Benedict nem árulta el, mire jött rá. :-D

Sok vita folyik arról, hogy a feltámadás általánosságban valóban az eredeti testben képzelendő-e el, egyes keresztények szerint igen, és a végítélet napján, Krisztus második eljövetele után mind a saját eredeti testünkben támadunk fel, visszanő a hús, etc. Mások pedig találtak arra utalásokat, hogy az a test nem húsból és vérből lesz, hiszen romolhatatlanak és örökifjúnak ígérik, annak is, aki 99 évesen halt meg. Ugye senki nem akarna 99 éves testben létezni örökké, meg visszanőtt szarul működő szervekkel. :-D Az is írva van ugyanitt, hogy a feltámadottak lakhelye nem a Föld lesz ezek után, hanem Isten országa, melyet a második megváltó hoz el.
Ebből jön az a feltételezés, hogy Jézus (úgyis, mint megváltó no.1) mint ember meghalt, és mint Isten fia támadt fel, azaz az a test nem volt teljességgel vagy egyáltalán azonos a hús-vér emberi testtel, amelyben leszületett és amelyben meghalt. De ezek persze csak amolyan valláselméleti csemegék, és én sem tudom a frankó variációt, főleg, hogy nem hiszek a test feltámadásában, tehát ha és amennyiben lesz feltámadás, nekem a kettes variáció jön be. És azt sem hiszem, hogy Jézusnak szüksége volt még feltámadása után arra az elhasznált, sebes testre sokáig, legfeljebb addig, míg híveit meggyőzte, hogy ő az (pl. hitetlen Tamás, aki addig nem nyugodott, míg bele nem nyúlhatott a sebébe). Ha erre nem lett volna szükség, akkor az a test haszontalan lett volna a sebeivel együtt, simán otthagyhatta volna, és megjelenik másképp, hiszen nyilván nem abban ment "atyjához" a mennybe.
De ezt levezetni tényleg fölöslegesnek tartottam, mert nem volt 100%-an lezárt, tuti vég. A vallásban sosincs olyan, így a kedves olvasóra bíznám, hogy mit érez hinni a szívében: ki volt az a nő a szöggel? Tanítványa? Anyja, nővére? Hóhéra? Ő maga? Nem tudom, találgassunk! :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2016-02-11 07:05 Dana

Dana képe

Amíg nem figyeltem fel rá, hogy úgy írtad: "az a szög", még arra is gondoltam, hogy maga Benedict az egyik gyilkos, akit maga a megváltó kért fel a gyilkolásra, ezért is beszél teherről a végén.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-02-11 06:57 mészégető

mészégető képe

Jól értem, a terroristák ölik meg a Megváltót, mert nő? A Megváltót megölni terrorcselekmenyek közepette? Hát. Viszont volt egy mondat benne, éppen erről -Terroristák? kerdezi az egyik. - Kinézek. - mondja a másik. Elsőre úgy vettem le, hogy a Kinéz nepről esik szól Az emebr olykor beleragad sajat gondolati köreibe.

cs, 2016-02-11 08:27 Kentaur

Kentaur képe

A figyelmetlen olvasással nem tudok mit kezdeni, Mészégető, csak annyit tudok mondani, hogy olvasd el még egyszer, mit mond az asszony a végén arról, kik ölték meg a visszatért megváltót.

A szereplőknek terrorcselekmény az első gondolata, ahogy ma mindenkinek az lenne hasonló helyzetben. Lehet azon filózni, hogy mi lenne pontosan az eredmény, ha eljönne a második megváltó, és nő lenne, melyik vallások radikálisai gondolnák úgy, hogy ez felháborító és biztosan csalás, mert nem lehet nő, és melyik menne el az erőszakig ennek érdekében. Szerintem sajnos több, mint gondolnánk. Még a keresztény vallás is túlságosan patriarchális ahhoz jelenleg is, hogy a nagyobb egyházaiban egy nő akárcsak prédikálhasson, egyházi karrierről már nem is beszélve.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2016-02-11 09:28 mészégető

mészégető képe

Elolvastam. Megölik, mert nő. És mindenkinek első gondolata a terrorcselekmény. A probléma abban áll, hogy lehet -e nő a megváltó? Én nem akarok ebben a kérdésben állást foglalni, már, hogy mely vallás hogyan reagálna erre, mit tenne, mit nem, ki tudhatja? Van egy novella, miszerint Jézus a középkorban visszatér, és mint eretneket keresztre feszítik. A kérdés foglalkoztatta az embereket mindig. Az, hogy visszatér-e a megváltó. Az egy új aspektus hogy visszatérhet-e nőként .Ez érdekes kérdésfelvetés. Az írás egyébkén érzelmileg engem sem ragadott meg, de lehet hogy belőlem hiányzik a transzcendens élmény, vagy az az utáni vágyakozás, amellett , hogy nagyon szakszerű és rendben van a szöveg, a fogalmazás , a struktúra, de valahogyan a tárgy és a használt stílus között nagy - de nem elég nagy - feszültséget éreztem.Valószínűleg elolvasom ismét.

cs, 2016-02-11 11:46 Newschool

Newschool képe

Egyidejűleg tetszett is, meg nem is annyira. Tök jól beledobtál a világvégébe, átütő volt a hangulat, de valahol úgy vagyok vele, mint Howel, valami zavar volt az erőben. De ez nem a novella hibája, inkább csak az lehet talán, hogy az ember hajlamos úgy érezni, ez csak vallási fanatikusok története volt, egy rakás agyba mosott ember története, aminek mi nem akarunk a részesévé válni, mivel mi nem vagyunk ilyen fanatikusak. De lehet, hogy csak tévedek, lehet, hogy akinek nem tetszik annyira, annak nem ezzel van baja, csak nekem ez jutott eszembe.

Egyébkén nekem már az elején az jutott eszembe, hogy a megváltó nő, amikor arról beszéltek, hogy le volt takarva a feje. Általában a nők takargatják a fejüket (hinduknál, araboknál, vagy az európai népeknél tradicionálisan szintúgy stb.), ezért azonnal arra asszociáltam, hogy a megváltó egy nő - emiatt nem is ütött akkorát a vége. De lehet, hogy ezzel egyedül vagyok.

Még egy apróság:

"Hármasunk kicsit előrébb jutott, így sikeresen kikeveredtünk a zűrzavarból egy kicsit csendesebb részre" kétszer van a kicsit. Ennyibe tudok belekötni :).

Egyébként a vége zseniális, kicsit meg is borzongtam, hogy most akkor ki ez a szöget szorongató nőszemély. De asszem túlságosan adja magát, hogy a megváltó.

cs, 2016-02-11 19:12 craz

craz képe

enni és innivalót / enni- és innivalót
lélegzet- visszafojtva / ha kötőjel, akkor nem kell szóköz

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2016-02-12 08:59 Kentaur

Kentaur képe

Akik zavart éreznek az erőben, lehet azt érzik, hogy fél éve nem írtam semmi kreatívat kényszerűségből. Akik ismernek, tudják, mi volt az oka, de azt nem, hogy a történetnek közel sincs vége, és mindössze egyetlen hetet pihenhettem, amiből három napot ügyek intézése vitt el napi 10 órában, a maradék négy nap lesz az egyetlen szünetem még további fél évig. Örültem, hogy ihletem támadt ebben a négy napban, ráadásul olyan "föl sem állok míg meg nem írtam" féle. De még az is lehet, hogy egyszerűen nem tetszik a stílusom. Nem tudom. Hozzám képest amúgy nagyon pörgős és párbeszédes volt, általában mesélősebb, leírósabb vagyok. De ez nem hiszem, hogy kárára volt, mindkettőnek vannak kedvelői.
Minden esetre köszönöm a véleményeket, és remélem, nem újabb fél év múlva töltök fel valamit.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2016-02-12 09:55 Newschool

Newschool képe

Nem, nem, nem, profi munka, csak szubjektív tényezők miatt érezheti valaki úgy, hogy zavar van az erőben. Nem lehet olyat írni, amitől mindenki térdre rogy, csak olyat, amitől a túlnyomó többség rogyik térdre. Ez pedig bőven olyan volt, csak én nem tartozom - teljes mértékben - abba a többségbe. Az egyik lábam azért berogyott, csak másik van így elmacskásodva :). Áldanám az eget, ha valaha eljutnék arra a szintre, amin te írsz.

v, 2016-02-14 07:54 Roah

Roah képe
5

De szeretem, amikor így dolgozol...
Tanulunk, mesét hallgatunk. :))) I-m-á-d-o-m!

"– Nekem igazán mindegy, milyen nemzetiségű – mondtam a békesség kedvéért.
– Azért elég furcsa lenne, mondjuk, egy kínai megváltó, nem? – kuncogott a papnövendék. – De hiszen még a nevét sem tudjuk, hogy találgathassunk…
– Zsidó! – jelentette ki a rabbi rosszallóan meredve Johannesre."

Ez az egészet hallottam! Nagyon komoly! Az utolsó megszólalást a fülembe tolta a forma. Élő! Élő és irodalmi! Ez az! Ez állati jó lett! És megvagyok! Megfogtál!
Ennyi, Kenta, ennyi! :)))

"Láttam, ahogy egy nő a földre zuhan, és egy pillanat múlva már eltűnik a lábak alatt."

Mekkora?!
Okos húzás! Ez az utalok is, és nem is a a végére, ez atomjó! :)))

"A tér közepén felállított emelvényen reflektorok világítottak meg mozgó embereket."

Ezt csak azért emelem ki, tudod, ha nyomtatásba kerülne: ez a "világít meg" nem tudom...nem Kentás. Másként kellene. Nem biztos, hogy jó ötlet, de csípőből valami olyasmire gondolok, hogy ne legyen benne "világítottak meg", olyasmire, hogy reflektor fényében mozogtak az emberek, ilyesmi, hm?

Volt valami elolvadásos mondat is valahol, amit első olvasáskor észleltem, még telóról, de ha megfeszítesz sem találom már.

Az ötletre azt kellene mondanom, hogy zseniális, de én inkább azt mondom, Made In Kentaur. :)))
Annyi, de annyi minden eszembe jut a sztoridról...

Hm.

"A szent nem erkölcsi példakép, a szent életet ad."

(Deliver us from evil/ Mendoza atya)

https://www.youtube.com/watch?v=tr_SN5m4Gz8

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2016-02-15 22:24 Kentaur

Kentaur képe

Nagyon örülök, hogy sikerült megfogni téged. Amikor neked nem igazán tetszik valami tőlem, vagy hiányérzeted van, ilyesmi, akkor tudom, hogy az tényleg nem az igazi. :-)
Az újaknak mondom, hogy Roah csak látszólag olvadékony, ha a dolog megérdemli, egyébként meg nagyon gyilkos tud lenni, és érdemes rá hallgatni, mert olyan szeme van, mint keveseknek.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2016-02-17 13:13 Niszel

5

Szia!

Nekem szoktak szólni a gyerekek- anyu ez nem neked való ne nézd meg.
Nem tudom mennyi ideig fogom még látni magam előtt ezt a képet.
Persze, hogy jól írtad le.

cs, 2016-02-18 09:00 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm! :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."