A fájdalom hídja

A jelen keserűségéből visszagondolva úgy tetszik, mintha ott bujkált volna bennem a titkos fájdalom már a kezdet kezdetén, amikor csinos arc voltál az arcok közt a tompán megvilágított, hűvös teremben a vár fokán, ahol tanultunk, két mosolygó fiatal, egy-egy ígéret.
A fájdalom magja kicsírázott, amikor először beszélgettünk, és találkoztunk azon a könyvbemutatón, amit soha nem felejtek el. Te újrakezdésre vágytál, én teljesen új dolog után kutattam.

Hiába, olvasta Krasznahorkai aznap este. A szó ott lebegett az elsötétített teremben, felszállt a lapok közül, ki az olvasólámpa fényéből, és ránk telepedett, a sötétben kuksoló közönségre, de különösen kettőnkre, izgatott, várakozással teli idegenekre, ugyanott, ahol a kezdet kezdetén, amikor még csak csinos arc voltál az arcok közt, az a titkos fájdalom a szívemet fricskázta.

Onnantól a szeretet fényével, életünk vizével gondoztuk, dédelgettük a magot, noha láttuk a bajt, sírtunk összebújva, hisz a gyorsan növekedő élősködő indái összefonódtak, szívünk kétségbeesetten vergődött a fojtó szorításban, összenőttünk, a fájdalom hidat font közénk, melyen ide-oda szaladgálhatott. Kettévágni, felégetni a hidat azt jelentette volna, hogy köztünk végleg megszakad a kapcsolat. Nem mertük megtenni. Reménykedtünk, hisz a fájdalom nem sajátította ki magának, bérbe adta a vidáman furikázó röpke érzéseknek, míg megpihent, erőt gyűjtött szívünk titkos zugában. Nem akartuk tudni, és a boldog órák, napok hamis bűvöletében sikerült megfeledkeznünk róla, kié a híd, de tulajdonosa gyakran bejelentkezett érte. Nem lettünk a fájdalom hídjának karbantartói, forgalomirányítói: mára az elhanyagolt tákolmány recseg-ropog, amikor apró talpával az öröm rámerészkedik.

Sok vihart kibírt, mire életveszélyessé nyilvánítottuk. Nem maradt más, mint lebontani, mielőtt az elviselhetetlen terhelés alatt magától összedől, és eltemet minket. A fájdalom kétségbeesetten szaladgál, fél a visszanyeséstől, a félbevágástól, nem lesz többé közös, lesz a te részed és az én részem. Aztán később, egy másik szívhez új hidat épít.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-10-19 08:47 Blade

Blade képe

Altatónak nem rossz és alig van benne hiba.

p, 2018-10-19 12:30 Kick Azyro

Szép álmokat kívánok mindenkinek. ;)

p, 2018-10-19 14:15 Agaric

Agaric képe

Én nem aludtam, ahhoz sok volt benne a bánat. Igazából tetszett, két dolog volt, amire szemöldököt vontam: egyrészt a fájdalomnak fura a képe, egyszerre növény és ember, két soron belül szökken szárba és ácsol hidat, és nincs egy kép, ami ezt a metamorfózist, vagy kettősséget összefogná - és ezért zökken a gondolat.
A másik az igék hangulata, ami engem ki-kivetett a sodrásból: a "szaladgálás" önmagában olyan könnyed, vidám dolog, aminél a fájdalom akár egy logikai buborékban fel is szívódhat, ha sokáig teszi, ezért vissza is kellett nézni, hogy most akkor ki is micsinál épp. A végén kap egyszer egy jelzőt, ez jót tett neki, bár ott is inkább a szót cseréltem volna másra. Ilyen hökk volt még a "karbantartás, forgalomirányítás" is - nekem kilógnak az egyébként intenzíven organikus képkörnyezetből.

Még egy bizonytalan érzés, de ezt már végképp lehet, hogy belemagyarázom (nem mintha az eddigieket nem :P). Olyan az egész, mintha nem akarnál telibe belenézni a fájdalomba, és ezért túl sok túl mozgalmas kép fátyla mögé rejted, amitől az egész tompul, kevésbé él, és inkább csak bánatos, mint ténylegesen fájdalmas.
Aztán a fene tudja :)

-----
"Just because you are an angel doesn't mean you have to be a fool." (Good Omens)

p, 2018-10-19 14:42 Kick Azyro

Köszönöm, jogos az észrevétel. Az ácsol igét fonra cseréltem, így következetesebb. A többit is megnézem. Majdnem a gondolatok közé tettem, de aztán szerkesztettem kicsit, így végül mégsem. Ha az ember egyszer elkezdi, nincs megállás.

p, 2018-10-19 16:49 Roah

Roah képe

Magány.

Ezt érzem.

"No pain, no gain". ;)

Az irodalmi fájdalom számomra egyenlő: Edgar Allan Poe. Szerintem nála fényesebben senki sem tudott írni a sötétségről. Az elmúlás szépségéről - ismered a munkáit?

Ez az egyik kedvencem tőle:

http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Poe,_Edgar_Allan/A_Dream_Within...

Zummolj a versben a szavakra!
Halld a szavakat!
Nézd meg, miként idomulnak egymáshoz, milyen a harmónia a tematikával, a mondatok ütemével, a mondatok-dallamával, a hangulattal - talán jó lesz iránytűnek. ;)

Illúzióromboló szavakkal dolgoztál, a hosszhoz képest..kilógnak.

Ne becézd a szót, máris másként hangzik mondjuk a 'szalad', mint a 'szaladgál' - a szaladgál mókás, tréfás, valami pozitív hangzású, jó-kedélyt sugalmazó, ront a drámai hangulaton.
'Karbantart', 'forgalomirányít' előbbi barkácsolás, utóbbi járőr, ergo nem emóciós ebben a megfogalmazásban, ebben a mondat-helyzetben, számomra pláne nem. A 'tulajdonosa' ingatlan, vagy cég, ház, kimértebb hangzású szó, az írás pedig érzelmileg elvontabb, hogy ezek a fogalmak belerondítsanak a nehéz magányba, a fájdalmas veszteségbe. Az elengedésbe. A búcsúba.
A veszteség feldolgozásának folyamatába, legalábbis számomra, az irodalom nyelvén.

Egyébiránt szerintem kimondottan hasznos irodalomba vinni, mi itt mondjuk 'ki-írni', 'ki-hányni', 'fel-köhögni', hadd jöjjön ki úgy, ahogyan jönni akar.
Az idő jó barát, a legjobb barát. ;)
Van, aki a kocsmára esküszik. Van, aki barátokra. Van, akik a hegyekbe mennek, kijárják magukból azt, amit ki kell. Nálunk körbetáncolják - én a táncra, a sportot toltam. Amikor gyászolok, vagy valami ilyesmi, a térképről is lefutok, ki a világból. Szóval a futást, a mozgást, a sportot mondom, a kifutást, kifuttatom azt, amit ki lehet. Aztán intenzív meditációt, ahogyan a csövön kifér.
És az írást - minden mennyiségben. :)))

Gondolatokba másként festene, egyébként; az elvetemült Karcos olvasói szemem lényegesen tapintatosabb, és nem mászik bele a nyelv-érzékelési munkálatokba sem.
Nem törvényszerű, de a Gondolatok kategória személyes jellegét errefelé óvatosan és gyengéden kezelik az itteniek, az amolyan kíméletességet vált ki.

Szóval ha ott van, nem megyek bele a nyelvészkedésbe, és a hangulatromboló szavakra sem fókuszálok, eltekintettem volna tőlük.

Szent Viboráda hozzon szerencsét! :)))

És a Holló.

Pacsi! ;)
https://www.youtube.com/watch?v=AvHfq1U-nv0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-10-19 21:05 Kick Azyro

Kedvelem Poe-t, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem erre a versre. Sok verset olvasok mostanában, a szomorúság meghozza a kedvem a lírához.

Tudtam, mit vállalok, amikor nem a gondolatokba tettem. Igazat adok, elüt az igék hangulata, a nyelvem nem elég szomorú ezek szerint. :) Sport? Fekvőtámaszok mennek, meg többet gyalogolok. Ó és írok mindenképp, folytatni kéne az életet, meg írni is kellene.

p, 2018-10-19 17:14 hamarjában

hamarjában képe
4

Ígéretes, kicsit (na jó, inkább sokat) csiszolgatsz, de teljesen rendben lesz ez :)

na ja (Obb)

p, 2018-10-19 21:07 Kick Azyro

Köszönöm a biztatást, igyekszem.