A pillangó

Vizuális típus vagyok. Amikor belépek valahova, elég egyetlen pillantás, és lehunyt szemmel képes vagyok felidézni a legapróbb részletet is. Elnevezem a látottakat, mint egy művész a festményét. Ez a legjobb móka, a kreatív névadás.
Társamhoz fordulok. Vörös szakálla alig pelyhedzik. Talán rendelkezik még a gyermekek rácsodálkozó képességével, eredeti, romlatlan frissességével. Általában nem értik a lényeget. Milyen nevet adnál a képnek, kérdem, ők meg válasz helyett öklendeznek vagy értetlenül néznek rám. Ez a srác legalább vevő a játékra. A bestialitás szó jut eszébe. Elvont fogalom, társadalmi ragadvány. Újabb csalódás.
– A holttest elrendezéséből ítélve a gyilkos üzenni akar nekünk.
Elszántnak tűnik, de udvariasságból átengedi a terepet. Nem is olyan nyikhaj, amilyennek hittem. Előveszi a jegyzetfüzetét.
– Az áldozatot a fejére tekert rongy és a nyakára hurkolt plasztikcső segítségével fojtotta meg, ugyanazzal, amelyikkel a kezét hátrakötötte. A padlóra folyt vér mennyisége kizárja a vérveszteséget mint halálokot.
Leveszem a rongyot.
– Kivágta a szemét.
– Minek? – kérdi a kölyök. Tekintete éhes, szinte követelőző, mintha nem a véleményemre, hanem a motivációmra lenne kíváncsi.
– Várj. Mit akarhatott a tasak vérrel? Transzfúzióhoz készítette elő?
A test mellett nyitott magazin. Régi erotikus hirdetések. Az egyik telefonszám felett szédítően ismerős arc.

Ülve térek magamhoz.
– Jól vagy?
– Bassza meg, elgyengültem.
– Tessék.
Tenyerén egy szem fehér pirula. Utálom a gyógyszereket, úgy teszek, mintha bevenném.
A világ forgása lelassul, de a kép nem akar összeállni.
– Hol a magazin?
Felelet helyett rám hunyorog.
– Meddig voltam eszméletlen?
– Néhány pillanatig.
– Mi lett a hullával?
– Előtted hever.
– Ez a kirakatbáb?
A szóra felkapja a fejét. Jegyzetel valamit.
– A vér sem igazi.
A cipőm orránál ketchupos doboz, megmutatom neki.
– Valaki átrendezte a helyszínt!
Bólint, majd előveszi a megsárgult magazint, amit a háta mögött rejtegetett. Újra ott az arc. Anyámé. A jobb szemét gyerekkorában vesztette el. Az apja verte ki egy szerencsétlen csapással, amit az anyjának szánt. A hirdetésben franciázást, óvszeres szeretkezést vállal.
– Ismerős?
Hangja szenvtelen. Hallgatok.
– A helyszínt eredeti fotók alapján rekonstruáltuk, remélve, hogy eljutsz a felismerésig, és végre képes leszel kilépni a tagadásból.
– Nem értem, mit akarsz anyám fotójával.
– Gyerekkorodban állandóan vert és bedrogozott. Úgy gondoltad, miatta nem vitted semmire az életben. Amikor megtudtad, hogy halálos beteg, elhatároztad, megfizetsz mindenért, mielőtt beadja a kulcsot, de elkéstél. A tervet mégis végrehajtottad. Megöltél egy kurvát, aki hasonlított rá. Betegszállítóként könnyen hozzáfértél a szükséges eszközökhöz. Az illúzió erősítése érdekében kivágtad a szemét. A kezét úgy kötözted hátra, hogy a csövek szárnyat formázzanak. A holttest pillangóra emlékeztet, ami egyrészt megújulást, másrészt kurvát jelent. A transzfúziót nem tudtad végrehajtani. Szimbolikus aktusnak szántad. A vércsere a rokonság megtagadása. Jól mondom?
Amikor rájön, hogy hiába vár választ, elkomorodik. Zöldfülű még, vállveregetést igényel.
– Gratulálok, kölyök, nem néztem ki belőled! A bestialitással félrevezettél, de most kiderült, te is látod, amit én.
Azt az istenverte pillangót.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-11-09 08:28 Dana

Dana képe

Férfiasan bevallom, nem tiszta, hogy mi a csattanó, miről szól ez az egész. (Nőiesen is bevallom: nem tiszta.)
A párbeszéd jelöletlensége is zavaró volt, illetve szerintem egyszer az igeidőt is elvétetted (minimum).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2018-11-09 08:55 Kick Azyro

"A bestialitás szó jutott eszébe" - Ezt inkább áttettem jelenidőbe. Máshol szerintem rendben vannak az igeidők.

p, 2018-11-09 09:27 Kick Azyro

Szerkesztettem kicsit, így érthetőbb a párbeszéd.

h, 2018-11-12 11:37 Kick Azyro

A novella egy éve íródott, és fotó alapján készült. A telefonomban megvan, de a fotós nevét nem tudom, a neten sem találtam rá, ezért a szerzői jogokat tiszteletben tartva nem mellékelem. Körülírni nem akarom, a lényeg, hogy helyszínelést ábrázol, nagyon sok apró részlet van rajta, ami megragadja a képzeletet, sok irányba el lehet indulni. Úgy tudom, díjat is nyert, de így sem találtam. Ha valaki ennyiből rájön, én is kíváncsi vagyok a szerzőre. :)
Választható feladat volt ez az egyetemen, a terjedelem nem lehetett ennél hosszabb. Rövid, de pozitív szóbeli értékelést kaptam. Akár a fentiek figyelembevételével, akár anélkül, bármilyen szempontú véleménynek örülnék. Bocsánat a koldulásért.

h, 2018-11-12 11:49 A. Dixon

A. Dixon képe

Most dolgozom rajta, egy kis türelmedet kérem...

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2018-11-12 12:23 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Szerintem nem lett a legsikerültebb darabod.
Nagyon nehezen követhető számomra az egész történet, csak kérdéseket vet fel: ki kicsoda, minek, hova, miért, most mégis mire kellene gondolnom, mi az értelme az egész megrendezett helyszínelősdinek?
Szerintem a dramaturgia se jó. Annyira szikárnak érzem az egészet, mintha a lehető legkevesebb leütésszámmal akartad volna felépíteni, és ez az írás rovására vált. Pedig jó lett volna, ha jobban kifejted, több kapaszkodót adsz. A végén pedig, hogy a társa csak eldarálja az történéseket, egy ember fájdalmas életútját és drámáját, nagyon nem jó. Olyan lapos. A férfi egész lénye, mozgatórugója, a tettei oka válik erőtlenné.

Nagyon nehéz beleélnem magam a történetbe. Se a gyilkossal, se a társával nem tudok hasonulni. Csak lebegnek.

1. Vizuális típus vagyok. Amikor belépek valahova, elég egyetlen pillantás, és lehunyt szemmel képes vagyok felidézni a legapróbb részletet is. Elnevezem a látottakat, mint egy művész a festményét. Ez a legjobb móka, a kreatív névadás.
Társamhoz fordulok. Vörös szakálla alig pelyhedzik. Talán rendelkezik még a gyermekek rácsodálkozó képességével, eredeti, romlatlan frissességével. Általában nem értik a lényeget. Milyen nevet adnál a képnek, kérdem, ők meg válasz helyett öklendeznek vagy értetlenül néznek rám. Ez a srác legalább vevő a játékra. A bestialitás szó jut eszébe. Elvont fogalom, társadalmi ragadvány. Újabb csalódás. – Ez miért fontos? Hogy ő vizuális típus, és elnevezi a látottakat? Én is vizuális típus vagyok, el szoktam nevezni a dolgokat, például ha látok egy kenyeret, azt mondom, hogy jééé, egy kenyér. Ha valaki azt mondaná a kenyérre, hogy bestialitás, kissé csodákoznék. A bestialitás szó is zavar.

2. Elnevezem a látottakat - Milyen nevet adnál a képnek? - A bestialitás szó jut az eszébe. – Nem jó így. Nevet kér, nevezze el a képet. Milyen nevet adnál a képnek? Bestialitás – vágja rá gondolkozás nélkül. A későbbiek fényében nem ezt a szót választottam volna a helyedben. Annyira nem bestiális, ami történt.

3. Talán jobb lenne a vizuális típust cserélni fotografikus memóriára, de én a helyedben a eidetikus memóriát használnám. Elnevezem a látottakat, mint egy művész a festményét. - Nagyon erőltetettnek érzem azt a részt, nem a legjobb hasonlat, illetve nem jól használod. Később is felhozod a képi vonalat, szerintem mivel nem fogalmazod meg az elejét, nem jól írod le, amire gondolsz, amit ki szeretnél fejezni ezzel, nem is érvényesül.
Nagyon sok a vagy szó, szebb lenne nélküle.

4. ők meg válasz helyett öklendeznek vagy értetlenül néznek rám. – de tényleg öklendeznek? Nem csak fintorognak vagy pofákat vágnak? Kell az öklendezés? Gyilkossági nyomozók esetében? Rendben, tudom, van az a helyzet, de itt nem értem a célját.

5. – Az áldozatot a fejére tekert rongy és a nyakára hurkolt plasztikcső segítségével fojtotta meg, ugyanazzal, amelyikkel a kezét hátrakötötte. A padlóra folyt vér mennyisége kizárja a vérveszteséget mint halálokot. - ezt nagyon beszéljük meg, mert itt úgy kivágott az írás, hogy alig tértem magamhoz. Tehát a fejére tekert ronggyal és a nyakára hurkolt plasztikcsővel fojtotta meg. De hogy a túróba? Nem volt elég megfojtani a csővel, a fejére tekert rongynak mi volt a szerepe a megfojtásban? Azzal nem csak a szeme helyét takarta le? Milyen az a plasztikcső? Plasztik cső az ugye műanyag cső, a műanyagnak meg van jópár variánsa. Írd meg kérlek, hogy mire gondoltál, mert elképzeltem, ahogy egy lefolyócső típusú merev műanyag csővel munkálkodik az ipse, mert ugye az is plasztikcső. Mondtam is magamnak, nagyon izmos lehet a fiatalember, még a pillangó szárnyát is meghajtogatta abból a merev anyagból.
Aztán nagyon zavaró az ugyanazzal, amelyikkel a kezét hátrakötötte. Először megfojtotta, aztán leszedte a plasztikcsövet és a rongyot is, majd azzal kötözte meg?

6- – Kivágta a szemét.
– Minek? – kérdi a kölyök. – Miért? Elegánsabb lenne.

6. A test mellett nyitott magazin. Régi erotikus hirdetések. Az egyik telefonszám felett szédítően ismerős arc. - hú, nagyon szétszaggattad a rövid mondatokkal. Nagyon-nagyon rövid mondatokat használsz. Nem kellene. Nem segít. Azért mert megadott karakterszámmal dolgozol, nem kell rövid mondatokat használnod.

7. - Ez a kirakatbáb? - kirakatbábú jobb lenne

8. - Ez a kirakatbáb?
A szóra felkapja a fejét. Jegyzetel valamit. - melyik szóra? Egy mondat hangzott el, nem csak egy szó. Nem tetszik továbbra sem ez a minimál stílus. Felkapja a fejét, és közben jegyzetel valamit?

9. A jobb szemét gyerekkorában vesztette el. Az apja verte ki egy szerencsétlen csapással, amit az anyjának szánt. – A nagymama veszítette el a szemét? Alanyvesztés történt.
Az apja verte ki egy szerencsétlen csapással, amit az anyjának szánt. A hirdetésben franciázást, óvszeres szeretkezést vállal. - Tovább tart az alanyvesztés, apuka vállalja ebben az olvasatban a melót. Vadabb nem jutott az eszedbe? Itt olyan szolídnak tűnik anyuka.

10. Úgy gondoltad, miatta nem vitted semmire az életben. - de hát gyilkossági nyomozó lett, az szerintem valami...
11. Betegszállítóként könnyen hozzáfértél a szükséges eszközökhöz. – Hopp, akkor mégse gyilkossági nyomozó. De a betegszállító munka se rossz ám!

12. A kezét úgy kötözted hátra, hogy a csövek szárnyat formázzanak. – ezt magyarázd el nekem, mert nem bírja egyszerű agyam feldolgozni. Mondjuk még mindig a csövek mibenlétével vagyok elfoglalva. Írtad, hogy egy képről kellett történetet alkotni. De akkora bokrétát nagyon nehéz csinálni, hogy pillangó szárnya legyen.

13. A transzfúziót nem tudtad végrehajtani. Szimbolikus aktusnak szántad. A vércsere a rokonság megtagadása. - Félve kérdem, hogy ez nem nettó csacsiság? Otthagyni a vérét a tetthelyen? Szétlocsolva meg az infúzióban? Meg milyen finom gyilkos már, hogy nem megerőszakolta az anyukájával azonosított áldozatot, hanem pepecsgelni akart mindenféle infúziós vérátömlesztéssel. Mert az lett volna az igazi vérmegtagadás. Kezelte előtte a vért, vagy belealvadt szegénynek az infúzióba? Ki zavarta meg?

Úgy érzem, hogy nem volt teljesen átgondolt az egész háttérsztori, a mi történik miért vonal, a tartalom a mennyiség rovására ment.

De nagyon várom a következő írásodat, remélem, valami frisset olvashatok tőled.
A végére egy ajánlás, Kelvintől a legkedvencebb írásom, ami nagyon rövid, ellenben zseniálisan van megírva.

http://karcolat.hu/irasok/horror/kelvin/angyalka

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2018-11-12 13:13 Kick Azyro

Szia!

Alighanem a felhasznált fotó jellegéből adódik, hogy írás több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Az idő- és terjedelmi korlátok az író halálos ellenségei, ugyanakkor kényelmes azzal takarózni, hogy nem volt hely a háttérsztorinak. Nyilván sokkal jobb lett volna, ha az egész megvilágosodik a végére, de elengedtem a dolgot, és azt akartam, hogy az olvasó találgasson, mi volt a szimuláció célja, kíváncsi voltam, mit hámoz ki belőle.
A stílus tényleg túl minimál, újabban kezdek visszatérni a gördülékenyebb fogalmazáshoz.
Ami a kirakatbábot illeti, freudi elszólásnak szántam, ezért jegyzetel a társ. (Bábból pillangó.) Valójában nem helyszínelők a szereplők, ez azért nagyjából kiderül.
Ami a vizualitást illeti, ez a főszereplő mániája, a végén ebből következett volna a csattanó, hogy amikor szembesítik a tettével, számára csak az a fontos, hogy felismerik az áldozatban a képet, amit meg akart mutatni.

Egyébként egyetértek az észrevételeiddel, már ezzel a hozzászólással többet segítettél, mint az, akinek ez lett volna a dolga. :)

h, 2018-11-12 13:28 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Nekem Sren ezt írta egyszer: Szuperrövid írásban legyen minden egyes betű a helyén. Tovább is adom neked ezt a jó tanácsot! :)

Ne magadnak írj! Nekem írj, nekem, aki a lehető legátlagosabb, legegyszerűbb olvasó vagyok. Ha én nem értem, nekem nem áll össze, akkor nem jó.

A bárányok hallgatnak az egyik kedvenc filmem, ha már báb, meg pillangó.

Legyen kellemes napunk!

D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2018-11-12 13:56 Kick Azyro

Tökéletesen egyetértek Sren tanácsával. Igyekszem.

h, 2018-11-12 13:50 Kick Azyro

Jaj, lehet, hogy a fenti komment félreérthető lett. Az utolsó mondatommal nem az itteni szerkesztőkre utalok, természetesen, hanem az egyetemi kurzusra, amiért nem két forintot fizettem.

h, 2018-11-12 17:12 Roah

Roah képe

Anamorphic.

Figyu, csipázom az írásaidat, az eddigieket legalábbis - ezt viszont annyira info-szegény, hogy nem lehet érteni. Opciók lehetségesek, találgatások, csak ez nem jó. (Szerintem azért nem kommentelte a nép se, mert nem ért egy mukkot se belőle.)

Egyébként mégis csak hasznos, hogy ez így történt.

Azért, mert szerintem ez a kiherélt írás példázata - a túltoltan szerkesztett, centivel, vonalzóval, körzővel, szögmérővel, milire kimért írásoknak sok-sok átka lehet.

Az egyik az, hogy agyonra húzzák belőle a szavakat, addig, míg végül elszáll az értelem.
A sok vertikális és egyéb dekázgatás közepette a szerző irodalmi öngyilkot követhet el, ergo megöli a saját stílusát, pont azt az erőt, pont azt a szenvedélyt nyírja ki önkézzel, ami a saját stíljét építhetné, ami feléleszti, amitől mondjuk azt mondhatná rá egy olvasó: "Nézd, ez egy Kickes írás". (Ezt a jelenséget a magam részéről, a kiheréltekét, 'Taft-hatásnak' definiálom, azt, amikor annyira meg-vannak-szerkesztve a novik, hogy egy kötetben hiába írta a sztorikat tíz szerző, olyan, mintha ugyanaz jegyezné mindet. A stílusoknak egy szilánkja sem marad benne.)

Szóval se értelem, se stíl - veszélyes mutatvány a túltoltság ezen a téren!
A rommá herélt írások sterilek és semmiké válhatnak.

Jól szoktad te érezni, hogy mit húzz, mit ne húzz, mit lebegtetsz, és mit nem, de itt most még a motiváció sincs jelen, ugrás van két jelenet között, amiről az sem tudni, mennyi idő telik el és térben is eltérő-e, vagy csak karakterek, karakter fejében, szóval ha túl sok kérdés marad, az nagyon nem jó.

Érted?

Óvatosan az agyonra javítgatásokkal.

Maradj észnél!

Hagyd a stílusodat kifejlődni, a saját hangodat megtalálni - utána ráérsz még szavakat kitörölni.
Több időt és energiát fektess elsőnek a szerkezetbe, másodjára az érthetőségbe.
Ne öld meg a stílusodat!

Van egy alkotás, a Gyilkolás művészete. (Anamorph, 2008 vagy 2007?))
Ismered?
Thriller-krimi, műfaját tekintve, mindentől függetlenül kapásból az jutott eszembe pénteken, amikor először olvastam a novidat.

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=vIPmTNOMuuM

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-11-13 08:49 Kick Azyro

Tökéletesen igazad van. Eleve keveset adtam, és még abból is elvettem. Azt hiszem, a legtöbb amatőr íróval ellentétben nem a szerkesztést akarom megúszni, hanem az írást, ami sokkal rosszabb. Ez a korszak remélhetőleg lezárult, beküldtem a napokban még egy novellát, ami nem sokkal későbbi mint ez, de sokkal átélhetőbb. Aztán új vizekre evezek stílus tekintetében.

Köszi a filmet is, a trailer alapján tényleg ide illik.

k, 2018-11-13 14:48 hamarjában

hamarjában képe

"Vizuális típus vagyok."
"Amikor belépek valahova, elég egyetlen pillantás, és lehunyt szemmel képes vagyok felidézni a legapróbb részletet is" - véleményem szerint nem ilyenre típusra használjuk a vizuális szót, hanem aki látja maga előtt a leírt vagy elmondott képeket.
Ciki rám nézve, ha ezért abbahagyom az olvasást?

na ja (Obb)

k, 2018-11-13 15:10 Kick Azyro

Szerintem az is belefér, ha különösen érzékeny a képi ingerekre, és könnyen felidézi azokat, de azt hiszem tényleg jobb lett volna más megfogalmazás. (Dixon javaslata az Eidetikus memória ennél szerintem több, és nem is közismert fogalom, én pl. nem hallottam még így.) De ha mégis hülyeséget írtam, az természetesen rám nézve ciki.

k, 2018-11-13 15:42 Kentaur

Kentaur képe

Én azt hiszem, értem, mit akartál, de tényleg elég rosszul csináltad.
Az alap egy oltári sablon: a nyomozó, aki maga a gyilkos, és önmaga után nyomoz. Amit te megkombináltál ebben, az annyi, hogy a nyomozó már nem nyomozó, hanem valószínűleg elmegyógyintézeti ápolt és egyben gyanusított, aki akkut amnéziával védekezik a szembesülés ellen. "Társa" valójában az igazi nyomozó, aki "elhívja" őt egy bűntény "helyszínére". Ez a helyszín megrendezett, és a zakkantunk valamiért nem veszi ezt észre elsőre, igazi hullának nézi a próbababát, vérnek a paradicsomlét - többek között ez is megmagyarázatlan marad, hogy ez miért van így, ezzel vezettél el mindenkit a megoldástól, mert olyan nagyon valószerűtlen egy olyan elmebaj, amiben nem hallucinációk vannak, hanem X tárgyat lát Y tárgyaknak, és ezt persze az igazi nyomozó valahogy tudja is és kihasználja... Ilyen egyszerűen nincs. Kábé mintha lenne mondjuk egy skrizofénünk, aki a lekvárosüvegen a képet próbálná kenyérre kenni, mert azt hinné, hogy a kép a lekvár. Miért? Az elmebaj nem predesztinálja ilyesmire. Ezt(se) nem gondoltad át.

Lehet sablonokra építkezni, csak akkor nagyon egyedi látásmódot kell felvillantani. Ami ennyire rövidben persze nem megy, és neked még nem menne amúgy sem, mert nem vagy még birtokában az eszközöknek.
Van egy rakás információ, ami nagyon fontos a történetben, de te kihagytad, egyszerűen odadobtad nekünk a végeredményt, az utolsó képkockát, és nem érted, miért nem látjuk, amit te látsz. Az az egy darab rosszullét például nem elég arra, hogy bármi kiderüljön belőle. Például hogyan kerül a pasi a helyszínre? Hol volt előtte, és miért nem emlékszik rá, vagy legalább miért nem jelenítődik meg, hogy nem emlékszik rá? Miért nem halljuk a gondolatait jobban? Hol van a múltja, az érzései? Ez így egy papírfigura, akiről még ha ki is derülne a "csattanó", senkit nem érdekelne, mert nem egy élő karakter, akit emberszámba vennénk, együttéreznénk vele.

Szóval: karakterépítés - ami nagyon nehéz dolog rövid műben, de elengedhetetlen. És információadagolás: nem tudom, azért nem adsz információt, mert nem gondolsz bele, hogy más nem látja és neked kéne megmutatni (1.számú kezdő hiba), vagy mert azt érzed, hogy akkor lelőnél valamiféle poént (2.számú kezdő hiba).

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2018-11-14 08:26 Kick Azyro

Ilyen röviden tényleg nehéz karaktert építeni, és minden mással is egyetértek. Egy dologra biztosan jó volt a képzés, amin részt vettem, mégpedig arra, hogy rászoktasson az írásra, amire azelőtt ritkán vetemedtem, holott élvezni szoktam. Viszont bebizonyította azt is, hogy nem lehet mindent elmondani háromezer karakterben, és amit el lehet, annak nagyot kell szólnia. Szerencsére minden puskaporomat ellőttem, azaz felkerült az összes olyan írás, amit úgymond kompromisszumokkal írtam. Azért volt szükségem erre, mert ott nem kaptam meg azt a segítséget, ami technikailag előremozdított volna. Most már, többek közt neked is hála, sokkal beljebb vagyok. Jó kis oldal ez. :)

Köszi az olvasást!

sze, 2018-11-14 10:26 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Kick,
Azt szerettem volna írni neked, hogy szuper a hozzáállásod az íráshoz és a vélemények feldolgozásához!
Hajrá, hajrá, várom a követező írásodat! :)
Szép napot nekünk!

D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor