Iniciálék egy magyar iskolából

A

A dolgozat elmarad. Az ügyeletes szóvivő meggyőzően hivatkozik az osztály túlterheltségére, a két témazáróra, melyekre az én órám rovására készültek. Jó svádájú fiú, szinte szégyellem magam, amiért a naivan eltervezett rendszeres számonkérés spártai módszere miatt az angol nyelv ismereténél fontosabb céloktól vonom el a tehetséges fiatalok szellemi energiáját. Fáradt vagyok a vitához. Senki sem tanult, vesztettem. Ha kiosztom az egyeseket, rám szállnak a szülők, aztán vagy az ebédszünetem megy rá a reklamációkra, vagy a lyukas órám, amikor dolgozatot javítanék. Azt már nem. Az ifjú néptribun éljenzés közepette leül. Well, how are you today?

L

Lebbencsleves és lekváros metélt a menü. Az asztalnál a szokásos témák: az iskolavezetésnek nincs beleszólása, kit vehet fel, beázik a tető, problémás szülők, problémás gyerekek és a többi. Alighogy letelepszem a tálcámmal, mellém lép egy kislány. Jó étvágyat kíván, majd elmondja, ízlett neki az ebéd, de anyukája azért sokkal finomabbat főz. Még ennél is, kérdezem tréfásan. Mosolyogva eloldalaz. Osztályfőnöke a fülemhez hajol. „Aranyos kislány. Anyukája az intenzíven fekszik, agyvérzés, nem sok esélyt adnak neki. Ő úgy tudja, elutazott.” Elment az étvágyam. Egy húzásra megiszom a fura ízű csapvizet, és ahogy lenézek a pohár fenekére, belém hasít az elhatározás: elhagyom a pályát.

I

Irodalom. Mire jó ez? A tanár sem tudta elmagyarázni, akkor kitől kérdezzem? Apa szerint szükséges rossz, bírjam ki érettségiig, aztán többet nem kell vele bajlódni. Ő sosem olvasott Adyt meg Móriczot, mégis vezérigazgató, és anya sem a szerelmes könyveitől lett diplomata. Én csak a szlengszótárt szeretem. Vicces, amikor találomra kinyitjuk, és az vagy, amit elsőként meglátsz, például fasztarisznya. Még húsz perc. Óra végén kapom meg a telómat, bezzeg Roli előttem nyugodtan kockulhat. Nem igazság! Belerúgok a sarkába, hátrafordul, majd gyorsan vissza. Beköp, hogy miattam halt meg a játékban. Ez az! Kihívják a tanári asztalhoz, leteszi a telefonját. Kicsit jobban vagyok. Most megtudja, milyen nehéz nekem.

B

Baromi jól esne egy nagy pohár testes vörösbor, csak ne ezt az olcsó húgyot kelljen szopogatni stikában. Kiszagolták a kis spionok, folyton itt szimatolnak a szertár körül, mintha nem tudná mindenki. Nem érdekel, másfél évem van nyugdíjig, némi táppénzzel lerövidíthető, megoldják a helyettesítést. Úgysem jön senki. Hány éve hirdetik az állást? Fizikatanár az egész országban nincs, a kezdő annyiért dolgozik, mint a takarítók, három év alatt sem fizetné vissza a tandíját. Mit üvöltenek? Eltaknyolt az egyik, furcsán lóg a csuklója. Rohannak ide, mehetünk az orvosiba. Szédülök. A vérnyomásom. Legalább kiíratom magam a hétre.

I

Idegesen trappol be az ünnepély közepén. A tornateremben az igazgatói búcsúztató visszhangzik, talpon a nyolcadik bé, szemével keresi Áronkát, és meg is találja: magas, szőke lány a párja. Szűk helyen botorkál végig, a sietségben nekimegy egy bordásfalra ragasztózott rózsacsokornak, lefejez egy szál rózsát. Méregeti a fekete bőrtáskán ejtett karcolást, majd araszol tovább az ülések mellett. Kiszúrja Áronka apját, de ha tudna, sem akarna odamenni. Végre leül. Az igazgatónő eredményeket sorol. Megyei verseny kilencedik, országos verseny negyedik hely, mondja a neveket, zeng a taps. A beszéd elhallgat, kihúzza magát ültében. Felkészül a pillanatra, amiért idejött. Türelmetlenül legyezi el fülétől a köhécselést, a nevetgélést, a susmorgást. Legnagyobb kétségbeesésére a nyolcadik cét szólítják. Gyomra összerándul, könnyel telik meg a szeme. Elkéstem. Alig bírja kivárni az ünnepély végét, utat tör magának az illatos kosztümbe és zakóba bújt idegenek közt. Megtorpan. Áronka éppen az oklevelét mutatja apjának és egy aranyozott szobrocskát, amit egyedül ő kapott, amikor hozzájuk lép a csodaszép, fiatal nő, gratulál és megcsókolja Áronkát. Az én fiam is, büszke akarok lenni rá, gondolja. Képtelen mozdulni. Áronka körülnéz, mintha keresne valakit, de apja vállon ragadja, és a kijárat felé tessékeli. Egyikük sem veszi észre az eltévedt, magányos nőt.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-09-04 13:53 Kick Azyro

Korábbi, de nem túl régi írásom. Eredetileg iniciálékkal készült, de itt nem tudtam megoldani, ezért úgy döntöttem címsorokat iktatok be az önálló bekezdések elé, kvázi mindegyiknek egy betű a címe. Így a szöveg folytonossága sem sérült, és az eredeti nagy kezdőbetűs változatból is visszaköszön valami. Aztán lehet, hogy felesleges, várom a véleményeket.

sze, 2018-09-05 19:32 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem kötök bele a címbe, oké, ez volt a koncepciód. Gondolom, meg is tudnád védeni, ha kell. Sajna nincs időm most viztázni (semmire nincs időm, fene vinné), de azért vesd fel magadban a gondolatot, hogy nem gombhoz választottad a kabátot jelen esetben (iniciálé ötletéhez kb. mindent - stílust, címet, ahelyett, hogy természetesen jött volna az iniciálé lehetősége). Fejben vezesd is le a vitát, hozz ki győztest, a veszteszt hívd meg egy kávéra, és nyugtasd meg, hogy ez most nem jött össze, de majd máskor biztosan sikerül. (A fejben levezetett viták fantasztikusak ilyen szempontból, nem?)

"Az ügyeletes szóvivő" - Ez kicsit mesterkélt, bár az első gondolataim azok voltak, hogy 1. régies szóhasználat, 2. vidéki iskola. Mert nem modern pesti, az tuti.
"Egy húzásra megiszom a fura ízű csapvizet, és ahogy felnézek a pohár fenekére, belém hasít az elhatározás: elhagyom a pályát." - Nehéz a hétköznapi cselekedeteket értelmesen leírni. Legyen inkább "lenéz", úgy senki nem azon fog kattogni, hogy a pohár fenekére hogyan lehet felnézni. (Oké, épp felhajtja a vizet, naná, hogy felnéz, de ki az a pszichopata állat, aki nyitott szemmel iszik? És miért engedik gyerek közelébe?)

Hm, oké, valahol itt abbahagytam a részletezést, mert megláttam, mennyi az idő. Bocsánat, ez most így jött ki. Mindegy, nincs igazán olyan, amit mindenképpen ki kéne emelni, mert nélküle végleg elvesznél az irodalom mocsarában.
Általánosságban van viszont egy megjegyzésem - olvasd fel a részeket ugyanolyan fahangon, ugyanolyan életunt rádiós-hírbemondó hangon. Érzel majd különbséget? Nem sokat... nincs stiláris megkülönböztetés a részek között. Így nehéz különféle karakterekről írni. Nem csak változatos szerepekről írsz, hanem a karaktereik is különbözőek, sőt, a végén még átmész E/3. külső narrátorba is. Mi különbözteti meg ezeket a szövegeket egymástól? Semmi. Kéne különbség? Hát naná, elég furcsa világ, ahol egy angoltanár szellemét csapdába ejti az iskola, és folyamatosan hol egy konyhásnénibe, hol egy fizikatanárba, máskor meg egy elkésett szülőbe reinkarnálódik. Persze ha ez volt a cél, oké, csak akkor jelezd az idő múlását. Amúgy nagy ötlet lenne - és most jut eszembe, neked már egyszer az elmegyógyos írásodnál elpoénkodtam a sztorit valami egészen hülye módon, és most is kaptál egy beteg gondolatot. Bocsánat, lehet valami a stílusodban, vagy az irreális tömörségre törekvésedben, amitől kihozod az olvasóból a fura ötleteket.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2018-09-06 15:29 mandarin

mandarin képe

Egyetértek azzal, hogy a stílusok nem különülnek el, pedig valóban jobb lenne. Nekem az ügyeletes szóvivővel nem volt gondom, kezdő tanár ként, két kerek nap élesbevetéssel a hátam mögött tökéletes kifekezésnek találom. Összességében nagyon ötletes lett. Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

cs, 2018-09-06 20:58 Roah

Roah képe

Irodalmi képlet? ;) Vagy sakk a szavakkal?

Hogy kedvelem a verbális ördöglakatokat. :))) Magam is gyártok, tudod, rejtett üzeneteket, fejtörőket, kódokat, ilyesmiket. Kedvelem megfejteni is, megoldani, felismerni - látni.
Alkalomadtán jelzem is, hogy szellemi üzenet van a palackban, ha magam vagyok az elkövető, de az esetek többségében nem. (Hozzászólásokban is szoktam ilyeneket művelni. ;) A szöveg adja magát. Sokszor.)
Ritkán szólók. Vagy észreveszik őket, vagy nem - ez az ábra. Ha rájövök másnál, vagy más üzenetnél, akárminél, akkor sem jelzem örökké, de örökké felismerem őket. Na jó, másnak elárulom azért. ;)
Írtál már fejtörőt? Vagy ez az alibi egy teszt? Karakter-gyakorlat? Csak kíváncsiságból kérdem. Meg azért is, hogy miért pont ürügy, miért pont alibi a kezdet, az elől álló betű? ;)
Bizony, a betűkkel alapból is szoktál játszani, igaz? Kijazíró. ;) Egyébként ez a hasonló hangnem, ez az azonosulás a karaktereknél, szándékoltnak tűnik nekem. Az, hogy egybefolynak. Hogy nem így sikerült.
Olyan, mintha direkt lenne, az írástechnika - szerintem az L és I tök jó lett, azok tetszenek a legjobban -, egész jó benne; azért tetszik nekem, mert nem álltál bele a klasszik fekete-fehér mítoszba, tudod, a koldus-királyfiba.
Látványosság nélkül, nem harsány megkülönböztetéssel ábrázoltál, talán emiatt érzem azt, hogy ezt így akartad megírni? Az árnyalás gyakorlása végett? Szóval, ha úgy tetszik, szabad a gazda! ;)

Lehet, vad elképzelés következik, de hát ami a Karcon történik, az a Karcon is marad, szoktam volt ilyet mondani.
Áruló nem leszek, de vakmerő igen, ha úgy érzem, mintha Dóri ötlete, miszerint leinkarnálódik valaki-valami a karakterekbe, letölti magát, az írást mintha ez jellemezné. Erről lenne szó?
Talán tényleg vadul hangzik, de megmagyarázná ezt az árnyalt hasonulást a karakterek között - különbözőek, de valójában mind egy és ugyanaz, mintha belevibrálódott volna egyik szereplőből a másikba valami.
Lehet, úgy jártam mint Dóri, és jaja, az első ezen néven itt publikált írásod miatt gondolom ezt, de tényleg olyan, mintha belerezegne egymás után egy narráció a karakterekbe, egyik után a másikba.
A hangjuk ezért kelt egyforma hatást, olyan érzésem támadt, mintha lenne még egy iniciálé, amit le sem kellett írni, még egy karakter, még egy betű, ami emiatt adja magát?
Kész! :D (Amúgy Dóri javaslatát szorgalmazom! Az én világomban kommersz, amúgy. A szellemi hekkerkedés. A mentális feltörések. Amikor egyikből mész a másikba. És a fel/meg törés nem is mindig törés. Engedés is van. Ráhangolódásnak hívják. Összehangolásnak, összehangolt vibrációnak. Nagyjából. És van olyan is, amikor az összehangoltság eredendő.)

Hagyok a többieknek is munkát, de annyit még elárulok, hogy a tőmondatok ritmikája és használata okozza szerintem ezt az azonosságot a karakterek között. Hiába ügyes az írástechnika, ha az editelés, vágás, a mondatok-meg-vágása, vagy épp egy-szavas formátumuk - némelyiknek még a mérete is hasonló és a helyzete is -, hasonlatos, egyező a stílusuk. Rendszer van bennük. Ujjlenyomatuk van, egy mentális DNS.
A megnyilvánulások nem mentenek ám mindent. A karaktereké. A kvalitások hangsúlyozása elkülönítésnél azonban már igen. Ott már több lehet erre az esély. Sanszosabban lehet megragadni ezt.
Ne egy tulajdonság legyen harsány, hanem a kidolgozás - ezt vallom.

Az emberiségnek, az embernek összesen 108 van; 54 pozitív és 54 negatív kvalitása van, ergo van miből karaktereket, jó karaktereket formába önteni.

Az ötlet tetszett, a címe viszont nem.
Azzal is rokonszenvezek, hogy igényes, és általában meditálós sztorikkal adsz a klavinak, az irodalmi kreatívságodra sem panaszkodom; vagy a témád kezdeményez gondolkodást, vagy az akörüli munkálatok, szóval az írási morálod szerintem a helyén van. Ez tök jó! És az is, hogy úgy tűnik, komolyan veszed az írást - ergo a következő írásodnál is találkozunk, egy olvasód tuti lesz!

Pacsi! ;)

Ismered Azazel sztoriját? Fallen - Letaszítva?
Ha nem, akkor kerülném a spoilert, viszont bátorkodom ajánlani a produkciót. :))))

Ez a dal szól a filmben - és végig is kíséri.
Nem véletlenül. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=2ys1xWPabpM

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-09-07 08:34 Angi

Angi képe

Szia!
Ezekkel a nagy kezdőbetűkkel elég sok segítséget adtál a "megfejtéshez", de a cím is nagyon jó. Tulajdonképpen az abc összes kezdőbetűjével lehetne írni iskolához kapcsolódó történeteteket a kifogásról, mentségről. Sőt még többet is. :)
Más rejtélyt nem kerestem.
A héten kezdtük az elsőt, és le a kalappal a tanárok előtt. Nem csak tanítaniuk kell, de a sok hülye szülő (magamat is beleértve) rigolyáit kezelni, nem semmi. :)

p, 2018-09-07 09:45 Kick Azyro

Mindenkinek nagyon köszönöm az olvasást és az észrevételeket!

Nem is kellene megszólalnom, annyira jó ötleteitek vannak. Dóra, megint túlteszel rajtam kreativitásban. :) Roah, te is többet nézel ki belőlem, ha valami nagyon titkos rejtvényt keresel, bár azt jól látod, hogy szeretek játszani a betűkkel. Inkább arról van szó, amit Angi írt: a rövidke epizódokat az ürügy, a kifogás keresése fogja össze, és valóban lehetne folytatni a sort a Zengő ABC mintájára. Ha jól látom a kambodzsai a leghosszabb, 74 betűvel, de lehet, hogy a több ezer kínai írásjel is kevés lenne, ha mindegyiket egy alibi-sztorihoz rendelnénk. Örülök, hogy ennyi mondanivalótok van, megint listáznom kellett a kulcsszavakat, amelyekre reagálni szeretnék.

Szóval, megtartottam az eredeti formát és címet, ettől egy kicsit játékos az egész, legalábbis ez volt a cél. Reményeim szerint a játékos külső és a történetekben rejlő frusztráció közti feszültség sajátos látleletet ad a magyar iskoláról. Igen, Dóra, jól érezted. Vidéki iskolákról vannak tapasztalataim. Ez az egész nagybetűs játék kiváltható lenne, ha az írás címe Alibi, és csak jönnek a fejezetek egymás után. Nekem így jobban tetszik (pontosabban nem így, címsorokkal, hanem iniciálékkal).

Ami a stílusok egyformaságát illeti, Dóra és Mandarin, igazatok van abban: ha már több karakterem, több nézőpontom van, legyen mindegyiknek saját stílusa, és igen Roah, ne a tulajdonság legyen a hangsúlyos, hanem a kidolgozása. Még nem tudom, hibáztam-e azzal, hogy nagyon egységes a szöveg. Ha ugyanis úgy fogjuk fel, hogy egy tőről fakadunk, és egy hajóban is evezünk, miért ne kereshetnénk egy emberként a mentséget is. Ha nem is reinkarnációról van szó, de sok párhuzamos életről: a központosított oktatás egyforma helyzeteket teremt, egyforma tanárokat, gyerekeket, szülőket termel ki.

Azt hiszem, lesz még iskolás sztori, de nem így. Igyekszem rámenni a karakterrajzra.

p, 2018-09-07 16:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hmm... igazából a maximalista, pattogós szülő archetípusa hiányzik még, szóval ha karakterrajz, azzal egyszer próbálkozz. Gyakorlatilag képesek úgy túltolni, hogy az már önmaguk paródiája.
Igazából az iskolai sztorikkal az a nagy gond, hogy vagy kidolgozod úgy, hogy az önmagában hosszabb műként (nem feltétlenül regény, elég egy novella is) megállja a helyét, vagy bárki, aki olvassa, legyint, mert tud ennél cifrább karaktereket, érdekesebb anekdotát. Ez valahol a határ, mert felvillant pár karaktert. Azért a tanárból nekem hiányzik a sóhaj, hogy már rég elmehetett volna egy multihoz hatszor ennyiért, ehelyett... well, how do you do?

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2018-09-10 08:19 Kick Azyro

A fizikatanáros részben már utaltam a bérezésre, szerintem ennyi elég. Nem mintha nem fordulhatna meg az angoltanár fejében is. A szülő valóban hiányzik, de az általad említett típuson kívül ott van még a túlaggódó szülő, a hanyag és a pofátlan, amelyik úgy érzi, ő szarta az iskolát. Szóval lehet folytatni, de igazad van, a kevesebb több. Jobb egy kidolgozott karakter, mint négy-öt felvillantott.