Menni kell

Alice és én bársonyos tapintású szőnyegen ülünk. Tekintete az ablakon túli kék hegyeken kalandozik. Ma délelőtt megfogtam a kezét. Nem rántotta el. Majdnem egy percig fogtam. Úgy érzem, alakul köztünk valami, ettől most boldog vagyok. Eunice nővér érkezik. Mielőtt az ajtó becsukódna mögötte, látok egy overálos munkást. Izgatottságomban majdnem el is felejtettem: az épületet nemsokára szétverik, minket pedig elvisznek valahova. Sajnálnám itt hagyni ezt a jó kis tágas szalont meg ezt a szőnyeget, a kilátást a hegyekkel, amit Alice annyira kedvel. Eunice nővér nem gyógyszert vagy kakaót hozott. Megkér, menjek vele, mert Dr. Beckman látni akar. Felkelek és elindulok. Alice semmit nem észlel ebből.
A folyosón alig férünk el, Eunice nővér nem mellettem lépked, ahogy szokott. Szemből talicskás emberek jönnek, más nővért nem látok, csupa idegen mindenhol. A munkások kiabálnak, mintha baj lenne a fülükkel. Az egyik azt mondja, még egy nap, és a fejünkre omlik az egész. Felnézek. A plafonon egyre több a repedés, víz cseppen a kezemre, az arcomra, a padlón elhelyezett vödrökben különös hangjátékot játszanak a cseppek. Eunice nővér gyakran sandít hátra, követem-e, majd megérkezünk a névtábla nélküli ajtóhoz. Odabent Dr. Beckmant szinte ellepi a limlom, a szoba penésztől bűzlik, nem emlékeztet többé vizsgálóra. Mozdulatai kapkodók, nagyon siet valahova. Utazáshoz öltözött, az asztalán két poggyász várakozik. Odébb tolja a kisebbet, és egy papírt vesz elő. Mosolya mesterkélt, kézfogása türelmetlen.
– Mi lesz velünk?
A kérdés önkéntelenül előbukik. Beckman és Eunice nővér egymásra néznek. Az utóbbi hetekben az ápoltak egytől egyik eltűntek. Csak Alice és én maradtunk, mert „nem tudnak velünk mit kezdeni.” Ez az otthonunk, és most, amikor megszűnik, senki nem akar gondoskodni rólunk. Noha többször felajánlottam, hogy gondját viselem Alice-nek, úgy tettek, mintha nem is hallották volna. Eunice nővér hirtelen elfordul, Beckman a vállára teszi a kezét, de még mindig türelmetlen.
– Ne most gyengülj el, mindjárt vége.
Eunice nővér kihúzza magát, mély, remegő lélegzetet vesz, aztán felém fordul.
– Claude, sikerült elintézni az áthelyezésed. Bármelyik percben érted jöhetnek, és estére egy tiszta és nyugodt helyen leszel, amit megérdemelsz.
– Megyek, és segítek Alice-nek csomagolni.
Elsötétül az arcuk. Beckman valahova a fejem fölé néz, amikor kimondja:
– Claude, Alice nem megy veled. Sajnálom.
Eunice nővér ezúttal nem tud uralkodni magán, kitör belőle a zokogás. Hatalmas könnyek peregnek az arcán. Ázik az egész épület, gyorsan egy vödröt, egy vödröt, érzem a parketta süppedését, a föld elnyelni készül mindannyiunkat, lenézek, és szédítő, cseppfolyós örvény kavarog a lábam alatt, iszaptól fekete karok nyújtóznak felfelé segélykérőn. Egy poros komódba kapaszkodom, erősen lehunyom a szemem, és elszámolok tízig, ahogy Beckman tanította. Az örvény eltűnt, a ház roskadozik, de még egyben van. Beckman és Eunice nővér kézen fogva állnak. Pont, ahogy mi is, ma délelőtt.
– Maradok, és nem tehetnek semmit. – Faképnél hagyom őket.
A munkások közül néhány megbámul, az egyik kihasználja a kíséret hiányát, és belecsíp a fenekembe.
– Hogy hívnak, cuncus? – Megnyalja repedezett ajkát.
– Claude – felelem szemrebbenés nélkül, és gyorsan bevágom magam után a szalon ajtaját.
Alice ugyanott ül, ahol hagytam. Törökülésben, keze tenyérrel felfelé az ölében nyugszik. A haja egészen megnőtt. Sosem szerette hosszan, de az utóbbi időben nem panaszkodik, egyáltalán nem is beszél, bámulja a hegyeket. Azt hiszem, meditációnak hívják ezt. Félénken a kezébe csúsztatom a kezem. Nem reagál. Próbálok oda nézni, ahova ő. Valahol messze a hegyek felett két alak repül kézen fogva. Talán, ha elég sokáig nézzük, mi leszünk azok.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2018-08-08 17:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egyenetlen lett, és ettől rossz érzéssel olvassa az ember. Valahol még a mondatok ritmusára is figyelsz, ezzel játszol (pánikrohamos jelenet), máshol a mondatzene sehol (az eleje nagyon gyerekes - ha ezt tartod, tudatos döntés lett volna). Valahol olyan összetett gondolatokkal próbálkozol, mint Claude/Alice kettőssége, közben meg agyoncsapod a realitást azzal, hogy ilyen szinten életveszélyes épületet helyből bontanak, és valószínűleg már rég kipateroltak volna mindenkit.
Emiatt minden mögöttes gondolat lebeg, mivel nincs háttere (vagy nem reális, vagy nem fejted ki). Így nehéz megkapaszkodni bármiben is. Most az olvasó azon gondolkodjon, ki ez az orvos, hogy hamarabb pakol, mintsem minden ápolt elhagyta volna az épületet? Miért van penész a vizsgálóteremben, miért nincs saját szobája stb.? Vagy gondolkozzunk azon, hogy ki ez a Claude, ki ez az Alice, most egy személy, mégsem, csak egy játékbaba, van-e bármi fizikai kivetülése, vagy csak a fejében létezik, tudathasadásos, vagy simán képzelődik stb? Esetleg azon, hogy ha a helyzet valóságos, a nővér tényleg nővér, az orvos valóban orvos, valóban áthelyezik (vagy ki tudja, már rég leszedálták és most adnák be a méreginjekciót), akkor 1. miért nem hazudnak, 2. miért nem kényszerítik?
Egyszerűen túl kevés a kapaszkodó a mű mögött. Lehet, hogy semmi nem valós. Lehet, higy mindent szó szerint kell érteni. De az is lehet, hogy csak én vagyok fáradt három nap nemalvás után.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2018-08-08 19:34 Roah

Roah képe

Te, ez tök jó lett...volna, ha több támpontot adsz. Pedig kedvelem a titokzatosságot.
Egyet értek Dórival.
Most az a fura helyzet állt elő nálam is, hogy tetszik, meg minden, de nem érteni, hogy mi-ki, merre; hallucinációk, víziók, dózerolnak, vagy sem, van-e mit, vagy az is csak egy illúzió, vagy az egész egy belső mozizás, meditáció, hipnózis, vagy mi is történik pontosan. Nyaggatnálak, faggatnálak egy tucat kérdéssel, és ez nem túl jó. De az ütem igen, az írás melódiája igen, szerintem nem első írásod, ismerős is a stílusa, szóval elemi írástudás pipálható.
Van ritmusérzéked, könnyed fogalmazókád, tökre tetszett a vödrös-zenélős-vízcseppes rész is. Írói szemre vall. És végre nem egy sztori, ahol időjárást-jelent a narráció, nincs túltolva, túljelzőzve sem, nem hezitál, hanem halad.

Oké, a tudathasadásos (az?) históriákkal teli a ..hát minden, a filmipar és az irodalom világa is, szóval ha valaki nekiáll, egyediségre érdemes rámenni.

Nevekkel hogy állsz? Merthogy semmi funkcióját nem látom a külföldiségnek - van neki jelentősége? Hogy Alíz vagy nem Alíz?

Szóval legközelebb több információt, ha élhetnék elvetemült Karcos olvasói kéréssel. :)))

Mert ugye lesz legközelebb?
Van még más írásod is, ugye?

Isten hozott a Karcolaton!

"– Nem tudok várni. Gyorsan kell élnem, mielőtt lemegy a függöny."

(Daniel Keyes)

"...Everything is possible
Cause no one has to hide
Beyond the invisible..."

https://www.youtube.com/watch?v=rAupZvDXUdc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2018-08-09 10:01 Kick Azyro

Köszönöm a hozzászólásokat, nagyon örülök nekik.
Ha azt mondom, tudatosan lett ennyire titokzatos, hozzá kell tennem, hogy tudatosan hagytam ilyennek, ugyanis nem volt koncepcióm, engedtem, hogy felépítse magát a szöveg, sorról sorra alakult, még csak nem is sejtettem, mi lesz belőle. Talán nem a legtisztességesebb eljárás, úgy döntöttem, csak a legszükségesebb szerkesztést végzem el, és nem terelem a sztorit egyik lehetséges magyarázat irányába sem. A külföldi nevek ösztönből jöttek, noha az utóbbi időben átálltam a magyar nevekre és miliőre, valamiért az első név, ami kínálta magát Alice volt, nem Alíz.
Említettétek a kidolgozatlan hátteret és a sérülő realitást. Ilyen szempontból álomszerű az írás: a dolgok lebegnek, nincs mindenre magyarázat, csak szorongató bizonytalanság. Vannak hasonló álmaim, de azok nyilván sokkal zavarosabbak, itt némileg tisztább a háttér, de még mindig enigmatikus. A Dóra által említett egyenetlenség is a szerkesztés hiányának következménye: mivel eleinte az elbeszélő karakterről sem tudtam semmi biztosat, így a stílusa sem lett egyenletes. Ezt tartom a legnagyobb hibának, ebben nincs szándékosság, egységesíteni kellett volna a szöveg ritmusát.
Ami a sztorit illeti, én sem tudok sokkal többet nálatok, sorra vettem a lehetséges értelmezéseket, és kiválasztottam a számomra legelfogadhatóbbat. Talán később meg is írom, de még ácsingózom egy-két véleményre, és nem akarom befolyásolni a leendő olvasókat. Annyit elárulok, hogy egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy semmi sem valós az egészből, mivel azzal nemcsak a gordiuszi csomót, hanem az olvasót is átvágnám. Ez egy kísérlet volt, mennyire jön be nektek ebben a formában, és kíváncsi voltam, mit láttok bele abba, ami számomra egy rövid, ám különös, álomszerű lebegés volt. Megígérhetem, a következő novella sokkal kidolgozottabb lesz.

cs, 2018-08-09 17:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Érdekes koncepció, hogy koncepció nélküli írással kezded a bemutatkozást. :) Viszont ez a kérdés olyan messze vezet, hogy inkább írok róla egy újabb "Heti kérdés" cikket. De köszi, hogy felhoztad! [Tudom, tudom, nem koncepció nélküli, csak az elején nem volt kristálytiszta. Nem egy ötletszerű betűhányás.]

"Talán később meg is írom, de még ácsingózom egy-két véleményre, és nem akarom befolyásolni a leendő olvasókat." - Szerintem ne írd meg. Akkor már maradjon mindenki számára lebegő. Nagyon hülyén nézne ki, ha mindenki elmondja a véleményét, és a közelében nem járunk az általad preferáltnak.
(Jó, ilyen nem lehetséges, hiszen mind tudjuk, hogy az egész igazából arról szól, hogy Alice az Antikrisztus, és ez az egész az ő éber álma, egy modern szimbolikába borkult Biblia-értelmezés, megspékelve egy rakat magyar poltikai utalással, továbbá bírálod Ferenc pápa valláspolitikáját, miközben elutasítod az indiai erőszak-kultúrát.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2018-08-10 10:45 Kick Azyro

Igen, ha a szerző ír olvasói véleményt a saját művéről, az furán veszi ki magát. Mindenesetre keresni akartam egy megnyugtató megfejtést, így, ha bárki kérdi, szerintem mi a szitu, ne cáfoljon rám a szöveg. :)

p, 2018-08-10 14:08 Kick Azyro

Mellesleg Alice valóban az Antikrisztus. Az omladozó ház az Egyház, ahol a munkások a papok, akik maguk is rombolnak. Megjelenik a pedofília motívuma is, amikor az egyikük belecsíp Claude fenekébe. Dr. Beckman nem más, mint Ferenc pápa, aki elvesztette az irányítást. A legkitartóbb nővér, Eunice krisztusi alak, aki bevezeti Claude-ot a kereszténységbe. Mialatt Beckman-Ferenc pápa irodája felé tartanak, a mennyezetről víz cseppen Claude-ra. Ez a keresztvíz. Amikor Beckman közli Claude-dal, hogy elválasztják Alice-től, arra kéri, hogy tagadja meg a Gonoszt, de nem tud helyette alternatívát kínálni, ezért a próbálkozás kudarcba fullad, és Claude visszatér Alice-hez. Eunice nővér könnyei valójában Krisztus vérkönnyei. Ő előre látta mindezt. Alice nem csinál semmit, csak bámulja a hegyeket, amíg Claude figyelmét is rájuk irányítja. Ez maga a kísértés. Claude lelke tehát az Antikrisztusé. Itt a vége, fuss el véle. :)

p, 2018-08-10 17:27 Roah

Roah képe

Csak egy Karcos súgás. ;)

Véleményezd más szerzők műveit, írásait a portálon. A véleményezés véleményezést hoz, ahogyan a jóból jó lesz. Ha valamivel kapcsolatban elbizonytalanodsz egy írással, novellával kapcsolatban, azt fogalmazd bele a hozzászólásodba és ádiosz ámigosz.

Szóval bátran szólj mások novelláihoz és akkor a Karcosok is jönnek a te írásaidhoz, errefelé ez mindig műkszik! ;)

Jó Karcozást! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-08-10 22:30 Kick Azyro

Ezzel nem lesz gond. Örülök, ha segíthetek a véleményemmel.