A vőlegény

A lány egy sötét színű kabrióval érkezett. A főúton pillantottam meg először. Nem is őt, inkább a kocsiját. Rögtön felismertem jellegzetes hűtőmaszkjáról – melyen csillogó vadló vágtatott –, kerek lámpáiról és króm lökhárítójáról. Egy ezerkilencszázhatvanhetes Ford Mustang Convertibe, igazi klasszikus.
„Ó, mennyire szerettem volna egy ilyent!” – Felidéztem régi emlékeimet. – „Talán soha nem lesz alkalmam vezetni...”
Bal kéz felől közelített, lassan hajtva. Kifelé tekintgetett, mintha keresne valamit. Valószínűleg parkolóhelyet, mert amint meglátott egyet – kicsit előrébb, az út túloldalán –, rögtön beletaposott a gázba.

Kocsijával nagy ívben, orral előre állt be az előttem lévő, szabad helyre. Aranyló fürtjeit meglebbentette a szél. A felső tükörben még ellenőrizte sminkjét, mielőtt kiszállt volna, majd kinyitotta az ajtót. Egy pillantást vetettem lakkozott, magas sarkú cipőjére, s amint felemelkedett, tekintetem tovább araszolgathatott nőiessége jegyein. Végigmértem kecses lábait, formás fenekét és keskeny csípőjét. Felém fordulva látni engedte kebleit is.
Odalépett a hátsó ajtóhoz, egyúttal becsapta az elsőt. Behajolt az ülésre, – mellei kidomborodva hirdették magukat. A kocsiból egy virágcsokrot kerített elő, majd mosolyogva intett felém.
„Jaj ne, észrevett.”– Belegondoltam korlátozott helyzetembe, ami miatt nem élvezhettem egy nő társaságát. Mindent a szemnek, semmit a végtagoknak. – „És, ha idejön?”
Elhessegettem magamtól az ötletet és tovább csodáltam őt. Az imént férfiúi szenvedélyem miatt nem láthattam a ruháját, hiszen képzeletem inkább anélkül fürkészte. Szolid dekoltázsú, térdig érő, világos ruhát viselt. Kezének éke csak a virág volt, semmi karkötő vagy óra. Úgy tűnt, a csokor három világos színű rózsaszálból áll. Amikor lengeni kezdtek, rájöttem, hogy elindult felém.
Agyamban hirtelen valami motoszkálni kezdett; világos ruha, virágcsokor, és mintha... Kényszeredetten hátrapillantottam. Igen,a sejtésem beigazolódott. Fehér épület, telis-tele neonreklámokkal és feliratokkal:

Heavenly Marriage, velünk ön is a mennybe szállhat,

Elvis is nálunk házasodna,

Csak a gyűrűt hozza, mi minden mást biztosítunk...

Egy házasságkötő terem. Ám nocsak, itt van a vőlegény is. Sötét, hátranyalt haj, öltönyzakó, rövid farmer és sportcipő. A kezében a gyűrűket szorongatta.
„Hát persze, hogy is gondolhattam; engem, egy jelentéktelen kis alakot észrevegyen egy ilyen nő?” – Elkomorodtam. Ismét bele kellett törődnöm a sorsomba, egy darabig úgysem menekülhetek. – „Szerencsés fickó vagy te, vajon mivel hódítottad meg?” – Fürkésztem a frissen borotvált arcot.
A férfi szemöldöke felszaladt, szeme elkerekedett, aztán elordította magát. Majdnem eltaposott úgy megiramodott az út felé. Én is odafordultam.
A lány és a kocsi között csak pár méter volt. Állóra fékezett kerekekkel csúszott felé.
Aztán...
Csatt!

A test nekiütődött a kocsi szélvédőjének átgördült a tetőn, majd élettelenül terült el az út porában. A lány ruhája világosból folyamatosan átment sötétbe, vére elárasztott mindent.
Szívemet jeges szomorúság öntötte el, mintha csak én készültem volna elvenni őt. Nem is akartam belegondolni, mit érezhetett a férfi.
Kényszerítettem magam, hogy elforduljak, hiszen mit is tehetnék én? „Semmit” – válaszoltam magamnak keserűen. Meglengettem hát szárnyamat és nekifeszültem a levegőnek. Reptemben még eszembe villant a kápolna cégére. Milyen igaz:

    ...velünk ön is a mennybe szállhat...
4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-11-10 21:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mehet akár az Egyébbe is. Koncolás (real-time kritika, olvasással párhuzamosan):
"meglátott egyet, – kicsit előrébb, az út túloldalán –" - Itt véletlenül elvesszőzted (szóval a záró gondolatjel végégre a vessző). Előtte jól írtad, szóval ez az elírás, ha bizonytalan vagy, ha nem, akkor szólok.
" „– Ó, mennyire szerettem volna egy ilyent! – Régi emlékeim folyvást tódultak. – Talán soha nem lesz alkalmam vezetni...” " - Érdekes: idézet, így, szó szerint, vagy a komment nem a gondolatok része? Mert akkor az idézőjelet zárd be előtte, és nyiss újat mögötte, ezt általában így írják. Bár ez is járható út, ahogy Te használtad, de zavaró tud lenni az egységes idézetekkel szemben. Sőt, a kezdő gondolatjel nem is feltétlenül szükséges. Meg a belső kommentár: erősen más stílus, főleg a névelő és pl. igekötő lehagyása miatt. Sűrített, nem való az egységes, egyszerű mondatos stílusba.
"A szabad hely pont előttem volt. Nagy ívben, orral előre állt be." - Ööö... első mondat alanya: a hely. Másodiké: rejtett, E/3. Az olvasó nem hülye, oké, de ez alanyegyeztetési hiba.
"A felső tükörben még ellenőrizte sminkjét mielőtt kiszállt volna" - Vessző.
"Felém fordulva, látni engedte kebleit is." - Ide nem kell vessző.
"Odalépett a hátsó ajtóhoz, egyúttal becsapta az elsőt." - Vannak ezek a kilógó mondatok, amik nem illenek a stílusba. Szerintem döntsd el, melyiket akarod használni: a művészieskedő (vagy művészi, ezt nehéz elhatárolni) sűrített stílust, vagy az egyszerűbb, hétköznapi "lektűr" stílust.
"Behajolt az ülésre, – mellei kidomborodva hirdették magukat." - Vagy vessző, vagy gondolatjel. Megint a sűrített stílus... névelőket, kötőszókat hagysz el ilyenkor, máskor kiírod. Miért?
"Jaj ne észrevett.– belegondoltam" - Vessző, központozás, az idézőjel-gondolatjel párosról már írtam.
"ami miatt nem élvezettem egy nő társaságát" - Élvezettem? (Elírás?)
"Mindent a szemnek, semmit a végtagoknak – És ha" - Itt meg lehagytad a pontot.
"a gondolatot és tovább csodáltam őt" - Vessző. Simán elmenne még az "Őt" is, de ez csak egy tipp. :)
Érdekes, hogy menni a hiba (abszolút mennyiségben), az elején nem tűnt ennyinek. Ha nem kéne megállnom a lista miatt, egészen élvezném.
"Amikor lengeni kezdtek, rájöttem, hogy elindult felém." - Furcsa, egy rózsa leng a szélben? Az fásszárú... (Bár ügyes a fókusz, csak a leírása lett kicsit érdekes, mintha hirtelen csak a rózsákat látta volna, az alak teljesen kiesett, mikor elindul, akkor sem figyel mást, csak a rózsákat - ez életszerűtlen, ilyenkor a tekintet automatice vált. Viszont azt akartad írni, hogy a rózsákon volt a szeme, azoknak a mozgásából látta, hogy a nő bizony megmozdult, ergó elindult felé.)
"egy ilyen nő? –Elkomorodtam. " - Lemaradt a szóköz.
"menekülhetek.– Szerencsés" - Itt is.
"A férfi szemöldöke felszalad, szeme elkerekedett" - Jelen? Majd múlt.
"Majdnem eltaposott úgy megiramodott az út felé, én is odafordultam." - Vessző, a szórend kicsit magyartalan. Talán, ha leválasztod az utolsó tagmondatot, maradhat ilyennek.
"Csatt... " - Felkiáltójel a végére.
"Nem is akartam belegondolni mit érezhetett a férfi." - Vessző. (Az előző leírás picit sántít, de maradhat.)
"Kényszerítettem magam, hogy elforduljak, hiszen mit is tehetnék én, egy reinkarnálódott lélek, aki egy veréb-báb fogságában tengődik?" - Sejthető volt, nem kellett volna direktben kiírni. Elveszett a varázsa. Ettől féltem, hogy nem mered nem lelőni a poént. Így, ugyanis, nem értelmezhető a mű, ha ezt nem sütöd el, akkor én a következők között őrlödtem: 1. (élő) férfi, 2. valamiféle állat, 3. angyal, 4. lélek, 5. madár, pl. galamb, 6. reinkarnálódott egy madárban, 7. angyal, de madár testben. Így... "á, semmi értelme végiggondolni, nem is olyan jó." Ne vedd el a viccet az olvasó elől! :)
"Meglengettem hát szárnyamat és nekifeszültem a levegőnek." - Vessző.
A végén a poén morbid, talán ezt sem kellett volna direktben kihasználni, nekem már akkor ütött, mikor a nő elütődött.
Összességében: ügyes, egymondatos csattanó, egy belső koporsóhumorral megspékelve. Ez az előnye, mert azt az előnyét, hogy egymondatos poén ott veszted el, hogy lelövöd. A belső vicc kihasználása jó pont, szerintem ezt sem kellett volna így leírni, de akkor nincs lezárás.
Igazából a sok hibát én elírásnak minősítem, mert nagyon annak tűnik a többség. Egy út van hát: olvasd újra a műveidet, többször is! :) Wordöt is eressz rá, a nem kellő pontokat jól kiszedi. A stílust váltogatod, de szerencsére nincs sok sűrített rész, azokat meg fel lehet vizezni egy-egy névelővel, kötőszóval. Pár szórendi furcsaság, megoldható.
Alapvetően olvasmányos, tipikus egymondatos csattanóra épülő novella, egészen ügyes. Nem kellett volna lelőni, de másnak talán nem esett volna le (persze azokkal nem kell foglalkozni, mondhatod, hogy Te az intelligens embereknek írsz :D ). Én a sok elírás miatt némi összecsapottságot sejtek, mintha siettél volna a gyors leírásával, nehogy elfelejtsd a csattanót és a mondatokat (mert mintha kész mondatokban gondolkodtál volna), mielőtt befejezed - emiatt a hibák többsége. Utána többször is átnézhetted, erre utal az, hogy az elején még jók a mondatok és az írásjelek is, aztán elromlik, bizonyára nem a formára fektetted a nagyobb hangsúlyt a javítás során (vagy nem ezekre). Talán több átíráson is átesett, ez indokolná a kétdéle stílust. Megadok rá egy hármast, mert így, ahogy van, egy erős közepes. Jó kezdés! ;)
(Gyakorolj sokat, lesz ez még jobb is.)
Ja, a cím. Félrevezető, én inkább "A menyasszony" címet adnám. Ez jobban előrevetít (egy nő, akinél virágcsokor van, lehet akár koszorúslány is!).

_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2008-11-10 23:02 kmax

kmax képe

Az egész kb. fél éve pattant ki a fejemből. Gyorsan belekezdtem (az első pár mondat teljesen az eredeti-akkori), majd, hogy el ne felejtsem, több vázlatot írtam belőle. Végül elfelejtődött. Mígnem nagytakarítást végeztem a gépemen. Akkor megint hozzáláttam, de nem tetszett. Másnap viszont, valóban, összecsaptam.
Ezért tűnhet úgy, hogy kétféle stílus keveredik benne.

A cím félrevezető lehet, de szerintem maradni fog.
Kategória: "egyéb" mit takar? Azért címeztem fantasy -ként, mert a lélekvándorlás hova is tartozhat, a sci-fi -k közé azért mégsem. (Bár írói zsenialitással minden megoldható, a végeredmény pedig még élvezetes is.) Valóban a veréb kicsit hamarjában véve vált öntudatossá, de ezt is fog(hat)juk az összecsapottságra. Viszont az elejétől már próbáltam utalni a mibenlétére. Rögtön az elején; veréb nem vezet autót. Színeket kivettem, hangokat úgyszintén, hisz csak egy színvak, gyenge hallású kismadár meséli el az egészet. Az "elütődött nőt ütő morbid poén" kellett a záráshoz. Ha pedig nem említem meg előtte, akkor az olyan légből kapott lett volna :D

/"Amikor lengeni kezdtek, rájöttem, hogy elindult felém." - Furcsa, egy rózsa leng a szélben? Az fásszárú... (Bár ügyes a fókusz, csak a leírása lett kicsit érdekes, mintha hirtelen csak a rózsákat látta volna, az alak teljesen kiesett, mikor elindul, akkor sem figyel mást, csak a rózsákat - ez életszerűtlen, ilyenkor a tekintet automatice vált. Viszont azt akartad írni, hogy a rózsákon volt a szeme, azoknak a mozgásából látta, hogy a nő bizony megmozdult, ergó elindult felé.)/
Jó az: /Kezének éke csak a virág volt, semmi karkötő vagy óra. Úgy tűnt, a csokor három világos színű rózsaszálból áll. Amikor lengeni kezdtek, rájöttem, hogy elindult felém./ Nézi a kezét, nincs rajta ékszer, semmi, de ni csak ott a virág; nézi a virágot, az meglibben. És...
A madárka olyan gyorsan gondolkozott, hogy rögvest felfogta, amint a rózsácskák (a csokor egésze) megmozdul (lendül, libben), tehát erre gondolhatott: aki fogja a virágokat az is mozdul.

Ígérem holnap átírom. És köszönöm a koncolást. :)

========================================
Jót nehéz alkotni, rosszat még nehezebb?

h, 2008-11-10 23:05 hemi

öcsim jó lesz ez majd okitlak ;)

k, 2008-11-11 14:13 Sólyom László

Sólyom László képe

Szia, átolvastam a novellát. Én a te helyedben nem a fantasyhoz soroltam volna be, hanem az egyébbhez. Vannak benne jó részek. Dórával viszont teljesen egyet értek!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2008-11-11 19:29 Györeizé

Györeizé képe

A veréb nem szállhat mennybe, csak a levegőbe. A lélek igen, de az meg nem szárnyakon. Sejtem, hogy mire gondolsz, de ez így szerintem nem összekapcsolható.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester

k, 2008-11-11 22:57 kmax

kmax képe

A mennybe szállni a jövendő párra vonatkozott akik, ha nincs ez a sajnálatos baleset, összeházasodtak volna abban a házasságkötő teremben, aminek a cégére az az ominózus mondat.

Ígérem holnap végre átírom.

Köszönöm a véleményeket.

========================================
Jót nehéz alkotni, rosszat még nehezebb?

sze, 2008-11-12 00:50 Györeizé

Györeizé képe

Úgy értettem, hogy szerintem elég jó csattanó az, amikor kiderül, hogy az illető egy állat testében van. De nem lenne muszáj madárnak lennie, lehetne kutya vagy akár egy postaláda, csak akkor nem lehetne elővenni a repüléses párhuzamot, ami szerintem már fölösleges. Mármint ide. Érdekes és elgondolkodtató az ellentét a boldogság szárnyain és a valóságos szárnyakon való repülés közt, de ez lehetne egy másik novella főtémája, megérdemel annyit. Itt elég lenne annyi, hogy az illető elkullog/vánszorog/gurul, attól függően, hogy milyen állat, hisz a "poén" már megvolt. Ez így nekem olyan, mintha két csattanót akarnál belerakni.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester

sze, 2008-11-12 14:02 kmax

kmax képe

Még mindig nem érted, sebaj menten átírom akkor talán érthető lesz.

És, átraktam az egyéb -be.

Melyik állat gurul? :)
---
Updét:
A vőlegény

Ööö, hoppá. Miért nem tudom már szerkeszteni az írást? Most küldjem be ismét?
Mindegy, íme az átírt változat:

___
A vőlegény

A lány egy sötét színű kabrióval érkezett. A főúton pillantottam meg először. Nem is őt, inkább a kocsiját. Rögtön felismertem jellegzetes hűtőmaszkjáról – melyen csillogó vadló vágtatott –, kerek lámpáiról és króm lökhárítójáról. Egy ezerkilencszázhatvanhetes Ford Mustang Convertibe, igazi klasszikus.
„Ó, mennyire szerettem volna egy ilyent!” – Felidéztem régi emlékeimet. – „Talán soha nem lesz alkalmam vezetni...”
Bal kéz felől közelített, lassan hajtva. Kifelé tekintgetett, mintha keresne valamit. Valószínűleg parkolóhelyet, mert amint meglátott egyet – kicsit előrébb, az út túloldalán –, rögtön beletaposott a gázba.
Kocsijával nagy ívben, orral előre állt be az előttem lévő, szabad helyre. Aranyló fürtjeit meglebbentette a szél. A felső tükörben még ellenőrizte sminkjét, mielőtt kiszállt volna, majd kinyitotta az ajtót. Egy pillantást vetettem lakkozott, magas sarkú cipőjére, s amint felemelkedett, tekintetem tovább araszolgathatott nőiessége jegyein. Végigmértem kecses lábait, formás fenekét és keskeny csípőjét. Felém fordulva látni engedte kebleit is.
Odalépett a hátsó ajtóhoz, egyúttal becsapta az elsőt. Behajolt az ülésre, – mellei kidomborodva hirdették magukat. A kocsiból egy virágcsokrot kerített elő, majd mosolyogva intett felém.
„Jaj ne, észrevett.”– Belegondoltam korlátozott helyzetembe, ami miatt nem élvezhettem egy nő társaságát. Mindent a szemnek, semmit a végtagoknak. – „És, ha idejön?”
Elhessegettem magamtól az ötletet és tovább csodáltam őt. Az imént férfiúi szenvedélyem miatt nem láthattam a ruháját, hiszen képzeletem inkább anélkül fürkészte. Szolid dekoltázsú, térdig érő, világos ruhát viselt. Kezének éke csak a virág volt, semmi karkötő vagy óra. Úgy tűnt, a csokor három világos színű rózsaszálból áll. Amikor lengeni kezdtek, rájöttem, hogy elindult felém.
Agyamban hirtelen valami motoszkálni kezdett; világos ruha, virágcsokor, és mintha... Kényszeredetten hátrapillantottam. Igen,a sejtésem beigazolódott. Fehér épület, telis-tele neonreklámokkal és feliratokkal:
Heavenly Marriage, velünk ön is a mennybe szállhat,
Elvis is nálunk házasodna,
Csak a gyűrűt hozza, mi minden mást biztosítunk...
Egy házasságkötő terem. Ám nocsak, itt van a vőlegény is. Sötét, hátranyalt haj, öltönyzakó, rövid farmer és sportcipő. A kezében a gyűrűket szorongatta.
„Hát persze, hogy is gondolhattam; engem, egy jelentéktelen kis alakot észrevegyen egy ilyen nő?” – Elkomorodtam. Ismét bele kellett törődnöm a sorsomba, egy darabig úgysem menekülhetek. – „Szerencsés fickó vagy te, vajon mivel hódítottad meg?” – Fürkésztem a frissen borotvált arcot.
A férfi szemöldöke felszaladt, szeme elkerekedett, aztán elordította magát. Majdnem eltaposott úgy megiramodott az út felé. Én is odafordultam.
A lány és a kocsi között csak pár méter volt. Állóra fékezett kerekekkel csúszott felé.
Aztán...
Csatt!
A test nekiütődött a kocsi szélvédőjének átgördült a tetőn, majd élettelenül terült el az út porában. A lány ruhája világosból folyamatosan átment sötétbe, vére elárasztott mindent.
Szívemet jeges szomorúság öntötte el, mintha csak én készültem volna elvenni őt. Nem is akartam belegondolni, mit érezhetett a férfi.
Kényszerítettem magam, hogy elforduljak, hiszen mit is tehetnék én? „Semmit” – válaszoltam magamnak keserűen. Meglengettem hát szárnyamat és nekifeszültem a levegőnek. Reptemben még eszembe villant a kápolna cégére. Milyen igaz:
...velünk ön is a mennybe szállhat...
_

/Magyarázat: a főhősünk egy madár, hangzatosabban veréb, mert "mérne"? "Ő" meséli a történetet. Nos a "...velünk ön is a mennybe szállhat..." arról szól, hogy: a férfi és a nő egy jövendő házaspár lett volna. (Mint mindenki más is, aki házasságkötőbe betéved. Általában.) Tehát hozzájuk szól, rájuk utal az a marketing, ami szellemes formában próbálja behívogatni a jövőbeni(?) párocskákat. Azaz nem a verébre vonatkozik. Csak egy csattanó. És igen, több csattanó van benne, direkt. (A vőlegény, a csatt és az utolsó mondat. Ja, és persze: a veréb. :D)/
========================================
Jót nehéz alkotni, rosszat még nehezebb?

sze, 2008-11-12 17:19 Györeizé

Györeizé képe

Nos, attól, hogy nem úgy értem, mint te, nem jelenti azt, hogy nem értem. Sőt, pont az a bajom, hogy túl sok féleképpen lehet érteni. Szerintem ennyi bőr sok egy rókáról, de tiszteletben tartom az alkotói szabadságod. Úgyhogy már csak annyit, hogy szerintem "jeges szomorúság" nem létezik, ezt inkább a félelemre szokás írni, mert attól ledermed az ember (meg a veréb).
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester

sze, 2008-11-12 16:23 Ndy

Ndy képe

Szerencsés fickó vagy te, vajon mivel hódítottad meg? – Fürkésztem a frissen borotvált arcot.”
Ennél a mondatrésznél nem tetszik a központozás. Elvileg lehet így is, de én nem így írnám.
Majdnem eltaposott úgy megiramodott az út felé, én is odafordultam.
Az "Majdnem eltaposott úgy megiramodott az út felé; én is odafordultam." - Külön mondat, max pontosvessző lehet.
Igen, sejtésem beigazolódott. - Jobb lenne alkalmazni a névelőt: nem látok okot rá, miért kell elhagyni.

Alapvetően nem rossz, de érdemes gyakorolgatni a stilisztikai dolgokat, akkor jobb lesz :)

cs, 2009-07-02 05:17 Obb_régi

:lol:
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!