Gyász

Az öltöztető már elment, a tükörkép félkész sminkben, magabiztosan mosolygott, miközben ő már lehajtott fejjel bámult maga elé. Az Amazonas deltáját figyelte, már kívülről fújta. Sao Paolo után kezd ágakra bomlani, kis szigeteket alkot - az ott a macapá-i ág, ott távolabb pedig a marajo-i öböl. Gyerekként a világatlasz volt a bibliája, úgy ismerte a kontinensek vízrajzát, mint a tenyerét, ám azzal is tisztában volt, hogy a torkolat képe viszonylag gyorsan változik, és ma már biztosan másmilyen.
Lassan eljutott a tudatáig, hogy a visszereket nézi a combján.

Elgörbült a szája, de aztán melegség öntötte el. Lám a kétségbeejtő dolgokban is képes meglátni a szépséget. Ez azért nem jellemző a szakmájában. Felpillantott, visszamosolygott a tükörképére.
Hirtelen úgy érezte, az egész öltöző zuhanni kezd, őt pedig feldobja a levegőbe a zéró gravitáció. Hónapok óta nem jött rá a happáré, épp itt volt az ideje. Tudta mi jön, mégis úgy szakadt rá a valóság, mint egy vödör trágyalé, másodpercekbe telt, mire eszébe jutott levegőt venni. Tükörképe állta a tekintetét.
– Igen, súlytalan vagyok, egzisztenciális csőd vagyok, modern ember problémája vagyok, midlife crisis vagyok. Megbeszéltük már nem egyszer, szöszi, világos, nem kell pszichiáter. Jaj, most meg az a kurva elemző tekintet! Hogy ki is vagyok én. Ki vagyok? Gőzöm sincs, hagyjál már. Ez biztosan nem, de te sem, tükörpicsa.
Felállt és hátrálni kezdett.
– Ez nem lehetek én. Nem ezt akartam! Kérem! Csináljuk vissza, negyvenedik csapó, szép kerek szám, felvétel, gyerekkor, szobajelenet. Így mondta a doki is, nem? Mehet? Oké. Ülök a hokedlin, előttem kis tálkában jó meleg kakaó, kalács ázik benne, a héja a legfinomabb, a tévében valami rajzfilm megy. A napi gyermekrutin, ez az, nagy levegő, kifúj, beszív, anya még mesél, hozzábújok, apa sehol, jobb is, mindegy, elandalít az ismerős hang. Ez az, jól van, jó kislány. Máris jobban vagy. Érzed már a súlyod? Haha, van mit. Nyomsz a latban, és akkor még finom voltam. Na, préselődj vissza a székedbe.
Na, itt álljunk meg! Hagyjuk már a gyerekkort! Mégis mire fel ez a nagy önsajnálat? Vagyok, aki vagyok. Én vagyok én, meg te is én vagyok, ott a tükörben. Dolgozó nő, nem? Még csak nem rühellem annyira a munkám, tudsz olyat az ismeretségi körödből, aki ezt elmondhatja magáról? Ariana, talán? Az epét hány, ha be kell jönni, Misty meg rühell mindenkit, és még büszke is rá. A művésznők. Szóval, mi már megint ez a kishitűség? Szöszi, ne nézzél már úgy, mint akit lehánytak! Ki mástól látsz ilyen elkötelezettséget, ilyen alázatot? Imádod a kamerát és a kamera imád téged, akkor kezd élni a jelenet, ha te belibbensz. És ez nem könnyű műfaj, nagyon nem a mainstream. Itt nem lehet alibizni.
Mégis kire legyek féltékeny? Azokra a buta libákra, akik azt hiszik, ha fiatalok, szépek és gondolkodás nélkül elfogadják azt, amit a rendező a szájukba ad, akkor máris sztárok lesznek? Művészet, műhelymunka. Mond ez még valamit? Amikor közösen, vért izzadva igyekszünk bemutatni az emberi természetet a maga teljes mélységében? A legősibb mozgatórugókat, vágyakat és titkokat. Alantas és fenséges ösztönöket? Obszcenitást, kifinomultságot, szeretetet és odaadást?
Persze a plebsz sík hülye ehhez, folyton megy a szöveg, hogy ebben ugyan mi a művészet, de hát ki nem okádja le magasról. Amíg van annyi hozzáértő ínyenc, akikből, ha szűkösen is, de megélünk, addig csináljuk, és ennyi, befejeztem, nem akarok erről hallani többet. Majd még itt mentegetőzőm. Kurva, beteg világ!
Hátrafésülte szőkén csillogó haját, kis alapozót vitt fel az arcára.
– Azért még mindig szép vagyok. Van néhány hurkám a derekamnál, meg néhány visszér a lábamon, de úgyis az arc és a szem a fontos. Ha a szem él, akkor nem veszíthetsz. Szép Ilonkám. Nem akarok én irigykedni. Semmi bajom nekem senkivel. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Csinálják, amire igény van, csak könyörgöm, ne nézzenek le folyamatosan. Hagyjuk élni egymást. Ez miért csak nekem megy?
Gyönyörű az arcod, csodás kontrasztot ad a durvább jeleneteknek. Az éteri szépség és a földízű valóság. A bukott angyal alászáll… Ha látnák… hogy mi van itt belül. Úgy megmutatnám. Szeretnék én is rendezni. Olyan képek vannak az agyamban, amikre szerintem még nem is gondolt senki. Érzem, hogy nagy dolgokat tudnék csinálni, talán nem néznék meg sokan, de aki számít az igen.
Szarok a hírnévre, nekem ne nyalják a seggem! Csak jólesne pár elismerő szó azoktól, akik most átnéznek rajtam. Szánalmas, tudom, de jólesne. Bár meg tudnám valósítani az ötleteimet. Nem valami totál elvont cuccra gondolok, a lila ködöt meghagyom másnak. Egy kis bizarr, egy kis kizökkentés, csipetnyi Trier, egy ujjnyi David Lynch, de azért még emészthetően. Nekem sose volt gáz az igényes meg a kommersz keverése, a kinyúlt Star Wars pólómban szeretek a legjobban Pasolinit nézni.
Idáig jutott, mikor rájött, még soha nem érezte ilyen nehéznek a fenekét. Valósággal gyökeret eresztett a székben.
– Á, nem, rosszul tudtam, én innen nem állok már fel többé. Hellósziaszevasztok, Gaudeamus Igitur, a halotti koszorúkat az öltözőbe kérem. Na, nyomjunk egy entert és kapcsoljuk ki a gépet. Csak ne nézzünk a tükörbe, és akkor nem lesz baj. Menjünk inkább vissza az Amazonashoz. Csobb, csobban a víz. Rózsabimbó. A téren egy torony áll, s a tornyon van egy erkély. Pam-paramm. Semmire se gondolok, szaros gatyát gombolok.
Fogalma sem volt meddig ücsörgött így lehajtott fejjel. Arra eszmélt, hogy egy megtermett csótánynak szurkol, ami egy pókhálóban kínlódott.
– Ennyi hülyeséget. Lynch meg Pasolini, mi? Ébredj, csöcsike! Már megint messzire utaztál, közben mindjárt jelenésed van, és még meg kell csinálnod a kontúrt annak a nagy, buta szemednek. És egyszer már végre időben haza kéne érni, lehetőleg hajnal előtt. Rendezőkém, tündérvirág, egyem a szívedet! De azért tetszik, ahogy ki tudom forgatni a sarkából a valóságot. Ha csak néhány percre is.
Mi, már két óra is eltelt? Még szerencse, hogy nem aludtam be. Tükröm, tükröm, ne szidd az anyám – rámás csizmát visel a babám, jaj, ne fárasszam már magam. Na, kész vagy. Szép vagy. Szép vagyok. Tudom. Ne is mondj semmit. De legalább van munkám, nem? És várnak, odabent engem várnak. Még az is lehet, hogy kedvelnek. Ariana biztosan. Ő megért, azt hiszem. Jó lenne még itt üldögélni, ritkán van erre idő. Kicsit lelkiztünk, meghallgattunk magunkat. Legközelebb hozok egy díványt meg jegyzetfüzetet, és ha túl sokat hisztizek, legfeljebb felárat számítok fel. Ja, és közben megértőn bólogatok.
Most kicsit olyan, mint szakítás után. Fáj, de valahogy… jól fáj. Még nem akarom, hogy elmúljon. Ja, csillagvirág, csak már hívták a takarítókat, úgyhogy nemsokára jön a sminkes, hogy feladja az utolsó kenetet.
Álmosan indult el a felvételi szobába, kávéval várták. Rámosolyogtak, pedig mindenki fáradt volt. A hangosító kacsintott, az operatőr pacsira nyújtotta kezét. Ő is mosolygott, helye volt a világban. Egy hófehér baldachinos ágyra kellett lefeküdnie a szoba közepén. Szeretett világos színekkel dolgozni. Látta, hogy rendező unottan piszkálta az orrát, és arra gondolt, a jelenet meg se fogja közelíteni az ő vízióját.
Egy pillanatra satuba fogta a gyomrát a kétely, hogy van-e értelme folytatnia, és nem kéne-e mégis kisétálnia a szobából. Végül is… lehetne titkárnő is. Behunyta a szemét, próbálta magát elképzelni egy íróasztalnál, de nem sikerült. Udvarias férfimormogást hallott a közelből. Szia Sam, köszönt vissza csukott szemmel mosolyogva, de már máshol járt. Bowman vagyok - jutott eszébe egyik kedvenc filmje – által megyek a féreglyukon.
Narancsszínű izzást érzett a szemhéján át, lassan kinyitotta a szemét, pislákolt a nagy világosságtól. Aztán egy vaskos, meztelen ülep közeledett a feje felé, Halálcsillagként takarva el a fényt, a szőrszálak enyhén meglebbentek a szélgép fuvallatától. Ez is jó volt, utálta a férfi szőrtelenítést. Sam legalább érti, hogy miről van itt szó. Ahogy a remegve nyíló rózsa az arca fölé ért, kéjes mosolya ismét fényben fürdött, szeme csillogása glóriaként vette körbe, ahogyan engedelmesen kitátotta a száját.

2015-12-11

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2020-02-15 13:03 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mintha ez lenne e leggyengébb, amit eddig tőled olvastam. Próbálod behozni a "háhá-sztorit", a "nem mondom ki, mi folyik itt" vonalat, de inkább unalmas. Érdekes maga a gondolatfolyam, de valahogy... mintha szétesne a szöveg ott, ahol nem kéne neki. Más ritmusban olvasni, mint amit megkövetelne. Máshol meg minden pöccre pontosan ott van, jól gördül, jól hangzik.
(Egyébként nincs sminkes? Szerintem kéne egy profi ehhez, vagy én vagyok nagyon eltévedve a sminktudás világában.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2020-02-18 20:32 Kovács Gergő

Szia Dóra!

Köszi, hogy kitetted! :)

Ajj, az unalmas szó egy tőrdöfés az író habos lelkébe! Na nem baj, azért jól vagyok. Asszem. :D

Nagyon régi írás, Roah-nak írtam is pár dolgot róla. Mindenesetre, ha a többi jobban tetszett, az azt jelenti, hogy azóta sikerült fejlődnöm valamennyit. :)
Egyébként tényleg lehet sejteni a foglalkozását a nőnek, de az "alműfaj" is lejött? ;) Csak azért kérdem, mert a kommentedből nem derült ki számomra teljesen. Javítottam azóta a megfogalmazáson, így kicsivel talán egyértelműbb. (bár tényleg csak egy kicsivel. :D) Nem akartam direkt a nevén nevezni a dolgokat.

A mostani vitába nem szívesen szállnék be, lévén új fiú még az oldalon, de én is sajnálnám, ha bezárna a Karc. Minden irodalmi kezdeményezést abszolút pártolok, a mai világban baromi nagy szükség van erre. Aludj rá még egyet. :)

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

k, 2020-02-18 17:05 Roah

Roah képe

Képzeld, rájöttem, miért halogattam a novi kommentjének megírását!
Heuréka! :D

A tartalom az oka nálam.

Baromira bírom a stílusodat és a képvilágodat, állati könnyű a szöveget olvasni, a nyelvi szint nálad magas, és van benne valami ösztönös harmónia, a mondatokban. A ritmusában.
De a tartalom nem tetszett. A megírása tökre adta, a kidolgozása is, csak a tartalma nem - érted, mit szeretnék mondani? Kicsit mondjuk sok a 'na' így, meg a 'na úgy' kezdetű mondat, és valahol zavarossá válik, de nem vészesen.
Egyszerűen a tartalom az, amivel nem rokonszenvezek. Nehogy félre érts, kell ez is, nem csak a hepiség, humor, szórakoztatás, vidámkodás, bohóckodás, csak azt hiszem, valahogy nem jött be nekem ez.
Lehet, hogy nem áll jól stíledhez a búskomorság és a melankólia? Túlságosan optimista hangvételű stílusod van, még ha panaszkodik is egy novellád, azt is humorral adod át, intelligens humorral, szóval lehet, hogy erre számítottam?
Mindegy. :))))

Jöhet a következő! :))))

Figyu!
Örülök, hogy itt vagy a Karcon. :)))

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=6c75cOL0G8I

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2020-02-18 20:20 Kovács Gergő

Szia Roah!

Én is örülök neked. :)

Elég ritkán hallom az írásaimról, hogy optimista hangvételűek. Az ismerőseim már az ereiket vagdossák miattam. :D
Egyike az első novelláimnak, annyira, hogy konkrétan a második. Oda akartam vele pörkölni, jó kis polgárpukkasztó sztori, gondoltam. (Gondolok itt az "alműfajra", amiben a főszereplő utazik, szándékosan ködös a megfogalmazása, de így is elég guctucstalan.) Bár, szó, ami szó, legalább tényleg nem kommersz. :D
Egy szakítás után épp a gyász pszichológiájáról olvastam, a gyász öt stádiumáról (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). Ezeken át is esik szépen a csajszi. Az, hogy épp egy ilyen miliőben történik, egy kocsmai beszélgetésből ered, hogy ti. látott-e már valaki közülünk ilyen jellegű "alkotást", és ha igen, hogy bírta. :D
Nem vidám a sztori, bár vannak még sokkal ilyenebbek is. Talán mostanában valamivel kiegyensúlyozottabban írok, az első tíz-tizenöt írásban eléggé kijött belőlem az évtizedes kiábrándultság.

Köszönöm, hogy írsz, sajnálom, hogy ez most nem tetszett, de majd legközelebb. :) Pusz

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

k, 2020-02-18 20:31 Dana

Dana képe

Érdekes, nekem nem volt vele bajom. Sőt, talán többet is kihoztál belőle, mint számítottam.

Emlékszem, Havas egyik interjúalanya -- a Pornó 2-ben -- nézett levesestányér szemekkel a kérdésre, hogy élvezte-e, ahogy...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2020-02-18 20:50 Roah

Roah képe

Levesestányér?! :D (Bekólázott pillantás?)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2020-02-19 14:21 Kovács Gergő

Köszi, Dana!

Igen, Havas és az ő tapintata. :(

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

k, 2020-02-18 20:50 Roah

Roah képe

Nem gusztustalan - a maskarások kifejezetten esztétikusak látványban. A ruhák, jóóó, szóval a jelmezek is ízlésesek, még hardban is.
Igen, kihívásnak éreztem, - második írásod? nem tököltél :D -, ez az irodalomban az egyik legjobb: sok dé, bárhol. Pont azt lehet megmutatni, ami láthatatlan. Nem egy hétköznapi aspektus belülről mutatni egy lelkivilágot, amikor kívülről, szakma okán, azt hinné a világ, hogy nincs is ott lélek.

Szóval a tartalma, ennek a belső világnak, nem jött be, de nem a kivitel miatt, sőt, még a pornó világa* sem annyira eretnekség számomra. (*spanok! :D mindenféle letöltögetések, pakkok; szerintük jó ízlésem van, kérték, válogassam ki a legjobbakat, a többit tüntessem el, szemétre velük, szóval szívesség volt a dologban. :D)

Amúgy de, nálam humorosan vagy szomorkás - érvágó novelláknál nekem Chris Kelvin a mérce, hozzá vagyok szokva a dark-hard-kór világához. Na, ha egy-két Kelvint elolvas valaki a Karcon, mindjárt más a mértéke a sötét tónusoknak. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2020-02-19 23:20 Kovács Gergő

Hmm, lecsekkolom Chris Kelvint hamarosan, azt hiszem. A humoros érvágás amúgy szexepilnek se utolsó, bár én még nem tapasztaltam ennek az előnyeit, lehet ezért is jövök épp a gym-ből. :D

Közben meg kuncogok itt magamban, mert úgy látom, még mindig nem sejted, melyik vállfaját űzi az iparnak a hölgyemény. (De ne vedd magadra, alighanem az én saram, elég ködös ez még így is, de talán nem is akkora baj, most már így marad. A képzelőerődet viszont máris bírom. Maskarák...mmmm... :D :D

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

cs, 2020-02-20 02:49 Dana

Dana képe

Nem, nem sejti, ezen én is mosolyogtam. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2020-02-20 17:56 Roah

Roah képe

Two girls one cup? ;) :D

Gergő, ígérd meg, hogy nem keresel rá. Hidd el, jobban jársz! :D Főleg, ha nem bírod. :D

Egy videót itt hagyok a reakciókról - hogy mi történik a nézőkkel, mialatt hesszölik. :D A többit a fantáziádra bízom.

(Fuh! Már azt hittem, benéztem. :D De nem! Engem nem zavar az ilyesmi, csak a téma, a novellában, nem adta annyira, belül nézetből. És ja, vannak maskarás verziók. ;) )

https://www.youtube.com/watch?v=doZnJSojBtw

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2020-02-20 19:34 Kovács Gergő

Jajj, hogy mik vannak itt, te jó ég! :D

Inkább nem keresek rá, mert megállok a pszichoszexuális és érzelmi fejlődésben,és nőül veszem a kerti csapot. (Bár legalább megoldjuk házon belül) :D

A South Park ugrik be erről, a legendás, ektoplazmás Randy epizód, amikor elmegy az internet, és rajzokat használnak. :D

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

cs, 2020-02-20 20:20 Roah

Roah képe

Vad világ ez. :D Láttam kenust lájvban, aki egy függöny mögé bújt, azt kiabálva: "Kapcsold ki! Kapcsold ki!" :D Ott öklendezett a sarokban, függöny mögül. :D
A reakciók viccesek. Régen több volt - sőt, a reakciók miatt híresült el a videó is. :D

Engem nem befolyásol, inkább elfogadom, az összes furaságot, amíg másoknak nem ártanak vele - hát ki erre indul be, ki arra, mit bánom én. :D Ha ettől jól érzi magát...

Kerti csapot? :D Sok vizet nem zavarna. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2020-02-19 06:05 SzaGe

Szia Gergő!

Lars von Trier (remélem rá gondoltál) és D. Lynch filmjeit nagyon szeretem, ám a megtekintésükhöz szükséges egyfajta hangulat és nyugalom, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat. Így vagyok ezzel az írásoddal. Este belekezdtem, de a gyerekek a nyakamon ugráltak és pikk-pakk elvesztem a mondatokban. Ám ma reggel ideális "körülmények" között volt rá lehetőségem.

Az biztos, hogy szokni kell a stílusodat, de ha ráérez az ember, akkor piszok jól lehet szórakozni rajta. Ráadásul annyiféle témát megemlítesz egy-egy mondatban, hogy nem győztem kapkodni a gondolataimat. Mondhatni igazi agytorna :)

Engem meggyőztél :)

Nem szoktam csillagozni, de képzeletben megkaptad az ötöst!

Üdv Geri

sze, 2020-02-19 14:29 Kovács Gergő

Szia Geri!

Köszi, hogy írtál! Igen L. V. Trier-re gondoltam, a Nimfomániást épp akkoriban néztem. :)

A novella korábbi inkarnációjában még Tarkovszkij is benne volt, de azt végül már nem éreztem ide valónak.

Mindenesetre, hogy az említett rendezők egyáltalán felmerültek a gondolatai között, jelzi, hogy mennyire el van tévedve szegény.

Akkoriban úgy éreztem, hogy velem együtt az emberek elég nagy része olyasmit csinál, amit valójában nem szeret, de nem tud belőle kitörni, és azzal áltatják magukat, hogy van értelme annak, amit csinálnak, legfeljebb lehetne valamivel magasabb szinten művelni. A munkájukban akarnak kibontakozni, de nem veszik észre, hogy végül ugyanaz a jutalmuk, mint ennek a csajnak, aztán ki nyeli, ki lapátolja, ki gurigázik vele, ki átdobja a palánkon. :D :D

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

sze, 2020-02-19 20:09 SzaGe

Szia Gergő

Sokan vagyunk így a való életben. A munkahely is legtöbbször olyan időtöltés, amivel pénzt keresünk, ám kevesen csinálják azt, amire valóban vágytak. Viszont - ha van rá lehetőség - érdemes ott is fejlődni, csiszolgatni a "tudást". Saját példámból tudom, hogy érdemes hajtani, persze a normalitás/egészség keretei között.

A kitörés meg olyan dolog, hogy vágyunk rá, megtesszük/megpróbáljuk, aztán vagy jobb lesz, vagy nem. Ki tudja ezt előre? :)
Maximum tanulunk más példáiból, meg a sajátunkból. Nekem bejött a kitörés kb. tizenkét évvel ezelőtt, szóval Lucky-nak érzem magam, mint Al Bundy kutyája :)

Tehát sokszor mosolygunk a világra, mint Harold a magyar nyugdíjas, aztán belül meg éppen hangverseny folyik az épelméjűség határán.

Nekem lejött a mondanivalód a novelládból. Bár, hogy mennyire jó alapanyag, arról már különböznek a vélemények. Én mindenesetre elvagyok vele!

( bocsi a "tartalmi" kitekintésért! :) )

Üdv Geri

sze, 2020-04-29 02:49 craz

craz képe

kis szigeteket alkot - az ott a macapá-i ág, / gondolatjel kell, nem kötő

Elgörbült a szája, de aztán melegség öntötte el. / Legörbült(?)

Gőzöm sincs, hagyjál már. / ! kell, mert felszólítás

Na, préselődj vissza a székedbe. / itt is

És van még.

Bowman vagyok - jutott eszébe

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."