Holló

 

1

Fiatal lány sikolya járja be az erdőt. A fák magasak, dús lombkoronájukon pajkos fény csillan. Az alant elterülő buja növényzet szinte elnyeli az ösvényeket, melyeket az emberek és a vadak tapostak ki. Virágok száza bólogat a mezőkön szorgos méhecskékre várva.

– Nem igazság, nem igazság! – zokogja a lány futás közben. Pirosló arcát keserű könnyek áztatják, habkönnyű ruhája virágportól színes. Megannyi virágot letipor, a rovarok mérges zümmögéssel reppennek odébb előle, a szél leszakadt szirmokat fúj utána.

Amikor beér az erdőbe, a lány a földre rogy, úgy zokog tovább. Kisöpör néhány virágszirmott szőke hajából, aztán megtörli az arcát.

– Ez nem igazság! – ismétli.

Nyugtalanul körbefordul, szikrázó tekintete a vadont kémleli. Mintha még az erdőre is haragudna. Vágyakozva az égre emeli fejét.

– Bárcsak elrepülhetnék!

– Miért bánkódsz, kicsi lány? – kérdi egy ismeretlen.

A megszólított ijedten pattan talpra, hátrálni kezd.

– Mi bánt? – faggatózik az idegen. A hangja ezúttal közelebbről cseng.

A lány előbb a földre néz, aztán a fákra. Körbefordul.

– Ki… Ki van itt? – hebegi rémülten.

– Csak én – feleli játékosan. – A holló.

A lány jobbra fordul, ott megpillantja a hang forrását. Rémülten sikolt fel a majdnem ember nagyságú szörnyeteg láttán.

– Ne félj, nem bántalak – nyugtatja a teremtmény. Borzas tollait könnyed szellő lebbenti meg, éjfekete szeme fenyegetően a lányra mered. Valóban madár formája van, mégsem az. A fején mint a lándzsahegyek, a tollak az égnek merednek, szárnya alatt karmokban végződő, kézhez hasonló kinövés mocorog.

– Ne érj hozzám, te szörnyeteg! – hőköl a lány.

– Bármi bánt, én segíthetek – recsegi a holló.

– Miért segítenél?

– Mert a szomorú lányok engem is szomorúvá tesznek.

A lány nem felel azonnal. Letörli könnyeit, hogy jobban láthassa a szörnyeteget. Félelme csillapodik.

– De mit kérsz cserébe? – kérdezi.

– Ó, az attól függ. – Egy ugrással a szemközti fán terem, a lány utána fordul. – Előbb mondd, mi bánt!

A megszólított habozva, de végül elmeséli a bánatát:

– Olyanhoz akarnak férjhez adni, akit nem szeretek. Csúnya, öreg, nem nekem való! Én mást akarok!

A holló nem felel azonnal, halkan morog.

– Mondd, hogyan segítenél? – sürgeti a lány.

A holló erre közelebb reppen, a lány egyet lép hátra, de nem fut el előle.

– Legegyszerűbb a halál.

– Én nem akarok meghalni!

– Akkor gyere hozzám feleségül!

– Hozzád? – kérdi megvetéssel. – Te még nála is csúnyább vagy!

– Légy egy napig a feleségem, és megkapod, akit szeretsz!

A szörnyeteg ajánlata láthatóan elbizonytalanítja a lányt. Felhagy a tiltakozással, immár kíváncsian fordul a lényhez.

– Egy napig? Miért lenne az jó neked?

– Nekem még sose volt feleségem. – A holló hunyorogva vizslatja a lányt. Az gyanakodva pillant vissza rá.

– Egy nap alatt meg is ölhetsz – mondja, és a csel leleplezése szemmel láthatóan örömmel tölti el.

– A szavamat adom, hogy nem öllek meg.

– Honnan tudjam, hogy nem csapsz be?

– Ha kell, véremet is adom érte.

A lány hosszú perceken át figyeli a szörnyeteget. Igaz, hogy ijesztő, borzas és büdös, de egy napot könnyedén eltöltene vele. Főzne neki, itatná, ha kéri. Végül is, az után a nap után megkaphatja szíve választottját.

– Egy napig a feleséged leszek, és te nekem adod azt, akit igazán szeretek? – kérdi. – Módodban állna?

– A karmom hegyes, a csőröm éles. Ha megölöm, akihez hozzá akarnak adni, legközelebbinek azt szánják, akit szeretsz.

– Akkor legyen így.

A holló széttárja hatalmas fekete szárnyát, és az égre üvölt fülsiketítő, természetfeletti hangon. A lány a fülét fogja, közben a szörnyeteget figyeli. A lény tulajdon szárnyába mar, a lecseppenő vér pedig a földdel egyesülve fekete sarat duzzaszt körülöttük.

A holló néhány szárnycsapással elemelkedik a földtől, mely lassan szétválik, hogy magába fogadja áldozatát.

– Mit csinálsz? – esik kétségbe a lány. – Azt mondtad, nem ölsz meg!

– Nem öllek meg – sziszegi a szörnyeteg.

A lány körül a föld lazul, egyre sikamlósabbá válik. Próbál talpon maradni, de nem tud, mert a talaj csak mélyül, amíg végül hatalmas árok nem keletkezik. A holló leszáll, áldozata a mélybe zuhan. Alighogy a lány földet ér, bokáig a sárba süllyed, aztán a lába megkövül azzal együtt.

– Az életed csak életek válthatják meg. Légy enyém, vagy a halottaké!

A szörnyeteg elmegy, a lány zokogásban tör ki. Rángatja a lábát, kaparja a földet, mind hiába. Letörik az összes körme, törékeny teste hamar belefárad a tiltakozásba. Sírva fordul az ég felé, remélve, hogy valaki megtalálja.

Alkonyodik, amikor idegen hangokat hall. Vadászok lehetnek, a nemrég lőtt vadakról beszélgetnek.

– Segítség! – kiáltja a lány.

A férfiak elhallgatnak.

– Segítsenek! – Az újabb próbálkozás sikerrel jár: a vadászok egyenesen az árokhoz rohannak. Mindketten döbbenten pillantanak le a csapdába esett lányra.

– Szabadítsanak ki innen, kérem! – könyörgi erőtlenül.

– Uram isten, hiszen ez a szomszéd lánya! – ismer rá az idősebbik. – Menj a faluba, szólj nekik! – int társának, aki azon nyomban elsiet.

– Beszorultam! – panaszolja az áldozat.

– Ne félj, kislány, kiszabadítunk onnan!

A férfi ledobja a vizeskulacsát a lánynak.

– Igyál, kincsem, az Isten tudja, mióta vagy odalenn!

A lány iszik, sírva vár, a férfi próbál lelket önteni belé. Nem telik bele sok idő, és az elküldött vadász harmadmagával tér vissza. Hoznak egy vastag kötelet, ásót és csákányt, azzal ereszkednek alá. Aki elsőnek megy, kézzel feszegeti a lány lábát fogva tartó köveket, de azok nem mozdulnak. A másik a csákányt megragadva lép az áldozat fölé.

– Ne félj, vigyázunk – nyugtatja a lányt, aztán a csákánnyal a kőre csap, mire mindketten elporladnak. A lány sikoltva nézi végig, hogyan hullik a földre a por, majd válik a sárral vegyülve fekete tollakká. Mintha egy láthatatlan kéz összefogná a halottak maradványait, és tollá változtatná; úgy váltonak ők is át.

– Az Isten irgalmazzon! – hőköl az idősebb vadász. – Ezt elátkozták!

– Majd én megtöröm azt az átkot – jelenti ki a mellette álló, aztán ő is leereszkedik. Felkapja a csákányt, de nem a kőre, hanem a földbe csap, hátha ott meg tudja lazítani. Ugyanúgy végzi, mint az előző kettő.

A lány a szájához kap, és könnyezni kezd. Felemeli az egyik tollat, hogy szemügyre vegye. Tenyérnyi nagyságú lehet. Amikor visszatenné a földre, a toll a kezéhez ragad. Kifakad a vére, amint a cséve a bőrébe fúródik, és egyesül vele, majd a bőrét végigszántva egészen a lapockájáig siklik, és ott a húsába ágyazódik. A lány fájdalmasan felsikolt.

– Uram irgalmazz! – kiáltja az idősebbik férfi, aztán fáklyát gyújt, és a lyukba dobja. Alighogy így tesz, bezuhan a mélybe, és ő is átváltozik. A fogvatartott irtózattal lapul a falnak. A tűz ad némi meleget, de a lelkét semmi sem melengetheti meg. Estére minden toll a húsába ágyazódik, egymás mellett, sorban.

 

2

 

Másnap egy juhász talál rá, és siet a segítségére, de ugyanúgy végzi, mint a többiek. A faluban hamar híre megy az esetnek. A lány vár, napról napra egyre többen igyekeznek kiszabadítani, de senki nem tudja. Férfiak és nők, fiúk és leányok egymás után ereszkednek vagy zuhannak a mélybe, majd válnak a földön a lány szárnyát dúsító gyönyörű fekete tollakká.

A holló este érkezik, megitatja, megeteti őt, de nem szól hozzá. A lány faggatja, könyörög, hogy ölje meg, csak mások életét ne vegye el, ám a szörnyeteg ügyet sem vet rá. Nesztelenül reppen fel a lyukból.

– Kérlek, kérlek! – kiált utána, hiába.

Nap nap után, a holló eljön hozzá, megeteti, megitatja, miközben százak halnak meg érte. Hamarosan az egész ország tudomást szerez róla, egyre többen sietnek a segítségére, de nem akad közöttük olyan erős lovag, olyan leleményes tudós, aki kiszabadítaná.

A napok hetekké, hónapokká, végül évekké nyúlnak. A lány szárnya két év múltán szinte teljessé válik. A bőre már fekete, a szeme a szörnyetegéhez hasonló. Szőke haja sártól csatakos, egykor pirosló bőre sápadt foltként pislákol a sötétben. A kövek, melyek a lábát fogják, nem engednek. Bármivel is próbálkoztak, nem törte meg semmi.

Minden reménnyel felhagyott már, amikor egy újabb lovag érkezik. Bár megretten a lány látványától, elszántan ereszkedik le hozzá arany karddal a kezében. A lány kifejezéstelen arccal bámulja. A lovag lesújt, a kő megreped. A lány előre dől, hogy megnézze, egész biztos gyengül-e a békyló. A lovag újra lesújt, a kő elengedi, de a megmentő ekkor megsemmisül. Ez az utolsó toll. Ahogy annyiszor ezelőtt, ez is a lány bőrébe ágyazódik, és azon keresztül vándorol el jobb szárnyának végébe. A lány keze csenevész kinövésként lapul meg a szárnya alatt, lába pikkelyes, körmei karommá, szája csőrré hegyesedik. A holló az égre pillant, aztán kirepül a lyukból. Odafent már várja elátkozója.

– Enyém leszel, vagy a holtaké? – teszi fel a kérdést.

– A holtaké. – Az egykori lány éles csőrét mélyen a szörnyeteg nyakába vájja. Fekete vér lepi el a zöldellő növényzetet. A szomjas föld pillanatok alatt magába issza, és bezárja vele az árkot, amiben a lány raboskodott.

Miután a szörnyeteg kivérzik, a másik felreppen egy fára. Megigazgatja kuszált tollazatát, megrázza magát, egy pihe a földre hull. Valahonnan messziről bánatos kiáltást hall.

 

 

4.166665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2013-04-28 00:04 craz

craz képe
4

Megannyi virágot letipor, a bogarak mérges zümmögéssel reppennek odébb előle / a rovarok (köztük a várt méhecskék(nem a függöny mögötti harapósak)) béketűrőbbek? Tudod, minden rovar bogár, de nem minden bogár ogár (Shrek óta ogre).
Borzas tollait könnyed szellő rebbenti meg, / szerintem inkább lebbenti, rebbenteni a holló tudná saját magának
szemét fenyegetően a lányra szegi / szemét fenyegetően a lányra, az pedig nyakát szegi (bocs) de amúgy ez megint szemszegés (szemen szegett szadizmus (Számszon, a szadiszta szatír)), pillantás, vagy tekintet szegés jobban elfogadható (és nem olyannyira fájdalmas), mintha kitépi a szemét, és azokat szegezi oda egy-egy gombostűvel
– De mit kérsz cserébe? – kérdezte. / 1. Akkor önzetlen szörnyek nem nézett ki. 2. Ez itt miért múltidő? A többi jelen. :P
Te még nála is csúnyább vagy! / Na, puff a holló önérzetének! :)
– A karmom hegyes, a csőröm éles. / a karom erős, a szívem vidám, nincs is több ily holló-ó tán. (Bocs, ez már a harmadik pohár sör.)
A holló széttárja hatalmas fekete szárnyait / szárnyát, tudod páros testrész :P
még végül / nono míg végül (amíg végül) :)
a talaj csak mélyül, még végül hatalmas árok nem keletkezik alatta. / az alattá húzd ki, gyűrd össze, és dobd el (nem a talaj alatt, hanem benne van gödör)
bokáig a sárb süllyed / sejtem sárba
mind hiába. / mindhiába?
Kifakad a vére, amint a cséve a bőrébe fúródik, és egyesül vele, majd a lány bőrét végigszántva egészen a lapockájáig siklik, és ott a húsába ágyazódik. / Ez egész jó mondat, látom magam előtt - a monitoron. Meg képzeletben is. ;)

Tetszett. :)
Biztatásnak kapsz tőlem négy csillagot. :P

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2013-04-28 08:11 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Szipi-szupi!
Köszönöm szépen, pláne, hogy még 3 sör után is írtál nekem egy kritikát. :)
Javítottam.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-04-28 09:10 Kázmér

Szerintem túl kéne már lépni ezen a "páros szerv" hisztérián. A nyelv egy élő organizmus, ami folyamatosan változik, idomul az elvárásokhoz, a használathoz. Ma az emberek 99%-a többes számban használja a páros szerveket a beszédben/ írásban, és - finoman fogalmazva - vaskalapos sznobizmusnak hat ezen lovagolni.
Amikor olyan szervekről van szó, amelyek külön-külön is mozgathatóak ( kezek, lábak, szárnyak...) akkor teljesen értelmes és jogos többes számban írni, ha valamit mindkét szervvel végez a "gazdájuk".
Senki sem mondja azt, hogy "Kezet fel!", és ha egy fotelben ülök, ami körül valaki söpör, akkor is a lábaimat emelem fel, nem a lábamat...

sze, 2013-05-01 05:40 Sren

Sren képe

Kázmér, ez nem „hisztéria”, hanem helyesírási/írástechnikai szabály. Ily módon javaslatod egyenesen viccesnek hatna, ha nem lenne ebből a szempontból hasonlóan ötletes, mint pl az a kezdeményezés, hogy fel kéne hagyni a „j” és az „ly” megkülönböztetésével… vagy mint az a fantasztikus idea, mely szerint jobb lenne felhagyni a folyóírás tanításával, hisz már úgyis mindenkinek számítógépe van. (Ezek létező dolgok, aki nem hiszi, járjon utána.)

Tény, hogy a párosozás szabálya megkerülhető, amikor csúfítja a fogalmazást, rontja az összképet. A másik tény, hogy alig néhány (általad pl nyomós érvként feltüntetett) kivételtől eltekintve mindig lehet másképp fogalmazni, és mi pontosan erre terelgetjük az írókat: hogyan használják a helyesírási szabályrendszert és egyéb alap technikai elemeket, írott és íratlan szabályokat úgy, hogy az a művük, illetve későbbi munkásságuk előnyére váljon. Ha rájuk szólunk, legközelebb esetleg elgondolkodnak, hogyan lehetne változatosabban, ötletesen, a nyelv lehetőségeit kihasználva fogalmazni, és elkerülik, hogy úgy bégessenek, mint a kilencven-akárhány százalék. Tovább erősödnek felismeréseik a beszélt és az írott nyelv különbségeit tekintve, nagyobb mozgásteret kapnak történetírásban. Miért baj ez?

Avagy ha egy szabály nem épít kézzelfogható konkrétumokra, nem ad minden helyzetben alkalmazható, tuti sablont (van még ilyenje a magyarnak, például a kötőszavak előtti vesszők kényes kérdése), akkor már ne is próbáljuk alkalmazni? Mi több, szóljunk rá a szerkesztőre, hogy hagyja a csudába? Kázmér… Ez érdes volt, ha belegondolsz.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-05-01 16:53 Kázmér

Akkor ezt nem egyformán látjuk Van ilyen.
:-)

sze, 2013-05-01 17:40 Sren

Sren képe

Hozzá kell tennem, a szárnyakat én sem írnám egyesbe. De ettől még minden egyébre áll a zászló.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2013-04-28 08:26 Frostler (nem ellenőrzött)

5

Szia!

Nagyon jól megírt történet lett ez, igaz, kissé elvont, de pont emiatt tetszett annyira. Egészen az utolsó bekezdésig nem tudtam rájönni, hogyan fog véget érni a novella, végig izgalmas volt, a párbeszédek is jól lettek megírva, egyszóval Gratulálok! :)

Szép teljesítmény! :)

v, 2013-04-28 09:04 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett, az első ötösömnek pedig különösen. :)

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

k, 2013-04-30 21:26 Tim

Frostler:
Hogy kinek mi tetszik, azzal nem érdemes vitatkozni, mert az ízlés dolga. Megint más dolog kijelenteni valamiről, hogy „nagyon jól megírt történet” és „szép teljesítmény”.
Szeretném megkérdezni, mire gondoltál pontosan, amikor megfogalmaztad a véleményedet?
A karakterek kidolgozottságára? A cselekmény átgondoltságára? A nézőpont következetes megtartására? A klisémentes leírásokra? A konzekvens párbeszédekre? Az újszerű mondanivalóra? A történet dinamikájára? A zökkenőmentes mondatok ritmusára? Netán az alapos szöveggondozásra?
Vagy gőzöd sincs a fenti szempontokról, és lelkesedésedben egyszerűen összekeverted azt, ami tetszik neked, azzal, ami jól van megírva.
Tényleg kíváncsi vagyok…

Fruzsi:
Rúgd ki a bétázódat!

sze, 2013-05-01 13:26 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Először is megköszönném a véleményedet, de sajnos nem egyértelmű számomra, te pontosan hogyan vélekedsz. Kíváncsi lennék a véleményedre az írásról, nem pedig Frostler véleményéről. Nem veszek egyébként semmit készpénznek, sem a jó kritikát, sem a rosszat, mindig megpróbálom a középutat keresni, tehát attól, hogy valaki egyest ad, nem biztos, hogy az tényleg egyes, mint ahogy az sem, hogy attól, hogy egy embernek ötös, az tutira ötös.
És mit csináljak a kivel?! :)
Úgy érted, rúgjam ki Frostlert?
Hát, ha akarnám, se tehetném, senkit nem küldök el a búsba egy írásomtól sem, mert minden véleményre kíváncsi vagyok, legyen az alapos, szakmai vagy sem (kivéve persze azt az esetet, amikor valaki a kötekedés kedvéért véleményez, vagy sérteget, bár ezekre eddig még szerencsére nem volt példa).
Visszakanyarodva:
értsem úgy, hogy a te véleményed szöges ellentéte a Frostlerének?

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 15:04 Tim

Ne bántsuk Frostlert! Nem csinált ő semmi rosszat, csak összekevert két dolgot.
Ő nem bétázó. Vagy ha az, nem a tied.

A bétázó az a személy, aki véleményével segíti az írót a „kézirat” elkészülése után, DE még a megjelentetése előtt. Nem feltétlenül szakértő. Lehet egy jó meglátású, sokat olvasott személy is, aki értékes visszajelzéseket ad a művel kapcsolatban. Pl. ilyeneket: volt-e olyan rész, amit nem értett? Maradt-e megválaszolatlan kérdés? Ellaposodott-e valahol a történet? És még egy csomó más javítani- pótolnivalóra felhívhatja a figyelmet.
A te novidnál erősen érződik a hiánya/hozzá nem értése (nem kívánt rész törlendő).
Ezért mondtam, ha van bétázód, cseréld le, ha nincs, szerezz be egyet.

A Karcon jóval több novellát olvasok el, mint amennyit véleményezek. Most se volt véletlen, hogy nem a novidhoz szóltam hozzá, hanem Frostler szavaihoz.
Nem értettem, mire gondolt pontosan, amikor jól megírtságról beszélt. A feltett kérdéseken nyugodtan el lehet töprengeni!

Nekem nem tetszett a Holló, de ez ne keserítsen el, mert mint említettem, az hogy kinek mi tetszik, ízlés dolga. És az is közhely: nem lehet olyan rossz művet produkálni – legyen az novella, zene vagy bármilyen műalkotás -, ami ne találná meg a maga közönségét.
Én bizony már az első szakasz után visszadobtam volna – ha nem mindjárt az első mondat után -, mégpedig a te érdekedben.
Az egyetlen pozitívum számomra az az erőteljes kép, amikor a tollak beágyazódnak a lány testébe és a szeme feketévé változik. Már a The Rasmus In the Shadows klipjében is tetszett.

Nálad jobban senki nem tudhatja, mennyi időt töltöttél az előkészületekkel, a novella megírásával, majd az utómunkákkal. És azt se, mennyi idő telt el a befejezés és a „publikálás” között. Gyanítom, mindegyikre veszedelmesen keveset szántál.

Félre ne érts, semmi bajom veled. Sőt, az nagyon szimpatikus, hogy nem csak a saját műveid alatt találom a hozzászólásaidat – ami egyébként az önző kezdők egyik legbiztosabb ismertetőjegye -, hanem látom, hogy másokat is megtisztelsz a véleményeddel. Ez jó!

Még nagyon a pályád elején tartasz. Ha sikerül megőrizned ezt az intuitív írást, miközben megtanulod a „szakma” apró fogásait, akkor idővel talán olyat is összehozhatsz, amire én is elismerően bólogatok. De ez a novellád még irdatlan messze van a… hogy is fogalmazott a barátunk? – szép teljesítménytől. Bocs!

sze, 2013-05-01 16:45 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Hát, hát... evvan. Minden esetre köszönöm, hogy szántál rá időt!
Egyébként tudom én, mi a bétázó, és ezen az oldalon szerintem valahol mindenki az, aki ír egy véleményt egy másik írásról. Nincs saját bétázóm, mármint nincsen meg az az egy személy, akinek mindig elküldöm az írásomat. Illetve... hmm, de.
Namost ide azért teszem fel az írásaimat, mert innen (is) várok véleményt. Mármint, igazából a Karcolat is egyfajta béta-színtér. Jó sok kritikát össze lehet szedni, azokat észben tartani, és aztán esetleg gondolkodni a pályázáson, publikáláson.
Minden egyes kérdés, amit feltettél, ismerős számomra. Egy király tanfolyamon elég sokat tanultam arról, milyen egy jó történet, bár sajnos időközben abbamaradt, ezt a mai napig fájlalom én is és sok más önjelölt (vagy nem) írópalánta is.
Azért engedd meg, hogy egy kicsit még faggassalak :)

"Én bizony már az első szakasz után visszadobtam volna – ha nem mindjárt az első mondat után" - pontosan miért? Esetleg tényleg nem értettél egy részt? Ellaposodott a történet?

Azért kérdezősködök ilyen alaposan mindenkitől, mert tényleg tudni akarom az esetleges hibáimat, hogy aztán javíthassak rajtuk.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 20:50 Tim

Azt hiszem, nem pont ugyanazt értjük a bétázás szó alatt. Egy hozzászólás a novid alatt semmiképp sem az. Az én értelmezésemben a bétázó sokkal erősebben részt vesz a novella végsőformájának elkészítésében. Majdhogynem szerzőtársnak tekinthető. Az írónak jut a kreatív szerep, ő az alkotó, míg a bétázó az ellenőr, aki kellően el tud távolodni érzelmileg a szövegtől. Annyira, ahogy az író csak ritkán (vagy egyáltalán nem) tud.

Gondoltam, hogy a véleményezésért teszed fel az írásodat, csak szerintem kihagysz két lépcsőfokot. Az első az önkontroll, a második a bétázó, és csak ezután jön a publikáció.
Huncut legyen a nevem, ha ezt a novit te alaposan átgondoltad mielőtt és mialatt írtad, és azután, hogy elkészült, félretetted egy időre pihenni, majd konzultáltál arra alkalmas személlyel. Ha csak a Word helyesírás ellenőrzőjét – amiről tudjuk, hogy nem tökéletes - , átengedted volna rajta, nem maradhattak volna benne ilyen elütések: akko, virágszirmott stb.

„Egy király tanfolyamon elég sokat tanultam arról, milyen egy jó történet”

Ha kicsit gonoszabb lennék, megkérdezném: és miért nem alkalmazod az ott tanultakat?
Az állításodban érzek némi ellentmondást. Vagy nem tanultál ELÉG sokat, vagy mégsem lehetett az olyan KIRÁLY tanfolyam. ;)
De azt a kifogást nehéz komolyan venni, hogy AZÉRT vannak hiányosságai a novelládnak, mert a tanfolyam idő előtt abbamaradt. Jó eséllyel az első témák között kellett, hogy legyen a karakterábrázolás, a cselekményvezetés, a leírás és a párbeszéd.

A feltett kérdéseknél valószínűleg nem fogalmaztam pontosan. Én nem a bétázótól elvárható kérdésekre gondoltam, hanem azokra, amelyeket Frostlernek tettem fel.

Miért nem tartom jónak az első mondatodat?
Arról már többször is szó esett itt és máshol, miért is fontos egy jól megválasztott első mondat. Majdnem olyan fontos, mint egy jó cím.
Szerencsés esetben kellően érdekes, hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Informatív, hogy az olvasó minél előbb képbe kerüljön. Az sem árt, ha megadja a történet hangulatát.
Nos, nálad többszörösen elhibázott a felütés.

„Fiatal lány sikolya járja be a gyönyörű erdőt.”

A karaktereid kidolgozatlanok, még a főszereplők is. A lányról például csak annyit tudunk meg, hogy fiatal, szőke, és logikátlanul viselkedik. De erről később. Még neve sincs.
Helytelen a fókusz.
Mint később kiderül, a lány épp egy virágos mezőn fut. Miért az erdőt járja be a sikolya? Mi van a sikolyával az erdő és a mező közötti részen? Azt nem járja be a sikoly?
Utána jön némi fantáziátlan és sablonos maszatolás az erdő kinézetéről, miközben a lány még be sem ért a fák közé.
Egyáltalán miért sikoltozik?
Menekülni több okból is lehet, de tegyünk már különbséget, hogy valakit üldöznek, és félelmében sikoltozik, talán azt remélve, valaki meghallja és a segítségére siet, vagy elszökik valami elől. Ez esetben ugyebár nem normális viselkedés az, ha zajongással felhívja magára figyelmet. Mint később kiderül, őt bizony nem üldözte senki, hanem megszökött.
Tehát a kérdésem a következő, pusztán az a tény, hogy a csaj szőke, már feljogosítja arra, hogy agyatlanul viselkedjen?
Aztán nekem egy erdő bejárása sokkal hosszabb folyamatot jelent, mint egy sikoly időtartama. Hacsak nem képes a csaj órákon át sikítani egyhuzamban.
Nézzük a hangulatot. A sikoly többnyire valami negatív esemény következménye. Itt ugyan nem derült ki, miért éppen sikoltozva rohan, de ettől tekintsünk el egy kicsit. A gyönyörű szó azonban egészen más érzetet kelt. Tehát már az első mondatban sikerült összezavarnod az olvasót a hangulatot illetően. Nem tudja szerencsétlen, hogy most együtt kell rémüldöznie a szöszivel, vagy tátott szájjal csodálkozzon az erdő szépségén.
Leírás. Erdőt mindenki látott már. Ha csak nem valami, a szokványostól eltérő erdőről van szó, minden jelző nélkül létrejön az olvasó fejében a kép. Különben meg egy odavetett „gyönyörű”-től senki nem fogja jobban érteni, miről van szó. Amúgy is túl sok jelzővel és határozóval operálsz a kellően erős és kifejező igék és főnevek helyett. Csak az első két mondatban ötöt.
Nem tűnik jó választásnak a jelen idő alkalmazása sem. Ez akkor működhet hatásosan, ha valami rövid és intenzív eseményt szeretnél megmutatni. Oké, a menekülés az lenne, ha a második mondattól nem egy lelassult erdőnéző túrába csöppenne az olvasó. Ám maga a novella nem egy rövid idő alatt bekövetkező eseményt mesél el, hiszen a csaj két évig gyűjtögeti a tollakat. Tehát önmagában az első sornál még nem lenne hibás a jelen idő, viszont mivel annak kell megalapoznia a későbbieket, mégis csak rossz döntést hoztál.
Dialógusbeli hibáról csak azért nem beszélhetek, mert szerencsére az első szakaszban még nem szólal meg a karaktered.

De azt hiszem, nem érdemes folytatni az elhibázott elemek felsorolását. Még csak az első mondatnál tartunk, és máris tucatnyi problémával találkoztunk.
Ha pedig már az első mondatban nem okés se az alany, se az állítmány, se a hely, se a jelző, talán már jobban érted, miért dobnám vissza a novellát.
Nem jó a karakteralkotás, a cselekményvezetés, a helyszín, az idő, a fókusz, a hangulat, a ritmus, a dialógusok, a leírások. Tulajdonképpen semmi nem jó, leszámítva a Rasmus képet.
És erre jön valaki és kijelenti, hogy ez egy JÓL MEGÍRT történet.

Craz, van még söröd?

sze, 2013-05-01 21:01 craz

craz képe

Sajnos még a vaskalapos sznob résznél elfogyott. ;)

(Ott adott egy ötletet egy vassisakos lovagról, aki egyedül járja a vidéket, és levagdossa minden írástudatlan egyén kezét, de aztán elmúlt.) :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-05-01 21:12 Tim

Arra figyelj, hol játszódik majd a történet, mert vannak nyelvek, ahol a v-t f-nek ejtik, az s-t meg sz-nek.
Így aztán egészen érdekes kicsengése lesz a vaskalap szónak. ;)

sze, 2013-05-01 21:14 craz

craz képe

Aha, ezt a múltkor Lovasi András is mesélte. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-05-01 21:25 Tim

Az volt a szép, amikor a német turisták a programfüzetre nézve megkérdezték: mikor vannak a hortobágyi lovas napok? :D

sze, 2013-05-01 21:56 craz

craz képe

Rohadt nehéz ez a csillár.
És mindig beleakad valamibe.
Az előbb tíz percig ráncigáltam, amíg túljutottam egy susnyás részen. A fene egye meg ezt az eldugott hegyi falut! Lesz egy-két szavam Bélához, miért itt rejtőzködik a nagyvilág elől! Mihelyst az ittből ott lesz. Vagy az ottból itt.
Az se kellemes, ha kidob a teleport. A franc se gondolta, hogy levédik a település tíz kilométeres körzetét. Most caplathatok az ösvényen, vonszolva a csillárt. Még egy nyavalyás levitációt se használhatok.
Az ösvény is kanyarog. Ha legalább egy szekérútnyi széles lenne, könnyebbülne az anyagmozgatási problémám. Csak hát akkor nem ösvényt mondanék, hanem utat. Persze hegynek fel.
Az erdő köröttem olyan erdőszerű. Sajna hiába erőlködtem nemrég gyönyörűnek elképzelni, a rohadt csillár nem lett könnyebb tőle, pedig meg is rugdostam.
Kell egy cipő is – ne felejtsem Bélának mondani.
A nagy kanyar után persze meredekebb rész lapul. Nem csoda, hogy a kutya se jár erre. Szuszogva rogyok a csillár mellé, és verejtékemet adom szomjazó ingemnek.
Jobbról csörtetés közelg az aljanövényekből. Egy megtermett vaddisznó dugja ki a fejét, majd zavartalan közelebb jön. Kis ideig sután forgatja véreres szemét, méreget engem és a csillárt, majd hátsó sonkáira huppan.
És röhögni kezd.
- - - -
– Oké – mondja Béla a kovácsműhelyben, egy bekezdéssel arrébb –, kijön belőle a kard, meg a cipő is. De biztos vagy abban a vaskalapban?
– Naná! És aztán az a kard éles legyen ám! Sok arra az írástudatlan egyén.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-05-01 22:30 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Jó helyen van ez a történet, te Craz? Hány sört ittál ma este? :P
(Najó, befejezem az offot, mert már tényleg sok lesz...)

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 23:02 craz

craz képe

Nem jó helyen van, de megörültem, hogy ennyi sort ÍRTAM végre. Az ösvényes novellához meg nem tehettem, mert azt nem szabad megnyitnom se. :D Ezért inkább téged boldogítottalak vele - látod, van benne erdő is. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-05-01 21:36 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Az már igaz, hogy nem töltöttem vele napokat. Férfiasan bevallom, hogy gyorsan megírtam (kb. 2-3 óra), de átengedtem rajta a wordot is (ami tudjuk, mennyire tökéletlen), sőt megmutattam egy másik írónak is. Ezzel együtt legyen mondjuk 3-4. Nem sok, tény.

„Egy király tanfolyamon elég sokat tanultam arról, milyen egy jó történet”

Ha kicsit gonoszabb lennék, megkérdezném: és miért nem alkalmazod az ott tanultakat? - igen, feladtam a labdát, és te lecsaptál rá. Jogosan. Szóval a helyzet az, hogy maga a tanfolyam tényleg király volt. Talán nem hiszed el, de rengeteget fejlődtem vele még így is. Az, hogy a tanultakat nem alkalmazom tökéletesen, az én saram. Nem kifogás, hogy abbamaradt, csak leírtam, hogy kár, mert talán még jobb lehetnék, sőt nem felejtettem volna ennyit (és ez megint nem az a rész, hogy "ó szegény én, csak elfelejtettem az anyagot"!). Nem alkalmazom tökéletesen azt sem, amit akkor és ott megtanultam, ez látszik. Majd frissítek.
Én is a Frostlernél feltett kérdésekre gondoltam.

"Tehát a kérdésem a következő, pusztán az a tény, hogy a csaj szőke, már feljogosítja arra, hogy agyatlanul viselkedjen?" - jaj, dehogy! Ha barna lett volna, akkor is ugyanígy viselkedik. Írtam már hülye barnáról is. Én nem általánosítottam, és nem hiszek ennek a sztereotípiának.

"Tulajdonképpen semmi nem jó, leszámítva a Rasmus képet." - ne már, Rasmus, megint? :( A Rasmushoz semmi közöm nincs se nekem, se az írásnak. Láttam, feljebb is kiemelted, hogy már náluk is tetszett neked ez a kép. Sose szerettem őket. Nem onnan van. Teszek rájuk.

Egyébként értem, amit írsz, és lényegében igazad is van. Frissítem a rendszert, aztán meglátjuk, legközelebb hogy alakulnak a dolgok.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 22:01 Tim

Talán úgy tűnik, kötekedtem, de eredetileg nem állt szándékomban az élveboncolás.
Nem a novella vívta ki, hogy hozzászóljak, hanem a többiek - véleményem szerint - eltúlzott dicsérete.
A részleteket a te kifejezett kérésedre taglaltam. Lehet, jobb lett volna priviben. A lényeg akkor is átment volna.

Biztos vagyok benne, hogy lesznek még jobban átgondolt és jobban megszerkesztett írásaid.
A hozzáállásod mindenesetre szimpatikus.
A Vaterán egy csomó alig használt Tim woodoo babát lehet kapni, amit más kezdő írók készítettek.

sze, 2013-05-01 22:29 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Tudom, hogy nem kötekedtél, a stílusom nem mindig egyértelmű, de általában - ha harapósnak tűnik is - akkor sem vagyok az. Csak találkoznak a vélemények, én meg szeretek beszélgetni/vitatkozni (a szó jobbik értelmében).
Megnéztem a babát, de az én ízlésemnek túl cifra. A lobogó szőke haj meg ilyenek... élethű ez?
Univerzális woodoo babát nem árulnak? Mindjárt megnézem...

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-04-28 08:32 Gucs

4

"Kitép néhány falevelet szőke hajából, és eldobja. " - Itt első olvasásra nem pontosan értettem, hogyan kerülnek falevelek a hajába, mert nem tértél ki rá. Az én legutóbbi novellámban is sok ilyen hiba van.

Érdekes a történet, de ez nem inkább a fantasy kategóriába tartozik? :)

v, 2013-04-28 09:07 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszi szépen!
A hajába a futás miatta kerülnek a levelek, az erdőben ahogy halad, felver mindent, bár az tény, hogy fára nem mászott. :)
Kategóriát nem tudtam pontosan meghatározni, a fantasy és az egyéb között vacilláltam, de mivel nem tudtam hova tenni, emellett döntöttem.
Örülök, hogy tetszett!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-04-28 09:30 Gucs

Na, így már jobb. :)

v, 2013-04-28 09:11 Kázmér

Ez a "Kitép néhány falevelet szőke hajából..." nekem is szemet szúrt. Kitépni olyasmit lehet, ami onnan nő ki.

v, 2013-04-28 09:26 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Ok, igazatok van, kicsit megcsavarintottam és átírtam.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-04-28 08:47 Kázmér

4

Tetszett.
Gratulálok!

v, 2013-04-28 09:07 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-04-28 17:19 sneaker

Az én ízlésemnek komor, de második olvasásra már tetszett. Az utolsó mondat meglepett, de végülis így...kerek.

"A szörnyeteg ajánlata láthatóan elbizonytalanította a lányt. Felhagyott a tiltakozással, immár kíváncsian fordult a lényhez." Itt még kilóg a múltidő.

v, 2013-04-28 18:43 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm az olvasást, a hozzászólást! Javítom.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-04-28 18:16 Jager Luca

különös hangulatú, izgalmas, nagyon komor, a vége csak kevéssé meglepő, de valahogy ezzel lesz kerek egész (ahogyan más hozzászóló is írta), ez az, ami kell oda.

engem az igeidő-keveredés zavart itt:
"A szörnyeteg ajánlata láthatóan elbizonytalanította a lányt. Felhagyott a tiltakozással, immár kíváncsian fordult a lényhez."
ráadásul ezt a mondatot kissé írói kiszólásnak is érzem.

nem akarok a stílusba beleszólni, ezért lehet, hogy tévedek, de általában véve, a novella során a mesei-misztikus-végzetszerű vonalat erősíteném még.
mert szerintem ebből erősen kilógnak ezek a részletek:
" Igaz, hogy ijesztő, borzas és büdös, de egy napot könnyedén eltöltene vele. " (ez inkább gunyoros, ironizáló, mintsem drámai)
"A szörnyeteg ajánlata láthatóan elbizonytalanította a lányt. Felhagyott a tiltakozással, immár kíváncsian fordult a lényhez."

v, 2013-04-28 18:47 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Fene essen abba a múlt időbe! Általában múltban írok, talán azért siklott el felette a figyelmem, hiába átolvastam hatszor. Legközelebb hétszer fogom. :)
Köszönöm az olvasást és a véleményt!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

h, 2013-04-29 18:54 A. S. Mann

4

Nagyon jó, tetszett. Én nem nyelvtani hibákta keresek csupán, hogy mennyire szórakozik az ember rajta és szerintem ez szórakoztató volt. A végére nem számítottam, az utolsó mondat ngyon tetszett. Viszont az nem annyira amikor mindenhonnan, jöttek, hogy megmentsék, de a történet szempontjából ez a legjobb és másképp megirni nem tudom hogy lehetett volna.

Összességében jó lett.

h, 2013-04-29 22:04 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

k, 2013-04-30 15:22 Dokesz

Dokesz képe

Nagyon ütős sztori!
Kérdés: van ilyesmi monda, rege, ballada, akármi ami alapján írtad, vagy teljesen saját kútfő?

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

sze, 2013-05-01 14:01 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm!
Nem, teljesen saját szerzemény. Biztos vannak hasonló történetek, alapnak viszont ez esetben csak a fantáziámat használtam. :)

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 18:38 Kentaur

Kentaur képe

Szerintem is jó úton jársz, Kristálysólyom, bár még nem értél oda. De ebben az írásodban már felcsillan a lehetősége, hogy odaérhetsz: vannak ütős képeid, erős a mítoszteremtésed, a szimbolikád. Az eszközök még hiányoznak hozzá: kissé sután igyekszel hangulatot teremteni, a karaktereid sablonfigurák, nem mutatja be a látásmódod, nem húz be magához, a párbeszédeid nem életszagúak, itt mondjuk egy csúnya alanytévesztés:

"– Ki… Ki van itt? – hebegi rémülten.

– Csak én – feleli játékosan. – A holló." olvasd el hangosan úgy, hogy elfelejted, hogy te tudod, kikről van szó: "...hebegi rémülten. Csak én - feleli játékosan..." Ugye, hogy megakadtál egy pillanatra, hogy ki beszél?

Ezek még kiforrhatnak, és ha így igyekszel, ki is fognak.

Timnek pedig teljesen igaza van abban, amire utalt, és ami nekem is feltűnt: van egy-két hozzászóló itt mostanában, akinek minden nagyon jól sikerült és tetszik. Válogatás nélkül, alátámasztás nélkül.
Aranyos a lelkesedés, de ez a fok aláássa a saját értékrendszerét. Egy idő után visszatetsző. Elnézést a rövid offért, de már belőlem is kikívánkozott, kifejezetten irritáló, hogy néha (nem most) borzalmas művek szerzőit is megnyugtatják, hogy de ez tök király...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2013-05-01 19:05 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm, hogy olvastad, és a véleményt is!
Megmondom őszintén, kétszer is nekifutottam, mire megértettem, mire utalsz, talán még most se teljesen világos, de kapizsgálom. Most lehet, hogy felteszek egy hülye kérdést, de azért megtévesztő, mert a kérdésre a "csak én" (mintha magával beszélne) a válasz, vagy a közbevetett narráció miatt? Nem vagyok benne biztos. :/ Csak mert ugye külön sorba van tördelve, ami jelzi, hogy más beszél, tehát így önmagában nehéz eltéveszteni. Esetleg még úgy lehetne, hogy önmagával beszélget (egy másik személyiségével)?
A párbeszédeimre már annyiszor írták, hogy nem életszagú... és nem bírok rájönni, miért? Rengeteget gyakoroltam, hogyan írjak jó párbeszédet. Most nem vitába akarok szállni, egyszerűen nem érzem, mit cseszek el. A valós életből merítek a párbeszédeknél, úgy igyekszem alkotni, ahogy egyébként is beszélek (beszélgetünk a társaságommal), mégis sokszor azt látom, nem életszagú. Mit jelent ez pontosan?
Erre akár több ember véleményét is szívesen fogadnám.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 19:37 craz

craz képe

"– Arra semmi szükség – ellenkezett Dönci. – Megmondom én, merre megyünk! A föld alatt!
– A föld alatt? Tán ismersz valami alagutat? – lépett közelebb hozzá Niki.
– Nem is egyet, harcos barátnőm!
– És azok tiszták? Nincsenek zombik?
– Olyanok biztos nem, mint ezek – mutatott Bélára.
– Kész az ebéd – Dezső épp ekkor érkezett meg egy nagy tálcával a kezében, amin frissen sült több napos macskatetem gőzölgött.
– Ú, ez rém büdös – fogta be Niki az orrát. – Köszi, de én kihagyom.
Dezső lelkesen ajánlgatta az általa mesterfogásnak ítélt falatot, melyből valahogy mégsem akart enni senki.
– Több jut nekem – vont vállat sértődötten, amitől a feje vészesen oldalra billent.
– Úristen, lefejeződik! – sikoltott Niki.
– Ugyan dehogy! – Dönci Dezső mellé sétált, megnyomta a vállát, majd egy nagy reccsenés kíséretében visszaállította annak nyakcsigolyáit tisztességes helyükre. – Na, kész is – veregette vállon Dezsőt.
– Ne essünk szét emberek! – szigorodott meg az élő Béla. – Itt mi haditervet késztünk!
– Milyen haditervet? – nevette Dönci. – A föld alatt megyünk és kész. Úgyis van egy sétám Babi nénihez, és az alagút is ott kezdődik.
– És messze van a vége? – érdeklődött Béla.
– A kocsmába vezet. Csak mondom, előtte át kell vinnem a néninek ezt – Dönci néhány másodpercig elmélyülten turkált farzsebében. Először kivett egy taknyos zsebkendőt. – Na, ez is megvan – örült meg vigyorogva. – Ezek után egy elnyűtt, szintén taknyos jegyzetfüzetet talált. – Az életrajzom – lengette meg büszkén.
– Úty éhrted, önéletrajzod – okoskodott a halott Béla. – Asz kell a munkáhosz is, mindenütt aszt kérik – bökött a monitorra.
– Ne okoskodj! – förmedt rá a zombivadász."

Azért, Sólyom, nem vagy reménytelen! Szerintem ez a párbeszéded nagyonis élet-, halál-, és ugyanakkor (sült)macskaszagúvá sikeredett. :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-05-01 19:59 Sren

Sren képe

A "feleli" mögül elmaradt a kicsodásítás, nem tudjuk pontosan, ki beszél. Ami azért (is) döccen itt, mert a jelen idő nehezebben értelmezhetővé tesz, külön oda kell figyelni, könnyebben elveszti a fonalat az olvasó. Vissza kell olvasni, hogy biztosak legyünk, "ki következik". Ez baj, ezt úgy kell írni, hogy mindig egyértelmű legyen, ki beszél. Még akkor is, ha látszólag az (nem lehet más, mert csak ketten vannak, de akkor is tisztázni kell az alanyt).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-05-01 20:14 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Éértem, nekem is ez tűnt a leglogikusabbnak. Köszönöm!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

sze, 2013-05-01 22:14 Kentaur

Kentaur képe

Az életszagú párbeszédek az életszagú karaktereknél kezdődnek. Amikor egy szereplőd csakis a teáltalad megélt szerepben és annak él, akkor egysíkú lesz. Ez nem gond egy egypercesben, bár pár odavetett mondattal ott is lehet mélységet adni a dolognak.
Másrészt a narrációs kijelentések teszik ezt a párbeszédeiddel: "esik kétségbe a lány" - jó, hogy nem teherbe... "félelme csillapodik", és hasonlók. Alkalmazd magadra őket, mintha magadról beszélnél, nézd meg, milyen hülyén jönne ki, ha töményen így beszélnél: én most kétségbe esem. Most meg csillapodik a félelmem. Az ég meg kék, és a fű zöld, ha érted, mire akarok célozni. :-) Remélem, látod már, miért nem életszagú ez így. Egy-egy közbevetett hasonló még rendben van, de itt sokszor úgy érezzük, csak azért rágod szájba a szereplők pontos és hidegen megfogalmazott érzéseit, mert a: máshogy nem megy azok bemutatása, b: így akarod megoldani a párbeszéd alanyainak jelzését és uncsi lenne ugye a sok "mondta". Egyszóval úgy tűnik, olyan célja van, ami nem kéne neki, nem az kéne, hogy legyen. Ha már párbeszéd, akkor azt azért tesszük bele, hogy abból derüljön ki a lehető legtöbb dolog, például ha az összes érzelem a narrációból derül ki, akkor az olvasó úgy érzi, hülyére veszed, vagy nem is kell oda az a párbeszéd, ha abból nem derül ki semmi.

Most olyat cselekszek, amit nem szoktam, istenemre, még sose tettem, ha valaki öntömjénezésnek veszi, ám tegye, de saját írás jutott eszembe, egyperces és csak párbeszédek vannak benne:Nem engedek az 1984-ből!
Nagyon kezdő művem, és pont azért csináltam pár ilyet egy időben, hogy ne kövessek el inas-szobalány párbeszédeket és halál unalmas karaktereket életidegen dumával. Bár az enyémben nincs narráció, lehet úgy is csinálni, hogy van benne, bár úgy az igazi, hogyha nincsen, és úgy kell mindennek de mindennek (!) kiderülnie a párbeszédekből.
Szerintem ha bejön ez a játék, és elkövetsz pár ilyet akár csak az asztalfióknak, soha többé nem lesz életidegen a párbeszéded és nem fogsz alanyt téveszteni sem.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2013-05-01 22:34 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Értem igen. :) Élnék a b, opcióval.
Megnézem majd az írást, amit ajánlottál, csak perpillant nem tudom eldönteni, hogy lehapcizzam a monitort, vagy nyomjam ki a szemem, mielőtt kimarja a fáradtság. Köszönöm a részletes magyarázatot!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

p, 2013-05-03 10:13 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Egész ígéretes történet. Őszintén szólva tetszett, de az írástechnikával, a nyelvi eszközökkel még komoly problémák vannak. Viszont láthatóan dinamikusan fejlődőképes vagy, ezeket a hibákat hamar levetkőzöd, és akkor majd tényleg mindenki élvezettel olvassa itt a műveidet. A tehetség megvan, csak egy kicsit tanulni kell még.
A többiek elég sok hibát kiszedtek már. Nos, az első mondat tényleg gagyi, Tim le is írta miért. A jelen időt is kifogásolták (talán ezt is pont ő), és én sem érzem helyénvalónak. A történetben hosszú idő telik el, a jelen időt inkább rövid történeti időszakot felölelő, erőteljes írásoknál szoktuk használni.
Van még néhány logikai baki is, de csak egyet emelnék ki, amit a többiek nem tettek meg (vagy csak elsiklottak felette): a holló megjelenése. Egy óriási, emberméretű madárról van szó. Amikor a csaj meghallja a hangját, körülnéz (írod: körbefordul), de nem látja. Pedig közvetlen közelről szól a holló, hiszen nem írod sehol, hogy a távolból kiabál, valamint meghallja a lány mondatát is, sőt, amikor másodjára megszólal, írod is, hogy a hangja ezúttal közelebbről cseng. Tehát ekkor a madár már ott van mellette. Nincs szó arról, hogy hirtelen, erőteljes szárnysuhogás támad, vagy a semmiből előtűnik. A madár ott áll mellette, egy óriási, bazinagy pipi. Miért nem látta meg a lány hamarabb? Pedig még körül is nézett, amikor már mellőle szólt a hangja! Ha egy átlagos méretű hollóról lenne szó, rendben, nem tudatosul benne, hogy egy állat szólal meg, de ez egy óriás. Szóval ez így hibádzik. Olyan nincs, hogy valaki körülnéz, és nem lát meg egy óriási, fekete pipit.
De, mint mondtam, a hibákat leszámítva, érdekes és ígéretes írás. Jó lesz odafigyelni rád. :) Ahogy Tim is mondta, tetszik, hogy érdeklődő vagy, odafigyelsz mások megjegyzéseire, elfogadod azokat, ráadásul mások írásainál is jó meglátásaid vannak. Ez nagyon jó. Ha egy ilyen akad, már érdemes fellátogatni a Karcra.
Szóval, üdv itt még egyszer, és szólj, ha segítségre van szükséged!
Ja, a hibákat javítsd! Legalább az elütéseket. Ne hagyd, hogy ott otrombáskodjanak a művedben!
Az óriáshollóról jut eszembe, pénteken voltam Hollókőn. Jártál már ott? A faluba bevezető útszakaszon van egy óriás, emberméretű hollószobor. Találtam a guglival róla egy egész jó képet:
http://pctrs.network.hu/clubpicture/3/7/_/tajak_holloko_jelkepe_307457_9...
Egyszer utazz el oda, gyönyörű hely!

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2013-05-03 11:06 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Köszönöm az olvasást, a véleményt!
Igen, igyekszem majd mindent megfogadni, amit írtok, és úgy építkezni tovább. Átnézem az írást is még egyszer.
Jártam már Hollókőn, de ez a szobor nem rémlik. Minden esetre menő. :)

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

h, 2013-08-19 06:32 Tzadiq

Tzadiq képe

Sokat írtak már ide. Én csak annyit, hogy brilliáns kezdés, izgalmas folytatás, és hopp, a vége félig snassz. Nagy kár! Kár, kár, kár!

----------------------------------------------------------------------------
Misem emberibb, mint haragudni arra, akit megbántottál.
(Tacitus: Agricola XLII, 4)

p, 2013-09-06 18:09 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Bocsánat a kései válaszért, eddig nyaraltam, aztán most vissza a klaviatúra mögé :)
Köszönöm a véleményt, és sajnálom, hogy csalódást okoztam.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.