A nevem Samu

Az első ütést azért kapom, mert dagadt vagyok. A másodikat megérdemlem.

Elnézek Feri feltartott ökle mellett, végig a verésre buzdító haverjain, tekintetem Anitán állapodik meg. Két ütéssel ezelőtt még a fenekét bámultam.

Három éve láttam meg először. Mellettem állt a gimnáziumi évnyitón, a szemem sarkából lestem, de rajtakapott – egy légfuvallat az orrába sodorta az izzadtságszagomat. Anita fintorogva felém pillantott, én meg rezzenéstelenül meredtem előre, mintha másvalaki lenne a bűzforrás.

Feri a képembe öklöz.

Hátulról átkarolnak, térdre, talpra rántanak. Anita előhúzza a telefonját a zsebéből, felemeli, és a mobil kitakarja gyönyörű arcát. Egy barátnője szól neki, hogy videót készítsen, ne képet. A többiek a hájamat csípik és csavarják, disznós vicceket durrogtatnak.

Feri visszakézből pofán vág.

– Könyörögj bocsánatért, te stírölős dagadék!

De én nem beszélek, és ezt ő is jól tudja. Mindenki tudja.

Képzelj el egy porbafingó, szeplős kissrácot. Egy szerencsétlen nyomorékot, ahogy a tükör előtt áll, mögötte a szüleivel. Az anyja odahajol hozzá, a vállára csúsztatja a kezét és azt súgja a fülébe, hogy minden rendben lesz. Azt mondja, csak mosolyognia kell, kézfogásra nyújtania a kezét, és illedelmesen bemutatkoznia. Csupán három szót kell mondania:

– A nevem Samu.

Most képzeld el a fiút, ahogy másnap elindul első napjára az általános iskolába. Tömött táskája szélesebb a vállánál, súlya alatt csetlik-botlik a szandáljában. A kissrác belép az osztályterembe, a gyerekzsivaj abbamarad, és idegen tekintetek tapadnak rá. Rengeteg szemgolyó, kitágult pupillák, és mind őt falják. Ez annyira sokkolja, hogy elrohan. Miután pedig becsengetnek, a tanár vonszolja vissza az órára. És az összes szemgolyó őt bámulja.

Képzeld el, ahogy a fiú előveszi a szendvicsét a szünetben. Óvatosan eszik. Aprókat harap. Lassan őrli a falatokat, hogy végig tele legyen a szája és senkivel ne kelljen beszélnie. Majd jön a következő szünet, és a kissrác újabb zsemlét bont. Betömi azt is. A harmadik szünetre a fiú az összes uzsonnáját megeszi, még a morzsákat is felcsippenti az asztalról, csak ne szólítsa meg senki. Aztán ebédig majd’ éhen döglik.

Másnap több zsemlét visz magával, a napi adag egyre növekszik. A fiú hízásnak indul, mintha bennrekedt szavai rakódnának le zsírként a testén.

Feri egy horogütéssel leterít.

Elnyúlok a talajon, alul az egyik oldalsó fogam kitekeredik. Anita megmutatja a felvételt a barátnőjének, ujjával a kijelzőt bökdösi. A fiúk a nyelvemet akarják látni, mert nem hiszik el, hogy nekem is van.

Feri a pólóm nyakánál felrángat. Szétfeszíti az állkapcsomat, ujjával a számban turkál, a nyelvemet akarja megfogni. A fogam még jobban kimozdul.

Anita feltartja a mobilját, hogy szenvedésem minden mozzanatát megörökítse. Később legyen min szórakoznia. Neki, a barátnőinek és a fiújának, Ferinek.

Feri kihúzza az ujját a számból, a kezére tapadt véres nyálat a hajamba törli. Megüt, amiért összevéreztem és összenyálaztam őt. Anita nevet. Mindenki nevet.

A vérem fémes ízű, de a kifordult fogam jelenleg jobban leköt. Megpróbálom kikaparni a nyelvemmel, csikorog és recseg, ahogy feszítem. Aztán roppan egyet, kitörik az ínyemből és beforgatom az ajkaim közé.

Feri ütésre emeli a kezét, és amíg a mobilnak pózolva hátrafordul, végignézek a vihogó arcokon, az élveteg tekinteteken, de különösen egyvalakin időzöm el. Ha újra az évnyitón lennénk, a legkevésbé sem szégyellném a szagomat.

Feri nevetve felém fordul, nyelve fodrozódik a nevetéstől. Óriásira tátott pofával röhög, amibe uvulája is belerázkódik. Verbális bántalmazásának fészke védtelenül tátong előttem.

És egy erőteljes köpéssel belerepítem ebbe a fészekbe a fogamat.

***

Anya a rendőrségre akar menni, de lebeszélem róla. Ezzel csak rontana a helyzeten.

– Ha hajlandó lennél megszólalni, hívhattál volna segítséget.

Ennyiben maradunk.

Másnap egy másfél méter magas, és feleennyi széles, lepellel letakart tárgy fogad az íróasztalomon. Előtte cetli, rajta anya kézírásával: Szeretettel a szüleidtől.

Felváltva pislogok a papírra és a dologra. A lepel mögül zajok szüremlenek elő, apró roppanások, mint mikor száraz gallyra lép az ember. A tárgy felé nyúlok, ujjaimmal meghúzom a lepelt, a tenyerembe markolom, és egy mozdulattal lerántom.

A kalitkából egy albínó nimfapapagáj kukkol rám. Kettépattintja a csőrében tartott napraforgót, fürge nyelvével kikanalazza a magot, és oldalra dönti a fejét. Egész testével nyújtózik, kíváncsian nézelődik, ahogy felém hajol. Közelebb tipeg az ülőrúdon, és így is szemügyre vesz. Hatalmas szemével, vörös pofafoltjával, ágaskodó bóbitájával és tömzsi csőrével olyan, mintha állandóan mosolyogna.

Vacsoránál apa és anya a papagájról kérdeznek. Hogy tetszik, mit gondolok róla, adtam-e már neki nevet.

Pegazus. Mert fehér, mert gyönyörű a szárnya, és mert a lábgyűrűjén ez áll: H-PGZ-912.

Anya és apa szellemesnek találja a nevet, majd emlékeztetnek, miért kaptam a kisállatot. Pegazus ugyanis segíthet leküzdeni a gátlásaimat. Szavakat taníthatnék neki, nekem pedig ez lehetne az első lépésem ahhoz, hogy újra nyissak a külvilág felé és beszéljek az emberekkel.

Már így is beszélek emberekkel, mondom.

– Rajtunk kívül.

Felsóhajtok. Hát legyen. Úgysem kaphatok örökké felmentést a szóbelik alól, és érettségiznem is kell majd valahogy.

***

Bepakolom a tíz szendvicsemet és a hat csokimat. Becsúsztatok még négy doboz kakaót, becipzárazom a táskát, felcsapom a hátamra, és már indulok is.

A buszról egy megállóval hamarabb szállok le, hogy elkerüljem a többieket. Kicsomagolom az egyik csokimat, és majszolni kezdem. Elhaladok egy, a betonon kolduló hajléktalan mellett. A férfi előtt feje tetejére állított kalap, benne kevéske apróval, a kalaptól centikre egy kis kép Jézusról, meg egy kartonpapír, filccel skiccelt, nyomtatott betűkkel: ÉHEZEM. A kéregető rám emeli könyörgő tekintetét.

Elkapom a fejem, gyorsabbra veszem a tempót. Néhány méterrel arrébb bedobom egy kukába az üres csokipapírt, és visszafordulok. A férfi egykedvűen lógatja ferde orrát, a betont bámulja, és sebhelyes, szakállas arcát vakarja.

Megnyalom a kiütött fogam helyét.

Kicipzárazom a táskámat, előveszem az egyik szendvicsemet, és teszek pár tétova lépést a hajléktalan felé. Megtorpanok. Visszateszem a szendvicset, és kiemelek egy csokit. Odalépek a férfihez, beleejtem a kalapjába, majd elsietek onnan.

***

Szabadidőmben órákig is elnézem, ahogy Pegazus a kalitkájában játszadozik. Ha tehetem, mindig kiveszem és dédelgetem. Imádja, amikor a fejét cirógatom – lehunyja a szemét, hozzádörgölőzik az ujjamhoz, és elalszik az ölemben. Nem csíp belém, nem karmol meg, nem bánt. Csak elfogad.

***

Egyik lépcsőfokot hódítom meg a másik után. Vastag vádlim fájdalomtól égve tolja magasabbra és magasabbra kövér testemet, a szívem olyan hévvel kalapál, hogy lógós mellem beleremeg. A lecsorduló izzadtság megtelepszik a hájgyűrődéseimben, pólóm mindkét X-e és egyetlen L-je szorosan tapad a testemre.

A tizediken lihegve hanyatt dőlök, elhízott verejtékangyalt mázolok a linóleumra. A fülem zúg, a só marja a szememet, a tüdőmet pedig ki akarom köpni. Le akarok dönteni négy liter hideg vizet jégkockával és citrommal. Csak belépek a liftbe, megnyomnom a gombot és lent is vagyok, készíthetem otthon a limonádét. Nem kellene visszafelé is szenvednem.

Feltápászkodom. Görnyedt háttal a térdemre támaszkodom és kifújom a levegőt. Limonádé, limonádé, limonádé.

Kiegyenesedem, megropogtatom a derekam, és elkezdek lekocogni. Egyik lépcsőfokot hódítom meg a másik után.

***

Hat szendvics, két csoki. Én fogyok, a kolduló férfi pedig gyarapszik. Mivel nem beszélek, ő mesél magáról. Élettörténete napról napra, mondatonként bontakozik ki előttem. Jelenleg középkorú hajléktalan, tíz évvel ezelőtt fiatal boksztehetség. A barátnője lelépett egy másik fazonnal, és így került ő, Dénes, a börtönbe. Szétverte a fickó fejét.

Persze azóta megbánta.

Miután szabadult, az utcára került, és ott is ragadt.

***

Pegazus imád a vállamon ücsörészni. Beleszórom a magokat a tenyerembe, felnyújtom neki, ő pedig onnan szemezget. Egyfolytában a tőlem hallott szavakat ismételgeti. Rekedtes hangján olyanokat mond, mint: „Szevasz”, „Bírlak”, vagy „Fogytál”. Az a bizonyos három szó egymás után azonban még hiányzik a szókincséből. Persze csak azt mondhatja, amit megtanítok neki. Talán majd ma.

Benyitok az ajtón. Anya zokogva fogad, ezért nem értem, mit mond. Zaklatottan kapkodja a levegőt, le-fel járkál, a kezével hadonászik, a sminkje szétkenődik a könnyétől. Megkérem, hogy higgadjon le és mondja el úgy, mi történt.

– Kirepült az ablakon, meg akartam etetni, és rosszul zártam vissza a kalitkaajtót, ő meg kiszökött, én csak etetni akartam, adni neki magot, de ő kiszállt és nem tudom, hol van most, kerestem mindenhol, ne haragudj.

Kirohanok a lakásból, le a lépcsőn, ki az utcára, el az egyik irányba, majd vissza az ellenkezőbe, tovább egy harmadikba, fel a közeli dombra. Innen jobban rálátok a környékre, Pegazus hátha nem repült messzire, talán itt maradt a közelben, megtelepedett egy fán, vagy talált valami helyet, ahol ehet, vagy bármi. Ez nem történhet meg, ez képtelenség, ez egy rossz álom.

Este üres kalitka mellett alszom.

Másnap késő délután a dombon ülök és a füvet tépem. Egyre durvábban, egyre sűrűbb csomókban szaggatom a zöldet. Minden haragomat és frusztrációmat beleadom a pusztításba. Még a talajba is belekapok, a körmöm alá föld kerül, a feszítő fájdalmat pedig úgy küzdöm le, hogy az őrjöngésem elől menekülő rovarokat és bogarakat nyomom agyon a tenyeremmel.

Lecsapni készülő karomat valaki megragadja és kitekeri hátulról, engem meg oldalra borít és letaszít a domboldalon. Mind sebesebben gurulok lefelé, buckák által megdobva, át a kutyaszaron, az eldobott szemeten, majd nekicsapódom egy fa törzsének. A levegő kiszalad a tüdőmből, némán tátogok és próbálok felkelni, de Feri és a haverjai berugdosnak a bozótosba. Feri az arcomba fejel, amitől a földre zuhanok, de ő már vissza is ránt magához.

– Azt hiszed, vicces voltál múltkor, mi?

Gyomorszájon vág. Felnyögök és előre görnyedek, de Feri az államnál fogva kényszerít, hogy a szemébe nézzek.

– A haverok és a csajom előtt, hmm?

A következő pofont megkönnyezem.

– Kiszartam a fogadat, te dagadt rohadék!

Olyan közel húz magához, hogy az orraink egymásnak nyomódnak. Aztán eltol magától. Feri orrcimpái óriásira tágulnak, ahogy beszívja a levegőt, nyakán vaskos ér lüktet, az egész képe vöröslik. A zsebébe nyúl, kotorászik, és arról magyaráz, hogy nagyon is jól tudja, mivel foglalkozom otthon mostanában. Mikor megtalálja a zsebében, amit keresett, felhorkant, szabad kezével az arcomat oldalról a fogamhoz szorítja, én pedig a fájdalomtól szétnyitom az ajkaimat. Feri a számba erőszakol valamit, majd ellök magától, és hanyatt vágódom. Amíg ők lelépnek, én négykézlábra állok, és öklendezek. Kiköpöm a tenyerembe azt a tárgyat, és a pólómban megtörlöm.

Megtörlöm a madárgyűrűt a H-PGZ-912-es sorszámmal.

***

Állatorvos leszek. A villámmal felnyársalok egy párolt brokkolit, betömöm a számba, és már döföm is fel a következőt. Állatorvos leszek. Ahogy mondom, megrágott brokkoli-darabok záporoznak a számból az asztalterítőre. Látásom elhomályosul a könnytől, még több nyálas ételdarab buggyan elő az ajkaim közül. Anya feláll az asztaltól, hozzám lép és fejemet a mellkasához vonja. Átkarol, ahogy csak az anyák tudnak.

***

Hátralévő gimnáziumi éveim intenzív tanulással és edzéssel telnek. A tanárok csodálnak a szorgalmamért, de tulajdonképpen csak motiváció és egy szemétláda kérdése az egész.

Egy nap az osztályfőnök bejelenti, hogy Feri kórházba került, és egy jó darabig nem jön iskolába. A gyanú szerint összeverték az utcán, de Feri semmire sem emlékszik. Néhányan elszörnyednek a hírre, én még csak az együttérzéssel sem próbálkozom. Később megígérem Dénesnek, hogy alkalmazni fogom, ha saját rendelőm lesz.

Mire bekerülök az állatorvosira, a ruháim már nem a hájamon feszülnek. Az első napon az egyetemen néhány lány még meg is néz magának. Pironkodó arcok, érdeklődő pillantások kísérnek, ahogy elhaladok a padok között.

Középen ülök le, felhajtom és bekapcsolom a laptopomat. Pirospozsgás, szőke lány huppan le mellém. Elejti a tolltartóját, a tollai kiszóródnak, az egyik a lábamhoz gurul. Lehajolok és felveszem, majd odanyújtom neki. Ő megköszöni, elveszi tőlem, és visszacsúsztatja a többi mellé a tolltartóba, majd a füle mögé söpör egy hajtincset. Idegesen matat a táskájában.

– Huh. Első nap, mi?

Mosolyogva bólintok, kettőt kattintok az egérrel és megnyitom a wordöt.

– Azt hallottam a tanárról, hogy iszonyat jófej.

Biccentek, ő pedig továbbfolytatja csivitelő hangján.

– Kemények az órái, de azért nem teljesíthetetlenek.

Zavartan rám néz.

– Ne haragudj, még be sem mutatkoztam! Sári.

Felém nyújtja a kezét. A bőre nagyon fehér, puhának és selymesnek tűnik, ujjai vékonyak és hosszúak. Sáriból árad a jókedv és az energia, tekintete az olyan emberé, aki nem a külsődet nézi, hanem a lelkedet látja. Soha nem láttam még ennél gyönyörűbb szemet.

Hát, itt vagyok most, Pegazus.

Gyengéden megrázom Sári kezét, a bőre tapintásra pontosan olyan finom, mint amilyennek tűnik. Széles mosoly kúszik az arcomra.

Ezzel még tartozom neked, Pegazus.

Sári szemébe nézek, és azt mondom:

– A nevem Samu.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (12 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2015-07-24 16:46 Kelvin

Kelvin képe

Bammeg. Ha ez az eredménye annak, hogy ritkán írsz, akkor nem baszogtatlak többet, írj csak lassan. Olyan szinten sikerült átlépned önmagadon, amire csak a legjobbak képesek, mint pl. én, vagy még talán Para.
Nyilván vannak hibái, meg minden, de azt majd kiszedi az, akinél nincs 30 fok a leghidegebb szobában.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2015-07-25 18:49 Kyle

Huh, nemtom, mit mondhatnék. :) Először is talán azt, hogy köszönöm, amiért ilyen hamar iikerült! Másodszorra pedig azt, hogy nyugodtan baszogtass csak, jól jön a motiválás! :D Ha majd nem lesz ilyen rohadt meleg - és kedved meg energiád meg időd is lenne -, akkor nagyon-nagyon megköszönném, ha esetleg kiemelnél egy-két hibát, csak hogy tanuljak belőle. o:)

p, 2015-07-24 17:18 Sednol

Sednol képe

Szép, tiszta írás. Jó volt elolvasni.
Nem gondoltál rá, hogy az első és az utolsó sor ugyan az legyen? Elég jól keretbe foglalná az egészet.
Az átköpött fogat éreztem, és nehezen nyeltem le. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2015-07-25 18:55 Kyle

Örülök, ha tetszett! :) "Az átköpött fogat éreztem, és nehezen nyeltem le. :D" Ennek pedig még jobban örülök, asszem! :D

Gondoltam valami keretféleségre, de ha az elején is "A nevem Samu"-val kezdek, akkor az 1) zavaró ismétlés lenne a cím miatt, 2) ha túl sokszor hangzik el ez a mondat a szövegben, akkor a végén kisebb lett volna a hatása, szerintem. Ha meg a jelenlegi első mondattal zárom valahogy a sztorit... nem akartam, hogy Samut megint megverjék valamiért, változást szerettem volna mindenképpen. :) Remélem, ez így megválaszolta a kérdésed. ^^

p, 2015-07-24 18:14 polgarveronika

polgarveronika képe
5

Jó ez, jó.
Talán azt az oldalra borítja a fejét írnám másként, de végülis lehet, hogy a nimfák ezt így csinálják:)
Teccett..
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2015-07-25 18:58 Kyle

Huh, köszönöm! :) (És a csillagokat is!)

A borítján én is gondolkodtam, hogy lehet-e ezt egyáltalán mondani. Valamiért reflexszerűen ezt írtam le, és megtetszett ebben a kontextusban. De a fene tudja, lehet átjavítom döntenire, mert az mégiscsak jobb. :)

szo, 2015-07-25 19:47 polgarveronika

polgarveronika képe

Vannak apró stilisztikai szépítésre szorulók, érdemes kiszedegetned, mert megérdemli az írás. Jó a vonalvezetése, jó a felépítése.
Nem azt állítom, hogy ismeretlen az ilyen téma: a testi adottság miatti megalázás, majd az önerőből való építkezés, a küzdelem, és végül a pozitív kicsengésű vég, de nem is az a lényeg, hogy világmegrengető ilyetmégsosemírtsenki történettel rukkoljon elő valaki, hanem az, hogy amit csinál azt élvezhetően és korrekt módon tegye. (hiszen pld: a szerelmi történetek alaphelyzetei, ha jól belegondolunk, nyolc- tíz sémába besorolhatóak, oszt mégis tele van a világirodalom jobbnál jobb remekekkel, mert mégis mindegyik tud valami egyénit adni.)
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2015-07-26 19:30 Kyle

Ha esetleg lenne egy kis időd, ki tudnál emelni pár stilisztikai hibát? :) Csak hogy tudjam, mire kell legközelebb még jobban odafigyelnem. :)

h, 2015-07-27 15:25 polgarveronika

polgarveronika képe

Pl:
"Benyitok az ajtón. Anya zokogva fogad, ezért nem értem, mit mond. Zaklatottan kapkodja a levegőt, le-fel járkál, a kezével hadonászik, a sminkje szétkenődik a könnyétől. Megkérem, hogy higgadjon le és mondja el úgy, mi történt."

Ez a helyzet drámaiságának okán szerintem rövidebben és tömörebben jobban szólna:
"Belépek az ajtón. Anya zokogva fogad. Kapkodja a levegőt, tördeli a kezét, olykor hadonászik. Alig értem, amit mond."

És ekkor jöhet a mama szövege

Szóval így valahogy...
Üdv: V.

Általánosan mondom:ha drámaiságra törekszel, minél tömörebb, rövidebb mondatokat használj!Szinte tőmondatokat.Figyelj a cselekvéssor időrendiségére! (ha zokog, akkor zokogjon, és ne beszéljen, a smink szétkenődése lényegtelen, de ha kell, akkor előbb, amikor zokog...érted, ugye? Hát persze!:)

 

_______Tertium non datur ______

h, 2015-07-27 17:48 Kyle

Úúú, ezt nagyon-nagyon köszönöm! :) Tényleg sokkal, de sokkal jobb, ahogy te írtad le! Erre figyelni fogok ezentúl, nagyon köszönöm a tanácsot! :)

szo, 2015-07-25 07:28 Roah

Roah képe

"Nevem Sam" - van egy ilyen Sean Penn alkotás. (Überbrutál film, egy beteg férfiról.)

Hát nem tudom, mit is mondhatnék, egyébként. :)))) Kissé lehagytad saját magad, kissé rámozdultál a karakter-építésre, árnyalásra, egyebekre, van üzenet, van ronda rész, meg minden - talán egy kis bélmozgást raktam volna bele, hangosat, amikor verik, érzékeltetési fokozatként, de lehet, hogy az már a túlzás határát súrolná, mindössze a kövér karaktereknél ritkán olvasok ilyesmit, pedig a valóságban sokszor csesztetik őket ezzel -, vannak undok szereplők, van változás, van fiatalkori bizonytalanság, van szív, okosan adagolt info, ügyesen bemutatott, aztán felhasznált Dénes, akin keresztül nem csupán Samut láttuk, de a külseje szemléltetése is értelmet nyer, sőt, beoson a történetbe később is, szóval több oldalas funkciót tölt be, és ugye a nevek! (A Samu telitalálat! A Sári is! :)))) De ez szub, ízlésbéli megjegyzés, csak nem bírtam ki, hogy ne mondjam el. :D És Pegazus is. :))))
Ha adok egy ötöst, megígéred, hogy nem állsz le? Vagy várjak még? Komolyan kérdem: annyit melóztál, hogy egyszerűen megérdemelnéd. Ugyanis ennek a szorgalomnak van eredménye. Nem is akármilyen.

Ilyesmiket találtam, nézd csak:

"Hátulról átkarolnak, térdre, majd talpra rántanak."

A "majd" szerintem lelassítja ezt a gyorsnak tűnő cselekménysort.

"– Könyörögj bocsánatért, te stírölős dagadék."

Felkiáltójel.

"Szétfeszíti az állkapcsomat, ujjával a számban turkál, a nyelvemet akarja befogni."

Megfogni? A "befogniról" valami állat befogására asszociálok, kapásból.

Ha van még ilyes' apróság, remélem kiszedik mások. :)))

Gratulálok, Kyle! :))) Ez eddig a legjobb novellád, amit a Karcon olvastam tőled. :)))) Tudod, hogy nem értek az ilyesmihez, de az biztos, hogy aki szereti az irodalmat, figyel, és akaratos szíve van, az komoly fejlődésen mehet át írásalkotás terén - ezt nálad úgy tudom megfogalmazni, olyan...olyan, mintha fejlődött volna a hallásod. És ez jobban segít téged a munkában, mint bármi más.
Irtó jó ezt látni...hallani. :))))

Stáblistás muzsika? ;) (Brutál jó a ritmusa, szerintem, a basszusra, ahogyan Parával mondani szoktuk az ilyen hangzásra: rá lehet ülni. Rugózik. :)))
A zenekarról annyi érdekességet ismerek, hogy egyikük a Duran Duran oszlopos tagja lett, a másik, Palmer, szólókarrieristaként vált világhírűvé.
"Számvher-számháó-számván" ? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=oIFppHs7XKw

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-07-25 19:10 Kyle

Nem is hallottam még a filmről, de köszönöm, lecsekkolom! :)

Megmondom őszintén, a bélmozgást azért nem írtam bele, mert nem tudtam, hogy a kövér embereket ezzel is szokták szivatni. :/ A nevekre egyébként pont miattad figyeltem oda, ahogy a karakter-építésre is. Még az előző írásomnál javasoltad, hogy ebbe az irányba mozduljak el. :) Szóval köszönöm, Roah! ;)

Csak akkor adj öt csillagot, ha úgy érzed, hogy az írás megérdemel annyit (nem én, vagy a próbálkozásom, hanem az írás színvonala). Bármennyi csillagot is adsz, nem fogok leállni. Mindig a legújabb írásomat tekintem a következő megalkotásakor minimum elvárásként. (Szóval a következőnek elvileg jobbnak kell majd lennie. :D )

""Hátulról átkarolnak, térdre, majd talpra rántanak."

A "majd" szerintem lelassítja ezt a gyorsnak tűnő cselekménysort." Ezt a javaslatot különösen köszönöm - meg persze a többit is! -, máris korrigálom, így tényleg jobb lesz a mondat! Köszönöm! :)

A befognival bajban voltam, mert azt akartam érzékeltetni, hogy Feri levadássza Samu nyelvét, de tényleg suta a megfogalmazás, javítom. :)

"Tudod, hogy nem értek az ilyesmihez, de" - Te? Ne értenél hozzá...? :D

"olyan, mintha fejlődött volna a hallásod." - Nem mondom, hogy ijesztő, mert már csináltál ilyet. :) Csak annyit mondok inkább, hogy én is pont a hallásomban tapasztaltam változást.

A linkre már kattintok is, és még mielőtt elfelejteném, ha esetleg eszedbe jutna bármilyen hiba az írásból, akkor szívesen veszem, ha szólsz róla! :)

v, 2015-07-26 08:14 Roah

Roah képe

A novellával együtt érdemled meg az ötöst. :))) És jövök egy vallomással - napok óta csak telóról tudok olvasni, akkora hajrá volt a munkahelyemen, hogy két aktával és néhány irattal a kezemben, liftbe be-liftbe ki tudok olvasni, vagy mérgemben a villamoson, esetleg Anyu kocsijában az anyósülésről. (Ez utóbbit képzelheted! :D Anya folyamatosan löki a vakkert valamiről. .D Így olvasni igazi kihívás. :D)
Szóval képzeld, nem láttam, kinek a novellája. És hát az első mondat alapján tippem sem volt az elkövetőről. A többinél meg aztán végképp nem. Alig vártam, hogy legyen egy kis rés az időben, hogy felgörgessem, ki a szerző...?
És jól meglepődtem. :))) Az első benyomás pedig egy hatalmas ötös volt! :))) Ez az igazság. Tegnap volt annyi időm, hogy géphez huppanjak, és csak a második, harmadik belefutásos olvasás után álltam neki javítani. (Megnyitottam egy wördöt, ahogyan szoktam, és jókat bámultam az üres felületre. Ugyanis elsőre nem láttam hibát. Kyle-os hibát végképp nem. :))) Szó szerint le kellett higgadnom, hogy segíteni tudjak, annyira tetszett a novella. :)))

Ha még valami eszembe jut, mindenképpen jelzem. :))))

Azért néha elképesztőek vagytok ám. :))) Te, Howel, Alfredo, Kaiser, Forsaken. :))) A nú dzsenerésön. :))) Mégis csak figyeltek. :))) Mégis csak tanultok - és az ember csak ámul-bámul, mi van néhányotokban, miket írtok, és hogyan.

Szívből gratulálok! :)))

*Átok megfigyelés! :D (Aki valaha írt, azt soha többé nem eresztik el a részletek - részletek arról, amit lát. Én ezt porszívózásnak hívom. :D (Vótröhögni?!:D) A szemem mindent beszippant, elemez. Következtet. A kövér embereknél sincs másként. (Nőknél a tévhittel ellentétben ki is hangsúlyozódik a teltség, ha bő ruhát viselnek, bár az esetek többségében, a mindennapokban, a nagy holmik - sajnos! -, testi fogyatékot is hivatottak takarni.)Rengeteg példát ismerek, láttam már, a melegkiütéses bőrtől az ekcémáig - óriási ekcémák! -, pikkelyes bőrfelület, váladékos, vagy gyulladt pattanások, furunkulus, égésnyom, vagy műtéti heg, esetleg fejlődési rendellenességig, mindent. Ha egy ruha alját az aszfalton húzzák már, mintha uszályos lenne, nap-mint-nap, az már nem biztos, hogy csak a hőség ellen lengedezik, ott van más takarnivaló is. Férfiaknál is hasonló a helyzet, főleg, ha még akkor sem adja alább a ruhák hosszát, számát, ha egy tóparton van, mondjuk a Balcsin, ott sajnos nem pusztán a hőségről van szó. (Akik víz mellett már ledobják a göncöt, és pacsálnak a haverokkal, az már más tészta.)
A telt emberek rettentő gyakori vicctáblák - ha kedveltek, akkor elmókázzák a puffadást, a célpont maga is nevet, sőt, ő maga is vidám perceket költ a pocakjában zajló munkálatokról. (Hogy szalonképes maradjak.) "Fingani ér?" Ez a leggyakoribb. Haverok részéről, felénk az egyik legklasszikabb mókázás, az "Űzd ki a démont!" és hasonlók, de ha az illetőt nem csípik...? Akkor szinte erről az oldalról kezdik meg a verbális támadást.
Ha ezt most összekombinálom egy novellában, egy olyan karakternél, mint Samu? Lehet, hogy így jobb, ahogyan te gondoltad, mert az már tényleg hatásvadász lenne; azt hiszem, a realitás beszélt belőlem, tudod, valami, ami még teljesebbé teheti a karakter szívének dobogását.
Hangsúlyozom: csak egy ötlet volt. Mert a fog, és Samu változása épp elégnek bizonyult. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-07-26 19:29 Kyle

Vigyorgok, mint egy hülyegyerek, ahogy a hozzászólásodat olvasom. :))

A kocsiban nem kaptál, amiért nem figyeltél...? :D

Ha jelzed a hibákat, azt megköszönöm, és remélem, hogy a "nú dzsenerésön" majd tényleg képes lesz letenni valamit az asztalra. :)

Miért pont porszívózás? :D Egyébként nekem is van egy kövérebb haverom, de ő teljesen viccként éli meg, sőt, még saját magán is poénkodik, nagyon jófej! :D Azt meg sosem értettem, hogy miért kell a másikat verbálisan - vagy fizikailag - bántani. Nekem attól jobb nem lesz, a másiknak meg csak elrontom a kedvét. Bár lehet, hogy a bántalmazó fél részéről van valami önbizalomhiány: "Megsértem a másikat, látom, hogy ez őt tényleg bántja, kvázi igazam van abban, hogy ezt tényleg szégyellni kell, nekem emiatt nem kell szégyenkeznem, tehát én jobb vagyok nála." Persze, ez nem ilyen tudatos. :) (Gondolom én.)

h, 2015-07-27 17:28 Roah

Roah képe

Aha, igen - bár a haverok, illetve barátoknál, ha ők nem zendítenek rá a súlyukkal kapcsolatos viccekre, fel sem figyelek ilyesmire. Kollégánál, szomszédnál előbb veszek észre apróságokat is, mint náluk. Amíg nem kérik, barátokra nem zummolok aprólékosabban. Fura, de minél közelebb áll egy személy, annál homályosabban látom a külsejét.
A gúnyról beugrik egy edzőteremben történt eset, amit egy ismerősöm mesélt:
"- Mi van, Námi? " - Ezt óbégatta egy forma egy csajnak a teremben. A lány nem válaszolt, edzett tovább, csak gépet, távolabbi gépre váltott.
Ismerősöm odament csóri lányhoz: "Mi az a Námi? Mit jelent?" Kérdezte.
Mire a csaj:"Már nem tudom, miként sminkeljem az arcom. Már nem tudom, hogyan viseljem a hajam. Nem tudom, mit csináljak magammal, hogy ne lássák, félig vietnámi vagyok..." És edzett tovább.
Azt hiszem, olyasmi ez, mint a rasszizmus: rávilágít a különbözőségekre, negatívan, mialatt a saját gyengeségét, gyengeségeit próbálja ekképp felerősíteni, kompenzálni. Kvázi, ha másikat bántja a külseje, akármije végett, azt olyasminek látom, mintha tulajdonképpen egy önvédelmi mechanizmus lenne.
Támad, mert ő maga is támadható. Gyengének tűnőt, mert ő maga is gyenge, mi több, gyengébb lehet, vagy annak véli magát. (Azért teszik ezeket a dolgokat csapatosan, falkában, de általában többen. Minél többen vannak, vagy több személyt állít maga mellé, annál nagyobb kárt tud okozni másokban, és annál nagyobbra növeszti a nem létező erejét.) Önértékelési zavarnak mondanám, amit másokra vetít ki. (Ami az esetek többségében önbizalomhiányból, téves önképből, és ilyesmikből tevődik össze, valamint sok más negatív okból - ugyanis állítom, hogy mindenkinek vannak értékei. Csak nem ismerik ezeket fel.)
A csúfolkodás is így működik, szerintem. Ha valaki önmagáról tudja, vagy azt feltételezi, támadható, akkor támad csak igazán verbálisan, rosszabb esetben, fokozatként fizikálisan; tök mindegy, hogy ez egy kövér, sovány, alacsony, vagy magas, féllábú, vagy félfülű, esetleg félvér származású ember, hiszi, hogy ezzel egálban van...valójában saját magával. (Vagy felette áll annak, akit bánt.)

Porszívózás...? Mert nem tudok rá jobb szót! :D Felszed a szem egy csomó dolgot, olyat is, amiről azt hiszem, nem is látott, aztán a fejem a tartály, és néha a mennyiség okán ki kell rázni onnan mindent, amit csak lehet. :D És onnan mik kerülnek elő?! :D Én szoktam a legjobban meglepődni: talált bigyók, érzelmek, színek, hangok, pöckök, ezermillió eltűntnek hitt dolog osztálya. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-07-27 18:01 Kyle

Akkor asszem ugyanabban látjuk az okát annak, hogy miért cseszegteti egyik ember a másikat. :) Ez a Námis történet pedig elég elkeserítő. :/

Nincs is semmi gond a porszívózással, csak viccesnek találtam! :D Az viszont tényleg érdekes, hogy a hozzád közelállókat homályosabban látod. :O

h, 2015-07-27 18:23 Roah

Roah képe

Tudod, mivel lehet általában egy Samut bántalmazót megfékezni?
Dicsérd meg! Bármiért, amit septiben értékesnek látsz, vagy vélsz.
Úgy fog kamillázni a meglepetéstől, mint hal a szatyorban - a váratlanság hagyján, a kizökkentés, a lényeg a pozitív kvalitás megemlítésén van. Elsőnek nem hiszi el, másodiknak sem, harmadikra sem; mert az ilyes embert ritkán, vagy soha nem érintett még dicséret. Fogalma nincs róla mi az, milyen érzés. A világot megváltani nem lehet, de olykor-olykor egy Samut egy ilyentől, egy ilyet pedig önmagától megvédeni néhány percre meglehet. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-07-27 20:05 Kyle

Biztos van abban valami, amit mondasz! :) Egy ismerősöm utazott a barátjával (asszem a villamoson?), és az ellenőr le akarta szállíttatni őket, mert nem volt jegyük/bérletük. Erre ismerősöm haverja megdicsérte az ellenőr kabátját, az meg annyira megörült ennek, hogy végül nem rakta le őket a villamosról, hanem a kabátjáról kezdett el beszélni, hogy hol vette, milyen jó meleg stb. :D

v, 2015-07-26 05:26 Égiszteó

Az első dolog, ami megütött az írásod olvasva az irigység.
Majd egy kis légzőgyakorlat után, hogy ez egy rohadt jó mű. Gratulálok.
Régóta olvasgatok az oldalon névtelenül, regisztrálni csak nemrég regisztráltam, és meg kell hagynom, rég volt olyan, hogy nyálam is kicsordult olvasás közben, annyira élveztem.

Szerk: nekem a címről éppen a Serious Sam nevű játékt "Sam, I am" sora jutott eszembe.

v, 2015-07-26 19:16 Kyle

Örülök, hogy tetszett! :) Az meg, hogy irigy vagy, csak jó. Legalábbis Nietzsche szerint az irigység fejlődésre ösztökél. (Én hiszek neki.)

h, 2015-07-27 04:14 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szia!

Ez tényleg nagyon jól sikerült, maximálisan egyetértek a többiekkel. Így nekem csak annyi maradt, hogy gratuláljak. :)
Jah, meg ez:
"Ezzel csak rosszabbítana a helyzeten" - ezt egy picit magyartalannak érzem. Szerintem elég lenne a "rontana", esetleg "tovább rontana".

Pacsi! ;)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2015-07-27 10:05 Kyle

Szia!

Köszönöm az olvasást! :) Tényleg borzalmasan hangzik a "rosszabbítana", nem is tudom, miért ezt írtam. Már javítom is, köszönöm! :)

Pacsi!

h, 2015-07-27 16:27 Sren

Sren képe
5

Szép. Szép munka, szép történet.

Pár aprósággal viaskodtam, pld a kitekeredő foggal - oké, amikor meglazul, kifordul, de a kitekeredés nem oké -, de igazából hanyagolnám a mindent rendbe szedős korrektúrát, javítgatást, szókirakóst.
A szarvas ló, az az unikornis, ezt az utalást majd ki kell szedni vagy átalakítani. Egyébiránt teljesen szinten van a történet, szókirakózni meg ráérsz majd, ha nyomdába megy.

Köszönöm.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2015-07-27 17:51 Kyle

Nagyon köszönöm az olvasást, na meg az értékelést is! :) Szakmai kíváncsiságból: az unikornisos név/utalás miben zavaró? Milyen szempontból kell átalakítani? És a "kitekeredést" nem használjuk fognál, azért hibás? :)

h, 2015-07-27 18:12 Sren

Sren képe

Azt írod a történetben, hogy a madár „szarva” miatt IS született az elnevezés, nemcsak a gyűrűn látható betűk miatt. Mármost: a nimfa elég népszerű papagájfajta, aki csak egyet is látott, rögtön levágja a madár jellegzetes fejdíszét (ami nyugalmi állapotban tényleg egy hátrafelé mutató szarvra hasonlít). Azonban ezt nem lehet a pegazus szarvához hasonlítani, mert a pegazusnak nincs szarva, szárnya van. A szarvas ló, az az unikornis.:) A pega a szárnyas ló.
Tehát ez az utalás komoly hiba, miután mitológiai lényekről és faji jellegzetességekről is szól, a kettő egybeeséseiből hívja elő a név eredetét. Ha azt írtad volna, hogy a szárnya miatt IS lett Pegazus, az oké. A szarv miatt nem oké.
A szarvat vagy törölni kell, vagy módosítani az utalást. Törölni kár lenne szerintem, megkapó kép, minek kidobni… A módosítás kicsit nehezebb, fokozatokkal lehet csak megoldani, a fokozás viszont ilyen drámai írásműben, valszeg összetett mondatban, hááát…. Határeset, behúzott hassal talán sikerülne.
Én kicsit úgy tudom ezt elképzelni, hogy Samu, bár tudja, hogy a szarvas ló NEM pegazus, mégis, ezekre a csodálatos mitológiai lovakra asszociál a madár „szarva” miatt, és ezért… De ez árnyalat, tényleg nagyon profi módon kellene beültetni. Szakmai érsebészet.:)

A kitekeredés azért bántó, mert sok minden tud tekeredni (pld kígyók is), de fogak… Bár a fogorvos a húzásnál valóban erősen tekerő mozdulattal dolgozik, amikor kifordítja az állkapocsból a fogat (jobbra, balra, kitör, húz! – de ez sem spirális mozdulat… de ez az asszociáció nem elég erős ahhoz, hogy elvigye a szóképet. Ez, mint szókép, bukott. Magától kitekeredni nem fog a fog, nem négyes csavar az, max kifordulni tud (de utóbbi kifejezést másutt is használod, akkor meg ismétlés…).

Felrámoltalak a Karc Face-s oldalára is. Rég nem olvastam ilyen ütőset.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2015-07-27 20:01 Kyle

Na b*kker, én hülye, keverem az unikornist a pegazussal, mekkora blama! :( Ez így tényleg gáz. Gondolkodom, hogyan orvosoljam! A kitekeredésre is kitalálok valamit. Köszönöm a segítséget! :) Ahogy a megtiszteltetést is, hogy kirakod az írást a Facebookra! :))

h, 2015-07-27 21:14 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

" A módosítás kicsit nehezebb..." - A mitológiai kérdésben igazad van. Kicsit szégyellem is, hogy ez nekem fel sem tűnt. Viszont egyáltalán nem bonyolult a korrigálás.Pld.: "Mert fehér, mert folyton kitárt szárnyakkal ül a kalitkája rúdján, és mert a lábgyűrűjén ez áll: H-UNK-912."

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

k, 2015-07-28 06:38 Sren

Sren képe

De Venyi, ő Pegazus, ez a neve, nem lehet Unikornis. Más a név színe, hangja, zöngéje, na. Ő már nem az a madár lenne átnevezve. Ezért nehéz.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2015-07-28 15:40 Roah

Roah képe

Szerintem is - a Pegazus az egyik legjobb rész benne, a szó dinamikája, az az atmoszféra, amit okoz, darabokra esne; javítást javasolnék magam is.
Van egy olyan érzésem, hogy a szerző bukik a kihívásra, a nehéz feladatra, mi lenne, ha megvárnánk, mit alkot javítással?
Hm? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-07-27 21:17 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe
4

Jó. Gratulálok!
A madárgyűrűs rész viszont már kicsit erőltetett. Honnan tudott egyáltalán Feri Pegazusról? Ha tudott is róla, hogy került hozzá? Mennyi az esély arra, hogy a papagáj az ablakon kiszökve egyenesen Ferihez repül? Arról nem is beszélve, hogy ha Samu ennyire rajongott a madárért, akkor valószínűleg nem az volt a gyakorlat, hogy az anyja etette.
A végén pedig már beteges Samu Pegazushoz való viszonya. Abszolút nem illik a képbe.
Úgy vettem, hogy ez egy stílusgyakorlat, így értékeltem négy csillagra. A stílus jó,a történet viszont sablonos, és még annak is hibás.

"ígyis" - így is?

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

k, 2015-07-28 09:38 Kyle

Köszönöm az olvasást és az értékelést! :)

Igen, a madárgyűrűs résznél éreztem, hogy rezeghet a léc. Mindenképpen azt szerettem volna, hogy Ferinél kössön ki Pegazus, mert Feri a "főgonosz", de azt, hogy miként kerül hozzá és honnan tud róla, alaposan lecsaltam. Egy mondattal intéztem el, valami olyasmit írtam, hogy Feri megemlíti, nagyon is jól tudja, mivel foglalkozik Samu mostanában. De hogy ezt honnan tudja, és miként kerül hozzá Pegazus, nem dolgoztam ki. Abszolút jogos, amit mondasz, nekem meg tanulság, hogy ha legközelebb bárminél is érzem, hogy valami nem stimmel, arra figyeljek oda jobban.

Samu tényleg rajongott Pegazusért, de ez szerintem még nem zárja ki azt, hogy más is etesse. Könnyen el tudom képzelni, hogy az anyja éppen ott járt Samu szobájában, és mivel ő is kedvelte a madarat, ezért szeretett volna neki kedveskedni egy kis madáreleséggel. :)

A beteges viszonyt hogy érted? A történetben nem dolgoztam ki eléggé Samu és Pegazus kapcsolatát, és ez alapján nem volt hihető, hogy Samu a végén Pegazushoz is beszél, vagy egyszerűen csak zavaró, hogy Samu ennyire ragaszkodott Pegazushoz?

"Már ígyis beszélek emberekkel, mondom." - Itt most jól elbizonytalanítottál. :) Mert nem tudom, hogy "ígyis"-t, vagy "így is"-t kellene-e írni ebben a mondatban. Én még mindig az "ígyis" felé hajlok, mert szerintem nem azt mondja Samu, hogy "Így is (mondjuk csúnyán) beszélek az emberekkel, meg úgy is (mondjuk kedvesen)", tehát különböző módokon, hanem hogy már "ígyis" beszélek emberekkel. Vagy szerinted "így is" lenne a helyesebb?

Köszönöm az észrevételeidet! :)

sze, 2015-07-29 18:45 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

"Samu tényleg rajongott Pegazusért, de ez szerintem még nem zárja ki azt, hogy más is etesse. " - Azért egy állatnak megvan az etetési "protokollja". Az nem úgy van, hogy amikor eszünkbe jut, mindig megetetjük. Ráadásul egy madár etetéséhez nem kell kinyitni a kalitkát! Az etető- és itató edény kívülről tölthető.

"A beteges viszonyt hogy érted?" - Úgy, hogy egy állatorvosira bejutott - tehát intelligens - srác nem valószínű, hogy az évekkel korábban elhunyt papagájához beszél. Egyszerűen hiteltelen a motiváció. Sokkal hihetőbb lenne, ha például a gyűlölt ellenséghez "beszélne".

" Én még mindig az "ígyis" felé hajlok, mert szerintem nem azt mondja Samu, hogy "Így is (mondjuk csúnyán) beszélek az emberekkel, meg úgy is (mondjuk kedvesen)"" - Itt az "így is" nem azt jelenti, hogy milyen módon hanem hogy már most is.
Nincs olyan szó, hogy "ígyis".

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

cs, 2015-07-30 18:16 Kyle

"Az nem úgy van, hogy amikor eszünkbe jut, mindig megetetjük." - Ez tényleg nem így van, de az már előfordulhat, hogy napközben beraknak a madaraknak egy kis "csemegét", almadarabkákat, főtt répát, tojást. És ehhez akár ki is kell nyitni a kalitkaajtót. De ezt nem azért írom le, hogy vitatkozzak, mert abban abszolút igazad van, hogy rosszul írtam meg ezt a részt.

"egy állatorvosira bejutott - tehát intelligens - srác nem valószínű, hogy az évekkel korábban elhunyt papagájához beszél. Egyszerűen hiteltelen a motiváció. Sokkal hihetőbb lenne, ha például a gyűlölt ellenséghez "beszélne"." - Ez valóban nem valószínű, de Samu ilyen. Ha úgy jön át, hogy Samunál is hiteltelen, akkor az az én hibám.

Szerintem van "ígyis", de nem kizárt, hogy rosszul tudom. :D

És tényleg köszönöm, hogy segítesz az észrevételeiddel! :)

cs, 2015-07-30 18:25 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

"Szerintem van "ígyis", de nem kizárt, hogy rosszul tudom." - Én egyetlen példát sem találtam a használatára.
Az MTA oldal:
http://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/suggest#
Írd be az "ígyis"-t!

"És tényleg köszönöm, hogy segítesz az észrevételeiddel!" - Nincs mit. Erről szól az oldal. :-)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2015-07-31 17:04 Kyle

Igazad van, nincs olyan szó, hogy "ígyis", javítottam! :)

p, 2015-07-31 17:45 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Látod, erre is jó az oldal. én sem voltam biztos benne, nekem is utána kellett nézni - most már biztos nem felejtem el.
:-)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2015-07-31 18:02 Ovidius

Ovidius képe

Szerintem "így is" lehet mondani... :DDD

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2015-07-28 09:58 Para Celsus

Para Celsus képe
5

Na, ezt jól odapakoltad. Az eddigi legjobb, legkiforrottabb írásod, mára levetkőzted a horror-novelláidra jellemző gusztustalankodást és a legutóbbi művednél jelentkező "minden-áron-különleges-szavakat-használok" is a múlté.
Szerintem a tehetség az, amikor valaki gyorsabban fejlődik, mint ahogy tanul. Tudom, tudom, a tehetség nem létezik, szorgalmas gyakorlással bármi elérhető, és a többi... de ha nem vigyázol, a saját elméleted cáfolataként végzed :D Aztán ciki lesz úgy tagadni a tehetséget, hogy neked is van belőle :D

Kezd kialakulni a stílusod, én - szubjektív vélemény - nem szabdalnám tőmondatokra a drámai részeket sem. Működik az így is, nem csak egyféle módon lehet drámai hatást elérni. Ja, néhol olyan érzésem volt, hogy Kelvin brothát olvasom - ha nem vigyázol, egy éjjel majd elmegy érted, elrabol, és magával cipel részegeskedni :D

Azé' ne hidd, hogy megúszod.

"Feri visszavonul a számból" - ööö... félreérthető.
"Igen, a vérem fémes ízű" - nem tudom, szükséges-e az efféle nyomatékosítás, vagy elég lenne csupán az "A vérem fémes ízű"
"Elejti a tolltartóját, a tollai kiszóródnak, az egyik a lábamhoz gurul. Lehajolok és felveszem, majd odanyújtom neki. Ő megköszöni, elveszi tőlem a tollat, visszacsúsztatja a többi mellé a tolltartóba" - itt talán sok a toll, az utolsót akár el is hagyhatod szerintem.

A vége kicsit rózsaszín, de annyi baj legyen :D

Ja, és mostantól ez a mérce, ezt a szintet kell újból és újból megugornod. Nem lesz könnyű, de hajrá!


"The Rainmakeeeer!"

k, 2015-07-28 11:17 Kyle

Váó, köszönöm! :)

"Szerintem a tehetség az, amikor valaki gyorsabban fejlődik, mint ahogy tanul. Tudom, tudom, a tehetség nem létezik, szorgalmas gyakorlással bármi elérhető, és a többi... de ha nem vigyázol, a saját elméleted cáfolataként végzed :D Aztán ciki lesz úgy tagadni a tehetséget, hogy neked is van belőle :D" - Hát, erre nem tudok mit mondani. :D Ha sikerül még írnom jó pár olyan novellát, ami hasonlóan tetszik a karcosoknak, akkor majd visszatérünk erre. :P Mert az is simán benne van, hogy csak mázlim volt most.

"néhol olyan érzésem volt, hogy Kelvin brothát olvasom" - Ez megtiszteltetés! :) Bár az előbb olvastam el tőle az Udvart meg az Angyalkát, aztán gondoltam is magamban, hogy nyugi van a bugyiban.

A hibákat meg köszönöm, javítom is. "Igen, a vérem fémes ízű" - Ezt azért írtam így, mert mindig mindenhol leírják, hogy a vér fémes ízű, és icipici kiutalásnak szántam, de ezek szerint nem jött össze. :D A végét meg szándékosan akartam pozitívnak, hogy olyan is legyen néha. :)

Igyekszem majd folyamatosan növelni a szintet, köszönöm a hozzászólást! :)

k, 2015-07-28 11:37 Gitáros

Gitáros képe
5

Nincs mese, ez öt csillag, hezitálás nélkül.
Van, amikor nem kell magyarázkodni, indokolni, mindenféle nyakatekert elméleteket felállítani, csak átadni magunkat az élménynek, az olvasás élményének, és meghatódni, elgondolkodni, megérintve lenni, és hagyni, hogy dolgozzon bennünk tovább a történet, még akkor is, amikor már régen befejeztük az olvasását.
Ez a novella ilyen.
Köszi az élményt.:)

Miki

k, 2015-07-28 17:46 Kyle

Köszönöm az olvasást, örülök, ha tetszett! :)

p, 2015-08-07 08:55 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

A nevem: Pyrrhusz.
Hiányérzetem van.
A történet akkor lett volna még hatásosabb, ha a végén Anita menne oda (a külsőre megváltozott)Samuhoz.
Szépen megírtad, olyan volt, mint bármelyik Mayweather bokszmeccs: magas színvonalú, de semmi villongás.:-)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2015-08-07 19:40 Kyle

Először is, köszönöm az olvasást és a hozzászólást! :)

Gondoltam rá, hogy a végén is Anita legyen, de végül gyorsan elvetettem az ötletet. Nekem az már túlságosan mesterkéltnek tűnt volna.

Hiába "írtam meg szépen", az semmit nem ér, ha nem volt benne "villongás". :) Sajnálom.

szo, 2015-08-08 06:38 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Elképzelhető, hogy igazad van, de mondjuk Anita is hajtott volna Samura, de ő kikosarazta volna, vagy esetleg az aki az elején péppé verte később valamilyen formában Samu segítségére szorult volna, vagy ilyesmi.
Félre ne érts, nem rossz, amit írtál, sőt!
Az ökölvívó hasonlatomnál maradva, gond nélkül lehoztál egy címmeccset. :-)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

szo, 2015-08-08 13:15 Kyle

Hát, lehet, úgy jobban működött volna, nem tudom. :) Én direkt nem akartam sem Ferit, sem Anitát megemlíteni a végén, mert az volt az érzésem, hogy amúgy is sokszor így szokták befejezni az ilyen sztorikat. Szóval ezért lett olyan, amilyen. :D

sze, 2015-10-28 21:58 kerecsen31

5

Hát apám, le a kalappal! Ez öt csillag. Egy szépséghibát említenék meg csak... már vártam hogy mikor töri be Feri pofáját a srác, sajnos így kicsit élet szaga volt. Én jobban örültem volna egy Rocky-sabb befejezésnek.
Lehet hogy túl sok amcsi filmet néztem.
Mindenesetre kiváló leírás!

cs, 2015-10-29 12:38 Kyle

Örülök, hogy tetszett! :) Feri pofáját nem Samu törte be. ;) Direkt nem akartam "klasszikusan" befejezni, mert úgy (ahogy mondtad) már kevésbé lett volna életszerű szerintem.

Köszönöm, hogy elolvastad!