Minden jót!

-Jó napot kívánok! Ugye Ön a város legjobb asztalosa? Egy ismerősöm, az Ön címét adta meg nekem.
- Nem, én nem vagyok asztalos. Katalizátor vagyok.
- Az meg milyen hivatás? Még sosem hallottam róla.
- Az a munkám,hogy folyamatokat indítok el emberekben. Aki velem találkozik,hamarosan megtalálja a helyét a világban. A munkanélküli munkát talál, az iszákos leszokik a piáról, az egyedülálló megtalálja a párját vagy visszatalál egykori szerelméhez, a nincstelen meggazdagszik általam.
- De hogy? Mit tesz ezen ügyek érdekében?
- Semmit.Csak véletlenül összefutok ezekkel az emberekkel, jól elbeszélgetünk, és aztán mindez megtörténik velük.Én is csak teljesen véletlenül jöttem rá, hogy tulajdonképpen katalizátor vagyok, sok-sok év után.
- Ah,értem.Tudja, én meg szerencsejátékos vagyok.Egyszerűen képtelen vagyok leállni vele. És amióta az asszony kidobott, még intenzívebben csinálom. Azt hiszem, lassan be fogok kattanni.
- Jó, akkor most köszönjön el tőlem vagy ha gondolja, időzzön még el itt egy kicsit, érezze jól magát a társaságomban, aztán térjen vissza oda, ahonnan jött. Biztos vagyok benne, hogy innentől megváltozik az élete.
- Oh, rendben, köszönöm. És mondja, élvezi a hivatását,ezt a katalizátorságot?
- Nem, nem élvezem. Ha már itt tartunk,szívesebben lennék traktoros vagy valami egészen más.
- Akkor miért nem vált szakmát, ha ez nem teszi boldoggá?
- Mert tudja, én katalizátornak születtem.
- Áh,ez olyan,mint a született gyilkos....
- Valami olyasmi. Kicsit azért jobb,mert az emberek a helyükre kerülnek általam és igazából ezért nem is kell sokat tennem.
- Akkor ez azért megnyugtató érzés Önnek,hogy miután a sors összehozza ezekkel a személyekkel, mindegyikük élete jobbra fordul, nem?
-Egyfelől jó, hogyne lenne az. Másfelől mégsem teljesen, hiszen ezek az emberek közel kerülnek hozzám, de miután sikerült a folyamatokat elindítanom bennük, már sosem látom őket újra. Örökre elfelejtenek.
- De akkor honnan tudja meg, hogy az életük jobbra fordult?
- A hírekből, a szomszédoktól, s egy-egy üzenetből, amit a címemre küldenek, de ez utóbbi kevésbé jellemző. Kevesen tudatják velem, hogy jóra fordult az életük, de már beletörődtem, hogy ez egy ilyen hálátlan szakma.
- Értem. Ha tényleg változás áll be nálam, biztosíthatom afelől, hogy írni fogok. Még egy kérdést feltennék azért, mielőtt elbúcsúzom.
- Kérdezzen csak!
- Még nem találkozott egy másik katalizátorral? Talán ha összefutna egyel, segítene Önön is és lehetne pl. traktoros vagy amit akar.
- Találkoztam már, de,ez a szakmán belül, tudja, összeférhetetlenség. Két katalizátor nem is tud mit kezdeni egymással. Ez az igazság.
- Hát jó, akkor én most elköszönök.Tartozom valamivel?
- Nem,semmivel. S mivel valószínűleg nem találkozunk többet újra, kívánom Önnek a legjobbakat!
- Köszönöm. Isten Önnel!
- Minden jót!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-02-23 18:28 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ez aranyos. Kapsz egy félszeg mosolyt: :)

Mellé kapsz két kiló szóközt. Sajnos láthatatlanok, de fontosak, és neked a fentiek alapján igen fogyatkozóban van a készleted. Ne félj, nálam van (a semmiből hatalmas tartalékokkal rendelkezem), szóval használd egszséggel! Ha legközelebb úgy ítéled, megcsappantak a készleteid, csak szólj, bármikor küldök még.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2018-02-23 21:15 polgarveronika

polgarveronika képe

A történet kedves.
Én lezárnám ezzel: "Még nem találkozott egy másik katalizátorral? Talán ha összefutna egyel, segítene Önön is és lehetne pl. traktoros vagy amit akar."

de pl vs például
gondolatjel vs kötőjel

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-02-24 16:29 Bjursta

Bjursta képe

Hát, szerintem ez egy olyan közép egyperces - azért vagyok bátor ezt igy véleményezni, mert magam is gyakorlom - szóval eléggé az elején eldobod az összes adut amid van, onnan már csak kicsit körbejárnak. A pasi asztalost keres, majd a harmadik mondatban kiböki, hogy szerencsejátékos. És hopp meg van katalizátorodva. És akkor egyből minden tök jó lesz. A katalizátor, ahogy emlékszem, kémiai folyamatokat segitő anyag, maga nem reagál, csak segiti a reakciót, amihez mondjuk két dolog kell, oxigen meg salétrom, mondjuk. Szóval ez a valaki inkább a balsors nem? Vagy a csodatévő mirákulum. Beleavatkozik. A csodatévőn, amúgy soha nem segit senki, neki mindig fájhat a foga, úgy marad, ez a sorsa, és ez az ára, hogy csodat tehet :) ( tényleg nem vagyok egy helyesirás bajnok, de a szóköz az hiányzik nekem is )

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-02-25 09:18 Roah

Roah képe

https://www.youtube.com/watch?v=rig1w7T6ATU

Felszínesnek találom - ez igazi szó és mondatszűkület? Valós hiány? Furcsa.

"Ugye Ön a város legjobb asztalosa? Egy ismerősöm, az Ön címét adta meg nekem."

Nem érzem indokoltnak a nagybetű használatát.

Ezt írtam egyszer hozzászólásomba az egyik íráshoz, nem is olyan régen:

"Isten, ima, mantra és ige, varázslatok; szürkéből színes, gyengéből erős, gyávából bátor, boldogtalanból boldog, utolsóból első, múltból jelen - itt vagyok. ;)"

(Szükség esetén hozom a linket; az írásét és a hozzászólásét is.)

Nem tudom, hogy a történetnek feladata-e, vagy csak a tapasztalat beszél belőlem; olvasói és egyéb is. Szerintem Istenen kívül senki sem képes semmibe beavatkozni, ez kizárólag az Ő kiváltsága. Szerintem a katalizátor nem katalizátor, csak egy egyszerű közvetítő talán, semmi több.
Kívülálló, akin keresztül még nem történt ilyesmi, képzelheti, hogy csodát tesz, de valójában nem tesz semmiféle csodát, nem ő teszi ezt, szerintem nincs hatalmában, nem áll hatalmában beleavatkozni a történésekbe.
Ha valaki katalizálásra vágyik, annak Istennel kell kapcsolatban lennie, ez az igazság. Isten minden teremtményébe van egy 'adóvevő', na még egyszer: Mindenkiben, Minden egyes teremtményben, az összes univerzumban, mindenütt, amihez Istennek csak köze van. Szabad akaratnál fogva, előfizetés, kábelek, drónok és műhold nélkül lehet Vele kapcsolatba lépni, a lehetőség Mindenki számára adott. Minél erősebb ez a kapcsolat Vele, annál nagyobb az esélye arra, hogy katalizátorrá váljék, ugyanis a katalizálás metódusa is Ő.
Mi ennek a legékesebb bizonyítéka? Mi az, ami az Ő beavatkozását bizonyítja? Amit minden valódi katalizátor ismer?
Na micsoda?
Az időzítés. Az az egyetlen dolog, amit nem lehet semmivel sem magyarázni, nincs az a fizikus, nincs az a matematikai képlet, nincs semmi a racionális, vagy materiális válaszok között arra, hogy miért pont ott, miért pont akkor (!), és miért pont a katalizált személlyel kerülsz egy metrószerelvénybe, például, sőt, még gyalogolsz is előre, noha az esetek többségében annak is örülsz, hogy befértél, betudtál szállni, csak tolongasz, mész egy peronnal előrébb, és pont belebotlasz az illetőbe. Vörösödés ezerrel mindkét fél részéről, hebegés és habogás, ő is csak kamillázik, te nyikkanni sem bírsz - és az ég sem mossa le rólad, hogy letöltötted magadat a metróba.
Az időzítés a katalizálás folyamatában egy olyan kérdőjel, amire csak és kizárólag Isten a felelet.
Miért pont Ő? Sok fejtörést okozott az idő kérdése a katalizálóknak, azt meg kell hagyni. Egészen addig, amíg egy napon a keleti filozófiákat kiválóan ismerők egyike rá nem világított: Isten maga az idő. Ő a jelen, a jövő és a múlt. Nesze neked fizika, nesze neked tudomány - egyébiránt ezt az irodalmat, ahonnan ez az információ is ered, bőszen olvasta Einstein, Albert Einstein is. És sok hozzá hasonló is.
Az idő kérdése, az időzítés az, ami a katalizátoroknál, legyenek ezek álmok, vagy egy találkozás, a segítségnyújtás pillanatában, vagy az odáig vezető úton csak Isten felé mutatnak. Ezért is tudja jól minden katalizátor, hogy nem az ö érdeme az, ha valakinek gellert kap az élete, és jobb irányba fordítja.

Ha valaki Isten nélkül katalizátort kiállt, de nem az, az veszélynek teszi, teheti ki magát, és másokat is - olyan dolgokkal játszik, aminek az érkezésére nincs felkészülve, és ha azt hiszi, hogy csak elvágja az ujját, akkor az van, ha nagyon téved. Nem feltétlenül az ujjáról van szó, nem az övéről, hanem másokéról. Ez egy roppant veszélyes dolog - sok ilyet láttam már. A katalizátorság nem egy hajszín, amit lemásolhatunk, nem egy felső, amit kiválasztunk egy magazinból, nem egy fülbevaló, amit leutánozhatunk valakiről, és nem egy mondat, vagy téma, amit kopizni lehet - Isten osztja szét a képességeket, az alapján, hogy milyen a kapcsolata a katalizátorral. Ha valaki nem katalizátor, de indigózik, annak ajánlom a mielőbbi katapultot a helyzetből, bőséges védelmi és megóvási célzattal, a legszívélyesebb baráti jó tanácsból, őszintén, forró szívvel, imádságok és mantrák közepette. Megértem a másolás okát - Istenhez hasonlatosság vágya, ami szintén része minden teremtménynek. Bizony. Mindenki Őt utánozná, mindenki Ő akar lenni; egy autóé, egy családé, egy házé, egy munkahelyé, reflexszerűen szinte.
Féltem azokat, akik nem tudják, mivel állnak szemben, és úgy hívják ki magukra és másokra a sorsot, hogy brutálisan otthagyhatják a fogaikat, mindet, és másokét is, fájdalmas veszteségek érhetik, és még sokkal rosszabb is. Vigyázzanak, mit másolnak. Vagy mit akarnak másolni. Igen, jönnek a katalizátorok, és segítenek, nekik is, erről szól a programjuk, de jobbnak érzem szólni, jelezni, és üzenni az írás karakterének, hogy legyen észnél, ne kísértse, mert nincs tisztában tette következményeinek súlyával és mértékével. Mások karmájának átvétele, nem megszüntetése (!) nem egy bűvésztrükk, mert megtörténik az, ha meg kell, hanem óriási tudást igényel. És erőt. El kell ugyanis bírni, viselni. Sokat, bődületesen sokat kel tanulni erről, gigantikus felelősség mások életével foglalkozni, aztán hatalmasakat karambolozni a karmájukkal, ha épp frontálisan száguld bele, mert még a katalizátor sem tudhatja, mi karmikus egy katalizált életében, és mi nem az. Segít elviselni azokat a terheket, amiket az ütközés során átvesz, és cipelhet - de nem biztos, hogy meg bír ezzel birkózni. Igen-igen, a katalizátorok elkapják az ilyeneket is, sok példa volt erre is, és vagy átveszik a nehezékeket, vagy segítenek vinni, de ha csak lehet, figyelmeztetnek. Kötelességből. Mert őszintén féltik a karaktert.
Vannak katalizátorok, akik így születnek (noha egy másik téma lenne, de egy utaló mondatot teszek rá), előző létükből hozzák, a képességet előző élet, életeik alapján kapják, még a fokát, a mértékét is, az adottság karmikus. Vannak, akik elkezdik gyakorolni a jelen létükben hittel, és más Istennel kapcsolatos feladattal, szolgálattal a katalizálódási folyamatot. Egy élet szerintem kevés ahhoz, hogy a katalizátorság felelősségét bevállalja, hogy felmérje, mit tesz, kivel teszi - nem a katalizátor dönt, hogy hova kerül és kin segít, nem válogat, nem választ. Az időzítés, ugye, az időzítés, a hol-mikor-kicsoda-kik és a többi, mind Istené. És ott van a karma-törvénye is, azoknak a visszaható eseményeknek láncolata, amiknek meg kell történnie és meg is fognak történni.
Az szintén egy külön téma lenne, hogy hova is fejlődhet valaki képességekből Isten közelében. Talán lesz egy másik írásod, és abban kitérsz ezekre is.

Adottságok, melyek Istentől származnak, olyanok, mint a víztiszta látásmód, át-látás, belelátás, beleérzés, rá-érzés, lehetőségek megvilágítása, részletesen akár, és még sorolhatnám tovább; de csodatétel nincs. Csak az hiszi ezt, akinek nincsen ebben gyakorlata. Életerő, életenergia - ez mind-mind Isteni adomány, ezt érezhetik mások, ezt az erőt, az Övét, ettől nyílnak meg, ettől bíznak, ettől hisznek, 'kisugárzás', mondják. Őt érzik. De ez nem a katalizátor érdeme, szerintem nagyon nem. Szerintem ez a Szent Isten Hit ereje, egy ősi, örök és elpusztíthatatlan erőé, amit ösztönösen éreznek benne/rajta. Hány érzékelést ismerünk? Van néhány. Ugye? Látás, hallás, szaglás, satöbbi. Namármost: vannak érzékelések, észlelések, amikhez nincs szükség fülre, szemre, orra, mégis úgy lehet jelen két vagy több ember között, mint egy parfümnek az illata.

Sokat meditáltam azon, mi a katalizátorság célja. Pedig a válasz ott van a szem előtt: Isten. Ha valaki hisz a katalizátorban, Istenben hisz, csak nem is biztos, hogy tud róla. Van, akinek van hite, van, akinek nincsen. Sok olyat ismerek, aki nem is tudta, mekkora hite van - a hit, akár Isten jeladója, ott van mindenkiben, csak rá van rakódva egy csomó olyan dolog, ami elnyomta, ránehezedett, megszüntetve, vagy eltemetve minden ősi kapcsolatát Istennel. A katalizátorok levésnek, leszednek, lefejtenek, lefejthetik ezt a hordalékot, és akár saját magukon is segíthetnek később a katalizáltak.
Istent elfelejtette a világ. Kínos lett. Őrültnek és bigott vallási fanatiknak tartják, megszállottnak, tudománytalannak, ezotériának, szentimentálisnak, keresik a hátsó szándékot, az okot, ha valaki Felé fordul, ha valaki minden létező eszközzel próbálja a népet Istenhez fordítani. Pedig milyen a lét Nélküle? Hm? Milyen? Mindenért Őt teszik felelőssé, ami rossz, Szent Nevével visszaélnek, aztán ha nem segít, azért is Ő a hibás. Az egyik legjobb barátnőm mondta egyszer, aki szintén katalizátor: "Minden ami rossz, emberi. Minden, ami negatív, csak emberi, az ember termelte ki." Sajnos. Ezt teszi az Isten nélküli lét. Ezt teszi a távolság Tőle, ez az oka sokak boldogtalanságának, a hiánynak, amitől szenvednek és a katalizátorok magukkal hordják, és viszik-viszik, mindenhova, úgy tartozik ez hozzájuk, mint a karjuk, a lábuk, fejük - összenőttek. Van egy tök jó novella. Olvastad Ted Chiang/ A Pokol, mint Isten hiánya című történetét? Ismered? Az egyik legkiválóbb megközelítést mutatja be, sci-fiben (!), amit valaha olvastam; a műfaj egy olyan arcát ábrázolta zseniálisan a szerző, amit soha sem láttam még senkitől korábban. Ha még nem volt meg a novella, bátran ajánlom - sok jó történet van a kötetben, igazi szóközökkel, meg minden, szóval mindenképp' jó befektetés, szerintem.
A katalizátorok kis hétköznapi, egyszerű lények, arctalanul vonulnak a világ egyik végéből a másikba, a civilek között, a civilek között, akikről valahogy örökké megfeledkeznek. Talán nekik szánta őket Isten. Mert aki a katalizátorokban hisz, azoknak Istenben van valójában hite.

Hogy szendvednek-e a katalizátorok? Igen, akkor, ha nem tudnak segíteni másokon, akkor szoktak. Mert perverz módon az a lételemük, hogy másokat boldognak lássanak, érezzenek, nem tehetnek róla, egyszerűen ilyennek tervezte őket Isten. És ők ezt szeretik. Meg sem várják a változást, már tovább is állnak a következőhöz, és az azutánihoz és azutánihoz, sosincs vége, csak adják tovább és még tovább azt a bizonyos ősi energiát, ami jobbá teszi, teheti mások életének minőségét.
Túltolt empatikus képességeik az adomány nagy részét kiteszi - előfordul, hogy a változás önnön magukkal történik meg, ugyanis nem tudnak mást tenni, mint átveszik a bút, a bánatot, betegséget, magukba teszik mindet - és még ez sem csoda, legalábbis nem az övéké. Istené ez is. Akitől olyan életerőt kaptak, hogy boldogulnak ezekkel, ők letudják győzni, fel tudják dolgozni, és ha bennük is marad, vagy viselik nyomát ezeknek az átvételeknek, akkor sem csüggednek soha, mert? Mert az életerő ajándéka bennük van. De legyen, menjenek rá - ha egy alkalommal vége lenne ennek a körforgásnak, akkor sem bánkódnak, hisz' jól tudják, hány és hány alkalommal maradtak már állva, és még élvezték is, egyszerűen így vannak összerakva.

Sok katalizátort ismerek. Egyet nagyon közelről...
Soha sem tartotta még egyikük sem hálátlan szakmának azt, még csak szakmának sem, ha másokon segíthetett. Sőt. Ha segített, attól csak még erősebb és erősebb lett, óriásira nőtt az energiája, már-már kezelhetetlennek; egészen addig, míg egy hadseregre való bajbajutottra rá nem zúdíthatta majd' mindet.
Így működnek.

"- Mi az a csoda (...)?
- Isten cselekedete.
- És mi Isten cselekedete?
- Amikor Isten lehetővé teszi a lehetetlent."

(Ponyvaregény)

Isten hozott a Karcolaton!

https://www.youtube.com/watch?v=LKaXY4IdZ40

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."