Melódia

Diana az ajtó előtt állt, melynek kulcsát a kezében szorongatta - apró rézkulcsot, amin sok apró díszítés volt látható. A lány a homlokát ráncolva tépelődött, hogy kinyissa e a régóta zárt ajtót, aminek a kulcsát csak nehezen találta meg a nagynénje szobájában.
A nagynénje nem szerette volna, ha az unokahúga belép a számára szent helynek tartott szobába, mert elmondása szerint az tele volt "dolgokkal"... azt persze, hogy milyen dolgokkal, nem mondta...
És mégis, Dianá-nak most az volt a terve, hogy felnyitja a régóta árván maradt helyiség ajtaját. Közelebb lépett hozzá, és a kulcsot a kulcslyukba illesztette. Katt... Miközben elfordította, és elhangzott az első kattanás, azon gondolkozott, mi lapulhat oda bezárva? Még egy katt... az nyílászáró nyikorogva adta meg magát, ahogyan a lány enyhén meglökte.
Még szerencse, hogy a nagynéném elment bevásárolni,- gondolta -így most egyedül lehetek egy ideig...
Az ajtó kitárult, és a kislány nem talált mást bent, amin meglepődhetett volna, csak egy hangszert, és még pár tárgyat. A szoba falai mentén mennyezetig érő polcok álltak, a polcsorok sűrűn teletömve kottákkal. Középen pedig egy hatalmas, fekete versenyzongora foglalt helyet. Mellette egy szék állt, félig betolva. A kottatartón egy Mozart darab kottája feküdt. Mindent elborított a vastag por.
Diana közelebb lépett a hangszerhez, és ujját végighúzta annak fedelén. Sok por és kosz gyűlt a kezére, ujjai nyomán azonban előbukkant a csillogó, fekete, lakkozott fa. Nagy levegőt vett, és lefújta a porréteget a székről, és beleült, kezét a billentyűkre fektette.
Még egy erőteljes fújás, és a kottáról elszállt a por - a sejtelmes fény megvilágította őket, és azok aprócska aranyszemcsékként keringtek a levegőben. Most már olvasható volt a dallam. Diana játszani kezdett.
Az öreg, poros zongorából földöntúli melódia hangjai szálltak fel, onnan, a kicsiny, poros padlásszobából.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-06-15 12:15 Kelvin

Kelvin képe

Értem. Tehát a nagynéni valamiért titkolja az unokahúga elől, hogy van egy rohadt drága hangszer a padláson, amin a zeneileg egyébként is művelt kislány tud játszani, de annyira azért nem félti a titkát, hogy rendesen eldugja a kulcsot.
Tudom, hogy mit szerettél volna írni, de az ilyeneket inkább pihentesd pár hétig, aztán vagy írd át, és adj neki valami értelmet, vagy hagyd meg magadnak.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2017-06-15 15:07 Sednol

Sednol képe

Szia!

Még nem jártam feléd, de most bepótolom.

Kevered a jelenidejű és múltidejű mesélést.

„És mégis, Dianá-nak most az volt a terve, hogy felnyitja a régóta árván maradt helyiség ajtaját. Közelebb lépett hozzá…”

Rengeteg szóismétlésed van. Csupán az első bekezdésben háromszor szerepel a kulcs, és ebből kettő az első mondatban.

„mert elmondása szerint az tele volt "dolgokkal"... azt persze, hogy milyen dolgokkal, nem mondta...” Azt persze, hogy milyenekkel… Így például egyből kiesik egy szóismétlés. Próbáld a mondanivalót az adott tárgykör köré csoportosítani, és akkor elég egyszer megnevezni. Néha elkerülhetetlen, de ebben az esetben nem erről van szó.

„Még egy erőteljes fújás, és a kottáról elszállt a por…” Aztán még rá lehetne menni a pontos fogalmazásra, mert ha lefújsz valamit, arról leszáll a por, de kicsit később vissza is telepszik, tehát ildomosabb volna a felszáll szót használni.

„Diana közelebb lépett a hangszerhez, és ujját végighúzta annak fedelén. Sok por és kosz gyűlt a kezére, ujjai nyomán…” egy ujj nem az egész kéz. Próbáld meg úgy végigolvasni, hogy az ujjai nyomán helyére érintése nyomán kerül. Ugyan azt jelenti, de nincs szóismétlés.

Sajnos nincs mondatod, amit ne lehetne átfogalmazni, de kellő munkával és kitartással megoldható.

Ha ilyen rövid írásokban gondolkodsz, akkor érdemes pár dolgot szem előtt tartani. Az ilyen terjedelmű írások megkövetelik a precíz, feszes fogalmazást. Aztán azt is érdemes eldönteni, hogy egy hangulatot, képet vagy valami mélyebb mondanivalót szeretnél megjeleníteni. Az sem gond, ha mind a hármat egyszerre, de az rengeteg munkát, odafigyelést igényel.

A hangulata tetszett, csendesnek, megnyugtatónak találtam.

p, 2017-06-16 14:43 Lány a nyeregben

Nagyon szépen köszönöm... megpróbálom javítani a hibákat, és jobban odafigyelni... láttam, hogy az oldalon vannak feladatok, amik segítenek fejlődni. Érdemes lenne tehát ezeket megírni?

p, 2017-06-16 19:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Feladatok? Hmm... a scriptóriumokra gondolsz? Nem, nem igazán jó ötlet, mert nincs már meg mögöttük az a "bázis", ami értékelte, javította a beküldéseket, így az iránymutatást sem kaphatod meg. Kreatív feladatot meg saját magad is ki tudsz találni, szóval más ötleteit megírni nagyjából ugyanannyira hasznos. Ez nem ellenjavaslat, ha neked tetszenek azok a feladatok, nyugodtan próbáld ki őket, de ugyanazt a segítséget nem tudod így megkapni, amit azok kaptak, akik annak idején próbálkoztak velük. A neten emellett rengeteg más írókörös feladat van még (pár Deltás tábori feladatsor is még kering valahol, talán a Boncnok archív maradékán fent van?), a többség sokat segít, mert rákényszerít, hogy kilépj a komfortzónádból, más szemszögből nézz az írásra. Így esetleg megtalálhatod, miben vagy erősebb, min érdemes fejleszteni stb.

Másrészt a hozzászólások között van rengeteg feladat, általában "személyre szabva" - én ezekben inkább hiszek, ha egyéni gyakorlásról van szó. (Egy scriptórumi csoport más, ott a csoporttagok közti véleményezés, egymástól tanulás is szerepet kap.) Szerintem neked ez valamivel hasznosabb lenne ebben az esetben, mivel a végeredmény az olvasó számára (is) élvezetesebb. Mivel nem "kötelező alapon" kapod a visszajelzéseket, hanem az olvasóktól, ez lényeges szempont. Speciel nem tudom, mikor és ki kapott már ilyen feladatokat, de Sednol is adott, erre emlékszem, meg én is. Az egyik kedvencem az "írj egy sarokba állított vázáról".
Na, ilyet neked senki ne javasoljon, mert te örömmel és élvezettel írnál oldalakat róla, és semmivel nem lennél előrébb. Nálad inkább az akció és a párbeszédek hiányoznak, semmint a leírás. Látszik, hogy próbálsz kilépni a paneljeidből, eddig E/1.-es elbeszélés itt E/3., nevet adsz a karakternek, ismerősebb vizekre evezel, hogy reálisabb maradj. Ez jó. Mellette viszont azt mondtad Kentaurnak, hogy az írás számodra csak hobbi, és ezen a szinten is szeretnéd tartani.

Először tehát azt kell tisztáznod magadban, mit akarsz kezdeni az írással. Totál rendben van, ha csak írsz, mert jól esik. (Igen, épp zuhog. Bocs, rossz szóvicc.) Az is, hogy ezt a Karcolaton szeretnéd publikálni. (Ez úton is köszi!) Valóban, mi amolyan kukacoskodó műhelyszerű képződmény vagyunk, tehát itt még az egyszeri olvasónak is komoly elvárásai vannak, cserébe általában tudunk segíteni, elmagyarázzuk, mik ezek az elvárások, és hogyan tudnád jobban kielégíteni őket. Ez nagy előny a sima "feltöltögetős" oldalakhoz képest, ahol az olvasó többség nem feltétlenül tudja megfogalmazni, mi tetszett vagy nem tetszett neki, csak az összbenyomásról tudosít. Szóval ami itt "egynek elmegy, mert...", az máshol lehet, hogy ötven "imádlak, max csillag" véleményt ér - egósimogatásnak azok az oldalak jobbak. És azokra is szükség van, mert néha kell a pozitív visszajelzés.
Na, nem ez a lényeg. Lődd be, mik a terveid. Csak netes publikálás, az írás hobbi. Netes publikálás, preferáltan a Karcolat egyértelmű tetszésének elnyerésével. Tulajdonképpen publikálni sem kell, elég a fiók. Elsősorban netes publikálás, de nem haragszol, ha nyomtatásba kerül a műved. Ide nekem az oroszlánt is, két év múlva a Könyvhéten akarom dedikálni a legújabb regényemet. Szóval válassz valami tetszetős célt. (Az utolsóban nem feltétlenül tudunk segíteni, mert nem vagyunk kiadó, de az úton azért elindíthatunk.) Ahhoz mérd magad: ha csak hobbi a fióknak, talán a Karcolat ne a te tereped. Ha komolyabb hobbi, mások is olvassák, el kell hagynod a biztonságos talajt, és az elsőre bizony pocsék lesz.
Minimálisan, de eddig is kísérleteztél: volt olyan feltöltésed, amit annyira nem bírtál, hogy inkább tiszta lappal újrakezdted az egészet. (Most vagy lebuktattalak, vagy van egy lelki ikertestvéred, akinek ugyanaz a neve, mint a tied, reflektál egymásra az emailcímetek és megegyezik a stílusotok. Speciel ez engem a legkevésbé érdekel, ez jóindulató duplikálásnak tűnik, nem azért csináltad, hogy felpontozd a saját írásaidat.) Ez becsülendő, mutatja, hogy szeretnél elérni valamit. Illetve nagyjából tisztában vagy azzal, mit tudsz működtetni az írásban, és nem igazán lépsz túl ezen a körön. Akkor most kirúgunk! :)
Valószínűsítem, hogy ezeket a témákat azért választod, mert érdekelnek, mert valahol részei az életednek, vagy szeretnéd, hogy azok legyenek. Zene, tánc, lovak, mítoszteremtés - nagyon egy körben mozognak. Mind kreatív, "szép" aspektusai az életnek. Kicsit "lányosak". Elfogadsz egy feladatot? Nem kötelező! Próbálj kilépni ebből a körből. Nézz szét, mi az, ami nem érdekel, ami nem vonz. Nem kell, hogy kifejezetten taszítson vagy undorítson, ne írj belezős horrort, mert az mégsem balerina, elég, ha csak egy kicsit más. Keresd a nem légies, nem könnyed oldalált ugyanezen tevékenységeknek. Azt, amikor nincs tehetség. Amikor görnyedt odafigyelés van, de még így sem sikerül. Amikor a vágy szárnyal, de a gyakorlat még nem elég. Ami a Balerina végén volt, pont ott, ahol abbahagytad a történetet.
Írd meg ezt minden realitásával együtt. Az összes pattanással, izzadságfolttal, hibával és pecséttel, káromkodással, félrekalapáló szívvel, negatív visszajelzéssel. Ha bátor vagy, írd meg az írással kapcsolatban! Utána ne töltsd fel, ha nem boncoltad fel magad élve, nem lesz jó, ha igen, akkor nem akarod látni, hogy ezt mások értékelik. Tényleg nem, és ha úgy érzed, tudnád kezelni a kritikát, akkor remek úton haladsz afelé, hogy örökre megutáld az írást. :) Szóval ha ezzel készen vagy, mutatok egy másik feladatot, amit már publikálásra szánhatsz.
Mint mondtam, hiányzik az akció és a párbeszéd. Erre kismillió bevett gyakorlat van, kezdve attól, hogy írj egy csak párbeszédre építő írást, odáig, hogy írj egy klasszikus akcióregény-jelenetet. Szerintem ötvözzük a kettőt, és közben lépj is ki a biztonságos körödből, de élvezze az olvasó is, meg ne legyen hosszú... ebből sajna "fiús tartalom" lesz. Én személy szerint egy krimire szavaznék, de a frászt érdekel, mi az én személyes preferenciám, olvassam a regényeimet, ha az érdekel, nem? A lényeg: írj valami hosszabbat, olyan 4-5 oldal környékét súrolót (legalább, de azért tíznél ne legyen sokkal hosszabb, bár ha nagyon belelendülsz...). A zsáner mindegy, csak azért ne válaszd a krimit, mert engem épp az érdekel. Nem az olvasó ugráltatja a szerzőt. Talán a legjobban akkor jársz, ha kerülöd a romantikus témákat, de ez csak egy halvány tipp, viszonylag kevéssé akciódúsak... Maradj úgymond hétköznapi, szóval nagyjából mai világ, reális leírások. Lehet külhoni a helyszín, talán hitelesebb a magyar, ezt nem szabja meg senki. Maradhatsz a legordenárébb filmes kliséknél, sőt, nyugodtan használd a B-filmes repertoárt a cselekményhez, az egy biztosan működő, kipróbált alap. Plusz biztosan meg lehet írni ilyen röviden is. A részletek terén hagyatkozz a fantáziádra, írj nyugodtan vázlatot, ha jól esik. A lényeg egy akciódús, párbeszédekkel tarkított történet valami kevésbé nőies hangnemben. Javaslom, hogy a főszereplő legyen férfi, és a karakterek nagyja felnőtt, nem tinédzser. E/3., lehet omnipotens narrátor, de a főszereplő szemszögét is követheted. Ez nem a különleges hópehely-kislány megmenti a világot, ez férfimunka, és nem a világ sorsa a tét. Oké, a városé/országé lehet. :D
A sztorit sem szabom meg. Mennek, lőnek, elintézik, visszaszerzik, megmentik, kiszabadítják, túszdráma, Die Hard, ellopják, Ocean's Eleven, visszalopják, kémparádé, titkosügynökök, Illuminátus, Dan Brwon... ami belefér. Vagy rejtély, misztikum, nyomoznak, gyilkosság, szürke agysejtek, titkos kormányjátszmák, hard boiled, noir, occult detective fiction (jaj, de menő az most, és jaj, de imádom...) - nem kell, hogy az izomé legyen a főszerep. De ne húzd túl, nem véletlen, hogy krimit nehéz röviden írni.
A lényeg az akció leírása és a párbeszédek. Használd bőven, sokkal dinamikusabb, mint a narráció! Plusz előtte nem árt végigolvasnod a központozásról szóló anyagokat, hogy az olvasók ne ezen piszmogjanak a történet helyett.

Könnyű lesz? Nem. Sőt, elsőre kifejezetten pocséknak fogod érezni. Megírás után hagyd két hétig, olvasd újra, javítsd, ha még mindig olvashatónak érzed, feltöltheted. Majd mi megmondjuk, hogy borzasztó, de minden első mű borzasztó, ha "feladatra" készült, akkor depláne. (Fun fact: nemrég be kellett számoljak az első komolyabb írásomról. Mindössze arra emlékszem, hogy valami távoli jövőben játszódott, és volt benne egy halál, ami csak azért maradt meg, mert a kritikákban kiemelték, hogy összecsaptam. De akkor úgy éreztem, ez életem legjobb műve. Szóval ne borzasszon el, ha végül nem találjuk olyan jónak, később te sem biztos, hogy emlékezni fogsz rá. Aztán az is lehet, hogy kiderül, ebben vagy a legjobb.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2017-06-20 09:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Ahoj!
Akad rajta csiszolnivaló - de hát azért vagyunk itt, hogy javítgassunk.
"Dianá-nak" - kötőjelet akkor használunk toldalékolásnál, ha a név végén álló magánhangzót nem ejtjük ki. Pl. Moliére-rel. A Dianában a második a-t is kimondod, így simán írhatod egybe: Dianának.

"és lefújta a porréteget a székről, és beleült, kezét a billentyűkre fektette." - a második "és" szerintem elhagyható, úgy elmarad a kissé suta ismétlődés. "és lefújta a porréteget a székről, beleült, kezét a billentyűkre fektette."

Hasonló itt is:
"Az öreg, poros zongorából földöntúli melódia hangjai szálltak fel, onnan, a kicsiny, poros padlásszobából." -ból, -ból, ez olyan furán veszi ki magát. Ha azt írod, teszem azt, hogy "a kicsiny, poros padlásszobából az öreg, poros zongora szálltak fel" (vagy röppentek az égnek, és alkottak földöntúli melódiát), formásabb lesz a mondat.

Kérdéseket vet fel a történeted - miért ilyen elzárkózó (haha) a nagynéni? Nem volt elhangolódva a zongora?


"The Rainmakeeeer!"