Közszeméremsértés

Ha valaki a mai filmek alapján akar képet alkotni a nyomozók munkájáról, nem sokra megy vele. A valóságban nincs fánk, nincs kávé, nincs lövöldözés, nincs izgalom, helyette ott a napi rutin, az unalom, a poros, szürke hétköznapok hosszú sora. Persze hébe-hóba érdekes ügyekbe is belebotlik az ember, és néha az élete is veszélybe kerülhet, de nem többször, mint mondjuk egy kifejezetten peches gépkocsivezetőé, a különleges esetek pedig nem szólnak másról, mint egy-egy apró csínyről, rosszul értelmezett jogszabályról vagy csupán néhány vakmerő vagány elbaltázott balhéjáról.

Az ügy, amit elmesélek nektek, olyan régi, hogy tán az emléke is feledésbe merült volna, ha vissza nem köszön a lakótelepi kettős gyilkosság kapcsán. Persze ne gondoljátok, hogy a kettőnek bármi köze is lett volna egymáshoz. Két eset, két világ, vagy inkább színdarab. Az egyik abszurd kabarétréfa egy vénasszony, egy gyönyörű, ám kissé szeszélyes nő és egy már éppen nem kezdő nyomozó, a másik véres tragédia, a féltékeny férj, a feleség és a szerető főszereplésével. Puszta véletlen, hogy a díszletek között mindkét ügyben akadt egy csillagászati távcső.

Ha régi híradásokat böngésztek, vagy felvételeket hallgattok, mert van, aki még teheti, szóval, ha ilyesmivel múlatjátok az időt, a régmúltból előbukkanhat egy név: Hofi Géza. Számtalan tréfát űzött belőlünk, rendőrökből, és persze az egész világból. Az őrsön gyakorta félholtra nevettük magunkat a poénjain. Volt egy visszatérő mondása: „tudja is a mama”; képzeletbeli, vagy nagyon is valós anyósára célozva ezzel. Nos, e négy szó mifelénk szállóigévé vált. Persze mi nem Gézánk anyósára gondoltunk, de nem ám! A Mama fedőnév a városi pártbizottság első titkárának a jó édesanyját takarta. Rémes egy vénasszony volt. Nem ritkán hetente kétszer-háromszor is betelefonált a rendőrségre,valami szörnyűséges bűntett okán. Ilyenkor persze nem volt mese, valakinek ki kellett mennie a helyszínre vizsgálódni. Általában a kezdőknek. Én is jártam náluk részeg huligánok randalírozása, szemérmetlen szatír feltűnése, szemtelen kissrácok pimaszkodása, és a jó ég tudja mi minden miatt. Aztán szerencsémre jöttek mások, újabb újoncok, és amikor felhangzott a folyosón a jól ismert szignál: „tudja is a Mama”, már nem én ugrottam.

Azon a verőfényes, szokatlanul tiszta délután azonban a főnök engem akart. – Nézd! – mosolygott rám kedélyesen, olyasformán, ahogyan csak egy szokatlanul nehéz, nem szeretem feladatot kiosztó főnök tud. – Ezúttal talán beletrafált a Mama. Azt mondja, valami nő a Dózsa út 6. szám alatt minden este héttől meztelenül jógázik a legfelső emeleten. Az ablakok és az erkélyajtó tárva-nyitva, mindent látni, ami odabent történik.

Egy ilyen pillanatban az ember inkább máshol szeretne lenni. Ha a vénasszonynak igaza van, ez közszeméremsértés, ami bűncselekmény, és ha véletlenül úgy áll az eset, hogy a mutatványt kiskorúak is láthatják, akkor még börtön is lehet a vége. Márpedig – ezt még az akkor egész közeli gyermekkorom emlékeire alapozva bizton állíthattam – ha a telepi suhancok közül bárki kiszagolta a látványosságot, minden egyes nap háromnegyed hétkor minden tizenhárom és tizennyolc év körüli srác elfoglalja a maga megfigyelőpontján és feszült várakozással lesi azt a bizonyos ablakot.

Aznap háromnegyed hétkor szépen elsétáltam a megadott címre. A ház körül nem láttam senkit. A kölykök már biztos lesben állnak – gondoltam, miközben felfelé baktattam a lépcsőházban. A csengetésemre meglepően csinos fiatal nő nyitott ajtót. Bemutatkoztam, megmutattam az igazolványomat, majd megkérdeztem tőle, mi a helyzet a hétórai attrakcióval. Szegény nő olyan halovány lett, mint a fátyolfelhő mögött rejtező Holdanyánk. Készséggel elismerte, hogy bizony mindennap meztelenül tormázik a nyitott ablak mellett, de egészen eddig abban a hiszemben tette, hogy nem láthatja senki. Be is invitált, kivezetett az erkélyre. – Most mondja meg – mutatott körbe –, maga szerint honnan lehet idelátni?

Meresztgettem a szemem jobbra is, balra is, de okosabb nem lettem tőle. Úgy tűnt, a fiatalasszonynak igaza van. Közel s távol egyetlen olyan pont sem volt, ahonnan be lehetett volna lesni a domboldalon emelkedő ház legfelső emeleti lakásaiba. Elköszöntem hát az asszonykától, és elindultam a Mama lakása felé. Ahhoz, hogy tisztázhassam az ügyet, meg kellett kérdeznem, honnan is lehet látni az este héttől kezdődő műsort.

Tudta is a Mama!

Kérdésemre válaszul felvezetett a bérházuk padlására, onnan egy létra segítségével felmásztunk a kakasülőre, ahol három hosszabb pallón egy karosszék állt. Ha az ember leült e székbe, felhúzta a vénasszony által megjelölt cserepeket, már csak egy csillagászati távcsőre volt szüksége ahhoz, hogy láthassa, mi is történik a szemközti bérház legfelső emeleti lakásaiban, és így aztán „meg is valósulhatott” a közszeméremsértés.

No? – nézett rám sokat mondón a vénasszony. – Most már maga is láthatja!
Sajnos nem – feleltem kényszeredetten. – Ma délután meglátogattam a hölgyet, és megkértem, hogy ha legközelebb tornászik, húzza be a függönyöket. Megtette.

Amint felálltam a helyemről, a Mama odaugrott, és belenézett a távcsőbe – Csakugyan – állapította meg nagy sokára. – És a büntetés? – Nézett rám várakozón.

Mit tehettem volna erre? Vettem egy mély lélegzetet, majd a saját bátorságomon mosolyogva jegyeztem meg: Nos, asszonyom, ezúttal ettől még eltekinthetek, ám a jövőre nézve azt tanácsolom, inkább a csillagokat vizsgálja azzal a távcsővel.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2014-04-13 14:21 Sren

Sren képe

Először csak azt gondoltam: nocsak, ez egy egészen jó krimi-félének ígérkezik. Aztán jöttél a szürke árnyalataival, és kapásból lelombozódtam (sokan, túl sokan reagálnának így, biztosra veszem)…
Aztán jöttél Hofival, és el is találtad az egyik gyengémet. Csak mifelénk így ment a szlogenné vált beszólás: „Anyósom, az tudja, nefíd’!” :D Meg: „Mama! Ha ébren van, ne álmodjon! Nem ölég a reumája, Mama?! Ez a hírek, nem a kívánságműsor, Mama!” :D
Voltak-vannak egyéb, rég elhíresült beköpések, máshonnan („Sz*rok a Farmra!” – Dallas – akkor használjuk, ha totál elegünk van mindenből; aztán, ha nagyon keresünk valamit: „Hun a Szabó bakter?!” – ld Indul a bakterház. :D)

Térjünk vissza a történethez. Zseniális ötlet volt közismert dolgokra hivatkozni, és épp így, ilyen eltaláltan. Ez akkor is jól szól, ha nem fiktív (ezt nem tudhatom, hátha tényleg rendőr vagy – miért, Torkin meg orvos, és rengeteg megtörtént esetet megosztott már velünk).
Aranyos történet, vagy nevezzem inkább anekdotának? Molnár Évát juttatja eszembe, aki szintén leírt egy hasonló esetet egyszer – a meztelenül napozó hölgyet a szomszéd házból jelentette fel olyasvalaki, aki csak a karnisra mászva, de annak is a legfölső csücskéből láthatta a napfürdőzést.

Vannak vesszőhibák, alaki hibák: majd kiszedik a korrektorok, ha akarják. Én max megköszönöm a kellemes perceket.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2014-04-14 05:29 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Az a baj, hogy a szürke árnyalatai azok bizony az unalmas, szürke hétköznapok kissé árnyalva. Tudom, hogy a fogalmat megkoptatták mostanában, de az életemből az ötven árnyalat mindenestül kimaradt. Ha nem hívod fel a figyelmemet rá, nem is eszmélek. Így már bánom.

Az értékelést köszönöm. Az árnyalatokat eltűntettem.

A történet egyébként valahol az íj és a nyíl ösvényéhez kapcsolódik. Amúgy Shrekkesen, vagy inkább szamár módra: reggelig sztorizgatunk, aztán sütünk palacsintát.

v, 2014-04-13 15:19 Black

4

Az én véleményem körülbelül a Sren-ével egyezik. Tipikus, de ritka hétköznapi szitu egy rendőr szemszögéből nézve. Egy kérdést még beszúrhattál volna a végére, mégpedig a következőt: Akkor most a kivétel erősíti a szabályt? :)

Sitku Csaba

h, 2014-04-14 05:28 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

A történtek idején ügyészként dolgoztam, vagy fogalmazóként épp szakvizsga előtt. A részletekre nem emlékszem. A sztorit a főnököm mesélte, 1988 körül esett meg, nem pont így, de ez volt a lényege. Ma már arra sem emlékszem, férfi volt-e, avagy nő, aki a házuk padlásán, a kakasülőn berendezett megfigyelő állásról pásztázta a kisvárost. De azt hiszem, ez nem is számít.

h, 2014-04-14 20:47 Diogenész

3

Tetszett. Végig olvasatta magát.

k, 2014-04-15 06:51 Roah

Roah képe
5

De jól írtad meg!

"Tiszta őrültek háza, nem?" :)))
Hofi poénjaival együtt éltem - Apu rengeteget idézte. (Valami olyasmit rebesgettek Hofiról, hogy sajátos kritikája okán többször is összetűzésbe keveredett az akkori "törvényekkel.")

"Linda!" :D
Húú, de sokáig abban a hitben éltem, hogy a magyar nyomozók mind Görbe Nórák, és Bujtor Istvánok. :D
(Csak érdekességképp: a Linda írójával a nyolcban egy körudvaros házban éltem - meg Kubik Anna is abban a tömben élt, újság-gyűjtéskor rendszeresen odaadta nekünk a szövegeit, amik olyan vastagok voltak, mint a telefonkönyvek, alig bírtuk lecipelni a nem tudom már, hányadikról -, mindig mesélte, hogy egy új történettel sokat dolgozik/dolgoznak, amit úgy hívnak, "Szomszédok".)

Ritka pillanat, de a történet átlagát nézve adok egy ötöst; na jó, meg nálam ötös is. (De az biztos, hogy jóval többet érdemel, mint egy hármas.)

Az amcsiknak Michael Douglas-ük, Eddie Murhpy -ük, Peter Falk-uk volt, nekünk meg marad a "IÁÁÁ".
Azért a végét, mert itt még Budapest olyan, Buda és Pest volt, kevés autóval, jól belátható utakkal - olyan jól beláthatóakkal, hogy a Mama is tudja, lássa...

http://www.youtube.com/watch?v=urbQtGvfRa0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-04-15 17:38 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Köszönöm az értékelést is, a hozzászólást is.

Az igaz magyar nyomozó Kern András! (Persze Bujtor nélkül ő se sokat ér)

cs, 2014-04-17 19:55 Dokesz

Dokesz képe
5

Jó kis sztori, írtad hogy mikor történt, még a stílusa is hajaz azokra az időkre. Ez szándékolt, vagy csak már én láttam bele? Azért kérdezem, mert amíg nem láttam a hsz-ban a dátumot addig nem érzékeltem ezt a hangulatot, de utána egyből beugrott.

Nekem meg a Kék villám c. film jutott az eszembe, csak ott helikopterről kukkoltak Roy Scheiderék. Mindegy is, a sztori tényleg nem nagy kaliber, viszont sikerült érdekfeszítően és hangulatosan megírnod, plusz nálam gondolatot is ébresztett. Roah "kampányához" csatlakozva dobok én is égitesteket, mert a három szerintem is lekicsinylő.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2014-04-17 21:25 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Igyekeztem feleleveníteni az emlékeimet. Hofi jó alap volt, hangulatot teremtett, "és a hangulat visszahoz időnként régi dolgokat. De néha az is benne van, hogy csal a képzelet"

Kösz, hogy értékelted.

A Kék villám az egyik kedvenc filmem.