Tréfás szakácskönyv I; Hagymás bab Piedone mód

Tréfás szakácskönyvünkben néhány hirtelen hamarjó elkészítését mutatjuk be, itt-ott jelezve, hogy lehet ezt cifrázni, bonyolítani is, de a lényeg, hogy minél hamarabb valami különlegesnek tűnő ehetőt fabrikáljunk, ha már főzni nem tudunk. Nos, e felvezető után lássuk az elsőt: Hagymás bab Piedone módra.

Az étkek egy része úgy születik, hogy az „őszinte korban lévő ember”, ki inkább csak emberpalánta, lát valamit. Valamit, ami megtetszik neki. Sok minden lehet ez, egy sütemény, valami finom étel, esetleg egy lakoma a filmvásznon vagy a képernyőn. Az adott esetben egy nagydarab, egyébként kedélyes, ám unott arccal verekedő bácsi, aki oly meggyőzően kavargatja a hagymára szórt babot valami serpenyőben, hogy amellett szó nélkül elmenni nem lehet. S aztán átszellemült arccal kanalazná, ha a botor rosszfiúk hagynák. De nem hagyják, és ebből nagy bunyó támad, a gyerekemberben pedig egy kérdés: milyen is lehet az az étek, melyhez hősünk filmszámba szeretne hozzájutni, reménytelenül.
A gyermekember egy percig sem rejti véka alá kíváncsiságát. Eleinte csak finoman érdeklődik, vajon milyen étel is lehet az a hagymásbab. Később egyre határozottabb fogalmazza meg egyre sürgetőbbé váló kérdéseit. A férfiember ilyenkor segíthetne rajta, csak hát a konyha az asszony territóriuma, oda, legfeljebb ha mosogatás ürügyén keveredhetünk be, avagy külön engedéllyel. Így aztán jobbára csendben maradunk és ámulattal figyeljük a kisember kitartását, mely végül is egyetlen határozott kérésben összpontosul:
— Anya! Főznél nekünk hagymásbabot?
A válasz épp ilyen határozott: — Nem.
De a front már megnyílt, s a gyerek nem hagyja annyiban a dolgot: — Miért?
— Mert nagyon macerás.
És ez az a pont, ahol a magunkfajta tudatlan férfiak a legnagyobb hibát elkövethetjük. Elfeledve kitől is kaptuk a papucsot, szelíden megjegyezzük: — Piedonénak könnyen ment — s úgy véljük ezzel megfelelően egyengettük gyermekünk kívánságának útját. Nem is tévedünk, csak nem látjuk át a dolgot a maga riasztó teljességében. Mert az ilyen fölvetésekre kész válaszok rejtőznek az asszonyi főkben: — No, akkor majd apátok elkészíti nektek Piedone módra. – És e pillanatban a férfiember csatát vesztett. A gyermeki akarat immár elfordul az anyától, más, könnyebben formálható célpontot talál. S nekünk bizony választanunk kell. Maradunk-e hősök, vagy hátrább rangsorolódunk gyermekünk lelkében, valahová a gumimacik, vagy hupikék törpikék mögé. Ilyenkor ne keseredjünk el. A főzés ugyan emberpróbáló, de mégis, gondoljunk arra, mennyivel könnyebb így a dolgunk, mintha a bunyóban kellene helytállnunk Piedone módra.
No, de ha már itt tartunk, megvan az a bizonyos külön engedély, mely megnyitja előttünk a konyha ajtaját. Ne féljünk belépni eme új világba. S hogy a nyomasztó teher el ne rettentsen, vegyük gyorsan sorra, mi kell a hagymásbabhoz! Legelébb is hagyma, zsír vagy olaj, és fűszerek, s végezetül nem árt a bab sem. Egyelőre ettől nagyobb falatra ne számítsunk. Válasszunk annyi hagymát, ahány főre számítunk az étkezésnél, aztán ha elég bátorságunk és tekintélyünk van hozzá, pucoltassuk meg a gyerekkel. Részben, hogy részesüljön ő is a dicsőségből, de még inkább, hogy a kívánságait máskor alaposabban fontolja meg, látván, hogy azoknak komoly következményeik is lehetnek. Ha a gyermek nagyobbacska, a hagyma feldarabolását is rábízhatjuk. Ha e műveletekkel végeztünk, a hagymát pirítsuk meg zsíron vagy olajon, akárha pörköltet készítenénk. Ha láttuk, hogyan tette volt ezt asszonykánk, elég, ha emlékeinkre hagyatkozunk. Ha nem, akkor vegyünk elő egy értelmes szakácskönyvet, és olvassuk el abban, hogyan is készül a pörköltalap. Fűszernek használjunk paprikát, sót, és egy kis gyömbért.
Ha ezzel megvagyunk, nagyot léptünk előre a hagymásbab elkészülte felé. Már csak egy dolgunk van, elloholni a boltba és venni néhány paradicsomos babkonzervet. Négy személyre elég három, s akkor tán marad is valami a gyereknek vacsorára belőle. Ha többen vagyunk, akkor osztani-szorozni kell, de ezt könnyedén megoldhatjuk, ha sikerül számtanpéldát fabrikálni a gyereknek a feladványból.
A konzerveket felbontjuk, és hozzáöntjük a már megpárolt és befűszerezett hagymához. Ezzel a dolog végére is értünk, s boldogan nézhetünk össze a gyermekkel: remekművet alkottunk. A bajok azonban csak eztán jönnek. Mert hogy ezek után ott marad a kérdés: mitől is macerás a hagymásbab elkészítése. És itt megint helyt kell állnunk. Hacsak nem hagyjuk, hogy az anyai tekintélyt romokba döntse egyszerű csalásunk. De el ne kezdjük magyarázni a gyermeknek: anya nem akart lerázni, nem azért mondta, tényleg lehet ezt cifrázni is, ha nem konzervre, hanem a kertben termett szárazbabra támaszkodunk, mert ezzel csak rontunk a helyzeten. Sokkal helyesebb, ha jó példával járva elől megmutatjuk a gyereknek, lehet ezt bonyolultan is készíteni. Fussunk neki tehát másodszor is:
Este beáztatunk egy fél kiló szárazbabot, bő vízben, hogy ha megszívná magát, se kerüljön ki a víz alól. A hagymapucolás szintúgy a gyerekre bízhatjuk, ám most egészítsük ki némi zöldséggel: zellerrel, petrezselyemmel, sárgarépával, krumplival, s tisztítsunk meg egy fej kelkáposztát is. Ha ez meg van, kockázzunk fel két-háromujjnyi darabokra vagy húsz deka húsos füstölt szalonnát, esetleg császárhúst, vagy füstölt bordát, s persze néhány öt-nyolccentis kolbászdarabkát. A zöldségeket és a húsféléket óvatosan sózva főzzük össze a babbal, tegyünk hozzá babérlevelet, s locsoljuk meg egy kanálnyi ecettel. A gyermekünk mindebből láthatja, a dolognak ez a része nem oly egyszerű. Elmesélhetjük neki, hogy Piedone is így készíti elő a babot, de ez nem fér bele a filmbe, mert akkor nem maradna idő a rosszfiúk legyőzésére.
Amikor a bab megfőtt, van egy jó adag zöldséges bablevesünk, amelybe majd csipetkét szaggathatunk, vagy nokedlit, kinek-kinek ízlése szerint. Ez azonban még nem az eredmény, inkább csak hab a tortán. A bab kétharmadát kiszűrjük a levesből, s félre tesszük, aztán nincs más dolgunk, mint elkészíteni a pörköltalapot. Csakhogy most a paradicsom nem lesz magától értetődő alkotó eleme az éteknek, hiszen nem konzervet, főtt babot használunk. A hagymát tehát úgy pároljuk, mint ha lecsót készítenénk: adunk hozzá hagymánként egy öklömnyi nyúzott paradicsomot. A paradicsom pedig úgy válik nyúzhatóvá, ahogy a tik kopaszthatóvá, lobogó vízbe kell rakni, de csak egy szemvillanásnyi ideig.
Ha felkészültünk, mind a kolbászból, mind a füstölt húsból jócskán tettünk a levesbe, s most abból is menthetünk ki a hagymásbab bolondítására. Ezeket a húsokat jól összeaprítjuk, majd a hagyma és a bab közé keverjük. Így egy füst alatt kétfogásos ebédet készítettünk.
Ha még ezzel sem vagyunk elégedettek, beszerezhetünk borjú, avagy bárányhúst, de csak juh (racka esetleg cigája) bárányával számolva, azt ledarálhatjuk, jól megfűszerezve kisüthetjük, és utólag, a lefőtt babbal egyetemben a hagymához keverhetjük. Vigyázat! A húst külön kell sütni, nem hagymán pörkölni.
Ha mindezt ügyesen rakjuk össze, nem csak a becsületünket mentjük meg, hanem a főzés tudományát is megszerettethetjük a gyermekeinkkel. Ám a továbbiakban kerüljük az olyan filmeket, ahol ennél összetettebb lakomák fordulnak elő, avagy iratkozzunk be gyorsan egy mesterszakács tanfolyamra…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2019-12-16 21:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Neked papírod van róla, hogy fejlövésed van, ezért kijavítottam pár egetrengető hibádat (pl. mondat végén illik pontot tenni, Piedone nagybetűs, ilyenek), de még egy ilyen, és összeakasztjuk a bajszunkat. A hibák egy részét bent hagytam, ahogy a petrencésrúdjaidat is a gondolatjelek helyett, mert tetszik. Amúgy tudsz róla, hogy a vagy és az avagy nem szinonimák?

Én hagymás bab helyett rántottát ettem. Az én szakácstudományom, amely párját ritkító, kimerül az alábbiakban: először el kellett mosogatnom, mert valaki már megint nem mosogatott el. Ez a valaki azzal takarózik, hogy beteg, és ezért nem, de ha nem beteg, akkor sem szeret mosogatni. És aki beteg, az ne menjen le a Lidlbe, mert "szörfőzős bárány van a papírtörlőn" (nem volt, rohadjon el a marketingjük, átvertek). Szóval mosogatni kellett, mert hát a mosatlan nem múlik el. Abban a pillanatban Anyu telefonál, és nekem miért nincs időm csevegni, ez hallatlan. Jó, telefon lerak, mosogatás. Vége, edények csöpögnek, keresem elő a tojást, megint telefon: Anyu (most már ugye van időm csevegni?). Alig fél óra után ("amúgy nem történt semmi") vissza a rántottához. Van idehaza remek bacon (mert miért ne tegyük bele), ami megpróbáltam megpriítani, de elfelejtettem, hogy azért némi zsiradék nem ártana alá - oké, csak egy picit égett oda. Majd teszek hozzá olajat, ha ráöntöm a tojást... és ezzel a lendülettel ráöntöttem a tojást. Igen, olaj nélkül. Szóval a rántotta is odaégett. Kibányásztam a serpenyőből, és most már csakazértis, de megeszem. (Amúgy egészen finom. Legközelebb is odaégetem.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2019-12-16 21:57 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Köszönöm szépen, igen van sárga cédulám, nem vagyok normális, ha normális lennék, dögcédulám lenne és nem leveleznénk, ellenben jól megérdemelt pihenésem tölteném valahol két méter mélyen a föld alatt. És persze egészségesen sem írtam helyesen, figyelmetlen voltam, felületes, csak épp hivatkozni nem tudtam mire. Most már hivatkoznom sem kell semmire, versben írók, vagy prózában, emlékezetből vagy mindezt kitalálva, mindegy így is úgy is tele hibával.

k, 2019-12-17 16:27 Ovidius

Ovidius képe

Képtelen vagyok ellenállni a tojásos rántottáról szóló beszélgetésnek... Bacont, vagy fekete erdei sonkát, valamint lila hagymát felkockázni, és ezt így, együtt (előtte összekeverni a tojásokat egy kis sózássall, egy edényben) egy kevés felforrósított olajra önteni. Amikor a hagyma és a sonka megüvegesedett, mehet rá a tojás... Amikor lezártad a lángot, ízlés szerinti mennyiségben rászórsz reszelt sajtot...:DD

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2019-12-17 16:53 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Kedves Ovidius!

Téged is lehet olvasni, ráadásul épp sonkával és lila hagymával kapcsolatban. Rémlenek viták, civódások, de mindig is becsültem őszinteséged, műveltséged. Eltűnt innen Obb, Sren, Para és a Doki, s néhány emlékezetemből előcsalhatatlan név, kik a maguk nemében jók voltak. Örülök, hogy te még olvasható vagy, és a hagymás babhoz fűzött tojás rántotta előcsalt.

k, 2019-12-17 15:06 Mayer

Ezen a hagymás babon magam is eltöprengtem. A két legenda mindig serpenyőből kanalazta, marokra fogott nagy kanállal és jó étvággyal. Néha nekem is összefutott a nyál a számban. A viszonyom az ételhez olyan volt, mint a szép lányok meghódítása, vártam vele. És a mai napig sem készítettem még el, de azt hiszem, ezek után ezt pótolni fogom.

Valamiért bennem úgy rögzült, hogy a két kedves gazember a hagymán, babon és zsiradékon kívül nem használt mást. Hajlamos vagyok a konkrétumokhoz vonzódni, így magam a klasszikus fajtája mellett maradnék. Most kimondottan jól esett, hogy valakinek ez is eszébe jutott! Nincs baj a te fejeddel, ha a hagymás babhoz való viszony ilyen konkrétumot öltve maradt meg benne! :-)