A zenész lánya

 

Megjelent az Univerzum Művészei Alkotócsoport második antológiájában.

 

A zenész lánya 

 

 

Köszönet a sok segítségért Obbnak és Maggoth-nak!

Apámmal sokat vitatkoztunk. Valószínűleg azért, mert nem figyeltünk eléggé a másikra. Nem akartam megérteni, amit hamis hangokból épített maga köré. Nem érdekelt különösebben, miért annyira fontos neki a közönség ovációja, én azt csupán zajnak hallottam. Számomra úgy tűnt, az egész világát illúziók és hazugságok szövik át. Olyan mosollyal állt a rivaldafényben, amelyet nekem sohasem mutatott.

Sötét felhők gyülekeztek kapcsolatunk egén, de képtelenek voltunk kimondani a sérelmeket; visszafojtott haragom egyre csak gyűlt. Elpusztította szép emlékeimet, mintha kitörni kész vulkán háborogna a lelkemben. Hiába voltam az egyetlen lánya, nem értettem szenvedélyét, csupán annyit érzékeltem, a munkája elszakítja tőlem.

A válás után ritkán látogatott, és olyankor mindig csomaggal jött. Naiv gyermekként azt hittem, nekem szánt ajándék, pedig csak valamelyik hangszerét hozta magával, amelyen esténként játszott.

Gyűlöltem!

Az összes darabot el akartam égetni! Később rájöttem, ügyetlenséget mímelve többet tönkre lehet tenni, ha minden alkalommal előadom a bűnbánó kislányt. Aput láthatóan bántotta a viselkedésem, ám sosem tette szóvá.

Kamaszkorban jártam, amikor édesanyám meghalt, így apámhoz kerültem. Apa némán eltűrte viselkedésemet. Ő lehetett volna a szülők mintaképe mindent megbocsátó engedékenységével, ha biztosan éreztem volna, hogy szeret. Képtelen voltam szülőmként tekinteni rá; úgy véltem, nem csak busás zsebpénzre lenne szükségem, hanem arra is, hogy úgy érezzem, számíthatok rá. Ezt azonban nem kaptam meg tőle.

Egyetlen olyan döntést hozott, amely az életemet is érintette: zenét kellett tanulnom. Mindennap úgy ébredtem, hogy egyszer összegyűjtöm a bátorságomat, és szembeszállok vele, de végül mindig felderengtek édesanyám utolsó szavai, melyekkel arra kért, ne harcoljak apu ellen.

Az ő szívében továbbra is a zene foglalta el az első helyet, a lelkéből áradó dallamok mellett én csak a második lehettem.

Esténként mindig a zongoránál ült. Lenyomott egy billentyűt, és úgy hallgatta a keletkező hangot, mintha egész zeneművet játszott volna végig. Behunyta a szemét, és a metronóm monoton ritmusát figyelte. Mindig mosolyogott, amikor meglátott a helyiségben, majd ujjai alatt újabb hangok keltek életre.

– Hallod milyen szép? – kérdezte.

– Igen – Mosolygó álarcot öltöttem, amely igazából azt jelentette: „hagyj békén a zenével!”; majd elrejtőztem szobám hűvös menedékében. Ott nem talált rám a rögeszméivel, és hosszú órákig békére leltem.

Egyedül étkezéskor, jöttek elő a szokásos kérdések: „Milyen napod volt? Hogy ment a suli?” Mindent elkövettem, hogy kerüljem azokat a témákat, amelyekben a zene is a helyet kaphatna. Eltérő életfelfogásunk miatt kényszeredett tereferéink meglehetősen szűkre szabottakká váltak.

Egy napon koncertre akart vinni, hogy bemutasson néhány híres zenésznek, akik könnyedén bejuttathattak volna ösztöndíjjal a legjobb hírű zeneiskolákba, ám én tiltakoztam ellene. Vitatkozni kezdtünk, a helyzet mind jobban elmérgesedett. Végül már üvöltöztünk egymással, és olyan dolgok is elhangzottak, amiket egyikünk sem gondolt komolyan.

Ezután a távolság még inkább nőtt közöttünk. Lázadásként az általa csak „modern dalocskáknak” titulált slágereket hallgattam. A pop és a rock fülbemászó dallamait dúdoltam, és könnyen tanulható, többnyire értelmetlen szövegeket énekeltem, amikor biztos voltam benne, hogy hallja. Azt kívántam, magatartásom legalább annyira rosszul essen neki, mint az övé esett nekem.

A szemébe vágtam, hogy gyűlölöm őt is és a zenét is. Végre kiböktem, ami bántott, bár utána erős bűntudatom támadt. Mindig azt hitte, büszke vagyok rá, amiért híres. Erre rá kellett döbbennie, hogy művészeti sikerei tökéletesen hidegen hagynak. Magától a zene élvezetétől fosztottam meg.

Tekintetében fájdalmas fény költözött, amely örökre ott maradt. Nem beszélt többé a hivatásáról, és azt sem erőltette, hogy zenét tanuljak. Tiszteletben tartott, és amíg otthon voltam, még a zongorán sem játszott. Egyedül a kották hevertek ugyanolyan kaotikus összevisszaságban az íróasztalán, ahogy azelőtt.

Egy nap, amikor nem volt otthon, keserű magány tört rám. Szerettem volna, hogy életünkben először őszintén kitárulkozzunk egymásnak. Ugyanakkor belül valami rossz előérzetem támadt. A ház olyan nyomasztónak hatott, és nélküle… rémítően üresnek…

 A zongora, a cselló és a hegedű csendesen várták, hogy játszanak rajtuk; a szél a nyitott ablakon keresztül furcsa, mégis ismerős dallamot sodort a szobába, amelyet nem tudtam hová tenni. Valahol láthatatlan szellemkezek játszottak, olyan könnyedén, ahogy csak ő tudott. Észrevétlenül dúdolni kezdtem…

Kitártam az ablakot a dolgozószobájában, hogy a balzsamos illatú tavasz oda is belopakodjon. A huzat felkavarta az íróasztalán szanaszét heverő zeneműveket. Az egyik kottán apa jellegzetes írását pillantottam meg: „Lányomnak”.

Egy ideig csak nézegettem, aztán a laptopja mellé helyeztem. Észrevettem egy dvd-lemezt, amely a legutóbbi koncertjén készült. Betettem a lejátszóba, majd elindítottam.

Felhangzott az egyik százszor hallott mű, aztán előadása végén a hallgatóság felé fordult.

– Engedelmükkel, következő szerzeményemet a lányomnak ajánlom! Hosszú ideig tartott, amíg elkészült. Most először érzem arra érdemesnek, hogy közönség elé tárjam. Kérem, ítéljék meg Önök, tetszik-e majd a lányomnak!

Olyan könnyed természetességgel játszott, ahogyan más levegőt vesz. Lágy dallamokat varázsolt a hatalmas koncertterembe. A jelenlévők közt pásztázó kamerák csupa elbűvölt embert mutattak. A mű közepe felé félrehúzták a függönyt, és apám mögött kisebb zenekar jelent meg. Ő abbahagyta a játékot, a hangszerek pedig életre keltek segítőtársai keze alatt. Valamelyik kamera egy pillanatra édesapám arcára közelített, akinek szeme gyanúsan csillogott. 

Nyeldesnem kellett a könnyeimet. Nem tudtam… Most értettem meg végre, miért hozott magával mindig valamilyen hangszert, amikor meglátogatott. Visszaemlékeztem a kottára is, amelyre lopva jegyzetelt…

Várakozás közben kimerült álomra merültem a kanapén. Pár órával később telefoncsörgésre riadtam. Egy munkatársa hívott. Közölte, apa hazafelé jövet balesetet szenvedett, és azonnal meghalt. A telefont kiejtettem a kezemtől. A szívembe maró fájdalomtól ordítani akartam, de csak keservesen zokogtam.

– Nem volt időm… Nem tudtam beszélni vele… Miért? Miért pont most? – kiabáltam sírástól rekedt hangon, de senki sem felelt.

A temetése után egyedüllétre vágytam. A zongora magányosan ragyogott az ablakokon beáradó napfényben. Mágnesként vonzott magához, míg végül leültem elé, és játszani kezdtem. Ujjaim könnyedén siklottak a billentyűkön, miközben átírtam a nekem szánt művet.

– Hallod ezt? Neked játszom! – suttogtam könnyeimet nyeldesve.

Végre megértettem, miért szerette a zenét, akárcsak azt, hogy én miért gyűlöltem annyira. Tolvajnak tartottam, ami elrabolta tőlem az apámat, míg valójában egy angyal, akit a határtalan szeretet közvetítésére teremtettek. Eddig hamisnak hatottak a dallamok, most azonban minden rezdülést tisztának és igazinak hallottam.

Nem sok idő telt el, és apám nyomdokaiba léptem. Ugyanúgy koncerteztem, ahogyan ő. Mindig eljátszottam azt a darabot, amelyet a temetés után írtam. Neki ajánlottam, aki életében nem hallhatta a lányát hangszeren játszani. Azóta úgy érzem, mindig ott ül mellettem, és életre kelti a hangokat, melyeket éveken át nekem gyűjtögetett össze.

A közönség nem láthatja azokat a gyémántként ragyogó könnycseppeket, amelyek a zongora billentyűire hullnak, ha eszembe jut megfáradt alakja…

 

 

 

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2010-09-23 14:31 Blade

Blade képe

Nekem hiányzik a só a történetből, egy kis pörgés, egy kis tanulság, vmi. Az eleje nagyon vontatott volt, amikor leírod a családi viszonyokat. A nővér felesleges, nincs szerepe.

cs, 2010-09-23 15:37 Liliana

Liliana képe

Tetszik az új aláírásod! :)

Köszönöm, hogy kitetted és olvastad!

A tanúság igazából a zene köré épül, hogy ami az apja szenvedélye és a lánya úgy gyűlöl igazából pont az az "eszköz", amivel megpróbálja kimutatni a szeretetét iránta. Lehet, hogy az eleje valóban vontatott, ez eredetileg egy pályázatra készült, ahol a család és az egyén viszonyát kellett bemutatni.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-09-23 18:35 media97

media97 képe

Liliana!

 

Szeretem ezt az írást. A történeted hangulata ismerős a személyes életemből. Egyetlen észrevétel, nem tudom segítek-e vele, próbálj úgy írni, hogy ne a szereplőid sírjanak, hanem az olvasónak csillanjon meg a könny a szemében, mikor elolvasta a novellád. Nagyobb távolságtartás. Akkor még jobb lesz. Mindezek mellett nálam egy ötös.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

cs, 2010-09-23 20:02 Liliana

Liliana képe

Köszönöm szépen a csillagokat, és hogy olvastad a novellámat!

Próbálkozom jobban megragadni a hangulatokat, előbb vagy utóbb sikerül elérnem a kívánt hatást az Olvasóimnál. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 12:12 Blade

Blade képe

Ha ezt odaírod, úgy más a megítélés - mármint hogy adott témára készült.

Egyébként sztem is fejlődsz.

p, 2010-09-24 12:26 Liliana

Liliana képe

Köszönöm szépen, igyekszem! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-09-23 21:33 Kentaur

Kentaur képe
2

 Lill, nincs benne sok ordító helyesírási hiba, pár kósza vessző, ilyesmi...de 

Igen, ott a de. Nem hiszem, hogy erre akarsz menni, borzalmas sablon, az is rosszul, ezt barátilag mondom. Logikai hibák is bőven vannak benne, SENKI, még a legtehetségesebb se ír át élből egy zeneművet és kezd el zongorázni, mintha mindig ezt csinálta volna, ha sosem tanulta. És a szereplőd nem tanulta, ellógta az órákat, dacból még csak oda se nézett, ha más csinálta. Az apa halála, pont, mikor a lány megérti, ez meg az említett borzalmas, csöpögős sablon, aminél felsikoltunk, hogy ne máááááár! A karakterek ugynakkor halottak, semmi személyes, ledarálod az érzelmeket.

Ne haragudj, nem tudok mást mondani, ez az igazság. Tudsz te ennél jobbat is, ez maximum egy kettes.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2010-09-23 21:54 Liliana

Liliana képe

Kiskorában láthatta, akkor még ott ült apu ölében, az alapokkal tisztában lehetett.  Én sem tanultam soha, mégis el tudom játszani a himnuszt, még ha lassan is, de tudom, melyik billentyű melyik hangot szólaltatja meg.

Átírt egy zeneművet, igen a fejében, amit megpróbált eljátszani. Nem mindig halljuk a hamis hangokat, néha az agy mást generál szépnek hallod, ami valójában egyáltalán nem az. Egy év alatt megtanulhatta lejátszani azt, ami a fejében van, hogy más is hallja úgy, ahogy ő. E/1 a dolog, így nem jelenik meg, hogy más mit hall.

"Az apa halála, pont, mikor a lány megérti" - sablon, ez igaz. De akkor is, neked még nem volt olyan megérzésed, ami pont akkor jött, amikor már valaki nem élt? Nekem már volt. Mintha valaki súgná, hogy találd meg, értsd meg, csináld meg! Van ott valaki? Nincs, és mégis érzed, hogy igen, meg kell tenned.

"A karakterek ugynakkor halottak, semmi személyes, ledarálod az érzelmeket." - ezen sajnos, még dolgozunk, nekem élnek, csak meg kell mutatnom, hogy az olvasónak is él.

Köszönöm a véleményed, és hogy olvastál!

 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 08:44 Kentaur

Kentaur képe

 Tudod, magyarázat sosem utána jó, akkor értsük. Akkor és ott pedig felkapjuk a fejünket, hogy mi van, hiszen ez a lány az eddigiek alapján... és akkor oké, lehet, elpötyögi hirtelen, bár ez sántít igenis, mert a ha van hallása, akkor azt is hallja, hogy nem tökéletes, és nem mintha "mindig ezt csinálta volna"... ha meg nincs, akkor nem tudja elpötyögni emlékezetből.

de egy éven belül koncertezik? Egy szál darabbal, amit begyakorolt, mint egy betanítot kismajom, és ezzel engedik koncertezni, feltételezhetően sikerrel, mert különben nem lépne fel folyton? Egy szó nincs arról, hogy kiderült, hogy írtózatos tehetség.

Volt olyan megérzésem, nem is egy, az összesnél volt, ami azt illeti. Már ha azt megérzésnek lehet hívni, hogy álmodban látod, ahogy egy korábban elhunyt családtag eljön a másikért, és hasonlók... Én ezt orrod alá dörgölésnek nevezném inkább, mint finom megérzésnek.

De megérzés: ez itt nem jön át. Az alap egy érzelgős sablon, és nem teszed mássá valami különlegességgel. Már vártam a gyémántként csillogó könycseppet, amint az egyik fekete billentyűre hullik szikrázva... 

Gonosz vagyok?

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2010-09-24 09:23 Liliana

Liliana képe

Nem, nem vagy gonosz.

"Tudod, magyarázat sosem utána jó, akkor értsük." - Persze, hogy tudom. De attól még szeretném, ha megértenéd, hogy nem kirívó logikai bakiról van szó.

"Egy szál darabbal, amit begyakorolt, mint egy betanítot kismajom, és ezzel engedik koncertezni, feltételezhetően sikerrel, mert különben nem lépne fel folyton? " - Nem egy szál darabbal, de egy év alatt egy tehetséges ember megtanulhat zongorázni, megtudja mutatni a fejében lévő hangokat.

"és akkor oké, lehet, elpötyögi hirtelen, bár ez sántít igenis, mert a ha van hallása, akkor azt is hallja, hogy nem tökéletes, és nem mintha "mindig ezt csinálta volna"... ha meg nincs, akkor nem tudja elpötyögni emlékezetből." - Én nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de ha zaklatott vagyok, akkor nem ugyanazt tartom szépnek, mint "alapfunkcióban". Vagy időnként mást hallok, mint ami valójában elhangzik, mert az agyam mást tesz igazzá vagy esetleg széppé.

Egy anyuka is mindig sírva fakad egy neki énekelt hamis daltól is, amit a gyereke ad elő, mert mást hall benne, mint a többi anyuka.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 00:05 media97

media97 képe

A logikai hibának tűnö dolgok nem minden esetben hibák, álljon itt most George Gershwin esete a zongorázással és a kottaolvasással kapcsolatban:

George Gershwin, a "legamerikaibb" zeneszerző, A XX. század egyik legfontosabb amerikai komponistája, számtalan sláger és klasszikus mű szerzője.

Családja Manhattan egyik szegény zsidónegyedében élt, s fiukat szinte semmi nem mentette meg a sportolói jövőtől, csak az egy szép napon a házhoz kerülő pianínó. Kisfiúként az utcán hallgatta a harlemi lokálokból kiszűrődő, izgató ritmusú zenét. Korán kapcsolatba került a nagyvárosi szórakoztató zenével, és ez hatással volt egész zeneszerzői pályafutására. Stílusát talán leginkább a "szimfonikus jazz" kifejezés jellemzi.

Zongorázni a bátyjának vett hangszeren kezdett, testvére nem kis megkönnyebbülésére. Apja vendéglőjében "lépett fel" először. Az akkor 12 éves Gershwin egészen addig nem részesült semmiféle zenei képzésben, de játéka olyan gyorsan vált otthonossá a zongorán - sőt, hamarosan a komponálással is megpróbálkozott -, hogy a család nem győzött egyik ámulatból a másikba esni. Három év után hangszerelői munkát kapott és zongorafelvételeket készíthetett, sokat közülük álnéven. Tizenhat évesen zongorakísérői állást vállalt a helyi kórusnál, környékbeli zongoratanárait pedig csakhamar neves oktatók váltották fel. Így ismerkedett meg Chopin, Liszt, Debussy művészetével, s tanult zeneelméletet, összhangzattant, ellenponttant és hangszerelést is. Módszeres tudásra azonban így sem tett szert ugyanis még a kottaolvasás problémája is élete végéig elkísérte.

De említhetném akár Scarlattit is, aki 42 éves korában tanult meg zongorázni, s 43 évesen már zongoraművész, vagy hogy más művészeti ágból is hozzak példát: Lampedusa 60 éves korában írta meg első és egyetlen regényét: A párducot és világhírű lett. Casanova, két csaj között, az Ólombörtönből való szökésénektörténetével írta be magát pimaszul a világirodalomba.

 Véleményem szerint nem kell mindig mindenben logikát keresni.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-09-24 08:42 Kentaur

Kentaur képe

 Media: igen, jó a példád, az illető nem részesült zenei képzésben, de Gyakorolt! Autodidakta módon megtanulta, mert tehetséges volt. De gyakorlás nélkül még Mozartnak se ment. 

Lehet engem fújolni, de ha ez nem egy abszurd elem benne, akkor igenis legyen hihető és az előzmények alapján logikus. Hitesse el velem! Itt nem hittem el, pedig az írás erről szól, hogy amíg olvasod, elhiszed, amit ír, különben kár is.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2010-09-24 09:19 media97

media97 képe

"De gyakorlás nélkül még Mozartnak se ment."

Dehogyisnem, ő már úgy született! (Persze ez vicc!) Mindenesetre 3 éves korában írta az első dalát, 9 éves korában az első szimfóniáját, 12 éves korában az első operáját.

Kedves Kentaur!

Dehogyis fújjolak én le téged. Nagyon is komolyan veszem, amit mondasz. Igen! Bizonyos értelemben igazad van, de egykori zenepedagógusként, itt inkább a pedagógus szót hangsúlyoznám, tudom, hogy egy-egy "véres" kritikával mennyire le lehet lombozni egy egyébként tehetséges művészjelöltet. Ezért írtam, hogy nem kell mindenben a logikát keresni, látod Obb csak annyit írt, hogy érdemes megfontolnia a szerzőnek azt, amit a kritikádban megfogalmaztál. Én inkább a humoros kritikának vagyok a híve, vagy  ha komolyabb vagyok csak egy-egy hibát emelek ki, s ami jó, azt meg feltétlenül kiemelem!!!

 

 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-09-24 09:35 Liliana

Liliana képe

Miki! (Ugye jól emlékszem azt kérted, hogy inkább így szólítsunk, mint Miklósnak?)

Semmi gond nincs a kritikákkal. Viszonlag régi utas vagyok ezen a hajón, és tudom, ahogy a kritikusaim is tudják, hogy időnként a fejemre kell koppintani. :) Nem veszem személyes sértésnek, ha az írásomra mondanak véleményt (addig, amíg az tényleg az írásomról szól, és nem a személyem ellen irányul).

Az én kedvemet nehéz elvenni az írástól, próbálkoztak már vele, de a többség sajnálatára ez nem jött össze. :)

Egyébként szeretem a véres kritikusokat, legalább annyira, mint a cinikusakat, mert nekik lehet a legnagyobb "kellemes" csalódást okozni. Ndy, Kentaur és Obb ismernek már engem annyira, hogy tudják segítségnek veszem a véleményüket, és okoluk belőle (előbb vagy utóbb), de igyekszem.

Inkább hálás vagyok, amiért olvastak, és szánnak rám pár percet, hogy véleményt írjanak nekem, és megmondják mivel lehetnék még jobb, mivel tudnák még élvezhetőbbet írni.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 12:24 media97

media97 képe

Misi, Lill!. Mihály a keresztnevem, de aztat nem nagyon kedvelem. Oké, vettem a lapot! Megnyugtattál, hogy nem lehet egykönnyen elvenni a kedved az írástól. Egyébként valami hasonlót akartam  azzal mondani, mint Kentaur, mikor azt írtam: ne a szereplőid sírjanak, hanem az olvasóidnak szökjön könny a szemükbe. De ha azt mondják itten, hogy neked időnként fenéken billentésre van szükséged, s ebből aztán általában valami plusz eredmény várható tőled, állok elébe. Szóval hajrá! Félre a sallangokkal, egyenesen bele a közepébe!

Ja! Egyik  kollegám mondta annak idején, hogy az újságírásban ő az amerikai stílust kedveli: "Légy száraz, mint a teveszar! Abba nem lehet belekötni."

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-09-24 13:19 Liliana

Liliana képe

Ezer bocsánat a névtévesztésért, kicsit kihagyott a winchesterem!

Igen, nagyon kikaptam én már a faforgácsért, így igyekszem kerülgetni, de nehéz kinőni a túlírásból. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 13:37 media97

media97 képe

Semmi baj, Lill! 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-09-24 10:05 Kentaur

Kentaur képe

 Itt meg az járja, Media, hogy minél nagyobb benne a tehetség, annál nagyobb seggberúgást kap az illető, annál keményebb kritikát, annál kevesebb elnézést, annál több cincálás. Eddig bevált. Én meg maximálisan őszinte vagyok, tudja rólam mindenki, hogy nem kíméleteskedem, ami rossz, azt kereken megmondom, ami jó, azt is. Nem vagyok a kesztyűs kéz híve, szerintem azzal, ha finomkodom, nem mondom meg teljesen, elviccelem, azzal csak ártok neki, mert egymásnak mi vagyunk a mérce, a tükör, és mindenki, aki igazán fejlődni akar, az szeretné hallani pontról-pontra, mit és hogyan hibázott. Ha buksisimit akar, akkor nem egy műhelyben mutatja meg, ez itt nem az óvoda.

Ha jó lenne, akkor megmondanám, de olvastam tőle jobbat is, sokkal jobbat, ha erre megy, akkor ő maga se lesz elégedett, és ha én most előnyöket emlegetek, akkor még azt hiszi, jó erre menni. Nem, szerintem nem jó. Lil pedig pont úgy áll hozzá, hogy mindezt tudja és el is várja! Ha nem így lenne, nem is venném a fáradtságot, hogy törődjek a fejlődésével.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2010-09-24 13:20 Liliana

Liliana képe

Most keresem a szavakat, de csak erre telik: Köszönöm!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 13:23 media97

media97 képe

Épp most olvastam valahol, hogy seggberúgással még gyógyítani is lehet. 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-09-24 13:33 Liliana

Liliana képe

Egyszer felpofoztam egy évfolyamtársamat, mert öngyilkos akart lenni. Azóta sem beszél velem, de a pengéjét elvettem. Szóval gyógyításnak lehet ezt is nevezni.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 14:00 media97

media97 képe

Remélem nem vagy mazohista! 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

p, 2010-09-24 19:45 Liliana

Liliana képe

Én nem bántom önmagam, és az erőszak híve sem vagyok, de vannak pillanatok, amikor egy fenékbe billentés többet ér, mint bármely szó. Hál' égnek a karcon nem valódikat kapok, mert ha valódiak lennének nem biztos, hogy tudnák ülni. :) Azért mindig kisül belőle valami jó, amiért érdemes az okosabbra hallgatni. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 19:59 media97

media97 képe

Értem én! Többet ér ma egy fenékbe billentés, mint holnap egy szó!

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

szo, 2010-09-25 23:56 Ndy

Ndy képe

Ez mind csak legenda. Mozart jó volt, de borzalmas mennyiségű gyakorlás után jutott oda, ahova. Lehet, hogy tizenkét évesen módosította a boci-boci tarkát és "komponált", de ezt azért nem szabad komolyan venni. Gershwin is biztos klimpírozott valamit annyi idősen, amitől a beszívott botfülűek el voltak ájulva, de igazi zenész csak később lett.

Utána pedig kottaolvasási problémák... na ne má'. Valószínűleg időutazó volt és lopott a jövőből egy harddisc recordert, úgy írta a zeneműveit :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-09-27 15:15 media97

media97 képe

Szia Ndy!

 

Nincs köztünk vita! De Mozart tényleg nem gyakorolt sokat, tényleg három éves korában írta első dalocskáját, tényleg kilenc éves korában írta első szimfóniáját, s tényleg 1izenkét évesen írta első operáját. Azt meg még nem is említettem, hogy mindössze öt éves volt, a nővére Ninett is csak hét, mikor édesapjuk, Leopold Mozart világkörüli hangverseny körútra vitte gyermekeit: Amadeus virtuózan zongorázott, Ninettnek pedig csodálatos énekhangja volt. Tizenévesen, mikor Olaszországba ment az olasz zenét tanulmányozni, mindössze egy alkalommal hallgatott meg egy kilenc szólamú művet, s otthonába térvén hangjegyről hangjegyre emlékezetből az egész művet lekottázta hibátlanul. (Na ezek azok a dolgok, melyeket ha én száz évig gyakorolnék, akkor sem tudnám utána csinálni.) De ő zseni (!!!) volt, s cserébe sajnos csak 35 esztendőt adott neki a sors! Így hát ennyi idő alatt kellett megvalósítania mindazt, amire másoknak 70-80 évet biztosít a teremtő!

Gershwinnek pedig valóban voltak egy időben kottaolvasási problémái, melyeket szisztematikus gyakorlással leküzdött. Mindez az égegyadta világon semmit nem von le pl. a Kék rapszódia, vagy az Egy amerikai Párizsban című művei értékéből, nem beszélve arról, hogy a Porgy és Bess-szel világhírt aratott.

Nem tartanám fair-nek, ha ez ügyben vitát  provokálnék. Előbb volt meg ugyanis a zeneművészeti főiskolai diplomám, mint a média szakos, s egy jó pár évig zeneirodalmat is volt alkalmam tanítani.

A fentebbi pédákat is csak azért említettem meg, hogy attól a zenész lánya még akár lehetett is volna az apja halála után nagy zenész, azért mert gyermekkorában nemigen gyakorolt.

Látod abban már egyáltalán nincs közöttünk vita, hogy Liliana egy kicsit túlírta a novellát, de ezt vele már megbeszéltük.  Szerintem akkor tudunk igazán segíteni neki, ha tudatjosítjuk benne, hogy kerülje a túlírást, s nem azt feszegetjük, hogy a főhőse, az édesapja halála után tudott-e kimagasló eredményt felmutatni, vagy sem.

 

Barátsággal üdvözöllek: Misi

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

k, 2010-09-28 11:51 Liliana

Liliana képe

Kicsit??? Cirka két oldallal. :)

Pedig már Dr. Bloody Dóra is segített, és még így is túlírok. Menthetetlen vagyok! Na, de majd egyszer...

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

k, 2010-09-28 15:14 media97

media97 képe

Dehogyis vagy menthetetlen!

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

cs, 2010-09-23 23:47 Ndy

Ndy képe

ha az"– Engedelmükkel,"-nél kezdődne az írás, ötöst adnék.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-09-24 09:36 Liliana

Liliana képe

:) Úgy látom, akkor kissé nagyon túlírtam.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2010-09-24 08:25 Obb_régi

Sok igazság van Kentaur és Ndy hozzászólásában, ne is kezeld azokat félválról, hanem profitálj belőlük.

Én mindenesetre egyre szívesebben olvaslak :)

p, 2010-09-24 09:39 Liliana

Liliana képe

Hát szoktam én nem profitálni a véleményekből? :)

Nem szoktam félvállról venni a kritikákat, ha most nem is a későbbiekben még hasznomra fordítom.

Hogy fogsz nekem hiányozni! :( 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2010-09-25 23:23 brana

Liliana! Olyan nagyon tárgyilagos, mintha egy újságcikk lenne.

Ott kezdett belendülni, ahol kiderül, hogy a lányának komponált. Az a rész tetszik. Jó lett volna, ha nem "halasztod" meg az apát a végére, valami katarzist vártam volna.

Üdv, Brana

szo, 2010-09-25 23:26 brana

már régen szeretném tudni.... furdal a kíváncsiság...... ti szoktatok talizni a többiekkel???? hol és mikor??? vagy ez titok :-)))

v, 2010-09-26 08:29 Kentaur

Kentaur képe

 Például a tegnapi KIMTE esten.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2010-09-27 12:23 brana

Azt honnan lehet tudni, hogy mikor lesz a legközelebbi KIMTE est?

h, 2010-09-27 12:31 brana

Nyilván azért kérdem, mert szeretnék menni :-)

h, 2010-09-27 12:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

k, 2010-09-28 21:11 brana

Köszi a linket :-)... és honnan lehet rátok ismerni? :-)

k, 2010-09-28 22:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Offoljuk szét Lilianát, mi?

Nos, általában arról, hogy csak mi vagyunk ott. De az a társaság, aki nagyban osztogatja a puszikat, és örül, hogy látja a másikat, azok mi vagyunk. Illetve a KIMTE oldalán (link fent, a szalagmenüben) van egy olyan, hogy galéria (szintén szalagmenü), ott vannak rólunk képek. Nyomozói hajlamúaknak egyesek kiválasztása (akik írtá, hogy mennek különféle eseményekre), majd profil, ott valódi név, és Facebook, Iwiw, MyVIP-es profilok megkeresése.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-09-29 08:00 Liliana

Liliana képe

Mért ne? Ha már az írás túlírt és élettelen, legalább az alatta lévő hsz-ben legyen élet! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-09-29 09:14 brana

ne már.... azért ennyire nem volt rossz..... azt senki nem mondta. :-))

v, 2010-09-26 15:34 Liliana

Liliana képe

Te mindig happy endet vársz, pedig az életben nagyon ritka a boldog végkifejlet.

Köszönöm, hogy olvastad, és írtál! 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2010-09-26 19:51 brana

:-) Igen, tényleg, általában szeretem a " boldog végkifejletet " vagy valami ehhez közelit. Igazad van, az élet nem egy habostorta, és mindenki meghal a végén. Pofátlanság :-)