Az Élet könyve

 

Az Élet könyve

 

Réges-rég olyan író voltam, mint te, de aztán egészen más feladatot kaptam. Nehogy azt hidd, hogy ez csak úgy az ölembe pottyant! Sőt, ha megtehetném, akkor messzire menekülnék a rám nehezedő súly alól, ami ezzel a munkával jár, és mind-mind egyedül az én vállamat nyomja.

Megint ez van, itt ülök ezen az átkozott repülőn, arra várva, hogy végre elhagyjuk a kifutót, és a levegőbe emelkedjünk. Te a mellettem lévő ülésen foglalsz helyet. Micsoda kellemetlen véletlen, hogy pont egy hozzád hasonló került a közvetlen közelembe. De ahogy jobban megnézlek, már tudom, száz százalékig biztos vagyok benne, nem véletlenül vagyunk mi ketten egy helyen.

Ha valaki, akkor én sejthetem, mi járhat a fejedben. Látom ám a pillantásodat, ahogy a kezemben lévő könyvre nézel. Sosem láttál még hozzá hasonlót, igaz? Nahát, nahát... Csak nem felkeltettem az érdeklődésed? Azt hittem, keményebb dió leszel.

Fogom a könyvemet, és úgy forgatom, hogy még jobban szemügyre vehesd. Inkább nevezném füzetnek, de ha kinyitom, pontosan annyi lap lesz benne, ahány ember van körülöttem, akkor mikor használom. Ó, tudom, mit akarsz kérdezni. Elég gyakran írok bele, naponta többször is, de az is lehet, hogy ugyanabban a pillanatban más és más helyen. Mit is mesélhetnék erről?

Jobb lesz, ha inkább megmutatom!

Jelenleg itt ülünk ezen a repülőn, te, én, meg az a másik százkilencvenegy utas, meg az öt fős személyzet. Igazából, hattal többen lennénk, de egy fiatal házaspár egy szerencsés vagy inkább szerencsétlen véletlennek köszönhetően lekésték a gépet, míg egy négyfős család a reptérre igyekezve balesetet szenvedtek, és csak ketten élték túl. A szemedben megértés csillan. Pontosan. Ez miatt zárták le pont azt az utat, amerről az a nászutas pár jött. Gyors a felfogásod, ez tetszik!

Nézz szét itt az utastérben! Mit látsz? Semmit? Nem mondod komolyan, hogy te nem látod, amit én?! A fenébe is, ne most okozz nekem csalódást! Nézzük csak azt a légikísérőt! Igen, tényleg csinos, de ne arra figyelj! Vedd le a szemed a formás combjáról! A mellei is tabuk! Tudom, tudom, igaziak... És akkor mi van? Ne irigyeld, ahova te mész majd, ezt senki sem fogja nézni...

Jó, kérek egy italt, hogy észrevedd, amit kell. A stewardess odalép hozzám, átnyújtja a narancslevemet, felcsúszik a blézere ujja, és így láthatóvá válik a már sötétedő kék folt a csuklója körül. A szeme alatt is csak a smink rejti el a zúzódást, a sebet a homlokán meg a haja mögé rejtette. A tekintetedből süt a gyűlölet és a szánalom, szóval megértetted, ezt a nőt veri az élettársa.

Ott, két üléssel előttünk az a fiú, Toma és a fiatal anyukája. A lány tizenhat volt, amikor Toma született, elszökött otthonról, mert a szülei azt akarták, vetesse el a gyereket. Pár évvel ezelőtt az apja magánnyomozót fogadott, és megkerestette a lányát, számtalanszor kért tőle bocsánatot. Sosem kérdezte senki a fiatal anyát, hogy ki Toma apja. Ugye neked is feltűnt, milyen csendes a nő, és milyen ártatlan őzikeszemmel néz a világra? Bizony, kihasználta a zenetanára, akibe a kamaszlány fülig szerelmes volt, erőszakkal a magáévá tette, majd kidobta, mint a szemetet szokás. A tökéletes áldozat, hiszen a mai napig nincs tisztában, mit tettek vele, a nő abban a hitben él, hogy ez így volt természetes. Jövőre találkozik egy férfival, aki minden este a sárga földig issza magát, aztán még a szart is kiveri belőle. Összesen két közös gyerekük születne, de mindkét esetben el fog vetélni, az egyik alkalommal a pasi ökle, míg a másiknál a lépcsőről zuhanás miatt. Hogy mi lesz a gyerekkel? Jobb esetben elbújik a mostohaapja elől, vagy éppen ha a részeg férfi végez anyucival, akkor Toma jön. Esélye sincs, ha minden így marad! De itt a toll, és én szépen leírom a füzetbe, amit kell.

Ott az a nő például terhes, igen, arról a vöröshajúról beszélek, akinek csak úgy ragyog az arca. Fehérbort iszik, szóval még nem is tud róla. Kislánya lesz, aki híres orvosi kutatásokban fog nagy eredményeket elérni. Vörös asszony hosszú életű lesz, de a férje nem, ő rákban fog meghalni tizenegy év múlva.

Ha figyelsz, akkor mindenkiről láthatod, hogy milyen helyzetben van most. Mondjuk ott van az a nagyon elegáns öltönyös öreg, akiről messziről süt, mennyi pénze van. Hát ő, nem éppen tisztességesen szerezte a kezdeti tőkéjét, hanem ellopta a barátja találmányát, ami miatt az öngyilkos lett. A öreg, hogy kiegyenlítse lelkiismerete számláját manapság mindenkivel jótékonykodik, de mondanom sem kell, ez nem fogja eltörölni a régi hibáit. Jól sejted, a sápadtsága a betegsége jele, alig fél éve van hátra. Lehetnék kegyes vele, de miért is lennék?

Ez így megy tovább, mindenki nevéhez felkerül egy apró megjegyzés. Ez az utolsó lap a tiéd! Csak nem félelmet látok a szemedben? Ó, nyugodj meg! A halál nem fáj, legalábbis nem jobban, mint az élet, de te nem most fogsz meghalni. Pontosan öt éved van arra, hogy mindent elrendezz magad körül! Én fogok visszajönni érted.

Te is érzed ugye? Ahogy a gép megrázkódik, a szárny egy része leválik, majd a gép zuhanni kezd, és a pánik eluralkodik a fedélzeten. Néhány alkalom után hozzászoksz, hiszen ez csak ócska színpadi kellék. Sok-sok alkalom után a szabadesést már egyenesen élvezni fogod, és az sem ijeszt meg, ahogy az utastér kettészakad, azután a földbe csapódik. A robbanást később szépnek, művészinek fogod találni, főleg, ha csak az emberekkel teli gép egyik darabja robban fel, és a másikból hallod a fájdalmas nyögéseket, vagy ahogy többen halkan sírdogálnak, mert csakis ekkor fogod biztosra tudni , hogy sikerrel jártál. Megszereted a félelemet és rettegést az arcokon, ahogy az is amikor a túlélők megérzik a szél által feléjük sodort füstöt: az égő haj, hús és csontok szagát, a halál semmivel össze nem téveszthető bűzét. Hogy miért? Mert ezzel új célt adsz nekik, másképpen néznek majd a világra. Azt fogják keresni, hogy ők miért élnek, és a többiek miért nem.

Felállok, és még egyszer utoljára meglengetem előtted a könyvet, most látod meg először, mi a címe, és döbbenten nézel velem farkasszemet. Igen, ez az Élet könyve, nem a halálé. Bár a kettő kéz a kézben jár, és egyik sincs a másik nélkül. Elmosolyodok, hiszen már tudod, miért kaptál haladékot. Érzem, ahogy megfagy a vér az ereidben, és a szíved kihagy egy ütemet, de csak egyetlen pillanatra. Elfogadod, és még csak egy kérdést sem teszel fel? Öt év múlva átadom neked az életet, én pedig elfogadom a halált. Ellenségek leszünk, mert mindenki, akit te nem tudsz megmenteni, az enyém lesz, éppen úgy, ahogy most. Ó, tényleg nem láttad azt a fehérbe öltözött fiatal lányt ott hátul, aranyló göndör fürtökkel, tengerkék szemmel? Ő volt a Halál könyvének tulajdonosa, ugyanazt csinálta, amit én, csak épp nem akart megmenteni senkit!

Elindulok kifelé a roncsból, a tekinteted még mindig követ, de a fejsérülésed miatt hamarosan elveszted az eszméleted. Hátrapillantok, pont akkor, amikor a fejed lebicsaklik, mire felébredsz ezt az egészet álomnak fogod hinni, de azért tudni fogod, mennyi időd van hátra, és várni fogsz engem.

Leülök a zokogó Toma mellé, megsimogatom az arcát, és megpróbálom megnyugtatni azzal, hogy újra és újra elsuttogom: minden rendben lesz. Hirtelen megkérdezi, hogy ki vagyok én, de nem válaszolok. Angyal vagy? Döbbenten nézek rá, aztán lassan megcsóválom a fejem. Akkor mi vagyok? Honnan tudom, hogy rendben lesz? Okos kérdések, de csak nézek rá, aztán mikor meghallom a segítség szirénáit magára hagyom.

Még egyszer utoljára visszanézek a túlélőkre, harmincheten vannak. Erősen megszorítom a könyvet a kezemben, majd egy autóbuszon találom magam valahol a németországi hegyekben. Kinyitom a füzetemet, negyvenhét lap. Tekintetem egy kék szempárral találkozik, ő már mosolyogva jegyzetel. Gyorsan írni kezdek, hogy legalább a tűzoltót megmentsem...

 

 

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2012-10-28 09:55 Blade

Blade képe
4

Remek írás! Érdekes, sodró, odafigyelős. Nagyszerű, más szóval - ami pont négy csillag. Gratula!
Egy dologba kötnék bele, ez a bekezdés nem illik oda: "A repülő megrázkódik..."
Ugyanis azt nem a főhős meséli el. Át kellene fogalmazni, szerintem.

v, 2012-10-28 15:11 Liliana

Liliana képe

Ááá! Csillagokat adtál nekem!!! Ennek most nagyon örülök! :D

Köszönöm, hogy kitetted!

Örülök, hogy tetszett!
A bekezdést hamarosan javítom!
Köszönöm még egyszer!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 11:03 teuthan

teuthan képe
5

" Szabadesés, majd néhány másodperc. Az utastér kettészakad, majd mindkét" - Szóismétlés, jelentem szomorkásan! :(

" Ellenségek leszünk, mert mindenkit, akit te nem tudsz megmenteni, az enyém lesz, " - Csak szerintem nem kell a mindenki-re az a rosszcsont, feltételezem, elütés során elszabadult t-betű?

Mindenesetre tetszett! Tényleg olvasmányos, figyelős, szórakoztató, érdekes írás.

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

v, 2012-10-28 15:13 Liliana

Liliana képe

Köszönöm szépen, hogy olvastad!
Hamarosan javítom a kiemelt bakikat!
A csillagokat is köszönöm! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 14:17 édeN

édeN képe
4

Woooahh! Jóféle! Nagyon gyorsan végigsuhantam rajta, de minden részlete megragadott. Azonban van benne az a fránya bekezdés, ami egyáltalán nem illik oda. Ha jól láttam, Blade már kiszedte, de azért én is kilistázom, mert azon belül is vannak gondok. Meg még pár apróság, amik nem túl látványosak, és pontosan ezért nagyon irritálóak. Olyanok, mint amikor egy légy rászáll a kézfejedre, és a lábacskáival csiklandozza a bőröd. Szóval érted.

- "De ahogy jobban megnézlek, már tudom, már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül vagyunk mi ketten egy helyen." - már-már. Tudom, hogy hangulatkeltés, de nagyon nem úgy jön ki. Nekem a gondolatjelezéssel volt mindig bajom, Kelvin tegnap mutatott rá. Elég egyszer a "már".

- "Ha valaki, akkor én sejthetem, mi járhat a fejedben. Látom ám a pillantásodat, ahogy a kezemben lévő könyvre nézel. Sosem láttál még hozzá hasonlót, igaz? Nahát, nahát… Csak nem felkeltettem az érdeklődésed? Azt hittem, keményebb dió leszel.

- "Fogom a kezemben a kis könyvemet..." - kezemben lévő könyvre - fogom a kezemben a kis könyvet. Elég irritáló. Engem megakasztott.

- "végtelenül sok lap lehet benne, vagyis pontosan annyi, ahány ember van körülöttem, akkor, amikor használom" - szerintem tök fölösleges oda az a "végtelenül sok lap lehet benne". Főleg úgy, hogy az utána következő mondatrészek teljesen úgy jönnek le, mintha az ezzel a résszel elkövetett hibádat akarnád kimagyarázni.

- "baleseteztek" - WTF? Bocsáss meg, de ez nagyon kizökkentett.,

- "A baleset miatt zárták le, pont azt az utat" - kell oda az a vessző? Most ezt tényleg nem tudom, de nekem kicsit furcsa.

- "Ne irigyeld, ahova te mész majd, ott ezt senki sem fogja nézni" - szerintem nem kell oda az az "ott". Elég zavaró, kizökkent.

- "Ott, két üléssel előttünk az a nagyon csendes fiú, Toma és az anyja." - Toma és az anyja biztosan nagyon csendes fiú. Remélem érted...

- "...és az anyja. A lány tizenhat volt" - én itt megakadtam. Lehet, hogy én vagyok lassú, de először nem fogtam az adást, hogy milyen "lányról" beszélsz. Először anyuka, aztán lány. Én valahogy jelezném, hogy az az anyuka elég fiatal, és róla van szó. Mert ahelyett, hogy a történetre figyeltem volna, ezen kattogtam. Tudom, az efféléket neház javítani, de próbálj konretizálni, mert könnyebb lesz az olvasónak, hidd el!

- "Ő a tökéletes áldozat, hiszen a mai napig nincs tisztában, mit tettek vele." - Ezt talán egy picit benézted. Én azt hiszem, ha engem valaki megerőszakolna, bizony tisztában lennék a dologgal. Ha nem erre gondoltál, akkor azt egyértelmüsítsd!

- "Jövőre találkozik egy férfival, aki minden este eszméletlenre issza magát, aztán még a szart is kiveri belőle." - Mint az intenzíven. Eszméletlen hangulat. Nem gondolod, hogy úgy elég nehéz valakiből kiverni a szart, hogyha közben eszméletlenek vagyunk? Akkor általában minimálisra csökken az ember helyzetváltoztató képessége.

- "A repülő megrázkódik, és a szárny egy része leválik, a gép zuhanni kezd, a pánik eluralkodik a fedélzeten. Szabadesés, majd néhány másodperc. Az utastér kettészakad, majd mindkét fél a földbe csapódik több száz méterre egymástól. Csak az egyik robban fel. A másikban fájdalmas nyögések hallatszanak, az egyik gyerek hangosan zokogva sír, míg a többen csak halkan sírdogálnak. Félelem, rettegés ül az arcokon, ahogy megérzik a szél által feléjük sodort füstöt: égő haj, hús és csontok szaga ez, a halál semmivel össze nem téveszthető bűze." - úgy, ahogy van, átírásra szorul, mert egyáltalán nem illik a történetbe. Ez nem kitekintés, ez egyszerűen megszakítja az olvasás menetét, kiszakítja az olvasót, és időbe telik, mire visszarázódunk.

- "Szabadesés, majd néhány másodperc. Az utastér kettészakad, majd..." - azt hiszem, te is tudod, mi a baj.

- "...míg a többen csak halkan sírdogálnak." - biztosan kell oda az az "a"?

Azt hiszem ennyi. Egyébként, ahogy a legelején is írtam, a mű nagyon jó. Sodor, fölkap, visz magával, élvezet olvasni. Egy négyest mindenképpen megérdemel.

v, 2012-10-28 15:24 Liliana

Liliana képe

Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Külön köszönet a részletes hibalistáért, amiket amint időm lesz javítok is.
A csillagokat is köszönöm!

Hú, azt mondjuk egyáltalán nem gondoltam, hogy ez az írás egyáltalán értékelhető lesz az olvasók számára. Kiestem a gyakorlatból, és rettegtem attól, hogy ez az egész csak az én számomra lesz érthető. Régen ültem már neki úgy novellának, mint ennek, és bár nagyon-nagyon hiányzott, mégis végig ott volt bennem a félsz, hogy "atyaég nem fog menni". Most, hogy olvasom a soraitokat, kicsit felbátorodtam, hogy mégiscsak megy ez, csak ne görcsöljek annyit rajta. :)

Tényleg köszönöm!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 15:54 édeN

édeN képe

Igazából nekem azért jött be, mert úgy tudtad megragadni az egészet, mintha tényleg fognád a kezemet, és végigvezetnél a történeten.

v, 2012-10-28 20:27 Liliana

Liliana képe

Hihetetlen, hogy ezt a célt végre egyszer sikerült elérnem valakinél. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 22:03 édeN

édeN képe

Általában megérzem, hogy mit akar az író. Itt is megéreztem. Persze, vannak hibák, de kinél nem? A legtöbb könyvben is találhatsz olyan részeket, amik rosszak, hibásak, túlírtak, kuka-érettek. Nem ez a lényeg. Ebben az írásban eltörpültek a bakik. Ez a novella egyszerűen jó. Vezet, elgondolkodtat. Nem hatol túl méylre, de nem is fogalmazol meg benne olyan gondolatokat, amiknek az volna a céljuk, hogy gyökeret verjenek az olvasó tudatában, és ott napokig csírázzanak.

v, 2012-10-28 15:36 Nimretil

Nimretil képe

Ötletes, tetszik. Úgy látom, a célközönség kifejezetten a férfi (vagy ferde hajlamú női) írók tábora. :D De inkább nem kötegszem, mert a végén még kihagysz a könyvedből, vagy beleírsz egy másikba, öt év múlva.

Ha már én is szerepelek benne, mint olvasó, akkor ez bosszantott: "A szeme alatt is csak a smink rejti el a zúzódást, a sebet a homlokán meg a haja mögé rejtette. A tekintetedből süt a gyűlölet és a szánalom, szóval megértetted, ezt a nőt veri az élettársa."
Nem vagyok Sherlock Holmes, nyugodtan feltételezhetem, hogy édeN novellájában elcsapta egy biciklis(ta :D), onnan vannak a sebek. Én meg gyűlölöm a biciklist, ellenben szánom a bicikliszerelőt, aki pont emiatt a pluszmunka miatt marad le egy síeléssel egybekötött üdülésről. Ráadásul a nőnek nincs is élettársa.
Értem amúgy, hogy ezután belelátunk mindenki életébe, csak nálam másféle nyitás lett volna a nyerő.

"míg a többen csak halkan sírdogálnak"

Amúgy engem a fogalmazás, meg a szöveg stílusa nem akasztott meg sehol.

v, 2012-10-28 20:21 Liliana

Liliana képe

Köszönöm, hogy olvastad.

"Nem vagyok Sherlock Holmes, nyugodtan feltételezhetem, hogy édeN novellájában elcsapta egy biciklis(ta :D), onnan vannak a sebek." - Ahogy én észrevettem egy verés nyomait nem igazán lehet összetéveszteni mással, de ha tévednék, akkor pedig csak én érzek rá nagyon jól a dolgokra embereknél, sajnos :(

"Ráadásul a nőnek nincs is élettársa." - Hogy továbbvigyem az előző gondolatot, egészen biztos vagyok, hogy ami talán neked nem szúr szemet egy emberben, azt valószínűleg a hozzám hasonlók észreveszik. Akik emberekkel dolgoznak, azok sok dolgot tudnak, amit egy civil ember nem. Pl.: egy ruhaboltban a jó kereskedőnek el kell találnia a vevő ízlését, ehhez azonban tudni akarják milyen alkalomra lesz a ruha, kinek akar megfelelni az illető, sőt egyesek ránézésre a pontos méretet is tudják, stb. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek náluk "ösztönből" jönnek, és talán fel sem tűnik a kereskedőnek, hogy mikre derít fényt percek alatt.
Én emberekkel dolgozom, és kb. 10-ből 7-ről száz százalékosan megállapítom, hogy milyen a családi háttere. A gyűrű látszik, az élettárs érződik (ne kérdezd miből, de tudni lehet), ahogy a szingli is egészen másképp nézik a "kínálatot", a félrenézők más tészta, azt az ember stílusából könnyű kikövetkeztetni.
Ettől még nem vagyok Holmes, csak jó emberismerő.

Köszönöm, hogy itt jártál, és örülök, hogy ettől függetlenül tetszett!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 20:53 Nimretil

Nimretil képe

Én elhiszem, hogy te meg tudod állapítani. Annyit mondtam, hogy én nem tudom. (Illetve, hogy Sherlock Holmes is képes lenne rá :D)
Biztos fel lehetne úgy vezetni, hogy elhiggyem magamról, képes vagyok ilyesmire, de semmi értelme, mert ha hozzám igazodik a szöveg, akkor meg másoknak lesz nehezebben értelmezhető. Azért írtam, hogy nálam nem egy jó start, mert első nekifutásra megakadok rajta. Ez nyilván azért van, mert hiányzik egy olyan tapasztalat, ami neked (ezek szerint) egyértelmű. Én képtelen lennék ilyesmi megállapítására, és ebből a felállásból nehéz kapásból átugrani arra, amit írtál.
Nem hibaként róttam fel, nem lehet úgy beleírni egy novellába az olvasót, hogy mindenkire tökéletesen passzoljon. (Egy kicsit mondjuk úgy érzem, mintha a "te" is te lennél. :D)
Amúgy miért írtad magadat "bácsinak"?

v, 2012-10-28 21:01 Liliana

Liliana képe

Mert olyan csúnya vagyok :)

Na, jó, annyira azért nem.

Viccet félretéve fogalmam sincs, sőt, valójában ez egy amolyan Freudi dolog lehet, megyek is és értekezek a két pszichodokimmal, hogy nekik erről mi a véleményük.

Egyébként azt el is tüntetem, mert a célom az volt, hogy bárki beleélhesse magát a szituba. Köszönöm, hogy erre felhívtad a figyelmem!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 21:01 Nimretil

Nimretil képe

Egyébiránt én is ugyanazt írhatnám, amit te. Aki valamiben benne van, annak olyan dolgok természetesek, amit más észre sem vesz, sokszor még akkor sem, ha felhívják rá a figyelmét. Szerintem ez mások olvasásánál jelentős tényező. Ha megvannak ugyanazok az alapismeretek (nevezzük őket most így), akkor tökéletesen értjük a másik gondolatait. Ha részben hiányoznak, esetleg el tudunk tekinteni a zavaró elemektől, és továbbra is élvezhetjük az olvasmányt. Ha teljesen hiányoznak, akkor tuti nem fog nekünk tetszeni.
Engem az izgat, hogyan lehetséges ilyen "alapismereteket" íráson keresztül ismertetni, anélkül, hogy magyarázkodni kéne?

v, 2012-10-28 21:14 Liliana

Liliana képe

Fel tudsz építeni egy fantasy világot anélkül, hogy az 'alapismereteket' elmagyarázd az olvasónak?
Naná, csak épp az egyedül a te fejedben fog életre kelni, senki máséban.
Vannak dolgok, amikben az olvasónak kell egy kicsit az íráshoz igazodni, és elhinni, hogy mindazt, amit az író ír róla, arra ő tényleg képes, szerintem a fentebbi írás pont egy olyasmi dolog, hiszen nem kéne, hogy magyarázatra szoruljon, hogy akadnak olyan emberek, akik meg tudják állapítani, hogy neki, neked, nekem, vagy bárkinek éppen milyen az élete szinte apróságokból, mint a testtartás, kisírt szem, verésnyomok, sápadtság, stb.
(A verbális kommunikáció csak egy kis része a valódi kommunikációnak, hiába mondja valaki igent, ha pont az ellenkezőjét mondja a teste, és ezt mondjuk én észreveszem.)
Viszont a legtöbb esetben az írónak kell elmagyaráznia, hogy mire és miért kell az olvasónak olyannak lennie, amilyennek.
Azért ez az elmagyarázás szükségessége nagyban függ az olvasótól és az írótól is. De tény, nem felelhet meg minden mindenkinek, az abszolút lehetetlen.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 21:54 Nimretil

Nimretil képe

Azt hiszem, egy picit elbeszélünk egymás mellett, de őszintén szólva így hirtelen lövésem sincs, hogyan tudnám megmagyarázni, mire gondoltam. (Még jó, hogy írok, mi?)
Szóval "alapismeretként" pl. itt nem arra a röpke magyarázatra gondolok, hogy "a külső alapján lehetséges megállapítani különféle dolgokat", hanem hogy valami mennyire van benne a látókörömbe. Itt sokkal finomabb dolgokról van szó. Amit nem látok, azt nem értem, és nem tudok hozzá igazodni. Pl. jártam úgy, hogy érdekelt volna, milyen tulajdonságai vannak egy konkrét lónak. Még nem volt lehetőségem megnézni, ellenben egy ismerősömnek igen. Mindenre rákérdeztem, milyen a testalkata, hogy mozog, hogy tartja a fejét, hogy viselkedik, nyugodt-e, fél-e az idegen emberektől, adja-e a lábát, milyen színű, van-e jel a homlokán stb. Semmit nem tudtam meg, a végére szerintem arra sem kaptam volna választ, hogy négy lába van-e egyáltalán. Pedig én sem mondhatom magamról, hogy értek a témához, de mégis teljesen mást látok, mint egy olyan ember, aki max filmen vagy képen látott lovat. Ebben az a poén, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy a másik ezt esetleg nem értheti. Nővérem bosszantott azzal, hogy amikor olyan emberről volt szó, akinek nem tudtam a nevét, de ő is ismerte, akkor feszt azzal jött, hogy milyen színű a haja? Mit tudom én?

Nem akarok kukacoskodni, mert kellő fantáziával mindezek ellenére is nyugodtan elfogadhatok mindent úgy, ahogy írod. De így sem fogom ugyanazt látni benne, mint mondjuk te.
Magyarán el tudom fogadni, de nem lesz ugyanaz, mint annak, aki ezt ismeri. Ez így jó, ha minden előtt elmagyaráznád, hogy mit miért, az egy kicsit hülyén nézne ki.

h, 2012-10-29 21:29 Liliana

Liliana képe

Maradjunk a lovaknál, neked egészen mást jelentenek, mint nekem. Ez így jó, mások az emlékeink, mások a viszonyaink, másként nevelkedtünk, stb... Ettől szép a világ, mert mindannyian egészen másra gondolunk, mást érzünk valami láttán. Ez így kerek! És néha a legjobb ezt kihasználni.
Van, aki fél a lovaktól, te érdeklődsz iránta, én imádom őket, de sok-sok kellemes, ugyanakkor szomorú emléket ébresztenek bennem egy olyan személyről, aki már sajnos nem lehet velem.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

k, 2012-10-30 08:46 Nimretil

Nimretil képe

Erről van szó. Azért magyarázkodom, hogy egyértelmű legyen, nem hibát jeleztem, csak olvasói élményt. Eredetileg olyan példát akartam hozni, ami neked semmit nem mond, de úgy látom, mellétrafáltam. Nem baj, aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet.

v, 2012-10-28 20:25 Liliana

Liliana képe

"Úgy látom, a célközönség kifejezetten a férfi (vagy ferde hajlamú női) írók tábora. :D"
:) Kikérem magamnak, én sem vagyok ferde hajlamú, de néha azért megnézem, hogy egy nagy mell tulajdonosa igazit vagy műcsodákat visel. Az igazi esetében, mi nők, azért szoktunk magunkban irigykedni. :) A férfiak egész más miatt vételezik szemre a "kínálatot". ;) Ugye, uraim?

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-10-28 22:08 édeN

édeN képe

Tudod, én most annyira nem szeretlek téged. És mi van, ha az a biciklis éppen akkor ta', he? Erre nem gondoltál? Olyan gonosz tudsz lenni (szipp). Egyébként javítottam, hogy örüjjé'.

h, 2012-10-29 20:59 Viola

Viola képe
5

Hűha - tömören csak ennyi :)
Viszont az olyanok kizökkentettek, mint a "hozzádhasonló" meg a "szemügyrevehesd". Az ötletért és a vezetésért viszont hat csillag járna, ha abból levonok egyet, az pont öt. ;)

---------------

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!" F. Scott Fitzgerald

h, 2012-10-29 21:15 Liliana

Liliana képe

Hűha! Köszönöm szépen, hogy olvastad!
A két kiemelt szót máris szétbombázom!
Nagyon szépen köszönöm a csillagokat is! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2012-11-14 03:07 craz

craz képe
4

Sok-sok alkalom után a szabadesést már egyenesen élvezni fogod, és az sem ijeszt meg, ahogy az utastér kettészakad, azután a földbe csapódnak. A robbanást később szépnek, művészintek fogod találni, - csapódik/művészinek

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2012-11-14 09:42 Liliana

Liliana képe

Köszönöm szépen, hogy olvastad!
A hibákat máris orvosolom.
Köszönöm a csillagokat is!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2012-12-15 12:48 Para Celsus

Para Celsus képe

Lili jó nő lehet, hogy mindenki szereti - az írás kicsit inverz Death Note-nak tűnik, a párbeszédek problematikáját ügyesen kikerüli az ismert E/1.-fogással.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2012-12-15 17:20 Liliana

Liliana képe

Helló Uram! Mindig öröm régi ismerőssel találkozni!
Majd ne tűnj messzire, mert épp belevetettem magam a réges régen beígért "Nézd, drágám, mit vettem a piacon! Erre a szőke csaj előkapja a majd' méteres lángszórót"-történetbe, amit még egy messzi-messzi galaxisban ígértem neked! Én emlékszem rá. Hát te emlékszel rá? Azt mondjuk nem tudom, mikor fog publikálható állapotba kerülni, de az ajánlásban a te neved szerepel, az már ottan van, kb. egy oldallal együtt. :)

Lili nem jó nő, hanem egy boszorka, azokkal meg inkább szeretnek jóba lenni az emberek. Nem értem miért? Félnek az átkoktól?
A Death Note-tot nem tagadom, bár tudatalatti lehet, mert annó csak egy-két részt láttam belőle, mikor éjszaka nem volt más értelmes műsor, és nem tudtam aludni. Ma sem értek pár dolgot, talán egyszer meg kéne néznem végig. :)

Az E/1-et meg szeretem. :) Bár kezdek lassan leszokni róla, és áttérni az E/3-as táborba.

Köszönöm, hogy olvastad!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2012-12-15 18:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Ah, hölgyem, hát hogyne emlékeznék! :)
Amúgy a novi hozza azt, amiben a nők erősek: remek atmoszféra-teremtés, emocionális megközelítés.
(Egyébként én úgy emlékszem, Kalasnyikov volt - de a lángszóró is jó lesz :) )


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2012-12-15 20:11 Liliana

Liliana képe

:) A Kalasnyikov nem illik abba a környezetbe. :D

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-12-16 10:37 Para Celsus

Para Celsus képe

:3 :3
can't wait!
Hajrá, Lili, írjál, írjál, kíváncsi vagyok a lángszóródra! :)))


"The Rainmakeeeer!"

v, 2012-12-16 19:57 Liliana

Liliana képe

:)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2012-12-16 12:30 A. G. Stone

A. G. Stone képe
5

Elismerésem! Bravúros írás, maximális tiszteletem, Liliana! Nagyon élveztem az olvasást, egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, jól vezeted szavaiddal az olvasó szemét, gondolatait... Részemről megérdemel öt csillagot! Szívesen olvasnék még hasonlókat. Van egy film, nemrég láttam, a Sorsügynökség. Ajánlom figyelmedbe, szerintem tetszene. :)

Stone

v, 2012-12-16 20:00 Liliana

Liliana képe

Hű, nagyon köszönöm a kedves szavakat, a csillagokat, és persze azt is, hogy olvastad!
Sorsügynökséggel szemezgettem már, de még nem volt időm rá, talán majd a két ünnep között, remélhetőleg.
Még egyszer köszönöm, hogy nálam jártál!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2013-11-04 11:14 Roah

Roah képe
4

Ügyes kislány! :)))

"Nézzük csak azt a légikísérőt! Igen, tényleg csinos, de ne arra figyelj! Vedd le a szemed a formás combjáról! A mellei is tabuk! Tudom, tudom, igaziak... És akkor mi van?"

Nemi sajátosságok? A férfiak egyszerűbbek, nem figyelik és nem is érdeklik őket a részletek; állítom, hogy alapos szkennelésre csak a nők képesek. Mi figyelünk ilyenekre. Nem is figyelünk, ez túlzás: kiveri a pupillát a szemünkből, ugye?
Ez csak egy személyes kíváncsiság lesz; próbára tetted már magad? Úgy értem, tesztelted azt, amit látsz? Hogy valóban úgy él-e valaki, ahogyan feltételezed? :))

Csak azért kérdezem, mert ismertem egy lányt, aki kitűnően, úgymond, tökéletesen el tudta rejteni a fájdalmait, veréseket, egy idő után fel sem szisszent, ha épp lilára püfölt vállát véletlenül megérintették - nem láthatták, a ruha mindent takart. Bokáig, talp alá, lábujjak közé bújtatta az összes kínját, hangosan nevetett, a környezete fejében meg sem fordult az soha, hogy mennyit bántalmazták.
Mert nem minden az, aminek látszik...
Aztán felnőtt - leginkább az elméje.
Ma már nincs mit elrejtenie, nem szégyelli, ha edzésen megsérül, mert béna volt, vagy mert egy izzadt felsőtesten elcsúszott az ökle, és szilánkosra törte a csuklóját, mára nem smikeli el a bőraláfutásokat sem - de gyakran megkérdik tőle az emberek: "Mi van a combodon? Ezt hol szerezted?!" Szívből mosolyog, és megnyugtat mindenkit, köszöni, már jól van.
Mert nem minden az, aminek látszik...
Azt hiszem, pillanatnyilag reménykedik benne, hogy az Élet Könyvében nem lesz számára több sötétlő lap, hisz mindig talpra esett, bár kilenc életéből már néhányat fel is használt.

Tudod, mit mondott V. Fable a kalandról? " Az élet élete"

Lil, ez nagyszerű volt! :))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2013-11-06 17:11 Liliana

Liliana képe

Szia Roah!

Valami azt súgta, hogy nézzek már szét errefelé, erre látom a friss kommentek között, ott egy cím, gondoltam egyet, hogy nekem is volt egy hasonló nevű novellám. Szóval hirtelen meg is lepődtem, hogy ahhoz vezetett a link. :)

"Ez csak egy személyes kíváncsiság lesz; próbára tetted már magad? Úgy értem, tesztelted azt, amit látsz? Hogy valóban úgy él-e valaki, ahogyan feltételezed? " - Igen, elég gyakran megteszem. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de nagy vonalakban beletrafálok. Talán pont azért, mert sok emberrel találkoztam rá, és könnyen egy hullámhosszra kerülök velük. Érdekes látni, amikor bejön egy vendég, és te eltotózol magadban, hogy ő alapból mogorva, vagy éppen csak rossz napja van. Végignézel rajta, elemezgetet. Ha a pulthoz ül, akkor 10-ből 9 egyedül van, az az egy meg csak addig marad, amíg megérkezik akire vár. Ha van üres hely, és ő mégis a pultot választja, akkor beszélgetni szeretne.
Innentől kezdve adott a lecke, ha rossz kérdést raksz fel, akkor oda a beszélgetés, fizet és elmegy, jobb esetben nem rossz szájízzel. Időnként te is szeretnél olyan emberrel beszélgetni, aki tud újat mondani, másképp nézni a világot, mint te. Tudnod kell, miről kérdezheted és miről nem: lehet, hogy gyászol (attól, hogy nincs feketébe), lehet, hogy elhagyta az élettársa, lehet kirúgták... Lehet csak én vagyok ilyen hülye, hogy érdekelnek még az emberek gondjai...
"Mert nem minden az, aminek látszik..." - Nem, valóban nem. De az adott szituációban látszódna, hogy a kishölgy nem úgy viselkedik, mint akit bántalmaznak. Ők valahogy mások. Összerezzennek, ha hozzájuk érnek, vagy ha kicsit hangosabban szólsz nekik valamiért. Ijedt a tekintetük. Nem tudom, ennél jobban elmagyarázni.

Köszönöm, hogy olvastad! Örülök, hogy tetszett!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"