Mire lehull az első hó

Hason, ruhátlanul feküdt az ágyon. A hosszú évtizedek alatt megfakult a bőre. Az arcán megjelent mély barázdák őt még sármosabbá tették, míg engem elcsúfítottak. Szerettem volna tudni, mire gondol, de nem láthattam a fejébe. A férfi gondolkodásmódot amúgy sem nekem találták ki, pedig oly sokszor képzeltem magam a helyébe. Persze kevés sikerrel…

A kezdeti idők gyakori, hangos hancúrozásai a gyerekek születése után csendes légyottokká halkultak. Az évek gyorsan teltek, az egyre ritkuló szerelmes órák kellemes, ámde kimerítő időtöltéssé változtak.

Többször mondogatta:

– Ha választhatnék, a karjaidban szeretnék meghalni.

Ilyenkor mindig meghökkentem, és az egyik alkalommal megkérdeztem:

– Mi lenne velem nélküled?

– Erős nő vagy, majd kitalálsz valamit – mondta akkor halvány mosollyal a bajsza alatt.

Kissé sápadtnak tűnt, mikor a franciaágyban a hátára fordult. Szeme sejtelmesen csillogott.

– Adsz nekem egy pohár vizet? Nagyon kiszáradt a szám.

– Máris hozom a gyógyszereiddel együtt.

Magamra öltöttem a hálóköntösömet, s a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Az ellenségem, a tükör kíméletlenül mutatta a valóságot. Bőröm hamvas fiatalsága az idővel bizony tovaszállt. Hirtelen mintha megérintette volna valaki a vállam.

Gyönyörű vagy. Szeretlek.

Megfordultam, egyedül álltam a fürdő közepén.

A konyhában hűvös ásványvizet töltöttem egy pohárba, és a gyógyszerekkel együtt a hálószobába vittem.

– Ülj fel, itt a vized! Most már nem kellene elaludnod.

Melléfeküdtem. Gyengéden simogatni kezdtem, hátha felébred, de meg se rezzent.

– No, kelj már fel, ne kéresd magad!

Megcsiklandoztam az orra hegyét, reméltem, majd megijeszt úgy, ahogy szokott.

Önkéntelenül a verőerére tettem a kezem: nem lüktetett. Mellkasára tapasztottam a fülem, hátha meghallom szívdobbanását. Percekig tartott, mire rájöttem, nincs már mit hallanom.

– Nem hagyhatsz itt, még nem!

A könnyfátyolon keresztül arca elhomályosult, majd egy pislantás után ismét élessé vált.

Számtalan pofont kaptál az Élettől, de mindig felálltál és továbbléptél – hallatszott hátulról egy ismerős suttogás.

Végigfutott a tekintetem a meztelen testén.

Így mégsem láthatják meg! Fiókjából kivettem a pamut gatyáját, és előkerestem a halványkék alapon sötétkék-csíkos pizsamáját, amit én csak „öregapi-ruhának” neveztem. Sokáig tartott, míg felöltöztettem. Átfutott az agyamon, hogy mindjárt az ünneplős öltönyét is ráadhattam volna. Feje alatt megigazítottam a párnát, kezét összekulcsolva a mellkasára tettem, és betakargattam.

A fotelbe roskadva, telefonnal a kezemben percekig magam elé meredtem.

Mindig rád kell várni! – korholt csendesen.

Céltalanul keresgéltem a telefonszámok között.

A gyerekeket hívd fel!

Megállt az idő. A mobiltelefon az ölembe hullott, ujjaim nem akartak engedelmeskedni.

Asszony!

Összerezzentem. Felkaptam a mobilt, gyorsan kikerestem a fiam számát, majd elhadartam neki, mi történt. Miután befejeztem a beszélgetést, nem tudtam, mit tegyek.

– Most mi lesz velem?

Írni fogsz, ahogy eddig. Írj egy regényt az életünkről. Mutasd meg a világnak, hogy igenis létezik holtig tartó szerelem, és ha lehet, ne az álneveden írd, mint azokat a rózsaszín szirupos könyveidet szoktad. A saját neved szerepeljen rajta!

A fotel mellett a kisasztalon egy verses antológia hevert. Könyvjelzővel megjelölte azt az oldalt, amelyet utoljára olvasott. Fellapoztam, és a jobb oldalon egy háromsorost találtam, mely így szólt:

 

„Jéggé válik az illatos harmat

az elmúlás rohan át a dombokon

Vajon lesz-e még tavasz?”

 

(Pécs, 2010. május 9.)

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2010-10-23 10:22 Blade

Blade képe

Egy korábbi, törölt novella újra itt.

szo, 2010-10-23 11:20 Mab Tee

Mab Tee képe

Köszönöm szépen, Blade. :)

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

szo, 2010-10-23 12:40 De Profundis Clamavi

5

Gyönyörű, megható, remek!

Próbálom megfogalmazni, bár nehéz, ha netán nem tudom leírni, csak az én hibám. Hat, üt, tehát jó!

Hétköznapi, nagyon reális, élő történet. Erejét, hatását éppen ez adja. Óriásit üt az első suttogás. Érezzük, hogy valami történni fog, amikor melléfekszik sejtjük, hogy baj van, míg az asszony nem. Ez a rész nagyon el van találva! Az olvasó már tud mindent, a szereplő semmit, maximálisan azonosulunk.

(Remek ötlet, ha nem felejtem el, alkalmazom)

Ez nagyon-nagyon szívszorító:

Megcsiklandoztam az orra hegyét, reméltem, majd megijeszt úgy, ahogy szokott.

Ő még reménykedik, mi már nem. Talán már rosszat sejt, de még remél! Belül már remeg, mert érzi, de nem fogadja el. Telitalálat!

Különleges, hogy nem kezdtél érzelegni (én azt tettem volna!), és Neked van igazad. Ez nagyot üt, mellbe vág. Miért? Mert hihető, mert olyan mintha velem, vagy anyámmal történt volna, maximális azonosulás.

Megtöri az elmúlás fájdalmát, hogy a kedves nem ment el, ott van mellette, és ugyanúgy szól hozzá, mint régen!

Még ki is oktatja. Nagy ötlet! Fenomenális! Hihetetlenül életszerű!

Szégyenlős érzelmek, mint az életben.

Ha hibát akarnék keresni, talán az, hogy kicsit tanmeseszerű a Számtalan pofont kaptál az Élettől, de mindig felálltál és továbbléptél

Az életben így nem beszélünk. Ugyanez vonatkozik az: Írni fogsz, ahogy eddig. Írj egy regényt az életünkről. Mutasd meg a világnak, hogy igenis létezik holtig tartó szerelem… Ha egyszerűbben írnád meg, jobban elfogadnánk. Egy fáradt ember teszi, aki nagyon szeret. Nem kinyilatkoztat, hanem csendesen tanácsot ad.

Viszont ezzel a nyűgös, csipkedő befejezéssel:

 ha lehet, ne az álneveden írd, mint azokat a rózsaszín szirupos könyveidet szoktad. A saját neved szerepeljen rajta!

Mindent helyrehozol. Újra él, elhiszem, hogy létezik, hogy meghalt, de mindig Veled marad!

Lírai, szépirodalmi alkotás, szokatlan itt a Karcon, de örömmel üdvözlöm és kérlek, hozz még ilyeneket.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

szo, 2010-10-23 17:53 Mab Tee

Mab Tee képe

Köszönöm a részletes hozzászólást és a csillagokat.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

szo, 2010-10-23 21:15 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Üdv!

Bár az én ízlésemnek ez már kicsit szirupos, de a tehetséged és "szakmai ismereteid" az írásról vitathatalanok.

Gratulálok!

 

( Négy csillagot adok, de csak azért, hogy legyen még egy fok, amivel azt tudom honorálni, ha valaki az ízlésemet is eltalálja. )

szo, 2010-10-23 21:53 Mab Tee

Mab Tee képe

Köszönöm szépen ezt a hozzászólást és a csillagokat. Jólesett.

Bár tudom, elég sok dolog van még, amit meg kell tanulnom, de ez egy olyan visszajelzés számomra, hogy jó az az út, amin járok, csak még messze van a vége.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

szo, 2010-10-23 22:08 Liliana

Liliana képe
5

Én már olvastam, és ha jól emlékszem bele is kötöttem, mert a végén háromsoros helyett haiku volt írva. Vagy jobb lett, mint volt, vagy jobban elkapott a hangulata, nem tudom, de nálam ütött.

További hasonlót szeretnék, az sem baj, ha vidámabb lesz. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2010-10-24 11:14 Mab Tee

Mab Tee képe

Köszönöm szépen a hozzászólást és a csillagokat. Azóta a kapott tanácsok alapján átírtam egy kicsit, és valóban haiku volt a végén.

Hogy mikor születnek majd hasonló írásaim, nem tudom. Az ilyenekhez mélyről jövő érzelmek kellenek.

Üdv: Mab Tee

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

v, 2010-10-24 19:24 BéNyi Ella

BéNyi Ella képe

Kedves Mab!

Azt hiszem, itt már mindent elmondtak előttem a nálamnál okosabb, tapasztaltabb irodalmárok. :) Jó írás, erős, hangulatos. Grat. :)

__________________________________________________________________

"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvasta."
(Kosztolányi Dezső)

h, 2010-10-25 11:00 Mab Tee

Mab Tee képe

Köszi. :):)

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

szo, 2011-04-16 21:43 Mab Tee

Mab Tee képe

Kiruccantam Új- Zélandra. Wellingtoni Magyar Hírmondó áprilisi száma: http://hirmondo.org/Actualis.html

Működik a "marketTeeng". :)

 

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

szo, 2011-04-16 21:54 Obb_régi

5

Hej, most nagyon jól megfogtad, szembeötlő a minőségi változás :) (verőér még most sem tetszik, muszáj volt keckeckednem is :))