A játszótéren

A játszótéren

Arthur tudta, hogy baj van. A játszótér határtalanná vált.
"Talán gonosz szellemek növelték meg a teret – gondolta riadtan –, de az is lehet, hogy a világot vezérlő törvények változtak meg."
Senki sem tartózkodott a közelben rajta kívül. A szemtelen szél beférkőzött a ruhája alá, aztán továbbhaladt, játékosan feltúrva előtte a megsárgult avart. A kisfiú tanácstalan tekintettel kereste a kivezető utat, de nyomát sem találta.
Szabadtéri játékokat látott mindenütt: piros színű csúszdákat, ide-oda lengő, kopott zománcú hintákat, madárpiszoktól mocskos homokozókat – többet, mint amennyinek normális esetben lennie kellett volna, ami megijesztette. Arthur nem akart sírni. Leült az egyik grafittikkel kidekorált padra, és gyanúsan csillogó szemmel gondolataiba mélyedt. Bár alig pár napja múlt nyolc éves, tudta, lennie kell valamilyen elfogadható magyarázatnak.
Megpróbálta felidézni az eseményeket, a megérkezés percétől kezdve. Abban reménykedett, ha lassanként perget vissza minden mozzanatot, elkaphatja a változás pillanatát –, de nem jutott eredményre. A játszótér ugyanolyan volt, mint mindig: harsogóan színes és zajos, tele kisebb-nagyobb gyerekekkel, akik idejártak kikapcsolódni iskola után, mielőtt belevetnék magukat otthon a tanulásba. Úgy tűnt, minden a szokott mederben folyik, míg egyszer csak Arthur benső ösztönének engedelmeskedve felnézett, és megállapította, hogy nemcsak az anyja, de mindenki más is eltűnt mellőle. Először nem ijedt meg, azt hitte, hogy valami különös ugratás áldozata – mintha a sok odajáró gyerek és a kíséretüket alkotó felnőttek összebeszéltek volna, hogy becsapják.
Persze hamar rájött, hogy ez képtelenség, mert az édesanyja semmiképp sem egyezett volna bele ilyen rossz tréfába. A játszótér kietlenné válása csak a probléma egyik fele volt. A jelenség másik oldala még a látogatók köddé válásánál is rejtélyesebbnek tűnt. Ezzel akkor szembesült, amikor vaktában elindult hazafelé, csakhogy nem talált kiutat a parkból. Olyan távolivá lettek az előtte húzódó terület határai, mintha betöltötték volna a rendelkezésükre álló földrészt.
A fiú verítékezett, és egyre csak lépkedett, mintha kitartásával megtörhetné a tájra nehezedő átkot. A bokrokkal szegélyezett, kaviccsal felszórt sétányok azonban nem akartak fogyatkozni.
Végül eluralkodott rajta a hisztérikus harag, és eszelősen rohanni kezdett, mintha ésszerűtlen viselkedésével legyőzhetné a természetellenes körülményeket. Nem tudta, meddig szaladt, de végül meg kellett állnia, különben összerogyott volna. Zihálva nekidőlt az egyik látogatók által összekaristolt fának, és megpróbált lecsillapodni. Szíve légkalapácsként dobolt, lábizmai elkínzottan zsibongtak. Be kellett látnia, hogy testével nem győzheti le a játszóteret, csakis a szellemével.
"Ki kell eszelnem valamit – döbbent rá –, különben előbb-utóbb szomjan halok."
Miután kifújta magát a padon, eszébe ötlött, hogy hátizsákjában ott lapul egy csokoládé és egy dobozos cola, amely valószínűleg poshadt löttyé változott már. Nem volt kedve elfogyasztani egyiket sem az iskolában, hiába pakolta őket az uzsonnás dobozába a mamája. Remegő ujjakkal talált a nyalánkságokra, alig bírva uralkodni ösztönein, hogy ne vesse magát kiéhezett vadállatként rájuk.
Lassan, élvezettel falta be a csokoládét, miközben idegeire jótékony nyugalom telepedett. Olyan intenzív élményként élte meg a szájában szétáradó mogyorós-karamellás ízt, hogy még a háta is beleborzongott. A leírhatatlan gyönyörre a buborékoktól pezsgő üdítő tette fel a koronát. A szénsav marta a torkát, de nem ivott még finomabbat a piros fémdobozban várakozó italnál. A kisfiú nem tudta túlságosan hosszúra nyújtani az élvezetet, de ezúttal
nem is akarta. Szinte egyetlen húzásra hajtotta fel az isteni nedűt, aztán hangosan és elégedetten böfögött.
Ideje volt farkasszemet nézni a rettegéssel.
Újra összegezte az eddig tapasztalt jelenségeket. Először is: a parkból mindenki felszívódott – nemcsak a felnőttek és a gyerekek, de még az anyja is. Az állatok szintén eltűntek. Sehol nem látott fűszálak közt araszoló bogarat, sőt, egyetlen árva légy sem zümmögött a közelében. Úgy tűnt, rajta kívül mindenkit elsöpört valami gonosz halálsugár. Másodszor: a játszótér elvesztette határait és arányai végtelenné váltak. Arthur tudta, fontos megtalálnia a válaszokat, mert az élete múlik rajta.
A kisfiú különbözött a többi gyerektől. Mást látott, mint azok. Érezte, hogy nem átlagos, amit foggal-körömmel leplezett. Anyján kívül mindenkit megtévesztett – az osztálytársait, a tanárokat és a szomszédokat –, az asszony pedig szemet hunyt különlegessége fölött. Sosem bántotta miatta, inkább úgy tett, mintha nem tudna róla. A kisfiú személyiségében korán kialakult az elővigyázatosság.
Kortársaival ellentétben már három évesen folyékonyan és gyorsan olvasott. Intelligenciája szokatlanul magas volt. Lelke mélyén tudta, egyszer még a világ ura lesz, csak ki kell várnia. Megpróbáltatásnak érezte a gyerektestben töltött perceket, de nem talált módot növekedése felgyorsítására, noha mindent megadott volna, hogy fizikai adottságai utolérjék szellemi fejlettségét.
Elhessegette zavaró gondolatait, visszatérve a sürgetőbb problémához: hogyan tudná legyőzni a játszótéren uralkodó erőket. Végül arra jutott, lennie kell rajta kívül valakinek a közelben, aki ezt teszi vele. Az ismeretlen legalább olyan erős, mint ő – vagy még erősebb – különben nem játszhatna vele, mint macska az egérrel. A gyermek biztosra vette, hogy minden csak az elméjében zajlik, arctalan ellenfele pedig az övéhez hasonló képességekkel bír.
A nem mindennapi kisfiú eddig azt hitte magáról, egyedi és megismételhetetlen teremtmény, aki uralkodásra született. Most viszont szembesülnie kellett vele, akad valaki, aki talán még nála is hatalmasabb. Koncentrálni kezdett, olyan mélyen süllyedve magába, mintha feneketlen mocsár nyelte volna el.
Szelleme elvált az anyagtól. Kívülről szemlélte önmagát, csakis saját porhüvelyét fogadva el létezőnek. Hamarosan megpillantotta a sugár irányban szétterjedő, vékony aranyszálakat, melyek testéhez kötötték a hamis képeket. Acsarogva szaggatni kezdte őket, míg el nem vezették a körülötte gomolygó illúziók tartóoszlopaihoz. A bronzszínű nemesfém hengerek masszívnak és sérthetetlennek látszottak, de nem tudták meggyőzni valóságosságukról.
Görcsösen összeszorított ököllel ütni kezdte őket. Torkából örömüvöltés tört fel, mert már az első csapásokkal sikerült repedéseket előidéznie rajtuk. A következő pillanatban az oszlopok rézvörös szilánkokká robbantak szét. A tudata köré szőtt fantáziaburok megremegett, aztán darabokra hullott. Végre megpillantotta ellenfelét; saját tökéletes hasonmását, amitől még ádázabb haragra gerjedt. Éles vijjogással támadásba lendült, hogy véghez vigye a lehetetlent.
A játszótér ekkor a megszokott méretére zsugorodott, és Arthur újra érzékelte a körülötte nyüzsgő gyerekek zsivaját. Visszazuhant a valóságba, melyben csak egy zárkózott kisfiú volt, aki le akarja győzni önmagát.

*

– Érdekes kisfiú – mondta félénken a kellemes alakú nőnek a szemüveges férfi, akit enyhe pocakkal vert meg a sors.
Régóta próbált udvarolni az asszonynak, aki nem viselkedett elutasítóan, de bátorítóan sem.
– Igen – mondta a csinos hölgy nyugodtan. – Autista sajnos. Pedig, ha megtalálná az utat, felemelkedhetne.
– Ez szomorú – állapította meg a botcsinálta udvarló gyámoltalanul.
– A doktorok szerint belső harcot vív, amit sosem nyerhet meg – közölte a nő tárgyilagosan, minden keserűség nélkül.
A férfi kis ideig hallgatott.
– Lehet, egy nap mégis győz majd – mondta kínban, mert ostobának érezte magát kényszeredett szavai miatt. – Az jó lenne.
– Talán – mondta a nő, aztán elfordult.
Az asszony barna szemében megcsillant a lemenő nap fénye, ahogy a fiára nézett. Aznap tudomást sem vett többé ügyefogyott hódolójáról.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2009-09-02 12:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Zihálva nekidőlt az egyik elhanyagolt fának, melyet néhány látogató összekarcolt a késével, hogy nyomot hagyjon az utókornak, és megpróbált lecsillapodni." - A kiemelt rsz megakasztott olvasás közben.
"meg egy valószínűleg poshadt löttyé átlényegült dobozos cola" - Ez meg kacifántos. (Nehéz ez a szó...)
"de a piros fémdoboz tartalma vetekedett a legfinomabb nektáréval" - Öcsém üdvözöl, értelmes embernek tart. :) (A legfinomabb nektárt én kifogásolom.)
A sok Arthur a végén már zavar.
Pontozzak? (Pár hibát a végén még ki kéne javítani, amit én hibának érzek, de nem tudok rá megfelelő megoldást... lehet, hogy nem is az a hiba, hanem a körülötte álló mondatok. Ha valaki értelmes javítási útmutatót mellékel, és az alapján úgy javítod, hogy egyetértek, megadom az ötöst. De valami... egy szál hiányzik. Nem mintha anélkül nem lenne meg, csak valami mégis kell még.)
_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2009-09-04 05:45 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Doktornő, megpróbálom finomítani az ön által kifogásolt részeket,
mivel betegesen csillagfüggő vagyok :D
Én is üdvözlöm öcsédet, bár nem tudom mire alapozza ezt a feltevést :D
Gyorsan elrendezem, amit kell, javítgatok, és megritkítom az Arthurok
számát, utána visszatérhetünk a pontozás kérdésére.
Egy párhuzamos világban már tuti, hogy megadtad rá az öt csillagot :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 11:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Beteges csillagfüggésedet ebben a világban is öt csillaggal növeltem. :P
(Öcsém feltevését arra alapozta, hogy piros dobozos kóláról írtál - véleménye szerint a kék dobozos nem is kóla. Ez az ő szemében bőven elég egy írás minőségének a megítéléséhez.)
_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2009-09-04 12:16 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hálás köszönetem, az öcsédnek pedig maximálisan igaza van, a Pepsi
csak ugatja azt a dolgot, amit a Coca már rég tökélyre fejlesztett.
Tesód érvelése cáfolhatatlan, üzenem neki, hogy jó ízlése van :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2009-09-02 14:14 Smilezolika

Smilezolika képe

"Leült az egyik grafittikkel kidekorált padra, és gyanúsan csillogó szemmel gondolataiba mélyedt" - nem inkább gyanakvóan csillogó?
Jópofa sztori, de nekem kissé elpicassosodott (micsoda szó) a vége a tartóoszlopokkal, aranyszálakkal.
Összességében tetszett, de nem pontoznám, mivel nem teljesen az én műfajom, így nem annyira tudom eldönteni, hogy mennyi az annyi.

sze, 2009-09-02 19:40 Indi

Indi képe

Szerintem a még ki nem buggyant könnytől csillog gyanúsan a szeme. Vagyis sanszos, hogy sírni fog, de még tartja magát. Mondom ezt nagy okosan, még mielőtt elolvastam volna :oops:
----------------------------------------------------------
Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít.

sze, 2009-09-02 19:57 Smilezolika

Smilezolika képe

Nekem jó úgy is. Értettem már jobban is félre dolgokat.

p, 2009-09-04 05:58 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Grat, Indi, beleérzőkészségből 5*, főként ha erre úgy jöttél rá,
hogy még el sem olvastad. Telibe találtál!
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 06:48 Indi

Indi képe

Köszönöm :cool:
Talán annyi helyzeti előnyöm volt, hogy Smilezolika inkább a mosoly szakértője...
----------------------------------------------------------
Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít.

p, 2009-09-04 06:57 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Jogos! :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 05:54 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Jópofa? 8O Itt most nem állt szándékomban jópofáskodni, de végülis,
ha neked úgy jött le, azon sem akadok fent. Igen, Picasso képein már
nekem is feltűnt az a sok tartóoszlop meg aranyszál, remélem, nem perel be :D
Örülök, ha összességében tetszett.
Egyébként én is hasonlóképp vagyok a te műveiddel, egyik sem teljesen az
én asztalom, de én leküzdöm szorongásaimat, és remegő kézzel ugyan, de
pontozom őket, ha tetszenek :D
Csakúgy mondom, minden célzatosság nélkül. :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 07:09 Smilezolika

Smilezolika képe

Nekem csak ne célozgass itt, inkább kapsz pontot. Végül is, ha jobban belegondolok, többnyire kétféle írásra szoktam reagálni. Az egyik típus az, amelyik tetszik, a másik, amelyiktől a hideg ráz, és ezért muszáj belepofáznom. Illetve van egy harmadik típus, amikor mindössze egy motívum miatt állok neki okoskodni. Ez pedig tetszett, na akkor vajon hány csillagot kapsz?

p, 2009-09-04 07:17 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Fogalmam sincs, ez valami olyan kérdés, mint az, hogy öt utas felszállt a villamosra a
Blahán, nyolcan leszálltak a Rákóczinál, és akkor most hány éves a villamosvezető. :D
Ha tetszett, de nem ütöttek szíven a Munch képekre jellemző barokkos motívumok, talán
egy négyest adtál?
Csak tippelek :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 13:06 Smilezolika

Smilezolika képe

Csak nem fogom lerontani azt, amit már eddig elértél. Na.

p, 2009-09-04 13:18 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Mire gondolsz, hogy depressziós és magányos, negyedik x felé közelgő fószer
lettem, akinek semmi ideje semmire, és dilettáns agyrémeket fabrikál? :D
Mert ezen kívül nem sok mindent sikerült elérnem, úgyhogy ennél lejjebb rontani
se nagyon tudsz semmit.
De azért kösz, kezdem sejteni, hogy ötöst adtál, hátha ezzel kihúzol a pácból.
És tényleg, máris kellemesebb a napom :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 13:37 Smilezolika

Smilezolika képe

Nekem ez meg ennyit megért, úgyhogy szívesen. Amúgy pedig tényleg tetszett, nem pusztán jófejségből adtam, úgyhogy most már elég legyen!

p, 2009-09-04 13:49 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Pedig jófej vagy, de ha ez téged zavar, akkor tegyél ellene, mondjuk legyél
kegyetlenebb.:D
Mondjuk vágd oda, hogy menj már ezekkel a hülye Vasarelys húzásokkal, hogy aranyszálak
meg bronzoszlopok. Három csillag, és örülj neki, hogy merő jóindulatból
egyáltalán elolvastalak :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 15:41 Smilezolika

Smilezolika képe

Ááá, most inkább nem. Aranyszálak ide, vagy oda, jobb jófejnek lenni. A kegyetlenkedést megtartom a szúnyogoknak arra az esetre, amikor szokás szerint életben hagyva őket, kitépem a szárnyaikat, majd sátáni vigyorral még le is b*szom őket, hogy tudják, kivel húztak ujjat.

p, 2009-09-04 16:03 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Minden esetre érdekes szokásaid vannak, szóval ezért látni annyi
csüggedten gyalogló szúnyogot, világos :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 16:49 Smilezolika

Smilezolika képe

Ez jó.

sze, 2009-09-02 14:15 Mickey Long

Mickey Long képe

Egyszerű volt a döntés: 5*

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

p, 2009-09-04 05:56 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Ennek nagyon örülök, bár meglepett, mert te az ilyen elvontabb cuccokat
nem szoktad szeretni, úgyhogy nagyon köszönöm!
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2009-09-02 18:09 Kelvin

Kelvin képe

Jaj, de jó! Attól féltem, hogy a végén jön valami hülye magyarázat, de ez tök jó volt. Remek!

...

"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."

p, 2009-09-04 06:00 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Köszi Kelvin, örülök, hogy tetszett.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 14:03 Ndy

Ndy képe

Kapsz egy ötöst, de csak azért, mert most telefonáltak, hogy kapok sört és jókedvem van. (Nagylelkűségem határtalan mert egyáltalán elolvastam, meg különben is... :D )
Egyébiránt és viccen kívül: azé' az ötös, mert a "más" tudatállapotot tényleg jól ábrázoltad.

p, 2009-09-04 14:18 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
OK, ha ütközünk valahol tőlem is kapsz egyet :D
Mármint sört, kösz a megtiszteltetést, hogy még sörivás előtt olvastad el :D
Folyamatosan más tudatállapotban vagyok, így nem volt nehéz.
Haha, ezt is kiráztam a kisujjamból, de most már nem tudod visszavenni ;>
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2009-09-04 16:47 Ndy

Ndy képe

Oké, hogy kiráztad - az ujjadból -, de ez más, mint a többi, mélyebbnek érzem. Persze igazán mély akkor lenne, ha a novella beküldésével egy időben, a szerkesztőség az egyik levágott füled megkapná postán - érdemes lenne elgondolkoznod a dolgon :D

p, 2009-09-04 17:05 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Na jó, mélyebb, de nem gondoltam, hogy ez feltűnik.
Bakker, és csak most mondod, hogy elég lett volna a fülem is? :D

________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-10-05 13:09 Roah

Roah képe
5

Nosztalgiázom.:) Nekem ez kimaradt. Baromi jó a "világ", és a vége nagyon ül.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-10-05 14:02 Maggoth

Maggoth képe

Na, így már értem :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.