Szarvasvadászat

Szarvasvadászat

A köd borította erdőben csend honolt. Martin Hunter, a Hodgkins-birtok fővadásza kifejezéstelen arccal gázolt az avarban szürke szemével mereven bámulva az előtte trappoló lányt. A felnőttkor küszöbén álló A feketébe öltözött Pirenna Hodgkins két hete elhunyt édesapját, Benjamint gyászolta, akit agyvérzés ragadott el az élők sorából. Pirennát sokkolta a szörnyű hír, és magába roskadt, mintha elhagyta volna minden erő. Álmatlanul hánykolódott éjszakánként, és kialvatlanságtól sötét karikák jelentek meg szeme körül. A bőre kifehéredett, mintha éji parazita szívta volna a vérét, miközben alakjáról gyorsan peregtek a kilók. A tragédia óta mostohaanyjával, Amélia Rainbow-val szóba sem állt, pedig viszonyukat eddig sem a szeretet jellemezte.
Benjamin első felesége Vivienne két hónappal Pirenna születése után autóbaleset áldozatává vált. Kamaszkoráig az apja egyedül nevelte a kislányt, amiben Martin volt a segítőtársra. Pirenna szemében a fővadász alakja átalakult egy szeretetre méltó nagybácsi figurájává. A Hodgkins-birtok ifjú úrnőjének sejtelme sem volt róla, hogy a szálfatermetű férfi csakugyan a nagybátyja. Martint a megboldogult Desmond Hodgkins nemzette, akárcsak Benjamint, de nem törvényes felesége helyett egy másik nőnek. Ben szégyen nélkül viselhette a Hodgkins-nevet, míg testvérének nem maradt más csak az arctalan tömeg.
A másik nőt, Ariadné Smalls-nak hívták, és amikor rádöbbent, hogy a kurta kis románc során teherbe esett, kiválasztott az átlagemberek sorából egy William Hunter nevű fickót, aki nőül vette, és huszonöt évvel később abban a boldog tudatban távozott erről az árnyékvilágról, hogy a Hodgkins-fattyú az ő ágyékának sarja. Martin is csupán anyja halálos ágyánál tudta meg az igazságot.
Az árván maradt fiú követve Ariadné útmutatását kiásta a kertjükben álló vén diófa tövében elrejtett ládát, és a valódi származását tanúsító bizonyítékokat. Megsárgult levelekre bukkant Desmond Hodgkins-tól, és egy beváltatlan csekkre, amivel a férfi az anyjának szánt abortuszt akarta finanszírozni. Martin a biztonság kedvéért letétbe helyezte a dokumentumokat egy közjegyzőnél, aztán összeszedte merészségét, és felkereste bátyját.
Ben szívélyesen fogadta, mert apja testamentumának záradékából tudta, hogy létezik egy balkézről származó öccse. Az örökös habozás nélkül magához vette törvénytelen testvérét fővadásznak. Martin nem meg, hogy elfogadta az ajánlatot, mert hamar megkedvelte az erdő nyugalmát, ráadásul szoros barátságba került bátyjával. Részt vett Benjamin életének minden fontos esményében, vőfélyként jelen volt Vivienne-nel kötött esküvőjén, végig izgulta Pirenna születésének óráit, és akkor is Benjamin mellett állt, mikor két hónappal később a végzet elragadta kedvesét.
Tartotta a lelket a megtört férfiban emlékeztetve rá, hogy ott a kislányt, akit fel kell nevelniük, hogy teljes pompájában vihesse tovább a Vivienne-től örökölt értékeket. Lassacskán leolvadtak bátyjáról a sötétség béklyói, és összeszedte magát, miközben lánya szépen növekedett, természetesnek véve, hogy két apja van, még ha a külvilág erről mit sem tudott.
Pirenna mindkettőjüket egyformán szerette, noha fel sem merült benne, hogy a két férfit vérségi kötelék fűzi össze. Hármójuk békés életébe tört be Amélia Rainbow feldúlva otthonuk békéjét. A Benjaminnál két évtizeddel fiatalabb, könnyűvérű szépség elcsábította a jómódú özvegyembert magával ragadva szenvedélye örvényeibe. A magányos férfi tehetetlenül merült el a gyönyörök mocsarában, és mielőtt szemei rányílhattak volna szeretője igazi lényére, már az oltár előtt állt, hogy kimondja a boldogító igent.
Martin ezen a ceremónián is részt vett magára öltve divatjamúlt szmokingját és a vőfélység megkopott szerepét. Pirenna is megjelent, hogy vérig ne sértse apját, de nem érzett mást, mint haragot, és csalódottságot. Az esküvőt nászút követte, s a mézeshetek, mialatt Benjaminnak fikarcnyi ideje sem maradt lányára. Amélia könnyedén ujja köré csavarta a férfit, magához béklyózva az újra felfedezett szexualitás gyönyöreivel, amivel Pirenna nem versenyezhetett.
A szépasszony étvágya azonban még ezzel sem érte be. Hunter-re is kivetette a hálóját, hogy nevelt lányát elszigetelje a magány börtönében.
Mikor Ben elárulta neki a titkot, hogy Martin a féltestvére, minden vonzerejét latba vetette, hogy a fővadászt is az ágyába csalja. Hunter nem tudott sokáig ellenállni rohamainak, és rövidesen egy mocskos, de élvezetes viszony hálójában találta magát.
Benjamin sejtette, hogy Amélia felszarvazza valakivel, de álmában sem gondolta volna, hogy épp Martinnal. Egy éjjel váratlanul toppant haza, egy elmaradt üzleti tárgyalás miatt, és meghallotta a hálószobában zajló szerelmi tusa félreérthetetlen zajait. Töltött revolverrel ment fel az emeletre, hogy leszámoljon a hitvesi ágy bitorlójával, de amikor berontott, sóbálvánnyá dermedt a látványtól.
Hunter riadt szégyenkezéssel bámult rá, a rajta kapott asszony viszont nem jött zavarba, hidegen farkasszemet nézett a férjével. Benjamin kezében remegni kezdett a fegyver, miközben homlokán verítékcseppek jelentek meg. Eltátott ajkai közül hörgő zihálás tört fel a felháborodás átkai helyett, miközben összecsuklott a kétségbeeséstől. Rángatózni kezdett a vérvörös perzsaszőnyegen, torkából fehéres hab buggyant ki, de a revolvert nem sütötte el. Egyszer csak abba maradt a taktus, mit a lábai vertek, és nem mozdult többé.
- Halott – állapította meg higgadtan Amélia, miután alaposan megvizsgálta. – Tegyük fel az ágyra.
Hunter szolgaként követte rideg parancsait, meztelenre vetkőztetve bátyját, miközben a nő kiszedte Benjamin hűlő ujjai közül a revolvert. Mikor végeztek, Martin kiosont a halottasházzá változott hálószobából. A kiérkező halottkém könnyedén megállapította a halálos agyvérzés vitathatatlan tényét. Nem ritka eset az ilyesmi, amikor egy korosodó férfi két évtizeddel fiatalabb nő mellett próbálja teljesíteni házastársi kötelességét, nem véve tudomást önön korlátairól. Az ügy minden különösebb következmény nélkül lezárult, miközben a fővadász, és az asszony szeretkezésének nyers illata adott hozzá gúnyos gyászkeretet.
A végrendelet felolvasása kínos meglepetést hozott Amélia számára. Benjamin minden vagyonát Pirennára hagyta, mintha előre látta volna a rá váró végzetet. Két hónap volt hátra a lány nagykorúságáig, mostohaanyja csupán addig lehetett a vagyon kezelője, és az ifjú örökösnő gyámja. Martin nem panaszkodhatott, hiszen papíron csak alkalmazott volt, mégis teljes ellátással, és holtig tartó haszonélvezettel gondoskodott róla Hodgkins végakarata.
Amélia biztosra vette, hogy nevelt lánya nagykorúsága napján kiebrudalja őt a házból, így nem csoda, hogy halálát akarta. Pirenna megölésére egy tragikus vadászbaleset alkalmasnak látszott, csupán a gyenge jellemű Huntert kellett rávennie, hogy végre hajtsa aljas tervét. Martin ódzkodott attól, hogy megölje unokahúgát, de Amélia buja öle és álnok suttogása végül megtörte ellenállását. Hunter jól tudta, hogy manipulálják, de Amélia karjaiban elveszve nem talált ellenérveket. Két nappal születésnapja előtt sikerült szarvasvadászatra csalnia Pirennát a birtokot környező rengetegbe. Váltig abban reménykedett, hogy a lány visszautasítja majd a meghívást, vagy az utolsó percben meggondolja magát, de csalódnia kellett.
Hunter miközben a lány védtelen hátát bámulta úgy szorongatta a kezében tartott Remington vadászpuskát, mint valami idegen dolgot. Pirenna némán haladt előtte, az ő hátán is egy ugyanolyan Remington volt átvetve, és a fővadásznak olyan érzése támadt a lány pontosan tudja, hogy mire készül. Mintha unokahúga azért vállalkozott volna erre a vadászatra, hogy kiderítse a mögötte jövő férfi meddig képes elmenni a pokolba vezető úton. Hunter szívébe félelem markolt, miközben az alkalmas pillanatra várt. A gyilkolásnak arra a villanásszerű tizedmásodpercére, mikor nincs visszaút, és a tettes nem halogathatja tovább, hogy meghúzza a ravaszt, ha ölni akar.
A távolban egy dúsagancsú szarvasbika alakja ködlött fel mozdulatlanul, mint egy kőszobor.
Az idősödő férfi, és a fiatal lány mozdulatlanná dermedt nehogy elriasszák, noha a dámvad régóta figyelhette őket. Most kell cselekedni, dörömbölt Hunter agyában a gondolat. Úgy tálalhatja majd a dolgot a hatóságoknak, hogy a feltűnő vadra tüzelt, és a kritikus pillanatban Pirenna belépett a tűzvonalba. Bizonyítékként ott lesznek a bika friss nyomai, és nem lesz majd senki, aki cáfolhatná szavát. Fojtogató szorítás nehezedett a mellére, miközben ólmos lassúsággal célba vette a lányt
Ekkor megsúgták az ösztönei, hogy a fák keretében álló agancsdíszes látogató őt nézi, és miközben tekintete összefonódott a szarvaséval, ereiben megfagyott a vér. Bár olyan messzire nem látott tisztán, mégis vasmarokkal préselte össze lelkét a bizonyosság, hogy Benjamin Hodgkins vádló pillantása szegeződik rá a szarvas sötét szemeiből.
- Szerintem el kéne engednünk – mondta hátra sem pillantva a néhány lépéssel előtte megtorpanó Pirenna ugyanolyan hipnotizáltan bámulva az állatot, mint földbe gyökerezett lábú kísérője.
- Feltéve, hogy ő is elenged minket – mondta kiszáradt torokkal Hunter. – Nem hiszem, hogy elmegy. Úgy viselkedik, mintha azt várná, hogy lőjek.
- Öngyilkos hajlamú szarvas? – kérdezte túljátszott gúnnyal a lány, miközben belül érezte, hogy a férfi talán ráhibázott.
- El kell mondanom egy-két dolgot – mondta erre válasz helyett Hunter, miközben delejezetten bámulta a szarvas mélybarna szemét. – Amélia a szeretőjévé tett, és apád akkor halt meg, mikor rajta kapott bennünket. Ben pedig valójában a féltestvérem volt, mert Desmond Hodgkins törvénytelen gyermeke vagyok.
Pirenna lassan megfordult, és földöntúli nyugalommal nézett a rászegezett fegyver sötéten ásító torkába.
- Amélia azt akarja, hogy öljelek meg. – mondta Hunter elszakítva tekintetét az állatétól. – Vadászbalesetnek kell látszania.
- És mire vársz még, bácsikám? – kérdezte Pirenna harciasan.
Martin maga sem tudta, hogy mire vár még, de ösztönei megsúgták, hogy Ben a szarvassal akar életbe vágóan fontos üzenetet eljuttatni hozzá. Hunter sosem hitt a természetfelettiben, és első találkozása a misztikummal annyira megrázta, hogy fogalma sem volt róla mit fog tenni a következő pillanatban. Az állat ekkor királyi léptekkel megindult egyenesen feléjük, és nem látszott rajta félelem. Huntert lenyűgözte a fenséges látvány, miközben tudta, hogy normális erdei vad ilyet nem csinál. A pompás termetű bika terebélyes agancsa recsegve törte az útjába akadó faágakat, miközben habos pára gőzölgött kitáguló orrlyukaiból. A férfi leírhatatlan rettegést érzett az egyre közelebb érő vadállat láttán, miközben kifehéredő ujjakkal szorította a vadászpuskát. Tüzet akart nyitni Pirennára, de mutatóujja élettelenül hevert a ravaszon. A szarvas odaért hozzájuk, és megállt közvetlenül a lány mellett. Hunter így már egészen közelről láthatta a szemeit, és meggyőződhetett róla, hogy Ben tekintete bámul rá valahonnét nagyon messziről. A puskacső elmozdult az ellenállás nélkül várakozó lányról és az agancsdíszes koponya felé lendült. Hunter kiolvasta a túlvilági a szempárból bátyja azért jött vissza szarvas képében, hogy újra meghaljon. Az erdei vad testével akarta felfogni a gyermekének szánt golyót. Martin úgy sejtette, ha elfogadja a felkínált áldozatot, talán megváltást nyerhet bűnéért.
Eddig béna ujja végre megrántotta a ravaszt.
A fegyver megrándult kezében és a lövés visszhangzó dörrenése csaknem beszakította a dobhártyáját. A halálra sebzett állat átlőtt homlokkal rogyott össze, miközben különös szeméből elillant az értelem fénye. Kiömlő vére rozsdavörös árnyalattal vonta be a teste alatt elterülő avarszőnyeget. Hunter remegő kézzel leengedte a fegyvert, és Pirennára meredt. Homloka verítéktől fénylett, szíve pedig olyan vadul vert, mintha kilométereken át futott volna inaszakadtából.
- Menjünk haza – mondta a lánynak kimerülten. – Az agancsokért vissza jövünk máskor.
Miközben némán hazaindultak a Hodgkins-rezidencia felé mindketten jól tudták, hogy soha többé nem térnek vissza erre a helyre.
A sminkelni készülő Amélia Rainbow meghallotta a házban a Remington messzire hallatszó dörrenését. Hát megtörtént – gondolta túláradó örömmel. A fővadász az apja után küldte azt a hullasápadt kis szukát. Óh, Martin, Martin, Martin! Te szerencsétlen kis báb!
Az ostoba Hodgkins-fattyú dúsgazdaggá tette a lány lepuffantásával, és kisvártatva természetesen ő is követni fogja unokahúgát a pokolba. Nem szánt neki hosszú életet birodalmában, hisz többé már nem volt szüksége rá. Talán leesik majd az emeletre vezető lépcsőkön, és kitöri a nyakát. Esetleg véletlenül fejbe lövi magát fegyvertisztogatás közben, vagy néhány levél altató segítségével sikeres öngyilkosságot követ el, afeletti bánatában, hogy ő okozta Pirenna halálát. A lehetőségek száma végtelennek tűnt, és Amélia lelki szemeivel maga előtt látta az összes halálnemet, amit Hunternek tartogatott.
Ekkor különös dolog bukkant fel a hatalmas szépítkező tükör foncsorozott felületén. Épp a kétségbeesett szavakat gyakorolta, melyet a hatósági embereknek akart előadni a nevelt lányát ért tragédia ürügyén, amikor felfigyelt rá, hogy az üveglapról nem a hálószoba, és nem is az arca tükröződik vissza.
Ehelyett a környékbeli erdő jelent meg előtte, és egy kifejlett szarvasbika képe, mintha rejtett dimenziókapu nyílt volna a hálószobában. A nemes vad egyre közelebb jött a fák közül és Amélia úgy érezte jeges ujjak kulcsolódnak a torkára.
Természetesen nem kapta hátra a fejét, mert jól tudta, hogy háta mögött se erdő, se szarvas nincs. Világos volt számára, hogy csakis valami vízió támadhatta meg az elméjét és lenyűgözve bámulta a látomást. Szemei akaratlanul kapcsolódtak össze a mind közelebb érő állat tekintetével és rádöbbent, hogy az nagyon ismerős valahonnét. Mikor rájött, hogy honnét tagjai kocsonyaként kezdtek remegni a rémülettől.
A szarvasnak olyan szemei voltak, mint Bennek. Amélia sikítani szeretett volna, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Utolsó perceiben ráeszmélt, hogy Hunter nem Pirennát lőtte le, hanem a szemei előtt megjelent vadat áldozta fel helyette. Megértette, hogy a tükörből az állat haragvó lelke néz rá Benjamin Hodgkins megvető pillantásával, golyó ütötte lyukkal homloka közepén.
Amélia, ha bezúzta volna az üveget talán elűzhette volna a gyötrő érzéki csalódást, de elhagyta minden ereje, miközben rángatódzva a padlóra zuhant. Tagjai őrült vitustáncot jártak a vérvörös perzsaszőnyegen, elnyíló ajkai közül fehéres hab csordogált. Végül elcsendesült a formás lábak által vert ütem, és az asszony örök mozdulatlanságba dermedt az agyvérzés szorításában.
Mire a lány és a fővadász hazatért már csak kihűlt tetemét találták a tükör előtt.
A halottkém lezárta az ügyet, és elvonult anélkül, hogy bármilyen hiányérzete támadt volna. Pirenna és Hunter még megérkezése előtt elrejtették a nagytükröt, egy használaton kívüli szobában, mert az nem felelt meg többé annak a célnak, amiért valamikor létrehozták. Hiába állt elé bárki, mindig csak egyetlen dolgot mutatott, egy ködös erdő örökkévalóságba dermedt részletét, és egy véres homlokú szarvast, aki Benjamin Hodgkins sötét tekintetével bámul odaátról, a halál szakadékán is túlról.

VÉGE

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2008-07-30 17:12 Blade

Blade képe

A következők jutottak eszembe: sűrű családregény, túlságosan is, Hófehérke, gonosz mostoha. Valahogy olyan volt az eleje, mintha újságcikket olvasnék. Unalmas, száraz tények egymás után, ki kinek a micsodája. A végére meg egy érthetelen esemény: miért kapott a nő agyvérzést?

Sok a vesszőhibád, figyelj oda rájuk.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

sze, 2008-07-30 17:30 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De azért kitartok amellett, hogy ez a jobb verzió. Több benne a szín és a hangulat.
"Unalmas, száraz tények egymás után, ki kinek a micsodája." (Blade) - Most kezdtem bele újra (sokadszorra) Graves Én, Claudius című regényébe, de az első ötven oldalon megint nem tudtam túltenni magamat. Arra ez a mondat egyszerűen tökéletes. :) (Viszont az Aranygyapjú jó műve.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-07-31 06:10 SirTelen

Szerintem a jelzők túlzó használata egy mondaton belül az, ami újságcikké, száraz felsorolássá teszi az egészet. Tipikus hiba. Mindig mondják, hogy óvatosan kell bánni a jelzőkkel, de ez a mű ezt konkrétan alátámasztja. Az első sorok elolvasása után elfárad az ember, és unalmassá válik a szöveg. Olyan a dinamikája, mint a kockakövön gördülő szekérnek. A kocsis csak akkor ébred fel, ha a lovak már a porta előtt állnak, vagy a kocsi kátyúba fut. :)

Mivel a Karcolat nem engedi meg az áthúzás alkalmazását a kommentben, ezért félkövér betűvel jelöltem azokat a részeket, melyek kihagyásával dinamikusabb szöveget lehetne elérni, annélkül, hogy a történet rovására menne.

Pl.:
A köd borította erdőben baljós csend honolt. Martin Hunter, a Hodgkins-birtok magas termetű fővadásza kifejezéstelen arccal gázolt a(z) kora őszi avarban szürke szemeivel mereven bámulva az előtte trappoló lány(t) görnyedt tartását. A tinédzserkorból nemrég kinőtt Pirenna Hodgkins talpig feketében volt javában gyászol(t)va két hete elhunyt édesapját, Benjamint, akit egy váratlanul lesújtó agyvérzés ragadott el az élők sorából. Pirennát sokkolta a szörnyű hír, és magába roskadt, mintha elhagyta volna minden erő. Álmatlanul hánykolódott éjszakánként, és a kialvatlanságtól csúf, sötét karikák jelentek meg a szeme körül. A gyászoló gyermek bőre kifehéredett, mintha mohó éji parazita szívta volna a vérét, miközben fejletlen alakjáról ijesztő gyorsasággal peregtek le (róla)a kilók. A tragédia óta mostohaanyjával, Amélia Rainbow-val többé szóba sem állt, holott viszonyukat eddig sem a kölcsönös szeretet jellemezte.
A kezdet kezdetén a fővadász sem örült az új asszonynak, mert váratlan megjelenése sötét vihar közeledtét jelezte. Benjamin első felesége Vivienne két hónappal Pirenna születése után halálos autóbaleset áldozatává vált. Kamaszkoráig az apja egyedül nevelte az anya nélkül maradt kislányt, amiben Martin személyében nagyszerű segítőtársra lelt. Pirenna szemében a fővadász alakja lassanként átváltozott egy szeretetre méltó nagybácsi figurájává. A Hodgkins-birtok ifjú úrnőjének arról viszont sejtelme sem volt, hogy a markáns arcú, szálfatermetű férfi csakugyan a nagybátyja. Martint az élők sorából dúsgazdagon távozó Desmond Hodgkins nemzette, akárcsak Benjamint, csak éppen nem a törvényes feleségének, hanem egy másik nőnek. Bennek az elsőszülött szerepében könnyű dolga volt, hiszen szégyen nélkül viselhette a Hodgkins-nevet, míg törvénytelen testvérének nem maradt más csak az arctalan tömeg.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

v, 2008-08-03 10:59 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth

Elismerem, kicsit talán tényleg száraz, és a vesszőhibák is jellemzőek rám. Sokat kell még fejlődnöm,
de igyekezni fogok. A nő egyébként azért kapott agyvérzést, mert halálra rémült a szarvastól, aki a
halott férje tekintetével nézett rá egy hálószobai tükörből.
Ez csak egy korai zsengém, és talán egy kicsit elvont. Köszi, hogy kikerült.

v, 2008-08-03 11:02 Blade

Blade képe

Helyes, dolgozz csak, a jó hozzáállás a legfontosabb. És elég beküldeni egyszer mindent (a tudat ösvényeit 2x küldted) ;)
---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-08-03 12:01 Maggoth

Maggoth képe

- Maggot
Sorry, még a netezésben is kezdő vagyok, de majd abba is belejövök ( talán ).

h, 2008-12-15 19:24 szabojoci

szabojoci képe

Szerintem egyjó kis történet, bár tudom, hogy töbször javitott.
Mikor elkapkodni készülsz valamit, olvasgasd a régieket.

h, 2008-12-15 19:34 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
iGEN mester, úgy lesz :D

szo, 2010-02-13 21:59 Indi

Indi képe

Round 1 ;) Kard ki kard!

Tetszett ez a bizarr lélekvándorlás. Tartottam tőle, hogy a nőnek nem átlőtt fejjel jelenik majd meg a szarvas "csak" a tekintete sokkolja, de minden klappolt. Azt azért látom, hogy itt még nem voltál bemutatva a vesszőknek, de már értettél a túlíráshoz :P 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-02-14 09:01 Maggoth

Maggoth képe

:D!

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2010-02-14 11:59 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mi az, hogy nem volt bemutatva? Vért izzadtam, mire a jelenlegi formájára pofoztam! :D (Persze akkor még én is fiatal voltam és bohó, hamar feladtam... négyszer dobtam vissza?)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-02-14 12:06 Maggoth

Maggoth képe

Kábé, de nem adtam fel  :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2010-02-14 12:24 Indi

Indi képe

:lol:

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-02-14 12:26 Maggoth

Maggoth képe

Ezt értsem úgy, hogy jobb lett volna?  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-05-24 12:05 Kainen

Kainen képe

Üdv!

 

Nos én itt még friss tag vagyok, nézelődtem, nézelődtem, hát sokszor szembetalálkoztam a neveddel. Üsse kavics, egyik első történetedre vagyok kíváncsi.

Egyet értek az előzőekkel - vontatott volt, álomszagú. Erős koncentrációval fogtam fel a szereplők közötti kapcsolatot, kicsit olyan az egész hangulata mint egy másodosztályú női hetilapban megjelenő novellának, amit csak azért olvas el az ember lánya mert már kész a vasárnapi ebéd és nincs mit csinálnia a férje hazaértéig.

Mindezek mellett az elgonodlás, a cselekményvzetés izgalmas, a formába öntéssel volt egy kis gondod - most megyek előrébb, keresni egy frisebb sztroidat -. Mondjuk elnézegetve a kiérdemelt díjaidat bizonyára sokat fejlődtél.
Amelia gonoszsága, a lényéből áradó rémálom megfogható, hátborzongató, az utolsó bekezdés, a sötét erdő képével megfagyott tükörtől pedig kirázott a hideg.

Sok sikert a továbbiakban!

Kainen

________________________________________________________

h, 2010-05-24 13:13 Maggoth

Maggoth képe

Nem hittem volna, hogy ez a régiség előkerül a lomtárból, azért kösz, hogy átrágtad magad rajta. Igyekszem fejlődni, most már ezt is jobban tudnám megírni.

Talán :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.