Téli mese

 

1.

 

Tizenkét éves koromban északra rendelték apámat, Ivan Jefremovics Bartolovot egy Szverlov nevű település rendőrkapitányának. Kétemeletes házat kaptunk az államtól, melyből anyám, Irina Danilovics rövid idő alatt igazi otthont varázsolt.

Eleinte nehezen ment a beilleszkedés az iskolában, de leküzdöttem osztálytársaim távolságtartását, akik apám beosztása miatt tartottak tőlem. Így sem sikerült mély barátságokat kialakítanom. Nem viselkedett ugyan senki ellenségesen, mégis légüres tér vett körül.

December hatodikán, az ortodox egyház Szent Miklós ünnepén olyasmit láttam, ami kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött. Szobám zúzmarás ablakából a kilencéves Nagyezsda Szemjont figyeltem, aki télapóruhát viselő férfival haladt az utcán, kézen fogva.

A Szemjon-lányok hárman voltak: Vera, Nagyezsda, Ljuba – hit, remény, szeretet–, akik közül a legidősebbel, Ljubával egy osztályba jártam. A hollófekete hajú lányt hazakísértem néhányszor, így a húgocskáival is összeismerkedtem.

A télapóruhás idegent helybélinek véltem, de elképzelni sem tudtam, ki lehet. Hosszú, piros köpenyt, ugyanolyan színű puttonyt, sűrű, fehér parókát és álszakállat viselt. Látványában nem lehetett felfedezni semmi ijesztőt, mégis balsejtelem fogott el...

Annyira erősen néztem kettejüket, hogy a kislány megérezte. Feltekintett ablakom felé, és integetett. Amikor visszaintegettem, a kíséretében lévő férfi egyenesen rám meredt.

Bár messze voltak, úgy éreztem, pillantásából földöntúli gyűlölet sugárzik. Az a képzetem támadt, az ismeretlen mindjárt a szobámban terem, és rossz dolgokat tesz. Balsejtelem fogott el, ami azt súgta, rám és a kislányra sötét jövő vár. Ezt tehetetlenség követte, mert megsejtettem, mire leérek, nem fogom megtalálni őket.

Mégis lebírtam bénultságomat, és kabátomat felkapva kirohantam a házból. Az égen hófelhők kavarogtak, a nyakamba szórták terhüket. Nem tántorítottak el, a hideg ellenére a nyomukba eredtem. Görcsbe szorult gyomorral meneteltem az ítéletidőben, végtelenül sokáig, míg végül feladtam. A kavargó hózáporban az orromig se láttam. Jó óra múltán keveredtem haza, ahol szót sem ejtettem a dologról. Szüleim a materialisták közé tartoztak, beszámolómat a képzelet szüleményének tartották volna.

Estére kiderült, Nagyezsda nem tért vissza az otthonába, kétségbeesett szülei a rendőrséghez fordultak. Beállt az éj, mire az egyik járőr a kislány élettelen testére talált. Apám személyesen ment ki a város szélén fekvő, elhagyatott kőbányához, mit sem törődve az ünneppel. Szüleim kihallgatott beszélgetéséből megtudtam, a gyilkos egy szuronnyal végzett Nagyezsdával. Apám megfogadta: addig nem nyugszik, míg el nem kapja a tettest.

Nemcsak a Szemjon-családra, egész Szverlovra gyász borult.

A tragédia felébresztette a helyiek lelkében lappangó idegengyűlöletet. Az emberek komor arccal jártak-keltek, résnyivé szűkült tekintettel figyeltek minden ismeretlent. Én azonban úgy véltem, a bűnös közöttük van, de bölcsebbnek láttam hallgatni. Arról a gyanúmról sem beszéltem, hogy jövő ilyenkor talán én következem. Ha megérzéseim nem lettek volna elegendőek, egy héttel a rémtett után a párnámon piciny, szív alakú medált találtam N. Sz. monogrammal, melyet a kislány mindig magánál hordott.

Aki odatette megölhetett volna, de csak figyelmeztetni akart, hogy én leszek a következő.

 

2.

 

Egy esztendőm maradt felkészülni. Magam sem tudtam, miért, a helyi könyvtárba kezdtem járni, hogy a Télapó mítoszt tanulmányozzam. A szentek életével foglalkozó kutatók rengeteg anyagot halmoztak fel, Miklós püspökről, melyek legfőbb alapját az Arany Legenda nevű kódex képezte.

A jeles egyházi személyiség karrierje Anatólia fővárosában, Myrában kezdődött, ahol rendszeresen váltogatták a klérus vezetőit. Kétszázhetvenben az egyház tagjai nem tudtak megegyezésre jutni a püspöki címért vívott versengésben, végül az egyik főpapnak álmában látomása támadt, melyben azt a sugallatot kapta, hogy a városkapun elsőként belépő, felszentelt szerzetest kell megválasztani. Ekkor érkezett Miklós pap, akit rögtön püspökké neveztek ki.

Az egyházmegyét nagy gonddal és erős hittel igazgatta. Mindenkivel jótékonykodott, szerette és segítette az embereket, kiváltképp a gyerekeket és a szegényeket, ráadásul tettei gyakran csodákkal párosultak.

Ezek még a halála után sem fogyatkoztak, egyik történet szerint egy házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy utóda szülessen. Fohászuk meghallgattatott, az ég fiúgyermekkel áldotta meg őket, aki fölcseperedvén tengerre szállt apjával, hogy hálából díszes fogadalmi kelyhet vigyen Miklós myrai templomába. Útközben a gyermek éppen ezzel akart vizet merni a tengerből, amikor a hullámok közé veszett. Vigasztalhatatlan apja a történtek ellenére teljesíteni akarta fogadalmát, de kénytelen volt sokkal egyszerűbb kelyhet tenni az oltárra, amit azonban egy láthatatlan kéz lesöpört onnan. A férfi halottnak vélt kisfia szaladt be a szent helyre, kezében az eredeti ajándékkal. Azt állította, amikor a vízbe zuhant, Szent Miklós az ölébe fogta és megmentette. Egy másik história szerint, amikor egy gonosz kocsmáros cefrével telt hordóba fojtott három kisgyereket, Miklós püspök feltámasztotta őket, miközben gyilkosuk a rettegéstől szörnyet halt.

Minél több információt szereztem a Télapó figurává szelídült püspökről, annál inkább úgy éreztem, hogy küldetésemet neki kell rendelnem. Ha csakugyan hiszek benne, és hozzá imádkozom, talán a szörnyeteg fölé kerekedhetek, aki épp az ő bőrébe bújva gyilkol.

A könyvtárost Alekszej Kozlovnak hívták; egérképű, kiálló fogú emberke volt, aki némi nyugtalansággal próbálta kifürkészni nem mindennapi érdeklődésemet, én azonban megőriztem titkomat.

Nagyezsda halála óta semmi sem bolygatta fel Szverlovot. Apám és a keze alatt dolgozó apparátus továbbra sem talált nyomot. Nagyezsda nővére, Ljuba feketében járt, úgy tűnt, örökre eltűnt arcáról a mosoly.

A naptár lapjai gyorsan peregtek, a kalendárium rövidesen megint decembert írt. Vészterhesen közeledett a nap, amikor végzetem lesújt rám.

Az utolsó éjen álmomban a helyi templom főhajójában álltam, és az egyik Szent Miklóst ábrázoló ikon a szemem láttára megelevenedett. Ijedtemben felkiáltottam, bár tekintetéből szeretet sugárzott. Eltöltött a végső, megmagyarázhatatlan bizonyosság, hogy győzni fogok, a következő pillanatban pedig verítékben úszva felriadtam.

Kora hajnal volt, szüleim az igazak álmát aludták.

Agyam motollaként járt, egy belső hang azt súgta, fegyvert kell szereznem.

Nesztelenül apám szolgálati autójához osontam, mert eszembe ötlött a kesztyűtartóban rejtőző Makarov, amit mióta kinevezték kapitánynak a kezébe sem vett többé.

Nem láttam be, mi bajt okozhatna, ha egy időre kölcsön veszem, hisz még a hiányát sem fogja észrevenni. A gondolatot tett követte, majd szobámba surrantam, és órákkal később eljátszottam, mintha akkor ébrednék. Reggeli után valami ürüggyel elszabadultam hazulról, és a kint dühöngő hóesésbe vetettem magam.

Fogalmam sem volt, a gyilkos a nyomomban van-e, de mivel nem ért támadás, úgy döntöttem, megmelegszem kicsit a könyvtárban.

Kozlov fintorogva vette át kabátom, hogy a ruhatárba tegye. Bizonyára abban reménykedett, az ünnepnapon korábban bezárhat, bosszúságát leplezni sem próbálta.

Az olvasóteremben felengedtem, az órák repültek. Majdnem felugrottam, amikor az egérképű könyvtáros megjelent, és közölte, hogy záróra van.

Felvettem a kabátomat, aztán magam mögött hagytam a roskatag épületet, amely megdőlni látszott a szélben. Amikor kiléptem az utcára fehér kavargás fogott körül.

 

3.

 

A Makarov gyógyírt jelentett nyugtalanságomra, lélegzetem páraként gomolygott. Céltalanul az utcán kóboroltam, felkínáltam magam gyilkosomnak, de semmi sem történt. Esteledett, mivel alig éreztem tagjaimat, úgy döntöttem, hazamegyek, mert szüleim aggódhatnak, hol késlekedek, ahelyett, hogy a csizmában dugott ajándékokban gyönyörködnék.

Házunk sötétbe burkolózva állt, amire nem erre számítottam. Úgy dukált volna, hogy égjenek a villanyok, baljós érzés fogott el. A kulcsot – mint mindig – a lábtörlő alatt találtam, magyarázatot pedig odabent, miután fényt gyújtottam. A nappaliban levél várt anyámtól a lehajtott fedelű zongorán.

 

„Drága, Misám!

Nagy baj történt. Moszkvai bűnözők próbáltak átjutni Szverlovon. Apád meg akarta állítani őket, és tűzpárbajba keveredett velük. Rejtély, miért, de nem tudott védekezni ellenük.

Öt lövést kapott, élet és halál közt lebeg. Az orvosok próbálják az állapotát stabilizálni, hogy megműthessék. Később felhívlak, ahogy tudok, jövök, de most nem hagyhatom magára.

A hűtőben találsz enni, ha megéheznél.

Csókol anyád, Irina.˝

 

Álltam, kezemben a levéllel, és úgy éreztem, a világ a fejemre rogyott. Világos volt, hogy az én bűnöm az egész. Ha nem lopom el a pisztolyt, apám nem vált volna élő céltáblává.

Ekkor árny bukkant fel a nappali bejáratában, fehér parókát és szakállat viselt, testét vérvörös palást fedte. Lassan felém indult, kezében szurony csillogott.

Ereimben megfagyott a vér, mégis leküzdöttem bénultságomat. Kapkodva előrántottam a Makarovot, és rászegeztem.

– Áll, vagy lövök! – kiáltottam remegő hangon.

– Záróra, fiacskám! – mondta gúnyosan.

Amikor megrántottam a ravaszt, a pisztoly üresen kattant. Már tudtam, ki ő, bár az álcája jól takarta. Csakis Kozlov lehetett, egyedül neki adódott alkalma kivenni a fegyverből a töltényeket. Talán megérezte a kabátom súlyán, hogy benne lapul, amikor a ruhatárban felakasztotta.

Biztosan megfigyelt, és kulcsot szerzett az otthonomhoz, amit szüleim mindig a lábtörlő alatt hagytak. Másként nem tudott volna bejutni, hogy Nagyezsda medálját a párnámra tegye.

Miután kivette a töltényeket, másolt kulcsával belopózott a házba, és várt, mint pók a hálójában. Mosdatlansága bűze megcsapta arcomat. Ekkor fény töltötte be a nappalit.

A világosság egy termetes, vörös palástot viselő alakból áradt, akinek ősz haja és szakálla egyszerre sugallt magas kort, és időtlenséget. A gyilkos sóbálvánnyá vált, aztán sikolyra nyitotta a száját, de ajka némaságba dermedt. A váratlan vendég csupán egyetlen mozdulatot tett, mire láthatatlan rezonancia terjedt szét a térben.

A levegőben suhanó penge kétujjnyival a torkom előtt állt meg.

A könyvtáros kezében szorongatott szurony a visszájára fordult, és Kozlov saját magát nyársalta fel. Néhány percig a padlón vonaglott, aztán kiszenvedett. Percekig tartott, mire megmozdultam, hogy köszönetet mondjak megmentőmnek, de addigra eltűnt, mennyei fény ragadta el.

A sarokban álló telefon csörgése megtörte a pillanat varázsát, de ahogy felé botorkáltam, megéreztem, a csoda még nem ért véget. Anyám hangja hallatszott a kagylóból:

– Valami különös dolog történt, Misa... az apád... az apád egyszerűen lábra állt! Amikor az orvosok megvizsgálták, nem találták sebeket, sőt a lövedékeket sem a testében!

– Igazi csoda – mondtam rekedten.

– Megyünk haza fiam, veszünk neked ajándékot is útközben!

– Nem kell ajándék – jelentettem ki határozottan. – Csak gyertek haza, minél előbb!

„Lesz némi megbeszélni valónk ˝– gondoltam.

Ott volt például a pisztoly ellopása és a könyvtáros vérbe fagyott hullája kezdetnek, de az események fényében ezek is eltörpültek. A kandalló mellett várakozó csizmámhoz siettem.

Üresnek látszott.

Nyilván nem lapult benne sem csokoládé, sem cukor, mégis megingathatatlan bizonyossággal tudtam, találok benne valamit. Ujjaim apró dolgokat tapintottak ki. Átszellemült arccal előhúztam és lassan a tenyerembe potyogtattam Szent Miklós ajándékait.

Öt véres lövedéket, melyet apám testében az orvosok a legnagyobb erőfeszítéseik ellenére sem tudtak megtalálni.

 

3.833335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.8 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2008-12-04 21:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Monográfia - esszé - fantasy. Dönts! Volt már jobb is. És a vesszőhibák is visszatértek, több van, mint kéne. Erősen felemás... ha nem Te lennél, azt mondanám, négyes, de ez így egy hármas, abból sem túl erős. Tudsz jobbat, méghozzá mennyivel!
(De az ötlet ügyes. Vagyis a Mikulásos gyilkos nagy poén.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-12-04 21:33 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Úgy döntöttem, ez egy kultúrhistorikus fantasy, ha nem én lennék egy négyes?
Miért, hát ki vagyok én? :) ... Na ugye, hogy senki, igazán jöhetett volna az a
négyes :D Na jó, ezennel leállok a népműveléssel... maradnak az akciódús, vérbő
gyilkolászások, az az én világom :D

cs, 2008-12-04 21:41 Ndy

Ndy képe

Neked azt kéne mondani: Maggoth ;> (holnap majd elolvasom és megnézzük, mi baj lehet vele: gondolom részletesen kell)

cs, 2008-12-04 21:42 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Maggoth :D

p, 2008-12-05 09:10 miyoku

miyoku képe

ez a szívás abban, ha már elég jó vagy, v általában jó vagy, h már szintet várnak tőled. nade mindenkinek van rossz napja!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-12-05 09:22 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hát pont ez az, nem tehetek le minden alkalommal valami világrengetőt az asztalra,
főleg ha állandóan sorban állnak az ötletek, azt rikoltozva, hogy őket írjam meg mielőbb.
Ez így sikerült, amúgy egy régebbi sztorim és a szívem csücske, mert ehhez végeztem
először "komoly˝ kutatómunkát. Biztos nem az évszázad durranása, de én speciel szeretem.

p, 2008-12-05 16:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A kutatómunka látszik benne (az veszi el a történet erejét), és látszik, hogy dolgoztál vele, de akkor is... Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki írhat rosszat, viszont azt a kritikusnak nem kötelessége felülpontozni, mondván "lesz ez még jobb is", hanem inkább lefelé kerekít, hogy motiváljon. ;) Igenis azt várjuk, hogy mindig valami világrengetőt tegyél le az azstalra, vagy legalább hozd az "elvárt" szintet.
Az a négyes csak akkor járna, ha nem Te lennél, hanem egy új belépő írócska, akiről nem tudunk semmit, ez élete első novellája, amit publikál, és nem látjuk, hogy mögötte milyen zsenialitás rejtőzik, csak nem mutatja. (A novellát értékeled, de elhelyezed az író életművében... azért egy pocsék Ady mégiscsak egy pocsék Ady, de én büszke lennék magamra, ha tudnék olyat írni.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2008-12-06 16:11 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Értem, de én csak vicceltem :D

cs, 2008-12-04 23:54 Györeizé

Györeizé képe

Nekem tetszett, én bírom az ilyen "csodás" dolgokat. A Mikulás-kutatás (a végén még mondóka lesz belőle :) ) is tetszett, ezek mind tényleges részei a legendának, vagy te is írtál hozzá? Jó volt ennyi mindent megtudni az öregről, meg szerintem a sztoriban is teljesen jogos egy ilyen esszé-szerű rész. Egy bakit találtam benne (lehet, hogy csak szerintem az): "Egy éve volt kulcsot szerezni otthonomhoz. Kellett, hogy legyen módja a bejutásra, különben Nagyezsda medálját sem tehette volna a fejem mellé, egy héttel a kislány halála után." - ha már egy héttel később volt kulcsa, nem kell ez az egy év dolog, szerintem.
Egy erős négyes meg egy gyenge ötös közt hezitáltam, maradok az erős négyesnél.
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

p, 2008-12-05 00:14 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Igazad van, javítottam is az ominózus részt.
Semmit nem találtam ki, amit leírtam, az mind része a mítosznak, és a Legenda Aurea is egy
valós könyv. Örülök, hogy tetszett, már nagyon paráztam, kösz a négyest, az megvigasztal :D

p, 2008-12-05 07:51 Mickey Long

Mickey Long képe

Hááát, Maggoth, nem is tudom. Hangulat megvan; háttérmunka kiváló; csattanó megvan és mégis... valami hiányzik (és most nem Hammerre gondolok) Úgy érzem magam mint Péli Barna: Ez nekem, most nem jött át.
Ez nálam csak egy négyes.

p, 2008-12-05 07:54 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Csak egy négyes? :D Azért ezzel nem keserítettél el annyira :)
Ilyen, ez a keserű méz :D

p, 2008-12-05 09:28 Ndy

Ndy képe

Talán az a baja, hogy az erőteljes horror-thriller indítás után kissé leül a sztori. Jók ezek az ismeretterjesztő részek, csak elveszik a dinamikát. Leírod az egy éven át tartó fenyegetettség érzést, de nem érezni át. (a kevesebb több lenne)
Bevallom őszintén, az elején egy mikulás-misztikus gyilkosra számítottam... talán jobb lett volna, mert mindenki fél a mikulástól. (pont egy ehhez hasonló sztori alakulgat a fejemben, még a tv bűnügyi magazinját is megnéztem, pedig a hideg rázott tőle :) )
Tehát: az ötlet kiváló, de elvesztetted a fókuszt.

p, 2008-12-05 09:52 Györeizé

Györeizé képe

Mindenki fél a mikulástól? 8O
EK: FOGAS : Hát, ha jó nagy agyarai vannak, vagy esetleg vámpír... :)
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

p, 2008-12-05 09:56 Ndy

Ndy képe

Nem? 8O Megint csak rólam derül ki, hogy valamit félrekötöttek bennem? :-?

p, 2008-12-05 10:01 Györeizé

Györeizé képe

Az nem baj, legalább elég sajátságos lesz a sztori... :)
__"Nem muszáj. A lényeg, hogy megtehetnéd."
L'ibress, Jedi-nagymester
__"Kár, hogy öntelt vagyok. Így már nem fér több belém magamból."

p, 2008-12-05 16:34 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én is félek tőle, de megtanultam, hogy védjem meg magamat. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-12-05 16:38 Ndy

Ndy képe

Én is. Töménytelen alkohol segítségével bátorra iszom magam :D

p, 2008-12-05 10:05 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hű, nem rossz ötlet, az igazi Mikulás, mint gyilok, ez tetszik :D
bekattan és hazavágja a rossz gyerekeket, mi? Írhatok majd valamikor én is
egy ilyet? Megengeded? :D
egyébként holnap asszony munkahelyén, kilenctől tizenegyig én leszek a Miki...

p, 2008-12-05 10:15 Ndy

Ndy képe

Én nem a mikulásról akarok írni - ez a gondolat csak beugrott, mert olyan nyilvánvalónak tűnt -, hanem egy Kosztolányi-féle Barbárok-szerű dolgot sorozatgyilkossal, thrillernek.
Mint, Miki... király, én kiélvezném a hatalmamat. :D

p, 2008-12-05 10:28 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Akkor szabad préda az ötlet, igaz? Kicsit olyan Kinges, azért tetszik...
( egyébként a Mikitől tényleg sok gyerek fél, azért is esett rám a választás, mert alacsony
vagyok, és tőlem nem ijednek meg) :D

p, 2008-12-05 10:49 Ndy

Ndy képe

Persze, írj ilyet. :) (én sem vagyok magas, mégsem lehetek Miki, pedig virgácsom is lenne, és félnének tőlem a lányok :( )

p, 2008-12-05 21:29 Creideiki

Creideiki képe

Tök jó akkor a talin már legalább három alacsony ember lesz...;)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

szo, 2008-12-06 10:27 Ndy

Ndy képe

Ember?! 8O (Engem úgy szoktak jellemezni a haverok, hogy "még nem ember, már nem állat" :o )
EK: BOHR... ez még mindig fizikázik...

p, 2008-12-05 21:05 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Először on-line hibalista, kötözködés, megjegyzés, utána általánosítás.
Elnézést, ha valamit már említettek korábban.
*
„Az 1967-es év őszén északra rendelték apámat, Ivan Jefremovics Bartolovot egy Szverlov nevű település rendőrkapitányának” – kicsit fura megfogalmazásnak tűnik. Inkább „1967. őszén északra rendelték apámat, Ivan Jefremovics Bartolovot egy Szverlov nevű település rendőrkapitányának.”
„de a hatalom légüres tere magába zárt.” – aucs. Az ilyen cifra, de teljesen értelmetlen mondatok nálam felérnek egy gyomorszájon-rúgással.
„Egy napon, december hatodikán” – kicsit ellentmondásos: egy napon = egy átlagos napon. December 6-án = egy konkrét napon. Húzd ki az első tagmondatot!
„melyet az ortodox egyház Szent Miklós ünnepeként tart számon, míg a gyermekek Mikulásként” – miért fontos ezt kihangsúlyozni? Nem jó, ha azt érezteted az olvasóval, hogy még ennyit se tud.
„– hit, remény, szeretet-,” – a második jel az gondolatjel kellene legyen, szóközzel.
„Annyira erősen néztem kettősüket” – néztem kettejüket
„a kislány megérezte és felnézett ablakom felé” – és elé jobb lenne egy vessző, mert a megérzés után volt a felnézés.
„mint egy pokolbéli démon és lángfüggöny lobog arca helyén” – vessző.
„- Meghalsz!” – gondolatjel, nem kötőjel.
„Mégis lebírtam bénultságomat és egy kabátot felkapva” – javasolt egy vessző.
„Az égen kavargó hófelhők nyakamba szórták felesleges terhüket, de nem tántorított el, miközben próbáltam nyomukat követni.” – alanyegyeztetési hiba: nem tántorítottak el.
„A tragédia felébresztette a helyiek lelkében lappangó xenofóbiát.” – hmm, kicsit furcsánk tartom. Nem tudni, hány éves a főszereplő gyermek, de nekem nem tűnik túl idősnek (elég gyermekien viselkedik), és mégis, használ ilyen kifejezést, hogy „felébresztette a helyiek lelkében lappangó xenofóbiát.”
„Egyedül én tudtam, hogy a bűnös közöttük van” – korábban azt írtad: „A télapóruhás idegenről gyanítottam, hogy helybeli, de fogalmam se volt róla, hogy ki lehet.” Érzed az ellentmondást? Most akkor gyanította, de nem volt biztos benne, vagy pedig tudta, és biztos volt benne?
„Aki odatette megölhetett volna” – vessző: „Aki odatette, [az] megölhetett volna”
„Tanácstalanságomban, magam sem tudtam miért a helyi könyvtárba kezdtem járni” – vessző: „Tanácstalanságomban, magam sem tudtam [azt], [hogy] miért, [de] a helyi könyvtárba kezdtem járni”
„A szentek életével foglalkozó kutatók, akiket hagiográfusoknak neveznek rengeteg anyagot halmoztak fel” – vessző: „A szentek életével foglalkozó kutatók, akiket hagiográfusoknak neveznek, rengeteg anyagot halmoztak fel” – mivel kommentként szúrod közbe a hagiográfusos megjegyzést.
„Anatólia fővárosában Myrában” – vessző.
„amikor az egyház tagjai, nem tudtak megegyezésre jutni” – nem kell vessző.
„Az ökomenikus szent csodái az Arany Legendák szerint, még halála után sem fogyatkoztak meg.” – szerintem nem kell vessző.
„Egy keresztény egyszer adósa volt egy zsidónak és eskü alatt vallotta” – kell vessző.
„miközben addig a kezébe nyomta, azt a belül üregessé alakított” – nem kell vessző.
„de arra kérte a püspököt, hogy gyógyítsa meg az elgázolt embert, aki aztán fel is támasztotta azt.” – hüpp-hüpp-hüpp, Barba-trükk! :P
„azért imádkozott a szenthezz” – ennyire imádkozzzzzztak? :)
„Én persze őrizgettem veszélyes titkomat, ő pedig annyira nem volt erős jellem, hogy nyíltan nekem szegezze kérdéseit.” – Na ennél a bekezdésnél felvontam a szemöldököm. Ugyan, miféle nyílt kérdést szegehetne neki a könyvtáros?! „Fiam, ennyit olvasni a Télapóról, ez nem egészséges, pszichológus látott már?” Mert ha sorozatgyilkosok után érdeklődne, még hagyján…
„úgy tűnt örökre eltűnt arcáról a mosoly.” – vessző: „úgy tűnt, [hogy] örökre eltűnt arcáról a mosoly.”
„. Eltöltött a végső megmagyarázhatatlan bizonyosság” – jelzőfelsorolás, vessző: „. Eltöltött a végső, megmagyarázhatatlan bizonyosság”
„Kora hajnal volt és szüleim az igazak álmát aludták.” – vessző.
„az óta kezébe sem vett” – nem biztos, hogy kell, de én tennék egy névelőt: a kezébe.
„mikor hiányát valószínűleg észre sem veszi” – névelő: a hiányát
„ mintha szüleimmel ébrednék” – névelő: a szüleimmel.
„mondva csinált” –egybe, mert külön az az értelme, hogy úgy csinált meg valamit, hogy csak mondta.(= „beszélve végrehajtott”)
„vajon nyomomban van-e” – névelő: a nyomomban.
„miután nem ért támadás úgy döntöttem,” – vessző: „miután nem ért támadás, [így] úgy döntöttem,”
„érkezésem feletti csalódottságát, nem is nagyon próbálta leplezni.” – nem kell vessző!
„Felvettem kabátomat” – névelő.
„rohamkést” – a szurony szerintem nem rohamkés (a szuronyt teszik fel a puskák elejére, nem?), de ebben nem vagyok biztos, csak megjegyeztem. Persze lehet az is, hogy átvitt értelemben értette a főszereplő.
Jut eszembe: a főszereplő nemét sem tudjuk (a nevét se), de ez kevésbé baj, a kora már inkább piszkálja a csőröm, nem tudom elhelyezni.
„hogy ösztöneim talán cserben hagytak” – cserbenhagy: a Magyar Értelmező Szótár szerint egybeírandó.
„ösztöneim talán cserben hagytak és egy évet” – vessző.
„a bűnös talán csak egy átutazó tébolyodott volt” – most mégis idegen, és nem helybeli?
„mikor már esteledni kezdett s szinte alig éreztem tagjaimat” – vessző.
„úgy döntöttem hazamegyek” – vessző: „úgy döntöttem, [hogy] hazamegyek”
„Végül, mikor már esteledni kezdett s szinte alig éreztem tagjaimat, úgy döntöttem hazamegyek, mert a szüleim már biztosan aggódnak miattam, miért nem bukkantam fel még, hogy átvizsgáljam a kandalló mellé állított csizmában megbúvó ajándékokat.” – túl hosszú mondat, én többfelé vágnám: „Végül, mikor már esteledni kezdett, s szinte alig éreztem tagjaimat, Úgy döntöttem, hazamegyek. A szüleim már biztosan aggódnak miattam, miért nem bukkantam fel még, hogy átvizsgáljam a kandalló mellé állított csizmában megbúvó ajándékokat.”
„ami néma rémületet” – néma? Néma rémület? Az milyen?
„Égnie kellett volna a villanyoknak hívogatóan” – vagy vessző a hívogatóan elé, vagy más szórend: „Hívogatóan égnie kellett volna a villanyoknak”
„miután fényt gyújtottam végre” – miután végre fényt gyújtottam.
„aki megállíthatta volna őket és tűzpárbajba keveredett velük” – vessző.
„Öt lövést kapott és most élethalál közt lebeg” – vessző.
„Imádkozz, hogy minden rendben legyen, később majd telefonálok, és ahogy tudok, hazajövök, de egyelőre nem hagyhatom magára apádat.” – az imádkozz miatt felkiáltójel kellene, de fura lenne oly sok tagmondat után, így inkább ketté kéne szedni a mondatot: „Imádkozz, hogy minden rendben legyen! Később majd telefonálok, és ahogy tudok, hazajövök, de egyelőre nem hagyhatom magára apádat.” – jó tudom, szereplő úgy ír, ahogy akar, de akkor már írjon helyesen, ha nincs különösebb oka az ellenkezőjére, nem igaz?
„úgy éreztem a világ a fejemre rogyott” – vessző: „úgy éreztem, [hogy] a világ a fejemre rogyott”
„mégis sikerült leküzdenem bénultságomat és kapkodó mozdulatokkal előrántottam a Makarovot” – vessző.
„s mikor megrántottam a ravaszt a pisztoly üresen kattant” – vessző.
„Szavaiból, s hangjából tudtam ki lehet” – helyesen: „Szavaiból s hangjából tudtam, ki lehet”
„Kozlov volt, neki adódott egyedül alkalma rá, hogy kivegye fegyveremből a töltényeket.” – honnan a rákból tudta, hogy a főszereplőnél fegyver van?
„Bizonyára sikerült kulcsot szereznie otthonomhoz, talán mikor egyszer szüleim ugyanígy a lábtörlő alatt hagyták nekem.” – és ezt is honnan tudta?
„házunkhoz jött” – névelő: a házunkhoz.
„s bejutva a sötét falak közé türelmesen” – vessző.
„hogy a valóság erővonalai hullámokat vessenek” – aucs… minek a mije mit csinált?! Megint egy túlcifrázott mondat.
„miközben gépiesen odabotorkáltam éreztem” – vessző.
„„Csoda˝- gondoltam” – szóköz, ezenkívül az idézőjel is fura, az eleje nem passzol a végéhez (mintha más lenne a betűtípus).
*
Általános hibák:
A gondolatjelet úgy látszik, nem ismered, szemmel láthatólag csak a word ímmel-ámmal javítása folytán került bele egy-egy.
*
Hogy is mondjam… a Mikulás-Miklós legenda leírása, hááát… Két javaslatom van, egy: felejtsd el a krimi részt, a gyilkosságot, a főszereplőt. hagyd meg a Miklós-legenda leírásáról a két oldalt, és kaptunk egy remek cikket!
A másik: ezt a részt vágd rövidebbre. Sokkal-sokkal-sokkal rövidebbre. Így ugyanis olyan a novella, mint egy szép, csokis tortaalap (a krimi rész), amibe beleöntöttél egy ízletes, és remekül kialakított vadas-pörköltet (Miklós-legenda). Borzalmas. Indul egy jól felütött krimi, gyilkossággal, felcsigázod az olvasót, és aztán az egészet a mélybe rántod egy majd kétoldalas történelmi leírással, Discovery Channel-es stílusban. Folyton ezt gondoltam magamban: „Jesszus, még mindig tart?!” Ezután pedig kész hidegzuhany volt a krimihez való visszatérés.
*
Sok fura, megmagyarázásra szoruló dolog történik. Például: a gyilkos vajon miért pont őt szemeli ki következő áldozatnak? Oké, lehet véletlen. De akkor meg hogy lehet, hogy a fiú megérezte? Amikor egymásra néztek legelőször (amikor a mikulás a kislányt kísérte), mindketten tudták: gyilkos és áldozat? Nekem kicsit sántít.
Plusz ez a „pontosan egy év múlva ismét találkozunk” érzés, amit a főszereplő hitt, ez valahogy nagyon-nagyon abszurdnak tűnik nekem.
*
A fiú korát nem sikerült belőnöm, hol élelmesen viselkedik (könyvtári kutakodás, szakszavak, stb.), hol naivan gyermekien (Mikulás-hit, gyerekes érzések és aggodalmak, „egy év múlva” érzés, stb.)
*
A drága csodatévő ismeretlen szent a legvégén miért jutatta vissza a fiúhoz a pisztolygolyókat? Értelmetlen. Így is tudják, hogy csoda történt, ő is, a főszereplő is, a szülők is.
*
Voltak szép részek is. Ez a bekezdés különösen tetszett:
„A gyilkos sóbálvánnyá vált, mint Lót felesége, amikor hátranézett, de mintha maga a pillanat is borostyánba zárt élőlénnyé vált volna. Kozlov kárhozott sikolyra nyitotta száját, de ajka elkerekedve úgy maradt a megkezdett gesztus pózában, hangtalanul, mintha egy láthatatlan kéz elmetszette volna hangszálait”
És általában a megfogalmazással, leírással nincs baj, csak a vesszőhibák és egyéb apróságok zavarnak be.
*
Nekem olybá tűnt, hogy volt egy remek mikulásos krimi-ötleted, és szeretted volna szépen és igényesen megírni, de túlspiláztad, túlmagyaráztad és (legalábbis a novella szemponjából) összecsaptad. Látszik, hogy alaposan utánanéztél, de azért nem kell mindent odatenni az olvasó elé, hogy tessék, én mindennek utánanéztem… Nekem nem kifejezetten jött be.
Tudsz te ennél sokkal-sokkal jobbat is.
Remélem, nem törtelek le nagyon. Ha elszánt vagy, ez csak még jobban fog inspirálni, hogy még jobb legyél. :p
Üdv:
Hantos Norbi
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-12-05 21:18 Ndy

Ndy képe

Ráadásul a végét is át kéne írni: a könyvtáros túl hirtelen lett előrángatva. Erre mondtam, hogy vagy legyen egy misztikus sztori, vagy ismerjük meg már az elején - legalább két mondatban - a gyilkos szereplőt.

p, 2008-12-05 21:23 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Ezzel nekem annyira nem volt bajom, mert a könyvtáros meg volt említve középtájt. Ha előrébb hozza, túl egyértelművé tenné a gyilkos személyét (elvégre nincs nagyon más szereplő).
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-12-05 21:33 Ndy

Ndy képe

Pedig ez így nem jó. A fiú egész évben a könyvtárba jár, de csak a vége felé van ábrázolva a könyvtáros személye. (ráadásul, egy külső szereplőnk van, és ő a gyilkos)

szo, 2008-12-06 16:30 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Egyáltalán nem törtem le, sőt, köszönöm, hogy időt szántál rám.
A hibák jó részével egyetértek, bár a gondolatjelesekről nem tehetek, még mindig nem
értek a géphez, azok csak azért vannak.
A sztoriról: a főhös felnőttként meséli el, hogy mi történt vele 12 éves korában, de
ezt persze mindjárt az elején jeleznem kellett volna.
A könyvtáros onnan tudta, hogy fegyvere van, hogy megérezte a kabát súlyán.
Az, hogy a fiú tudta, hogy ő lesz az áldozat legközelebb, a sztori misztikus része
akart volna lenni.
Lehet, hogy tényleg nem kellett volna ismeretterjesztő kis esszét beleraknom,
ez az egyik átok nagy hibám, gyakran túlspillázom a dolgokat.
Mindent köszönök, ez most időben érkezett és nagyon jót tett... :D

szo, 2008-12-06 22:12 kalozlány

Nagyon tetszett :D
Brilliáns! Nagyon szépen összeraktad az egészet, bár hiába tanulmányozom az ilyen írásokat, sose tudok rájönni én hol szúrom el :D
Király! :D
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

szo, 2008-12-06 22:20 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Most ezt komolyan?... :oops:

v, 2008-12-07 19:25 kalozlány

nem csak viccelek :P
áh! Én sose hazudok ;) :D (általában XD)
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

h, 2008-12-15 17:15 szabojoci

szabojoci képe

ne siesd el az írást, egy nagyon jó dolgot csesztél el.
Részint túl sok a miklós leírás, részint nem tudsz (a miklós miatt) már visszatérni abba a közegbe ahonnan lepottyant az olvasói fonál. És a végén, azon kivül hogy leírt, nem süt a csoda a sorok közül.
Egy miku pályázatot ezzel az írással jobban megírva simán tarolhatnál.
Egyébként én (is) vagyok a Mikulás. (Már két éve).

Az emberiség Milkulás történelme:

Hisz a Mikulásban,
Nem hisz a Mikulásban,
Ő a Mikulás.

Volt egy jó sztorim az auchanben.
Vettem szép új szakállat, és pont én ne, abban is mentem ki.
Beülök a kocsiba, és apuka a kezében gyerekkel mutogat a lányának engem.
Anyuka nem lát, a gyerek igen, hát lámpát kapcsolok, és visszaintegetem neki.
Elintegettünk egy darabig, mig el nem hajtottam.
Na ennek a gyereknek, egyhamar nem beszélik be, hogy nincs Mikulás, hisz ő látta hazamenni. :-)

h, 2008-12-15 17:21 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Igazad van, túlspiláztam - de a Mikulás igazából én vagyok ;)

h, 2008-12-15 17:26 Ndy

Ndy képe

Azt hittem, én. 8O (és hogy csak baromra jól álcázom ezzel a részeges rocker-külsővel :~( )

h, 2008-12-15 17:29 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hát, lehet, hogy te vagy, de akkor kimoshatnád a helyes, piros rucidat, mert a
kapucnija már eléggé beszürkült :)

h, 2008-12-15 19:03 szabojoci

szabojoci képe

Nem is, mert ÉN!