Tótágas

Tótágas

Mereven nézem a bogarat.
Az aprócska lény fekete páncélja gyémántként csillog, ahogy lázas igyekezettel törtet rejtelmes célja felé. Kigúvadt szemgolyóm olyasféle tényező számára, melyet képtelen felfogni.
„Ahogy mi a napkorongot – gondolom fanyarul. – Érzékeljük, de többet nem tudunk róla. Túl nagy és túl messze van hozzá, hogy megértsük”.
Aztán emlékezni kezdek, mintha újra megtörténne minden...
Az éjszaka sötét lepelként borul az öreg tölgyfákkal körülvett otthonára.
A sámán úgy mered rám, amikor megjelenek, mintha egyenesen a vesémbe látna.
– Meghalt a lelkem – közlöm.
Hangom tompán és üresen kong, mint az olyan emberé, akit élve befalaztak.
Tamgard ábrázatán derűs kifejezés suhan át, de olyan gyorsan, hogy nem vagyok biztos benne, láttam-e.
– Nos, nagyuram – a varázstudó hangja közönyösen cseng –, az emberi lélek korántsem hal meg olyan könnyen, mint hinnéd. Előfordul, méghozzá igen gyakran, hogy jócskán túléli a testet.
Vonásaim összerándulnak.
– Elhagyott az Egyetlen – mondom remegő hangon –, akit igazán szerettem. Nélküle félembernek érzem magam, nincs színe a virágoknak, és nincs íze az ételeknek, mintha egy démon karmai téptek volna ki belőlem mindent, amit fontosnak tartok.
A sámán széles, invitáló mozdulatot tesz karjával.
– Ülj a tűzhöz! – javasolja.
Helyet foglalok, kardomat hüvelyestül térdem mellé fektetve, aztán türelmesen várom, hogy bölcsességeket halljak a lángok táplálásával foglalatoskodó kortalan öregembertől.
Az idős férfi átlagos testmagassággal rendelkezik, mégis – világosan érzem –, olyan erő sugárzik belőle, amely kiemeli a halandók sorából. Kopott barna ruhája őszi erdők levélszőnyegét idézi, hófehér, vállig érő haja a csikorgó telet. Bár számos nyarat elrágott már, egyetlen foga sem hiányzik, acélszürke tekintete élénken villog, mint a vadászó sólyomé.
– Herceg – kezdi a mondókáját Tamgard. – Átérzem, amit Te: a keserűséget, a veszteséget, és az ürességet; de tudnod kell, a valóság sokféle lehet. Attól függ, milyennek teremted. Persze, ahhoz, hogy ezt megértsd, a feje tetejére kell állítanom a világod. Gyökeresen fel kell forgatnom minden gondolatodat, ami fárasztó és megerőltető vállalkozás lesz, főként a Számodra.
– Bármit tartogatsz, öreg, vállalom!
Hangom nyersen csattan, mintha husánggal suhintanék a levegőbe.
A sámán tűnődve vizsgálgat, nem rázza meg türelmetlenségem. Talán látja a lelkem: nem sok minden akad, ami itt marasztalna ezen a parton.
– Rendben van, nagyuram – bólint végül –, itt az ideje, hogy változtassunk a nézőpontodon!
Pipát nyújt felém, én pedig szótlanul pöfékelni kezdek, és hagyom, hogy átjárjanak a szavai...
Beszélgetésünk tizenkét órája zajlott le, ám az idő homályába vész. Tekintetem mintha emberöltőkkel ezelőtt itta volna be a tábortűz fényét.
Ha Tamgard előre megmondja, mi vár rám, talán visszakozom, de kész tények elé állítva büszkeségem nem engedte, hogy meghátráljak.
A bogár eltűnik a szemem elöl, és csak a koromfekete föld látványát hagyja maga mögött.
Veríték ömlik pórusaimból, és közben úgy szédülök, mint még soha.
Nagyon örülök, hogy csak ritkán vacsorázom, mert biztosan kikívánkozna belőlem. A torkom és a szám kiszáradt, mint az eltévedt sivatagi vándoré, pedig a nap még nem süt igazán.
A kötél egyre feszesebben szorul a bokámra, és a vérem más irányban kering. Helyet cserélt a lent és a fent. Nem tudom, meddig bírom ki még fejjel lefelé lógva az ősöreg tölgyfáról, amelyet a sámán választott ki.
„El fogok ájulni” – tudatom magammal, és úgy is történik.
Fogalmam sincs, meddig függök eszméletlenül – lehet, csupán percek telnek el, de az is megeshet, hogy órák –, nem áll rendelkezésemre alkalmas eszköz, amely hitelt érdemlő választ adhatna erre a kérdésre.
A nap pontosan ugyanúgy tűz, mint mielőtt tudatom kihunyt, de sokkal gyengébbnek érzem magam. Testem alatt a kék ég ürességét egyetlen kósza felhő sem töri meg. A hőség fojtogató lepelként borul rám.
– Thodd, a Harag Istene kilenc napig lógott fejjel lefelé Ég és Föld között Onerth főisten parancsára, hogy megváltozzon – ködlik fel előttem a bölcs lángok által megvilágított arca. – Mivel Te halandó vagy, Shrengard, Neked három is elég lesz.
„Három nap – rémülök meg –, hisz még az első sem telt le!”
Megpróbálok kiszabadulni kötelékeimből, de Tamgard előrelátóan tervezte meg a csomókat. Sem isten, sem ember nem tudna kiszabadulni belőlük.
Jó darabig rángatódzom, mint a partra vetett hal, izmaim sajognak a meddő erőfeszítéstől. Meg akarok halni – természetesen –, de nem ilyen megalázó módon, mint valami füstölt hering! Üvöltenék a lábam alatt meghúzódó végtelen égbolt felé, de nincs már hangom.
Elcsukló nyüszítés tör fel a torkomból; sírnék, ám égő szemem képtelen könnyeket termelni. Ha valaki felajánlaná, hogy kiszabadít, és kezemre adja Tamgardot, darabokra tépném a vén sámánt!
Persze, mi az én dühöm a Harag Istenének őrjöngéséhez képest?
Hirtelen nyugalom telepedik rám.
Magam elé képzelem Thoddot, amint tébolyultan szabadulni próbál Onerth béklyóiból, és elszégyellem magam...
Aztán furcsa nyugalom száll meg. Ráébredek: keserűségem csupán porszem ágálása a kőszikla árnyékában. Ha az elítélt istenség sem tudott szabadulni, akkor én hogyan tudnék?
– Amikor a kilencedik nap végén Thodd visszanyerte szabadságát, kiveszett belőle a gyűlölet – magyarázza az öreg –, helyreállt a világa, amelynek egyensúlya nem akkor billent ki, amikor a bokájánál fogva felkötötték, hanem akkor, amikor elvesztette a fejét, és dühöngeni kezdett. Onnantól más szemszögből nézett mindent, és rájött, hogy feleslegesen küzdött az ellen, amit rámért a sors.
– Talán nemcsak egy Egyetlen van, hanem több – mondom felindultan – vagy bárkiből az lehet...
– Talán – kacsint az öreg –, nem is létezik, csak az emberek bebeszélik maguknak.
– De én jó ember vagyok – mondom –, mindig tisztességes voltam vele. Miért hagyott el? Hol hibáztam?
Kétségbeesésem vág, mint a gyémánt.
– Nem hibáztál sehol, de néha éppen az a hiba...
A sámán válasza lecsendesít.
Lógok tovább a semmiben, mialatt Napok és Holdak vándorolnak lábam alatt, az idő pedig visszafelé pereg. Az anyaföld takaró a fejem felett, szívem átköltözik testem jobb oldalára. Más íze van a levegőnek és a fájdalomnak. A halottak a magasban várják a feltámadást, a madarak pedig odalent szárnyalnak a mélyben.
Végül megtöröm a csendet:
– Mikor telik le a három nap?
– A három nap már régen letelt, te hosszabbítottad meg! – mondja Tamgard.
Lebegek tovább csillagok és spirálisan tekergő, aranyszínű porfelhők között a mélysötét űrben. Már nem dübörög a halántékomban a vér, tiszta vagyok és szabad – mindörökre a magam ura.
– Lejöhetek végre? – kérdem halkan.
– De hiszen végig idelent voltál!
Kinyitom a szemem, és rájövök, hogy a tábortűznél üldögélek, ujjaim közt füstölgő pipával.
Az öreg rám mosolyog, de nem szól semmit.
Felállok, felé nyújtom a kezem.
– Mihez kezdesz, Hercegem? – kérdi szelíden. – Megkeresed a lelkedet?
Megrázom a fejem.
– A helyén van az – felelem. – Inkább az Egyetlent keresem meg. Talán keresni sem kell.
Bólint, aztán könnyed intéssel utamra enged.
Határozott léptekkel nekivágok az éjszakának, mely korántsem tűnik már sötétnek.

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2009-07-18 18:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Az idős férfi átlagos testmagassággal rendelkezik, mégis – világosan érzem –, olyan erő sugárzik belőle, amely kiemeli a halandók sorából." - Yoda jutott eszembe, de nem tudom pontosan idézni a szavait, amiket Luke-nak mondott (az Erő nem a méretben rejlik, vagy mi... de klasszikusokat csak pontosan).
Vannak zavaró kiszólásaid. Pl.
"Nagyon örülök, hogy csak ritkán vacsorázom, mert biztosan kikívánkozna belőlem."
"em áll rendelkezésemre alkalmas eszköz, amely hitelt érdemlő választ adhatna erre a kérdésre."
Ezek túl "modernek", ma is szleng vagy hétköznapi, a sámános korban meg határozottan anakronisztikusnak tűnik (még akkor is, ha egy kitalált világ).
A sámán trükkje amúgy jó, a novella megfogalmazása nem igazán... kivételesen a történet jobb, mint a novella. De lehet, hogy engem zavart csak, mert nem kéne pont István a királyt hallgatni (Bill hangja kikészít... kellett nekem). Meg az istenek nevei... erősen skandináv, de nem találtam semmit, hogy valós vagy kitalált. Persze a kilenc napos tótágas történetét ismerem, csak más nevekkel, más személyekkel (Odin, önszántából, dárdával átszúrva, a bölcsesség rúnáiért a Világfa egyik ágáról). ;)
Összességében az az érzésem, hogy keresel valamit, mintha elvesztetted volna az érdeklődésedet. Próbálkozol, de közben elbotlasz. Ez sem lett túl jó. Nem vártam semmi csattanót, csak a fűszert, amitől élvezetes és olvasmányos volt a többi írásod.
_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2009-07-19 07:15 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Kifogytam a fűszerből vagy mi:D
Á, nem csak megint elkapott a kísérletező kedv, amúgy akadnak hagyományos
műveim is - csak épp pályázatra mentek.
Kicsit fejleszteni akarom más irányokba is, sőt mélyülni próbálok :D
Ez persze még járatlan terep, de tudod, hogy úgysem adom fel.
Arról az Odin nevű fószerről én is hallottam :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2009-07-18 19:35 Obb_régi

Nagyon vegyesek az érzelmeim, groteszk a groteszkben, hatalmas, nagyon jó gondolat. Végre meg akartál mutatni valamit magadból, akartál valamit mondani, a szándék öt csillag. Kivitelezés, megfogalmazás, nem jó. Jóbban és többet kellett volna megmutatni a fejtetőre állt világból, a fizikai változásokra pedig túl sokat pazaroltál. Hármast adok, mert ennél jobban nem sikerült, bár többet érdemelnél, mert bevállaltad, rem inspirál, hogy ezt az oldaladat is jobban megmutasd.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

v, 2009-07-19 07:20 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Kösz Obb, örülök a véleményednek, és természetesen inspirál is.
Úgy látszik addig nyomtad a szöveget, hogy a végén csak bekaptam
a löveget :D
Majd még csiszolódom, de ebben a zsánerben lassúbb lesz a fejlődés,
remélem segítesz majd :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-19 08:28 Obb_régi

Persze :), mármint amennyire szerény tudásomból telik.
EK: MARHA - neki ez a véleménye rólam.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

k, 2009-07-21 06:33 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Előre is köszönöm. :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-19 17:51 Mickey Long

Mickey Long képe

Hááát Maggoth, ez most nem jött át. :( Az lehet, hogy új dolgokat próbálsz ki, de ebből hiányzik valami, ami a többi írásodban megvan. Szerintem most nagyon oda akartad tenni, de éppen ez ütött vissza.

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

k, 2009-07-21 06:34 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Semmi gáz, nem vagyunk egyformák, de legalább őszinték :)
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-19 18:01 Ndy

Ndy képe

Nekem teccik. :)

k, 2009-07-21 06:35 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Ennek örülök :)
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-19 18:57 Sren

Sren képe

Szerinted most kapjak gutaütést, vagy ne? :D 8O Okés, vicc volt. Nagyrészt Obb-bal értek egyet, nagyon ráérzett a lényegre. Tovább, feljebb, még!

k, 2009-07-21 06:36 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Majd még próbálkozom :)
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-20 14:51 Adam Bellinger

Adam Bellinger képe

Szerintem ötletes novella. Tetszenek a leírások, ahogy a "felfordult" világot jellemzed, de egy picit tényleg több kellett volna belső tartalmakból. A hangulat szuper, kissé misztikus, kissé fantasy-s, de teljesen komoly.

k, 2009-07-21 06:37 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Vettem az adást, legközelebb mélyebben belemegyek :)
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2011-06-01 18:26 Tolerancia

Tolerancia képe

Mikre képes a fájdalom?! Romba dönti, megfordítja a világot...

Az univerzum, a nagyvilág, az én világom, a kettőnké, hány a világ? Ha több, márpedig piztosan több van - hisz mennyi ember él, gondol, remél  -, fedik-e, érintik, vagy még csak nem is súrolják egymást? Minden egyes ÉNnel a közepén elhajló, összecsapó, egymást erősítő - vagy épp kiontó - hullámokban fodrozódnak világaink...

Jajj! Most nézd meg, mit műveltél egy gyanútlan olvasóddal! :-)))

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

sze, 2011-06-01 18:34 Maggoth

Maggoth képe

Hát, remélem, semmi rosszat :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.